Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-30 / 306. szám
HÍRLAP, 1992. december 30., szerda BŰNÜGYI KALEIDOSZKÓP 9. Az év rendőre megyénkben „Tudatosan vállalom a törekvést a jobbra” A felcímbeli minősítés némileg önkéntes. Nem szavaztatták meg a munkatársakat, még csak a lakosság véleményét sem kérték ki. A megyei sajtótól azonban méltán érdemelheti ki az „Év rendőre” címet azok után, hogy egyik fő mozgatója a bűnüldöző hatóság fejlődésének, európai normákhoz való közeledésének. Ezt a korszerűsítő törekvését ismerték el ebben az évben úgy is, hogy a belügyminiszter alapította Miniszteri dijat adományozták neki. Kopasz Árpád r. alezredesnek, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság helyettes vezetőjének. Az idén 44 esztendős Kopasz Árpád bár Kunmadarason született, ám — saját bevallása szerint — mindig is vonzódott Egerhez, illetve Heves megyéhez. — A Rendőrtiszti Főiskola induló évfolyamában végeztem 1974-ben — meséli magáról. — Oda egyébként, mint közrend- védelmi járőr felvételiztem Füzesabonyból. Az oklevél megszerzése után két évig közrend- védelmi főelőadó voltam a megyei főkapitányságon, majd három éven át titkárságvezető Pálinkás Ferenc vezérőrnagy mellett. Ezt követte 1979-tol a köz- biztonsági alosztályvezetői, később pedig a közrendvédelmi és közlekedési osztályvezetői beosztás. Múlt év március 16-án lettem megbízott főkapitány-helyettes, és szeptemberben kaptam meg a kinevezést. Jelenleg három szolgálatot felügyelek: a közrendvédelmit, az igazgatás- rendészetit és a közlekedésit. — Mii takarnak szakmai szempontból ezek a megjelölések? — A teljes közterületi szolgálatot! Ide sorolandók az utcai egyenruhás rendőrök, a körzeti megbízottak, továbbá a különféle engedélyek, a fegyvertémák, valamint az állampolgári ügyfél- fogadás. Van kedvenc szakterületem is: a rendőri információs rendszerek kérdésköre. Ez a problémakör hazánkban csak az elmúlt két évtizedben vált kutatási témává.. Addig eléggé elhanyagolták. Én a vezetőnek képzőn A rendőrkapitányságok információs rendszere címen adtam be a témazáró szakdolgozatomat. Ezt később többször is átdolgoztam, most éppen ne- gyedjére a politikai rendszerváltás kapcsán foglalkoztam vele. — Megtudhatjuk, hogy mi ennek a lényege? Felcsillannak a szemei, látszik, szívesen beszél erről, nemkülönben igazi szakértő módjára. Tudományos igénnyel fogalmaz, hisz — mint kijelenti — az ilyesfajta gondolkodásmód igen közel áll az egyéniségéhez. — Igen fontos, hogy valameny- nyi szolgálati ág esetében jól beszabályozott legyen az információk áramlása! Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nem szabályozott infor- mació-áramlás sokszor lényegesebb kérdéseket érinthet, mint az írott. Nálunk ugye van a szolgálati üt, ám csomó informális dolog kóvályog a szervezeten belül. Ezeket lenne jó megismerni, csokorba kötni, rendszerezni. — A tudományos igényű munka és a gyakorlat Kopasz Árpád, mint a mindennapi tevékenység egyik irányítója esetében szorosan összeforr. Nem lehetsées bizonyos ellentmondás, amior épp a gyakorlat gátolja az elgondolást? — így igaz, megtörténhet. Érdekes ellentmondás ez. Kapcsolódik hozzá másik is: a rendorsé- gen a gyakorlat parancsok által szabályozott. Tehát nem teljesen ügy jeíenik meg, ahogy azt a józan ész diktálja, vagy tudományosan kidolgozzák. Ma a szabáAz elismeréssel együtt járó plakett, amelyből az országban ketten részesültek (Fotó: Perl Márton) lyozás nálunk minden szinten elavult, nem a korszerű, az elvárt rendőrséghez igazodik, hanem tpég mindig a régi, a korábbi szabályozók érvényesülnek. Ezen kell változtatni. A másik meghatározó elvem ugyanakkor az emberek pozitív késztetése a munkában. Vallom, a munkatársakat nem a hibák folytonos ostorozásával, a különböző felelősségre vonásokkal kell nevelni, hanem azt kell erősíteni bennük, amit jól csinálnak. Még inkább, amit képesek lennének jobban elvégezni, ha meglennének a szükséges feltételek, ha volna előttük kellő példa. Én tudatosan vállalom ezt a jobbat akarást, s eközben persze, elviselem a velejáró súrlódásokat. Nem húnyok szemet a hibák fölött, hanem igyekszem olyan helyzeteket teremteni, amelyekben minél kisebb a tévedés és kevesebb a visszaélés lehetősége. — Ehhez megfelelő munkatársak is kellenek... — Igyekeztem olyanokkal körülvenni magam, akikkel jól tudok dolgozni. A csapat jórészt fiatalokból áll, akik kepesek az új fordulatszám átvételére. Közvetlen kolléganőm pedig egyenesen csodálatos munkabírású. A korszerű rendőrség kialakítása ma sokat hangoztatott cél. Hogy mi értendő ezalatt? A főkapitány-helyettes magától értetődőnek tartja: a modern szemlélet, a jó felszereltség, az automatizálás minél magasabb szintje. Szerinte a rendőri vezetőnek ezek elsajátításában, gyakorlásában mindig legalább egy lépéssel a beosztottjai előtt kell járnia. — Egyetértünk, hogy példaadónak kell lennie a vezetőnek. De honnan gyűjti ő a tapasztalatokat? Hiszen a rendőrségünk idáig nem tartozott a jól, korszerűen felszereltek közé. — Valóban felgyorsult az élet, szinte habzsoljuk a külföldi tapasztalatokat. Magam voltam már Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Angliában és Izraelben. Sok-sok apró dolgot hasznosítok eme utakból máris a munkámban. Tudom persze, hogy nem szabad szűrő nélkül átvenni mindent, de nem szégyen tőlük tanulni. — A Miniszteri díj konkrétan mely munkák elismerése? Mutatja a rövid indoklást is megfogalmazó oklevelet. Az áll rajta: a rendészeti munka fejlesztésében és korszerűsítésében Kopasz Árpád: „Fontos elvem az emberek pozitív késztetése a munkában" végzett kiemelkedő, tevékenyséf e elismeréseként. Évente tizen- ettőt adományozhat e kitüntetésből a belügyminiszter. Idén kecskeméti kollégájával ketten kapták meg... — Az egy-másfél év alatt két kiemelt léptékű közös munkánk volt — fűzi hozzá. — A rendőri szervezet korszerűsítése és a számítógépes hálózat fejlesztése Heves megyében. Emellett az országos munkában is részt vettem, ami arra irányul, hogy mielőbb létrehozható legyen Magyarországon az új típusú rendőrség. — Sokan úgy vélik, az új típusú rendőrség mielőbbi létrejöttét meglehetősen akadályozza a megfelelő jogszabályok hiánya. Valóban ez a helyzet? — Egyfelől a hiányuk, másfelől a túlszabályozás, harmadsorban pedig az, hogy mivel nincs még rendőri törvény, ezért a szabályozás nem képes követni az életviszonyokat! Olyan eseményekre, mint például tömegtüntetés, ami könnyen átmehet erőszakos megoldásba, még nem igazán voltunk felkészítve. Sem technikailag, sem létszámban, sem lelkiekben. Gyakorolgatjuk, gyakorolgatjuk, meg mondogatjuk, de más ezt a gyakorlótérén csinálni, s megint más kiélezett helyzetben a tömeggel szemben fellépni. De ott vannak példának az önbíráskodási esetek, mint a kétegyházi vagy a túrái... A rendőriskolán sokszor felvetik a hallgatók: milyen modell a helyes? Ki a jó rendőr? Az-e, akinek hamar eljár a keze, vagy az, aki toleráns, mosolyogva intézkedik? Nagyon nehéz megmondani, hogy az egyik vagy a másik. Most meg megvan egyfajta bizonytalanság. Ezért gondolta a főkapitányság vezetese, hogy jó lenne, ha pszichológus dolgozna nálunk, segítene a problémákat jobban kibogozni, megértetni. Nem ártana — lévén idegenforgalmi területről szó —, ha rendőreink idegen nyelveket is beszélnének. Ezért igyekszünk nyelvtanárokat szerződtetni. Dehát még sok egyéb megoldás kínálkozik. — Kopasz Árpádról úgy tartják, a munka megszállottja. Valóban, ha esténként, hétvégeken, olykor ünnepeken is a főkapitányság épülete előtt elmegy valaki, világosságot láthat harmadik emeleti szobája ablakából... — Tulajdonképpen az Öbölháború óta van ez így. Azóta nem igazán van szabad esténk, amikor el tudjuk engedni magunkat... — Miért az 1991-es Öböl-há- ború a bázispont? — Nem tudom, így alakult. Azóta van versenyfutás az idővel, hogy csak győzzük készíteni a különféle javaslatokat, vizsgáljunk, elemezzünk bizonyos kérdéseket. Ugrásra kész állapotban vagyunk! Tervek alakulnak kezünk alatt a terrorcselekmények, a katasztrófák elhárítására, a közlekedési balesetek megelőzésére. Ezeket mindig napra készen kell tartani. Én vagyok az elnöke a balesetmegelőzo bizottságnak, a nemzetközi rendőrakadémia, az IPA megyei szervének, tagja vagyok a megyei környezetvédő szövetségnek is, és nyelvet is tanulok. — Marad egyáltalán a szakma mellett másra idő? — A szabadidőmben a sorrend : a család, aztán a könyvek, hangverseny, színház, kertművelés. Ebben az esztendőben ünnepeltük pedagógus feleségemmel a 25. házassági évfordulónkat. Nagyobb lányunk hazatért Németországból, egyéves ösztöndíjáról, s a nyáron férjhez ment. Utolsó éves tanárszakos egyetemista. A kisebbik szociológiát hallgat. Neki is komoly udvarloja van. Hétvégeken szalad össze a család, hogy aztán elinduljanak Debrecenbe, Miskolcra, Budapestre. Szeretünk együtt lenni. Magam ugyanis nagy jelentőséget tulajdonítok a lelki karbantartásnak, tudatosan törekszem a kiegyensúlyozott, boldog életre. Szalay Zoltán A törvényház falain belül A stopos lány esete Stopolni nem veszélytelen dolog. Előfordul, hogy a megállítani kívánt kocsi az integető embert csaknem elsodorva suhan tova, magára hagyva a csendben szitkozódó várakozót, és előfordulhat az is, hogy a jármű mégis megáll, ám a sofőr némi ellentételezésre tart igényt szolgálata fejében. A jobbik esetben pénzt kíván, a rosszabbik esetben természetben óhajt fizetséget, s utóbbi elsősorban a női stopo- soknak lehet kellemetlen, onnantól kezdve, hogy az autóvezető a hölgy combjára helyezi kormányzásban megfáradt kezét. Azután ebből vagy lesz valami, vagy nem. A nyolcvanas évek elején a megyében történt, hogy egy fiatal lány, aki távoli városba utazott volna, sikerrel bírt elébb fékezésre, majd megállásra egy kisteherautót. A stopos beszállt, a sofőr meg örömmel konstatálta, hogy egyáltalában nem volt rossz ötlet tőle a fékre lépni, hiszen ily módon meglehetősen csinos útitárs került mellé a másik ülésre. Jókedvét csak tovább fokozta az a tény, hogy a lány nem látszott a lényeg elől húzódozni, sőt, mind a ketten eljutottak egészen a beteljesülésig, ez tehát, mondhatni, egészen eddig az olyan esetek körébe tartozott, amikor „lesz* valami”, az első fogástól a hetedikig nyitva az út. Hanem később a kocsi gazdája vérszemet kapott, úgy gondolta, néhány kedves barátját sem hagyhatja ki az élvezetekből, megtekerte hát a kormányt, s a haverok felé vette az irányt. Az illető hölgynek ugyan ez már nem annyira volt