Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-21 / 17. szám
HÍRLAP, 1993. január 21., csütörtök 8. Üzen a szerkesztő M. L. Ezt írja: „16-án Gy.-re utaztam családom tagjaival. Érkezésemkor a nagymama megkért, menjek le a tömbben lévő ABC- be kenyérért és tejszínért. Meg is vásároltam, 68 forintot fizettem. Százast adtam a pénztáros hölgynek, több pénz nem is volt nálam. A hölgy visszaadott egy ezüst színű pénzt, meg még más érmét. A visszaadott pénzt minden különösebb vizsgálás nélkül eltettem. Odahaza a nagymama vette észre, hogy nem 32 forintot kaptam vissza, hanem csak 22 forintot, mert az ezüst színű darab nem húszforintos volt, hanem egy, már forgalmon kívül lévő régi tízforintos. Azonnal visz- szamentem, mutattam a pénztárosnak, mit adott vissza. Ő természetesen letagadott mindent: ő engem nem is látott, neki ilyen pénze nem volt. Egy kicsit vitáztunk, majd rám nézett, és azt mondta: „Én jól látok, nem vagyok vak, a pénzt nem cserélem ki.” Ez a megjegyzése nekem szólt, mert szemüveget hordok. Megjegyzem még, hogy a pénztárnál nem volt sorban állás, mert rajtam kívül éppen nem vásárolt senki, a hölgynek nem kellett kapkodnia, kényelmesen visz- sza tudott volna adni. Tudom, hibát követtem el, hogy nem ott néztem meg a visszajáró összeget. Nem is a húsz forint késztet írásra, hanem az eljárás a hölgy részéről. Igaz, én sajnos nem látok jól, de a becsületem húsz forintnál többet ér. Kérem, közöljék le soraimat, hogy a vásárlók tanuljanak belőle.” Eddig a levél és a kérés. Ha az újságban újra elolvassa a panasztevőnk a saját szövegét, amelyből a konkrét helyszínre és a konkrét időpontra utaló adatokat kihagytuk, talán úgy érzi, hogy megrövidítettük, hogy visz- szaéltünk bizalmával, mert szándékát nem hajtottuk végre: nem állítottuk pellengérre „a hölgyet”, aki így akarta megrövidíteni azt a vásárlóját, akit sohasem látott, így joggal hihette, hogy ez az alkalmi vevő nem teszi szóvá, hogy éppen nála süti el ő, a pénztáros azt a pénzdarabot, amivel egy korábbi vevője „átejtette”. (Azt még a mi újságírói fantáziánk se gondoltat) a el velünk, hogy a pénztárosnő — a hölgy — szándékosan csempészi be a pénztárba a forgalmon kívüli érmét.) A nem falrengető ügyről szóló olvasói levelet azért hoztuk a nyilvánosság elé, hogy a panaszos is okuljon belőle: a pénztártól történt távozás után reklamációnak — magyarul talán felszólamlásnak hívják az ilyesmit — valóban nincs helye. Másodjára: sem a tét nagysága, sem a körülmények miatt nem utazunk el Gy.-re megkérdezni a másik felet, valóban úgy történt-e, ahogyan az a panaszban áll, mert azt kellene tennünk, ha a régi szabálynak is eleget akarnánk tenni: hallgattassák meg a másik fél is (audiatur et altera pars). Legfőképpen pedig azért hagytuk ki a konkrét időpontra és konkrét helyszínre utaló adatokat, mert önt megóvjuk ezzel egy esetleges magánvádas bírói eljárástól, magunkat pedig attól a gyanútól, hogy csak úgy nekirugaszkodunk, és szabad folyást engedünk a gyanúsítgatásoknak, a kereskedelmi dolgozók lejáratásának. Mert ha a kedves Olvasó a saját szövegét és annak utolsó mondatát újból elolvassa, abból kitűnik, hogy a saját becsületének védelme ürügyén „törleszteni” akart egy húszas ellenében annak, aki a kedves Olvasót be- csaphatónak ítélte. Magunk is naponta vagyunk nézői, türelmetlen sorbanállói pénztári helyzeteknek. Ritkán esik meg, hogy a vevő reklamál árbeütést, mellészámlázást, kétszeres felszámítást, pedig tehetné nemegyszer, mert kevés a pénze, de azért, mert olyan természetű netán, hogy igenis odafigyel. Szemfüles háziasszonyoknál tapasztaltuk: amikor a végszámla kicsengett, megállt a fizetéssel, kezébe vette a blokkot, tételről tételre ment a pénztárosnővel, és