Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31-1993-01-01 / 307. szám
12 ÚJÉVI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. december 31—1993. január 1., csütörtök—péntek Kertész leszek... Alstroemeria Az Alstroemeria (magyar nevén: inkaliliom) főleg a téli hónapokban keresett Egyik olvasóm kérésére néztem utána ennek az Európa- szerte népszerű, de nálunk még csak most terjedő virág termesztésének. Termesztéserői nem sok útbaigazítást talál az érdeklődő, hiába forgatja a szakirányú iskolák tankönyveit. Az Alstroemeria Dél-Amerika félsivatagi, sivatagi, illetve ingoványos területeiről származik, s közel 60 faja ismert. Ennek következtében biológiai igényeik nagy eltérést mutatnak. Jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, savanyú vagy enyhén közömbös talajt kíván. Ültetés előtt a talajra terítsünk 5 cm szerves trágyát, 5 cm tőzeget és 5 cm kéregkomposztot, amit ásással egybedolgozunk. Ezután kijelöljük az ágyakat (1,0 —1,2 m), utakat. Ültetési távolsága 50 x 40-60 cm, a fajta növekedési erejétől függően. Az ültetés leggyakoribb ideje az október, így a növények tavaszig kellően megerősödnek, és mar az első évben is virágzanak. Ültetés után öntözzük be a töveket, de utána már — az első hajtások megjelenéséig — szárazon kell tartam, mert a rizómák és a gyökereken lévő tárológumók könnyen elrothadnak. Nem kíván túl magas hőmérsékletet. Ültetés után 3-4 hétig nappal 16 Celsius-fok, éjjel valamivel alacsonyabb, 13 Celsius- fok szükséges. Később, egészen március közepéig még ennél is hűvösebb lehet, eijel 8-10 Celsius-fok, nappal 12-14 Celsius- fok. Március közepétől emelhetjük nappal 16 Celsius-fokra, éjjel pedig 14 Celsius-fokra. A hatas- fejlődés február közepétől kezd erőteljessé válni, ekkor kell a vízadagokat is emelni. Az Alstroemeria tápanyagigényes növény, mert rövid idő alatt nagy zöldfelületet képez. A hagyományos nitrogén, foszfor és kálium mellett magnéziumigényét kell kiemelnünk. Érzékenyen reagál a nappalok hosz- szára. Hosszúnappalos növény, ezért pótmegvilagítással hamarabb kapunk virágokat. Ez költséges mulatság, de megemlítem, hogy erre január elejétől március végéig van szükség, 1 négyzetméter/ 15-25 W-tal számolva. A virágzás ideje függ a fajtától, a környezeti körülményektől, a pótmegvilágítástól. Két fő virágzási ideje van. Az első március végétől június végéig tart. A legtöbbet májusban hozza. A második, őszi virágzásnak sem mennyisége, sem minősége nem közelíti meg a tavaszit, sót forró nyár esetén (mint az idei is volt) el is maradhat. Az Alstroemeriának nyugalmi időszakra van szüksége. Ez a tavaszi virágzás végén kezdődik. Az új hajtások képződése abbamarad, a rizómán rügyek alakulnak ki, a növény felkészül az újabb virágzásra. A nyugalmi időben a vízadagokat csökkentettünk kell, amit csak az augusztusi fejlődés megindulásakor kell fokozatosan megnövelnünk. Nyáron árnyékolni is szükséges, sot a talajt gyaluforgáccsal betakarni, hogy a hőmérséklet ne menjen 20 Celsius-fok fölé. Az Alstroemeria erőteljes fej- lődésű növény. Egyes fajták magassága a két métert is elérheti, ezért támrendszer mellett kell nevelni. Ez a szegfű támrendsze- réhez hasonló. Az alsó háló a talaj felett 15 cm-re, a felső 120 cm-re legyen. Az egyes hálószintek egymástól 30-40 cm távolságban vannak. A virágszedés ideje akkor érkezik el, amikor virágzatonként legalább egy a teljes színét mutatja. Heti 2-3 alkalommal szedhetünk. Az Alstroemeria termesztésére megfelel bármilyen típusú fóliasátor, ahol a téli hideg alatt is tudunk legalább 6 Celsi- us-fokot biztosítani. Négyzet- méterenként 