Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-19 / 15. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. január 19., kedd Látószög Osztva és szorozva Ilyen-olyan címen folytatódnak-fokozódnak az áremelések hazánkban. Ki-ki magyarázza a „bizonyítványát”, esküszik hogy vétlen a dologban. Megértené az ember, ha látná, hog> a drágítok legalább a gyereknél valamivel többet is tudnak buzgalmukban. Hiszen a kisiskolás, de talán az óvodás előtt is vi lúgos, hogy a csereberéinél úgy jár a legjobban, ha a felkínált holmijáért újra meg újra többet kér. Olykor — vagy mindig — azonban szinte a leghalványabb nyomát sem venni észre a gondolkodóbb, körültekintőbb, egyszóval a felnőttesebb igyekezetnek. A legtermészetesebbnek tartja például a MÁ V, hogy — mint az élet más területein a többiek — ismét, s lényegesen megemelje dijait. S persze, jobbára megint csak úgy, hogy igencsak okot hagy még az elégedetlenségre, pananszra, az utazási körülmnényekre. Nemcsak puncsosak, koszosak, hanem késnek is a vonatok; munkába me no vagy szolgálatból megtérő vasutasok szorítják ki a civilt az átlagosnál valamivel többet kecsegtető I. osztályú kupékból. \ „nem dohányzó” szakaszban is zavartalanul cigarettára gyúji a kalauz, s szemrebbenés nélkül rádiózgat, miközben mindez« k- től az utast szigorúan tiltja a szerelvény teljes hosszában. Kell a nagyobb bevétel, mivel a sínpárokon is aggasztóan mérséklődik az országjárás, s a kieső forgalmat muszáj pótolni. Áremeléssel megint. Véletlenül sem egy általánosabb rendcsinálással, a nemcsak mutatóban futtatott néhány kulturáltabb, elegánsabb, pontosabb járattal, hanem a mindenütt elfogadható, vonzó fuvareszközökkel, amik talán, még a kevésbé megli ! zethető bilétákkal is visszacsalogathatnák az elszoktatott közönséget. S előbb-utóbb mindenképpen megtérítenék a ráfi >i dításokat. Sem a MÁV-nál, sem másutt nem akarják észrevenni, hogy | mi a valóban forgalomnövelő, a hasznot hozó. Pedig aligha szükséges bizonygatni: jóval nagyobb megrendeléseket kapu i- nak a termelők, szolgáltatók, ha osztva és szorozva, józanab- bul próbálnák mérlegelni mindenütt az esélyeiket. Ázon ti >i - nék a fejüket, hogy ezt vagy azt miként állíthatnák elő, adhatnák a leggazdaságosabban s legolcsóbban, a legnagyobb gálái vetve a kellemetlen piaci hatásoknak. A kereskedőnek eszébe sem juthatna, hogy o nyerje a legtöbbet az értékesítésen, s eg\ kettőre meg is gazdagodjon. Sokkal inkább arra kellene törekednie a boltban, hogy munkájával, viselkedésével is a vevő kedvében járjon. Ha nem is mosolyogna szüntelenül, mindenképpen megpróbálna figyelmesen, türelmesen, udvariasanfog lalkozni a vevőivel. A világért sem tenné, hogy nem veszi észre | I a betérőt, köszönőt. Az élelmiszereknél legalább akkor tüsz- szentene a zsebkendőjébe is, amikor például a hentesárút a kö- ! vetkező pillanatban — fantázia hij án — éppenséggel csupasz tenyerében akarja szeletelni. Ugyanekkor, persze a fogyasztó is tehetne egyet, s másta saját érdekében. Mondjuk: jobban vigyázna arra a vonatra, nem zúzná össze a nyilvános telefonfülkét, kímélné szemetétől az utcát, teret. A boltból csakis azt vinné magával, amiért fizetett, otthon meg takarékoskodna a vízzel, villannyal, gázzal. Az áremelgetések helyett kölcsönösen egészségesebb szemlélet kellene. Ez élénkíthetné igazán a forgalmat! Ugyanekkor mindjárt nagyobb egyetértésben élnénk, kevesebbet szidnánk egymást. Ki-ki jobban járna. Biztosan tovább tartana az a pénz, ami sokaknál ugyancsak apadóban van, vagy már el is fogyott. Gyóni Gyula Csakugyan minden a pénzen múlik? A művelődés gyöngyösi helyzetéről Az elmúlt év összes küzdelme és gyötrelme is kevésnek bizonyult, hogy a Mátra Művelődési Központ megvonja bizalmát látogatóitól, Gyöngyös lakóitól. Pedig kijutott bőven a szélmalomharc- ból 1992-ben is. Jónéhány rendezvény árulkodott arról, hogy a közönség és a szervezők nem gondolkodnak egyformán a szabadidő