Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16-17 / 13. szám
HÍRLAP, 1993. január 16—17., szombat—vasárnap 7. „Nem szabad számolni a holttesteket” A közelmúltban bejárta a világsajtót a hír, hogy Peruban elfogták Abimael Guzmánt, a Fényes Ösvény elnevezésű terrorszervezet rettegett vezérét, a filozófia professzorából lett „Gon- zalo elnököt”, akinek szóbeli és írásos tanítását nemes egyszerűséggel csak úgy emlegetik, mint a marxizmus-leninizmus-maoiz- mus-Gonzalo elnök gondolatait. Ez lett az évek során a Fényes Ösvény ideológiája. Abimael Guzmán 1931-ben született Peru északkeleti részében. Az ország második legnagyobb városában, Arequipában filozófiát és jogot tanult, doktori disszertációját Kant térelméletéről írta, majd Ayacuchóban kapott katedrát. A „kulturális forradalom” Kínájában tett több hónapos látogatása után Ayaco- chóba — az ország egyik legszegényebb vidékére — visszatérve hozzálátott a Fényes Ösvény (Sendero Luminoso) elnevezésű gerillaszervezet, hivatalos nevén Peru Kommunista Pártja Mariá- teguis Fényes Ösvényén kiépítéséhez. (A fiatalon elhunyt Mari- áteguis perui marxista filozófus nagy hatással volt Latin-Amerika számos országára.) Egykori tanártársai hallgatag, jelentéktelen külsejű embernek ismerték Guzmánt, de feltűnt nekik, hogy mindig nagy türelemmel viseltetett tanítványai iránt. Fiatalokból csoportot gyűjtött maga köré az Andesek nyomorúságos falvainak ösztöndíjas indián diákjai és a kisvárosi középrétegek mesztic egyetemistái közül. Flázassága révén — Ayacucho egy régi baloldali aktivistájának a lányát vette feleségül — kapcsolatba került a térség harcos baloldalának hálózatával. A Fényes Ösvény nem egy ismerőjének szemében Guzmán felesége, Augusta de la Torre még férjénél is sokkal radikálisabb. Példaképének Mao Ce- tung feleségét tekintette. A gerillaszervezet vezetésén belül Augusta de la Torre asszony mindig a leghatározottabban szorgalmazta a brutális gyilkosságokat. 1978-ban Guzmán néhány diákbarátjával — köztük Morote rektor egyik fiával — váratlanul eltűnt az egyetemről, és illegalitásba ment. Hívei attól kezdve csak „Gonzalo elnök”-nek és „a világforradalom egyetlen élő vezérének” nevezték őt. Röviddel ezután az Ayacucho környéki indián falvakban, de magában a tartományi fővárosban is sorra gyilkoltak meg helyi politikusokat, rendőröket, katonákat és állítólagos rendőrségi besúgókat. Egy kis idő múlva a Fényes Ösvény már más megyékben és a fővárosban, Limában is gyilkolt és bombamerényieteket követett el. A Fényes Ösvény elmélete szerint ugyanis a világforradalom Peruban, az Andesek hegyei közt kezdődik, onnan átterjed előbb az egész országra, azután Latin-Amerika más országaira, és végül a földkerekségre. Ez eltarthat száz évig, vagy még hosszabb ideig is. Az elmúlt években a Fényes Ösvény átvett régi indián mítoszokat, hogy az indián lakosság körében — amelyet e mítoszok szerint a tengerparton élő fehér emberek kizsákmányolnak — gyűlöletet keltsen a part menti városok lakosságával szemben. A gerillaszervezet terrorja és az ellene folytatott harc eddig 25 ezer perui életébe került. Becslések szerint ugyanennyi tagja lehet a Fényes Ösvénynek, főleg a hegyi falvak indiánjai körében, de az utóbbi időben a nagyvárosok munkanélküli fiataljai is nagy számban csatlakoztak a gerillákhoz. A Huallaga-völgy nagy kiterjedésű coca-ültetvényein a „Sendero”-gerillák nem egy esetben együttműködtek a kábítószer-kereskedőkkel. Azt állítják, hogy közös az ellenségük: a perui állam és az amerikai imperializmus. A hierarchiára és vasfegyelemre épülő Fényes Ösvény gerillaszervezetben Guzmán szinte korlátlan teljhatalmat gyakorolt: aki a gerillák közül bírálta őt, azt eltették láb alól, vagy beárulták