Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05-06 / 287. szám
HÍRLAP, 1992. december 5-6., szombat-vasárnap GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Sanzonműsor Lőrinciben Lőrinciben, a Magvető Könyvtárban „A boldogság mindenkinek mást jelent” címmel Kertész Lilla előadóművész szórakoztató sanzonműsorát tekinthetik meg az érdeklődők december 10-én csütörtökön, délután 5 órától. Közreműködik: Prokópius Imre zongoraművész. Bajza-filmklub Hatvanban, a Bajza József Gimnáziumban filmklubot szerveznek a mozirajongó diákságnak. A következő előadás december 9-én, szerdán délután 3 órakor kezdődik az Apolló moziban. Ekkor „A barátnőm barátja” című filmet vetítik. A program előtt Kerékgyártó Katalin tanárnő mond bevezetőt. Véradónapok Hatvanban A napokban idén immár negyedik alkalommal tartottak térítésmentes véradónapot a hatvani kisüzemek dolgozóinak. Az önkéntesek legközelebb december 8-án, majd december 17-én jelentkezhetnek a kórház vér- transzfűziós állomásán. Mini-dzsungel Hatvanban, a városi művelődési központban december 19- 20-án, 10-16 óráig egzotikus állatok népesítik be az intézményben rögtönzött mini-dzsungelt. A bemutatón az érdeklődők láthatnak majmot, tigrist, vadmacskát, papagájokat, s kígyókat is. Női torna Horton Horton a nemrég átadott korszerű tornacsarnokot a tanítás után a sportolni vágyó felnőttek is használhatják. November végétől keddenként 17-18 óráig a lányokat, asszonyokat várják a tornaterembe egy kis mozgásra, kikapcsolódásra. Üj egészségügyi létesítmények Heréden Heréden a napokban került sor a gyógyszertár és az új fogorvosi rendelő műszaki átadására. A közel 3 millió forintos költséggel kialakított két, korszerű egészségügyi létesítményt várhatóan januárban vehetik birtokukba az itt élő polgárok. Télapó a játszóházban Ma délelőtt ismét játszóházba várják a kicsiket a hatvani művelődési központban. A délelőtt 9-12 óráig tartó programra ezúttal a Télapó is ellátogat, néhány meglepetést tartogatva a résztvevőknek. Hatvani bűnügyi körkép Az idén a megyében a legjobbak a térség rendőrei megyében a hatvani kapitányság? — Az év kilenc hónapjának eredményeit mondom — mutatja az adatlapokat. — Az ismeretlen tetteses ügyek felderítése 40, a nyomozáseredményességünk pedig 54 százalékos. Azt is meg kell említenem, hogy tavaly 1364 bűnügyben rendeltünk el nyomozást. Idén, úgy tűnik, az 1991. évihez képest megállt a bűnözés növekedési üteme. — Mely bűncselekményfajták okozzák a legtöbb fejtörést? — Akárcsak az országban mindenütt, nálunk is a vagyon elleniek. Specialitás viszont, hogy igen nagy e térségben az utazó bűnözők aránya. Eléri a 25 százalékot! Gyakoriak az úgynevezett vasúti dézsmák is, hiszen Hatvan csomópont. Évente 200- 250 ilyen esettel kell foglalkoznunk. Ezért is vetettük fel már több fórumon, hogy szükség lenne vasúti rendőrőrs kialakítására. Az igazán megrázó ügy mostanában Szűcs József brutális meggyilkolása volt, amikor az elkövetőt, az áldozat unokaöccsét néhány óra leforgása alatt sikerült elfognunk, együtt a főkapitánysági munkatársakkal. Nemrég hivatalos személy elleni erőszak bűntettének alapos gyanúja miatt kellett eljárást indítanunk Turáncsics Sándor ecsédi lakossal szemben. A büntetett előéletű férfi volt feleségére támadt rá késsel. Az asszony családját is veszélyeztette. Szembeszegült a helyszínre érkező rendőij árőrrel is! Még megbilincselése után is rugdosódott. — Hallani