Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

HÍRLAP, 1993. január 21., csütörtök BŰNÜGYI KALEIDOSZKÓP 9. Önként és közösen a bűnözők ellen A polgárőrök nem ismernek lehetetlent Mennyit érnek napjainkban a polgárőrök? Van-e befolyásuk a bűncselekmények számának alaku­lására? Mit tehetnek szolgálataik során abban a mai áldatlan helyzetben, hogy nincs több jogosítvá­nyuk, mint bármely más állampolgárnak? Egyebek mellett az iménti kérdésekre is keresték a megfele­lő válaszokat, és a gondokra a lehetséges megoldásokat az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) He­ves Megyei Bizottságának január eleji hevesi értekezletén. Az esemény kapcsán kérdez­tük Réz Tibor megyei bizottsági elnököt, Berényi Istvánt, az OPSZ elnökségi tagját és Varga Zoltánt, a sarudi csoport vezető­jét. A legnagyobb hiány: a pénz — Heves megyében legalább hatvan polgárőr szervezet és ön­védelmi csoport tevékenykedik — tájékoztatott Réz Tibor. — Közülük negyven tagja az orszá­gos szövetségnek, amely másfél éve jött létre a munka összehan­golására. Mint területi szervet, alakítottuk meg tavaly júniusban bizottságunkat, amelynek fel­adata ugyancsak a koordinálás és a kapcsolattartás. — Nyilvánvaló, sok múlik azon, hogy mennyire képesek el­fogadtatni magukat a helyi köz- biztonságra ügyelő szervezetek. Hol tartanak e téren? — A megyei főkapitányság vezetőiben igen jó partnerekre találtunk. Évközben például a gyöngyösi egység komoly gon­dokkal küszködött. Dr. Lantos Bálint főkapitány közreműkö­désével rögtön segítettek, s azon­nali hatállyal kaptak 15 ezer fo­rint gyorssegélyt is. Adtak a bi­zottságnak a rendőrök egy gép­kocsit is. Volt módunk konzul­tálni a városi kapitányságok pa­rancsnokaival is. Az anyagi tá­mogatás, úgy érzem, az önkor­mányzatok egy részénél szintén megnyugtató. — Ez arányában pontosan mennyit jelent? — Az önkormányzatok mint­egy fele teljes segítséget nyújt. Húsz százalék legalább az erköl­csi támogatást biztosítja, míg harminc egyáltalán nem foglal­kozik ezzel a problémakörrel. Ott sajnos, magukra maradnak csoportjaink. — A megyei önkormányzattal milyen a kapcsolatuk? — Természetesen a múlt esz­tendőben őket is megkerestük. Pénzt próbáltunk kérni a költ­ségvetésükből. Eredendően ben­zinre kellett volna, illetve arra, hogy legyen tartalékunk, ha bár­melyik tagszervezetünk bajba kerülne. Kaptunk ugyan ígére­tet, ám ez nem jött össze. Közöl­ték: majd tárgyalunk róla. Idén már kezdeményeztünk egy talál­kozót, amelyen ott lenne a köz- társasági megbízott, a megyei közgyűlés elnöke, a főkapitány, s meghívnánk rá Kopácsy Sándor országos elnököt is. Gondolom, január végén ez megvalósítható. — Miről tárgyalnak majd ezen a tanácskozáson? — A közgyűlés támogatását szeretnénk elnyerni, hiszen egy 1990-es rendelet szerint az ön- kormányzatoknak segíteniük kell a fenntartását! Ez viszont csak addig igaz, amíg pénzügyi vonzata nincs a dolognak. Tu­dom én, hogy e szerveknek is na­gyon kevés pénzük van, de éssze­rű és célszerű átcsoportosítások­kal talán megteremthető a műkö­déshez szükséges minimum. Nem szabad ugyanis elfelejteni: a polgárőrök szabadidejükben, saját gépkocsijaikkal dolgoznak, rendszerint éjszakákon ál a kö­zért! Legalább a benzinköltsé­gük térüljön meg! Nem fizetésről van szó tehát, hisz ez önként vál­lalt társadalmi munka. A végére már benzinre való se maradt... A megyebizottsági elnök pél­dákat is sorolt, milyen nehéz kö­rülmények közé jutottak egyes szervezetek. Köztük említette Sarud polgárőri csoportjának esetét, amelyről vezetőjük, Var­ga Zoltán számolt