100-300 szál virághozamra számíthatunk. Betegségekkel, kártevőkkel szemben ellenálló. Virága vázában is tartós. Változatos színskálája miatt kedves, jól eladható. A szaporítóanyag beszerzésére vonatkozóan nincsenek pontos információim. Ma már több magánkertészet — Heves megyében is — foglalkozik vele. Nagyobb mennyiségben az Óbuda Termelőszövetkezet termesztette — holland technológia alapján. V. Pénzes Judit Felolvasásaink műveltsége és gyakorlata közéleti és politikai nyelvhasználatunk tükrében Az élőszóbeli kapcsolatteremtés, az információk és gondolatok kicserélésének lehetőségei között tartjuk számon a hangos olvasási módokat: a felolvasást, a felszólalást, a leírt, kész szövegeknek az élőszó jellegét tükröző módját, a hozzászólást. Politikai nyelvhasználatunkban a szabad beszéd rovására az írásból való olvasás gyakran jut kulcsszerepekhez. De éppen napjainkban szaporodtak meg az ismeretterjesztő feladatvállalásokban, a szakértői megnyilatkozásokban is a szenvtelen közömbösséget, az értelem és a kedély, a megértés és az átélés hiányát tükröző felolvasási formák. Furcsa fintora ennek a nemkívánatos jelenségnek, hogy cikkek hosszú sora foglalkozik azzal, hogy az iskoláskorú gyerekek nem tudnak olvasni értelmesen és értelmező szinten. S általában hiányos és bizonytalan olvasási gyakorlatuk. Mi ennek az oka? Az iskolák oktatómunkájának minősítését végző szakemberek szerint tanulóink a kelleténél kevesebbet olvasnak, s az írott szövegek hangosításában való jártasságuk gyakorlására kevesebb lehetőséget kapnak. A felolvasásra jellemző stílusjegyeknek a szövegalkotásban vállalt szerepéről tanúskodó szemléltető példák bemutatásában inkább a szómagyarázó jelleg dominál. Nem véletlen az sem, hogy a felnőttek felolvasási gyakorlatában több olyan nemkívánatos jelenség is jelentkezik, amely az iskolai nyelvművelő munka hiányosságaira figyelmeztet bennünket. A megfelelő szakiroda- lom is ludas abban, hogy felolvasási kultúránk mennyiségi mutatói megnőttek, minőségi mutatói meggyöngültek. A televízió, a rádió adásainak jóvoltából a megfelelő példák érzékelésére több lehetőségünk van. Különösen a parlamenti honatyák beszéd- és olvasáskészségének megfigyelésére vonatkozólag kapunk mind jó, mind kevésbé hatásos példákat a hozzászólások kapcsán. Kezdjük a felolvasások hangzásával kapcsolatos észrevételeinkkel. Két véglettel találkozhatunk: a túl halk és a modorosán megemelt hangerő alkalmazásával. Az unalmat és a szürkeséget is gerjesztő hangzásformák a kapcsolatteremtés hatástényezőit is gyengítik. Ettől egyes felszólalók, felolvasók ügy próbálnak megszabadulni, hogy váratlan váltással, s a mondanivalóhoz nem illő pátosszal dikciózni kezdenek. A szónoklást mímelő hangzással, néhány sete-suta mondattal szakítanak a leírt szöveggel, és — célszerűtlenül — az érzelmi elemek hangzástényezőit erősítik fel. Az egyre erősödő hangerőváltás a helyes ritmus megtalálását is lehetetlenné teszi, s így visszakényszerülnek az írott szöveg felolvasásába. Megszaporodnak azok a hibás felolvasási jelenségek, amelyek különösen jellemzik közéleti és politikai nyelvhasználatunkat. Különösen terheli mai felolvasási gyakorlatunkat a betűejtés. Ez az „amit a szem lát és a fül hall” hangzásformák közötti különbség okozta kiejtési hibázás: kétséges, adja, szabadság, tanítja, látjuk, mondjuk, rendje; ezeknél a betűejtéses formákat halljuk, míg a kéccséges, ággyá, szabaccság, taníttya, láttyuk, mongyuk, rengye helyes ejtéseket nem hangoztatják. Politikai nyelvhasználatunk nemkívánatos jelensége, hogy minden szövegalkotó