Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-30 / 306. szám
8. PF. 23 HÍRLAP, 1992. december 30., szerda Üzen a szerkesztő M. B. * Elgondolkodtató az is, aki az alább idézett levelet írta, és az is, amiről ír. íme: „Tisztelt Szerkesztőség, azon kéréssel fordulnék önökhöz, hogy az ügyünkben folyó tárgyalást ellenőrizni szíveskedjenek, mert nem vagyunk jogászok, jogászt sem kapunk, aki az ügyben felvilágosítana bennünket, ha folyó ügyben kérnénk felvilágosítást. Kérem azt megvizsgálni szíveskedjenek, hogy egy-két leadott ügy egyszeri tárgyalás, hétszeri elnapolás után már nem eldönthető? Hiszen az alperes használ egy olyan jövedelmező....-et, amely legalább egymillió tiszta jövedelmet biztosít a számára. Két és fél éve már, ha semmi mást nem kapna a vagyonból, gondolom, már ezzel is kártalanítva lenne. Ezzel szemben a felperest semminemű vagyoni részhez nem engedi jutni. Erre szokták azt mondani: engedd be a tótot, kiver a házadból. Ugyanis az, ami vagyon itt összejött, nagyobb részben a felperes ajándékaiból áll, még az is, amit ő kapott ajándékba, azt is a felperes szüleitől kapta. Az ügy a fellebbviteli bíróságon található, talán valamikor januárra van kitűzve a tárgyalás, hacsak nem lesz elnapolva, ugyanis minden hónap hosszabbítás újabb százezer forint jövedelmet biztosít az alperesnek... További érdeklődésre szívesen válaszolunk, és teljes felvilágosítást adunk.” Az egyéni helyesírási megoldásokat kiigazítottuk, egyébként mindent hagytunk eredetiben. Némely levél olvastán joggal hisszük azt, hogy megállt az idő. Ha „kint” nem is, de egyes fejekben. Ilyen leveleket faluról tíz- húsz-harminc évvel ezelőtt írtak, olyan egyezményes megcsócsá- lás után, hogy a kikészítendő ellenfélről politikai szidalmakat összehabartak egy nagy előzetes szövegbe, aztán jól összekeverték egyéb színesítő anyagokkal, hogy nagyon ne lógjon ki a „ló lába”, s máris mehetett az írás a maga útjára, akár ide, akár oda, a fontos csak az volt, hogy a célba vett embernek törjék ki a nyakát. Levélírónk bizonyára nem vette észre, hogy rossz helyre címezte a rossz tartalmú kérést: ez itt a szerkesztőség, innen nem mehet be a bíróságra senki csak azért, hogy az önök ügyét, azt a bizonyos „folyó ügyet” megnézze, a helyére tolja legalább időben, hogy az a bizonyos „tót ember” ne kereshessen havonta újabb százezer forintokat a „felperes” terhére. Nem vizsgálhatunk meg az ügyben semmit, az önök peres ügyében egyedül és kizárólag a bíróság dönthet. Lehet, hogy a kedves Olvasónak a szülei meséltek arról, hogy nem is olyan régen nem egy „folyó ügyet” telefonon dirigáltak le, mert a falu magát mindenhatónak érezhető érdekében különféle módokon „bedobta”, bedobhatta magát. Nem menteni akarjuk a leköszönt rezsim túlkapásokban is ludas személyeit, de a telefonos ügyintézésben az igazság magja körül jókora legenda is szerveződött. Amit a Kedves Olvasó ma is hallhat. Válaszunkban most nem mennénk bele annak részletezésébe, hol és milyen mértékű túlzások találhatók levelében. Any- nyi igazság lehet a panaszban, hogy az igazságszolgáltatás mára már lassúbb mozgású gépezetté változott át; hogy sokat és türelemmel kell várakoznia az ügyfélnek a „folyó ügyben”, amíg az csordogál, de azzal gyanúsítani a bíróságot, hogy szándékosan odázná el az ügyekben a döntést — és ezzel hasznot hajtana az egyik félnek —, rosszindulatú feltételezés. És ezt a mondatot nemcsak a jogrendbe