Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09-10 / 7. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. január 9—10., szombat—vasárnap A nevünkben ők, nyolcán nyomják a gombot Kérdések megyénk országgyűlési képviselőihez Sokszor beszélünk az Országgyűlés munkájáról, de rit­kán dicsérjük azt. Gyakran éri kritika a képviselőket a késhegyig menő viták, meddő összecsapások miatt, más­kor hiányzásaikat róják fel, vagy éppen azt, hogy a mara­toni ülésszakok, bizottsági ülések mellett keveset foglal­koznak választókörzetük ügyes-bajos dolgaival. Nehéz lecke a demokrácia, s ráadásul kevés országban zajlik eny- nyire a nyilvánosság előtt a képviselőház tevékenysége. Egyrészt népszerűtlenek a honatyák, mert gondjaink je­lentős részét a törvénykezésen kérjük számon, másrészt pedig népszerűek, hiszen hívják, várják őket választókör­zetük településein, hogy tájékoztassanak, segítsenek. Rá­adásul nemrégiben országos akcióba kezdtek a létmini­mum alatt élők, hogy előrehozott választásokat írathassa­nak ki. Hogyan élik meg mindezt megyénk országgyűlési képviselői? Négy kérdést tettünk fel valamennyiüknek, dr. Baranyai Miklós (Hatvani egyéni választókerület, MDF) kivételével, aki emlékezetes súlyos balesete óta betegeskedik. így nyolcszor négy válasszal találkozhatnak olvasóink az aláb­biakban. 1. Elégedett-e az Országgyűlés munkájával? 2. Mennyire tudja figyelemmel kísérni választókörzete életét? 3. Elképzelhető-e az előrehozott választás, s mi a véle­ménye a kezdeményezésről? 4. Mit vár az előttünk álló esztendőtől? Annak eldöntése még várat magára, hogy feloszlatható-e a mostani Parlament, vagy sem Komenczi Bertalan (Gyöngyösi egyéni választóke­rület. Jelenleg az SZDSZ-frak- ció tagja, fontolgatja, hogy a függetlenek közé ül át.) 1. Igennel vagy nemmel nem lehet felelni. A munka hozadéka — a meghozott törvények, hatá­rozatok stb. — tekintélyes meny- nyiségű. Ha viszont arra gondo­lok, hogy nagyon sok minden, amit kellett volna tenni, elma­radt, s az érdemi tevékenységet nagyon sokszor személyes csete­paték és villongások fékezték, akkor elégedetlen vagyok. Külö­nösképpen akkor, ha a média- törvénnyel kapcsolatos fiaskóra emlékezek. 2. Próbáltam figyelemmel kí­sérni, fogadóórákat tartottam, polgármesterekkel álltam kap­csolatban. Hogy ez mennyire si­került, azt nem nekem kell meg­ítélni. Nem lehet elégedett az ember. Különösen azért nem, mert a hétről hétre zajló parla­menti tevékenység — a plenáris ülések és a bizottsági munka — elég kevés időt hagy az itthoni dolgokra. Személy szerint többet szeretnék azokkal foglalkozni. Örök nagy témám egyébként — úgy látszik, ez már rám marad — a gyöngyösoroszi kérdés. Ez el­mozdult a holtpontról, Budapes­ten, sőt nemzetközi téren is fog­lalkozhattam vele. Hollandiával vettük fel a kapcsolatot e problé­mával kapcsolatban. 3. Mindent el lehet képzelni most Európa közepén, de sze­rencsétlen dolog lenne. Nem ol­dana meg semmit, inkább ügy járnánk, mint az egyszeri szőlős­gazda, amikor a jég elverte a ter­mését, megfogta a kapanyelet, és ő is nekilátott pusztítani azzal a felkiáltással: Hadd lám, Uram Isten, mire megyünk ketten! 4. Inkább arról beszélnék, hogy mit remélek, mert nehéz jó­solni. Azt szeretném, hogy ez a nehezen fönntartott politikai stabilitás mégiscsak megmarad­na, és Magyarország nem veszí­tené el azt az előnyét, amelyet az Európához való csatlakozás so­rán szerzett. Egy kis gazdasági megerősödést is várok. Kelemen József (Pétervásári egyéni választó­körzet, MDF.) 1. A minőséggel nem vagyok minden esetben elégedett. Más, jobb törvényeket is el tudnék képzelni. De nem lehet olyano­kat hozni, amelyek mindenki számára kedvezőek. Az intenzi­tás, a munkatempó kielégítő. Az Országgyűlés teszi a dolgát. 