Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20-21 / 43. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. február 20—21., szombat—vasárnap Az út nemcsak Nyugat felé nyitott Heves megyének hasznos lehet a Kárpátok Eurorégióban való részvétel Beszélgetés dr. Jakab Istvánnal, a megyei közgyűlés elnökével Nyugodtan elmondhatjuk, hogy február 14-én Debrecenben — az Arany Bika Szálló Bartók Termében — történelmi eseményre került sor. Négy ország: Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna és Magyarország küldötteinek részvételével megalakult a Kárpátok Eu- rorégió. Az ünnepi eseményen részt vett Catherine Lalumiere asszony, az Európa Tanács főtitkára is. Megyénket dr. Jakab István, a megyei közgyűlés elnöke, valamint dr. Ringelhann György, Eger város polgármestere képviselte. Dr. Jakab Istvánt arról kérdeztük: mi történt az Eurorégió megalakulása előtti hónapokban. mm mmmmmmmmum Dr. Jakab István: „Üjabb mérföldkő ez az Európába vezető úton” — Évek óta sikeresen működik az Alpok-Adria együttműködés, melynek révén az Ausztria melletti magyar megyék sikeres kapcsolatot tudtak kiépíteni Szlovénia, Olaszországés Ausztria szomszédos térségeivel. Ezen felbuzdulva gondolta úgy az észak-magyarországi térség néhány megyéje — többek között Heves -, hogy hasonló együttműködést próbál kialakítani a szomszédos országok néhány közigazgatási egységével. így például Ukrajnában Lemberg térségével és Kárpátaljával, Szlovákia hat járásával, Lengyel- országban a Vajdasággal, valamint Romániában több északerdélyi megyével. Az együttműködés „Kárpátok-Tisza regionális munkaközösség”címen szerveződött volna. Az előkészületi munkákba később bekapcsolódott a Belügyminisztérium is, amely egy kutatási anyagot is megrendelt az együttműködésre. A szerveződő munkákba a köz- társasági megbízotti hivatalok is bekapcsolódtak. A szervezési munka folytán több politikai jellegű probléma adódott, a román kormány részéről például felvetődött, hogy a „ Tisza ” kifejezés maradjon el a régió nevéből, a szlovákok részéről pedig az, hogy miután akkor még Csehszlovákia részét képezték, így nem tudnak önállóan dönteni. A zökkenők ellenére az előkészítő munka folytán a Prága mellett lévő, amerikai tőkével működő Kelet-Nyugati Kutatóintézet is bekapcsolódott, és kidolgozta az együttműködés stratégiáját. Ennek alapján csaknem egy éve a kibővült kör szándéknyilatkozatot fogadott el, melynek során a magyar fél az érintett területekkel és megyei jogú városokkal közösen az együttműködés mellett foglalt állást. Továbbá elhatározták, hogy kialakítják a nemzetközi kapcsolatok legitim szervezetét. A résztvevők megállapodtak abban is, hogy a közös tevékenység a gazdasági, az oktatási, a kulturális, a tudományos, az idegenforgalmi és az ökológiai területekre vonatkozik. Még az elmúlt év során a megyei testület minden önkormányzatot megkeresett, s azok felhatalmazták a megyét a képviseletre. Végeredményben ennek a folyamatnak és a nemzetközi előkészítő munkának köszönhető, hogy február 14-én Debrecenben az érintett országok és szervezetek megállapodtak az együttműködésben. Sajnos, szlovák részről külügyminiszteri szinten nem képviseltette magát a delegáció, és Románia is valószínűleg később kapcsolódik be az együttműködésbe. — Heves megye tehát ezek szerint aktív résztvevője lesz a régiónak? — Minden valószínűség szerint, és ügy gondolom, nagy sikerként könyvelhetjük el, hogy megyénk is