kisült, hogy neki volt igaza, kétszáz forinton felüli ösz- szeg erejéig. Mert miközben gyűjtötte, berakta a kosárba az árukat, összeadta magában, mit vett mennyiért, és mit kell fizetnie. Ilyen egyszerű ez az egész, és még csak vita sem keletkezett! Több parkoló kellene... Ha már egyszer az expóra készülünk... A Heves Megyei Hírlapban nemrégen olvastam egy cikket arról, hogy az egri önkormányzat hogyan készül az expóra. Már kijelölték azt a bizottságot, amely körvonalazta a legfontosabb terveket. Közülük az egyik elképzelés igen meglepett, es — mint ősi egri — ennek hangot is adok. A program szerint a vendégek fogadásara újabb szállodákat kell építeni, valamint fejleszteni az üzlethálózatot. Szerintem ez az elgondolás hibás.... Mi szükség van még Egerben újabb szállodára, hiszen három már van, plusz az üdülőnek fenntartott Flóra Szálló. A nyári időszakban pedig a közép- és főiskolai kollégiumokat is fel kellene használni a vendégek fogadására. A város utcáit járva, sok házon olvasható a „Zimmer frei” felirat, ami arról tanúskodik, hogy magánszemélyeknél is vannak alkalmas helyek az ideérkezőknek. Azt javaslom az önkormányzatnak, hogy újítsa fel a régen üzemelt városi idegenforgalmi hivatalt, s az majd összefogja a szálláshelyekkel kapcsolatos ügyeket. Fölösleges nagy pénzeket kiadva, esetleg hiteleket felvéve építkezni, es a létesítményeket az expo lezajlása után esetleg lebontani, netán üresen hagyni. Ennél lényegesen ésszerűbb lenne egy újabb kemping helyének a kijelölése akár a Széna téren, akár a Kisasszony temető mögötti területen. Közművesíteni kellene ezeket a helyeket, hiszen sok vendég szívesen venné igénybe, ha autójával családias körülmények között üdülhet, és ha kedve támad sétát tenni Égerben, csomagjait és gépkocsiját biztonságos ne- lyen tarthatná. És ha már az autókat említettem, meg kell oldani a parkolási gondokat is. Ez a mai állapot ugyanis tarthatatlan. Nemcsak azért, mert kevés a parkolóhely, hanem azért is, mert a kijelölt területen legfeljebb egy személy felügyeli a gépkocsikat, így nyáron is több esetben előfordult — különösen a külföldiekkel —, hogy az utasok a visszatérésük után a kocsijukban hagyott holmiknak hűlt helyét találták. Talán nem sokba kerülne egy olyan parkolókártya kiadása, amelyen több nyelven figyelmeztetnék az ideérkezőt, hogy ne hagyjon értékes tárgyakat a gépkocsiban. Hám János Testünk-lelkünk harmóniája A fordulat görögül: krízis Elhagyni az óesztendőt és belekezdeni egy új évbe — ez is fordulópont! Életünk során sok ki- sebb-nagyobb, drámai vagy kevésbé döntő fordulatot élünk meg. A fordulat görögül krízist jelent. A krízis szó hallatán sötét érzések, riasztó dolgok jelennek meg gondolatunkban. Veszély, kilátástalan helyzet, sorsunk rosszra, sőt tragikusra fordulása. Mindezeket joggal hozzuk ösz- szefüggésbe a krízissel. Ám nemcsak ez kapcsolódhat a krízis jelenségköréhez. Az is, hogy sikeresen lábalunk ki a bajból, a szorult helyzetből, és talán még gazdagodunk is általa lélekben, személyiségünkben, a kapcsolataink jobbá válhatnak! Sorsunk természetes kísérői a krízisek. Életünk, fejlődésünk során vannak nehezebb időszakok, amelyekben sokkal több konfliktus, ütközés van, mint más életszakaszokban. Ezek is okozhatnak kríziseket (fejlődési kríziseknek nevezzük). Ilyen pl. a kisgyermekkor annak sok belső változásával, a szabályok megtanulása miatti sorozatos konfliktusokkal. Vagy a serdülőkor — a nagy belső feszültségeivel, önmagunk keresésével, a szülőkről való leválás nem könnyű feladatával. Ilyen a felnőtteknél a változás kora — a sok veszteség élményével (gyerekek elmennek, nyugdíjazás, öregedés stb.). Azután vannak olyan élethelyzetek, életesemények, amelyek szintén