Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16-17 / 13. szám
8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. január 16—17., szombat—vasárnap Lap telj esztés osztrák módra Tóth-Máthé Miklós: A pucér Oberon Perc Adorján, a Nagy Színház művésze Oberont játszotta aznap este a Szentivánéji álomban. Nem szerette ezt a szerepet, ezért hát eléggé fásult beletörődéssel öltötte magára a tündérkirály jelmezét. Bosszantotta az is, hogy délután nem tudott kimenni az ügetőre egy rádiófelvétel miatt. Pedig Sipekitől, a kiöregedett zsokétól „holtbiztos” tippeket kapott. — Miskám — szólt oda az öltöztetőszabónak —, hívja ide legyen szíves Kopáros művész urat. A büfében keresse, ő már biztosan felöltözött. Az öltöztetőszabó elment, és nemsokára a kövér Kopáros nyomult be az öltözőbe. Dühítően vidám pofával, ami nem csoda, hiszen a darabban Zubolyt játszotta, sikerrel. — Mi történt veled, királyom? Miért nem jöttél ki? — Rádió... — morogta kedvetlenül Perc. — Félnótás befutott? — Hogyne. Utolsónak. Perc Adorján megkönnyebbüléssel vegyes dühöt érzett. Még hogy holtbiztos tipp! Csak kapja el Sipekit, a nyavalyást. — Ide figyelj, Kopáros — mondta aztán —, cserélj velem szerepet. — Meg vagy őrülve?! — Miért? Történt már ilyesmi, vagy nem? Ha egy kicsit is jó kolléga lennél, akkor legalább ma estére átengednéd Zubolyt. Vidéken játszottam, kétszer átfutom, menni fog. Azonkívül miért fizet a színház súgót?! — Ne marháskodj, Dórikám — nevetett Kopáros —, ez képtelen ötlet. Először is egy kukkot sem tudok Oberonból, másodszor — hajói tudom —, vezetősége is van ennek a színháznak. Teszem azt, egy igazgatója. Ehhez mit szólsz? — Semmit — legyintett Perc —, de az biztos, hogy elegem van már ebből az Oberonból. Bánom, hogy elvállaltam! — Jó vagy benne. A kritikák is... — Nem érdekel — mondta Perc —, unom. Éppen ezért ma este valamivel felpezsdítem. Van egy ötletem, de ezt csak neked árulom el. Ha eljár a szád, véged. — Mit akarsz csinálni? — Meztelenre vetkőzöm. — Hogyan?! — Jól értetted. A mai előadáson meztelenre veszem a tündérkirályt. Végül is miért ne? Egy tündér lehet pucér is. — Botrányt akarsz?! — Ugyan, ez nevetséges. Ma már megszokott filmen is, színpadon is a meztelenség, fel se fog tűnni. A közönség bizonyára azt hiszi majd, hogy ez rendezői koncepció. Jelzem, nem ártana, ha velem együtt Titánia is levetkőzne, de ez a Sóvágó Saca olyan aggszűzien szemérmes, hogy szerintem otthon is a paplan alatt bújik a hálóingébe. — Ne bomolj, Dórikám! Komolyan meg akarod tenni? — Mibe fogadjunk? — Fogadni is akarsz? — Természetesen. Kopáros bambán meredt Perc Adorjánra. Ez a marha még csakugyan megteszi! — Na — sürgette Perc —, mi a tét? — Egy... egy üveg konyak. — Francia? — Ördögöt! Magyar. — Nem nagy üzlet — húzta el a száját Perc —, de nem ezért csinálom. Ha Shakespeare mester ilyen mostohán bánt ezzel a szereppel, akkor majd én viszek bele egy kis életet. — Ne haragudj — mondta Kopáros —, de mennem kell. Igazítanivalóm van még a maszkomon. — Eriggy csak...! Néhány perc múlva kopogtattak az öltözőajtón. — Gyere be, direktorom! — kiáltotta Perc. — Honnan tudtad, hogy én vagyok? — Szilvási jött be, az igazgató, egyben a darab rendezője. — Nem láthattál. — Ez igaz — mondta Perc —, de elég, ha Kopáros látott. Tudsz mindent? — Remélem, ez valami rossz tréfa — ült le az igazgató. — Any- nyit mindenesetre már most közölhetek, ha megteszed, azonnali hatállyal elbocsátunk. — Egy Perc Adorjánt?! — Még magát az Atyaúristent is! Értetted? — Tökéletesen. De akkor is megcsinálom. — De miért? Azt mondd meg legalább! — Nem is tudom — bámult a tükörbe Perc —, talán mert még sohasem játszottam meztelenül. — Te — hajolt közelebb az igazgató —, hívjunk egy