vetett hitünk íratja le velünk, hanem az a szándék is, hogy a jogrend iránti bizalmat meggyőződésünk szerint — a demokrácia védelmében erősítjük. Senkinek nem kívánom azokat az időket Válaszol az illetékes A ruhák őrzésére nem vállalkozunk Amüsant Játék- és Pénznyerő Automatákat Üzemeltető Kft. megbízásából az egri, Katona téri áruházban üzemeltetett játékteremben történtek, illetve annak az 1992. december 7-i Hírlapban aláírás nélkül közzétett soraival kapcsolatban az alábbiak közlését kérem: Játéktermünkben ruhatár nincs, így annak használata nem is lehet kötelező. Vendégeink ruházatának őrzésére ennek megfelelően nem is vállalkozunk. A ruhák elhelyezésére az asztalok mellett fogasokat raktunk ki. Ismereteink szerint az úgynevezett egészségügyi lap vagy kártya pótolható, igaz, néminemű utánajárással. Mindettől függetlenül kedves vendégünktől a kellemetlenségért szíves elnézést kérünk, és reméljük, hogy a továbbiakban is felkeresi játéktermünket. Dr. Löffler András Amüsant Kft. megbízásából Valóban hibázott az ÉMÁSZ? Minden jó, ha jó a vége! Elő fát az emlékmű helyére Húsz aláírással érkezett levél szerkesztőségünkbe, amelyben az aláírók elmondják, hogy nemrégiben Eger város önkormányzatához egy javaslattal fordultak, miszerint a képviselők vitassák meg annak lehetőségét, hogy a lebontott, volt Felszabadulás téri emlékmű helyére ne műalkotás, hanem egy élő fa kerülhessen. Idézet levelükből: „A kérdés jelentőségét alapvetőnek látjuk. A huszadik század végén a világ átalakulásának irányai Földünk és lakói életét mind nagyobb veszélybe sodorják. Egyre jobban érzékelhető, hogy csak az Élet tiszteletének újratanulásában léphetünk emelt fővel utódaink elé. Ismerjük a bölcs mondást, mely szerint unokájára gondol az, aki diófát ültet. Vajon kire gondol az, aki századokra szóló tölgyet, kőrist, platánt vagy hár- sat gondoz? És kire az, aki cédrust, tiszafát nevel? Cédrust, amelynek élete az ember számára beláthatatlanul hosszan, akár több évezredig is tarthat. Akinek élete maga az Idő. A fentiek miatt is kérjük az önkormányzatot, hogy a hely adottságúi következtében, a szépen kezelt parkban lévő dombon méltó helye lehetne egy ünnepi fának. A lakosság, és főként a gyermekek védnöksége alá helyezett fa jótékony hatással lenne mindenre és mindenkire.” A nyár folyamán megjelent a Hírlapban egy cikk a nagytályai illetőségű Vágó Istvánnénak bemutatott, körülbelül 9 ezer forintos villanyszámlája dolgában. Az számomra egyáltalán nem természetes — a cikk írójával ellentétben —, hogy nem volt hajlandó kifizetni. Az is igaz, hogy Vágó Istvánná az ÉMÁSZ Rt. füzesabonyi ki- rendeltségéhez fordult. Merev elutasításnak azt nem nevezném, a cikkel ellentétben, hogy a ki- rendeltség hozzáértő dolgozói a számlázás alapjául szolgáló fogyasztásmérőt a helyszínen megvizsgálták, ott megállapítható alkalmatlanságot nem találtak. Felajánlottuk az újrahitelesítés és szerkezeti vizsgálat lehetőségét, amit Vágó Istvánná el is fogadott. Kirendeltségünk ennek megfelelően a fogyasztás- mérőt leszerelte, és a kért vizsgálatot megrendelte. Az OHM Budapesti Mértékhitelesítő Hivatal a vizsgálatot elvégezte, az erről készült jegyzőkönyvet megküldte, amelynek egy példányát 1992. november 2-án Vágó Istvánnénak továbbítottuk. Valószínű, a félreértést ez okozta, bár a kirendeltségünk levélben megpróbálta közérthető nyelvezetre lefordítani. A jegyzőkönyv valóban tartalmazza, hogy a mérőt 1956-ban gyártották, de azt is, hogy 1977-ben újra hitelesítették, így elszámolási mérésre alkalmazható. A szerkezeti vizsgálat hibát nem mutatott ki. A jegyzőkönyvben viszont szerepel egy mondat, amely így hangzik: „A mérő a mérésügyi előírásoknak nem felel meg’.’ Ha a mérő az előírt hibahatáron belül mér, a kilencezer forint körüli villanyszámla helyett tízezer forint körüli villanyszámlát kellene fizetnie Vágó Istvánnénak. A cikkben szereplő, képtelennek minősített összeg az akkor még egyéves fogyasztás elszámolását jelenti, és ekkor már nem is annyira képtelen. Vágóné az elfogyasztott villamos energia ellenértékét — részletfizetési kérelmét követően, amit augusztus 4-én nyújtott be — 3 részletben az ÉMASZ-nak kifizette. Annak idején ez ügy kapcsán a cikk szerzője (vagy kollégája) megjelent kirendeltségünkön, ahol véletlenül éppen ott volt üzemigazgatóságunk kereskedelmi osztályának vezetője, aki felajánlotta, hogy tisztázzuk együtt a helyszínen az áramdíj összegét, illetve, ha jobban bizik más, kívülálló szakértőben, annak részvételével. Ekkor ugyanis már felszereltek — hozzávetőlegesen egy hónapja — egy másik, hitelesített mérőt. Valószínű, bokros teendői nem tették lehetővé mindezt, mint ahogyan azt sem, hogy az ügyben teljesen érdektelen OMH jegyzőkönyvét értelmezzék. Vágó Istvánná a tartozást kifizette, ami talán az áramszolgáltató korrekt tájékoztatásának köszönhető, ugyanis ha az áramdíj nem rendeződik, kénytelenek lettünk volna a további szolgáltatást ismételten megszüntetni, és az áramszolgáltató követelésének jogi úton érvényt szerezni. Az OMH jegyzőkönyve alapján az ÉMÁSZ semmiféle hibát nem követett el, így visszafizetési kötelezettség nem terheli. Jacsó Péter kir. vez. ÉMÁSZ Egri üzemigazgatóság wt* •• •• • •• Köszönjük A Caritas Hungarica (egyházi szeretetszolgálat) Alapítvány egri munkatársai ezúton mondanak köszönetét a város és környéke lakosainak használt ruhanemű és pénzbeli adományaikért, amelyekkel lehetővé tették, hogy a jugoszláviai menekültek részére pénzt, tanszereket és iskolatáskákat juttassunk el. A parádi, a bélapátfalvi, a visontai szociális otthon lakóinak pedig ruhaneműt továbbítottunk. A plébániákon keresztül az idős egyedül élők és nagycsaládosok részére pedig karácsonyi élelmiszercsomagot küldtünk. Az általános iskolás gyermekeknek pályázatot írtunk ki „Karácsonyra Betlehemet minden családban” címmel, melynek keretében az Egri Bazilikában mutattuk be a legjobb műveket, melyeket pénzzel is jutalmaztunk. Ezeken kívül játékokat adtunk az egri kórház gyermekosztályának, a siketek óvodájának és általános iskolájának, valamint a mónosbéli gyermekotthonnak. Minden jótevőnknek boldog karácsonyt, és áldásos, békés uj esztendőt kívánunk jó egészségben! Ács István segédpüspök * * * Az Egri Családsegítő Intézet köszönetét mond a Harlekin Bábszínház művészeinek és a gyermek-szabadidőközpont munkatársainak azért a felejthetetlen délutánért, amelyet a város rászorult gyermekeinek szereztek. Az Ár- gyilus királyfi történetét bemutató előadást ingyen tekinthették meg a kicsik és a nagyobbak. * * * A Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezete a Megyei Művelődési Központban karácsonyi ünnepséget rendezett az idősek részére. A gyönyörű karácsonyi énekek mellett üdítő, alma és vásárlási utalvány örvendeztette meg a munkában megfáradt embereket. Köszönjük a vezetőségnek. A nyugdíjasok