Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-19 / 15. szám
HÍRLAP, 1993. január 19., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5 Környezetvédelmi vetélkedő A hatvani Városi Művelődési Központ környezetvédelmi vetélkedőt rendez az általános iskolások felsőtagozatasai részére január 26-án délután 3 órakor. Mindazok jelentkezését várják, akik szeretik a természetet, állatokat, növényeket. Egészségügyi előadás A lőrinci Magvető Könyvtárban csütörtökön délután fél 5-kor egy egészségügyi témájú rendezvényre várják az érdeklődőket. „Az immunrendszer megerősítése és az ellenálló képesség fokozása” címmel dr. Kovács Mária háziorvos tart előadást. Gyermekszínjátszókat várnak A hatvani Városi Művelődési Központ gyermekszínjátszó csoportba hirdet felvételt 8-14 éves korú gyerekek számára. A foglalkozások drámajátékokon alapulnak, melyeket heti egy alkalommal tartanak az intézményben. A gyerekek a színjátszás alapelemein kívül gyakorolhatják a szép beszédet és a szöveg- mondást. Kommunikációs helyzetgyakorlatokon keresztül segítséget kaphatnak a hétköznapi élet problémás szituációinak megoldásához is a résztvevők. A jelentkezőket január 29-ig várják. A munkanélküliek érdekében Apcon háromszáz felettire emelkedett a munkanélküliek száma, közülük százötvenen már az egy év leteltével munkanélküli járadékot kapnak. A helyi ön- kormányzat a kényelmesebb ügyintézés érdekében egy olyan irodát alakít ki, ahol a munka- nélküliek gyorsan hozzájuthatnak az őket megillető járadékhoz. Megjelent a Lőrinci Hírei E hét elején valamennyi lőrinci családba eljut a helybeliek lokálpatrióta újságja, a „Lőrinci Hírei” második évfolyamának első száma. A lapban ezúttal többek között Barotai Endre esperes alkot véleményt a magzati élet védelmében emelt törvényről, sorozat indul a Mátravidéki Erőmű építésének történetéről. A továbbiakban Varga József edző értékeli a Selypi Kinizsi labdarúgóinak őszi teljesítményét. Itt említjük meg, hogy a lap jövője nagyban függ a költségvetés elfogadásától. Épp ezért a helyi orgánum szerkesztősége kéri a lakosságot, a vállalatokat és a helyi kisiparosokat, hogy adományaikkal járuljanak hozzá az újság fennmaradásához. Közmeghallgatások Lőrinciben a napokban megtartandó közmeghallgatásokon az idei év pénzügyi kilátásairól és terveiről tájékozódhat a lakosság. Ma délután 5 órától a volt mozi épületében váiják az érdeklődőket az önkormányzat képviselői, csütörtökön délután pedig a Közösségi Házban kerül sor ilyen találkozóra. A két rendezvényre azokat a polgárokat is várják, akik egyéb javaslataikkal szeretnének hozzájárulni a település fejlesztéséhez. Jó helyen kopogtatott Fortuna A magánöntödés Népszerűnek bizonyult szerkesztőségünkéi kiadónk által januárban indított új játék a beteg- biztosítási kártyákkal. Sokan kifejezetten azért veszik lapunkat, hogy a harmadik oldalra lapozva ellenőrizzék a vonalkód alatti számokat. Legutóbb egy petőfi- bányaiolvasónkhoz, DornerLa- josnéhoz kopogtatott be Fortuna. A 12 ezer forintos nyereményt örömmel adtuk át a boldog nyertesnek. S míg az átvételhez szükséges adminisztráció zajlik, az is kiderül, hogy jó helyre került a pénz. — Tudja, nyugdíjas özvegy vagyok — mondja Giziké néni. — Őszintén bevallom, a nyáron már az utolsó