be: — Tavaly november elején kénytelenek voltunk a bizottság­hoz fordulni. A pénzünk ugyanis teljesen elfogyott. Az önkor­mányzat már nem segíthetett, hi­szen nekik is kevés volt. — Mekkora összeggel gazdál­kodtak 1992-ben? — Negyven ezer forinttal. így azután novemberben már ma­gunk fizettük a benzint. Ezt azonban sokáig nem kívánhat­tuk el az emberektől, ezért de­cemberben csak a nagyobb ün­nepekre jutott szolgálat. — Az idei kilátások Sarudon? — Harminc polgárőr dolgozik a községben. Van feladat elég, hiszen üdülőterületről van szó. Nem hivatalos értesülésem sze­rint az önkormányzattól idén 80 ezer forintot kapunk. Kétségkívül, érdemes áldozni a közrend és közbiztonság ezen önkéntes őreire. Épp a sarudiak példája igazolja ezt: ők fogták el a Tisza-tó cápáinak nevezett bű­nelkövetőket. A zömében fiatal­korú tettesek sorozatosan törtek be, loptak, amit csak mozdítani tudtak. Ügyükben már megszü­letett az elsőfokú ítélet. Ezzel áttértünk beszélgeté­sünk közben egy újabb fontos kérdéskörre: milyen hatásuk van a bűnözés alakulására a polgárő­ri szervezeteknek? A bűnözők százszor is meggondolják — Kimutatható — adta meg a feleletet Réz Tibor —, hogy azo­kon a településeken, ahol polgá­rőrség van, nagyon visszaesett a bűncselekmények száma. Elret­tenti a bűnözőket a rendszeres jelenlétük, az, hogy mozognak az adott területen, s jelzésekkel élnek a rendőrség felé. Az elkö­vetők százszor is meggondolják, kockáztassák-e, hogy elkapják őket. — Említene konkrétumokat? — Az az igazság, nekünk mi­nimális az ismeretünk az egyes csoportok eredményességéről, mivel nálunk nincs jelentéstételi kötelezettség. Emellett a hírlánc kiépítésével is komoly gondjaink vannak. Nem egyszer magam is a Hírlapból tudtam meg, hol, mi történt. De azért azt el kell mon­Varga Zoltán: „Az év végére el­fogyott a benzinünk...” (Fotó: Perl Márton) dánom, hogy például Tarnaörs térségében mindennapos szolgá­latokat szerveztek. A községben és közvetlen környékén, mióta megalakultak, nem volt vagyon elleni bűntény! Álányban és He­vesen két elfogásban vettek részt. Ezzel együtt, azt hiszem, sokkal jobb információcserére lenne szükség. — Pedig van olyan helység — mint Kompolt —, ahol két polgá­rőrség is dolgozik... A kérdés hallatán bekapcso­lódott a társalgásba Berényi Ist­ván is: — Az országos elnökségnek van olyan állásfoglalása, hogy egy településen lehetőleg egy polgárőrség működjön! Kom­pokon nem így van, s már eddig is több konfliktus adódott. — Valójában az is gondot okozhat, hogy egyelőre jogilag nem szabályozott a polgárőrök munkája. Mi ebben a tapasztala­tuk? — Ez a gond is keményen megfogalmazódott az értekezle­tünkön — közölte ismét a megyei elnök. — Jogilag, mint társadal­mi egyesületek működnek a pol­gárőrségek. Tulajdonképpen a közfeladatot ellátó szem ély kate- góriája lenne érvényes ránk. Nincs helyére téve ez a kérdés, hiszen még mindig felmerül az önkéntes rendőrség kontra pol­gárőrség problémája. Holott nagy a különbség, az előző ugyanis a rendőrség szervezeté­Beréuyi István: „Mielőbb meg kell születnie a szükséges jogi szabályozásnak” hez tartozott, mi viszont teljesen öntevékenyek vagyunk! — Van-e kilátás a megfelelő szabályok megszületésére? — Elhiheti, feszegetjük mi is — válaszolta Berényi István —, hogy mielőbb alkossa meg a Par­lament a rendőrségről szóló tör­vényt. Tavaly aláírásgyűjtést is szerveztünk ennek érdekében. Úgy tudom azonban, hogy az idén se tűzik a javaslatot az or­szággyűlés napirendjére. Márpe­dig ennek függvénye a polgárőr­ségek tevékenységének jogi sza­bályozása... — Ezek