nevében: Székely Károlyné A hallássérültek részére nemrégen alapítványt hoztak létre, amelynek bevételét egy jótékony- sági programmal növelték. A műsorban résztvevő művészek mellett a Hallássérültek Megyei Szervezete ezúton mond köszönetét az alapítvány támogatóinak: Belvárosi Főplébánia, zeneiskola, Gárdonyi Géza Színház, Hangácsi Nyomdaipari Gmk, Agria Kft. Nyomda, polgármesteri hivatal szociális bizottsága, Evat Rt., MMK, Olvasóegyesület Ózd, Szociális Foglalkoztató Andornaktá- lya, Egri Dohánygyár, ostorosi tsz, Ász-ker Kft., Agroker, Belvárosi étterem, Hallássérültek Országos Szövetsége, Heves Megyei Hírlap, Eger Városi Televízió, Rádió Eger, Mlinkó István általános iskola, tanárképző főiskola, Egri Színműhely, városi tűzoltóság, 9-es számú általános iskola, Hittudományi Főiskola, a Főszékesegyház liturgikus kórusa. Lányok a hadikórházban Disputa.... A Heves Megyei Hírlap mai számában olvastam Szókéné Csizmadia Máriáirását: „Iskolából hadikórház” címmel. Mivel én is tagja voltam az Egri 547. Sz. Hadikórház népes önkéntes ápolónői gárdájának, nekem is lenne pár mondatos megemlékezésem. A Magyar Vöröskereszt 1942. április 13-án kiállított igazolványa arról tanúskodik, hogy elvégeztem az önkéntes ápolónői tanfolyamot. Ez még a mai I. sz., akkor irgalmasrendi kórházban volt, vezetője dr. Pollner sebész főorvos. Akkor csak két kórteremben voltak sebesült katonák, majd beindultak sorba az iskolákból átalakított hadikórházak. Én 1943. II. 4-én kezdtem el a munkát a siketnéma-intézetben induló sebészeti osztályon. Közben sikeresen elvégeztem a műtősnői vizsgát is. így mint műtősnő dolgoztam a mai I. sz. iskolában. Itt éltem át az Irgalmaskór- ház bombázását is. Soha ilyen élményei ne legyenek unokáinknak! Éppen ezért kellene emlékezni minden iskolában az évfordulón arra, hogy mennyi szenvedést láttak ezek a falak. Sokan élünk még azok közül a fiatal lányok közül, akik ifjú éveiket áldozták a szenvedések enyhítésére. Elevenen élnek bennünk az emlékek. Talán még néhányan vannak túlélők az itt ápolt sebesültekből is? Éjjel-nappal ott voltam, egészen 1944 novemberéig, amikor felsőbb parancsra el kellett hagynia a várost a hadikórháznak. így az Egri Csapatkórházzal egyesülve mentünk Siófokra, onnan decemberben a Csallóközbe. Végül német katonák parancsára és kíséretében 1945. februárban Németországba, Duderstadt városába érkezve ismét folytattuk a frissen a frontról érkezett sebesültek gyógyítását, egészen 1945. április 10-ig, amikor az amerikai csapatok fogságába kerültünk. Ezt követte — hazaszállítás címén — a lágerról lágerre való szállítás. Végül is 1946-ban érkeztünk haza. Senkinek nem kívánom azokat az élményeket, amiket fiatal lányként átéltem! A közelmúltban több ilyen cikk jelent meg, amely a Parlamentet kritizálja. Ez önmagában lehetne örvendetes is, hiszen aki kritikátlanul dolgozik, annak a döntési tévedése nagyobb. Másrészt szakmai kérdésnek tekintendő és kezelendő, hogy az írások tényszerűek és megalapozottak is legyenek. Mindenekelőtt arra a cikkre kívánok reflektálni, amely — ha a valóságnak megfelelne — joggal kifogás tárgyává tette, hogy a képviselők nem jelentek meg egy falugyűlésen. A szövegben külön kiszerkesztett résszel csak annyi a probléma, hogy a képviselőket — a magam nevében merek elsősorban nyilatkozni — meg sem hívták. A héten egy másik gondolatsor is napvilágot látott: a Parlament működési zavarairól. Ha