Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09-10 / 7. szám

HÍRLAP, 1993. január 9—10., szombat—vasárnap FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Gáz — Poroszlón is Két héten át végzett felméré­seket a gázbekötésekkel kapcso­latos igényekről Poroszló önkor­mányzata. A lakosság többsége a gáz bevezetése mellett voksolt, s ezek alapján a képviselő-testület úgy döntött, hogy a tanulmány- tervet megrendeli. A gázt a köz­ség lakói minden valószínűség szerint Mezőkövesd, Szihalom, Egerfarmos, Mezőtárkány érin­tésével kapják majd, s innen ha­lad tovább Újlőrincfalva, Sarud vonalában egészen Kisköréig. Újabb fizetésemelés A múlt év december közepén Kálban az önkormányzat dolgo­zói — mintegy százan — felve­hették az úgynevezett 13. havi bért, miközben 20 százalékos béremelést is jóváhagyott a tes­tület. Jó hír az is az említett dol­gozóknak, hogy januárban újabb tízszázalékos fizetéseme­lésben részesülnek. Új év, űj ülések A januárt szinte mindenütt testületi ülésekkel kezdik az ön- kormányzatok. Andornaktályán hétfőn az idei év munkatervét tárgyalják meg, létrehoznak egy társulást a szennyvízcsatorna megépítésére, s vevőt jelölnek ki az öt kialakított közművesített építési telek egyikére. Dormán- don 18-án ülnek össze a képvise­lők, hogy végrehajtsák a helyi adók módosítását, s megtárgyal­ják a köztisztviselők juttatását. Kerecsenden 19-ére tervezik ösz- szehívni a testületet, s a legfőbb napirendi pont a tavalyi költség- vetés jóváhagyása lesz. új lap: Sarudi Híradó Többszöri sikertelen próbál­kozás után megjelent a Sarudi Híradó, a község önkormányza­ta folyóiratának első évfolyam első száma. Terveik szerint két- három havonként adnának tájé­koztatást a faluban zajló fonto­sabb eseményekről. A bekö­szöntőt a falu polgármestere írta, de hosszabb cikk jelent meg a kultúrház és az óvoda működé­séről is. Figyelemre méltó az a cikk is, amely „Kié lesz a termő­föld Sarudon?” címet viseli. Megemlékeznek többek között a 15 éves pávakörről, valamint az elmúlt ünnepek egyházi jelentő­ségéről. Megérdemli a falu Pályázatokból egymillió forint Feldebrőn A Bostonban élő Kristóffy Iván sokat tesz a feldebrőiekért T anulságos dolog az új év első napjaiban, heteiben össze­gezni és számvetést készíteni az elmúlt esztendő eredményeiről, gondjairól, adatairól. így lehet csak a körülményekhez képest elfogadható tervet, programot készíteni az idei évre. Ezt teszik ezekben a napokban Feldebrőn is, ahol a polgármesteri hivatal­ban tudósítónkat is „beavatták” néhány szóbanforgó részletbe, eseménybe. — Hogyan teltek az óév utolsó napjai? — kérdezem Kelemen József polgármestert, aki éppen a közelgő önkormányzati ülésre készülődik. — Mint mindig, munkával. A legnagyobb horderejű kérdés itt most a vezetékes gáz ügye. Elké­szült a kiviteli terv, s december 15-iga pályázatra kilenc vállalat, szövetkezet, kft. és magánvállal­kozójelentkezett. A legjobb és a legolcsóbb kiválasztása a követ­kező hetekben dől el, ha a költsé­gekben meg tudnak egyezni. Ugyancsak decemberi esemény volt, hogy a hónap második fe­lében megkezdte próbaüzemelé­sét a helyi szövetkezettől vissza­igényelt, és ma már az önkor­mányzat tulajdonát képező gyü­mölcsszeszfőzde is, amelyben — túlzás nélkül mondhatom — a környék legfinomabb kisüstijét lehet előállítani. Advent máso­dik vasárnapján a Táj ház is meg­nyitotta kapuit. A helyi népvise­leteken, régi használati tárgya­kon, eszközökön kívül a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szö­vetkezet segítségével egy külön szobát is kialakítottunk, ahol a hevesi szőttesekkel, hímzésekkel és egyéb népművészeti alkotá­sokkal ismerkedhetnek a látoga­tók, s természetesen vásárolhat­nak is