Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-12 / 9. szám

4

HORIZONT

HÍRLAP, 1993. január 12., kedd

Látószög

Filmbéli történet?

Megdöbbentő filmet láttam a minap a televízióban. Hajléktalan fiatalasszony kereste benne kislányával a lakást és munkát, egyszóval a boldogulást. Ideig óráig kaptak ilye nolyan szállást, sőt fertelmes otthont is bérelhettek, de keresethez nem jutott az anya, gyermekével csak segélyből, könyör- adományból tengődhetett. Szörnyű volt kínlódásukat, hányattatásukat még figyelemmel kísérni is a képernyő előtt. A valóságban átélni ilyenféle szerencsétlenséget pedig iszonyatos lehet.

Pátriánkban szerencsére elszoktunk a hasonlóktól, s a nehezebb időkben is inkább még csupán kísért a történet réme. Nincs szükség azonban túlzottabb pesszimuizmusra ahhoz, hogy arra gondoljunk: bennünket is elérhet, vagy néhány unkát-sokunkat talán már utolért a filmből idézett sors. S ha így van, sajnos még tragikusabb lehet a látottaknál, hiszen nálu nk — éppen a szörnyűséges „lecsúszások” újdonsága miatt — j ó- szerével fel sem készültünk fogadására.

Valójában alig van átmeneti szállás, kellő befogadó képességű szállás, elegendő ingyenkonyha a legalább napi egyszeri meleg étellel, hogy a filmbéli leánykát gyógyítgató barátságos, a szorongatott helyzetben valósággal marasztaló gy>er- mekkórházatne is említsük. Igazából csak az örökbefogadók lehetőségével vigasztalódhat az ember, már amennyire egy anyát egyáltalán vigasztalhat, ha kicsinyét szükségből, vég;ső megoldásként másokra kell bíznia. Tehetős, jómódú házaspárok ugyanis még vannak, sőt lesznek szebb számmal is, akik könnyedén megörvendeztethetik a rájuk íratott apróságokat a szülői házban nélkülözött anyagiakkal, felhőtlen jóléttel. S talán az elveszített édeseanyát, édesapát is pótolni tudják. Esetleg életük végéig.

Csak a végső kétségbeesésében gyermekéről is lemon dó szülő marad vesztes. Akkor is, ha az életénél jobban szerette, szereti a kíméletlen sors által elszakított leányát, fiát, a legőszintébb, legtisztább szándékkal akarta születését, vágyta felnevelését, szárnyrabocsátását, s úgyszólván mindent megtett azért, hogy mindez sikerüljön.

No de, a mai felforgatott világban ki gondol a szerencsétlen szülőre...? Ki törődik olyasmivel, hogy ennek vagy annak a felnőttnek megmarad-e az állása, keresethez jut-e á pályakezdő, aki szintén fészket szeretne rakni s családot alapítani annak rendje és módja szerint? Nincs idő ilyeneken tűnőd ni, annyira gyorsak és váratlanok a változások, s a pénz is egyre kevesebb arra, hogy a növekvő aggodalmakat lecsillapítsa, eloszlassa.

Pedig az utódot nemcsak magzat korában kellene félte ni, óvni. Bizony avval is kellene foglalkozni, hogy a szülő nagyobb nehézségek, megpróbáltatások nélkül teljesíthesse teljes hivatását, megfelelhessen nemes rendeltetésének. Nem llehet megoldás az anya vagy apa kétségbeesett menekülése a felelősség, a világ elől, s az örökbefogadók, a nevelők keresgélése az elkerülhetetlenné váló bajokban.

Nem szabad hagyni a családok szétesését! Mengengedhe- tetlen, hogy neveletlen kiskorúak tisztességesen igyekvő, szorgalmas szülei is kenyér nélkül maradjanak egyik napró l a másikra, elveszítsék a biztosabb talajt a lábuk alól éppen aik- kor, amikor a legszilárdabban kellene állniuk rajta. Annál i n- kább, mivel a filmbélieknél szerényebb segélyek, menhelyek sem éppen kis terhek a társadalom számara, ráadásul pedig közel sem vezethetnek a megoldáshoz. Többet érőbb, sokkal előbbre vivőbb a biztosabb munka, kereset, igazából csak ezekre alapozható a jövő. A jövő, amiért ugyan ki-ki szívesen vállalja az áldozatot, ha ennek nem esik áldozatául már a jelenben.