pszichológust? — Mi a csudának? — Lehet, hogy ez valami komplexus... vagy ilyesmi... — Látod, ez könnyen meglehet — bólogatott a színész —, éppen ezért most már ne is zavarj, szeretném pontosan átgondolni a dolgot. — Semmit se gondolsz át! — Szilvási idegesen felugrott, ide- oda rohangált az öltözőben. — Mint igazgató és mint a darab rendezője, megtiltom! Ha mégis megteszed, akkor... — Tudom — vágott közbe Perc —, azonnali hatállyal... — Dórikám — vette most könyörgöm Szilvási —, nagyon kérlek, ne csináld meg. Élvégre a Nagy Színház vezető művésze vagy, állami kitüntetések birtokosa... — Szerinted rossz az alakom? — Azt nem mondtam. De azt sem, hogy jó. Már erősen kezdesz pocakosodni. — Majd behúzom a hasam. Egyébként gondold csak el, micsoda hecc lesz ez az újságíróknak! Már látom is a holnapi lapokban a vastagon szedett címeket. „Perc percekig meztelen”. „A pucér Oberon”. „Férfisztriptíz a Nagy Színházban”. Reklám, édesapám! Évad végéig garantálhatom a táblás házakat. Ne feledd, még mindig jó vagyok a nőknél. — Rendben van, beszéljünk okosan — sóhajtott Szilvási —, mennyi az az összeg, amivel momentán... — Ha-ha! Te meg akarsz vesztegetni?! — Fizetésemelést már nem kaphatsz, a legmagasabb gázsid van. Jutalomra most nincs keretünk, viszont egy baráti kölcsön az ésszerűség határán belül... — Nem bánom — törődött bele Perc —, két zöld elsejéig. — Egy zöld, Dórikám. — Két zöld, vagy vetkőzöm! — Helyes — nyúlt a zsebébe Szilvási —, egy zöld és három piros... Éppen elég, hogy elveszítsd Félnótáson. — Ezt meg honnan tudod? — Sipekitől. — Neked is tippeket ad? — Ad. De én azokat nem teszem meg. Babonából. — Lehet, hogy igazad van...— gondolkozott el Perc. — Ja, és még egyet, dirikém! Jössz egy üveg konyakkal Kopárosnak. — Miért? , — Vesztettem. Miattad, — Jól van — legyintett Szilvási, majd kis szünet után ezt kérdezte: — Dórikám, csakugyan le akartál te vetkőzni? — Ördögöt — nevetett a színész. — Akkor nem értem. Miért csináltad ezt az egészet? Ha kölcsön kellett, tudod, hogy adtam volna minden előjáték nélkül. — Tudom — mondta Perc —, de játékkal sokkal izgalmasabb. Nekem is kell valami szórakozás, nemcsak a közönségnek. A pucér Oberon! Ismerd el, hogy jól hoztam a figurát. — Ami azt illeti, én már valóban azt hittem, hogy... — Nem csodálom — mondta Perc —, hiszen azért lettem színész, hogy azt hitessem el, amit csak akarok. Ha nem így lenne, akkor már régen elmentem volna rendezőnek. — Kösz — mondta fanyarul Szilvási. — De most már készülj Oberonom, mindjárt harmadik csengetés. Perc Adorján elkomorodott. Igaz is, hátravan még a ma esti előadás. Melyik vajon az igazibb játék az ő számára? A színpadi- e, vagy pedig az, amelyik előtte és utána történik? Nem tudta volna megmondani. Rick úrhoz nehezebb bejutni, mint a honvédelmi minisztériumba. Sokszoros időegyeztetés és egyhetes várakozás után a jókora, modern épület portása ka- ucédulát ad szigorú utasításokat. Rick úr nem valami titkos létesítmény vezetője, hanem a Mo- rawa lap- és könyvterjesztő cég bécsi ügyvezető igazgatója. Az óvatosság oka — mondj a — nemcsak az, hogy az üzem 24 órán át működik, es oly sok az idegen arc — szállítók, kézbesítők, sofőrök —, sokkal inkább védik az egyes lapokat, különösen, ha szenzáció van bennük. Ha például a Profil című hetilap hétfőn utcára kerülő számában valamilyen vezető politikust kompromittáló cikk jelenik meg, s a lap előbb bekerül a szállítókhoz, vigyázni kell, nehogy az érintett idő előtt belepillanthasson. Egy nap is elég bírói úton letiltatnr a nyilvánosságra hozatalt — hozza fel példának Rick úr. Ausztriában a lapterjesztés soha nem volt monopólium, különösen pedig nem a postáé, amelynek nincs köze hozzá. Az öt említésre méltó terjesztő