lehetett bőrfejűek „villongásáról” is a térségben. Volt-e valós alapjuk ezeknek a híreszteléseknek ? — Kétségkívül Petőfibányán mozgolódtak, de az első ilyen esetet sikerült csírájában elfojtanunk. Bizonyos fokig várható volt ott ez, hiszen igen nagy a településen a munkanélküliség. Hatvanban viszont nem találkoztunk hasonló problémával. — Kik érdemelnek dicséretet a jó eredményekért a kapitány szerint? — Lényegében az egész csapat. De ha külön ki kell emelnem valakit, akkor a bűnügyi osztályt tenném az elejére. Tehetséges, képzett, fiatal gárda dolgozik ott. Jobbá vált az osztály szervezettsége, jelentősen rövidült a reagálóképesség, egyre magasabb a szakszerűségi színvonal. Fontos szerepet játszott az is, hogy megkezdte működését a lőrinci őrs. — Az idei esztendőnek az is fontos momentuma, hogy szeptembertől létrejöhetett a közlekedésialosztály, amely már nagyon hiányzott... — A ’60-as évek elején már létezett közlekedési csoport, azt azonban később átszervezték. Régi igény teljesült most szeptember elsején. A régi kommen- dáns hivatalban alakították ki irodáikat. Tizenhárom hivatásos rendőr és egy gépíró dolgozik ott. S a hatás? Jellemző példát mondok: 1990-ben 104 vezetői engedélyt vontunk vissza egy év alatt. Most a szeptembert követő egy hónap során már hatvan jogosítványt kellett elvenni a szabálytalankodó járművezetőktől. — Nem új gond Hatvanban, hogy bizony szűkös már a kapitányság épülete. Mi a terv ennek megváltoztatására ? — A Balassi Bálint út 1. szám alatti épület valóban kicsi már. Hisz nőtt a létszámunk, és az ügyfeleket sem úgy tudtuk fogadni, ahogyan szeretnénk. A városi önkormányzat igen segítőkésznek mutatkozik problémánk megoldásában. Az volt az elképzelésünk, hogy a cukorgyári művelődési otthonban alakítanánk ki az új kapitányságot. Az minden szempontból megfelelt volna nekünk a három szintjével, cserébe a mostani helyet átadtuk volna a városnak. A belügyminiszternek is felvetettük az ötletet, amikor nálunk járt nemrég. Ő támogatta is a tervünket, de a szolgálati út betartását kérte. A legutolsó információ az ügyben az, hogy — sajnos — az Országos Rendor-főkapitányság pénzügyi lehetőségei nem engedik ezt a megoldást. Most természetesen másik változaton töijük a fejünket. Elsősorban azért, hogy megfelelő színvonalon végezhessük továbbra is munkánkat, s az ügyfeleinket is kulturált körülmények között fogadhassuk. Szalay Zoltán (Fotó: Gál Gábor) A hatvani lengyelpiacon az ünnepekhez közeledve alaposan megpezsdült az élet, a városban működő boltosok, butikosok nem kis bosszúságára. Hiába, a gond itt is ugyanaz, mint az ország bármely településén. Az illegális Kereskedelmet jóformán semmi nem szabályozza. A kispénzű vásárlók ezzel azonban a legkevésbé törődnek. Naponta több százan kijárnak az óriási placcra valami „jó fogás” reményében. A felvételünkön látható pillanatban éppen a pokrócra teregetett „ékszerek” csábították a legjobban a vevőket, a kipakolt lábbelikről elterelve a figyelmet. Utóbbiakba — a város tisztes Kereskedői nevében — ezúttal mi csempészünk bele egy-egy gondolatbeli virgácsot. (barta) Tanyavilág a városban Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-sártengeren is túl — azaz dehogy túl, éppen a kellős közepén — állott egy település: Selyp. Áll még ma is, amíg alá nem merül, mint Atlantisz. Valaha rég — már csak az igen öreg emberek emlékezhetnek rá — ősszel és télen is száraz lábbal lehetett eljutni a saroktól egészen a cukorgyár kapujáig, sőt egyesek szerint a postáig is. Ez azokban az időkben volt, amikor a postán nem rágógumit, csokit, vetőmagot, hanem újságot árultak. Mi több, az ember még vasárnap is megvehette kedvenc sportlapját, amiért ma Hatvanba kell utaznia. No de egy kicsit eltértünk a témától... Ha valaki veszi a bátorságot, és egy kiadós eső után gyalogosan elindul, jól meg kell választania az öltözékét, már tudniillik, hogy melyik ruhája illik leginkább a gumicsizmához. Aki az itteni ABC parkolójában (kikötőjében) horgonyt vet, jobb, ha előbb vízijártassági engedélyért folyamodik az illetékes szervekhez. Ha így halad tovább, Velence csupán koszos porfészek lesz Selyphez képest, sőt településünk kiérdemelheti az „ezer tócsa vidéke” elnevezést is. Tarkítja az összképet a járdán keresztben megálló, kora délutáni hatvani buszjárat, ami rendszerint elfoglalja az utolsó, némiképp még járható szárazföldet. Ha az emberfiának ekkortájt erre vezet az útja, vagy megvárja, amíg a diákok felszállnak, vagy — ha sietős a dolga — egy elegáns fejes után körbeússza a buszt. Mindezek után, ha sikeresen átjut az utakat borító, vízből, répaszeletből, sárból álló kulimá- szon, elmondhatja: ma szerencsés napom volt! De sebaj! Percek kérdése, és minden megfagy. Aktualitását veszíti a gumicsizma, s felkerülhetnek a korcsolyák. Nem tudom, kié ez a terület, az embereket ez nem is érdekli. Talán az önkormányzaté, a cukorgyáré, esetleg a KPM-é... Egy biztos: egyszer kellene (kellett volna) rendbe tenni, mondjuk leaszfaltozni, s hosszú időre megoldódhatna a probléma. Lőrinci város polgárai így talán nem éreznék magukat egy század eleji tanyavilág lakóinak. Szigeti Tamás Diákvetélkedő a Bajzában Az elmúlt hét végén három erdélyi magyar költő — Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos és Farkas Árpád — költészetéből rendeztek vetélkedőt középiskolásoknak a hatvani Bajza József Gimnáziumban. A két évvel ezelőtt meghirdetett verseny folytatása volt ez, amelynek célja, hogy a gimnazisták minél jobban megismeijék a határontúli magyar irodalmat. A rendező iskola a Bethlen- Soros Alapítványtól megpályázott anyagi támogatás birtokában hívta versengésre a megye középfokú tanintézetének fiataljait. A kilenc csapat ez év júniusától készülhetett az előre megadott szakirodalomból. A zsűri tagjai dr. Bertha Zoltán, a KLTE tanára, dr. Márkus Béla, az Alföld című folyóirat főszerkesztője, és Medvigy Endre irodalom- történészek voltak. A vendégek közül a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanulói szerepeltek a legjobban. Név szerint Bene Mónika, Bertalan Brigitta, Faragó Judit, Mali- csek Magdolna. Felkészítő tanáruk: Sáfrányáé Kelemen Irén. A vendéglátó iskola első csapatának tagjai: Berecz Zsófia, Bózsvári Gabriella, Juhász Krisztián, Turcsányi Mária. Őket magyartanáruk, Vajda József né segítette a felkészülésben. Télapó helyett az oroszok jöttek... Sokáig nemzeti ünnep volt nálunk április negyediké: „felszabadulásunk ünnepe”. Nemrégiben — demokratikus hagyományaink újraéledésével — ennek a napnak a megítélése is megváltozott. A történészek és a kort megélt idősebbek már nem a fel- szabadulásról beszélnek, hanem egy olyan történelmi folytonosságról, amelyben a megszállás ténye állandósult, csak az egyenruha változott. A németeket követte a Vörös Hadsereg. Ami az ország életében április 4-e volt, az Lőrinciében december 6-a. Mikuláskor űzték ki a szovjetek az utolsó német katonát a faluból. Amint azt az idősebbek elbeszéléseiből megtudtuk, eme történelmi tény korántsem váltott ki az emberek többségéből akkora eufóriát, mint ezt a közelmúltig próbálták elhitetni velünk. Nem arról van szó, hogy a lakosság a fasiszta hegemónia konzerválását óhajtotta volna, hanem egyszerűen félt. Félt az oroszoktól, akiket megelőzött a hírük. A mai hatvan- és hetvenévesek most is felkapják a fejüket, ha málenkij robotról, davajról, bárisnyázásról hallanak. Talán ez az oka annak is, hogy nem szívesen adják nevüket a történeteikhez. Szerettem volna megszólaltatni a kor szemtanúit, hogy minél hitelesebben emlékezhessünk azokra az időkre. Beszélgetőtársaim, az idős, hajlott hátú emberek, munkában és becsületben megőszült nénik és bácsik megnyíltak előttem, beavattak életük legsötétebb óráiba is. Kedvesek voltak, közlékenyek mindaddig, amíg a noteszemet elő nem vettem... Ekkora hatásuk lenne a közel ötven évvel ezelőtti dolgoknak? Ennyire beléjük ivódott a dobtá- rosok ugatása, az égen áthúzó ráták semmihez sem hasonlítható dübörgése? Ez a kései félelem mást is jelez. Az elhurcolt apák, a meggyalázott asszonyok, a térdig érő hóban törmeléket válogató gyermekek kitörölhetetlen emlékeit rejti. Ne háborgassuk hát a múltat, csupán emlékezzünk. Mert emlékezni kell... Tari Ottó Egy német orvos-botanikus kalandos élete Bizonyára kevesen ismerik Hatvanban Leonhard Rauwolf nevét, aki az 1500-as évek Európájának egyik legjelentősebb tudósa volt. (Született 1540 körül Augsburgban, és 1596-ban halt meg Hatvanban.) Rauwolf mozgalmas élete során botanikusként működött a legeredményesebben. Ekként sok, Európában addig ismeretlen növényt gyűjtött össze az 1573. május 18-tól 1576. február 12-ig tartó keleti útja során, de érdekes és szép növényeket cserélt a magyarországi török urakkal is. (így kerülhetett ismeretségbe a hatvani Arszlán béggel, akinek városunkban szép díszkénje is volt.) Rauwolf herbáriumának nagy híre kelt még életében. Halála után a gyűjtemény előbb a bajor választófejedelem könyvtárába, majd onnan a harmincéves háborúban a svédek birtokába került; Svédországból Angliába jutott, végül a leiaeni egyetemi könyvtár vette meg, és ma is ott őrzik. Leonhard Rauwolf a keleti útjáról tekintélyes terjedelmű tudományos útleírást készített, melyet 1582-ben jelentetett meg (lásd: Országos Széchényi Könyvtár, „Antiqua kát. 4730”). A leírás szerint az útra alaposan felkészült, beszerezte az akkor igen modern Mercator- térképeket, tanulmányozta az ókori tudósok műveit. Útja során megfordult Szíriában, Föníciában, „Judea”-ban, Arábiában, Mezopotámiában, Babilóniában, Armeniában (Örmény- országban). 1573 nyarán Nizzában járt, ahonnan szeptember 8-án Szardínia szigetére hajózott. Következő állomása Tunisz, majd Kréta, melyet Ciprus, Tripoli es Aleppo követett. 1574. december 16-án Perzsiába indult, innen visszament Aleppóba, majd Libanonba; Tripoliból a Kánaán földjére utazott. 1575. szeptember 13-án Rama városában, majd Ioppé- ban fordult meg. Hamarosan Jeruzsálemben járt, a Sión hegyén is" folytatott kutatómunkát. Következő úticélja Armenia, ahonnan már hazaindult. Tripoli, Ciprus, Kréta, Calderon, Corfu, Ragusa, Cattaró, Triest, Innsbruck állomáshelyek után 1576. február 12-én érkezett meg Augsburgba. Műveiben írt az arab, a török, az örmény és a zsidó nép történetéről, folklórjáról. Irt a híres jerikói rózsáról is, melyből több példányt gyűjtött az Arab-sivatagban,„ a Vöröstenger partvidékén. Ő szólt először Európában a kávéról — mint italról. Megemlíti, hogy a törökök nagyon becsülik Alep- póban a kávét, melyet „chaube - nek neveznek. (Tudjuk, hogy a hatvani törökök is szerették a kávét, erről Szalay István a következőt írta a Népújság 1989. július 1-jei számában: „...Varsányi, az Egri Csillagokból is jól ismert várkem, elmesélte Dobónak — aki maga is szívesen itta a feketelevest —, hogy szerencsére nagy kegyben áll a hatvani Manda bégnél, mivel jól tud kávét főzni...”) Rauwolf (akinek emlékét a „Rauwolfia serpentina” nevű, nyugtatószert tartalmazó növény is őrzi) mint katonaorvos, Hatvanban halt meg, a vár 1596. évi ostrománál. Demény-Dittel Lajos AKCIÓ! AKCIÓ! AKCIÓ! Aki hallja, adja át! Rendkívüli kedvezménnyel kínálunk: BÚTOROKAT — könyvespolcok — dohányzóasztalok — étkezőasztalok — székek — komódok ...stb. KÖNYVEK KAZETTÁK LP-lemezek CD-lemezek Az akció helye: Eger, Mindszenty Gedeon utca 12. (a Dohánygyár mögötti Petőfi utca végén, az ABC-vel szembeni pártházban) Az akció időpontja: 1992. december 3-tól december 11-ig szombaton és vasárnap is. Nyitva tartás: hétköznap 9 — 18 óráig szombaton és vasárnap 9 — 13 óráig / Az idei év eddigi értékelései arról tanúskodnak, hogy Hatvanbal és körzetében kedvezőbbé vált a bűnügyi helyzet. Még pontosab ban: a megye kapitányságainak nem hivatalos rangsorában — a eredményeket tekintve — e város bűnüldöző hatósaga az első. Pá évvel ezelőtt még korántsem ez volt a vélemény munkájukról. Két séekívül komolv gondokkal küszködtek. Amint visszatekintünk a múltra dr. Jusztin Ferenc r. alezredessel, a Hatvani Rendőrkapitány^ ság vezetőjével, először a hajdani nehézségeket vesszük sorba. — Amikor 1985-ben felkértek erre a tisztségre — magyarázza —, bizony furcsa szituációba csöppentem. Akkor csatolták vissza Gyöngyöstől hozzánk a selypi medencét, melléje Hortot, Csányt és Ecsédet. A kapitányságon dolgozóknak szinte semmilyen ismeretük nem volt erről a területről. Ráadásul 1989-től mind jobban emelkedett a bűn- cselekmények száma, itt pedig hét esztendő alatt háromszor cserélődtek ki az osztályok élén a vezetők. Olykor valóban megoldhatatlan feladatnak tűnt a munkánk, hiszen például 1988- ban már az addigi évenkénti négyszázzal szemben 1000 bűnügyet kellett feldolgoznunk. — Mi tette szükségessé a személyi cseréket? — Részben néhányuk megbetegedése, részben szakmai alkalmatlanság. De a fegyelmezetlenséget is sikerült visszaszorítani! — Akkor bizonyára annak is megvannak az okai, hogy most az élenjárók között emlegetik a hatvaniakat... — Idekerülésem után szent elhatározásom volt, hogy minél több képzett rendőrrel tevékenykedjem együtt. Míg 1985-ben csupán hét dolgozónknak volt felsőfokú végzettsége, s mindösz- sze a 20 százaléknak érettségije, addig napjainkban ketten egyetemi, tizenhármán főiskolai diplomával rendelkeznek, s az állomány több mint fele tette le az érettségit. A másik kedvező momentum: az elmúlt két évben jelentősen növelhettük a létszámot. A technikai fejlesztésre is volt gondunk. A számítógépes adatfeldolgozás 1990 augusztusától segíti a bűnügyi munkát. Megtörtént már a belső hálózat kiépítése, s az esztendő végéig bekapcsolódunk a megyei rendszerbe. Tíz űj autót is kaptunk, ebből négy nyugati kocsi. — Ezek után érdemes belepillantani a főbb statisztikai összesítésekbe: mitől a legjobb ma a