egyet tudnék érteni a szerzővel, akkor sem azonosulhatok az általánosításaival. Ha egyszer valaki közzétenné egy listát a hiányzókról, kiderülne, hogy ismert pártalapítók egyáltalán nem vesznek részt az Országgyűlés munkájában. Jó volna, ha konkrétan a képviselői munka személyre szólóan jelenhetne meg. Működő parlamentekben — amerikai és német tanulmányutakról számolhatok be — soha nem tartják számon a plenáris üléseken való részvételt. A Kongressszusban 18-an, a Bundestag költségvetési vitájában 38-an voltak jelen. A munka érdemi része a bizottságokban folyik, szakértői segédlettel. Egyvalamit azonban megkérdeznek a képviselőtől, szavazott-e, és hogyan? Megjegyzem: a jelenlegi parlamenti csoportok között a legnagyobb létszámmal a KDNP képviselői vesznek részt a szavazásokon: 66,8 százalék, a legkevésbé a Fidesz csoportja: 35 százalék. Ez a kérdés — a döntés felelőssége — a legalapvetőbb képviselői kötelesség. Jó volna, ha lényegesebb kérdésekben a megye képviselői személy szerint röviden indokolhatnák álláspontjukat. Az is üdvözölendő lenne, ha a munkában való részvételt jelentő statisztikát is közzétenné a sajtó. Arctalanul nem lehet képviselni. Végül egy ismert gondolatot szeretnék felidézni. Vigyázzunk, hogy a mosdóvízzel ki ne öntsük a gyereket. A parlamenti demokrácia alapintézményeinek lejáratása, a Parlamenten kívüli és sokszor a demagógiát nem nélkülöző álérvek nem a stabilitást, de a revanserőket szolgálják. Dr. Lukács Tamás Kiss Kálmánná sz. Németh Irén Tízéves a kápolnai nyugdíj asklub Az 1982-ben alakult kápolnai nyugdíjasklub december 14-én ünnepi összejövetelt tartott. A szép számban megjelent klubtagokat Szabó Béláné klubvezető és Lendvai Mátyás polgármester köszöntötte. Visszatekintve az elmúlt 10 évre, a klubvezető eseményekben és élményekben gazdag időszakra emlékezhetett. Eddig csaknem 200 alkalommal találkoztak az idősek. Voltak író-olvasó találkozók, évenként kiváló előadók tartottak előadásokat az irodalom, a történelem, az anyanyely, a művészetek és a tudomány különböző területeiről. Sok szép műsorral gazdagították az összejöveteleket az általános iskola tanulói is. Gyakran szerveztek kirándulásokat, színházlátogatásokat. Eljutottak Budapestre, az Országházba, Sárospatakra, Tokajba, Monokra, a Hortobágyra, Lillafüredre, Szilvásváradra, hazánk más tájaira, ahol múzeumokat, természeti, építészeti értékeket tekintettek meg. Befejezésül a klubvezető megköszönte a községi önkormányzat erkölcsi és anyagi támogatását, a klubtagok aktív közreműködését a programok megvalósításában. Az emlékek idézése után a füzesabonyi Tinódi Kamarakórus adott nagy sikerű hangversenyt. (Megjegyzésünk: Az, hogy azon a bizonyos falugyűlésen nem voltak ott képviselőink, a valóságnak megfelel. A háttér-kiegészítést ugyanakkor közöljük. írásaink korántsem a Parlament lejáratását célozták, sokkal inkább egyfajta információközvetítést arról, hogyan vélekednek a képviselőket megválasztó állampolgárok, ők igenis igénylik, hogy a honatyák ne csak bizottságokban, hanem plenáris üléseken is hangoztassák — például a rádió és a tévé nyilvánosságát kihasználva — véleményeiket, nemkülönben legalább tiszteljék meg képviselőtársaikat azzal, hogy meghallgatják őket. Mindazonáltal köszönjük országgyűlési képviselőnk észrevételeit, különösen az álláspontok rövid indoklásával kapcsolatos ötletét, amelynek lapunkban szívesen helyt adunk — A szerk.)
