Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06-07 / 31. szám
HÍRLAP, 1993. február 6-7., szombat-vasárnap EGER ÉS KÖRZETE _________________________5A szülőknek írásban kell nyilatkozniuk Február 16-án a közgyűlés elé kerül az egri Deák Ferenc Általános Iskola egyházi tulajdonba adásának témája. Mint ismeretes, az intézmény már az idén szeptembertől a beiskolázott elsősöket katolikus osztályban tanítja. A tantárgyak között helyet kap a hittan is. Az egyház együtt kíván működni a tantestülettel, és nem küld el egyetlen diákot sem. A szülőknek hamarosan írásban kell nyilatkozniuk arról, hogy ebben az iskolában kívánják-e továbbra is taníttatni gyermeküket. Azok, akik nemleges választ adnak — az önkormányzat segítségével —, Eger más iskolájában folytathatják tovább tanulmányaikat. Pályázat a Tábornok-házra A Tábornok-ház hasznosításával kapcsolatban az önkormányzat bizottságai és irodái nemrégen egyeztetést tartottak. A szakemberek az épület további sorsával kapcsolatban több alternatívát is javasoltak. Egyetértés született végül abban, hogy az emeleti szobákban nonprofit — elsősorban képzőművészeti és közművelődési — tevékenységeknek adnak helyet. Az egész épület hasznosítására a polgár- mesteri hivatal pályázatot ír ki. Batyusbál Népművelők, művészeti csoportok, szakmabeliek részére batyusbált rendeznek az MMK- ban február 13-án este hét órától. A vidám, szórakoztató program alkalmas arra is, hogy a farsangi szokásokat felelevenítsék a szakemberek. A talpalávalót a Scord együttes húzza. Látogatás a Csepel Autóban Eger polgármestere, dr. Rin- gelhann György február 8-án a Csepel Autó Sebességváltó- és Hajtóműgyár Vállalat egri részlegébe látogat. A közfigyelem középpontjába került gazdálkodóegység a magyar sebességváltó-gyártás 85 százalékát tudhatja magáénak. A beszélgetés során szó lesz a foglalkoztatási gondokról, a munkaerő-helyzetről A strandot a vízmű üzemelteti Ismeretes, hogy az egri strand területe önkormányzati tulajdonba került. Az idei év üzemeltetési feltételeiről állapodtak meg az illetékesek. Eszerint a fürdőt továbbra is a Heves Megyei Vízmű Vállalat üzemelteti. Ki korán kel... hajnali 1/2 3-tól megvásárolhatja'' lapunkat EGERBEN az ARAL benzinkútnál! Mi lesz az iskolai étkezéssel? (Folytatás az 1. oldalról) A beszélgetésből az derült ki, hogy az eddigi finanszírozás — amelyet tavaly is már csak tol- doztak-foldoztak — teljesen ösz- szeomlott. A szociális törvény még nem jelent meg, de — úgy tűnik — az önkormányzat kezét néhány dolog megköti. A törvények ugyan megszületnek — jegyezte meg Habis László —, de nem lehet pénzt keríteni megvalósításukhoz. Annyi bizonyos, ez a feladat kötelező, de — mint mondják — azt is kiköti a jogszabály, hogy a szülők a nyersanyag árát fizethetik meg, a többit az önkormányzatoknak kell állni. Ez olyan mértékben terheli a város kasz- száját, hogy teljesíthetetlen követelmény. Annál is inkább, mert mind többen igénylik az iskolai étkezést. Mandák Attila azt jegyezte meg erre, hogy ha a szülő éppen nem kap fizetésemelést, akkor is gondoskodni kell a gyermeke étkezéséről, s ugyanígy a városnak is teljesítenie kell a kötelezettségeit. Ezt végül is elfogadták a jelenlévők, de leszögezték, hogy alapjaiban át kell gondolni ezt a problémát. A következő héten fölmérik a helyzetet, találkoznak az iskolák vezetőivel is, számot vetnek a GAMESZ szerepével, s megvizsgálják a szerződéseket. Hosszabb távon csak úgy lehet étkezést biztosítani, ha néhány fontos változást megvalósítanak. Ellentmondásos, hogy a szülők valamennyien részesülnek az önkormányzat támogatásában, még azok is, akik nem szorulnak rá, s szívesen kifizetnék a teljes árat is, hogy ne tanácsolják el a gyermeküket az iskola étterméből. Az is elhangzott, hogy az a két cég, amely főz a