Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31-1993-01-01 / 307. szám
HÍRLAP, 1992. december 31—1993. január I., csütörtök—péntek ÚJÉVI MAGAZIN 11. Spanyol konyha Leves Sütőtökkrém-leves Hozzávalók: 1 kis fej vöröshagyma, 1 kis sárgarépa, egy kis szál póréhagyma, egy nagy burgonya, 40 dkg tisztított sütőtök, 3 evőkanál olaj, 1 teáskanál liszt, 1 késhegynyi fehér bors, 1 húsleveskocka, só. A forró olajon üvegesre pirítjuk a megtisztított és nagyon fi- > nomra metélt vöröshagymát, majd rátesszük az ugyancsak tisztított és kis kockákra vágott sárgarépát, valamint a felkariká- zott póréhagymát. Pár percnyi pirítás után beletesszük a meghámozott és kockákra vágott burgonyát, továbbá az ugyancsak felkockázott tököt. Nyolc dl vízzel felöntjük, hozzáadjuk a leveskockát, és fedő alatt puhára főzzük. Ezután a zöldségek felét szűrőkanállal kiszedjük, beletesz- szük egy turmixgép poharába, és kevés vízzel összeturmixoljuk, majd visszaöntjük a levesbe. Fél dl vízzel elkevert liszttel besűrítjük, sóval, borssal ízesítjük, és jól kiforraljuk. Zöldségsaláta Fokhagymás gombasaláta Hozzávalók: 50 dkg gomba, 2 dl majonéz, 3 gerezd fokhagyma, 1 nagy csokor petrezselyemzöld, 3 evőkanál marinált paradicsompaprika, két evőkanál borecet, só, törött bors (ízlés szerint). A gombát megtisztítjuk, és vastagabb szeletekre vágjuk. Kevés sós, ecettel ízesített vízben 10 percig főzzük a gombaszeleteket, majd leszűrve hagyjuk kihűlni. Közben a majonézt elke- vcrjük a zúzott fokhagymával, a törött borssal, a sóval, beletesz- szük a megmosott és finomra metélt petrezselyemzöld, valamint a marinált paprika felét. Ezután beleforgatjuk a már kihűlt gombát, és az egészet salátástálba öntjük. Tetejére rendezzük a maradék paprikát, s a petrezselyemzölddel meghintjük. Jó hidegen tesszük az asztalra. Paella — rizses étel Sajtos rizs Hozzávalók: 25 dkg rizs, 1 nagy fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, egy csípős zöldpaprika, 10 dkg reszelt füstölt sajt, 1 nagy csokor petrezselyemzöld, 4 evőkanál olívaolaj, só, 1/2 citrom leve. Két evőkanál olajon megpirítjuk a megmosott és lecsurgatott rizst, majd ráöntünk 1 liternyi vizet. Megöntözzük a citrom kicsavart és átszűrt levével, megsózzuk, és fedő alatt puhára pároljuk. Eközben a megtisztított vöröshagymát, a fokhagymát és a megmosott zöldpaprikát, valamint a petrezselyemzöldet ledaráljuk, és a maradék olajon átpirítjuk. Ezután belekeverjük a lereszelt sajtot, és a forró sütőben addig sütjük, amíg a tetején ropogós kéreg lesz. Húsétel Narancsos kacsa Hozzávalók: 1 kisebb pecsenyekacsa, 2 nagy narancs, 3 dl narancs-ivólé, 5 evőkanál olaj, egy kis darabka zeller, egy fej vöröshagyma, só (ízlés szerint). A zellert megtisztítjuk, majd nagyon vékony csíkokra vágjuk. A megmosott egyik narancs héját vékonyan lereszeljük, a narancsot meghámozzuk, felkari- kázzuk. A kacsát feldaraboljuk, s ahol csak lehet, a felesleges zsiradékot leszedjük róla, és jól megsózzuk. A megtisztított vöröshagymát nagyon finomra vágjuk, és — a felforrósított olajon megfuttatva — rátesszük a zellert. Egy-két percig együtt pirítjuk, ezután ráöntünk két evőkanál narancslevet, és rátesszük a kacsadarabokat. Mindkét oldalán átsütjük, majd tepsibe egymás mellé tesszük. A fűszeres pecsenyelevet ráöntjük, a tetejére rendezzük a narancsszeleteket, és ráöntjük a narancs-ivólevet. Forró sütőben — saját levével lo- csolgatva — puhára sütjük. Halétel Pisztráng mazsolával és fenyőmaggal Hozzávalók: 4 kisebb pisztráng, 5 dkg mazsola, 5 dkg fenyőmag (vagy hántolt napraforgómag), 2 dl hal-alapié, fél citrom, 1 dl száraz fehérbor, 5 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, 2 dl tejszín, só és fehér bors (ízlés szerint). A pisztrángokat megtisztítjuk, jól besózzuk, lisztben megforgatjuk. 