cég közül a Morawa a legnagyobb, és az egyetlen, amelyik valamennyi osztrák napilapot terjeszti (de nem mintha monopolhelyzetben lenne, hanem mert egyedül neki van ehhez kellő halózata). A Presse Grossvertrieb Salzburg a nevével ellentétben nem helyi, hanem szintén országos, de csak folyóiratokkal foglalkozik. A Mediaprint csak azokat a lapokat terjeszti, amelyeknél részvényes — a két legnagyobb a Kurier és a Neue Kronen Zeitung. A Fröhlich és az Amos nem nagy forgalmú. A lapterjesztés alapja a sajtó- törvény azon rendelkezése, amely szerint valamennyi, egyéb törvénybe (pl. pornográfia) nem ütköző sajtóterméket egyenlő terjesztési jog illet meg. Az 50 példányban megjelenőre ez éppúgy vonatkozik, mint a milliósra. A Morawát 1877-ben alapították, akkor a nevezetes becsi kávéházakat látta el sajtótermékkel. Ma a fő tevékenysége a mintegy 2500 sajtótermék országos terítése: ezen belül a legfontosabb a viszonteladók, boltok, standok stb. ellátása, s csak kisebb jelentőségű a magán-, illetve nagyobb közületi előfizetők igényeinek kielégítése. Ezt csak Bécs és Linz körzetében vállalják, ott azonban — tanúsíthatja a tudósító — kifogástalanul végzik a dolgukat: naponta háromszor szállítanak. A legnépszerűbb a hajnali — előfizetőik zöme azokból kerül ki, akik ezt igénylik. Másként, a szerkesztőségnél közvetlenül előfizetve ugyanis csak közönséges postai küldeményként, délelőtt érkezik a lap. A gyakorlati ügymenet a következő: a Morawa szerződik a kiadókkal, amelyek megfelelő időben eljuttatják a kész lapot a bécsi vagy a salzburgi központba. Innen saját teherautón indul tovább a szállítmány. „A vasúttal nem boldogultunk, nem elég rugalmas” — mondja Rick úr. 300 teherautó évente 12 millió kilométert tesz meg, a szállított újság súlya 9600 tonna. Az egyes tartományi fővárosokban van — a bécsin és a salzburgin kívül — ezeknél kisebb lerakat. A Morawa magánvállalat, 1000 alkalmazottat foglalkoztat, nagy kapacitású számítógép segít Kiállítani a milliónyi ktsérőcé- dulát, vezetni a számlázást, a könyvelést, sőt időről időre a sta- tisztikakészítést. Ezekből kiderülnek az osztrákok újságvásárlási szokásai. A legtöbben — 43,6 százalék — az élelmiszer- boltban szerzik be az olvasnivalót, a sajtótermékek forgalma ezután a legnagyobb a trafikokban (25,2 százalék). A házhoz rendelés csak az egyéb profilú üzletek után következik, alig 6,1 százalékkal, s még ennél is kisebb a kifejezetten újságboltok forgalma. Nem szerepel persze ebben a kimutatásban a rikkancshálózat — ezen a téren különösen a Kurier és a Neue Kronen Zeitung jeleskedik. A Morawa a legnagyobb külföldi lapokra is vesz fel előfizetést — magyar kiadóval nem állnak kapcsolatban. Korábban a Népsportra elő lelhetett fizetni, ez azonban megszűnt — fűzi hozzá az igazgató. Teljesen különálló — „cég a cégen belül” — a könyvterjesztő részleg, amely hasonló elv szerint latja el a kiskereskedelmet, fenntart néhány saját boltot, sőt előfizetői hálózatot is, amelyet „olvasókörnek” nevez. Hogy a lapterjesztés anyagi oldala mrként fest, az üzleti trtok. Ausztriában azonban a terjesztési költségek miatt még egy lap sem ment csődbe — és azért sem, mert rosszul terjesztették. Ami pedig a másik oldalt illeti, nos, csak rá kell nézni: a Morawa él és virágzik. Az 1992-es év vezető hírei Tizennégy hőnap a repülőtéren A menekültek sorsa az Egyesült Államokban sem könnyű. Három kínai leányt a közelmúltban engedtek ki Miami nemzetközi repülőtere szállodájának egyik szobájából, ahonnan 14 hónapig ki sem tehették a lábukat. A három huszonéves leányt, Csen Jen-fenget, Ai Husz-szikut és Suz Hen-kvit az amerikai bevándorlási hivatal utasítására tartották fogva — jelentette az AP amerikai hírügynökség tudósítója. Meg