gyermekeknek, újabb áremelésre készül, s ez még jobban megingathatja a város pénzügyi egyensúlyát. Az ön- kormányzatnak meg kell tárgyalnia a költségeket, hogy milyen részt vállalhat, s mi hárulhat a szülőkre, s mennyi pénz áll rendelkezésre. Mandák Attila szerint bizony arról is érdemes gondolkodni, hogy pályázatot írjanak ki az ellátás biztosítására, hátha olcsóbban is meg lehetne oldani. Ez azonban hónapokig tartó folyamat, várni kell a jogszabály megjelenéséig is, nem is szólva a többi lépésről. A gyermekeknek azonban ebéd kell, s az általános iskolásoktól még nemigen lehet elvárni, hogy a szülő által adott pénzből felnőtt módjára étkezzenek. A törvény éppen a gyermeket védi, amikor kötelezővé teszi az önkormányzat számára, hogy ellássa, ha a szülő elfoglaltsága miatt nem teheti ezt meg. Azt megígérte Társy József, hogy értesíti az igazgatókat: most ne csökkentsék tovább az étkezési létszámot, a tavalyi szinten mindenképpen biztosítsák az ellátást. Elmondta, hogy egyébként sincs még költségvetés, az iskolák csupán irányszámokat kaptak, s nézete szerint ezektől ijedtek meg, s kezdtek a saját fejük után megoldást keresni. Számot vetettek azzal, hogy ilyen összegekből nem tudják megoldani feladataikat, de ezt nem tartja tragédiának, mert régen mindig azt tartották bajnak, hogy nem elég önállóak az intézmények. Az is felmerült, hogy sok helyen az önkormányzatra hárítanak minden felelősséget, mond- ván: nem ad elég pénzt-Ennek.ahátterében a polgármester politikai indítékokat is sejt, a város vezetése lejáratásának szándékát. Társy József erről másként vélekedett. Sőt, a végén úgy ösz- szegezte álláspontját, hogy a kötelező jelleg ugyan megvan, de a megoldás mikéntjét a törvény nem rögzíti, ezért — vélte — az emelések miatt mégis előfordulhat, hogy csökkenteni kell a menzáslétszámot. Ez a többi jelenlévő számára csak a végső esetként jöhetett szóba, mert a törvény és a józan ész találkozik: nagyon sok család számára megoldhatatlan problémát jelenthetne a gyermek iskolán kívüli étkeztetése. így hát ebben az átmeneti időszakban egyelőre bizalmat lehet kérni az iskoláktól, mert tavaly is megoldották — mint hangsúlyozták — a pénzügyi nehézségeiket, s az idén sem lesz ez másként. Míg nem tisztázzák az alapkérdéseket, addig is biztosítani kell ezt az alapellátást. A közeljövőben biztos alapokra kell helyezni, hogy azok, akik rászorulnak, igénybe vehessék. Az anyagi nehézségekkel küszködök több, a kevésbé szűkölködők kevesebb támogatással, a tehetősebbek pedig a város pénze nélkül. Ezt kívánja a józan ész és az igazságérzet is. Egyelőre ennyiben tudtak megállapodni a beszélgetés résztvevői. Mindebből a legfontosabb : az arra igényt tartó gyerekek részesülhetnek étkezésben, s remélhetően azóta az igazgatók is tudomást szereztek erről. A városnak pedig fő a feje, hogy miként alakíthatja ki ésszerűen ennek a pénzügyi hátterét. (gábor) Az „illegális” kereskedő véleménye Én vagyok a piacon a harmadik „Én vagyok a harmadik érdekelt a piaci perpatvarban" — kezdte a bemutatkozást Végh András zöldség- és gyümölcskereskedő az egri vásárcsarnokból. Olvasóink emlékezhetnek: a közelmúltban riportban számoltunk be az egri piacon a kereskedők és a hivatal között feszülő ellentétről. Nos, a harmadik fél valóban az a kereskedő, aki nem alapító tagja, így nem társasházi tulajdonosa az egri vásárcsarnoknak. Mint mondja: nemrégiben váltotta ki vállalkozói engedélyét, szeretne árulni és megélni belőle. — Vállalkozói engedélyemet 1992 júniusától úgy kértem a polgármesteri hivataltól, hogy árusíthassak a vásárcsarnokban. Akkor még nem tudtam, hogy zaklatásoknak leszek kitéve. Az ottani kereskedők nem nézik jó szemmel, ha kipakolom az árumat. Egyre-másra küldözgetik hozzám a piacfelügyelőt, hogy miért vagyok ott. Pedig én minden