kis tartalékot is fölemésztette a rossz villanyboyle- rem cseréje: pontosan 12 ezer forintba került. Azóta csak a nyugdíjra számíthattam. Nagyon jól jött ez a kis plusz. A férjem 1964- ben üzemi baleset áldozata lett, itt a helyi bányaüzemben. Egyedül neveltem fel a két fiamat. Már mindketten megnősültek, s unokáim is vannak. Mégsincs mostanában egy nyugodt éjszakám sem. Az egyik fiú Egerben dolgozik a Csepel Autógyárban. Sajnos, ő is munka nélkül maradt nemrégiben. Aggódom a gyerekeimért, és sajnálok minden fiatalt. Nem könnyű mostanában senkinek. Nagyon örülök ennek a pénznek. Az az igazság, hogy az önkormányzat épp most akarja értékesíteni a volt vállalati lakásokat. Én is szerettem volna megvenni ezt a másfélszobás lakást, de sokáig úgy volt, hogy nem tudom megvásárolni és a törlesztéseket fizetni. A fiamék segítettek ebben is. Ők vállalták, hogy befizetik a megállapított összeget. Ez a nyeremény is egy kis pótlás lehet. Dornerné kissé szomorúan néz ki a kis konyha ablakán. — Ha tudnák, micsoda élet volt itt hajdanán... — mondja csendesen. — Mindenki dolgozott, a település gyönyörű, gondozott volt. Most... Csak nézzenek körül. Minden elárvult. A parkokat fölverte a gaz. Úgy hírlik, hogy a napokban a legutolsó munkahelyet is felszámolják itt a községben. Akkor, nem tudom, mi lesz... így is rossz a közbiztonság, éjszakánként randalíroznak a fiatalok az utcákon. Arra kérjük, hadd készítsünk róla egy felvételt. — Ne, ne, csak azt ne! — takarja el az arcát. — Sok a rosszindulatú ember. Erre a nyereményre is tettek már megjegyzéseket. Nem szeretném, ha ez lenne a téma itt az utcában. (bárta) Jó néhány hete beszélik az emberek Petőfibányán, hogy az öntödés embernél lesz munkalehetőség. Ismerve a község munkaerőpiaci helyzetét, kivácsisá- gom a volt vegyesüzem gatter- csarnokába vitt. Az „öntödés ember”, Turcsányi László készséggel mutatja meg birodalmát. Jelenleg a kemencék beállításán, hőszigetelésén munkálkodnak. A szociális helyiséget már kialakították. A vállalkozó ezután a műhely melletti lakásba vezet, ízlésesen berendezett otthon, tág terekkel. Saját tervezésű és lényegében saját kivitelezésben készült. — Úgy véltem, hogy itt, a műhely közvetlen közelében kell lennie a lakásomnak is. Bármilyen gond, zavar adódik, szinte azonnal lehetőségem nyílik a közbelépésre. Egyébként a nyugati kisvállalkozók, farmerek, gazdák, szintén „együttélnek” a termeléssel — mondja miközben hellyel kínál. — Huszonöt éves szakmai múlt és nyugati üzleti kapcsolatrendszer áll mögöttem. A Qualitálban voltam főtechnológus. Úgy jó két éve Zagyva- szántón, a családi házam mellett építettem meg az alig 40 négyzet- méteres öntödémet. Egy évig, tavaly tavaszig másodállásban csináltam, de váltani kellett. Kevés volt az idő: ügyintézés, szervezés, na és a hivatalok, bankok nyitvatartása. Délután szinte lehetetlen bármit is elintézni. „Kinőtte magát” a vállalkozás, ezért helyet kellett keresnem. Éves szinten 300-500 tonna alumínium feldolgozására alkalmas öntödét alakítok ki. Az épületet az Activa Kft.-tői vásárolom. — A laikus számára is szembetűnően komoly beruházást végez. Ehhez bizonyára társakat is keresnie kellett? — A beruházást teljes egészében magánerőből bonyolítom le. Nincsenek társaim, magánvállalkozó vagyok. Nemsokára valószínűleg már kft. formában működik majd a vállalkozásom, de az is egyszemélyes lesz. — Milyen terméket gyárt, állít elő az öntöde? — A gyártás beindítását néhány héten belül, még januárban tervezem. Négy kemencével kezdek, ezek száma a későbbiekben 12-re bővül majd. Az öntödében és a mellette lévő „kikészítőben” teljes technológiai folyamatot alakítok ki. Ez azt jelenti, hogy az öntéstől — ez ko- killákban történik — a csomagolásig magunk végzünk el minden munkát. Magas műszaki, minőségi követelményű autó- és vasúti alkatrészeket gyártok az osztrák megrendelő részére. A szelep és fékrendszer tartozékai eljutnak a német autógyárakba is. A magas műszaki követelmény teszi szükségessé, hogy itt helyben alakítsuk ki a minőségbiztosítási rendszert. Most intézem az „ARL” típusú színképelemzőberendezés beszerzését. A használt gép 4 millió forintba kerül. — Hány dolgozót foglalkoztat majd az öntödéje? — A termelés három műszakos rendszerben történik, műszakonként 8-10 fővel. Úgy gondolom, hogy a kikészítőben és a csomagolásnál egy-egy műszakban három nő dolgozik majd. A termelés felfuttatásával a foglalkoztatottak száma elérheti az öt- venet is. Néhány gondolatot mondanék a bérről is: az'öntőknél az egy hónapos betanulási időre 80 forint/ora nettó munkabért juttatok, ha a dolgozó munkájával elégedett leszek ez 100-120 forintra emelkedhet fel. Természetesnek tartom, hogy a termelés alakulásától függően időnként sor kerülhet külön anyagi juttatásra. A dolgozó második otthonává kell, hogy legyen ez a műhely, ez az öntöde. — Mi most a legfontosabb az Ön számára? — A hangsúly a lakáson volt. Most, hogy decembertől itt lakunk — bejelentett petőfibányai lakos vagyok —, a kemencék beszerelése, a beruházás zökkenő- mentes bonyolítása a legfontosabb. (Kinéz az udvarra.) Oda a patak partjára fákat akarok ültetni, szép környezetben akarok itt élni... T. Z. A munkanélküliség ellenére szükség van óvodára Ecsédi helyzetkép Sorakozó Tornaóra a parkban Kihasználva a januári napsütést, a boldogi általános iskola másodikosai a közeli parkban végeznek testmozgást Ki lesz a kétezredik...? Jutalom várja a Hatvani Galéria vendégeit Az ecsédi óvoda már több mint tíz éve két épületben működik. Ez egyrészt jó, mert — megyei segítséggel és községi összefogással — két újabb csoportot nyitottak, s így minden jelentkező gyereket tudnak fogadni. Másrészt viszont az igazsághoz tartozik: négy csoportszobából kettő szükségteremnek számít. A szabványok szerint ugyanis egy kisgyerekre két négyzetméternyi tér kellene, itt viszont csak másfél adatik meg. Csuvikovszky Mária vezető óvónőtől megtudtuk azt is, hogy ez bizony némiképp akadályozza a pedagógiai munkát. — Elvileg ugyanis biztosítani kellene a gyerekeknek a szabad mozgást. Csak egy példa: önállóan mehessenek kezet mosni, öltözködni. A biztonságuk érdekében ehhez viszont megfelelő tér szükségeltetne... Szerencsére, a személyi feltételek adottak, tizenhárom tanerő van a hat csoporthoz, s elegendő számú dajka is. Készültek ugyan tervek az Akácfa úti óvoda bővítésére, ám ezt pénzhiány miatt nem tudtuk megvalósítani. A konyhát az ön- kormányzat működteti, mert nemcsak a gyerekekre főznek, hanem a szociális étkeztetést is itt oldják meg. — Összesen