kell várni — mondta a hivatal —, míg eldől, megkapják-e a menedékjogot. A leányok 1989 júniusában részt vettek a kínai diákfelkelésben, s azt követően menekültek el az országból. A menekülteket végül egy katolikus apáca, Jeanne O’Laughlin szabadította ki. A nővér a Barry katolikus egyetem elnöke. Mint elmondta, a bevándorlási hivatal háromszor utasította el kérelmét, hogy adják meg pártfogoltjainak a politikai menedékjogot. Végül nemrégiben William Barr igazságügy-miniszter személyesen telefonált Clay Shaw floridai kongresszusi képviselőnek, hogy a kérelmet teljesítették. — Nagyon boldog vagyok — mondta O’Laughlin nővér, amikor kivezette a leányokat a repülőtéri szálloda 606. szobájából. A dominikai származású apáca hónapokon át angol nyelvleckét adott pártfo- ' goltjainak. — Amikor megkérdeztem őket, hogy mire lenne szükségük, hozzak-e nekik valamit, mindig azt válaszolták: Semmit sem ké- j rünk, csak szabadságot! Az amerikai törvények szerint az a repülőgép-társaság felelős az il- j legális bevándorlókért, amely az Egyesült Államokba hozza őket. A kínai lányok a Paraguay Air repülőgépén érkeztek Miamiba, s ez a lé- j gitársaság fizette 14 hónapon át a szállodaszámlát. O’Lughlin nővér most a katolikus egyetemen adott szállást a me- j nekülteknek, akik egy évig ingyenes oktatásban részesülnek a főisko- j Ián. Új munkahelyek is teremtődnek A. keleti nyitás előnyei A világ vezető híreinek első helyén 1992-ben az elhúzódó jugoszláv polgárháború állt, megelőzve még az amerikai elnökválasztást is — derül ki az AP amerikai hírügynökség által a világ számos szerkesztőségéhez eljuttatott kérdőívek feldolgozásából. A világ 37 országának napilap, rádió, televízió és hírügynökségi szerkesztői nyilatkoztak arról, hogy mit sorolnak 1992 tíz vezető híre közé. A nemzetközi béke-erőfeszítések ellenére folytatódó délszláv etnikai csatározások a 105 szavazónál 60 esetben kerültek az első helyre. Azt alapul véve, hogy minden első helyre sorolt hír 10 pontot ér, az utolsó, vagyis tizedik helyen álló viszont csak egyet — s így a köztük levők is értelemszerűen egyesével csökkenő pontszámot —, a délszláv események összesen 938 pontot kaptak. Az 1991-es esztendő első számú vezető híre az Öböl-háború volt, amelyet a Gorbacsov elleni puccskísérlet és a délszláv háború követett. Bili Clinton fölényes győzelme George Bush-sal szemben — a felmérés szerint — a második számú vezető hír 1992-ben; 23 esetben állt a téma a lista élén, és az összesítéskor 842 pontot kapott. Az év „top” híreinek harmadik helyén — nyolc első helyezéssel és 598 ponttal — a volt szovjet köztársaságok gyötrel- mes erőfeszítései álltak a demokrácia, az önálló államiság építése kapcsán. Négy első helyezéssel és 455 ponttal a negyedik helyen az Európai Közösségen belüli — az egyre szorosabb egységgel kapcsolatos — súrlódások állnak. A Szomáliában és számos más afrikai országban jelentkező éhínség áll egy első helyezéssel és 440 ponttal az ötödik helyen. Hatodikként — három első helyezéssel és 382 ponttal — a Németországban élő menekültekkel szembeni neonáci támadások témája szerepel. Sorrendben ezt a bolygónk környezetével foglalkozó Rio de Janeiró-i világfórum követi egy első helyezéssel és 265 ponttal. 