itt belőlük. — Mi a helyzet a telefonfej­lesztéssel? — December elején egy drá­mai hangú, de a valóságot hűen tükröző levelet voltam kénytelen írni Tófalu-Aldebrőés Feldebrő önkormányzatai nevében az ál­datlan és elégtelen telefonhely­zetről. Ezután a MATÁV mis­kolci és egri szakemberei felke­restek, és ígéretet tettek arra, hogy a három falu 1993 őszére kap egy 256-os digitális közpon­tot, amelyet később egy 126-os egységgel — ha anyagi lehetősé­geink megengedik — bővíthe- tünk. Ez pedig már, megítélésem szerint, biztosítani fogja a jelen­legi és a várható telefonigénye­ket. — Feldebrő a pályázó hivata­lok „hírében” áll. Mit mutatnak ezen a téren az eredmények? — A jövő útja a pályázat. Az ily módon nyert minden forintért keményen meg kell dolgozni. Az év utolsó két hónapjában hat el­fogadott pályázatról kaptunk ér­tesítést: több mint 300 ezer fo­rinttal gyarapítottuk a bevétele­inket. Az éves pályázatból be­folyt pénzünk egymillió forint körül mozog. — A bostoni testvérközösségi kapcsolatnak az ősszel megren­dezett nagyszabású konferenciá­ja óta vannak-e újabb eredmé­nyei? — Mind a feldebrői, mind a Bostoni Testvérközösségi Bizott- ságnak kitűzött célja volt, hogy a két település magyarjai között szorosabbá, emberközelibbé váljék a kapcsolat. Ennek kö­szönhető, hogy több mint 50 csa­lád kapott a messzi Amerikából egy kedves, meleg hangú kará­csonyi vagy újévi üdvözletét, le­velet, és benne igazi meglepetés­ként névre szóló vásárlási utalvá­nyokat, amelyeket előzetes egyeztetés alapján a helyi élelmi­szerboltokban lehet a megaján­dékozottaknak levásárolni,.. A testvérbizottság most egy, a fia­talok nevelését szolgáló teljes programot kér tőlünk, amelynek anyagi fedezetére egy amerikai vagy német alapítványtól szá­míthatunk támogatásra. — Hogyan alakul az idei költ­ségvetés? — Bár összességében úgy néz ki, hogy több pénzből tudunk gazdálkodni, mint az elmúlt év­ben, de sajnos mégis kevesebbre lesz elég. Az intézményeink fenntartása, az alapellátás bizto­sítása egyre többe kerül. A gáz és a telefon minden pénzt elvisz, sőt még elég sem lesz. Mindezek el­lenére hiszem, hogy a terveinket az idén is meg tudjuk majd való­sítani. Igyekszem megragadni minden lehetőséget, ahonnan segítséget, támogatást vagy pénzt lehet remélni. Megérdemli ez a falu, hiszen ezeréves törté­nelmével, felbecsülhetetlen érté­kű kincseivel méltán rászolgált már minden megbecsülésre... Megvalósul a gázprogram Eredmények, további tervek Szihalmon Két év telt el a helyi önkor­mányzatok életében: általában ilyenkor szokásos a „mérlegké­szítés” is. Ez alkalomból kérdez­tük meg Farkas Józsefet, Sziha­lom polgármesterét, hogyan ítéli meg az eddigi tevékenységüket? — A képviselő-testület a tele­pülés szempontjából megoldásra váró feladatokat két részre osz­totta — mondta a polgármester. — Az első csoportba az úgyneve­zett rövid távú csomagtervbe tar­tozó, s a sürgősség elve alapján megszabott feladatok kerültek. Ezek közé tartozott a volt ÁMK önálló intézményekre bontása, az orvosi rendelő áthelyezése, a háziorvosi szolgálat kibővítése, az úthálózat korszerűsítése, a sportélet feltételeinek javítása, a köztemető rendezése. Mindezek mellett kisebb felújítások, fej­lesztések is történtek. Például a kábeltelevízió kiépítése, az árok­rendszer kialakítása... Az intéz­mények fenntartása, zavartalan működése mellett 20 millió fo­rintot költöttünk a falu közvetlen fejlesztésére, szépítésére. Mind­ezek után kezdődhet az önkor­mányzat hosszabb távú tervé­nek megvalósítása: a gázprog­ram. — Miként alakul majd ez? — Megkezdtük — Egerfar- mossal és Mezőszemerével tár­sulva — a terület földgázhálóza­tának kiépítését, melyhez idő­közben Mezőtárkány is