reggel annak rendje-módja szerint nyitáskor kifizetem a 160 forint helypénzt, s kirakom a portékát az őstermelői standon. Itt van már csak hely. — Árul-e déligyümölcsöt? — Többnyire citromot és mandarint, banánt nem. — Csak a piacfelügyelő tárgyal önnel, vagy a konkurens kereskedők is? — ők nem beszélnek velem. Igaz, novemberben, amikor a városi televízió foglalkozott az ügygyei, odaküldték hozzám a riportert. Most már sajnálom, hogy akkor nem mentem be a tévéstúdióba a fórumra. Ott elmondhattam volna a véleményemet. Nemcsak az övék ez a piac, még ha tulajdonrészük van is benne. Ez az egrieket és a környező falvakban élőket is érinti. Nem értem, miért nem tudják eladni az árujukat tőlem. — Önnek is az a véleménye, hogy magasak az árak? — Én is a nagybani piacról szerzem be a portékát, s tudom, hogy mi mennyibe kerül. A karfiolt például 740 forintért vettem tízkilós csomagban, s az egri piacon pedig 200-ért adták kilóját. — S ön mennyiért adta? — Száznegyvenért. — Hány százalékot kell „rátenni" az árura, hogy megérje? — A jelenlegi viszonyok között legalább negyvenet. Nekem is van költségem. Beszélgetőpartnerem nem panaszképpen meséli el a körülményeit, csupán a tényszerűség végett. Eredetileg cukrász a szakmája, s miután hónapokig munkanélküli volt, úgy gondolta, vállalkozásba fog. Nem gondolta, hogy ilyen nehéz dolga lesz. — Sehol sincs ilyen hangulat, mint az egri piacon. Jártam Mezőkövesdre, Tiszafüredre is. Jól megfértünk egymással az ottani kereskedőkkel, beszélgettünk, nem néztek ki maguk közül. — Ön az őstermelők standján árul, ők szólnak-e? — Ha van forgalom, az ő holmijukra is akad vevő, nincs köztünk vita. A csarnokbeli kereskedők viszont azzal jöttek: fizessem meg a napi nyolcszáz forint iparűzési adót. Ezt a piacgondnokság vezetője levélben is kérte. Nekem, mint kezdő vállalkozónak, mentességem van ez alól, ezt meg is mondtam... — Végül is ön szerint mi lenne a megoldás? — Az egészséges verseny. Ne legyen senki monopolhelyzetben. A vevők érdekében kell dolgoznunk, és megelégedni a tisztességes haszonnal... (jámbor) Gasztronómiai kalandozás A Vörös Sárkány ízei Egerben Szecsuáni csirke, kínai tálalásban Kínában a művészetek rangjára emelkedett a gasztronómia, azt mindenkinek odaadással, szorgalommal és kifinomult ízléssel kell és szabad művelnie. E világelső konyha fogásaiból február 12-13-án kínál az egri HBH. A Bajor Sörház keleti kitekintése már hagyományos, ebben az évben is a fővárosi Vörös Sárkány kínai étterem Kassai György vezette csapata készíti, állítja össze a menüt. Egyebek mellett étlapra kerül a kacsahús kesudióval, a szecsuáni csirke, a lepényhal húsos-erős mártásban, a tengeri rák tempura, de lesz kínai palacsinta, a desszertek között mandula to-fu. Nemcsak az eredeti alapanyagokat, fűszereket hozzák magukkal, hanem az étek mellé italt is kínálva az ínyenceknek: szilvabort, szakét, rizspálinkát. „Forintért lírát!” Chopin, Liszt, Beethoven Kalmár Gyula egri zenetanár, tíz éve — esztendőnként egyet- egyet — összeállít olyan műsort zongorára írt művekből, amikből kitetszik, hgoy ő, mármint a művésztanár szorgalmasan építi a maga belső világát, az oktatás mellett olyan alkotások mélyére igyekszik hatolni, amikben választ kap, kaphat az egyetlen kérdésre: mi is az emberi tartalom ebben a földi bolyongásban? Meghívója mellé még két mottót is írt, az egyiket a feleimben használom: „Forintért lírát!” Ez érthető a líra miatt, ha Chopinre és Lisztre gondolok — ő is rájuk célzott, de szerintem a forint itt nem jó ellentétel! A másik talányosabb: „Ez a harc lesz a végső...” így, három ponttal a végén. Ha felsóhajtásként értelmezem, elképesztőnek gondolnám, hogy ez a robusztus megjelenésű és energiával teli művészember bármilyen balsejtelemmel küszködnék, ha csak nem uralkodott