233 ponttal a dél-afrikai apartheid felszámolásával kapcsolatos történések állnak a nyolcadik helyen. Egy ponttal lemaradva, a kilencedik helyen a Los Angelesben és több más amerikai városban kitört zavargás található, míg a tizedik helyen 179 ponttal a közel-keleti béke megteremtésével kapcsolatos események állnak. Csökkenő pontszámaik alapján a 11-től 20-ig terjedő listán szereplő világpolitikai események a következők voltak: Az AIDS terjedése (152); az amszterdami épületkomplexumra zuhant egy izraeli repülőgép (131); a Kínai Kommunista Párt kongresszusa (120); az európai mezőgazdasági ártámogatás, amely megbéklyózza a GATT világkereskedelmi tárgyalásokat (108); a thaiföldi demokráciát Követelők veresége (92); a perui alkotmány felfüggesztése és a Fényes Ösvény nevű gerillaszervezet vezetőjének letartóztatása (75); nemzetközi béke-erőfeszítések Kambodzsában (72); muzulmán felkelők elfoglalják az afgán fővárost (65). A tekintélyes bécsi gazdaság- kutató intézet (WIFO) a közelmúltban közzétett tanulmányában elismeri ugyan azokat a vészjósló előrejelzéseket, hogy a keleti nyitás 1995-ig 50 ezer ausztriai munkahely elvesztését idézi elő, de rögtön hozzáfűzi: ugyanebben az időszakban ugyanez a körülmény 65 ezer új munkahely létesítését teremti. Bárhogyan is számoljuk, ez az adat azokat igazolja, akik nézete szerint a vasfüggöny leomlása, a keleti nyitás több haszonnal jár Ausztria számára, mint amennyi hátránnyal. A szakemberek, akik e jelentésükkel az osztrák gazdasági kamara borúlátó jóslásait teszik helyre, azt is hozzáfűzik, hogy mélyreható strukturális változások várhatóak. Mert az valószínűsíthető, hogy a munkahelyek megszűnése elsősorban a szolgáltatóipart érinti, míg mintegy 65 ezer ember számára az új munkalehetőség az exportorientált ágazatokban nyílik. A prognózis alapja az EFTÁ és a reformországok — köztük Magyarország — kereskedelmi egyezményeinek megkötése: enélkül Ausztria helyzete a Lengyelországgal, Csehszlovákiával és Magyarországgal folytatott kereskedelemben hátrányos, hiszen ezek az országok szabadkereskedelmi szerződésben állnak az Európai Közösségekkel — jegyzi meg a WIFO tanulmányát kommentálva a Der Standard című bécsi lap. Nem tagadja a tanulmány és a WIFO igazgatója, Helmut Kramer, hogy a keleti nyitás bizonyos ágazatokat Ausztriában igen sűlyosan érint. Wolfgang Schüssel gazdasági miniszter, aki a tanulmány elkészítésére a tudományos intézetnek a megbízást adta, úgy véli, hogy ezeknek az ágazatoknak sem kellene a vasfüggönyt ismét leereszteni. Nagy érdekünk fűződik Kelet- és Közép-Európa további liberalizálásához — idézi a minisztert a Wiener Zeitung. Ami az egyes cégek véleményét illeti, arról is készített felmérést a WIFO, elsősorban az érintettek megkérdezése útján. 800, a keleti kereskedelemben részes osztrák cég közül 449 az esélyeket jobbnak tartja, mint a kockázatot, 264 megkérdezettnek éppen ellentétes a véleménye. Á többi cég nem nyilatkozott. Érdekes, hogy még a súlyos hátrányokat szenvedő textilipar egy része is derűlátó a jövőt illetően. Egyértelműen pesszimisták az építőipari termékeket szállítók és az öntödék. A WIFO igazgatója úgy véli, Ausztria nem fogja tudni tartani erősen megnövekedett piaci részesedését Keleten. Ha ez mégis sikerülne, húszezer is lehet az újonnan teremtett munkahelyek száma — fűzi hozzá Kramer. 1990 óta Ausztria a keleti nyitás révén az OECD-országok- hoz képest ötszázalékos gazdasági növekedést ért el. 1992 júli-1 usa óta a kereskedelmi mérleg Lengyelországgal, Magyarországgal és Csehszlovákiával 5 milliárd schilling. Osztrák cégek 8000 vegyes vállalatban érdekeltek e három országgal, mintegy 11 milliárd schilling a befektetett tőke. Az export 56 százaléka volt eddig magasabb értékű késztermék. Wolfgang Schüssel az ausztriai munkahely-biztosítás módszerei közül élesen ellenzi a munkabérszint lefelé igazítását. A legjobb módszer a szabad kereskedelem — mondja —, s ezáltal az osztrák diszkrimináció megszüntetése. A gazdasági kamara egyik tisztségviselője a harc módszerei között említi, hogy a fogyasztókat kampányszerűen fel kell világosítani az olcsóbb keleti termékek minőségi hiányosságairól. ÖNVFU IS fT7I FTF7 A HÁ7 \7 ITDI riíXTTlJTTAí ídttuÍ'i*