4 dkg vajat felolvasztunk egy akkora serpenyőben, amelyben a halak elférnek. A forró vajon a pisztrángokat átsütjük, majd félretesszük. Felolvasztjuk a maradék vajat, rászóljuk a fenyőmagot, a borsot, a mazsolát, egy-két percig pirítjuk, majd ráöntjük a tejszínt, a bort, a citromlevet, kevés sót és a hal-alaplevet. Kever- getve kissé beforraljuk, végül ráöntjük a megsütött pisztrángokra. Vas és szívroham A vérben lévő, túlzottan magas vastartalom nagyobb kockázati tényező az infarktus kialakulásában, mint a koleszterol, vagy a magas vérnyomás. Ezt állapította meg egy finn orvoscsoport, amelyet dr. Jukka Salonen vezetett a kuopiói egyetemen. 1931 férfin tanulmányozták nyolc éven át a vérben található vastartalom és a szívroham valószínűsége közötti kapcsolatot. A vizsgálatok kimutatták : a vastartalom az oka, hogy az infarktus olyannyira gyakoribb a férfiaknál, mint a fiatal nőknél, akiknek vérében a menstruációval csökken a vastartalom szintje. A vizsgálat eredményét — jelentette a Reuter brit hírügynökség — most tették közzé az amerikai szív- gyógyászok Vérkeringés című folyóiratában. Dr. Jerome Sullivan, a dél-karolinai Charleston város Központi Orvosi Laboratóriumának igazgatója egy kísérő cikkben azt írta: a finn tanulmány az első konkrét bizonyíték arra, amit az ő vezetésével már 1981-ben megállapítottak, tudniillik, hogy a magas vastartalom jelentős tényező az infarktus előidézésében. — A finn vizsgálatok azt mutatják — olvasható a cikkben —, hogy a nők védettek infarktus tekintetében, amíg menstruálnak. A havivérzés megszűntével azonban a vastartalom növekszik, úgyhogy attól fogva a nőknél a szívroham kockázata azonossá válik a férfiakéval. Fiatal nők vérében literenként 25-50 mikro- gramm vas található, férfiakéban 100-150 mikro- gramm. Sullivan szerint a finnországi tanulmány megmagyarázhat sok olyan rejtélyt, amelyet a szívgyógyászok mind ez ideig nem tudtak megoldani. Persze, még nagyon hosszú kutatómunka kell ahhoz, hogy biztosan állíthassák: a vastartalmat csökkentő gyógyszerek mérséklik a szívroham kockázatát. Az óvatosság már csak azért is indokolt, mert a vastartalom nagyarányú csökkentése vérszegénységhez vezethet, vagyis ahhoz, hogy a szervezet nem képes megfelelő mennyiségű hemoglobint előállítani, s így a szövetek nem kapnak elegendő oxigént. Sullivan professzor szerint a további kutatásoknak azonnal meg kell kezdődniük. Az eredmény az infarktus gyakoriságának drámai mértékű csökkentéséhez vezethet világszerte. A jobboldali populizmus veszélyei Sötéten látja a kis új demokráciák jövőjét Peter Glotz, az ismert német szociáldemokrata politikus, aki a közelmúltban Bécsben új könyvének bemutatója alkalmából fejtette ki nézeteit. A könyv is erről szól mellesleg — „A baloldal a Nyugat győzelme után” címmel nemrégiben kezdték meg ausztriai árusítását. Glotz, akit Ausztriában a német szociáldemokrácia egyik vezető ideológusának tartanak, úgy véli, bár Svájc és Luxemburg is kis ország, helyzete más, mint Horvátországé, Szlovéniáé, Szlovákiáé avagy a balti országoké. Az előbbiek számára ugyanis gazdaságilag biztonságot jelent a nemzetközi bankvilágba ágyazódá- suk, míg az újonnan alapított országok éppen gazdasági téren reménytelen helyzetben vannak. A német politikus úgy véli, az új államok közül némelyik kénytelen lesz a szegénységet az idegen- gyűlölettel és egy bizonyos, társadalmilag kisebbségben lévő réteg elleni harccal kiegyensúlyozni. Glotz véleménye eltér a manapság megszokott nézetektől a Közös Piac kiterjesztésével kapcsolatban is. Hiába ígérték meg egyes nyugati politikusok a kis országoknak, hogy amilyen gyorsan csak lehet, felveszik az Európai Közösségbe, ez illúzió. Hiszen a Közös Piac már felvett országoknak — például Portugáliának — sem tud biztosítani kellő támogatást. A legnagyobb veszélyek egyike