csatlako­zott. A földgázhálózat tanul­mányterve elkészült, zsűriztetve lett. A lakosság zöme örömmel fogadta az új, korszerű fűtés le­hetőségét, ezt bizonyítja, hogy a kiküldött felmérésre a családok több m int felejelezte csatlakozási szándékát. Az engedélyezések folyamatban vannak, így tavasz- szal megkezdődhet a kivitelezés, melyből a nagy nyomású hálózat közös térségi beruházása kilenc települést érint. A falu belső há­lózata saját beruházásként fo­lyik, ehhez a lakosság anyagi hozzájárulása is szükséges. A fenti munkával párhuzamosan az út és a járda építését is folytatni kívánjuk. Rövidesen elkészül a kerékpárút a Zsóri-üdülőig, s ez­zel régen meglévő igényt elégí­tünk ki. Józsáné Debreceni Edit Besenyőtelki vállalkozások Színpompás virágválaszték Az elmúlt két évben Besenyő telken örvendetesen megszapo rodott a vállalkozások száma Hogy a helybéli vezetőség mi ként tudta a települést ilyen von Aki a virágot szereti... mi tevékenységét a gazdag virág­választékot felmutató Inter Co- rall Kft. is 1991-ben. A szerveze­ti változás folytán az említett gazdasági társaság ma SH Impex Bt. -ként van bejegyezve. Ügyve­zetője a helyi származású dr. Si­mon János, aki arról tájékozta­tott, hogy a közelmúltban áru­skálájuk mind minőségben, mind mennyiségben kedvezően válto­zott. így például a közkedvelt ciklámenek, fokföldi ibolyák mellett vásárolhatók náluk a szo­liter növények is. Természetesen — az igényes értékesítés érdeké­ben — a beszerzést a virágok ős­hazájának titulált Hollandiából, illetve Dél-Amerikából oldják meg. Az SH Impex Bt. céljai között a különleges növények megis­mertetése és megszerettetése is szerepel. Dr. Simon János meg­ítélése szerint megalakulásuk óta a forgalom elfogadható, néha vi­szont — időszakonként — csök­ken a vásárlási kedv. Nagybani árusításuk mellett alkalmanként kisebb tételben is értékesítenek. Az eseti akcióikat — a leltár alá kerülő növények eladását — pe­dig megkedvelték a helyi lako­sok. De újdonságként hatott az is, hogy a különböző virágköté­szethez tartozó díszítőket is for­galmaztak. Sz. Cs. Húsz kontra két év Mostohagyerek is lázonghat Ketten ülnek egy nagy asztalnál, melyen két alma van. Egy szép, nagy, egészséges, és egy görcsös, rücskös, kicsi. Az asztalfőn ülő — az édesgyerek — elveszi a szebbiket. A szerényen meghúzódó — a mostoha — keservesen néz a maradékra. „Ilye­nek vagytok ti, kedvesebbek, másnak csak a rosz- szat hagyjátok" — szólal meg félénken. „Miért, te melyiket vetted volna el? — ekképp a másik. „A kisebbet — hangzik a válasz. „Hát, az maradt ne­ked!” — fölényeskedik az édesgyerek. Már nemcsak a községháza, illetve a posta elől lehet telefonálni Ez a viccesnek mondható, az életben azonban nagyon sokszor igazzá váló történet motoszkált bennem egész idő alatt, amíg Soltész Andrást, Újlőrincfalva polgármesterét hallgattam. Új­ságíró jobb beszélgetőpartnert nem is kívánhat. A szóban még ki nem mondott kérdésekre is nagyon jól ráérzett, s így nem is tartanám illendőnek, ha a leírta­kat kérdésekkel szabdalnám fel. íme, a monológja: „Üjlőrincfalvát 1973-ban egyesítették Poroszlóval. Akkor még nem éltem itt, s nem tudha­tom, mennyire volt ez közös kí­vánság. Az azonban biztos, hogy nem tett jót ennek a falunak. El­kezdődött a település tönkreté­tele: fokozatosan megszűnt itt minden, ami egy eleven életet szolgált volna. Csak a létezés maradt. Míg Poroszlón építet­tek, itt romboltak: az iskolát be­zárták, az óvoda megszűnt, a kultúrházat lebontották. Fejlesz­tésről nem sokat tudnék beszél­ni. Ha volt is valami, húsz évre le­bontva nem számottevő. A fiata­lok elköltöztek, elöregedett a község. Ma a lakosság 65 száza­léka nyugdíjas. Az egykori tanácsban Újlő­rincfalva lakosainak képviselőire mindig a mostohagyerek szerepe várt. Kisebbségben voltak, köny- nyű volt leszavazni őket. Az a néhány fiatalabb család, aki itt élt, itt építkezett, itt akart ott­hont teremteni magának és gye­rekeinek — hát, nem nagy jövő elé tekintgethetett. A legbosszan­tóbb az volt az egészben, hogy ökölbe szorított kézzel, de tétle­nül kellett nézni a pusztulást- pusztítást, arra gondolni, hogy maholnap a falu neve még a tér­képről is lekerül. S mi csak a sta­tisztikai számokban szereplünk. Az önkormányzatokról szóló törvény, azt hiszem, az utolsó órában jött. Fellélegzést jelentett a hozzánk hasonló, 200-300 lel­ket számláló településeknek. Minden tapasztalat nélkül, de vállalnunk kellett a különválás gondjait. Hárman pályáztunk a polgármesteri posztra: társadal­mi, pontosabban tiszteletdíjas polgármesterség az enyém. So­kat töprengtem, belevágjak-e. Munkahelyem a poroszlói té- esz: munka-, tűz- és vagyonvéde­lemmel foglalkozom. Van három fiam. Lesz-e időm a faluért dol­gozni?! 1991 áprilisában volt a „váló­per” Poroszlóval. Voltak vitáink, de okolhatom-e a jelenlegi veze­tést az elődökért?! Kötöttünk egy társulási szerződést. Gyere­keink továbbra is Poroszlóra jár­nak iskolába, az egészségügyi el­látás formája marad a régi, vala­mint a körjegyzői feladatok meg­oldását is Poroszló biztosítja... Van hét-nyolc millió forintunk. Mivel kezdjük? Minden rendes családban az idősek és a gyere­kek a kedvezményezettebbek. Újra megnyílt az óvoda, beindult az idősek klubja. Az iskolások ingyenes tankönyvekhez jutot­tak, tanszersegélyt kaptak. S ez­után jött a többi... Bővítettük a víz-, az út- és a villanyhálózatot, 880 ezer forintot fordítottunk üdülőtelkek közművesítésére, amelyeket értékesítettünk. Rend­be hoztuk az önkormányzati iro­da épületét. Itt berendeztünk egy orvosi rendelőt várószobával. Hetente egyszer itt fogad az or­vos, két alkalommal tart nyitva a gyógyszerszoba, amit a sarudi gyógyszerész üzemeltet. Van két vegyesbolt, sőt diszkont is. De nemcsak kenyéren és vízen él az ember... Kulturális igényei is vannak. S ha azt akarjuk, hogy idegenforgalmi hely is legyünk, meg kell teremteni ehhez a felté­teleket: 150 ezer forintot kap­tunk az egyik pályázatunkra a kulturális minisztériumtól. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy jó lenne egy olyan ki­advány, mely összefogná időn­ként azokat a pályázati lehetősé­geket, melyekben a hozzánk ha­sonló anyagi helyzetben lévő ön- kormányzatok részt vehetnének. Jelenleg ugyanis csak „fülesek” segítségével tájékozódunk.) Eb­ből a pénzből berendeztünk egy ifjúsági szobát. Nem volt jó ötlet, gyerekeink nem sokáig értékel­ték. Most úgy tervezzük, hogy a volt iskola épületét 800 ezer fo­rintos kötségvetéssel közösségi házzá alakítjuk. Itt kap helyet a könyvtár is, idősek, fiatalok egyaránt otthonra találhatnak benne. Egy hozzáértő szabad­időprogram-szervezőt alkalmaz­nánk, aki a fiatalok „hevét” is he­lyes mederbe terelheti. Az idén 29 házba vezették be a telefont, s reméljük, a követke­ző választások küszöbén a gáz- bevezetésről is szólhatunk majd... Sorolhatnék még dolgo­kat. Képviselőtársaimmal — Pá­dár Istvánnéval, Bede Ernővel, Szálai Andrással — abban egyetértünk, hogy a két év több, mint a húsz...! Örülünk, hogy „lázadni” mertünk mostoha sor­sunk ellen.” Ez a „lázongás” pedig — ha nem is aranyalnrát — máris egészségesebb gyümölcsöt mo- solyogtatott Újlőrincfalva el­múlt karácsonyi jelképes kará­csonyfáján.- rada ­zova tenni: az o iiikuk. z\m annyi bizonyos, hogy a falu látványos fejlődése példaértékű. Vélhetően a kedvező feltéte­lek miatt kezdte meg kereskedel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents