Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27-28 / 49. szám
HÍRLAP, 1993. február 27—28., szombat—vasárnap 7. Ahol Clintonra beat-szaxofonosként emlékeznek Hot Springs harmincezres városka Arkansas államban, szelíd dombokkal, szép tavakkal és immár világhírrel: itt nőtt fel ugyanis Bili Clinton. A magyarul a „Meleg források” nevet viselő üdülőhely egyébként Amerika-szerte ismert gyógyvizéről, amellyel a gyulladásos betegségeket gyógyították. A főutcán sorakozó patinás fürdőházak közül azonban már csak egy működik: a többi bezárt, amióta az antibiotikumok hatékonyabbnak bizonyultak. Ennél nagyobb veszteség csak akkor érte a városkát, amikor a Rockefeller családból származó kormányzó a ’60-as években bezáratta a játékkaszinókat. Sok pénztől estek el, köztük a gengszterekétől, akik az idegenforgalmi hivatal szerint nem egy templom építését is finanszírozták, mintegy vezeklé- sül... azóta már csak lóverseny van a városban: igaz, az államok harmadik legnagyobb stadionjával, s akinek ez kevés, az fogadhat itt az ország többi, tv-n közvetített versenyére is. Bili Clinton egy közeli, még kisebb városkában, Hope-ban született, de Hot Springsben nőtt fel, s a főútvonalakon elhelyezett feliratok már tavaly, a választások előtt hírül adták, hogy a vendég a Bili Clinton ifjúkori pátriájában jár. Apja autóbalesetben, még születése előtt meghalt, míg ápolónőnek tanuló anyja először a nagyszülők gondjára bízta, majd új férjével nevelte. A mostohaapa autókereskedő volt, egykori házuk az amerikai középosztály tisztes jólétét tükrözi: 3 hálószobás családi ház, a garázsban hely két autónak. A mostohaapa alkoholista volt, felesébe utóbb elvált tőle, de Clin- tonek egykori szomszédai mit sem tudtak a családi gondokról, és csak jót mondanak a fiúról, aki együtt nőtt fel a gyerekeikkel. Mindig vezető volt, mesélik, és jót mulattak rajta, amikor 14-15 éves korában mondogatni kezdte, hogy ő bizony elnök akar lenni... Clintont egykori középiskolai tanárai is — nem meglepően — csak dicsérik. Igaz, mindezt alátámasztják az évkönyvek: a fiatalember az iskola minden elképzelhető diját megnyerte (különösen a természettudományokban jeleskedett), s a végén egyszer le kellett rontani az osztályzatait, hogy el ne bízza magát... Egyébként egyik itteni tanára javasolta neki a washingtoni, jezsuita Georgetown Egyetem nemzetközi szakát, ahol első diplomáját szerezte, mert felismerte: Clinton kitűnően bánik az emberekkel, jó diplomata válhat belőle. A külföldi újságírók megcsodálják a fotókat, amelyen Clinton Elvis Presleyt idéző szerelésben a Három fekete egér nevű beategyüttes szaxofonosaként látható, majd megismerkedhetnek a mamával is. A testes hölgy, aki három férjét temette el, s most a negyedikkel él szép tóparti házban, csupa ékszer és mosolygás: láthatóan élvezi fia népszerűségét, de jó ízléssel elkerüli, hogy a „nagyasszony” szerepét játssza. Kitűnő humorú, és nem titkolja, hogy imád lóversenyezni. De főként arról beszél, hogy fia, akit sokan nőbolondnak festenek le, a valóságban milyen vallásos: már kiskorában egyedül járt el a váltott műszakban dolgozó mama nélkül a baptista templomba. Hot Springs polgárai természetesen roppant büszkék híres fiukra, akit mindenki Bill-nek szólít... Meggyőződésük, hogy az isten háta mögötti déli állam e zugában felnőtt férfi kiváló politikus. Hogy miért? Mert szereti az embereket, sőt hallgat is rájuk — mondják többen... A csalárd bukás bűnügyi törvénysértés A válság tart már Svájcban is több mint két esztendeje. Sok vállalat zárta az 1991-es évet veszteséggel, és a hivatalos lapban meghirdetett csődök száma növekszik. Vállalatok nem tudják a felvett hiteleket időben visz- szaadni vagy utána kamatot fizetni. Ez a befektetők, bankok normális rizikója. Ezért kérnek garanciákat, kamatokat. De amikor Genf egyik legnagyobb vállalatánál a bíró milliárdos lyukra bukkan, felmerül a kérdés, hogy elvész-e a pénz, vagy csak gazdát cserél. Mi is a különbség egy egyszerű csőd és egy csalárd csőd között? A Sasea Holding teljes mértékben kihasználta a ’80-as évek gazdasági fellendülését. Rosszul álló vállalatokat vásárolt jó áron, és szervezett át, racionalizált, darabolt föl Svájcban, Olaszországban, Franciaországban, Luxemburgban, hogy a fellendített cégeket csinos nyereséggel eladja. Tavaly az élelmiszertől az olajiparig 150 vállalat tartozott a csoporthoz. És 500 millió frank adósságot mutatott a júniusi mérleg. A vállalat vezérigazgatóját aztán előzetes letartóztatásba helyezték az elkobzás alatt elkövetett csalás vádjának gyanújával. A csődöt elrendelte az elsőfokú bíróság, és a bizottság felügyelői azonnal házkutatást tartottak a vállalat székhelyén, a kaput lepecsételték. Az ügyész bűnügyi eljárást indított „minden olyan személy” ellen, akik a vállalat igazgatásában, kezelésében és adminisztrációjában részt vettek. A főnök így hát nem egyedül kénytelen „hűsölni”. Az ügyész öt bűnügyi törvénysértés kiderítésére kért eljárást: — a csalárd bukás — ez a már majdnem elfelejtett és keveset alkalmazott vád Genfben — abban áll, hogy az adós tudatosan csökkenti, eltünteti vagyonát hitelezői jogainak kárára; — hamis felvilágosítás kereskedelmi vállalatokról: a vállalat által kiadott kötvények tulajdonosai egyesületbe tömörülve kérik káruk megtérítését, amely amiatt érte őket, mert a valóságnak nem megfelelő információt kaptak, ami gyakorlatilag azt jelentheti, hogy a vállalat „megszépítette” az adatokat és helyzetét, amikor hitelért befektetőihez fordult; — becstelen kezelés: az az eset, amikor törvényes vagy szerződési kötelezettség ellenére másnak anyagi érdekeit megsérti a vádlott; — okiratok meghamisítása; — jogi kényszeregyezség (konkordátum) hamis alapokon való megszerzése. A bűnügyi eljárás mellett polgári bíróság fogja a csődbe ment vállalat felszámolását ellenőrizni. A cég ügyvédjeinek beismerése szerint az összes tartozás elérheti a kétmilliárd svájci frankot. Égi titkok A tőzsdétől a „nyúlminimumig” Szabad szemmel is látható volt az a napfoltcsoport, amelyből az 1989. augusztus 12-i kitörések származtak. A napfoltcsoport 1989. augusztus 10-én (felső kép), valamint 15-én (alsó kép) A Föld magnetoszféráját a napszél deformálja 1989 augusztusában szokatlan esemény történt a pezsgő életű torontói értéktőzsdén. A részvényárfolyamokat és -jegyzéseket mutató, elektronikus vezérlésű jelzőtáblák — amelyek hasonlóak a stadionokban lévő eredményjelzőkhöz — egyik pillanatról a másikra zavaros, értelmetlen számokat mutattak. Nem túl sokkal ezután pedig teljesen megszűnt a működésük. Ugyanebben az időben számos telex-, távíró- és telefon-összeköttetés is megszkadt. A váratlan események okozója egy igen erős napkitörés volt, amely 1989. augusztus 12-én, a világidő szerint 14 óra 27 perckor következett be. Victor Gai- zauski, a Kanadai Országos Kutatási Tanács napfizikusa közölte, hogy az elkövetkező hónapokban több — az említettekhez hasonló — zavar keletkezhet az elektronikus és elektromos berendezésekben. A következtetések helytállóaknak bizonyultak. Nemrégiben elkészült a 22. napfolttevékenységi ciklus eseményeinek összefoglalója. Ezek szerint e napfolttevékenységi ciklus — az összes napfoltok számát tekintve — felülmúlt minden korábbit. A ’89-es esztendőt erős geomágneses viharok, valamint olyan, egy-két hetes időszakok jellemezték, amelyekben szinte naponta jelentek meg nap- kitörések. A boulderi nemzetközi adatközpont szerint a nagy augusztusi napkitörés nemcsak a torontói tőzsde jelzőtábláinak működését zavarta meg, hanem egész Kanada területén éreztette hatását. Súlyos üzemzavarok léptek fel Kanada és Skandinávia nagy elektromos elosztóiban. A kanadai Quebec tartomány hatmillió fogyasztója több mint kilenc órán át áramszolgáltatás nélkül maradt. Egyes helyeken a személyi számítógépek működésében is fennakadásokat tapasztaltak. Hasonló zavarokat észleltek az Egyesült Államokban is. Az elektromos hálózatot ért károk közé tartozik egy 25 millió dollár értékű transzformátorállomás tönkremenetele is. Hogy a napkitörés hatása Kanadában és az Egyesült Államok északi részén éreztette legjobban a hatását, az nem puszta véletlen. Jelenleg ugyanis e terület közelében van a Föld északi mágneses pólusa. A sarki fény pólust körülvevő keskeny, ovális sávja a területek felett helyezkedik el. Az erős napkitörésből származó napszélrészecskék változásokat okoztak a magnetoszférában, vagyis