Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
8. PF. 23 HÍRLAP, 1992. december 3., csütörtök Üzen a szerkesztő T. F. Idézünk nyugodt hangvételű, megfontolásra mindenképpen érdemes leveléből: „Velem történt meg, de az esetben a leírt magatartás, ez a felfogás egyre gyakoribb. — A vállalat csaknem két és fél évtizeden át egy helyen alkalmazott. Sem szakmai, sem erkölcsi szempontból nem merült fel velem kapcsolatban semmilyen probléma. Felelősséggel teljes beosztást láttam el... a vállalat egyik egységénél. Munkahelyem nem szűnt meg. Ennek ellenére egyik napról a másikra kényszerhelyzet elé állítottak úgy, hogy bármely választás a munkahelyem elvesztését jelentette. A nyugdíjhoz közel, „védett korban”. Egy ilyen intézkedés nemcsak a humánumot hagyja figyelmen kívül, hanem törvenyellenes is! S ez a tortúra a vállalatom ügyvezető igazgatója által hozott, de át nem gondolt döntésnek köszönhető. így váltam sok esztendő becsületes munkája után munkanélkülivé. És mindez akkor, „amikor a munkámra szükség lenne, hiszen a munkahelyem továbbra is üzemel. Sőt! Munkahelyemre új munkaerőt vett fel a vállalat. Ézzel a „húzással” a vállalat anyagilag is ráfizetett a személycserére. Vagy az ma sem számít, hogy egy ilyen váltásra miért és mennyit fizet rá a gazdálkodóegység? De ezen túlmenően: az emberek, akik egy vállalatnál elhelyezkednek, nem sakkfigurák, akiket egyesek ké- nyük-kedvük szerint levesznek a tábláról, átraknak, vagy arrébb pöckölnek. Ilyen és ehhez hasonló jelenségek mellett nem lehet, nem szabad szó nélkül elmenni.” Megája még azt is, hogy a „késztetéssel” nyélbeütött felmondást nem igyekezett vitatni, belement — ha úgy vesszük — a megalázónak is nevezhető elbánásba, mert közvetlenül nyugdíj előtt rakták utcára, és úgy, hogy közben a helyére felvettek mást. Akik a lapot olvassák, tanúsíthatják, hogy egyre gyakrabban írnak olyanok, akiket a meggyőzés minden eszközével el akarnak távolítani a munkahelyről. Olykor semmi másért, csak azért, mert a most már kapitalista allűrökkel is rendelkező vezető úgy véli, hogy mindazt a „jof osítványt”, amit a pártállam iztosított magának hosszú időn keresztül, azt most ő „örökölte”. Levélírónk ma már belenyugodott abba, hogy eléggé nyersen elváltak tőle a munkahelyén. Jogorvoslati lehetősége nincs, valamennyi határidő elszaladt mellette. Azért írt a Hírlapnak, hogy erkölcsi rosszallását fejezze ki, talán még azért is, hogy a hasonló szorításban lévő es még felmondás előtt álló kor- és sorstársait figyelmeztesse. Mi mindkét okból csak felerősíteni tudjuk T. F. panaszát, mert azt szeretnénk, ha az emberek gondolkodásában némi bátorság is szabályozná a magatartást. Jogom van — mondhatnánk mi — a felmondást nem elfogadni, mikor az indok elképesztően átlátszó: főképp, ha a vállalati berkekben folyó súgdolózásokat háttérnek odavetítjük a papír mögé, képtelenségnek is tűnik. Mivelhogy a felmondás jogerőre emelkedése után nyomban ugyanoda, ugyanarra a munkakörre vettek fel — mást. A vállalat vezetője nemcsak erkölcsiekben számol rosszul, hanem anyagiakban is. Az ilyen eset beszédtémává alakul át egy kollektívában, és az értékesebbje — látván és tudván a szempontokat — önvédelemből is igyekszik elhagyni azt a hajót, ahol a kormányos veszélyes vizekre evez. Az még itt, nálunk sem kétséges, hogy könnyén zátonyra lehet jut- ni-futni vezetőnek és vezetett- nek