szót kiemelt hangsúllyal hangoztatnak. A felolvasással hangosított szövegrészietekben gyakran megfeledkeznek a felolvasók a helyes szövegformálás követelményeiről is. Ha eleve felolvasásra szánjuk mondanivalónkat, akkor arra is ügyelnünk kell, hogy ne essünk a szó-'és mondatolvasás csapdájába. A szövegalkotási szinten megvalósuló felolvasás a helyes megoldás arra, hogy nyelvileg és gondolatilagegységes legyen a hangosítás. Ennek érdekében a szövegalkotás folyamatában kulcsszerephez kell juttatnunk nyelvileg és gondolatilag a hangzás és a hallás hatástényezőinek melodikus jegyeit és akusztikus eszközeit. E cél elérésének érdekében ne terheljük a hangosítást feleslegesen sok kötőszóval. A leggyakrabban az ám, ámha, ámbár, habár, minthogy, mivelhogy, miszerint, pedig, pediglen, de, azonban és az unalomig ismételt /togy-gyal találkozunk. Nem is szólva a tudniillik, szerintem, azt hiszem, úgy véljük kiüresedett nyelvi formákról. Közéleti és politikai felszólalásaink elszaporodásának jelensége és gyakorlata arra is figyelmeztet bennünket, hojjy hiányos a kötetlen, szabad előadási műveltségünk és retorikai kultúránk, s ezért menekülnek egyesek az írott szövegek hangosításához, a felolvasáshoz. Dr. Bakos József Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Titkosírások (I.) A titkosírás — éppen titokzatosságánál fogva — minden időben foglalkoztatta az emberek képzeletét. Ez a tudomány azonban soha nem teszi közzé elért eredményeit, hallgatásával szolgálja azt a célt, hogy a rejtély valóban az is maradjon. Már az időszámításunk előtti korban felmerült annak az igénye, hogy a leírt gondolatokat elrejtsék a be nem avatottak számára érthetetlen szöveg homályába. Mostani ismereteink szerint a titkosírások használata az egyiptomi, a görög-római ókorba nyúlik vissza. A kínai, a perzsa civilizációk ilyen tudományáról csak igen keveset tudunk. A mai kriptográfia (a titkosírások szerkesztésével, továbbá megfejtésével foglalkozó tudomány) modern, és igen nagy teljesítményű számítógépeivel majdnem minden régi rejtjelezett szöveget megfejtett, de azért maradt egy-két érdekes és talányos régi írás, ami ma is megfejthetetlen. A Mongol Tudományos Akadémia könyvtárának leghíresebb Tibet gyűjteményében vannak olyan felbecsülhetetlen értékű régi könyvek, mint a 109 kötetes Kandzsur, valamint a 226 kötetes Tandzsur. Ezek több mint ezeresztendősek, s bennük írják le a lámaizmus összes tudását. A könyveket eredetileg szanszkrit nyelven írták, s ma a világ legterjedelmesebb titkosírású könyvei. A szöveg bonyolult, jelképekkel telített, s ma még jórészt megfejthetetlen. Ezeket a szövegeket a különböző szertartások alkalmával a boncok mondták el. A tibeti Halottaskönyv szerint egy varázsige — persze akkor, ha megfelelő hangszínnel, megfelelő hangerővel és megfelelő számú ember mondta ki — képes volt megbénítani, sőt akár el is pusztítani az ellenséget. A tibetiek ismerték az anyag és a tér szerkezetét. Hanghullámok alapján mesterségesen keltett, a térszerkezet bizonyos paramétereivel harmonikusan megegyező frekvenciákkal például több száz tonna súlyú sziklatömböket tudtak helyükről elmozdítani, lebegtetni. Olyan híres Tibet-kutatók, mint Linaver, Spalding és Hue, már részletesen írtak minderről, dr. Jarl svéd orvos pedig húsz évvel ezelőtt videofilmen is megörökített egy ilyen eseményt, s akkor be is mutatta a kutatásait támogató angol tudományos társaságnak. Ám ezen események lezajlása óta fölöttébb nagy csend veszi körül ezt a témát. Valószínű, hogy a vezető nemzetek tudósai nagyon is tisztában vannak ezekkel a