abban a „mágneses csontvázban”, amit a Föld mágneses tere alakított ki. Erősebb napkitörések idején a szeszélyes napszél úgy összenyomja a magnetoszférát, hogy az mágneses viharokat idéz elő a talajszinti mágneses térben. Annak érdekében, hogy a földmágneses háborgások okozta indukciós áramlökések ne okozzanak súlyos károkat a villamos hálózatban, a Kanada egy részének áramszolgáltatását biztosító Quebec Hydro erőműnek 20 százalékkal kellett csökkentenie az energia továbbítását a nagy napkitörések idején. Osztrák és németországbeli napmegfigyelő állomások egybehangzó adatai szerint az augusztus 12-i napkitörés volt az utóbbi évtizedek legnagyobb energiájú napkitörése. Összességében elmondható, hogy augusztustól októberig any- nyi nagy energiájú proton érkezett összesen, mint a két megelőző naptevékenységi ciklus alatt együttvéve. A jelzett, nagy és aktív foltcsoportból augusztus 14- én újabb hatalmas napkitörés volt megfigyelhető. A Föld magnetopauzája — a magnetoszféra határmezsgyéje — a szokásos, 64 ezer kilométeres magasságról 36 ezer kilométerre, vagyis a geoszinkron műholdak keringési magasságára nyomódott le. Az erős sugárzás miatt a geoszinkron műholdak és a bolygóközi űrszondák napelemtáblái számottevően károsodtak, némelyek néhány nap alatt több évet öregedtek. Furcsa jelenséggel kellett szembenéznie a Galileo űrszondát pályára állító Atlantis űrrepülőgép űrhajósainak is. Még alacsony pályán is körülbelül percenként erős felvillanások léptek fel a szemükben — ezeket 1 még csukott szemmel is tapasztalták — az oda behatoló, nagy energiájú részecskék miatt. Az erős sugárzás következtében működési zavarok léptek fel azoknál a mesterséges holdaknál, amelyek a Föld mágneses teréhez viszonyítva navigálnak. Néhány, alacsony Föld körüli pályán keringő műhold irányíthatatlanná vált. A geostacionári- us távközlési műholdak helyzetét gyakran kellett a földi irányítóknak korrigálniuk, hogy a helyükön maradjanak. Az erős naptevékenység miatt megnőtt a felső légkör sűrűsége, aminek következtében a műholdak és egyéb, keringő űrbéli törmelékek pályamagassága a megszokottnál nagyobb mértékben csökkent. A Föld körüli pályán mozgó, mintegy 6000 mesterséges égitest magassága pedig átlagosan egy kilométerrel csökkent. Ä normális körülmények között követhető mesterséges égitestek 10 százalékával átmenetileg megszakadt a kapcsolat. További megdöbbentő adatok a ’89-es év eseményei kapcsán: ha ezen idő alatt űrhajósok kimerészkedtek volna a Föld mágneses terének védelme alól, akkor mindössze két nap alatt halálos sugárdózis érte volna őket. Mindez arra figyelmeztet, hogy majd megfelelően gondoskodni kell valamikor a Holdra vagy a Marsra repülő űrhajósok sugár- védelméről. Ezek után nem csoda, hogy a naptevékenység földi hatásait túlzottan bizonygató értekezések egyre inkább divatba j öttek, s ezek szerint 11 éves ciklusonként még „sok minden” megfigyelhető. Például T. Stetson 1937-ben megjelent könyvében arról olvashatunk, hogy Kanadában a naptevékenységi maximum idején elejtett nyulak száma minimális. Lehet-e vajon összefüggés a „nyúlminimum” és a napmaximum között, avagy inkább a ragadozó és az áldozat közötti egyensúly felbomlásáról van szó? Utóbbi szerint ha sok a nyúl, elszaporodnak a hiúzok, akik kipusztítják a nyulakat, ennek következtében pedig a hiúzok fokozatosan éhen halnak, így hát megint csak a nyulak kezdenek el szaporodni... S még néhány érdekes adat arról, mi mindent is jegyeztek fel, állapítottak meg a napfolttevékenységek kapcsán... Egy orvosmeteorológiai értekezés szerint határozott összefüggés mutatható ki a szemészeti műtétek utáni bevérzések és a naptevékenység között. Továbbá feltétlenül érdekesek még az 1950-ben feldolgozott 130 ezer közlekedési baleset tapasztalatai is. Ezekből megtudható, hogy a napkitörésekhez közeli napokon 15 százalékkal emelkedett a közlekedési balesetek száma. De talán még ennél is meghökkentőbb az a megfigyelés, miszerint a napfolttevékenység táján nyíló rózsák más társaiknál jobban bírják a hideget... V. Tana Judit maximum Kanadában az 1850 és 1900 között elejtett nyulak számának átlaga a naptevékenységi maximumhoz képest (T. Stetson nyomán)