egyaránt ebben az adott gazdasági helyzetben. Értelmetlen dolog az elégedetlenséget oktalanul fokozni, amikor úgyis elég nehéz a terheket elviselni. Álvita a közalkalmazotti törvény „ellentmondásairól” Lapjukban többször foglalkoztak a közalkalmazotti törvény teljesítésének „ellentmondásairól”. Ezek a cikkek általában elmarasztalják a kormányzatot, a törvény bevezetésének költségvetésifedezet-hiánya miatt. Például az 1992. november 22-i számukban a következőt olvashatjuk: „...Sokáig kétséges volt, megkapják-e Tamaleleszen a közalkalmazottak a nekik TÖRVÉNY SZERINT(!) is járó 13. havi fizetést, ugyanis nem volt rá fedezet”. Ez aztán fából vaskarika! Ha az Országgyűlés által megszavazott törvény szerint jár a 13. havi bér, a szeptember 1-jétől életbe lépett rendelkezések szerinti új pótlék, 1994. január 1-jétől a megemelt illetmény, akkor nem lehet kétséges annak kifizetése sem. Nincs ma Magyarországon önkormányzat, amelynek ne lenne fedezete a törvény által megszabott összegek kifizetésére. Akinek egy kis betekintése van az önkormányzat finanszírozási rendszerébe, az jól tudja, hogy a települések rendelkezésére álló összegek nagy részét az állami költségvetés biztosítja. Ez az arány a községek esetében 80- 95 százalékot is eléri. A települési önkormányzatok kötelező feladatait törvény határozza meg, így például: oktatás, egészség- ügyi ellátás, közvilágítás stb. Ez azt jelenti, hogy a kötelezőn felüli feladatokat csak akkor vállalhatja az önkormányzat, ha van rá pénze. Ez az elv képezi a költség- vetés gerincét, ettől eltérni nem lehet, törvénytelen. Az állam és a mindenkori kormány parlamentáris úton megszabhatja, hogy melyek azok a területek, amelyeket az önkormányzatoknak a törvény által rögzített mértékben finanszírozniuk kell. Ha egy településnek fedezethiánya van a kötelezően ellátandó feladatok megoldására, az azt jelenti, hogy a hibásan összeállított költségvetést módosítani kell, s el kell hagyni azon feladatok teljesítésének egy részét, amelyeket a törvény nem tartalmaz. A rendelkezésre álló pénz mindig kevés, s ma ez különösen fennáll. Az állami bevételek adottak, az elosztás pedig sosem lehet mindenkinek megfelelő. Tudom, vannak elpazarolt pénzek, s ezért a kormányzatot is éri kritika bőven. Ez így van rendjén. (Mármint a bírálat.) Ugyanakkor ne varrjunk olyan mulasztásokat az állam nyakába, amelyek gyökerei helyben keresendők. Az önkormányzatoknak olyan költségvetést kell tehát ösz- szeállítaniuk, hogy a törvénynek megfelelően, az állam által rendelkezésükre bocsátott pénzeszközök egy részét az állam által törvényben meghatározott célokra fordítsa. Csak az ezek után megmaradt összegek fölött rendelkezhet az önkormányzat saját szándéka szerint. (Ha tetszik, ha nem, csak ebből a keretből lehet járdát építeni, gázhálózatot létrehozni, emlékművet állítani, egyesületeket támogatni stb.) Tudom, sokkal népszerűbb dolog ma „sírni” és felfelé mutogatni, demagóg jelszavakkal és követelésekkel előállni, mint szembesülni az ország tényleges problémáival, s tenni valamit az előbbre jutás érdekében. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tényekkel szembe kell nézni, s a kellemetlen, népszerűtlen dolgokat is ki kell becsületesen mondani valaki(k)nek! Hangrád István ÁMK-igazgató Aldebrő Köszönjük Hálás köszönetünket fejezzük ki az egri EVAT Rt.