krízishelyzetet teremthetnek (ezek az akcidentális krízisek). Pl. munkanélküliség, stb. Jócskán megnehezíti az egyén életét, ha e kétféle krízis (fejlődési és akcidentális) egy időben jelenik meg. Pl. ha a serdülőkor időszakára esik a szülők válása. Akár fejlődési, akár akcidentális krízisről van is szó, olyan fordulópontot jelent az életünkben, amikor korábbi egyensúlyunk kibillen, labilisabbak vagyunk, személyiségünk „fellazul”, veszélyt, fenyegetettséget élünk át — mindez összefüggésben van életünk jelen vagy várható eseményeivel. Ebben az állapotban valóban nagy a „sérülés” veszélye. Eluralkodhat az emberen a fenyegetettség érzése. Nem lát mást, csak a problémáját, elöntik bénító, rossz érzések. Csődöt mondanak korábbi megoldási módjai. Képtelen elővenni a megoldást, nem találja a kiutat. Más embernél ez a különös állapot éppen ellenkezőleg hat, s azt eredményezi, hogy csüggedés helyett nagy energiákat mozgósít, új megoldásokat talál. Szinte újjászületik, alkalmazkodóképessége megerősödik. Egyik ember útja rossz irányba indulhat (alkoholhoz, droghoz nyúl, betegségbe menekül, vagy öngyilkosságot követ el), a másik ember képes pozitívan meghaladni a krízist. Miből adódik ez az eltérő megoldás? Több tényező van, amely a sikeresebb út ígéretét nyújthatja. Egyik lehet a személyiség stabilitása, amely főként azon múlik, hogy mennyire tudott harmonikusan fejlődni, szerveződni. Fontosak azok a tapasztalatok is, amelyeket akkor szerzett az egyén, amikor fejlődése során sikeresen úrrá tudott lenni lelkileg hasonló konfliktusokon. Ezeket a tapasztalatokat, megoldási módokat mozgósítani tudja később is. Pl. ha valaki sikeresen oldotta meg kisgyermekkorában az anyától való elszakadást — rövidebb idejű, átmeneti „elvesztését” —, sikeresebben végzi el azt a nehéz gyászmunkát, amit egy közeli, kedves személy elvesztése okoz. Kritikus pillanatokban különleges szerepe és megtartóereje van a jó emberi kapcsolatoknak! Azt is tudni kell, hogy az esetek többségében nem egyetlen megoldás van (szélsőségesen jó vagy rossz)! Többféle megoldás létezik, többféle út is jó lehet. Keresni kell tehát az alternatívákat! Végül higgyünk a mondásban, hogy „minden rosszban van valami jó”! A legrosszabb helyzetben is találhatunk valami jót. Erre figyeljünk, és ha bízunk önmagunkban, emberi kapcsolatainkban, akkor könnyebben, sikeresebben lehetünk úrrá a nehéz helyzeteken. Bimbó Zoltánná WTM •• •••! Köszönjük Szeretnénk köszönetét mondani a mi „postás Ilinknek” (Lőrincz Jánosné), aki nap mint nap kézbesíti nekünk a Heves Megyei Hírlapot, hozza a leveleinket, és havonta egyszer a nyugdíjunkat. A napi postánk mellé mindig kapunk tőle pár kedves, vidám szót, ami nekünk, öregeknek nagyon sokat jelent. Az új esztendőben is szeretettel várjuk Ilikét, és jó egészséget kívánunk neki. Idősek Napközi Otthona Domoszló * * * Boldog új esztendőt kívánnak és köszönetét mondanak azok a nyugdíjasok, akik kellemes estét töltöttek el a Munkáspárt Mindszenti Gedeon úti házában. A szépen feldíszített teremben a jó zene mellett a „batyuban” hozott szilveszteri étel és ital sem hiányzott. Dallal, tánccal búcsúztunk az óévtől, és köszöntöttük az újat. Csodálatos volt az összetartás, és senki nem érezte magát egyedül. Köszönjük a helyiséget, amit szilveszteri ajándékként kaptunk az estére. Hálás szívvel gondolunk továbbá a Centrum Áruház dolgozóira, akik ajándék- utalvánnyal leptek meg bennünket, és nagy örömet szereztek vele minden idős embernek. A Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége nevében: Kovács Imréné Eger Válasz az áfa visszatérítése ügyében Tisztelt P. G. E.! Nagyon sajnálom, hogy négyoldalas levelét, amit nem igazgatóságunknak, hanem a Heves Megyei