része az Eurorégió- nak, holott nincs külföldi határa. Ettől függetlenül Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye mellett aktívan részt vesz a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében. Az együttműködés első időszakában mi elsődlegesen a kereskedelmi együttműködésre számíthatunk a kölcsönös előnyök alapján. Jelenleg ebben az együttműködésben — mint jeleztem — az okoz gondot, hogy Szlovákia részéről nem történt még meg az aláírás. Ugyanakkor bizakodom, hiszen megígérték, hogy viszonylag rövid időn belül sor kerül erre. — Pillanatnyilag a kívülálló számára ügy tűnik, mintha csak az együttműködés keretei alakultak volna ki. Mi ezután a konkrét tennivaló? — Véleményem szerint az lenne, hogy egy olyan operatív, a konkrét együttműködés feltételeit megbeszélő gyűlésre kerüljön sor az összes érintett megyék és régiók részvételével, amelyen elsősorban a szakemberek dolgoznák ki a kapcsolatok konkrét tartalmát, körülményeit, mesz- szemenően figyelembe véve az adott országok és közigazgatási egységek lehetőségeit. Mi ezt a Az Eurorégió térképe magyar megyéket képviselő megbízottnál rövidesen kezdeményezni fogjuk. — Heves megye több nyugati ország közigazgatási egységével alakított már ki kapcsolatot. Miért fontos emellett a keleti „részekkel” való együttműködés? — Valóban sokat tettünk azért, hogy Nyugaton is megismertessük, bemutassuk Heves megyét. Ennek révén valóban jó német, francia, osztrák kapcsolatokra tettünk szert. Emellett azonban igen fontos számunkra az is, hogy a volt szocialista országok egyes részeivel is alkotó együttműködést tudjunk kialakítani. Úgy tűnik, az Eurorégió révén a kapcsolatok új lehetőségei bontakoztak ki, s ezzel maximálisan élni is szeretnénk. Catherine Lalumiere asszony, az ET főtitkára személyes megjelenésével is felhívta arra a figyelmet Debrecenben, hogy az Európa Tanács nagy figyelemmel kíséri és segíti a régiók politika- mentes együttműködését Európában, konkrétan segíti a Kárpátok Eurorégió munkáját is. Hiszen a régió megteremtése újabb mérföldkő az Európa felé vezető úton. A korábbi — még a volt szocialista országok idején kialakított — kapcsolatok után úgy érezzük, most újabb lehetőségek adódtak a még magasabb szintű együttműködésre, és Heves megye ebben igen aktívan szeretne a jövőben közreműködni. — Köszönjük a beszélgetést. Kaposi Levente za ucvcz,ciu ciuauaai ur. uzmény Lajos tartotta: a ma is kint élő társadalomtudós részletesen ismertette az utóbbi három év történéseit. Elmondta, hogy a Kelet-Közép-Európa volt szocialista országaira jellemző államszocializmus rendszerében — minden közös vonás ellenére — országonként lényeges eltérések voltak. Például 1956 után másként alakult a helyzet Magyarországon, másként fejlődött Csehszlovákia 1968 után, vagy Lengyelország az 1980-as évet követően. Az említett helyeken a visszafogott liberalizálás folyamatai mutatkoztak a gazdasági, társadalmi, politikai és a kulturális életben. Ezzel szemben Romániában egyre inkább a „sztálini típusú” ortodox szocializmus legvisszataszítóbb formája érvényesült. A párt határozatai helyettesítették a törvényeket, a civil társadalom, az egyes társadalmi, nemzeti-etnikai csoportok és az egyének megnyilvánulásait és szervezési formáit gyorsan felszámolták. így estek áldozatul a parasztság, az értelmiség és a nemzeti kisebbségek alakulatai. Nemzeti kommunista diktatúra Magyarország szempontjából különösen fontos, hogy