-nek, hogy a Családsegítő Intézet megkeresésére a Malomárok utca 66. számú ház idős lakóinak otthonát, a mellékhelyiségeket térítés nélkül fertőtlenítette. Ezt mi, itt élők a kis nyugdíjunkból képtelenek lettünk volna megtéríteni. Be ke Jánosné a ház minden lakója nevében Édesanyánk idős, 83 éves, súlyos betegen került a Ill-as, majd onnan 16 nap után a krónikus belgyógyászati osztályra, ahol több mint hat hétig ápolták nagy gonddal és odafigyeléssel. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani dr. Gyetvai Gyula és dr. Halmos Béla osztályvezető főorvosoknak, továbbá mindkét osztály orvosainak, ápolóinak, a betegszállítóknak áldozatos munkájukért. További jó egészséget és sok türelmet kíván a beteg Ács Gézáné nevében is. Simon Józsefné Vincze Zoltánná Eger A Heves Megyei Sportigazgatóság évek óta különféle sporteszközökkel támogatja a megye általános iskoláit. Évente néhány foci, röp- vagy kézilabda jelentős segítség egy-egy intézmény életében, így a miénkben is. Ezúton mondunk köszönetét az igazgatóságnak a nemes gesztusért. Király Gábor igazgató Pétervására A jó üzleti kapcsolatra törekednek Az ÉMÁSZ Rt. bánata: fogyasztói bosszúsága A Hírlap 1992. október 28-i számában megjelent: Ki gondol az ügyfelekre? címmel Sasi Péter egri villamosenergia-vásárlónk bosszúságát adja közre. El kell ismernünk, sok megállapításának helyt kell adnunk, valóban az áramszámlázási rendszerünk átállítása nem járt zökkenők nélkül. Engedtessék meg vázolni, miért is döntött az ÉMÁSZ Rt. az áramszámlázási rendszer megváltoztatása mellett. Még az elmúlt évben széles körű felmérést végeztünk a tekintetben, hogy a villamosener- gia-vételezés ellenértékének fizetése milyen időszakonként felelne meg vásárlóinknak legjobban. A felmérés eredménye az, hogy tíz vevőnkből nyolcán a havi áramszámlázást részesítették előnyben. Sajnos, arra nincs mód — részben jogszabályi korlátok, részben a nagy ügyfélszám miatt (csak Egerben 37 ezer), hogy személyre szabott számlázást kövessünk. Az átállás idején — különösen a fogadóórák kezdetén — a munka csúcsosodását és az ezzel kapcsolatos sorban állást magunk is tapasztaltuk. Ennek elkerülése érdekében belső intézkedéseket hoztunk, melyek hatására a sorban állás időlegesen csökkent, majd újból megemelkedett. Ennek oka, hogy a nappalok rövidülése miatt, a korábban bekövetkező sötétedés után a fogyasztók egy része nem engedi lakásába, illetve a fogyasztásmérő közelébe díjbeszedőnket, aki ilyen esetben „Értesítés”-! hagy hátra. Teszi ezt azért, hogy számlái helyesen készüljenek, és ez vevőink érdekét célozza elsődlegesen. Természetesen az értesítőn kérjük meg fogyasztónkat, hogy a felhasznált villamos energiát fizesse ki. A sorban állás egyik oka ez, a másik, hogy a kellő helyismerettel nem rendelkező díjbeszedő nem feltétlen tud kontaktust teremteni fogyasztóival, míg nem ismeri területét'. Tapasztalataink alapján az üzletekben is előfordul, hogy a pénztárnál sorba kell állni, akkor is, ha csak tejet vagy kenyeret szeretnénk vásárolni. Ez előfordul a világon bárhol. A vezetékes energiaszolgáltatásnál, így az áramszolgáltatásnál (ezen belül az ÉMÁSZ Rt.