Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
8. PF. 23 HÍRLAP, 1993. január 6., szerda Üzen a szerkesztő P. G. E. Zaklatott, kifakadástól sem mentes levélből kell idéznünk: „Kénytelen vagyok Önökhöz fordulni panaszommal, ami egyébként rajtam kívül sokszáz embert érint Heves megyében. Felháborító, amit az APEH művel azokkal, akik építkeznek, vagy gázt vezetnek be, stb. Aki benne van, ismeri az ÁFA-visz- szaigénylés tortúráját: nyomtatványok kitöltése, ITJ-számok ellenőrzése. Órákat kell sorban állni az APEH-nél, egyszer, amikor az ember leadja a számlákat, egyszer, amikor megy — jó esetben két hét múlva — a csekkért, amit újabb sorbanállás után az OTP-ben beválthat. Amíg az ember hozzájut a pénzéhez, legkevesebb egy hónap, vagy több telik el, kamatot nem fizetnek, addig ők forgatják a pénzt. Itt tízezer forint feletti összegekről van szó, mert a kedves ügyfélnek meg kell várnia, hgy tízezer forintnyi ÁFÁ-ja összegyűljön. Ebbe már lassan beletörődtünk. Hanem most fordul elő velem másodszor ebben az évben, hogy szabadság miatt majd csak egy hónap mu 1 va jutok a pénzemhez, mert nincs az APEH-nél egy ember, aki ezt megcsinálja. Számítottunk rá, 15.000 forint lenne, ami visszajárna. De az illető hölgy közölte velem — több tanú füle nalltára —, hogy erre nincs alkalmazott, mert az nem hoz, hanem visz pénzt az APEH-tól... Kérdezem en, hogyan állhat meg az élet egy ilyen cégnél, mint az APEH, na a dolgozók elmennek szabadságra? Az állampolgár ennek nem szevedheti nátrá- nyát! Nem elég, hogy hónapokig használják a pénzt? Vagy mivel az APEH hatóság, azt csinál, amit akar?! Egyébként mondanom sem kell, hogy ugyanez játszódott le már velem a nyáron, júliustól szeptember végéig.” A panaszos négy oldalon öntötte ki búját-baját, kritikát mondva a konstrukcióról is, no, meg arról is, ahogyan ezt a konstrukciót „üzemeltetik”. Kupa űr is — a miniszter — kap egynéhány megjegyzést. Mi sem állítjuk, hogy a jelenlegi jogszabályalkotási dömping- ben olyan törvények és rendelkezések születnének, olyan tökéletesek és olyan egyszerűek, mint a rómaiaknál Ulpianus idejében. A forrongó gadasági és társadalmi átalakulásban a szabályozások követik — vagy követnék — az igényeket. Másképp gondolja végig egy probléma megoldást egy szakember — mondjuk a miniszter —, és megint másképp az állampolgár. Más egy rendszert kidolgozni, és megint más annak fogyatékosságait elviselni, vállalni azt, amit az érdek szolgálata előír. Igen ám, de az állampolgár a saját pénzéért időt kényszerül feláldozni olyan mértékben, amely túlméretezett, és azt tételezi, hogy a hatóság számításon kívül hagyja az állampolgárjogait, netán emberi méltóságát. Éppen az által, hogy kiszolgálatott helyzetbe hozza. Nem megy elébe a kérdés rendezésésnek, hanem elvárja, sőt, bele is kalkulálja az intézkedési rendjébe, hogy az állampolgárnak kötelessége türelmesnek lenni, ha valamit akar, menjen utána, és annyiszor, ahányszor az a fránya írásbeliség megkívánja. Mert az igaz, hogy a jog és a pénz útját csak papíron lehet megnyugtatóan követni — és az építkezéseknél igencsak fogyasztják a papírt és a tintát —, dehát az mégsem lehet egészen elfogadható, hogy hónapokig tartson egy ügymenet, csak azért, mert egy részfeladatra az APEH nem állít be dolgozót, mert „viszi a énzt, nem hozza”. No, meg az, ogy az ügyintéző elmegy szabadságra, és addig, amíg o távol van, „megáll az élet” az ő íróasztala körül!? A stílusról is ír néhány közvetlen mondatot a levél írója, de azokat — a közbéke megóvása érdekében — nem hangsúlyozzuk. Azért foglalkoztunk a panasszal, hátha meghallják az illetékesek, s hátha nekiül valaki ott fenn, a szervezésnél, és finomít a rendszeren. Vagy a stíluson! Testünk-lelkünk harmóniája Ringasd el magad! Különböző utakon juthatunk el a