Mint a tévés filmben, amelynek emlegetésekor, felidé2'.é- sekor is összeszorul még az ember szíve.

Gyóni Gyula

A „Milk 60”

európai porondon

Felvirágzás útján egy hatvani vállalkozás

Minap új név tűnt fel Hatvanban a vállalkozások listáján, éspedig a „Milk 60”. Amint Ho- mor László, a kft. ügyvezető igazgatója látogatásunk során kifejtette, tizenöt szakemberük és műszaki bázisuk az egész térség mezőgazdasági szolgáltatását emelheti magasabb régióba. Ezt önmagában az a tény is előrevetíti, miszerint a múlt év decemberében megszervezett bemutatkozásukon — Füzesabonytól Mezőtúrig — negyven különböző üzem képviseltette magát szakembereivel.

A „Milk 60” komplex szolgáltatási rendszerét egyébként három fő vonal jellemzi. Első a tenyésztési munka, melynek keretében a megfelelő színvonalú termékenyítő anyagellátást biztosítják a térség szarvasmarhaállományai részére. Tehetik ezt annál inkább, mivel a Bos-Genetic Kft. tenyészbikái — eloszlatva a kezdeti kételyeket — 1986 óta bizonyítják hazai környezetben magas tenyészértéküket, s belépési joghoz jutottak az EGK jóvoltából Európa több országába. A második irányzat a „Milk 60” portáján a takarmányozás kiegészítő anyagainak biztosítása. Ebbe tartoznak a korszerű és olcsó tejpótló tápszerek, melyeknek használata során nem kell a borjakkal megitatni az értékes tehéntejet, így több kerülhet belőle egy-egy gazdaságból a piacra. Ezenkívül különböző ásványi anyagokat, így natúr és mikro- elemes nyalósót, biológiai tartósító szereket szintén szállítanak megrendelésre parnereiknek. Ugyanakkor a tejtermelő tehenek optimális takarmányozását számítógépes programmal segítik beállítani a legkülönbözőbb tehenészetekben.

De ejtsünk szót a műsza ki háttérről is, amely a legtöbb e mbert köti le, illetve foglalkoztatja a kft.-ben. Sajnos, az elmúlt évek gazdasági körülményei újj fejőházak, tejhűtő berendezések építését nem tették lehetővé, holott a kft. szakemberei e területen is szép eredményeket tudn ak felmutatni. Ugyancsak fontos feladat itt a fejőgépek és hűtőberendezések felújítása, karbantartása, mert csak jól működő berendezésekkel lehet tiszta, egészséges tejet termelni. És hogy biztonságosan jusson el a fogyasztóhoz, nagyon gyorsan már a helyszínen le kell hűt eni. A „Milk 60” tüzeléstechnikai tevékenysége úgyszintén jelentős, miután olaj - és gáztüzeléséi kazánok, fűtőberendezések szerelését, javítását is vállalják. Tehát valójában e munkájuk révén szélesedik a lakossági szolgáltatás mértéke, aránya.

Befejezésként megjegyezte Homor László igazgató, hogy fontosnak tartja a szarvasmarha- tenyésztő szakemberek részére szervezett előadások, tapasztalatcserék mind gyakoribb rendezését. Hiszen a bevezetőben már idézett példa is jelzi, hogy egy- egy összejövetel milyen jő alkalom a legújabb módszerek: megismertetésére, s az egyes problémák feloldására. Ezért a kft. további tanulmányutakat és szakmai összejöveteleket is tervez — az érdeklődéstől függően.

Moldvay Győző

Babaház és szirmok

Ilyen finomságokra talán csak nők képesek. Hogy a kerámia, vagy az efaplaszt — minő otromba szó... — a kezük nyomán kedves vonású babafejjé válik, észreveszik, hogy a virágnak szirmai vannak, s a szirmok önmagukban is szépek, hát még egy kép belőlük...

Azon a tárlaton, amely szombaton nyílt meg az egri Ifjúsági Ház galériájában, ne keressenek politikát, vagy csak igen keveset.

Engedjék inkább, hogy rég elfeledett érzések áramoljanak belsőjükben, a gyermeki lét tisztasága, az önfeledtség, a gyanakvásnélküliség, a bizalom, ha még emlékszünk egyáltalán ezekre a kifejezésekre. Mert Kiszely Melinda és Juhász Ilony ezt adják vissza nekünk, köszönjük hát meg nekik a Babaház és a Szír- Egy

mok című bemutatót. gyönyörű

(dj) baba

A bohóc és a virág (Fotó: Gál Gábor)

Hogyan gazdálkodjon a család?

6. Jól szervezett üzem

Amikor a családról beszélünk általában csak a rokoni kapcsolatokon alapuló együttélésre gondolunk. Az már ritkábban jut eszünkbe, hogy a família elképzelhetetlen háztartás nélkül. A családi háztartás egy jól szervezett kisüzemhez hasonlít, amelyben a pénzt, a munkaerőt és az időt kell beosztani és a lehető legjobban felhasználni.

Magyarországon mind kisebb létszámúak a családok. Négy évtizeddel a famíliák átlagos lélek- száma még meghaladta a 3-at, napjainkra 2,7-re csökkent. Ezeket a visszaeséseket egyrészt a születések számának csökkenése, másrészt az az oka, hogy a fiatal házasok nem maradnak együtt a szülőkkel, megpróbálják saját háztartásukat kialakítani. A lakáshiány egyre nehezebbé teszi az önálló életvitelt. Ezért is fontos, hogy a saját fészek elkészültéig a két — ha a gyerekek megszületnek a három generáció — kölcsönösen törekedjen egymás helyzetének megértésére és elfogadására.

Mind ritkább, hogy idős szülők élnek együtt már felnőtt gyermekeikkel és unokáikkal. Ezt a megoldást inkább akkor választják, ha az egyik szülő halála miatt a másik egyedül marad, és gondozását nem tudják másképpen megoldani. A nagyszülők ezt a kései és kényszerű környezetváltozást nehezen viselik el. Bántja őket, hogy a kevés hely miatt éppen csak a legszükségesebb személyes holmijukat vihetik magukkal (szociális otthoni elhelyezésnél pedig legtöbbször semmit sem), és mivel éppen koruk, betegségük miatt nem mindig lehet őket tennivalókkal megbízni. így érzik maguk fölöslegesnek. A család kötelessége, hogy ezt a rendkívül sok szeretetet és felelősséget igénylő családi, de egyben szociális gondot is a lehető legemberségesebben igyekezzen megoldani.

(FEB)

Egy nem teljesen reménytelen nap

Év végi megyei barangolás

Gyönyörű téli nap, december végén. Mintha az egész év ilyen lett volna, nyűge, terhe semmi, csak a szikrázó nap, mely a végtelen reményével Kecsegtet. Az út mellett hótakaróra váró, csonttá fagyott barna és zöld színű mezők. így búcsúzik az év. A kerecsendi temető mellett belátható minden élet és halál. Hirtelen fékező autóm előtt kerékpárjára támaszkodva a melegharis- nyás postáskisasszony. A nyugdijat és munkanélküli segélyt szállító hölgyben meglátom az idő urát, ki testet ad az álmoknak, jóreményű ábrándozónak, mikor pénzt és díszes levelet visz, s ő a fekete angyal is, akitől félnek, mikor bortáskájából sötét keretes táviratot húz elő.

Most néma, csak kerülgeti kérdéseim. Majd amikor vegre kiszabadul támadásom nyűgéből, akkor kiált vissza: „Jöjjön el harmincadikán, mikor a munka- nélküli segélyeket hozom, akkor jöjjön el, és nézzen az emberek szemébe és kérdezze csak őket!”

Füzesabony előtt, a 3-as út kereszteződésében műszaki kocsik állnak. Talán új lámpákat szerelnek fel, mert túl sok vér folyt már itt el? Dormánd felé haladva mintha kevesebb lenne a hulladék és az autóroncs az út mellett! Átnézek a fejük fölött ajtár száz méterre egyre romosodo pusztaszikszói kápolnára. Sajnos, ebben az évben sem akarta megmenteni senki. A Füzes Motel presszójában néhány fiatal a biliárdgolyókat bűvöli. A pultra támaszkodva kávéját szürcsöli egy idős úr, vállán hatalmas bőrtas- ka.

— Sárosi József vagyok, 33 éve dolgozom a posta kötelékében. Egerben kezdtem, 16 évig voltam ott. S, hogy mit várok a jövő évtől? A posta átalakul, többet és pontosabban kell dolgozni, azt mondják, de mivel pénzről nem beszelnek, bizonyára jobb nem lesz, marad a 18 ezer bruttó és a kerékpár. Lovaskocsival kezdtem és kerékpárig vittem. Volt már három féle kék ruhánk, most zöldet kapunk. Ez a

legnagyobb változás. Az embereket, kik egyre türelmetlenebbek, aligha hatja meg ez a színcsere. Az én területemen mintegy 100 családból már 30 munkanélküli segélyt kap... Sokszor haragszanak rám, hogy nem hozom időben a pénzüket. Magyarázzam el újra és újra, hogy Füzesabonyból Füzesabonyba az egri bankon át jön vissza a pénz és minden attól függ, hogy ott hány napot ülnek rajta? Szavazzák meg, hogy a városban újra legyen bank, mint volt 10-12 éve!

Dormánd határában egy húsz év körüli cigány férfi lassítja lépteit, a közelítő négyütemű teli hangja gyanakvóvá teszi, de fizikumom puszta látványa és magányom felbátorítja. Élmondja, hogy fáért megy, mert így védekeznek a tél hidege ellen, harmadmagával él egy kicsi szobában és tüzelőre nem telik a 4000 forintos munkanélküli segélyből, s mivel alkalmi munka nincs mindig, lopni pedig nem szeret és nem is erdemes, mert lecsukják, így már csak a jövő évben reménykedik, mikor mindenkinek újra íesz munkája. Hiszi, hogy az egri Tanácsi Építőipari Vállalatot újra „visszaszanalják”, s neki megint lesz dolga. Addig is jól megvan, a skinheadek nem bántják, mert látják, hogy „vagány csávó”.

— Befekszek a szobába, fel- ótom a tévét és nézem a parlamentet, amit nem értek, de legalább próbálom megérteni.

Nevetünk egy jót, beülök a meleg autómba és nézem, amint behúzott nyakkal, széllel bélelt kiskabátban lépteit gyorsítja.

Tenken olyan minden, mint a falu első villanykarójának madárváró fészke körül: az életnek semmi jele. A templom is hallgatag, ajtói zárva. Isten háza mellett a kocsma — ha nem is hangos — legalább népes! Erős férfiak múlatják a nehezen járó órákat feketeben és füstben, könnyen törő asztalok mellett. Közülük úgy látom, nem mindenki kólát iszik. Alacsony növésű csaplárosné röpül felem, mikor meglát.

Sárosi József 33 éve postás

Kávém kiméri, s már lebeg is tovább, a biliárdasztal felé. „Nem történt semmi a múlt évben, mert itt sosem történik semmi” — legalább is a csapiáros lány szerint — és „itt csak a pénzről és fociról beszélnek, s jövőre is jó lesz, mert akkor is erről beszelnek majd, s ha mindezt itt teszik, hozzák a pénzt! A meccses napokat szeretem a legjobban, mert ilyenkor előtt és utána is jönnek:’

Nagy nehezen lecsusszan a lélek nefküli kávé, fizetek, de az már senkit nem érdekel, s észre sem veszik, hogy kiment valaki az ajtón.

Szép lett a Hanyi kápolna, jó látni az emberi kéz értelmes munkáját.

Heves utcaképe valamiféle építés nyomait hordozza. Ameddig a szem ellát, árkok és árkok. Farkas úrtól, az építés egyik vezetőjétől megtudom,

hogy „január 27-re eltűnnek ezek a fóldkupacok, mert addigra befejezik a telefonvezetékek fektetését, mely a tenkiek maradéktalan örömét szolgálja majd, ezenkívül kábeltévé programjait is élvezhetik.” Beszélgetésünk fonala megszakad, mert a mester figyelmét egy másik úr ragadja magához.

— Nézd a karonülőt, hallod mit mond? Felpakoltunk a taxijára három betonfödelet, s 450- ért viszi el.

— Vigye! — válaszol Farkas úr,

— Denát öt méterre, ennyiért?

— Akkor ne vigye! Majd feldobjuk az utánfutóra. Szedjétek le a kocsijáról.

A HEVESPED sofőrje újabb árat kínál. Az alku hosszas lesz, talán nem megy a norma kárára, s mielőtt kitavaszodik, megcsör- rennek a telefonok Tenken is.

Sziki Károly