- nél is) az energiát a szolgáltató házhoz viszi, hiszen elegendő felkapcsolni a lámpákat: világítanak, a bekapcsolt készülékek működnek. A felhasznált energiát viszont elő kell állítani, házhoz szállítani, azon dolgozni, hogy ez az igényeknek megfelelő minőségben és folyamatosan a vevők rendelkezésére álljon. Üzletről van szó, ahol az áramszolgáltató az eladó, és próbálunk megtenni a lehetőségeinken belül mindent, ami a vevőink megelégedését célozza. Ugyan melyik eladó örül annak, ha vevői bosszúsak. Ezért mi sem örülünk ennek. Nehézségekkel természetesen mi is szembesülünk, amit egyfajta kihívásnak tekintünk, és megpróbálunk rajta úrrá lenni. Az áramszolgáltatónál is emberek dolgoznak, földi halandók, akik szeretnék munkájukat becsülettel elvégezni. Ki-ki a rá bízott feladatot. Ezért talán nem túl nagy kérés — pontosan azért, hogy a vevőink megelégedésére adjuk el az energiát —, hogy keressük kölcsönösen a korrekt üzleti együttműködés lehetőségét. Az ÉMÁSZ Rt. ezt próbálja tenni, és teszi majd a jövőben is. Előfordul, hogy nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk. így történhetett meg az is, hogy munkatársaink a feszített munka miatt az átállás időszakában nem az eladóhoz illő hangot, hangnemet használtak, ezért utólag elnézést kérünk. Áz említett cikk utolsó bekezdésében szereplő fizetési lehetőség eddig is létezett, meg is marad, vagyis kirendeltségeinken mód van munkaidőben az áramszámlát kiegyenlíteni. Ez az egri kirendeltségünkön 7.00-től 15.00 óráig tart. Ajánlani tudjuk ezenkívül az áramszámla rendezését a pénzintézeteknél vezetett átutalási betétszámláról (OTP, Takarékszövetkezet, Postabank). Tapasztalataink szerint a pénzintézetek az ÉMÁSZ Rt.- nek korrekt partnerei, közreműködésükkel kiküszöbölhető a sorban állás, esetleg más számlák kiegyenlítése területén is. Megoldhatatlan feladatra viszont nem tudunk vállalkozni, hiszen a díjbeszedő egyszerre képtelen fogadóórát is tartani, és felkeresni Önöket, vevőket. ÉMÁSZ Egri Kirendeltség Szegi János kirendeltségvezető Válasz az illetékestől Javítottuk az utazási körülményeket Lapunk korábbi számában „Füzesabonyi percek” címmel közöltünk egy cikket, amelyre Gábay Pál, a MÁV Miskolci Igazgatóságának helyettes vezetője a következőket válaszolta: „A füzesabonyi állomáson a felvételi épület felújítása — ha hosszabb ideig is tartott — a kultúrált utazás kiszolgálása érdekében, míg a gyalogos aluljáró rendszer, valamint az emelt peron, és a fedett peronok a biztonságos vonatmegközelítés érdekében történt. Az előzőekben felsoroltakból következik, hogy az elfogadható utazási körülmények biztosításáért — a lehetőségekhez mérten — a MÁV igyekszik mindent elkövetni. Sajnos, az aljzatbeton színét rosszul választották meg, és valóban úgy tűnik, mintha piszkos volna. Á vasútállomásokon bármilyen plakát, hirdetmény kifüggesztéséhez engedélyt kell kérni. Azokat, amelyek tudtunk nélkül kerültek nyilvánosság elé, eltávolítjuk, de van olyan eset, hogy a festékes feliratozásokat sem mosással, sem meszeléssel nem tudjuk eltüntetni, legfeljebb a vakolattal együtt. A helyreállítás sajnos igen költséges munka. A hangosbemondóra tett észrevételre megjegyzem: nemcsak utastájékoztatásra használjuk, hanem szolgálati közlemények továbbítására is, melyeknél elsődleges szempont a félreérthetetlen rendelkezések kiadása, megfelelő hangerővel (nem „üvöltéssel”).” Elvinnék a szemetet, ha... A Hírlapban közölt „Bűz a belvárosban” című írásra Sás tova'«, az Egri Városgondozási Kft. ügyvezető igazgatója válaszolt, amit azért is fontosnak tart, mert a probléma azóta is fennáll. Leírja, hogy a Katona tér 1. szám alatti ház