Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-10 / 291. szám

HÍRLAP, 1992. december 10., csütörtök EGER ÉS KÖRZETE 5. Képviselőnő a Liberális-klubban Hága Antónia országgyűlési képviselő lesz a vendége a városi Liberális-klub következő ren­dezvényének. A politika iránt érdeklődők holnap este 6 órakor találkozhatnak a képviselőnővel a városháza pinceklubjában. Tehetségkutató vetélkedő A Szilágyi Erzsébet Gimnázi­um tehetségkutató vetélkedőn válogatja ki angol nyelvből a me­gye legjobb 7-8. osztályos diák­jait. Az írásbeli forduló után ma rendezik a döntőt, amelyen an­gol anyanyelvű tanárok zsűrizik majd a diákok teljesítményét. A vetélkedés tétje: a legjobbak fel­vételi nélkül jutnak be az iskola speciáli angol tagozatára. Műsor a hallássérültekért Jótékonysági estet rendeznek december 13-án a Gárdonyi Gé­za Színházban az egri hallássé­rültek alapítványának javára. A délután 3 órakor kezdődő gála­esten népes szereplőgárda gon­doskodik majd a közönség szó­rakoztatásáról, többek között a színház művészei, a zeneiskola tanárai, az Egri Színműhely tag­jai, a Hittudományi Főiskola hallgatói. Pneumatikus siker Második helyezést ért el a Gép- és Műszeripari Szakközép- iskola diákcsapata a Miskolcon megrendezett országos pneuma­tika-versenyen. A csapat felké­szítését Hegyi Tibor tanár űr vé­gezte abban a szaktanteremben, melynek világszínvonalú beren­dezéseit a Mecman Kft. ajándé­kozta az iskolának. Egri művészek vendégjátéka Szentivánéji álom — Kassán Egy színház életében megszo­kott — és bizony fáradságos — dolog a tájolás, vagyis az, hogy a társulat felpakol (ha nem is ek- hós szekerekre, de kamionra), és megszokott színházát elhagyva más településekre indul, hogy az ottlakókat is szórakoztassa mű­vészetével. Fokozza az izgalma­kat, ha a túra célpontja valamely külországi város, hiszen a kihívás így már kétszeres, még akkor is, ha a történelem fintoraként ide­genben is főleg magyar szóval élő közönség figyeli majd az elő­adást. Ilyen vendégjátékon vett részt a közelmúltban a Gárdonyi Gé­za Színház társulata. Kassán, az ottani óriási méretű művelődési házban adták elő két alkalommal .Shakespeare politikamentes víg­játékát, a Szentivánéji álmot, melybe a zseniális mester egyet­len sort sem írt a Duna elterelésé­ről, focirajongók elleni kom­mandóakciókról, a nemzetiségi kérdés eltérő felfogásáról, annal többet szerelemről, tétova vá­gyakról, az illanó élet megfogha­tatlan szépségéről és szomorúsá­gáról. Hogy talán mégsem Kassára, hanem inkább Kosicére megy a csapat, azt a határon kezdtük el sejteni, amikor a szlovák határőr éles hangon utasította rendre a nem is különösebben virgonc művészeket, mondván, hogy ő csak csendben tud pecsételni, vi­szont nagyon sokat tud várni. Később egy szlovák fiatalember határozottan állította, hogy Szlo­vákiában nem is élnek magya­rok, csak olyan szlovákok, akik valami oknál fogva magyarul (is) beszélnek. Összeráncolt szemöl­dökkel mondta ezt, nem is na­gyon vitatkozott vele senki. Sze­rencsére elég sok nyelvtanuló ér­deklődött ezen az estén az egri produkció iránt, hiszen mindkét előadáson telt ház volt, sőt az el­sőn még pótszékeket is be kellett tenni. Érdekes módon ezek a né­zők a szünetben is magyarul be­szélgettek: Jóskának, Marinak, Jánosnak szólítva egymást, úgy látszik, túlságost elmerültek a magyar nyelv tanulmányozásá­ban. A műszak kemény munkát végzett, hogy a kezdésre minden készen álljon a számukra idegen, az egrinél jóval nagyobb színpa­don, és a színészek ugyancsak ki­tettek magukért: egyáltalán nem látszott, hogy mindössze rövid