a gazdaság — sztálini típusú — átszervezése milyen átalakulással járt a társadalom szerkezetében. Ez a folyamat Erdélyben tudatos politika része volt. Miután a gazdasági élet teljesen a pártállam kezébe került, nagyarányú lakásépítés kezdődött el a városokban, s így minden a kezükben volt ahhoz, hogy megváltoztassák az erdélyi varosok etnikai összetételét. Megtiltották a környező magyar falvakból származó magyar lakosok letelepedését. Végül is íz erdélyi városok — kevés ki :eltől eltekintve — 1989-ig rónán többségűek lettek. Az Határok és párbeszéd Konferencia Romániáról 19ju. évi roman népszámlálás adatai szerint például Aradon, Besztercén, Brassóban, Désen, Kolozsváron, Lúgoson, Mára- marosszigeten, Medgyesen, Nagybányán, Nagyenyeden, Nagyszebenben, Nagyváradon, Petrozsényban, Segesváron, Sza- mosújváron, Szatmárnémetiben, Szilágysomlyón vagy Tordán és Zilahon külön-külón a magyarok és németek, vagy a magyarok, németek és zsidók együttvéve a lakosság többségét alkották. Nem is beszélve olyan városokról, mint Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sep- siszentgyörgy vagy Gyergyó- szentmíklós. Mindez azt is jelzi, hogy Romániában egy erős nacionalista elemekkel átszőtt kommunista diktatúra valósult meg, s ezt a sajátosságot a mai történések vizsgálatakor is figyelembe kell venni. A vitában elsőként Fülöp Mihály (Magyar Külpolitikai Intézet) kért szót, aki az ország fejlődésével kapcsolatban elmondta: Ceausescu igenis népszerű volt egykoron Romániában, s ez is magyarázza azt a tényt, hogy 1989-ben nem sikerült radikálisan szakítani az előző rendszerrel, mert akkor csupán hatalmi harc dúlt. Világos volt, hogy aki hamarabb lelövi Ceausescut, azé lesz a korona... így aztán elmaradt az oly szükséges lelkiisme- ret-vizsgáfot, s ebből következik az is, hogy a mai hatalomnak nincsen biztos többsége, ezért a szélsőséges erőket keresi szövetségeséül. Mindez persze szűk mozgáslehetőséget kínál neki a külpolitikában. Fülöp Mihály a határkérdésről szólva emlékeztetett arra, hogy ha a moldva-ro- mán határhoz hozzányúlnának, akkor az megkérdőjelezné az egész békerendszert, és aztán ez olyan precedenst teremtene, amely megrendítené az európai békerendszer alapjait. Véleménye szerint egyébként a magyar- országi pártoknak önmérsékletet kellene mutatniuk ebben az ügyben, s taktikusabb lenne, ha kevesebbet beszélnének erről a kérdésről. Annál is inkább, mert ma egyszerűen nincs olyan felelős tényező Európában, amelyik határrevíziót akar. Tehát iíyen értelemben felesleges állandóan azt deklarálnunk, hogy Pillanatkép a *89-es eseményekről: nem sikerült radikálisan szakítani az előző rendszerrel (Fotó: Szántó György) „lemondunk” a területi igényekről. Példátlan politikai cinizmus Szent-lványi István, a szabad- demokraták külpolitikai szakértője arról beszélt, hogy Románia a legkevésbé sem írható le a megszokott nyugat-európai kategóriákkal. Az utóbbi negyven év ott annyira lerombolta a társadalom civil szerveződéseit, mint sehol másutt. Szerinte ma úgynevezett „peresztrojka” folyik náluk: igaz, demokratikus díszletek mellett, ami persze nehezebbé teszi számukra a feladatokat. Az elmúlt évtizedekben Amerikának és a Nyugatnak sokat számított az, hogy a keleti tömbön belül Romániának volt némi önállósága, többet, mint az emberi jogok kérdése. Ma más a helyzet, nem lehet visszahozni ezt az akkori szituációt, és nem is a magyar „összeesküvés” miatt. Szent-lványi arról is beszélt, hogy sehol nem találkozott a politikai élet oly mértékű cinizmusával, mint Romániában. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a közvélemény jelentős része is cinikus, minden mögött színjátszást és gyanút lát, s ebben igaza is van. Az adott szónak nincsen súlya, gyakorlatilag nem is veszik komolyan a politikusok ígéreteit. Szemrebbenés nélkül tagadnak le tényeket, s ez a szellem nyilván nehézségeket okoz a velük való párbeszéd alkalmával. Ezek a paranoiás jelenségek a félelemre vezethetők vissza, arra, hogy nem érzik biztonságban sem magukat, sem az ország határait. Ezután feltette a kérdést: beszéljünk-e egyáltalán a határkérdésről? Elmondta: a készülő alapszerződés alkalmával úgyis felszínre kerül a téma, ám nekünk azt kell kijelentenünk, hogy nem mondunk le semmiről, mert nincsenek is ilyen követeléseink. A románok ugyanis szeretnek arról beszélni, hogy ez az egyetlen vitás pontja a készülő szerződésnek, am a magyar külpolitikai vezetésnek feladata megfogalmazni ennek ellenkezőjét. Be kell mutatnunk a tényeket, és azt, hogy a kompromisz- szum nem ezek miatt a mondvacsinált okok miatt hiúsul meg. Könnyedség és félelem Igazi csemege volt, amikor a vitában szót kért egy olyan román — Patenau Gelu professzor —, aki hosszabb ideje el Magyar- országon, s így emiatt sajátos szemszögből latja a helyzetet. A professzor arra figyelmeztetett: hiba, ha a magyarok európai fogalmakkal közelítik mega témát. Patenau Gelu — mint az EL- TE-n folklórt tanító szakember — elmondta, hogy gyakorlatilag nincs Románia, es nincs román nemzet, román nép van csupán. Hangsúlyozta azt is, hogy 1918 óta folyamatos diktatúra alatt élnek, így az ottani fogalmak az európaitól eltérő értelmezést kapnak. Ezek a gyökerek nagyon mélyek, s ha a mai szituációt meg akarjuk érteni, tudnunk kell, hogy a hatalom nem tudja, de nem is akarja függetleníteni magat ezektől a hagyományoktól. így fordulhat elő, hogy megfogalmaznak valamit, amiről aztán egészen mást gondolnak, mint mi. Ez a legfontosabb oka annak, hogy rendszerint kisikla- nak a párbeszédre irányuló kezdeményezések. A balkáni stílus, a felelőtlen könnyedség egy nagy félelelem produktuma. Ez pedig azért van, mert folyamatosan érezték, hogy biztonságuk relatív. A korrupció és a szavahihetőség illusztrálására a professzor egy megtörtént históriát osztott meg a konferencia résztvevőivel. Néhány évtizede egy fiatal újságíró (aki később a román írószövetség elnöke is volt) egy leleplező könyvet írt az akkori pénzügyminiszter panamáiról. Amikor a kötetet elvitte hozzá, a miniszter felajánlotta, hogy félmilliót ad neki abban az esetben, ha nem jelenteti meg. Erre a fiatal újságíró azt mondta: „Megér magának az egymilliót is...” Es meg is kapta... A zsaroló zsebre vágta a pénzt. S másnap megjelent a könyv... Havas András A közelmúltban az MSZP Közép- és Kelet-Európai Tagozata tudományos konferenciát rendezett a román belpolitikáról, párosodási folyamatról, de természetesen szóba került a határok kérdése is. A tanácskozáson tudományos intézmények, alapítványok mellett részt vettek az MDF, az SZÍ)SZ, a KDNP külpolitikai szakértői is. A házigazdák nevében Tabajdi Csaba arról beszélt, hogy minden hazai politikai párt számára fontos tudni, mi zajlik abban az országban. Partnereket kell találnunk a Romániával való párbeszéd alkalmával, s nemcsak a politikai pártok, hanem a civil társadalom szintien is.