Hírlapnak címzett, nem teljes terjedelmében ismerhettem meg. Valóban igaza van abban, hogy a lakossági áfa-visszatérítés miatt ügyfélszolgálatunkon, különösen az év végén, igen nagy volt a forgalom. Az áfa-visszaté- rítés bevezetésétől való félelem miatt ez minden évben ismétlődő jelenség volt. A törvény várható változásáról kiadott időbeni tájékoztatások ezt 1992-ben még fokozottabbá tették. Úgy tűnik, az ügyintézők szavaira kellően oda szokott figyelni. Bizonyára hallotta már azt a tájékoztatásukat is, hogy a visz- szatérítéshez szükséges okmányt, iratanyagot postán is fel lehet adni. A visszaigényelt és kiutalt összeget tartalmazó csekket azonban — a rendelet szerint — csak személyesen veheti fel az igénylő vagy meghatalmazottja, tehát annak átvételére meg kell jelenni hivatalunknál. Gondolom, tapasztalta azt is, hogy többségében a csekkek kiadását nem egy, hanem több ügyintéző bonyolítja, a kiszolgálás gyorsítása érdekében. Míg az ügyintézők egy része az ügyfeleket szolgálja ki, másik részük a leadott anyagokon dolgozik. Nyilvántartásba veszik, ellenőrzik azokat, a visszatérítendő pénzösszegek kifizetéséről a rendeletek, szabályok figyelem- bevételével milliós nagyságrendben gondoskodnak. Az APEH-nél dolgozó emberek nem különleges lények. Törvény szerint számukra is jár szabadság. Éppen Ön írja, hogy milyen nagy ügyfélforgalmat bonyolítanak le, amely számukra legalább olyan fárasztó és idegfeszítő, mint az ügyfeleknek a várakozás. Mindemellett céljuk, hogy türelmesen és udvariasan foglalkozzanak a többnyire dolgukban járatlan, sokszor hangoskodó, elégedetlen és türelmetlen ügyfelekkel. Az APEH-nél az élet nem állhat és nem állt meg. Az év végi ünnepeket közvetlenül megelőző és követő napokon is fogadtuk az áfa-visszaigénylésüket intéző ügyfeleinket. Annak érdekében, hogy Önök a törvényváltozás miatti hátrányokból minél kevesebbet érezzenek, újságokon keresztül is tájékoztatást adtunk. Tudomása van erről a megyei Hírlap munkatársainak is — lehet, hogy nem az üzenő szerkesztőnek —, akik a változások miatti tájékoztatónk minél előbbi megjelenésében — az áfa-visszaigénylők érdekében — igen készségesen segítették hivatalunkat. Ön azt írta, hogy kénytelen az újságnak írni, pedig problémáját csak hivatalunk, és nem az újság szerkesztősége, avagy az olvasóközönség tudja megoldani, illetve orvosolni. Mindaddig, amíg a nevét nem ismerhetjük, a több hónapos ügyintézés vonatkozásában érdemleges választ adni nem tudok. Azt azonban közölhetem, hogy nyilvántartásunk szerint az 1992. evben a lakossági áfa-visz- szatérítésnél a törvény szerinti 30 napos ügyintézési határidőt nem lepte túl hivatalunk, sőt 30 napra már csak az év utolsó hónapjában vettünk át anyagokat. Tájékoztatásul megemlítem, hogy az 1992-es évben 17 ezer visszaigénylést bonyolítottunk, s ennek során 331 millió forintot utaltunk ki az ügyfelek számára. Megjegyezni kívánom, hogy igazgatósagunk meghatározott létszámmal dolgozik egy adott költségvetés alapján, amelyben nem szerepel a meg ki nem utalt, vissza nem fizetett áfának a fel- használása, forgatása. Pontosan, ahogyan Ön is említi, az általunk kiadott csekkel az OTP-ben kell a pénzösszegért jelentkezni. Az OTP-nél lévő, erre a célra szolgáló számla felett csak a lakosság részére történő kiutalási joggal rendelkezünk, egyéb tekintetben azt az állami költség- vetés elkülönített alapként kezeli. Végül tisztelettel megkérem, ha hivatalunk ügyintézésével bármilyen problémája van, szíveskedjen személyesen felkeresni. Úgy vélem, hogy munkánk mind jobb elvégzéséhez a kritikákat is meg kell hallgatnunk. Dr. Zagyva Béla igazgató APEH Heves Megyei Igazgatósága Kisnyugdíjas, kis nyugdíjemelés A nagyobb összegű nyugdíjban