lejárópróbára volt idejük a szá­mukra szokatlan helyszínen. Szi­ki Károly úgy röpködött a külön­féle köteleken, mint valami Tar­zan, aki az őserdő helyett a Dom Kultúry színpadán nőtt fel, a tün­dérek otthonosan bújkáltak ki s be a drapériák számtalan résén és lyukán, s a szerelmesek úgy szökelltek a félhomályban, mint akik nem a világot jelentő desz­kákon, hanem valóságos erdő­ben kergetik egymást, edes csók­ra szomjazva. A produkciót — melyet szinte kivétel nélkül megtekintettek a magyar nyelven játszó Thália Színház művészei is — mindkét alkalommal vastaps fogadta. A kemény munka után rövid fogadáson látták vendégül a há­zigazdák a megfáradt társulatot Thália épületében. Míg a szend­vicseket haraptuk, és a jófajta szlovák sört kortyolgattuk, be­szédbe elegyedtünk Kolár Péter színigazgatóval, aki azt válaszol­ta, amikor a sajátos magyarság­felfogásról kérdeztük, hogy a szlovákoknak csak most, 1992- ben sikerült az igazi államiság megteremtése, és ez a folyamat a magyarság számára kellemetlen, de megkerülhetetlen hatásokkal is jár. Rá fognak maid jönni a szlovákok is, hogy jobb együtt, mint egyedül, de ehhez kell még néhány év — vélekedett Kolár úr, amiből nemcsak az derült ki, hogy bölcs ember, de az is, hogy optimista. A szlovákiai magyar­ságot gyanakvással figyelik ma­napság, pedig nem akarnak el­szakadni, pusztán az őket megil- letőjogokert küzdenek. Demok­ráciát vártunk, annak is indult, de most már nem biztos, hogy afelé is halad, tette hozzá beszél­getőpartnerünk, aki ekkor már nem látszott annyira optimistá­nak. A Tháliára terelvén a szót ki­derült, hogy a közönség mosta­nában fokozottabban igényli a magyar színielőadásokat. Az idei évadban a „Rómeó és Júli­át,” a „Régi nyár” című operet­tet, a „Bolha a fülben” című víg­játékot, Lorca „Vérnászát” játsz- szák többek között, s ezek közül választanak maid darabokat az egri vendégjátékra is, aminek a pontos ideje még nem ismert. Hazafelé jövet nagy volt a csendesség a buszon, a teljesen kihalt határon is mindössze 25 percet kellett várakozni minden látható ok nélkül, így hajnal há­romra már itthon is volt a társu­lat. Nagy sötétség és nyirkos hi­deg volt azon a hajnalon, és más­nap délelőtt már próbák újra, es­te előadás. Nehéz a komédiások élete. Megmondta már Petőfi is, akit eredetileg Petrovicsnak hív­tak... KonczJános Együtt koszorúznak a pártok Az ’56-os sortűz áldozatainak emlékére Harminchat esztendővel ezelőtt Egerben Is sortűz dör­dült. A megyeszékhelyen is voltak halálos áldozatai 1956 forradalmának. Erre a szomorú eseményre emlékeznek de­cember 12-én az egri Széchenyi utca és a Csiky Sándor utca sarkán, az események színhelyén. Ezen a szombaton — dél­előtt 11 órakor — a Helyőrségi Fúvószenekar közreműkö­désével kezdődik a tiszteletadás. Blaskó Balázs színművész szavalata után dr. Lukács Tamás, a KDNP egri országgyűlé­si képviselője emlékezik a mártírhalált halt helybeli polgá­rokra. A kegyeletes eseményen valamennyi párt képviselője el­helyezi az emlékezés koszorúit és virágait az emléktáblánál. Valami más a Táncstűdió 13-ban Alig fél esztendeje, hogy Kele­men Márta és Gyuricza Lilian megvalósította régi álmát: Eger­ben „Táncstúdió 13” néven mozgásművészeti iskolát hoztak létre. A legkisebbektől a legna- gyobbakig mindenkinek testre szabott mozgásformát kínálnak: balettet, dzsesszbalettet vagy kondicionáló tornát. Most egy újabb kezdeményezésről adha­tunk hírt: a 10-es iskolában az el­következő tanévben a néptánc mellett már a balett is része lesz a képzésnek. A sporttagozatos is­kolától nem áll távol a kezdemé­nyezés. Szövetkeztek