Glotz szerint, hogy a kelet-európai instabilitás átterjed Nyugat-Európára is. A jobboldali populizmus, amely eddig inkább csak alkalomszerűen jelentkezett — legismertebb képviselője Németországban a republikánus vezér, Franz Schönhuber, Ausztriában az FPÖ vezére, Jörg Haider —, tartóssá válhat. Glotz nem hisz abban, hogy eljön Európa politikai uniója, és kétkedését azzal támasztja alá, hogy Németország, a legnagyobb nyugat-európai állam sem képes megbirkózni a visszaeséssel. Kialakult a szervezett jobboldali radikalizmus, amelynek táptalaja a keleti országrész növekvő munkanélkülisége. Könyve inkább csak helyzetrajz. Sem a könyvben, sem élőszóban nem mutatott kiutat a szocdem politikus. Az abházohről Picundán tartották világtalálkozójukat az abházok. Erről a nemzetiségről a világ nagy része csak a közelmúlt óta hall, amikor megindították (azóta már halálos áldozatokat is követelő) küzdelmüket a függetlenségért. Abházia (hivatalos nevén Ab- ház Autonóm Köztársaság) Grúzia területén, a Kaukázus délnyugati lejtőjén, a Feketetenger partján terül el. Területe 8600 négyzetkilométer, lakosainak száma 537.500, de csak 17,5 százalék abház, a lakosság majdnem fele grúz. Fővárosa a százezres lakosságú Szuhumi, ismert üdülőhelye Picunda és Ingura is. A 600 ezresre becsült abházok jelentős része nem Abházia határain belül, hanem az Adzsar Autonóm Köztársaságban, illetve Törökországban él. Az antropológiai szempontból a pontuszi népekhez tartozó abházokat már Plinius is említi, a korai grúz krónikákban apsili néven szerepeltek. Az abházok a bizánci birodalom vazallusaként, 550 körül vették fel a kereszténységet. A VIII. századtól háromszáz évig létezett az önálló abház királyság, a terület a XI. században grúz, majd a XVI. századtól török uralom alá került. A kereszténységet az otto- mán fennhatóság alatt a lakosság nagy része felcserélte a szunnita iszlámmal. Amikor 1810-ben Abházia orosz protektorátus lett, majd 1864-ben annektálta az Orosz Birodalom, a mohamedán vallá- sú abházok jelentős része kivándorolt Törökországba. 1919-ben kikiáltották a terület autonómiáját, 1921-ben pedig a köztársaságot, amely státus egészen 1930 áprilisáig megmaradt, jóllehet, a terület egy megegyezés eredményeként a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság része lett. Az abházok már 1978-ban sikertelenül próbáltak elszakadni Grúziától, és az Orosz Föderációhoz csatlakozni. 1990-ben az abház legfelsőbb tanács kikiáltotta a köztársaság függetlenségét Oroszországtól, a döntést Grúzia azóta is érvénytelennek tekinti. 1992. július 23-án az abház legfelsőbb tanács felfüggesztette az 1978-as alkotmányt, és úgy döntött, hogy az új alaptörvény elfogadásáig az 1925-ös alkotmány lép ismét életbe, amely szerint Abházia szuverén állam. Az abházok, akik magukat abszuának nevezik, több csoportra oszlanak (abazinok, besil- bejek, barakejek, cebeldinek, absávok, szamurszakhánok). Termetük közepes, erőteljesek, arcvonásaik szabálytalanok, bőrük barna, szemük, hajuk, szakálluk barna vagy fekete. Levelek Jelcinéknek Gyakran kopogtat a postás Borisz Jelcin orosz elnök és a kormány ajtaján: naponta átlag másfél ezer levelet kézbesítenek a vezető államférfiaknak. A felhalmozott levélhegy — a beérkezett 220 ezer különféle iromány — feldolgozására külön osztály alakult az elnöki hivatalban. A nem mindennapi munkáról a Rosszijszkaja Gazeta című moszkvai lap számolt be. Az új részleg, amely a politikusokról kialakult képet is szeretné szebbre festeni, három alosztályra oszlik: az első a levelek és a beadványok átnézésével, a kérések teljesítésének megszervezésével foglalkozik; a másodiknak az állampolgárok fogadása és szóbeli kérelmeik feljegyzése a feladata, míg a harmadik részleg Jelcin elnök és a kormány számára készít írásos ösz- szefoglalót a