ismeretében jogos a kérdés: ért-e már támadás polgá­rőrt? — Egy boldogi kollégáról tu­dom — mondta Réz Tibor —, hogy egyik este rendőrökkel kö­zös akcióban vett részt, mmás- nap egy másik településen kör­bekapták és megfenyegették. Emiatt is vetették fel többen, hogy önvédelmi fegyvert kellene adni ezeknek az önkénteseknek. Általában azonban — ha igazol­tatunk — megállnak kérésünkre az emberek, nem küldenek el. Egyébként én csak azt mondha­tom, hogy az eddigi lehetőségek kiaknázásával, az eddigi lelkese­déssel próbáljunk meg fennma­radni! S nyilván az sem ártana, ha az eddigieknél több támogatásban részesülnének ők, akik helyet­tünk is gondoskodnak életünk és javaink óvásáról. Szalay Zoltán A szakember véleménye A csodbüntett A vádhatóság indítványa Csata sarlóval, kaszával Kolompárék nem csak kolompoltak A Büntető Törvénykönyv XVIII. fejezete tartalmazza a gazdasági bűncselekményeket. E részt módosította az 1992. évi XIII. törvény, amely a megválto­zott körülményekhez igazodóan a szankcionálást nem indokló magatartási formákat kiejtette, és helyettük új törvényi tényállá­sokat fogalmazott meg. Ezek: a számviteli fegyelem megsértése, hitelezőjogtalan előnyben része­sítése és a csődbűntett. Ez utóbbiról keveset tudunk, maga a csődeljáárás is a közel­múlt szüleménye. Egy kicsit az előzményekről és a jelenről: A csődöt a római jog fogal­mazta meg először, ami annak idején a hitelezők egybegyűlését (csődületét) jelentette. A csőd­jog, mint viszonylag önálló jog­terület kialakulása a XIX. század elejére tehető. A klasszikus cső­deljárás célja volt: az adós hitele­zőinek kielégítése, a teljes adósi vágjon értékesítése alapján. Ezért szokták a csődöt egyetem- leges vagy totális végrehajtásnak nevezni. A totális végrehajtás sok nem- kívánatos következménnyel is együtt jár, amelynek révén meg­szűnik a gazdálkodó szervezet piaci, gyártási ismerete, kapcso­latrendszere. Fennáll a lehetősé­ge annak, hogy az adós csődje láncreakciót indít el, veszélyez­tetve ezzel más gazdálkodó szer­vezeteket és munkahelyeket. Ezért a hitelezői és adós társa­dalmi érdekegyeztetése már hosz- szú ideje lényegi kérdése a csőd­jognak. A csődeljárás és annak célja is változott, s változik is a történel­mifejlődés során. A csődkezelés napjainkban számos társadalmi és gazdasági megfontolás alap­ján a vállalatok megmentését he­lyezi előtérbe, azonban ez nem jelenti a minden áron való meg­mentést. A csődbejutott vállala­tok felszámolásáról, avagy élet­ben tartásáról a mikroszféra dönt. Az 1945-86. közötti idő­szak megtorpanást hozott a ma­gyar csődjog történetében. A ma alkalmazandó jogszabályt, az 1991. évi Csődtörvényt abban évben szeptember 24-én fogadta el az Országgyűlés. E törvény közismert célja a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek csődel­járás útján történő újjászervezé­se. Ha ez nem lehetséges, felszá­molás útján való megszüntetése. Olyan törvény megalkotása volt a cél, amely a fejlett piacgazda­sággal rendelkező országok gya­korlatára, valamint az 1986 óta keletkezett tapasztalatokra fi­gyelemmel lehetővé teszi a fize­tésképtelen vállalatok társadal­mi érdekkel összhangban való kezelését. A törvény szerint csődeljárást indíthat önmaga ellen az adós, míg a felszámolási eljárást általá­ban az adós és a hitelező kezde­ményezhetik. Meghatározott esetekben a csődeljárás megindí­tása kötelező. Ha a csődeljárás során biztosított háromhónapos fizetési haladék ideje alatt az adósnak nem sikerült a hitelező­vel megegyeznie, a bíróság hiva­talból megindítja a felszámolási eljárást. A