a rendőrségnek. A forradalom győzelme — hangoztatta Guzmán — törvényszerűen sok emberéletet követel, ártatlanokét is, és nem szabad számolni a holttesteket. Csinovnyik maffiózók Oroszországban Állam az államban — ilyen méreteket öltött az oroszországi szervezett bűnözés, amely a híres-hírhedt olaszországi maffiát messze lekörözi, és az élet minden területét felöleli. A korrupt hivatalnokok pedig néha már az ország irányíthatóságát is veszelyeztetik. — A tehetetlenség es a törvénytelenség szinte azonos fogalmak. Jelcin elnök, a kormány és a parlament a hangzatos kijelentéseken kívül eddig semmit sem tett azért, hogy véget vessen a korrupciónak — kesergett egy vállalati jogász a Gyelovije Ljugyi című moszkvai gazdasági magazin hasábjain. A „szakma” fejlődését az is mutatja, hogy új „iparágak” vannak születőben: az értékpapírok és a keményvaluta hamisítása. A korrupció méreteit, a bűnüldöző szervek tehetetlenségét és esetenkénti „érdekeltségét” talán jobban mutatja néhány adat: az utóbbi hónapokban mintegy 1500 alkalommal derítettek fel kisebb megvesztegetéseket, 1200 személy ellen pedig különösen nagy összegű anyagi ellenszolgáltatás elfogadása miatt indítottak eljárást. A feltart ügyek között volt olyan, amikor félmillió rubelt fizettek egy üzletközpont építési engedélyének kiadásáért, egy fővárosi tanácstag pedig kerek egymilliót vágott zsebre egy nagy forgalmú helyen lévő üzlet bérleti szerződésének meghosszabbításáért. Külön gondot okoz, hogy a hivatalnokok néha maguk is üzleti vállalkozások tagjai. Törvényi szabályozás híján mindezt szabadon tehetik, nemegyszer besegítve a piszkos pénzek tisztára mosásába. A bűnbandák igyekeznek mindent jól megszervezni. Mihail Jego- rov vezérőrnagy, az orosz belügyminisztérium illetékese szerint jelenleg mintegy 2600 szervezett csoport működik Oroszországban, közülük minden ötödiknek területi, vagy akár nemzetközi kapcsolata is van. A bűnözők „exportját-importját” tekintve Oroszországnak aktívuma van, az innen távozó maffiózók száma messze meghaladja az ide érkezőkét. A „forgalom” nagy részét Cipruson, az európai és közel-keleti útvonalak kereszteződésén keresztül bonyolítják le. Némi reményt nyújthat, hogy az orosz rendőrség együttműködési megállapodást kötött Ciprussal, tanulmányutakra küldik kollégáikat. A korrupciós és bűnözési hullám megállítására csak a gazdasági helyzet stabilizálása esetén lenne esély, ami — szakértők véleménye szerint — még így is két-három évet venne igénybe. UFO-lesen Ü stökösbolondéria A híres bayeux-i falikárpit 1066-ból. A jobb oldalon II. Harold. A képen fent a Hallej-üstökös primitív ábrázolása „A rémületes üstökös” — dr. Ambroise Páré „Sebészet” című munkája érzékelteti az üstököst és a döghalál előjeleit (kardok, tőrök és emberfejek) Az üstökösök már évezredek óta foglalkoztatták az emberek képzeletét. Az égbolton megjelenő, sokszor hatalmas fényességű és hosszú csóvájú üstökösök mély benyomást tettek a szemlélőkre. Történeti forrásokból ismeretes, hogy számtalanszor figyeltek meg a fél égboltot félelmetesen keresztező üstököscsóvát. Talán a látvány hatásából adódik, hogy az emberek legtöbbször baljós előjelnek tekintették az üstökösöket. Az üstökösök megfigyelését már az ókorban megkezdték. Az ókori kínai krónikák már arról számolnak be, hogy az üstökös hosszú csóvája mindig a Nappal ellentétes irányba mutat. Az emberiség történelme során sokszor megjelent a Halley- üstökös. Legnevezetesebb az 1066-os feltűnése. Ez időben nyomultak be a normannok Angliába Hódító Vilmos vezetésével, és a Hasting melletti csatában legyőzték II. Harold seregét. Az angolok körében elterjedt az az elképzelés, miszerint az üstökös vezette az ellenséget a sziget- országba, és megjelenésével magyarázták a vereséget. (1. kép) Ugyancsak nevezetes, emlékezetes a Halley 1456-os visszatérése. Az év júniusában és júliusában fényes, félelmetes alakzatban tűnt fel az égbolton. Az emberek körében általános volt a félelem és a rettegés. Ehhez hozzájárult az a furcsa felfogás, miszerint ha az üstökös csóvája kelet felé mutat, akkor kelet felől iszonyatos csapás készül a nyugati kereszténységre. Az emberek török kardot es tőrt láttak az üstökös alakjában, vagyis azt, amitől valóban rettegtek. Hogy a még nagyobb pánik elejét ve- yék, III. Calixtus pápa arany- ullát adatott ki, amelyben elrendelte, hogy valamennyi keresztény templomban déltájban könyörgő imára harangozzanak az üstökös képében megjelenő török eltávozásáért. Hunyadi János bátor serege nemcsak megvédte a nándorfehérvári várat, hanem távozásra is kényszerítette a török hadakat. Mindez a déli harangszó elrendelése után egy hónappal történt. Tehát az események hátterét jobban ismerők határozottan állítják, hogy a déli harangszó jobban kapcsolódik a Halley-üstököshöz, mint a nándorfehérvári győzelemhez. A Halley-üstököst Thuróczy János is említi 1480-ban kiadott művében, Hunyadi János halálával kapcsolatban. „Nagy siránkozás támadt egész Magyarországon, és csaknem az egész keresztény világ megrendült a fájdalomtól, amikor meghallotta, hogy bajnoka befejezte életét. Az égboltozat magas csillagai is előre jelezték halálát, mert elhunyta előtt egy üstökös jelent meg a magas égen.” Á kometákhoz fűződő téveszmék legérdekesebbikét egy francia orvos, Ambroise Pare hozta nyilvánosságra a „Sebészet” című munkájában. Az 1664-es üstököst a dóghalál előjelének tartotta. Az egyik leghíresebb korabeli leírás tőle szármázik: „Ez az üstökös oly rémületes volt és akkora félelmet keltett, hogy néhá- nyan meghaltak az ijedtségtől, míg mások nyavalyatörősókké váltak. A csúcsán egy behajlított karú alakot lehetett látni, amely kezében nagy, szúrásra kész kardot tartott. A kard hegye körül három csillag volt. Az üstökös sugárkoszoruján körbe temérdek szekercét, tőrt meg ocsmány szakállas és borzas haiú emberfejeket lehetett látni.” A pestis az üstökös látogatása után néhány hónappal valóban kitört Londonban. A következő néhány száz évben sem változtak az üstökösökkel kapcsolatos rémisztő elképzelések — annak ellenére, hogy komoly tudósok próbálták elméletekkel magyarázni létezésüket. Az átlagember számára továbbra is félelmetes objektumok maradtak. Newton gravitációs elmélete alapján lehetővé vált a furcsa jövevények pályájának kiszámítása. Ennek alapján Edmund Halley angol csillagász 1705-ben felismerte, hogy az 1531., az 1607., és az 1682. évi üstökös pályaelemei nagyon hasonlóak, ezért valószínűleg ugyanarról az üstökösről lehet szó, amely 76 évenként, óramű- pontossággal, rendszeresen visz- szatér. 1773-ban a párizsi akadémián éppen a Földet megközelítő üstökös pályaszámításairól tartottak előadást, amelyre hatalmas tömeg gyűlt össze... Mivel az előadás kissé elhúzódott, nem kerülhetett sor a végső pályaszámítási eredmények felolvasására. Ezért olyan rémhírek láttak napvilágot, hogy a tudósok el akarják hallgatni, hogy az üstökössel való gigászi karambol elkerülhetetlen, és a Föld napjai meg vannak számlálva. A katasztrofális ütközésnek 1773. május 19-én kellett volna bekövetkeznie. Az óriási ijedtség hatására megszaporodtak a koraszülések, es ez idő tájt átlagosan több halálozás történt, mint egyébként. A tömegpánik arra késztette a csillagászokat, hogy minél hamarabb kiadják azt a megnyugtató értekezést, amely arról számolt be, hogy csupán egy, a Földet megközelítő üstökösről van szó. A tudósok munkássága kapcsán az üstököstéma valamit vesztett babonás jellegéből, de az átlagember még továbbra is rettegett a kométaktól. Még 1910- ben, a Halley utolsó előtti visszatérésekor is érezhető volt a pánikhangulat. A csillagászoknak ekkortájt már rendelkezésükre állt egy új eszköz, a spektroszkóp, amellyel ciángázt fedeztek fel az üstökös csóvájában. A Földnek ekkor át kellett haladnia a mérgező csóván, amely már félelmetes méreteivel is elbor- zasztotta az embereket. Az üstökös „farka” a Föld átmérőjénél jóval szélesebb, és akár több ezerszer hosszabb is lehet. Persze, az a tény, hogy a spektroszkóppal kimutatott ciángáz megdöbbentően ritka, senkit sem nyugtatott meg. Hiába bizonyatták, hogy egy ilyen „összeüt- özés” még Földünk időjárására sem hat, mivel a csóva anyaga sokkal ritkább, mint bolygónk légkörének a felszíntől számított 100 kilométer magasságban húzódó rétegei. A pánikhangulat nagyon elharapódzott. Egy Los Angeles-i napilap 1910. május 10-1 számának szalagcíme: „Megfertőzte már önt a ciános üstökös? Az egész emberiségre díjtalan gázfürdő vár. Nagy veszteségek várhatók.” Élelmes vállalkozók a mérgező gázok semlegesítésére szolgáló üstökös-tablettákat árultak. Mások gázálarcot kezdtek el értékesíteni, mondván, ez hatásosabb védekezésnek bizonyul majd a ciángáz ellen. Nem mindenki fogta fel ilyen tragikusan a helyzetet, voltak, akik „üstökösestélyek” szervezésével igyekeztek enyhíteni a pánikhangulatot. És hogy az üstökösbolon- déria még teljesebb legyen, verseket is költöttek a témáról, mintegy megkönnyítve a várható borzalmak memorizálását. A leghírhedtebb rémköltemény Wolfgang Hildebrand német krónikástól származik, akit a Halley-üstökös 1682-es látogatása ihletett meg. íme, a vers egy részlete: „Isten büntető vesszeje / Nyolcas ostor sújt a népen / Ha üstökös fut az égen / Laz, betegség és sok ragály, / Szűk esztendő és éhhalál / Kopár földek, hőség, aszály / Vad háború, irigy viszály / Meddő forrás, fagy és vihar / Sok főnemes háza kihal...” Ilyen előzmények után lássuk, milyen volt a helyzet Magyarországon 1910-ben, a Halley újabb visszatérésekor. „Az üstökös tíz perc alatt vonul el az égbolton, de ezalatt katasztrófa következik be. Elég minden, és utána szökőár borítja be a világot!” — írták. A „világvége” számos leírásából Kaposvár lakosságának hangulatát jól jellemzi e néhány sor: „Már május 14-e óta a város kíváncsiskodó lakossága az éjszakákat a magasabb hazak tetején vagy az Iszák-dombon töltötte, így ment ez napokon át — éjjel egy órától hajnal négyig az emberek szemüket az égre meresztve várták a félelmetes üstököst és a világvégét. Az estéket sokan a szabadban töltötték, sőt egyesek már ott is vacsoráztak és aludtak. Lassan eljött a katasztrófa megjósolt napja. A templomokat kinyitották, hogy az emberek utolsó imáikra elmenjenek. ... Valami különös láz, rettegés ült az arcokra, amitől senki sem tudott szabadulni. Az utcákon óriási tömeg hömpölygött. A sarkon ülő koldusok előtt borosüvegek, penzhalmok. Különös látványt nyújtottak az éjszakában az öregasszonyok, akik letérdeltek egymás mellé, és buzgón imádkoztak az Istenhez, hogy mentse meg a világot. Sokan az éjszakát a temetőben töltötték szeretteik sírjánál, gyertyát gyújtottak, mint mindenszentekkor, várva a feltámadást. Az Ipar vendéglő zsúfolásig megtelt, a különteremben pénztengerben úszott Barcza Jenő és zenekara. Akik nem fértek be, azok az utcán, a járdán ülve mulatoztak. Egyszer csak az Erzsébet kávéház teraszán valaki megnézte az óráját, és unottan kijelentette: — Három óra elmúlt! — szinte hihetetlennek látszott. A randevú elmúlt anélkül, hogy bármi is történt volna. S mi tagadás, az emberek egy kissé csalódottan indultak hazafelé...” V. Tana Judit sy«í A Hallév-üstökös legrégebbi magyarországi ábrázolása 1682-ből