ínyére, ez azonban nem gátolta meg az említett barátokat abban, hogy a sofőr ajánlatát mindahányan foganatosítsák. Másképpen fogalmazva, hogy megerőszakolják a lányt. Először csak az egyik, azután a többi, hisz a sofőr a különböző kocsmákat járva sorra felszedett még vagy három ismerősét, s nekik is felkínálta a tiltakozó hölgy kegyeit. Életveszélyes fenyegetésektől kezdve sok mindent kellett kibírnia a lánynak, akit végül a megye egyik falujában kidobtak a kocsiból. A mai Büntető Törvénykönyv a nemi erkölcs elleni bűncselekmények között tárgyalja az erőszakos közösülést. Eszerint aki nőt — házassági életközösségen kívül— erőszakkal, avagy az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy a nő védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Még súlyosabb a büntetés egyrészt akkor, ha a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, másrészt abban az esetben, ha a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen közösülnek. Amennyiben viszont a megerőszakolt nő és a rajta erőszakot elkövetett férfi az elsőfokú ítélet előtt házasságot köt, a büntetést korlátlanul lehet enyhíteni. Van néhány emh'tésre érdemes dolog, amely első olvasatra talán nem tűnik ki a törvény szövegéből. így például az, hogy a passzív alany, a sértett kizárólag nő lehet (férfit tehát, legalábbis a jog szerint, nem lehet megerőszakolni), mégpedig olyan nő, aki a tettessel nincs házassági életközösségben. Utóbbi szintén felvet néhány problémát, csak akkor nincs ugyanis bűncselekmény, ha van házasság és van ugyanakkor tényleges együttélés is. Ha csak az egyik, vagy csak a másik adott, akkor bizony büntetendő a nemi erőszak, az élettárs megerőszakolása például ezek szerint komoly konzekvenciákat von maga után. Arról korábban már írtunk e rovatban, hogy mi tekintendő büntetőjogi értelemben közösülésnek. Csak röviden: a „büntetőjogi értelemben vett” közösülés megállapításához nem szükséges, hogy a férfi hímvesszője behatoljon a sértett hüvelyébe, és a magömlés bekövetkezzen; elegendő, ha a tettes nemi szervét a nő nemi szervéhez érinti. Ilyenformán például olyan gyermeklány sérelmére is el lehet követni ezt a bűncselekményt, aki köznapi, élettani értelemben közösülésre képtelen a fejletlensége miatt. A bűncselekmény egyedüli és közvetlen tettese, ahogy az a fentiekből kitűnt, csak férfi lehet. Érdekes azonban, hogy — mivel a cselekmény első fordulata két elemből, a kényszerítésből és a közösülésből tevődik össze — társtettes a közösülővel együtt lehet akár nő is, vagy abszolúte impotens férfi, ha ezek kényszerítették a sértettet arra, hogy eltűrje az erőszakot. Most persze, csupán néhány mozzanatot emelhettünk ki a bűncselekmény tízoldalasnál is hosszabb magyarázatából. Mindenesetre a legjobb, azt hiszem, még mindig az, ha az ember a megszokott utat választja vágyainak: udvarlás, beszélgetés, ebéd, virág, pezsgős vacsora a hölgy lakásán... Rénes Marcell A bíróság ítélete Egy szúrás: két év Mind a rendőri, mind az ügyészi szakban nyomon követtük azt az esetet, ami még szeptember 7-én történt Szentdomonkoson. Olvasóink bizonyára emlékeznek rá: a 42 éves Hamar András Hol tart jelenleg az ügy? _____________________| Z sarolás, súlyos fenyegetéssel Lapunkban még a műit esztendő végén számoltunk be arról, hogy két gyöngyösi és egy egri fiatalember két férfit keresett meg Egerben, s fenyegetéssel különböző összegek átadására akarták kényszeríteni őket. A megzsaroltak egyike öngyilkosságot kísérelt meg, a másik viszont ügy cselekedett, ahogy ilyen esetben kell, feljelentést tett a rendőrségen. Több mint egy év telt el az eljárás elindítása óta. A megyei főügyészségen arról érdeklődtünk: hol tart most az ügy? A vádiratnak megfelelő tájékoztatás szerint két, időpontjában egymástól nem túl távol eső történetről van szó. Múlt év október 4-én este háromnegyed kilenckor kellemetlen látogatói voltak G. Pál egri vendéglátósnak. Üzletében keresték meg hárman, és — fizikailag lehetetlen kívánalommal — négyszemközti beszélgetést kértek tőle. Mellesleg személyesen nem ismerték a söröző tulajdonosát, aki akkor mutatkozott be nekik, viszont küldőiktől szinte mindent tudtak róla... Sétálni indultak négyesben. Korántsem baráti ballagásra, hiszen ketten közrefogták a kocs- márost, egy pedig néhány lépéssel lemaradva követte őket. Hamarosan elhangzott az is, miért jöttek. Állítólagos megbízójuk küldte hármukat azzal, hogy törjék ki partnerük kezét-lábát. Ám ők humánus emberek — mondták, s közölték mindjárt, hogy 10 ezer márkával, vagy félmillió forinttal megváltható G. Pál egészsége. Ellenkező esetben még az is előfordulhat, hogy őt egy fegyverrel „kicsinálják”. A megfenyegetett férfi a megbeszélt bár helyett — helyesen — a rendőrség ügyeletére ment. Hét nappal később délelőtt a gyöngyösiek a szintén a megye- székhelyen lakó Sz. Andráshoz kocsikáztak egy világoskék Mercedesszel. Tőle, úgymond, kölcsönt óhajtottak, mégpedig 50 ezer forintot. Mivel a sértett nem hajlott a dologra, ezért kilátásba helyezték, hogy halálra verik, majd a tetemét kidobják az M3-as autópályán, s senki nem tudja meg, mi történt vele! Hogy nyomatékot adjanak szavaiknak, több mint két órán át kocsi- káztatták a szerencsétlen megrémült férfit, közben az összeget 100 ezerre emelték, és Sz. barátnőjének „megpuhításával” is fenyegetőztek. Emberünk olyannyira megijedt, hogy még aznap délután a lakásán öngyilkosságot kísérelt meg gyógyszerrel. Elsősorban a tanúk, kis részben két vádlott vallomása és az ügyben készült kihallgatási jegyzőkönyvek tartalma alapján az Egri Városi Ügyészség bűnszövetségben és súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletével vádolta meg a többszörös visszaeső Ajtai József 25 éves, a büntetlen előéletű Ludá- nyi Tamás 27 esztendős gyöngyösi lakosokat, valamint a 26. életévében járó, különös visszaeső Szuromi László egri polgárt. Az ügy elhúzódásához az is hozzájárult, hogy Szuromi hosszabb ideig bujkált a hatóságok elől. Az Egri Városi Bíróság egyébként — tudtuk meg az ügyészségen — már tartott tárgyalást az eset elbírálására, ám az egyik ülnök személyének megváltozása miatt elhalasztották a további bizonyítást, illetve a döntés meghozatalát. (-lay) aznap este a helyi italboltban késével mellbe szúrta egyik ismerősét, akit — az ő közreműködésével is — életveszélyes sérüléssel szállítottak kórházba. A történetben az a legszomorúbb, hogy tulajdonképpen semmilyen indoka nem volt a férfinak erre a cselekedetére. Ő maga se tudta igazán magyarázatát adni. Időközben — erről ugyancsak írtunk — megszületett a megyei főügyészség vádirata, mely szerint emberölés bűntette kísérletének megállapítását indítványozta a vádhatóság. Decemberben megtartották az elsőfokú tárgyalást is a Heves Megyei Bíróságon. Annak döntése: Hamart 2 év végrehajtandó szabadságvesztés-büntetéssel sújtották. Az ítélet ellen a vádlott és védője a minősítés téves megállapítása miatt fellebbezést nyújtott be, így az elsőfokú határozat nem jogerős.