dolgokkal, és a világ több helyén is próbálkozhatnak ilyen — antigravitációs elvekkel működő — szerkezeteket létrehozni. S az is magától értetődő, hogy ezek a kutatások titkosak (nézetem szerint például ez is összefüggésbe hozható a jelenleg tapasztalható UFO-láz- zal). Am addig is, amíg e titkokra nem derül fény, egy áldást osztó és kérő misztikus tibeti formula bizonnyal jól jön mindenki számára az új esztendőre. Katona Ágnes grafológus n «a n 3 [OM] [MANI] [PADMEJ [HUM] A híres „OM MANI PADME HUM” szimbólum, hat — szentnek tartott — írásjel, amelynek jelentése: OM = Megidézem a teljesség útját és tudományát, MANI = hogy halhatatlan szellemem drágakőragyogása PADME = elárassza a felébresztett öntudat lótuszának mélységes HUM — közepét, engem pedig sodorjon magával az elragadtatás, hogy széttörhessek minden bilincset és minden horizontot. Poénvadászat A rejtvényábrában két vicc poénja olvasható: — Ügy szeretlek, hogy érted a világ végére is elmennék! — mondja átszellemülten a férfi a telefonba. — Tudod mit? Gyere föl rögtön hozzám, várlak! Pár pillanatnyi döbbent csend, majd a férfi a vízsz. 9. sz. sorban olvasható szavakat mondja........................................... Sokszor és szívesen nézegetem magam a tükörben — mondja Kacsmarekné a pszichiáternek. — Gondolja, hogy ez betegség? — Biztos, hogy nem ............ F olytatását lásd a függ. 1. sz. sorban VÍZSZINTES: 1. Tudományos intézettel kapcsolatos 9. Az első vicc poénja (zárt betűk: M, O, A) 14. Zeneiskola — régiesen 15. Valaki iránt mély érzéseket táplálni 16. Zúdítja 17. Táblán játszott japán társasjáték 19. Történés 20. Igevégződés 21. A nitrogén és a nikkel vegyjele. 22. Pál becézve 24. Apró rágcsáló 25. Tojás — németül 26. Szaggatottan, alig érthetően beszélő 28. Országos Tervhivatal, röv. 29. Jegyzetel 30. Kettős törzsű, gyors járatú hajó 32. Sütemény része! 33. Esni kezd az eső 35. Lócsemege 36. Tartozik 37. Étkezéshez készül 38. Suli 39. Romániából áttelepült író (László) 40. A jó kés ilyen 41. Az ő személyére 42. Mándy Iván regényhőse 43. Pálca 44. Bosszantó 46. Erőss Pál monogramja 47. Rozsda része! 48. Humoros szerepet alakító színésznő 49. Kettős mássalhangzó 50. Hírt küld 52. Takarmánytartósító 53. Az aromája 54. Jegyzetel 56. Szájápolószer- márka 58. Lórán Lenke nevének kezdőbetűi 59. Levélmintázatú 60. Idegsejtek 63. Alvásból magához térő 65. Melyik személy? FÜGGŐLEGES: 1. A második vicc poénja (zárt betűk: S, N, K, R) 2. Mázolni 3. Becézett férfinév 4.... Gratia (Isten kegyelméből) 5. Részben védi! 6. Nem tud továbbhaladni 7. Ókori római pénz 8. A zamata 9. Kitalált történet 10. Szövetségi állam az USA-ban 11. A néma levente c. könyv hóhéra (Lajos) 12. A múlt idő jele 13. Anna becézve 18. Lágy, nehézfém 22.... Lao (imperialistaellenes szervezet Laoszban) 23. Mátyás királyt illették ezzel a jelzővel 26. Mária egyik becézése 27. Tanítási idő alatt történő 29. Az innivaló kedélyes elnevezése 30. Ráma 31. Állami Biztosító 32. Frissítő, élénkítő 34. A polc tetejéről valamit elcsen 36. Nőstény őz (névelővel) 38. Szigetországi nép tagjai 39. Fiatal ló 41. Kődarab része! 42. Bányában dolgozó személy 44. Erre a helyre hajít 45. Férfinév 47. Szláv népcsoport tagja a volt NDK-ban 49. Gyűjtögeti a virágot 51. De még mennyire! 53. Szigetországi nép tagjai 55. A személyére — régiesen 57. A lengyel légitársaság 59. A munka és az energia egysége 61. Urán és bór 62. Kiütés a ring- ben 64. Idősebb férfi népies megszólítása. Ä megfejtéseket január 7-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: Keresztrejtvény. Báthory Attila