testi ellazuláshoz és a lelki ki- kapcsolódáshoz. Vannak, akik káros módszerekkel — itallal, kábítószerrel — próbálkoznak. Elandalít, elringat a jól megválasztott zene, a tánc, vagy maga a szabad természet. Mind közül a legmélyrehatóbb módszer a relaxáció. A szó ellazulást, lazítást jelent. A relaxáció ősi keleti módszerek leszármazottja, rokona a jógának (de nem azonos azzal). A század első felében Európában munkálták ki többféle technikáját, és igazi pszichoterápiás módszerré fejlődött. Az ellazítás pszichológiai eszközökkel történik. Először meg kell tanulni saját belső testi történéseinkre és lelki élményeinkre koncentrálni. így fokozatosan elsajátítható a testi-lelki önszabályozás. A relaxáció során ellazulnak az izmok, egyenletessé válik a légzés, a vérkeringés. Az ember ébren pihen, kikapcsolódik a napi problémák feszültségéből, kellemes nyugalom árasztja el. Utána testileg-lelki- leg pihentebbnek, felfrissültnek, nyugodtnak érzi magát. Rendszeres gyakorlás után hosszabb távon is beszabályozottabbá, kiegyensúlyozottabbá válik. A relaxáció egyedül vagy könyvből aligha tanulható meg jól. Megfelelően képzett szakember segítségével néhány hét alatt elsajátítható. A relaxációta- nulás általában csoportos formában történik. A csoporttagok kényelmes testhelyzetben ülnek vagy fekszenek, hallgatják a csoportvezető halk, monoton hangját, és sorra próbálják magukban felidézni az általa ajánlott érzéseket. 5-6 órás gyakorlás után már általában egyedül is sikerül előidézni a kívánt testi változást (pl. a vérkeringés befolyásolását). Ahhoz, hogy mélyebben is képes legyen az ember ellazulni, még sok gyakorlás szükséges. A mély ellazultság rendkívül kellemes állapot, amelyben szinte megváltozottnak érezzük a testünket. A tudatállapot hasonló ahhoz, amit az ébrenlét-elalvás határmesgyéjén élünk át pillanatokra, de itt akár félóráig is eltarthat, és — bár ébren maradunk — különös álomképeket is láthatunk ilyenkor behunyt szemünkkel. A relaxáció nem való minden betegségre, sőt, nem való minden embernek, mert van, akinek nem használ, sőt, kárára is válhat. Ezért az a legjobb, ha tapasztalt szakember javasolja. Általában neurotikus és pszichoszomatikus betegeknek ajánljuk (vagyis, akiknek a testi panaszaiban lelki tényezők is szerepet játszanak). Ezekben a kórképekben közös a feszültség, vagyis az idegesség, az örök türelmetlenség, a lappangó szorongás, a kínzó félelem, az önbizonytalanság, a merev viselkedés, a folytonos önhajszolás, az alvászavar, a feszes izmok okozta fájdalmak, a bélműködés zavarai, görcsös fejfájások, kellemetlen szívtáji érzések — és még sok egyéb. Ezekre szinte gyógyírként hat, ha az ember egyszer végre képessé válik ellazulni, kisimulni, megbékélni. Lazítás után legtöbbször enyhülnek a fájdalmak, rendeződhet a vérnyomás, kipihen- tebbnek érzi magát az ember. Csodálatos érzés átélni azt, hogy a testünk — amely az utóbbi időben szinte csak szenvedések forrása volt — kellemes érzéseket nyújt számunkra, amelyeket mi magunk idéztünk elő. A relaxáció megelőzésnek is igen jó módszer. Ebben a rohanó és zavaros korban, a hajszolt, feszes és önbizonytalan embernek kár megvárnia, míg megbetegszik. Jó, ha egy eszközzel több van a „kezünkben” ahhoz, hogy ki tudjuk magunkat pihenni az erőfeszítések után, hogy frissebben és lendületesebben lássunk az újabb feladatokhoz, és hogy higgadtabban tudjuk fogadni a mindennapok gondjait és megpróbáltatásait. Dr. Ignácz Piroska klinikus szakpszichológus Szigorúan magánügy A magánügy előzményei: Ötvenkét éven át tanítottam általános iskolában, s fizetésem soha nem érte el a tízezer forintot. Főiskolát végeztem. Voltam a második világháború véres harcaiban. Voltam hadifogságban, majd — szerencsés hazaszökésem után — ott álltunk a feleségemmel, gyermekünkkel