tartalmas eltöltésével kapcsolatos kérdésekben. Vagy minden csak a pénzen múlik? A gazdasági csőd felé sodróró ország sokkhatása mutatkozik meg a félig telt termekben? Bizonyára nyomdába kerültek már az ezzel kapcsolatos szociológiai felmérések, hamarosan választ kapunk majd e kórleletre. Addig is fáradhatatlanul, lelkesen csalogatják a művelődési intézmény dolgozói mind tartalmasabb és színvonalasabb műsorokra a város és köméyke lakóit a Barátok tere felé. „Az ellenzék bálja kitűnően sikerült. Pirospozsgás, üde arcok, ragyogó kedély, s kifogástalan szívélyesség uralták a helyzetet. Az ellenzék vezetői csaknem mindenütt jelen voltak... Miután a polgármestert a napokban menesztették fegyelmi vétség miatt, így akadt beszélgetnivaló téma a jelenlévők között. A nagy többség elfogadta azon igazságot, hogy a politikát, a város ügyeivel összekeverni nem szabad... A bál bevételének egy részét eljutatták a katolikus iskolaszék elnökéhez, hogy azzal a szegény gyermekek felruházásához hozzájáruljanak.” — ez a történet 100 évvel ezelőtt játszódott Gyöngyösön január 12-én. — ...De mi várható a közeljövőben? — ezzel a kérdéssel kerestem fel a minap Bárány iné Szilágyi Erzsébet igazgatónőt. — Új sorozatot indítunk el január 20-án a Pincegalériában „Hazalátogatók” címmel. A városból az elmúlt évtizedben igen sok tehetséges fiatal tanult hazánk különböző művészeti és tudományos főiskolán, egyetemein. A lokálpatriotizmus erősítésére a város híres elszármazottait egy-egy estére hazacsalogatjuk, s pódiumot biztosítunk számukra, hogy az egykori tanulótársaikkal, barátaikkal ilyen formában is találkozhassanak. A bemutatkozó esteken beszélnek majd életűtjukról, pályájuk alakulásáról... Az első vendégünk Zom- bori Ottó csillagász lesz, aki egykor a Berze gimnázium tanára volt, most pedig az Uránia Csillagvizsgálóban dolgozik. — A másik igen fontos sorozatunkat — ez a tervek szerint mintegy két éven át tart majd — január 21-én indítjuk útjára „Gyöngyös és környéke a történelem tükrében” címmel. A diákoknak és a felnőtteknek szóló 10 részes sorozatban neves történészek, néprajzkutatók segítségével jeles történelmi eseményekkel, gazdasági és kutúrális sajátosságokkal ismertetik meg az érdeklődőket. Az első rész címe: „Őskori és középkori várak a Mátrában.” Két régész vállalta az előadást: dr. Nováki Gyula a Mezőgazdasági Múzeumból és dr. Szabó J. József, az egri Vármúzeumból. A sorozat helyszínéül az egykori Családi Intézetet (Fő út 8.) választottuk, miután e mogatják elképzeléseinket. — Többszöri sikertelen próbálkozás után — sajnos — le kellett mondanunk arról, hogy szin- házbérleti sorozatot indítsunk. Nagyon kevés volt a jelentkező, így az idén csak egy-egy előadót hívunk meg, ha tudunk egyeztetni a színházakkal és a művészekkel. Ez nemcsak időponti, de anyagi alkut is jelent. Nagyon drágán adnak ma már „húzó neveket” is felvonulató darabokat... — mondta az igazgatónő. A ránk maradt évszázados krónika szerint, ha a Vízöntő Havában, a Vízkereszthez közeli napokban a délnyugatról fújó szel hirtelen megfordul, akkor állandó hideg várható, kemény faggyal... Reméljük, ez nem a kultúrára vonatkozó prognózis, mert ebben az esetben a gyöngyösieknek inkább az északnyugatról érkező szellőt ajánljuk, és reméljük, mert az langyos hónapokat hoz, mely a jó szüretnek és bőséges aratásnak is alap- feltétele. A „Haza- látogatók” bizonyára szívesen keresik majd fel a város művelődési központját... gyönyörű műemléképületben működő irodát is hozzánk csatolták. Úgy gondolom, gazdagabbak lettünk néhány szép teremmel, mely lehetőséget teremt kamara jellegű előadásokra is. Reméljük a közönség is mellénk áll majd, s megjelenésükkel táPróbál a Vidrőczki utánpótlása... Sziki Károly Fél évszázad Születésnapi beszélgetés Dohnál Tiborral Márciusban lép hatályba (111/2.) Mi az új a KRESZ-ben? — Huszonöt éve ismerkedtünk meg. Nem felejtem a hatalmas — felfokozott drámaiságá- val számomra maradandó impulzust adó — képet, a „ Temetés alatt” címűt az albérleti műteremszobában a festőállványon. Hol van ez a kép? — Lekapartam. — Sok munkáját semmisítette meg? — Nem volt rá sok okom, inkább spontán abortáltam. Nem szültem sokat. Képzelje el, ha azokat pusztulásba önmagam küldöm..., magam is belepusztultam volna. így is, a kevésből is jó néhány elkallódott, avatatlanokhoz vagy túl meszire került. A „Temetés”-t is (csak) akkor kapartam le, mikor érzelmi tűrőképességem a végsőket járta, mikor egymás után halt el anyám, apám és atyai barátom; személyes létem is veszélyben forgott. Egyszerűen nem bírtam nézni, engem is sokkolt. — Tudom, azóta is próbára tette a sors. — Ez kölcsönös. — Juhász Ferenc mondta: „egyszerű lehet a megfogalmazás, ha kellően bonyolult volt az elemzés”. — Ez az, amit én is vallók, amiért a kín is gyönyör, az értetlenség pedig szinte cél. Nincs ebben semmi ellentmondás, én épp úgy szeretem az értőket, mint az értetlenkedőket. Ez utóbbiakat is vonzom — szinte gyerekkorom óta — , amióta rájötem, hogy „a fa koronája annál magasabbra nő, minél mélyebbre fúródik a gyökere a földbe”... Én igazából az értetlenkedőknek dolgozom. Gondolja csak el, mi volna, ha — mondjuk — az én tudatlanságom okán hagyná el távcsövét a csillagász... — Honnan fakad ez az emeltfő vel-teremtő-alázat? — Talán emlékezetes — egy 1969-es katalógusomban írtam: „legfőbb élményem az emberbe vetett hitem...”Lehet, hogy naiv vagyok, de ez a hit éltet: akkor is, ha látom, néha önmagát is meggyalázza az ember. Állapotom kevés cselekvést engedélyez; ha tehetem, inkább polírozok hát, mint rozsdásítok... — Hány kiállítása volt eddig? — Nem tudom, de vjszonylag kerek lehet a szám. Önállóból volt vagy huszonöt, közös meg legalább százötven. Magyarország szinte minden számottevő városában és sok más országban. Nem a számoknak és a helyeknek van jelentőségük: adatok csupán az életrajz-íróknak. A mű maga ad hitelt. — ...„A mű, amely Dohnál Tibor értelmezésében a gondolati erőkkel összetartott szigorú üte- mezettségű szerkezet”, ahogy egyik kritikusa írta 1975-ben. Harminchároméves volt, amikor azt is olvastam, hogy: „munkásságáról még sokat kell szólnia a kritikának és a művészettörténetnek”. — Azt is olvashatta rólam, hogy „helye nemzedéke élvonalában elvitathatatlan”, miközben azt sem tudom, van-e igazából „nemzedékem”... Sokan, sokat, sokhelyütt írtak, ez tény; gondolom, tette mindegyik a maga értelme szerint. — Igaz, hagyjuk az olvasnivalót másra, „hörpintsünk valódi világot”, most Strasbourgban vagyunk, az Európa Palotában, ahová az „Europa 24” elnökeként érkezett, végsőket simítani egy olyan reprezentatív nemzetközi kiállítás előkészületein, melynek védnöke maga az Európa Tanács főtitkára, doyenje pedig a Franciaországot képviselő Vasarely, a világhírű élő klasszikus... Az is tudott dolog, hogy Maastricht óta az Európai Közösség is hasonló elveket kíván „megtestesíteni” — a kulturális integráció és sokszínűség vonatkozásában —, mint amiket ön 1989-ben Egerből deklarált egyre szélesedő nemzetközi körben. — Mi, akiket idesodort a történelem, az Alpok és a Kárpátok által határolt nagy medence, Európa szinte földrajzi közepébe, gyakran kényszerültünk feltenni (magunknak is) a kérdést: valójában hol is van Európa közepe? Hiszen éppúgy rogyasztottak bennünket igába-görbítő ellenszelek, mint a sajátmagunk által kavart forgószelek. Hadd legyen enyém az a szubjektív vélelem, miszerint: Európának sok közepe van. Ahol tisztességes, becsületes, a kontinens értékeit ápoló- és továbbvivő tett készülődik vagy valósul, ott mindig közepe lehet Európának. Boldogsággal tölt el, ha szaporodnak az ilyen pontok, s ha az „Európa 24”, bárminő kicsi is, ilyen pozitív ki- fejletű „pont” lehet. — Művészi alkotásra végül is mikor kapott megbízást? — Állandóan megbízom magamat az alkotással, rendelek magamtól valami tisztességeset... Kívülről ’86-ban kaptam ilyet. Ez egy nagy jelplasztika, az „ Őrző”. — Mikor érzi boldognak magát? Az-e most, ötven évesen? — Ha szükség van rám, boldog vagyok. Egyébként nem érzékelem az időt, azt hiszem, hogy kiléptem az érzékelés és érzékel- hetőség efféle koordinátáiból. Valahogy másképpen, egyszerre múltból és egyszerre jövőből szemlélődöm, valami „kontans” állapotban. Persze sok fizikai fájdalommal és a gyakran vendégeskedő halál-veszélyben... Egyébként tényleg nem tudom. Azt sem tudom, mikor születtem : az orvos és a pap irata szerint 1942. december 4-én, a rendőré szerint 11-én. Bánom én, legyen mindkettő(?) — Gondolta-e „petróleumlámpa-fényű” Cegléd-környéki tanyasi gyerekként, hogy „Európa fővárosába” is eljut, hogy az Európa Palotában is kiállítják műveit? — így kissé abszurd a kérdés. Mindenesetre: feleségem azt szokta mondani, az bennem a legutálatosabb, hogy mindig mindent előre tudok. Csonka György Sok szó esett már a tavasszal életbe lépő közlekedési szabály- módosításokról, de az új KRESZ pontos szövegét viszonylag kevesen ismerik. Nekik próbálunk segíteni szabály gyűjteményünkkel. 5. paragrafus: A R. 26. paragrafusának (2) bekezdése: „(2) Ha a „Sebességkorlátozás” jelzőtábla lakott területen 50 km/óránál nagyobb sebességet jelez, személygépkocsival és motorkerékpárral legfeljebb a jelzőtáblán megjelölt sebességgel szabad közlekedni.” 6. paragrafus: A R. 28. paragrafusa (2) bekezdésének a) pontja: A másik jármű érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni az útkereszteződésben: ,,a) minden járművel a megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó jármű részére, továbbá minden ilyen járművekkel kísért, közrefogott, zárt csoportban haladó, megkülönböztető fényjelzést használó gépjármű részére.” 7. paragrafus: A R. 36. paragrafusának (4) bekezdése: „(4) Lakott területen lévő, párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan úttesten, amelyen a forgalmi sávok útburkolati jellel meg vannak jelölve, a belső forgalmi sávban — sávokban — folyamatosan is szabad haladni, feltéve, hogy ezzel a jármű a mögötte gyorsabban haladó járművek közlekedését nem akadályozza. Az ilyen módon haladó jármű mellett — (6) bekezdés c/ pontjában foglaltak megtartásával — fokozott figyelemmel jobbról el szabad haladni; a forgalmi sávokat azonban — a gyorsabb előrehaladás érdekében — kis távolságon belül ismételten változtatni tilos.” A R. 36. paragrafusának (8) bekezdése: „(8) Autóbusz-forgalmi sávban csak a menetrend szerint közlekedő autóbusz és trolibusz, valamint az autóbusz és trolibuszforgalom zavarása nélkül a személytaxi közlekedhet. Más jármű erre a forgalmi sávra, a sáv keresztezését és bekanyarodásra felkészülést kivéve, nem hajthat rá. Ahol autóbusz forgalmi sáv van, a menetrend szerint közlekedő autóbusz és trolibusz — a kikerülés esetét kivéve — csak ebben a forgalmi sávban haladhat.” A R. 36. paragrafusának (9) bekezdése: „(9) Ahol kapaszkodósáv van, a kapaszkodósávon kell haladniuk azoknak a járműveknek, amelyek a jelzőtáblán (17. paragrafus, (1) bek. h) pont) megjelölt — ennek hiányában lakott területen kívül 70 km/óra, lakott területen 40 km/óra — sebességnél lassabban haladnak.” (Folytatjuk) „...legfőbb élményem, az emberbe vetett hitem” (Fotó: Szántó György) Az év első véradása Negyven donor Lőrinciben A Magyar Vöröskereszt Hatvan Városi Vezetősége, valamint a városi kórház vértranszfúziós állomása a napokban megtartotta az első véradóakciót a lőrinci erőműben, ahol — a tervek szerint — az idén még két alkalommal várják majd az önkéntes donorokat. Ezúttal négy vénén jöttek el a hívó szóra, hogy segítsenek a kórházban műtött betegeken. Az egészségügyi szakemberek az első alkalommal összesen 16 liter, kincset érő vérrel tértek vissza az állomásra. Ebben a hónapban egyébként még a csányi állami gazdaságban, Heréden, Nagykökényesen, illetve Horton rendeznek térítésmentes gyűjtőakciót.