udvarán 3 darab 5 köbméteres szeméttároló konténert helyeztek el, melyeknek tulajdonosa az ABC Élelmiszer-áruház, a SINUS Műszaki Kereskedés és az Eurotrade Kft. Az edényeket a városgondozási kft. üríti (ürítené!), de csak abban az esetben, ha azt a tulajdonosok kérik, mivel a szemétszállítás diját is ők fizetik. Az idén az élelmiszerbolt öt, a műszaki üzlet kettő, a kft. pedig csak egy alkalommal vitette el a szemetet a városgondozással, akik — mint az igazgató hangsúlyozta levelében — naponta készen állnának a szállításra, hiszen ebből élnek. Ehhez mindössze annyi kellene, hogy a tulajdonosok igényeljék a szolgáltatást, és tegyék szabaddá a leláncolt konténereket. Utánanéztünk Bérlet, csak míg szükséges? „Ajegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!” Kemény szavak ezek. Kiváltképp, akinek (nevezzük nevén az illetőt: potyautas) nincs mit felmutatnia. A szemfüles jegyvizsgálókon (különösen amióta csapatostul róják embert próbáló útjukat) nehéz kifogni. Mégis megkockáztatják egyesek. Ki így, ki úgy — latba vetve a fondorlat ezer arcát — igyekszik kibújni a kötelezettség alól, s megkísérli utazási költségeit csökkenteni. A többség azonban komolyan veszi a szabályzatot, jól tudja: aki buszozni akar, az lyukasszon, avagy ha rendszeresen teszi ezt, váltson bérletet. De milyet? Túlzott választék nem kínáltatik — eltekintve a nyugdíjasok és diákok kedvezményes tikettjétől. Budapesten már kapható napi és heti utazásra feljogosító kártya, amellyel annyi járatra lehet felszállni, amennyire tulajdonosának kedve szottyan — a meghatározott intervallumon belül Ez a praktikus jegy csökkenti mindazok költséget, akik csak alkalmanként használják a tömeg- közlekedés járműveit. Ugyancsak jól jár a közlekedési vállalat, hiszen a tarifát előzetesen úgy állapították meg, hogy a biléta ellenértékét aligha utazza le valamennyi vásárlója. Az Agria Volán személyszállítási főosztályvezetője, Kelemen Imre érdeklődésünkre elmondta: körülbelül négy évvel ezelőtt próbálkoztak a napijeggyel, de oly csekély volt az érdeklődés (évente alig 50 darab kelt el), hogy bevonták a forgalomból. Ugyancsak ez lett a sorsa a félhavi bérletnek is. Most azonban, hogy ugrásszerűen megnövekedtek az utazási költségek — az önkormányzat jóváhagyásától függően ’93 elejétől további dráf ulas várható —, ismét terítékre érült ez a kérdés. A Volán vezetői azt tervezik, hogy új fent bevezetik az első és második fél hónapra érvényes egy- és összvona- las bérletet. Napijegyet pedig a turistaforgalom megélénkülésekor, május tájékán kínálnak az utasoknak. A főosztályvezető úgy véli, a diák- és nyugdíjasbér- let meglehetősen olcsó, ezért ennél a típusnál további kedvezményeket (tehát félhavi) jegyet eztán sem árusítanak. , - •, (ne-zi) Pénzritkaság a gyermekfaluért A Magyar Nemzeti Bank 100 forintos címletű pénzérmét bocsátott ki az S.O.S. Gyermekfalu Alapítvány támogatására. Az érme törvényes fizetőeszköz, de kifizetést nem teljesít vele a bank, hanem a névértékénél magasabb áron — 260 forint — megvásárolható. Ebből 50 forintot utalnak át az alapítvány számlájára. Aki megveszi, nemcsak segíti a rászorulókat, hanem egy olyan pénzritkasághoz jut, aminek hosszabb idő elteltével nő az értéke. A pénzérmét utánvéttel, a postai költség felszámolásával küldik meg a megrendelőnek. Cím: „Dánió” Emlékpénzküldő Szolgálat, 2803 Tatabánya, Pf. 301A