egy tökéletesen kifosztott lakásban. Voltam ötvenhatban egy munkástanács elnöke, majd — ebből kifolyólag — „államérdekből” áthelyezett. Két gyermekkel szolgálati lakást nem kaptam, mert egy párttagsággal rendelkező hajadonnak jobban kellett. Magánügy. Hát, egyszer csak — mit tesz Isten — sikerült ösz- szekuporgatnom egy Trabantra valót. Valahogy kiizzadtuk az árát, nem járunk kocsmába, nem cseréltük évente a bútorainkat... Nagy volt az öröm a családban! Simogattuk, törölgettük a „meseautónkat”, s még a Fekete-tengerhez is eljutottunk vele. Még ma is megvan. Azaz, van egy kis bökkenő. Két éve végleg nyugdíjba mentem. Nem illik dicsekedni, de nyugdíjam tizenegyezer forint. Szép összeg ötvenkét év után, nem panaszkodhatom. A baj azonban az, hogy közben rájöttek tanult barátaim, hogy a környezet- szennyezés főbűnöse épp az én Trabantom. Árra is rájöttek, hogy az államadósságot és a sok-sok minisztert és képviselőt kifizetni csak úgy lehet, ha a Trabantom után adót is fizetek. Meg a kötelező biztosítást. Meg a kipufogó vizsgálatot. Meg a katalizátort. Meg most következne a kötelező műszaki vizsga. Meg a benzináremelés, mert még mindig kevés az egy rókáról lenyúzott tíz bőr. Húszforintos benzinre 50 forint adó. Nem mondom! Befelé könnyezve, hónom alá veszem a rendszámtáblát, s beadom. Magánügy... (?!) László Ferenc A «gyógyítóház” a beteg szemével Sajnos, negyedszázad óta tíz évenként törzspáciense vagyok az egri kórház urológiai osztályának. Legnagyobb örömömre, 1981-től csak a tavalyi évben, november 17-én voltam kénytelen átlépni a kórház küszöbét. Beléptemkor — a látottak alapján — azonmód meditálni kezdtem. Mert hát az ódon kórházépület ragyogott a tisztaságtól, s nem tudtam, hogy vajon miként sikerült szupersteril gyógyítóházzá varázsolni. A „vegytiszta” kórtermek megszemlélése közben eszembe jutott, hogy adott ország népének kultúrnívóját illemhelyének állapota minősíti, ezért — tamáskodó elhatározással — bekukkantottam eme helyiségekbe is. Egy évtizednyi változtatás álomszerűén kellemes képet tárt kritikus szemeim elé: nemcsak a helyiségek voltak tiszták, hanem a tisztaság őrei, a takarítónők is valamennyien patyolattiszta, frissen vasalt, fehér ruházatban teremtik meg a gyógyítási művelet alapvető feltételeinek egyikét, a pedáns tisztaságot, és naponta kétszer tisztítják a betegek által használt helyiségeket. Szinte fél gyógyulásnak számít, hogy a nővérek és az orvosok végtelen türelemmel, kíméletes tónusban kommunikálnak minden beteggel — életkoruktól, egészségi állapotuktól, bőrszínüktől függetlenül. E lelki kapcsolat kizárja azt, hogy a beteg kiszolgáltatottnak érezze magát, emellett megnyugtató hatással van rá az a szembetűnő gondoskodás is, amelyet az orvosi kar kifejt annak érdekében, hogy a beteg minél jobban elviselje a műtét okozta fájdalmakat. Engedtessék meg nekem, hogy ezúton is gratuláljak az ódon szerkezetű kórház gyógyítóházzá való átalakításához, egyben pedig köszönetemet szeretném kifejezni az urológiai osztály vezető főorvosának, dr. Kocsis István úrnak, az osztályon dolgozó orvosoknak, az asszisztenciának, valamint a tisztaság őreinek. Mindannyiuknak kívánok további sikereket munkájukhoz... Tisztelettel: R. G. (az 1/ 1-ből a két 7-es) Menedzser klub — Hotel Avar Zwack úr valódi unikum volt Nagyon jól kezdődött az este a Hotel Avar menedzser klubjának évzáró programján, hiszen a tagokat és a vendégeket már az ajtóban Zwack-termékekkel fogadták. Egy kupica itóka után Zwack úrtól megtudhattuk, hogy az ital 1790-bőfszármazik, a céget pedig 1840-ben alapították. Az 1948-as államosítást követően Zwack úr édesapja a bőrkabátjában vitte ki az országból a receptúrát. Milánóba menekültek, majd Amerika következett. 1970-ben visszaköltöztek Olaszországba, s elkezdték gyártani a Zwack Unicumot, ugyanakkor Magyarországon is gyártották, noha a receptúra a Zwack-csalá- dé volt. Mellesleg e receptúrát — amely több mint negyven növény- és gyökérkivonatot tartalmaz — mindössze három ember ismeri. Zwack úr, a felesége, valamint Paskai bíboros úr. Amint az ismeretes, Zwack Péter utóbb amerikai nagykövetként dolgozott, majd 1991- ben újra hazatért. A privatizáció során cégével jelentős sikereket ért el, s — mint mondta — 55 százalékban uralják a piacot. Kifejtette, hogy a vállalkozók pártjával indulni fognak a 94-es választásokon. Hozzátette, az olaszországi tapasztalatai megerősítik, hogy a kis- és középva- lasztások jelentős mértékben erősíthetik a gazdaságot. Megtudhattuk tőle, hogy mi, magyarok nem jól fogyasztjuk az unicumot, minthogy lehűtjük, s aperitivként isszuk. Ez nem helyes, hiszen azt melegen kell fogyasztani, méghozza megfelelő méretű pohárban, hogy az ital jól „szétterüljön”, s így érvényesülhessen az íz és az illat harmóniája. Zwack Péter után szemetgyö- nyörködtető program következett, mégpedig egy olyan divatbemutató, ahol számos szép ruhát vonultattak fel a manekenek. A klub életének egy esztendejére visszatekintve, azt mondhatjuk, érdemes volt belevágni ennek megszervezésébe, hiszen tartalmas foglalkozásokat sikerült produkálniuk a rendezőknek. Amennyiben a támogatók a jövőben is segítenek, úgy bizonynyal később is nagyszerű előadásokat hallhatnak majd a résztvevők. Sziráki Márta Hátrányos helyzetben — a közoktatásban Bizonyára önök is, kedves szülőtársaim, hallanak olyan szervezetekről, mozgalmakról, amelyek gyermekekért jönnek létre. Én is így vagyok, de mindig felmerül bennem egy sor kérdés. Gyermekeink életük nagy részét óvodában, iskolában töltik, ahová elvisszük, küldjük őket, de tudjuk-e, mit vár ott rájuk? Milyen mód van arra, hogy azok, akik felelősnek érzik magukat gyermekeikért, tehessenek legalább annyit, hogy abban a rendszerben, ahol a családon kívül a legtöbb időt töltik el a kicsinyek, alanyi jogon képviseljék gyermekeik érdekeit/ Nehéz dolog, mert mindennek nincs múltja. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek a közoktatásbeli rendszerben való érdekképviseletét nem sajátíthatja ki magának semmilyen politikai vagy ideológiai irányzat, hiszen az ország majdani oktatási törvénye nem ilyen-olyan pártoknak, egyesületeknek, mozgalmaknak szól, hanem — bármilyen kormány esetén — minden közoktatásban résztvevőt érint. Ebből adódik, hogy politikamentes, minden más érdektől független szülői érdekképviseletet ellátó szervezetre van szükség. Itt fontos szerepe lehet a szülői kamarának, amelynek választmányi és alapító tagjai között állami, egyházi, magán- és alapítványi iskolában, óvodában érintett szülők egyaránt vannak. Mit jelent a HH (hátrányos helyzet)? Hát, kérem, én úgy érzem, hogy mi, megrendelők vagyunk a lenézettek és kinézettek. Hogy merek ilyet állítani? Nos, elgondolkodtak-e már azon, hogy a különböző pedagógusszervezetek a problémák megoldásához milyen támogatókat kerestek s keresnek? Vagy pártokban, vagy egyesületekben, mozgalmakban hívnak társat, de fel sem merült még az intézményhasználók országos független szervezetének gondolata. Létrejött az Országos Közoktatáspolitikai Tanács 5-5 fővel 6 oldalról — pedagógus szakma, pedagógus szakszervezet, isko- lafennntartók, MKM, diákok, szülők —, és már az első összejövetelen ki akarták zárni a használókat, a megrendelőket. Miért? Miből gondolják, hogy mi nem látjuk, tudjuk, hogy mi szolgálja gyermekeink érdekeit? Avagy az óvodák, az iskolák mégsem a gyermekért vannak, hanem a pedagógusokért? Nem hiszem, hogy a megrendelőknek nincs joguk leülni ahhoz az asztalhoz, amelynél a döntéselőkészítés főijük. Miért kell csupán kívülről szemlélniük a folyamatokat...? Nem! Alanyi, megrendelői — sőt, adófizetők lévén: fenntartói — minőségben helyünk van a „jog asztalánál”, hogy felelősen szólhassunk gyermekeinkért a közoktatás rendszerében. Kedves szülőtársaim! Ugye, nem kell bizonygatni, hogy életünk meghatározó éveit valamilyen közoktatási intézményben töltjük, tehát nem lehetünk közömbösek, hiszen ha már ifjúvá nőtt gyermekünk, akkor késő sopánkodni. Nem csodatételre hívom fel önöket, hanem csak arra, hogy felelősen vegyünk részt egy gyermekközpontú, egyetemes emberi értékeket hordozó közoktatási rendszer kialakításában és működtetésében. Folyamatos információ kérhető a szülői kamara elnökétől, Fáy Árpádtól. 1141. Budapest, Ürmény u. 17. Tel.: 183-Í705 vagy 184-2274. Hamarné Hegedűs Mária Mágocs Kiemelt első díj A szép légivadásztól a hevesi cincérig Pályázatukkal figyelemreméltó sikert arattak a múlt év végén a Heves Megyei Környezetvédők Szövetségének és az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola növénytani tanszékének tudományos munkatársai, Salétli György és Vojtkó András. Két munkával — „ Az ostorosi víztározó tó természeti értékei” és a „Bükk-hegység déli riolittufa-vonulatainak természeti értékei” — kiemelt I. dijat, 160 ezer forintot nyertek, amelyet az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének és Sterbetz Istvánnak, a Magyar Tudoányos Akadémia képviselőjének a kezéből vették át. A pályázatot ez év júliusában hirdette meg az Országos Természetvédelmi Hivatal a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területek értékeinek feltárására és az ilyen értékek védelmét szolgáló társadalmi kezdeményezések ösztönzésére. A két fiatal kutató akkor már saját kezdeményezésből, illetve a környezetvédő szövetség és a tanszék megbízásából két kutatófeladatot teljesített Ostoroson, illetve a Mészhegy környékén. Az ostorosi víztározó — bár mesterséges eredetű — mindinkább a természet értékes részévé válik. A növényvilág elsősorban cseij ékben gazdag, de a virágflóra is igen értékes (fekete kökörcsin, leánykökörcsin, kövirózsa, bíboros kosbor, tarka nőszirom, nagy- ezeijófű). Á meglepően sok rovarfaj között olyanokat találunk, mint a hevesi cincér, a szép légivadász, a hőscincér, az atalanta lepke. A hüllők és kétéltűek — tarajos gőte, öt béka-, három gyík- és három siklófaj — évről évre szaporodnak, s immár 18 vízimadár-, 8 ragadozómadár- és több mint 50 énekesmadárfaj egyedeit figyelték meg a tó környékén. A két fiatal kutató természetbarát és természetkímélő turizmus meghonosítását ajánlja Ostorosnak. Javasolják tanösvény létesítését és egy új horgásztó kialakítását a meglevő tótól lejjebb. Figyelmeztetnek a tóparti víkendházak szeny- nyező tevékenységére. A víztározó felső, nádas részének helyi védelem alá helyezésére tesznek indítványt. Ez ügyben egyébként már folynak a tárgyalások a helyi önkormányzattal. A másik munka Eger környéke egy igen érdekes színfoltjának, a Mészhegy — Nyerges — Pajados „együttesnek” helyi védelem alá helyezésére tesz javaslatot. Itt igen értékes molyhos tölgyest és — a felhagyott művelési területek között — érintetlen ősgyepet találunk, ritka sztyepréti növényzettel. Tavasztól őszig látható itt bozontos árvalányhaj, magyarzerge- virág, leánykökörcsin, nagyviragú gyíkfű, macskahere, magyar szektái és imola. A madárvilág is gazdag, réti fülesbagollyal, kis beká- szosassal, kabasólyommal, erdei pityerrel, gyurgyalaggal. Az emlősök közül honos a területen — a nagy számú vaddisznón kívül — a vadmacska és a borz. A pályázat tartalmazza annak a ténynek a közlését, hogy a Heves Megyei Környezetvédők Szövetsége már tárgyal az egri és az ostorosi önkormanyzattaia helyi védelemről, és arról, hogy a vedett területet maga venne kezelésbe. A Nyergesen biogazdasági bemutatóterületet terveznek.