részesülők részére pedig nagyobb összegű nyugdíjemelés! Ez volt az eredménye a korábbi években történt nyugdíjemeléseknek. Azonos feltételek mellett indokolt-e a viszonylag magasabb összegű nyugdíjban részesülőknek nagyobb összegű pénzt adni, mint a létminimumon, sőt esetleg az alatt tengő- dőknek? Arról nem is szólva, hogy mennél magasabb összegű volt a nyugdíj, annál nagyobb ösz- szeggel nőtt a különbség az alacsonyabb és a magasabb kategóriák között. Ez eddig nyilván nem volt helyes és indokolt, mert hiszen az infláció az évek során azonos ösz- szeggel drágítja mindazt, amiért fizetni kell. Az első jelentős ösz- szegű nyugdíjemelés végrehajtása előtt a honatyák hangoztatták a Parlamentben, hogy elsősorban a kisnyugdíjasokon kell segíteni, és ezért a rendelkezésre álló keret (pénzalap) elosztásánál különösen a szociális szempontokat kell figyelembe venni. És a gyakorlatban mi történt? A 15.000 forintnál magasabb összegű nyugdijak túlnyomó része automatikusan 3000 forinttal emelkedett, vagy elérte a nyugdíjemelés felső, 23.000 forintos határát. Hiába volt a kis nyugdijat „élvező”-nek négy- szer-ötször több nyugdíjban eltöltött éve, amiért 11 százalékos nyugdíjemelés járt, szemben azzal a nála sokkal magasabb ösz- szegű nyugdíjban részesülővel, aki a nyugdíjban eltöltött 4-5 év után „csak” 8 százalékos nyugdíjemelést kapott ugyan, de a nagyobb nyugdíj összeg alapján számítva. így aztán a kisnyugdíjasok ténylegesen átlagosan csak az egyharmadát kapták forintban nyugdíjemelésként, mint a 15.000-20.000 forint összegű nyugdíjban részesülők. A kisnyugdíjasok ezen a jogcímen csak 500-600 forint nyugdíjemelést kaphattak, szemben a magasabb nyugdíj-kategóriákba tartozók 1200-1600 forintos emelésével. Ennyit a szociális szempontok beígért figyelembevételéről... Minél korábbi években ment nyugdíjba az arra jogot szerzett, annál nagyobb mértékben csökkent a nyugdijának a vásárlóértéke. Viszont minél későbbi években lett nyugdíjas, annál kevésbé érte veszteség az infláció során. Tehát teljesen igazságtalan és elhibázott volt a nyugdíjemelési tervezeteknek az a rendszere, amely szerint a nyugdíj összege annak bizonyos százalékával emelendő. így a nyugdíjemelésnél lényeges tényező lett az addig folyósított nyugdíj összege. Ugyan miért és mennyivel érdemel többet az, aki a későbbi években lett nyugdíjas, mint az, akinél 15-20 éven át fokozatosan csökkent a nyugdija reálértéke?! A honatyák miért nem észlelik ezt a visszás, fonák helyzetet?! Hogyan vélekedik erről a nyugdíjasok érdekképviseleti szerve?! Talán még legkevésbé sérelmes lett volna az a megoldás, hogy minden nyugdíjas azonos összegű nyugdíjemelésben részesüljön. Az azonban nem lehet vitás, hogy elsősorban annak kell mentőövet dobni, aki már nem tudja magát a víz felszínén tartani!!! (Ezt jó volna az illetékeseknek megszívlelni.) Miután az Országházban hamarosan dönteni fognak az újabb nyugdíjemelés mértékéről, a következőket javaslom. A nyugdíjban eltöltött évek számának a kétszerese szorozva minden esetben azzal az állandó forintösszeggel, amelynek a megállapítására a rendelkezésre bocsátott alap (hitelkeret) elosztása lehetőséget ad, vagyis amennyire telik. A nyugdíjazásnál beszámított (ledolgozott) évek számának a szorzata az említett azonos forintösszeg állandó szorzószámával. A tényleges nyugdijösszeg bizonyos százalékának kiszámít- gatása ily módon feleslegessé válna. A nyugdíjemelés összege táblázat alapján volna megállapítható. Csökkenne a forintösz- szegű különbség az alsóbb és a felsőbb nyugdíj-kategóriák között. így igazságosabb és méltá- nyosabb lenne a nyugdíjemelés céljára szolgáló keret szétosztása, mint az a korábbiakban történt. Hevesy György dr. Eger