2. Nagyon nagy a választókör­zet, 38 település tartozik hozzá. Inkább azokra a problémákra koncentráltam, amelyeken tu­dok segíteni. Ez hatékonyabb, mintha sorban fölkeresném vala­mennyi helységet. 3. Végül is elképzelhető. Sze­rintem nagy hiba volna előreho­zott választást tartani, de nem azért mondom, mert ragaszko­dom a képviselőséghez. Mire a választást kiírnák, tulajdonkép­pen ’93 második fél éve lenne, alig fél év különbség a következő választásokig. Elmenne egymil- liárd forint, s még elképzelhető, hogy eredménytelen is volna. Szerintem a ciklikusság egy or­szág demokráciájának a mérté­ke. Ha az állampolgárnak nem jó ez a Parlament, legközelebb olyat válasszon, amely megfelel az igényeinek. Ez a járható út, különben bizonyos időszakon­ként az állampolgárok egy cso­portja kezdeményezné az időkö­zi választást, s ez anarchiához ve­zethet. 4. Mint kormánypárti képvi­selő, jobb helyzetet várok. Ha az áfa terheit kinyögjük, jobb lesz ez az esztendő, mint a múlt év. Szerintem kedvezőbb pozícióba kerül az egész ország. Dr. Lukács Tamás (Megyei lista, KDNP.) 1. Azzal senki nem lehet elé­gedett. De anélkül, hogy kiren­delt védője lennék az Ország- gyűlésnek, előre kell bocsáta- nom: rengeteg tévedés kering te­vékenységével kapcsolatban. Ennek okát főleg abban látom, hogy a kormányzati kérdéseket összemossák a törvényhozással. Képviselőtársaim többségét úgy ismertem meg, mint a választó­kért tenni akaró, az ő érdekeiket néző, tisztességes és alkalmas embert. De egy ilyen létszámú testületben más megnyilvánulá­sok is vannak. Ezért lenne jó, ha megjelenne a képviselők egyéni arculata. Már régen javasoltam, hogy például hozzuk nyilvános­ságra: ki mit tesz személy szerint. 2. Igazából nem alakult ki en­nek a rendszere. Az ember lelki­ismerete szerint megpróbál a vá­lasztókörzetében tájékozódni, s tenni is. Néhány polgármester megkeresett a települése problé­máival, s több dologban sikerült is eredményt elérni. Gondolok itt például a derecskéi gázügyre. Többnyire az újságból értesülök a gondokról, azután keresem fel az érintetteket. Nagyon sajná­lom, hogy nincs meg az a fórum, amelyben együttes gondolko­dással és cselekvéssel kormány- párti és ellenzéki képviselők ten­nének a megyéért. Különösen szükséges volna ez Hatvan és körzete miatt, ahol jogos fájdal­muk az embereknek, hogy kép­viselő nélkül maradtak. 3. Nem tartom valószínűnek, hogy előrehozott választás lesz. Nem elsősorban alkotmányjogi aggodalmak miatt. Ma a komoly politikai erők egyike sem akarja a politikai stabilitást veszélyez­tetni. Hála Istennek megszületett a kormány és az érdekegyeztető tanács közötti megállapodás a leglényegesebb kérdésekben. Akadnak persze olyan „revans- erők”, amelyek „semmi sem drá­ga” alapon próbálkoznak, de ak­kor övék a politikai felelősség. 4. Ha reálisan szemléljük a gazdasági folyamatokat, látvá­nyos kitörésre nem lehet számí­tani ebben az évben sem. De az elemzések alapján arra a követ­keztetésre lehet jutni, hogy a gaz­daság stabilizációja terén törté­nik valami. A munkanélküliség növekedésének mértéke csök­ken, s a privatizáció felgyorsul. Mindazokon a területeken, ame­lyek az emberek számára fájók, megnyugtató dolgok történhet­nek. A Parlamentben a szakmai kérdéseknek meg kell előzniük a politikaiakat, mert ellenkező esetben nem lesznek megalapo­zottak a döntések. Horváth László (Az SZDSZ megyei listáján ju­tott be, majd átült a Fidesz frakciójába.) 1. Önmagában az elvégzett munka mennyiségével elégedett vagyok. Ennél többet csak akkor dolgozhattunk volna, ha minden képviselő bevitte volna a Parla­mentbe a tábori ágyát és a borot­válkozókészletét is. A hatékony­sággal viszont nem lehetek elé­gedett, mert az MDF-kormány és a kormánypárti képviselők határozatlansaga, belső megosz­tottsága miatt energiáik nagy ré­szét nem fontos gazdasági törvé­nyek megalkotására, hanem rá­dió- és tévéműsorok „szerkeszté­sére” fordították. Ez azzal a kö­vetkezménnyel járt, hogy az An- tall-kormány a Parlament lehe­tőségeit jóreszt elpazarolta. 2. Természetesen nem lehetek százszázalékosan elégedett a sa­ját munkámmal, mégis úgy ér­zem, hogy azok közé a képvise­lők köze tartozom, akik a megye problémáit nem tekintették má­sodlagosnak. A települések jó részén engem nem a tévéből is­mernek. 3. Hogy lesz-e előrehozott vá­lasztás, azt a jövő dönti el. Az aláírásgyűjtést kiváltó elkesere­dés, kétségbeesés érthető. De az emiatt a Parlament visszahívását kezdeményezők — úgy tűnik — képtelenek felmérni akciójuk le­hetséges következményeit. Ne­héz helyzetben van egy képvise­lő, amikor a népszavazás ellen kell érvelnie, mert azonnal a fejé­hez vágják: saját székéhez ra­gaszkodik. Erre hadd mondjam azt, hogy a jelenlegi erőviszo­nyok ismeretében biztosra vehe­tő: a Fidesz jelenlegi 23 képvise­lője egy előrehozott választás esetén is bekerülne a Parlament­be. Ez másodlagos szempont, az elsődleges az, hogy stabil legyen az ország. Ha ez a kormány idő előtt távozni kényszerül, megbu­kik a következő három is, s befel­legzett a parlamenti demokráci­ának. Az erre következő diktatú­ra ugyanolyan kemény, az élet- színvonalat hátrányosan befo­lyásoló intézkedéseket hozna, csak azt nem lehetne „visszahív­ni”. 4. A boszniai háború végét, legalább valamivel nyugodtabb belpolitikát, s az egri röplabdázó lányok további sikereit. Szarvas Béla (Egri egyéni választókörzet, MDF.) 1. Részben. Rendkívül nagy iramban dolgozott a Parlament, nagyobbal is, mint az előző év­ben. Fontos törvények születtek, jó tempóban, sok módosítással. Más szempontból pedig kulcs­fontosságú kérdések nen\kerül­tek az Országgyűlés elé. Én iga­zából azt sajnálom, hogy a T. Ház nem foglalkozott a befektetések ösztönzését szolgáló törvényja­vaslatokkal. A kezdeményezése­ket a magam részéről megtettem. A költségvetési bizottság elfo­gadta, hogy februárban beszá­moltatjuk a kormányt az álta­lunk felvetett kérdésekkel kap­csolatban, s kidolgozunk javasla­tokat is. 2. Az utóbbi időben kicsit job­ban figyelemmel kísértem. Saj­nos, fogadóórákra viszont mos­tanában nincs időm. Két és fél hónapja alig jutok haza. A vá­lasztópolgári ügyekkel ezért ke­vesebbet tudok foglalkozni. Úgy ítéltem meg, hogy nagyobb haté­konyságú, hogyha a körzetem­ben lévő vállalatok átalakulásá­val kapcsolatban próbálok minél többet megtenni. 3. Én nem hiszem, hogy lesz előrehozott választás. A magyar ember elég higgadt tud lenni, s végiggondolja, hogy milyen rendkívüli károkat okozna kül­földi megítélésünkben, ha ná­lunk az instabilitás jelei mutat­koznak. Szerintem minden poli­tikai párt egységre törekszik, erőt akar mutatni, készül a vá­lasztásokra. Mindegyik abban érdekelt, hogy az ország a meg­bízható, higgadt befektetés tere­pének tűnjön. Egy válságos hely­zetben a Magyarországra hozott külföldi tőke azonnal menekülni kezdene. 4. Nagy tudati átalakulást. Már érzékelem azt, hogy a gaz­daság szereplői milyen profi mó­don készülnek a 93-as és 94-es esztendőre. Nagy tulajdoni vál­tás lesz, most durván 20 százalé­ka privatizált az állami tulajdon­nak, az év végére ez felfut 40-45 százalékig. Ez talán 100-150 év­re is meghatározza a hazai viszo­nyokat. Stabilitást és nyugalmat várok 1993-tól. Elek István (Füzesabonyi egyéni választó­körzet, MDF.) 1. A mennyiségével elégedett vagyok, ennél sokkal többet nem lehetett volna teljesíteni. Nagyon sok törvényt hoztunk, módosí­tottunk az elmúlt évben. Lénye­ges, az ország sorsát alapvetően meghatározó kérdésekben is si­került törvényt alkotnunk, pél­dául az abortuszügyben. Meg- születt a költségvetés, ami szin­tén egy igen lényeges téma. Elé­gedetlen vagyok viszont, mert a kétharmados törvények kérdésé­ben népi haladtunk a várakozá­somnak megfelelően. Ezt szim­bolizálja a médiatörvény sorsa, amely engem különösen érzéke­nyen érint. Jó két és fél éve abban a bizottságban dolgozom, amely e törvény előkészítésével foglal­kozott. Hogy nem sikerült ebben megegyezni, a következő idő­szak esélyeit is csökkenti a tekin­tetben, hogy létrejöhet ellenzék és kormányerők között a gya­korlati életben szükséges, nor­mális megegyezés és kompromisz- szum. 2. Sokkal kevésbé, mint ahogy szerettem volna. Többször kel­lett volna jelen lennem egy-egy helyszínen. Az elmúlt egy-két évben csak a nagyobb ünnepsé­gekre mehettem el, illetve évente ha egy fogadóórát tudtam csak tartani. A leveleket is nagyon sok esetben csak késve tudom meg­válaszolni. Most kedvező fejle­ményről számolhatok be. Végre kaptam egy helyiséget Füzes­abonyban, s január elsejétől egy állandó alkalmazott fogadja a választópolgárokat, akik így sokkal gyorsabban kaphatnak tanácsokat. 3. A jósolgatások körébe vág, amit mondhatok erre, hiszen le­het, hogy úgy találja majd az Al­kotmánybíróság, hogy lehet ilyen kérdésben kiírni népszava­zást. Az valószínű, hogy a szük­séges aláírások összegyűlnek. Igazán elszomorít ez az ügy, mert csupán fél évvel hamarább lenne választás, mint egyébként lett volna, s belekerül körülbelül egymilliárd forintjába az ország­nak. 4. A reményeimről beszélhe­tek. Nem tudok jóslásokba bo­csátkozni, vagy ha kellene, lehet, hogy pesszimista lennék. Bízom abban, hogy ebben a kampányt megelőző esztendőben sikerül a párbeszéd alapfeltételeit megta­lálni ellenzék és kormánypártok között. Ez meggyorsíthatná a parlamenti törvényalkotó mun­kát. Én régóta azt gondolom, hogy másként kellett volna véle­kedni erről a kezdő négy évről a politika szereplőinek, mikor olyan alapvető kérdések dőlnek el, amelyek nem egy kormányza­ti ciklus ügyei. Ezekben mindkét féltől nagyobb kompromisszum­készségre lett volna szükség, így a viták egy részét meg lehetett volna takarítani, illetőleg az ilyen kudarcokat meg lehetett volna előzni, mint a médiaügy. Azt re­mélem, hogy sikerül normális és tárgyszerű stílust megh onosítan i. Ehhez a két oldalon álló erőknek a saját szélsőségeseiket kicsit fé­ken kell tartani. A képviselők közül is sokan szeretnék, hogyha egy új munkastílus és -módszer válna uralkodóvá. De valahogy kiszolgáltatottak vagyunk — itt is, ott is — saját harcias politiku­sainknak, ők nyomják rá a bélye­gét a pártok arculatára. Pokorny Endre (Megyei lista, MDF) 1. Amit embertől el lehet vár­ni, azt megcsináljuk — mennyi­ségileg. Azon lehet vitatkozni, hogy azokat a törvényeket hoz- zuk-e meg, amelyek szüksége­sek, vagy más kellene helyettük. Én azt gondolom, hogy nagyon leterheltek vagyunk, sokat dol­gozunk, más kérdés, hogy mi­lyen a hatásfok. 2. Sajnos, csak közvetve. A szociális és egészségügyi bizott­ság alelnöke lettem, s így az egész hetem be van osztva. Csak a pén­tek marad arra, hogy itthon, Gyöngyösön és környékén fog­lalkozzam a választópolgárok ügyeivel. Ez kevés idő, de vannak munkatársaim, akiktől a szüksé­ges információkat megkapom, s olyan szempontok, amelyeket fontosnak gondolok. 3. Nekem meggyőződésem, hogy a ciklus végéig együtt ma­rad ez az Országgyűlés. Az elő­rehozott választásoknak különö­sebb értelme sem lenne. Szerin­tem még nem szoktunk bele, nem nagyon tudjuk, csak hajto­gatjuk, hogy mi is az a képviseleti demokrácia. Akiket megválasz­tottak egy négyéves ciklusra, azoknak becsülettel végig kell csinálniuk, s majd aszerint sza­vaznak legközelebb, hogy ki mi­ként tette a dolgát. Ez teljesen független a pártoktól és a szemé­lyektől. Szerencsétlen volna, hogyha egy idő előtti választás megzavarná a lecsillapodó, le­ülepedő indulatokat, elképzelé­seket. 4. Egyrészt azt várom, ha nem is javulnak, de legalább stagnál­nak a gazdasági mutatók. A munkanélküliség — remélem — csökkenni fog, ahogy az infláció is. Talán növekedik majd a bel­földi valutatartalék, de nem hi­szem, hogy több lesz a nemzeti össztermék. Abban is bízom, hogy az állampolgár tűrőképes­sége nem romlik. A Parlament­ben talán befejeződik ebben az évben a gazdasági törvények többségének vitája. Ezek nagyon fontosak. Szerintem a múlt év végén meghozott szociálpoliti­kai törvény kedvező hatása már érződik ebben az esztendőben. Pongrácz József (Hevesi egyéni választókörzet, MDF) 1. Ellentmondásos érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. A mennyiséggel elégedett kell, hogy legyek, hiszen nincs még egy ilyen törvényhozás, amely ilyen rövid idő alatt ennyi tör­vényt hozott volna. Természete­sen ez a minőség rovására is megy. A másik gond az, hogy nem mindig azok a törvények kerülnek elénk, amelyek a leg­fontosabbak lennének. 2. Az utóbbi időszakban főleg a betegségem miatt voltak kiha­gyásaim. De ettől függetlenül in­formációkkal mindenhonnan rendelkezem. Részben titkárom révén, részben pedig az MDF- szervezeteken keresztül tájéko­zódtam. Most fogtam bele egy nagyobb lélegzetű szervezésbe, a választókörzetem egy jelentős részét végigjárva szerveztem a Magyar Máltai Szeretetszolgála­tot a hevesi régióban. Ha nem is jutottam el személyesen minden településre, a titkárom minden­hol járt, minden egyes önkor­mányzatot megkerestünk. A lé­nyegi dolgokkal tisztában va­gyok, beleértve az emberek han­gulatát, a munkanélküliséget, a téesz-átalakulások problémáját. 3. Közismert, hogy a Létmini­mum Alatt Élők Társasága or­szágos kampányba kezdett. Ez nagyon tetszetős, hiszen az álta­lános elégedetlenség közepette a dolgaink nem mennek jól, mert nem mehetnek jól. Soha nem is titkoltuk, hogy az elején így lesz. Vészes könnyelműség ebben a helyzetben politikai játszmába kezdeni. Bármilyen összetételű lehet a Parlament, mást nem tud­na tenni. Az előrehozott válasz­tásoknak a magam részéről sem­miféle értelmét sem látom. En­nek ellenére — mivel Magyaror­szág jogállam —, ha a kellő szá­mú aláírás összegyűlik, akkor a szükséges eljárás lezajlik. Ameny- nyiben kitűzik az előrehozott vá­lasztásokat, a többi képviselőtár­sammal együtt állunk elébe. Semmi másra nem jó, mint a ke­délyek felborzolására, s a töré­keny stabilitás veszélyeztetésére. 4. Ez az év sem lesz könnyebb, mint az előző volt. Azt várom, hogy megáll a recesszió, a gazda­sági beszűkülés, a leépülés, és ta­lán — optimális keretek között — megindul egyfajta előretörés, fej­lődés. Ha ez megtörténne, átbil­lennénk a holtponton, mert most még nem vagyunk túl rajta. A to­vábbiakban évi kettő-négy szá­zalékos GDP-emelkedéssel szá­molnak a szakemberek, én is eb­ben reménykedek. Csoda nem lesz, bárki kerül kormányra. Ez az évtizedünk rámegy a kínos, keserves átalakulásra. Gábor László

Next

/
Thumbnails
Contents