hány gyerekük van? — Száztizenhat a beírt létszám, minden igénynek elget tudtunk tenni, senkit sem utasítottunk el. Nem ragaszkodunk a harmadik év betöltéséhez, ezt lehetőségünk megengedi. A mostani körülmények teszik lehetővé ezt: ha egy anyukának éppen munkahelye akad, néhány hónappal fiatalabb gyereket is felveszünk. Egyébként is a munka- nélküliség terjedése miatt nem csökken a létszám. Olyan helyzetben vannak az emberek, ha elvesztik a munkahelyüket, újabb lehetőség után kell nézniük, új munkát kell keresniük. így aztán nem is tölthetik otthon az idejüket a gyerekükkel. Ecséden főként az eljáró dolgozók vesztették el a munkahelyüket, és sajnos, nem is kevesen vannak ilyenek. — Az önkormányzat mennyiben támogatja a nehéz helyzetbe jutott szülőket? — A múlt év végi nyersanyagnorma-emelésnél az iskolásoknál, az óvodásoknál egyaránt vállalta a különbözetet az önkormányzat. Magam is tagja vagyok a népjóléti bizottságnak: beiskolázási segélyt szavaztunk meg a szülőknek. Egyébként manapság különösen nagy jelentősége van a családlátogatásnak. Sokszor csak így tudjuk meg: kik azok, akik komoly anyagi gondokkal küszködnek. Az a tapasztalat, az iparkodó emberekben van egy olyan belső tartás, hogy szeméremből nem fedik fel a problémáikat. Ezért kell nekünk ott segíteni, ahol tudunk. Lehetőségünk van arra például, hogy a három gyerekesek a térítési díj felét fizessék... M.M. Több mint húsz éves fennállása óta nem volt annyi látogatója a Hatvani Galéria egy-egy kiállításának, mint amilyen érdeklődés kíséri a január 25-ig nyitva tartó „Magyar Tájak” című tizedik országos festészeti biennálét, amelynek száz művésze szinte hazánk minden tájegységének szépségeit felvillantja alkotásain. Kétezer felé halad már a vendégkönyvbe bejegyzettek száma, neve, éppen ezért most úgy döntött az intézmény vezetősége, hogy a kétezredik kiállítási látogatót értékes ajándékkal lepi meg, s közben is minden 25. vendég — legyen felnőtt vagy diák — hasonló meglepetésben részesül. Egyébként itt jegyezzük meg, hogy a Szerencsejáték Rt. épp a biennálé zárónapján, 25-én Hatvanban rendezi neg fiókirodái dolgozóinak, munkatársainak népes találkozóját, akik a szakmunkásképzőben tartandó sorsolás előtt együttesen szintén megtekintik az országos kiállítást, amely iránt több tucatnyi külföldről érkezett francia, német, angol, holland, osztrákvendég is érdeklődött, miként ez a vendégkönyv bejegyzéseiből is kitűnik. Teknőt vegyenek...! Azt hinné az ember, hogy január közepén már leáldozóban a disznóölések ideje. A teknővá- jók azonban másképp vélekednek. Legutóbb Boldogon találkoztunk faragott teknot árusító emberekkel. Kanalas György Monoricrdő- ről szállította ide az áruját. Délfelé járt, amikor megkérdeztük: hogy megy a bolt. — Nem nagyon...!— vallja be egykedvűen. — Pedig a disznóölések még csak ezután kezdődnek. Kemény hideg csak az ünnepek alatt volt, márpedig enyhe időben nem vágnak az emberek. Végszóra érkezik egy vevő, aki az árak iránt érdeklődik. Nem zavarjuk az alkut. Az autó visszapillantójából látni, hogy az üzlet nyélbe üttetett. Hogy meg- é'rte-e ezért Boldogra jönni? Nem tudjuk. Az mindenesetre jó egy kihalófélben lévő mesterségérzéssel tölt el bennünket, hogy nek még vannak követői. (b) Uzsonna után