polgárok által felvetett legfontosabb problémákból. A számos téma közül a gazdasági reform végrehajtásával és a válságból való kilábalással kapcsolatos levelek, írások vezetik a sort, sok esetben konkrét megoldást is javasolva. A levélírók jó része kemény bírálattal illeti a Gajdar-kormányt, amely szerintük rosszul mérte fel a gazdasági reform jegyében bevezetésre kerülő, nadrágszíj húzó intézkedések következményeit, s a kormány szemére vetik az életkörülmények rosszabbodását is. A bírálók között nemcsak az utca embere, hanem akadémikusok és egyetemi tanárok is szerepelnek. Az utóbbi időszakban érezhetően megnőtt a fegyveres erőkkel, a közbiztonság hiányával, a kereskedelemmel és a munkakörülményekkel kapcsolatos észrevételek száma, s egyre többen írtak az orosz határokon túlról, a FÁK országaiból is. Közülük sokan úgy vélik, hogy a fegyveres összetűzések és a nemzetiségi ellentétek feloldására tett lépések nem elegendőek, nem oldják meg a problémákat. A polgárokat az elnöki hivatal épületében reggel kilenc órától este hat óráig fogadják a tisztviselők, hétfőn és pénteken pedig a kormánytagokkal és az elnöki tanácsadókkal is találkozhatnak az érdeklődők. Általános tapasztalatként elmondható, hogy az itt fogadott panaszosok nagy része az után határozta el magát a panasztételre, hogy ügyes-bajos dolgaira hiába várt megoldást az illetékes hivataltól. Az emberekben még él a remény; a korábbi idők mintájára, amikor a Központi Bizottság, a pártfőtitkár címére írták a leveleket, ügyes-bajos dolgaikkal a legfőbb méltósághoz fordulnak a siker reményében. Az orosz hierarchiáról Elvben minden országban van állami protokoll, de az Oroszországban honosnak biztos nincsen párja — írta a Moszkovszki- je Novosztyi közelmúltbeli száma. A moszkvai hetilap malíció- zus írásban elemzi a jelenlegi állami vezetés hierarchikus berendezkedését. Régebben, mármint a szocializmus idején, jóval könnyebb volt a helyzet. Á november 7-i ünnepségen résztvevő vezetők a Lenin-mauzóleum mellvédjére szigorúan hatalmi súlyuknak megfelelő sorrendben állhatták fel. Az akkori elemzők csak ránéztek a központi helyen lévő Brezsnyev, Andropov vagy Csernyenko bal és jobb oldalán felálló sorra, és tudták: ki menynyire van közel a tűzhöz. Egy főtitkár halálakor a koporso mögött ballagó politikus, különösen, ha ő vezette a temetés lebonyolítására megalakított bizottságot, biztos befutónak számított a főtitkári posztra — emlékeztetett a cikkíró. Manapság viszont igen nehéz a helyzet. Senki nem tudja, hogy a jelenlegi hatalmi szervek és osztok vezetői között milyen a ierarchia. Vannak azonban elgondolkodtató adatok. Az államfő és a parlament elnöke után rögtön az alkotmány- bíróság vezetője áll, és csak ezután következik az alelnök, aki szükség esetén az államfőt helyettesíti. A legfelsőbb bíró és a legfőbb ügyész a huszadik, illetve a huszonharmadik helyet foglalja el. Minden oroszok patriar- chája ugyanakkor a tizennyolcadik a sorban. Világos tehát, hogy az egyház előbbre tart, mint az állami bíróság és az ügyészség... Más demokratikus államokban ebből egyenesen következne, hogy az állam vallásos berendezkedésű. Akkor viszont nem érthető a főpap tizennyolcadik helyezése, hiszen legalább az államelnökkel egyenlő hely illetné meg — vélekedik a szerző. Szintén elgondolkodtató — olvasható a cikkben —, hogy a központi bank elnökének már csak a huszonnegyedik hely jutott. Lehet, hogy ez a nem túl előkelő pozíció az ország mostani szociális és gazdasági helyzetére utal? A fentiek persze, még csak a nagy „protokoll-pocso- lyának” a leglátványosabb részei. Nem esett szó a vezető politikusok feleségei közti sorrendről. Talán jobb is... Tudni akarja, mi történt a világban, hazánkban, a megyében, településén, utcájában? Erről egyedül a r tájékoztatja nap mint nap!