el rajta Chopin teljes befelé-for- dulása. (Mert, hogy nem politikai szlogennek szánta, abban bizonyos vagyok.). A mottókban mindig van üzenet, érdemes elgondolkozni rajta. Na de itt van Chopin! Mi szeretjük, talán ismerjük is mazur- káit, itt a cis-moll, a-moll és a D-dúr ringatta el a hallgatóságot, majd a H-dúr nocturne és a cis-moll polonéz. Röppenetek ezek, álmodozások, apró, rövid ideig tartó, fellobbanó elmélkedések, mintha egy, a világtól eltávolodni készülő lélek gyónna magának. Ha végiggondoljuk, hogy miközben ezek a lírai gyöngyszemek peregnek Chopin (1810-1849) keze alól, még dübörögnek a bécsi klasszika óriásainak alkotásai a koncert-termekben, előadják Haydn 17321809) oratóriumait, ráharsognak Beethoven (1770-1827) szimfóniái az emberekre. Ez a Chopin holdfényes pillanatokat énekel meg, vall meg, szerenádot adna, ha hívnák. Es ráfogjuk, hogy romantika, pedig csak egy magányos lélek viseli el a maga terhét. Ennyit akart felfogni vagy csak kifejezni a ránknehező világból. Liszt egészen más. Szereti, játssza Chopint, de az itt feldolgozott f-moll koncert-etüdje szerint is (Kalmár Gyula lélektanilag és technikailag pontos tartalmat ad át hallgatóinak (önmagát adja, annak ellenére, hogy ebben a La Leggierezza (köny- nyedség) feliratot viselő darabban igazodni kíván Chopin dallamaihoz. Az érzés és utánérzés ötvözetének olykor csodálatos mintadarabjai születnek. Ennyi líra után jött a viszonylag gondtalanabb Beethoventől a D-dúr szonáta, az op. 10. A másik tétel után — szinte sirat ez a zene — rácsap a hangulatra a menuetto és a negyedik tételben a rondo. Beethoven nem líra, még akkor sem, ha mély érzelmeket közvetít; benne más világ élt, lobogott, mint a romantikusokban. És erről a nagyszabású „másik világról” sohasem tudott megfeledkezni. Ezt az állítást cá- folandónak tűnhetik az a muzsika, amit ráadásul játszott Kalmár Gyula: az Esz-dúr szonáta (op. 31.) második tétele, a vágtató ritmusú scherezo. Dehát a zene ezért és így szép és igaz. A művésztanár által használt két szlo- gén iróniáját végül is a koncert végén felharsanó taps oltotta ki bennem. Várjuk Kalmár Gyula tizenegyedik önálló estjét. (farkas) üj oszlopok a hirdetőknek Mindeddig csak a Magyar Hirdető elavult, leromlott állapotban levő táblái kínáltak hirdetési felületet a városban, és megfelelő hely hiányában a műemlék házainak, középületeinek falait rontották az illegálisan kihelyezett plakátok. A tarthatatlan állapot nyomán döntött úgy az önkormányzat, hogy önerőből oldja meg a problémát, és elhelyez a megyeszékhely forgalmas pontjain húsz hagyományos, „klasszikus” hirdetőoszlopot. Két éve kapott ezek megtervezésére megbízást a budapesti székhelyű Metrober vállalat, a gyártásra kiírt pályázatot pedig a gyulai Könnyűfém- és Betonelemgyártó Vállalat nyerte, az Egri Útépítő Rt.-vei közösen. Az oszlopok a tavalyi év végére kifogástalan minőségben, esztétikus kivitelben elkészültek, és nyomban megkezdődött felállításuk is. Üzemeltetésükre, karbantartásukra a közeljövőben pályázatot ír majd ki az önkormányzat. Ugyancsak elkészültek a falra szerelhető és a lábon álló táblák tervei is, ezek gyártására azonban pénzhiány miatt az idén nem kerülhet sor. Ez azonban nem azt jelenti, hogy megvalósításukról lemondtak a városházán: a tervek birtokában a gyártás bármikor megindítható. Eger üzenete Becsben Az Egerben alapított „Európa 24” égisze alatt rendezett kiállításon — amelyen ezúttal hét ország hét művésze mutatta be alkotásait — Dohnál Tibor festőművész szólt a vernisszázs több száz fős közönségéhez: tolmácsolva az Európa Tanács főtitkárának jókívánságait is. (A képen látható még: Nagy János szobrászművész Szlovákiából, Kurt Freundlinger festőművész és dr. Éva Maria Bárki jogász-politikus Ausztriából.) (Szabó Béla felvétele)