tartozások felszámo­lási vagyonból történő kielégíté­sének sorrendjében előnyt élvez­nek a zálogjoggal biztosított kö­vetelések, köztartozások és szű­kül az állami kötelezettség-válla­lás köre. A csődeljárás és a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatás­körébe tartozó nem pereseljárás. Célszerű a csődeljárás ismere­tében a Btk. 290. paragrafusa szerinti csődbűntettel is foglal­koznunk e témakörön belül. A törvényi tényállás ismertetése nélkül, lényeges tényállási ele­mei: elkövetési magatartásai a tartozás fedezetéül szolgáló va­gyon elrejtése, eltitkolása, meg­rongálása, megsemmisítése, használhatatlannná tétele, szín­lelt ügylet kötése, avagy az éssze­rű gazdálkodás követelményei­vel ellentétesen veszteséges üz­letbe kezdés, annak tovább foly­tatása. Továbbá ha az adós az ész­szerű gazdálkodás követelmé­nyeivel ellentétesen vagyonát más módon ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hite­lező kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja. A tényál­lásból megállapítható, hogy a csődbűntett is materiális, ered­mény-bűncselekmény. Az ered­mény a hitelezői kielégítés rész­ben vagy egészben történő mmeghiusítása. Ha az adós más vagyontárgyaiból a hitelezők ki­elégítést nyernek, a bűncselek­mény nem állapítható meg. Tet­tese a fizetésképtelen adós va­gyonával, vagy annak egy részé­vel rendelkezni jogosult termé­szetes személy. Fizetésképtelen az az adós, aki (amely) az elismert tartozását a lejáratot követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy a hite­lező fizetési felszólítására a lejárt tartozását 30 napon belül nem egyenlítette ki anélkül, hogy azt érdemben vitatta, vagy annak az elfogadható okáról, akadályáról a hitelezőt tájékoztatta volna. Továbbá ha a vele szemben le­folytatott végrehajtás eredmény­telen volt, vagy a csődeljárás so­rán kötött egyezségben vállalt kötelezettséget nem teljesítette. A bűncselekmény sértettje a hitelező. Mindenki, akinek a gazdálkodó szervezettel szem­ben jogerős és végrehajtható bí­rósági hatósági határozaton ala­puló, vagy az adós által nem vita­tott, lejárt vagyoni követelése van. Hitelező továbbá az is, aki­nek az eljárás közzétételétől szá­mított egy éven belül lejáró va­gyoni követelése van. A Btk. 5 évig terjedő szabad- ság vesztés - büntetést ír elő ezekre az esetekre. Hajdú László Lesz-e elég bűn­• •'fl 1 •• //*V uldozo r Annak ellenére, hogy a sta­tisztikák szerint megállt, több helyen alábbhagyott a bűnözés növekedésének üteme, továbbra is elrettentő bűntények riogatják a lakosságot. Elég csak a gyön­gyösi kettős-, illetve a fővárosi hármas gyilkosságra utalni. Kérdés, kellő létszámban tud- ják-e felvenni az elkövetőkkel szembeni küzdelmet a rendőrsé­gek? A válasz sok helyen meg­nyugtató lehet, ám azért — ahogy azt Nagy Lászlót, őrnagy­tól, a megyei főkapitányság szó­vivőjétől megtudtuk — van még mód új emberek felvételére. A Hevesi Rendőrkapitányság­ra például bűnügyi vizsgálónak keresnek szakmai főiskolát vég­zett és gyakorlattal is rendelkező tisztet. Van még hely körzeti megbízotti és jár őri állás betölté­sére. Ez utóbbiak esetében mini­mum középiskolai végzettség és szakmai képesítés a követel­mény, s természetesen az sem árt, ha legalább három esztende­je gyakorolták már szakmájukat. Külön figyelemre méltó, hogy a hevesi kapitányság a jelentkezők lakásgondjait is képes megolda­ni. A Gyöngyösi Rendőrkapi­tányságszintén felvesz e hivatás­ra érzékenyeket. így Adócsőn je- lenleg a körzeti megbízotti be­osztás „üres”. Aki odamegy dol­gozni, annak az adácsi polgár- mesteri hivatal kétszobás szolgá­lati lakást biztosít. Pályázni lehet — felsőfokú végzettséggel, há- rom-öt esztendei szakmai gya­korlattal — a Gyöngyösi Rend­őrkapitányságon ügyeletes tiszti munkakör ellátására. A tájékoztatás szerint az állá­sok azonnal betölthetők. Azt aligha lehetne eldönteni, hogy Claude Zidi híres rendező, vagy David Crontenberg, a kana­dai filmgyártás fenegyereke ta­nulhatott volna e többet abból a jelenetből, amely még tavaly áp­rilis 23-án zajlott le Füzesabony­ban, a Szent Imre úton. Nagy „muri” volt mindenesetre, mert a Füzesabonyi Városi Ügyészség ’’csoportosan elkövetett garázda­ság bűntette és más bűncselek­mény miatt Kolompár Gyula és társai ellen vádiratot nyújtott be a füzesabonyi városi bírósághoz, hogy hozzon ítéletet. Már csak azért is, mert a vádlottak maga­tartása az azt észlelőkben és a környéken lakók körében nagy­fokú megbotránkozást és riadal­mat keltett.” Az „adok-kapokban” hét vádlottra kér az ügyész ítéletet. Bár az is igaz, a dulakodásba és kölcsönös bántalmazásba ké­sőbb más személyek is bekap­csolódtak. Olyanok, akiket egyes vádlottak részéről jogtalan támadás ért, és védekező cselek­ményeikkel ezt hárították el. Nos, ezen az áprilisi „bolon­dos" délutánon 17 óra körül a II. rendű vádlott, a fiatalkorú K. Roberta később III. rendűvé vált Kolompár Jánosnak a fentebb említett házához ment, ahol a la­kás előtti nyitott udvaron ki­abált, a bent lakókat fenyegette. A ház ura ezt a szitoközönt nem sokáig bírta „cérnával”, s ezért az udvarra kijőve, a fiatalembert felelelősségre vonta, amiből szó­váltás kerekedett. Ekkor ment a helyszínre az I. rendű vádlott, a többszörösen visszaeső, bünte­tett előéletű Kolompár Gyula, aki más bűncselekmény miatt je­lenleg is előzetes letartóztatás­ban van. Persze, beleavatkozott a vitába. Lökdösődés kezdődött, ami­nek végén K. Róbert egy kővel megdobta az ugyancsak bünte­tett előéletű Kolompár Jánost, akire az első rendű vádlott is rá­támadt. így a házigazda a földre került. Ekkor közös lakásukból kiszaladt a gazda élettársa, aki védelmezve őt, a hátára feküdt. A nőt ebben a helyzetben a fia­talkorú egy szikével a bal könyö­kén megvágta. Ezalatt Kolom­pár Gyula egy, az udvaron talált vasvillát fogott, amivel a földön fekvő két embert próbálta meg­szúrni. Ezt észlelte a IV. rendű vád­lott, idős Kolompár Gyula, aki a helyszínen egy vasdarabbal arcul ütötte névrokonát. Az ütés kö­vetkeztében a fiatalabbik Gyula nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést, orrcsonttörést szenve­dett. Már majdnem vége lett a „második felvonásnak”, amikor két Kolompár: Gyula és Róbert az idős ember ellen fordult. Ütötték, verték, a falhoz szorí­tották. Á szomszédos épületből, Farkaséktól aztán megérkezett a segítség Dezső és Antal szemé­lyében, akik kertiszerszámokkal ütlegelték a támadókat. Védték a nagyapjukat. A másik oldalon egy botra szerelt sarlóval ismét beavatkozott a „csatába” a III. rendű vádlott... Nagy volt az őr­jöngés, a kiabálás; izgalmasak a percek, a pillanatok. S ezt már nem tudta elviselni az ugyancsak büntetett előéletű VII. rendű vádlott, Kolompár András sem. Kezében kasza vil­lant, azzal hadonászott. A töme­gessé váló verekedés, a dulako­dás, a támadás a résztvevők kö­zött még huzamos időn át folyt, s talán még ma is tartana, mint a mesében, ha a rendőrök meg nem érkeztek volna... Az ügyben várhatóan hama­rosan megszületik az elsőfokú bírósági ítélet. (fazekas) Réz Tibor: „Sokat várok a megye vezetőivel folytatandó megbeszé­lni*/n 99

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents