Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05-06 / 287. szám
SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. december 5—6., szombat—vasárnap Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke: „Be fogunk jutni a Parlamentbe” Mátraderecskén nemrégiben nagygyűlést rendeztek, Mit akar az MSZMP? címmel. A helyi sportcsarnokban a számos jelenlévő előtt a munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula tartott előadást. Az elnöktől a rendezvény után interjút kértünk. — Elnök úr, hogy kerül ide, Mátraderecskére? Olyannyira szervezett itt a párt, hogy érdemes ide eljönni, vagy pedig most egyébként is az országot járja, már a választásokra készülve? — Is-is. Természetesen mi is gondolunk már a választásokra. Ha nem lesz rendkívüli állapot vagy bármilyen, a választások elhalasztását előidéző dolog, akkor ’94-ben választás lesz. Másrészt azért is jöttem, mert ezen a területen a problémák az átlagosnál is nagyobbak. Mátraderecskén például közel 30 százalékos a munkanélküliség. Az emberek kíváncsiak arra, hogy mit mondunk ezzel kapcsolatosan. — Mindenesetre meglehet, nem mindenki örült a jöttüknek. Vörös csillagokat festettek fel több helyütt az aszfaltra a községben, s aláírták: ez kell? Ámbátor ez, a közelmúlt történéseit figyelembe véve, még a kedvesebb fogadtatások közé tartozik. Hiszen van, ahová be sem engedték az MSZMP-t. — A csillagokat nem vettem észre. Egyébként egyedül egy helyen volt, ahová nem engedtek be, Gyomaendrődön. Pedig alkotmányos jogunk van rendezvényt tartani ott, ahol kívánjuk. — A mostani nagygyűlés arról szólt: mit akar az MSZMP? Arra kérném, hogy nagy vonalakban vázolja fel a párt programját. — Körülbelül egy év van a választásokig hátra. Mi úgy érezzük, hogy ma legalább három veszély fenyegeti Magyarországot. Az egyik: az ország elindult a katasztrófa felé. Gazdasági szempontból főleg, hiszen gondoljunk csak a jövőre fenyegető egymilliós munkanélküliségre. Aggaszt bentiünket másodszorra az is, hogy a nyugodt, békés, higgadt politizálás helyett egyre inkább az erőszak a jellemző. Ilyen jelenségnek tartjuk például a fenyegetőzést, vagy az olyan törvénytervezeteket, mint a munkásmozgalmi szimbólumok betiltása. Ilyennek tartjuk azt, hogy politikusok önkényesen értelmezik az alkotmányt és a törvényeket, s hogy az utca megjelent a politikában. Ugyancsak veszélynek tekintjük azt, hogy ha az ország a külpolitikai önállóságát elveszti, ezzel a politikával háborúba sodródhatunk a szomszédokkal. Mi azt mondjuk, hogy a hátralévő egy esztendőben közösen akadályozzuk meg, hogy bármiféle rendkívüli állapot bevezetésével, avagy egy külpolitikai konfliktussal elhalasszák a választást. Közösen kényszerítsük a kormányt arra, hogy lépjen fel minden alkotmánysértés ellen, a szélsőségek ellen, a fasizmussal, az antiszemitizmussal, a cigányüldözéssel szemben. És közösen kényszentsük a kormányt arra is, hogy az alkotmányt és törvényeket mindenkivel betartassa, még a saját minisztereivel is. Közösen kell elérni azt is, hogy a kormány tényleg betartsa az Érdekegyeztető Tanácsnál a szakszervezetekkel született megállapodásokat, ne kelljen újabb sztrájkok és utcai megmozdulások lehetőségét vizsgálgatni. Végül pedig, a szomszédainkkal békére törekedjünk, és ne háborúskodásra. Ezek a következő évre szóló feladataink. Úgy érezzük, hogy a Parlamentben van helyünk, és ott is leszünk új Országgyűlésben. S amennyiben ott leszünk a Parlamentben, akkor pedig a dolgozói réteget, a munkásokat, a parasztokat, a dolgozó értelmiséget képviseljük majd. Három szóban összefoglalva: a korszerű, demokratikus, független Magyarországot. — Most is említette, és a nagygyűlést hallgatva is megütötte a fülemet az, hogy Ön kijelenti, az MSZMP befog kerülni a ’94-es Az elnök bizakodó (Fotó: Perl Márton) választások után a Parlamentbe. Mire alapozza ezt? — A mai Országgyűlésnek a fő problémája az, hogy nem képviseli a dolgozói rétegeket. Nemcsak azért, mert még véletlenül sincs munkás vagy paraszt a Parlamentben, hanem mert a pártok kizárólag szavazónak, választó- polgárnak tekintik azt a több millió embert, aki rájuk voksolt. Ezt egy ideig lehet csinálni, egy ideig be lehet csapni az embereket, de egy ponton túl ez már a társadalmi békét veszélyezteti. Tehát ott kell lenniük a Parlamentben olyan pártoknak — nemcsak nekünk, ha van más ilyen párt, akkor annak is —, amelyek valóban a dolgozói réteget tudják képviselni. Emellett azt is tapasztaljuk, Budapesten és az országot járva, hogy a szavunk iránt mindenhol, például itt Mátraderecskén is nagyobb a figyelem. — Abban, hogy minél többen szavazzanak Önökre, segíthet a tervezett névváltoztatás is, vagyis, hogy az MSZMP-ből nemsokára Munkáspárt lesz? — Biztos, hogy fog segíteni, hiszen pontosan azért akarjuk megváltoztatni a nevet, hogy még inkább kifejezzük azt: nem a múlt rendszert kívánjuk a Parlamentben képviselni. Hanem a munkást, a szó széles értelmében. Nemcsak a fizikai munkást, hanem azt is, aki a saját maga munkájából él meg, tehát a parasztság jelentős részét és az értelmiség egy jelentős részét is. Ma például a pedagógusok többsége csalódott az MDF-kor- mányzatban. Nem lett nagyobb a társadalmi tekintélyük, nem keresnek többet. Egy részük biztosan mellénk áll. Vagy mit szól például az a magyar mérnök, akinek a munkáját semmibe veszik? Ma, ha egy külföldi bejön, bármit mond, az sokkal többet számít, mint amit a magyar mérnökök ajánlanak, pedig nem igaz, hogy a magyar szellemi tudás, a magyar mérnöki tudás kisebb lenne. A szélesebb értelemben vett munkásképviseletet fejezi majd ki a Munkáspárt elnevezés. — A kormánypártok részéről gyakran hangoztatott dolog, ám Önöket még nem kérdezték meg arról: van-e ma szélsőbaloldali veszély Magyarországon? — Én megkérdeztem már négyszemközti beszélgetésen is a kormány néhány illetékes miniszterét, hogy mi az a szélsőbal- oldali veszély. Erre mindig azt a választ kaptam, hogy a kommunista párt önmagában szélsőség. Szerintem pedig a politikai szélsőség kritériuma nem az, hogy egy pártnak mi az ideológiája, hanem hogy milyen az alkotmányhoz való viszonya. A Magyar Szocialista Munkáspárt nem akarja az alkotmányt megváltoztatni. Ilyen értelemben semmiképpen nem szélsőséges párt. Na most, sem a belügyminiszter, sem az állambiztonsági szolgálatot felügyelő tárca nélküli miniszter egyetlen szélsőbal- oldali szervezetet megnevezni nem tudott. Kérem szépen, ha esetleg mégis tudják, akkor nevezzék meg sürgősen, és lépjenek fel az ilyen szervezetek ellen, ha meg nem tudják, akkor ne fenyegetőzzenek. — S az egyre hangosabb szélsőjobbról mi a véleményük? — A szélsőjobb az valóban jelen van, a telefonkönyvben olvasható, hogy hol érhetők el a szélsőségesen nacionalista, fajüldöző, s más szélsőjobbos szervezetek. Ezek megjelentek különböző fasiszta szimbólumokkal. Ezek sértik a törvényt. A törvénynek pedig érvényt kellene szerezni, nem tárgyalni kell velük. Rénes Marcell A kérelem el sem jutott a gyöngyösi képviselő-testületig Sárba ragad-e a Sár-hegy villamosítása? Beadványt adtak be a Gyöngyös melletti Sár-hegy kiskerttulajdonosai a városházára. Kérésük lényege, hogy a 350 kisház után fizetett kommunális adóból támogassa a villamos hálózat kiépítését az önkormányzat. Úgy gondolták, hogy a hétvégi házanként — csakúgy, mint kertes családi házak és lakások esetében — bekasszírozott 2000 forintokból joggal kérhetik a pénzt szárnyvezetékre, néhány oszlopra és egy transzformátorra. Öthatszázezerről van szó, a Sárhegy arculatának kialakítása és a kommunális adó fejében. Tévedtek, a kérelem el sem jutott a képviselő-testületig. A T. Hivatal visszadobta, mondván, hogy erre nincs pénz... Elsőként a beadvány egyik készítőjével, Nagy Józseffel beszélgettünk. — Gyöngyös város szerves része a Sár-hegy — mondja. — A hegyi kisházakért is annyi adót kell fizetni, mint a belvárosi családi házakért és lakásokért. Nem értem, miért zárkóznak el a hálózat fejlesztésétől? Magyarországon már a tanyákat is villamosították, ezzel szemben a város központjától 500 méterre gyertyával kell világítanunk...? A T. Hivatal illetékesét is megkérdeztük ez ügyben. Kérdéseinkre Szilágyi Attila, városüzemeltetési igazgató válaszolt. — A kommunális adóból miért nem jut 600 ezer forint a Sárhegy villamosítására? — A befolyt összeget — a költségvetési rendelet szabályozása alapján — egy bizonyos rangsor szerint költi el az önkormányzat — feleli. — Erről pedig a képviselő-testület dönt. A köz- világítás fejlesztésére Gyöngyös belterületén 2,6 millió forintra volna szükség, ehelyett mindösz- sze 1,5 millió forintunk lesz 1993-ban. A Petőfi utca világításának bővítésére 800 ezer kellene. Ezen a szakaszon több halálos gázolás is volt a közvilágítás hiányossága miatt. Szakmailag mindenképpen azt javaslom, erre költse az önkormányzat a szükséges összeget. A sár-hegyi fejlesztéseket ez után rangsorolják. — Ha az adót kivetik szinte minden kis vityillóra, akkor a befolyt összegből miért nem adnak egy kis fejlesztésre? Ráadásul a képviselő-testület elé sem került az ügy...! — Hangsúlyozom, ha 600 ezer forintunk lenne, egész biztosan a közvilágítás általános fejlesztésére kellene költenünk. Sajnos, jelentős hiánnyal nézünk az 1993-as év elé. Erre 18,6 millió forintot kellene kifizetnünk, ezzel szemben egymillióval kevesebbel rendelkezünk. S nem számoltunk még áramdíjemeléssel... Csak szintentartásra tudunk törekedni, a fejlesztésnél igen keményen rangsorolnunk kell. A múltban a Sár-hegyre a nagyközségek is áldoztak. Újból meg kellene ezt szervezni, és ösz- szefogni világosítás ügyében. — Végül is lehetne valamit tenni az adófizető kiskerttulajdonosok érdekében... ? — A költségvetés tárgyalásakor jelzem ezt az igényt a képviselő-testületnek: döntsön az ön- kormányzat. (korcsog) J \, SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: 50.000 Ft-ot NYERHET! A Sipotéka Könyvesboltokban minden 1000 Ft-os vásárlás után sorsjegyet adunk. Sorsolás december 31-én. Sipotéka Könyvesboltok Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Érsek u. 2. Tel.: 323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562 r „Morális mélyrepülésben a történelem szemete” Beszélgetés Pálfy G. Istvánnal — A magyar újságírás morális mélyrepülésben van —jelentette ki nemrégiben Hatvanban, egy MDF-es rendezvényen Pálfy G. István, a televízió Híradójának egy hónapja leváltott főszerkesztője. Hozzátette, hogy az újságírók úgy viselkednek, mint a történelem szemete, s a televízióban politikai provokációsorozat zajlik, amelynek az a lényege, hogy az „egyenlegesek” — akiken rajta van az „eredeti bűn” bélyege — kiviszik az utcára az ötvenhatosokat. — Ezek az emberek egy dolgot nem ismernek — mondotta Pálfy G. —, és ez úgy hangzik: európai mérték. — Annak idején amikor a Tv- Híradó főszerkesztőjévé nevezték ki, akkor menesztették Aczél Endrét. Most önt rúgták ki. Lát-e valamilyen különbséget a két eset között? — Alapvető különbséget látok. Engem már az a kuratórium nevezett ki, amelyik a többpárti kerekasztal tárgyalása nyomán jött létre. Szépséghibája ennek — s ehhez külön elemzés kellene —, hogy az SZDSZ és a Fidesz ebben nem vett részt. — Akkor úgy véli, hogy ilyen konszenzus az ön „ kiebrudalásá- nál” nem volt? — Fogalmam sincs, hogy mi áll az én kirúgásom mögött. — Azt mondta az előadásában, hogy a televízióban politikai provokációsorozat zajlik. Ennek az a lényege, hogy az ötvenhatosokat kivigyék az utcára, s utána ezt mutathassák be a képernyőn. Nézete szerint kik állnak emö- gött? — Nézd, ez a provokációsorozat nemcsak az ötvenhatosok ellen irányul, ám ők a leginkább ingerlékenyek, s ők az utcára vihetők. De utcára vihetők mások is. Semmiféleképpen sem tartom szerencsésnek, ha a politizálás az utcán zajlik — bár ez a demokráciában természetes —, s akik ezeket az embereket provokálják, azokat hátsó szándékok vezérlik. — De kik ezek az emberek? — Nagyon elgondolkodtató tény, hogy mely pártok állnak ki az emberi szabadságjogok mellett, s melyek nem. Sokan nem ismerik a televízió belső működését. — Sokan vádolják azzal, hogy kommunista volt. Én ezt cáfolom. Annak idején például, amikor a KISZ KB lapjának a fő- szerkesztője volt, sokszor bírálták az ifjúkommunisták azzal, hogy túlságosan hangsúlyozza a nép-nemzeti irányvonalat. Nem gondolja, hogy volt ebben valami? — Bármelyik irányzat kap kizárólagosan teret, az bajt okoz. Csak mostanában éppen a népnemzeti gondolkodásmódnak nincsen sajtója. Ez már nagyon régen így van. De ennek ellenére úgy vélem, hogy ha egy irányvonal egyeduralkodóvá válik, az rossz. — Arról is szót ejtett, hogy az ellenzéki sajtóban nincsenek „tiszta jellemek”, s emiatt nehéz velük a párbeszéd. Nem gondol- ja-e, hogy megkönnyítené a helyzetet, ha a kormánypárti újságírók között sem akadnának olyanok? — Sajnos vannak olyan újságírók, akik a mások megsemmisítésére törekednek. Ilyenek mindenféle oldalon léteznek. Csak most már olyannyira kiéleződtek a problémák, hogy az újságírói reakciók is borzasztóan élesek, és sokszor erkölcstelenek is. — Előadásában említette, hogy a magyar újságírás morális mélyrepülésben van, s művelői közül többen jó úton járnak afelé, hogy a történelem szemeteinek nevezzék őket később. Ezen a palettán hol helyezi el magát? „...mostanában éppen a népnemzeti gondolkodásmódnak nincsen sajtója” (Fotó: Gál Gábor) — Én megpróbáltam mindig az adott lehetőségek között tisztességesen munkálkodni. Nem az én feladatom erről a végszámlát kiállítani. Ez a nyilvánosság dolga. Csodálom, hogy értelmes emberek elfelejtik, hogy nemcsak a jelennek tartoznak számadással, hanem a történelemnek is. És nem név szerint fogunk megmaradni, de azt a munkát, amit csináltunk, megfigyelik majd. Nekem rosszulesne, ha azt mondanák rólunk, hogy mi a magyar történelem negatív szereplői voltunk. — Sok olyan emberrel együtt dolgozott a Magyar Ifjúságnál, akikről már szinte lehetetlen elképzelni azt, hogy egy szerkesztőségben megférnének önnel. — Hát van olyan ember, akiben csalódtam. De ez a dolgok rendje, holott ahol én dolgoztam, ott mindig sokféle politikai nézetű, gondolkodású ember jött össze. Nehezen tudnék például együtt munkálkodni a Kovács Zolival (az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese — K. A. megj.), mert olyanokat ír, hogy azokról ő is tudja, hogy nem igazak. Vele minden kapcsolatot megszakítottam. Majd egyszer nyilvánvalóvá válik, hogy mi miatt szakadtak meg ezek a párbeszédek. Én azt fájlalom, hogy nemcsak szakmailag, hanem ba- rátilag is eltávolodtunk egymástól. Nem tudunk már egy asztalhoz leülni. Pedig a barátság fontosabb lenne, mint a politika. — Többször hangsúlyozta előadásában, hogy optimista. Én ezt nem hiszem. Kecskeméten például kijelentette, hogy elmentek a szovjet csapatok, de itt van helyettük a rádió és a televízió. Ilyen szörnyűnek látja a helyzetet? — Azért mondom ezt ilyen komolyan, mert most a tudat megszállása folyik. Szerettem volna felhívni a társadalom figyelmét erre. Keményen fogalmaztam, mert nehéz a helyzet. — Kirúgták. Mit csinál majd? — Ez a legnehezebb kérdés, amit most megfogalmazott. Nem tudom még például azt, hogy mi lesz akkor, ha a bíróság visszahelyez a Híradó főszerkesztői székébe. Nagyon becsülöm egykori munkatársaimat azért, hogy amikor engem eltávolítottak, tovább dolgoztak, hiszen Híradónak minden este lennie kell. De azért számomra fontos lenne, ha megkapnám az igazam. Nehezen tudom elképzelni azt, hogy ne legyek újságíró. A magyar lapok közül a legszívesebben a Pesti Hírlapot választanám, de hogy mégsem teszem ezt, az azért van, mert nem akarom azt a lapot is tönkretenni. Ellenem ugyanis hajsza folyik. Kovács Attila