a „Tánc­stúdió 13-mai, s a jövő tanévtől már az új mozgásstúdióban ta­nulhatnak — órarend szerint — balettet a kisdiákok. Az elképzelések megvalósítá­sát addig még hosszú előkészítő munka előzi meg. így december 11-12-én vendégelőadó készíti fel az iskola tanárait. A vendég nem más, mint az országszerte is­mert táncpedagógus és mester­edző: Bérezik Sára, aki színész­generációkat tanított mozogni a színpadon. Saját módszerét és sok évtizedes tapasztalatait adja át azon az előadáson, amit pénte­ken tart a nevelőknek. Szomba­ton pedig a táncstúdió növendé­keinek vezet úgynevezett bemu­tató foglalkozásokat.-ji­Reikis bál Ma már egyre többen tudják, hogy mi is az a reiki, és gyarap­szik azoknak a száma is, akik át­estek már az univerzális élet­energia segítségével történő kéz- rátételes kezelésen. Nos, a testi­lelki erőnlétünket állítólag pozi­tívan befolyásoló természetgyó­gyászati módszer hívei némi ki- kapcsolódásra készülnek: kará­csony után, december 27-én este reikis bált rendeznek az egri Me­gyei Művelődési Központban. A szervezők azt kérik a részt venni szándékozóktól, hogy az alkalomhoz illő ruhában jelenje­nek meg a bálban, vigyenek ma­gukkal egy szál virágot és egy gyertyát, és mivel az étkezés önellátó jellegű lesz, mindenki csomagoljon otthonról sok enni- és innivalót is. Gyaníthatóan ez az este in­kább csökkenteni, mintsem fo­kozni fogja majd az életenergiát, de hát évente egyszer ennyit még egy reikis is bizonnyal megen­gedhet magának... Heves megye és Eger lakossága nevében is Köszöntötték 80. születésnapj án Habsburg Ottót Az Európa 24 Nemzetközi Képzőművészcsoport magyar tagja, az egri Dohnál Tiborfestő- művész is részt vett azon a talál­kozón, ahol dr. Habsburg Ottót köszöntötték 80. születésnapján. Az eseményen mutatták be a saj­tónak Haas György Európáért című interjúkötetét, melyet a Páneurópai Unió elnökével, az Európa Parlament tagjával ké­szített. Az ünnepeltet dr. Bethlen István országgyűlési képviselő köszöntötte, és Dohnál Tibor az Európa 24 tagsága nevében Csontváry-plakettet adott át Habsburg Ottónak, aki a jókí­vánságokat a következő szavak­kal köszönte meg: „Ha visszate­kintek a mögöttem lévő hosszú útra, csak hálát adhatok Isten­nek. Viharos időket éltem meg, de a munkának értelme volt. Láttam két istentagadó totalitá­rius diktatúra születését és csúfos bukását. Országok, amelyekről egyesek azt hitték, hogy örökre eltöröltettek a térképről, feltá­madtak, és remélhetik, hogy bé­kében és szabadságban élhetnek Európánkban. Földrészünk egyesülése a visszaesések ellené­re tekintélyes haladást ért el. Nem a Nyugat alkonya közele­dik, mint ahogy évtizedekkel ez­előtt hitték, hanem egy új tavasz. Sorsunk kovácsai vagyunk, ma inkább, mint valaha, ha csak akarjuk. Ez egy csodálatos kihí­vás mindenki számára, legyen fiatal vagy idős. Elfogadhatjuk — bízva Istenben -, eltökélt aka­rattal és fáradhatatlan munká­val. Megéri!” Táncos hétvége az MMK-ban Sokszínű programkínálattal várja a művelődni, szórakozni vágyókat a következő napokban a Megyei Művelődési Központ. Pénteken este rendezik például a társastánc-iskolai vizsgabált, ahol a kezdő és haladó tanfolya­mok hallgatói „élesben” is kipró­bálhatják, mennyire sikerült el­sajátítaniuk a klasszikus és mo­dern táncfajtákat, a keringőtői a rock and rollig. Azt, hogy mi a követendő szint, az Agria Tár­sastáncklub tagjai mutatják be, s aztán rophatja kedvére boldog­boldogtalan. Akik kedvet kap­nak a közönség soraiból a táncta­nulásra, nem kell sokat várniuk: szombaton délután három órától lehet beiratkozni az új tanfolya­mokra. Ugyancsak szombaton — dél­előtt tíz órától — a díszteremben rendezik meg a hallássérültek karácsonyát, délután négytől pe­dig az egyedülállók klubja tartja soros találkozóját, ugyancsak a közelgő ünnep jegyében. Szom­baton gyűlnek össze a kertbará­tok is, akik most, hogy túl sok tennivaló nincs a telkeken, ráér­nek kicsit többet foglalkozni az idei esztendőben történtekkel: évzáró közgyűlést tartanak, me­lyet batyusbál követ. Táncosnak ígérkezik a vasár­nap is, hiszen este hét órától a Gajdos együttes muzsikál a tánc­házban, sőt Réti Árpád színmű­vésszel közösen még karácsonyi műsort is adnak, „Betlehem kicsi falujában” címmel. A táncház egyébként a Luca-nap jegyében telik majd, és a jászberényi Tó­csán László tanít táncot. Féltek az ukrán katonák Iskolából — hadikórház Most, hogy déli szomszé­dunkban pusztít a háború, talán nem árt felidézni egy (nem is olyan régi) emléket. Á helyszín az az épület, mely jelenleg a 2. számú gyakorló általános isko­lának ad otthont. Ez az 1920-as évek vége felé készült el, és álla­mi leány, illetve fiú polgári iskola volt. Kiváló képességű, kizárólag egyetemi végzettségű tanárok ta­nítottak ott, és tanítványaik az életben mindenütt megallták a helyüket. Akkoriban külön osz­tályokba jártak a fiúk és a lányok, nem is volt szabad átmenni egy­máshoz. De azért a gyerekek ak­kor is gyerekek voltak, jók-rosz- szabbak, ki-ki alkata, vérmér­séklete szerint. 1942-ben, ötven évvel ezelőtt nem olyan vidám volt az évkezdés, mint máskor: az iskola hadikórház lett... A mostani gyerekek szeren­csére el sem tudják képzelni azt a sok mankós, féllábú, félkarú, és ki tudja még, miként sérült front­katonát, akik nyomorultul, kín­lódva vonszoltak magukat a fo­lyosókon, vagy épp magatehe- tetlenül feküdtek a kórtermek­ben. A kórház parancsnoka tar­talékos főhadnagyi rangban dr. Besznyák István foorvos úr volt. Nagyon humánus embernek tar­tottak, odafigyelt minden egyes betegre. Csak egy példa: az egyik szobában sebesült ukrán foglyok tartózkodtak. Ezeknek valaki bebeszélte, hogy ha kimerész­kednek a folyosóra, nyomban agyonverik őket. A főorvos úr hosszan, türelmesen magyarázta nekik, hogy a félelmük felesle­ges, mert itt nem származás vagy a fronton elfoglalt hely szerint nézik a őket, itt mindez nem szá­mít, csak meggyógyítandó bete­§ ek vannak, es mindenki egyenlő ánásmódban részesül. A rábe­szélés és a humánus bánásmód hatására az ukránok is előme­részkedtek, és a karácsonyt már együtt ünnepelték a többi náció­val a kórház feldíszített fenyőfája alatt. Remélem, a mostani lázas ke­let-európai helyzet nem vezet oda, hogy ismét katonakórházat kelljen csinálni az iskolákból, mint akkor, a II. világháború ide­jén. Remélem, hogy az iskolák megmaradnak a gyors lábú, vi­dám, ugrándozó diákok birodal­mának, akiknek sosem kell majd megismerkedniük a háború rém­ségeivel. Szökőné Csizmadia Mária Szpisják Pál: Szenvedéstörténet Halászné Káliami Margit: Néró és portré Képzőművészeti kiállítás Az egri Megyei Művelődési Központ két kiállító­helyiségében, valamint az Eszterházy Károly Ta­nárképző Főiskolán kilencvenegy alkotó több mint száz munkája kapott helyet. Az egrieken kívül a megye több településéről érkeztek pályamunkák egyéni kiállítóktól. A tárlat anyaga között ott talál­juk a hatvani, a gyöngyösi műhely, a vezekényi al­kotóközösség, az egri főiskola és az MMK kerámia szakkörének alkotásait is. A XV. képző- és iparmű­vészeti bemutató január 3-ig, naponta 13-18 óráig látható. (Gál Gábor reprodukciói)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents