Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-30 / 306. szám
HÍRLAP, 1992. december 30., szerda NEM (CSAK) FIATALOKNAK 7. Redaktorpuccs A neves budapesti szerkesztő, Valter K. tavaly ősszel költözött Egerbe. Mivel a neves budapesti szerkesztő olyan csacskaságok- kal volt kénytelen tölteni idejét városunkban, mint folytatni tanulmányait annak tanárképző főiskoláján, így szeretett, ám még csak leendő lapját a neves budapesti szerkesztő főiskolai újság formájában képzelte el. (Annak ellenére, hogy komolyan foglalkozott egy regionális politikai hetilap megalapításával, amely idővel — természetesen — tekintélyes politikai erővé nőné ki magát — regionálisan.) Teendői között az első helyen szerepelt egy „Valter K. főszerkesztő” feliratú névjegy, valamint egy „Valter K. újságíró” feliratú újságíró-igazolvány elkészítése. — Lényeges dolgok ezek — mondta a főszerkesztő a gyülekező munkatársaknak. — A szakmában — tette hozzá. A következő hetekben megtörtént a rovatvezetők kinevezése, valamint a szerkesztőbizottsági ülések rendjének, így a heti értekezletek helyszínének és időpontjának meghatározása. Elkészültek a rovatvezetők, munkatársak igazolványai is, a neves budapesti szerkesztő igen elégedetten hordozta körül tekintetét vidéki kollégáin. Később Valter K. nevet is adott a szeretett, ám még csak leendő lapnak, a munkatársak nézegették az igazolványaikat, majd a következő hetekben elkészült az Újság. Nem tetszett mindenkinek. Másoknak tetszett. Egy szintén elsőéves hallgató, név szerint Debi Lili kiáltotta oda a főszerkesztőnek, hogy ez az újság nem lesz újság, belőled pedig nem lesz főszerkesztő, fő- szerkesztő ugyanis én leszek, punktum. S hozzátette azt is, hogy te hülye. Valter K.-nak fölakadt kissé a szeme, hiszen annyira azért nem lett volna rossz az az újság (tényleg), s annyira azért ő sem volt hülye, tördelni pl. igen jól tudott, megtanulta a gimnáziumban, neves budapesti szerkesztő korában. — Nem vagyok hajlandó együtt dolgozni Debi Lilivel — közölte Valter K. egy sebtiben összehívott, rendhagyó ülésen, amely az Esetet volt hivatva kivizsgálni. Habár Debi Lili már hajlott a békülésre. Kijelentette ugyanis, hogy ő nem is akar fő- szerkesztő lenni, és nem ( is mondta a főszerkesztőnek, hogy az hülye, kikéri magának, így, ebben a formában ő nem mondta. — Válasszatok — szólította föl ekkor drámai hangon a megjelenteket Valter K., majd — tudomásul véve a szavazás eredményét — távozott. Mint később kiderült, Valter K. ezután elballagott a tanulmányi osztályra, ott elkérte az indexét, és végleg távozott Egerből. A leckekönyvén kívül csak szeretett lapját vitte magával, örökül hagyta ugyanis az utódjának, hogy adjon másik nevet az iskolaújságnak, az előző ugyanis az övé. Az utód, Debi Lili szives örömest teljesítette nagynevű elődje kérését. (kácsor) Be-tűz-ge-tő Az összes Shakespeare Amikor először láttam Hamletet Kawasaki motorkerékpáron, bukósisakban száguldozni a színpadon, úgy elaléltam, hogy majdnem lezuhantam a székről. Amikor Lear király napszemüvegben és ballonkabátban jött be, már a szemem se rebbent. Amikor elolvastam a darabok eredeti szövegét, ami egészen más volt ahhoz képest, amit előzőleg a színpadon hallottam, már egyenesen saját magamra voltam dühös. Mit akarok én? Korhűséget, szöveghűséget? Rájöttem: leketyegett felettem az idő. Mindazonáltal: azóta is önfeledten simogatom agyamban a gyeptéglákat. Gondoljunk bele: Shakespeare akkor született, amikor meghalt Michelangelo. Az írást pedig akkor találta abbahagyni, amikor Rembrandt meglátta a napvilágot. Ezt egyáltalán nem a predesztináció miatt mondom, bár lehet benne valami... Szóval nem azért, sőt! Éppen ellenkezőleg. Shakespeare talán az első olyan költő, akire a klasszikus eszmények egyáltalán nem hatottak. Nem a zártláncú tökéletesség foglalkoztatta. Hogy akkor mi? Nehéz ezt meghatározni. Maximum annyit mondhatunk (a hozzánk illő bölcsességgel), hogy géniuszának határa a végtelen. Az idő mindenesetre valóban megfoghatatlan nála: évek szállnak pillanatok alatt. A helyszínek beúsznak a határtalanba. Az utókor — a Kawasaki meg a napszemüveg ellenére — ma is csodálja azt az egyetemességet, amit nyújtani tud. Költészete nem jellemezhető másként, mint: teljesség. Minden benne van, ami a Világon fontos lehet. Két hete ki sem mozdulok a szobából. Gubbasztok a nagy bőrfotel mélyén. Zsibbadó kezemben a Shakespeare-összes. Azért zsibbad a kezem, mert a könyv egy picit nehéz. Egészen pontosan 21x27 cm nagyságú, és 1184 oldalas. A Helikon Kiadó új remeke, egyéként mint könyv is gyönyörű: arany élmetszéssel, bibliapapírra nyomtatva készült, finom tapintású, elegáns műbőr kötésben. Bárki bejön az ajtón, rögtön feltűnik neki a könyv szépsége. Rögtön kiveszi a kezemből, nézegeti, és (mint már jó néhányszor kiderült) fut a könyvesboltba, és vesz gyorsan saját magának is egyet. Vagy megajándékozza vele a kedvesét. Már majdnem húsz éve annak, hogy Shakespeare összes művei megjelentek nálunk. A drámák és a szonettek együtt pedig a hatvanas évek közepén láttak utoljára Magyarországon napvilágot. Egyetlen kötetben azonban még soha nem jelentek meg Shakespeare művei magyarul! Ez a könyv tartalmazza valamennyi alkotását: a királydrámákat, a vígjátékokat, a színműveket és a tragédiákat, az elbeszélő költeményeket, a szonetteket és a kisebb verseket. Gubbasztok a nagy bőrfotel mélyén, kezemben az egykötetes Shakespeare-rel, és Seneca jut hirtelen eszembe: „... a kijelölt könyvek olvasása a fontos. A nagy választék csak gyönyörködtet.” Alighanem aktuális másfél mondat így, téli könyvvásár idején... Karácsondi Imre Táncstúdió 13 A balett diszkrét bája A született vesztesek titkos irigységével figyeltem kezdettől fogva, hogyan valósítja meg dédelgetett tervét egy apró termetű, de energikus és optimista hölgy Egerben. Gyuricza Lilian a fejébe vette, hogy mozgásművészeti iskolát nyit a városban, és addig nem nyugodott, míg terve meg nem valósult. Megfelelő helyiséget keresett, különféle hivatalokban kilincselt a legkülönbözőbb pecsétekért és engedélyekért, az átalakítást végző mesteremberekkel tárgyalt. Magamfajta, lustaságra és pesszimizmusra egyaránt hajló ember már alighanem a harmadik napon otthagyott volna csapot, papot, de őt nem ilyen fából faragták, meg is nyílt az őszön a Törvényház utcában a „Táncstúdió 13”. (Ne tessék megijedni, a tizenhármas a család régóta bevált szerencseszáma — még az is lehet, hogy Gyuricza Lilian titokban boszorkány.) Mivel hasonló intézmény, ahol a klasszikus balett alapjait is tanítanák, nemigen volt a városban, hamar beteltek az egyes kurzusok, és októberben már teljes gőzzel folyt az oktatás a gyönyörű, „balettra hangolt” feBarta Dóra a helyes lábtartási tanítja Gyuricza Lilian a tanítványok között nyőpadlós, tükörfalú próbateremben. A négy-hat éveseknek előkészítő, alapozó tanfolyam, a nagyobbaknak pedig kezdő balett. Ezeken kívül esténként ae- robikot is a programba iktattak, amelyre főleg a huszonéves korosztályba tartozó nők jelentkeztek. Három hónap elteltével az oktatók — Lilian mellett édesanyja, Kelemen Márta és Barta Dóra, aki nemrég maga is balettintézeti növendék volt — bemutató órára invitálták a stúdió diákjainak szüleit: győződjenek meg saját szemükkel, volt-e értelme beíratni gyermeküket a Táncstúdió 13-ba. Sőt, még én is meghívást kaptam, azzal a kikötéssel, hogy le kell vetnem a sáros western- csizmámat, nehogy összekaristolja a padlót. Amint kedvenc lábbelimet hátrahagyva beléptem a terembe, úgy éreztem, hogy egy elvarázsolt világba csöppentem. A háborítatlan béke szigetére érkeztem, ahol egy szépen világított, fészekmeleg, nagy szobában szép, karcsú es kecses felnőttek tanítják szépnek, karcsúnak és kecsesnek lenni az ici-pici (illetve később, a másik kurzusban a majdnem-ka- masz) gyereklányokat. Igyekezettől kipirult arccal hajlongtak a gyermekek, mint palánták a koranyári szélben, és minden mozdulatukat szüleik (tagadhatatlanul büszke) tekintete kísérte, akik szintén cipő nélkül kucorogtak a terem végében, a nagy, fekete zongora mellett, amelyből Kalmárné Anka Ildikó keze nyomán szálltak elő a gyakorlatokat segítő dallamok. A kinti, sötét, sáros és erősen kopott világ után annyira megérintett ez a varázs, hogy egy darabig csak megilletődötten toporogtam lúdtalpaimon, tagadhatatlanul görbe hátamat a falnak támasztva. Mikor révületemből magamhoz tértem, épp színes félhomályba váltott át a világítás, és a kis táncosok cukorkát, karkötőt, naptárt kaptak karácsonyi ajándékul. Lilian és Dóra viszonzásul virágot és köszönő szókat a szülőktől, az újságíró pedig tőlük egy érdekes hírt: ősztől mozgásművészeti osztályt indít közös vállalkozásban a stúdió és a 10. számú általános iskola. A felvételi után 16 diák jár majd ebbe a „bűvös” terembe, hogy az órarendbe építve tanulja a klasszikus balett alapjait. Kint újra a magányos hideg fogadott, de az előbbi hangulat még kitartott hazáig: először fordult elő ezen a télen, hogy nem borzongtam meg, amint körülfolyt a párás decemberi sötétség. Koncz János Egy csillagszemü lány versei Nem ismerem személyesen Szeifert Juditot, csak egy elmosódott fényképét láttam, de biztos vagyok benne, hogy csillagszemű. Olyan kedves, könnyű madárként rebbenő verseket ugyanis, amilyeneket magánkiadásban megjelentetett első verseskötetében olvastam, csakis csillagszemű lányok tudnak írni, akik ráadásul még olyan bátrak is, hogy — vállalva a megméretést és a kritikát — műveiket közreadják. Eme meghatott sorokkal persze, nem azt akarom mondani, hogy Szeifert kisasszony már tökéletes poéta volna, erről szerencsére még nincs szó. A hosszabb lélegzetű versekben meg-megbiccen a gondolat és az írás ritmusa, de rövidebb költeményeinek egyike-másika kis ékkőként csillog. íme, egy vakmerő lány első alkotásai, aki költő akar lenni olyan korban, amikor bezúzzák (sőt, már ki sem adják) a verseskönyveket... Emlék Lágy lehellet — puha fátyol fellebben a titkos szobáról. Felrémlik egy arc ködbevész majd, távol kerül tólem s a titkos szobától... Álmomban Ott áltam a csúcson — —fönn a magasban Óriás voltam s nagy volt a hatalmam. De megszólalt a vekker — s leestem a földre S nem voltam más, csak egy álmos törpe. Popfej-törő Egy gyöngyösi öltözőben készült amatőr felvételt tettünk közzé a legutóbbi Popfej-törőben. Ahogy szinte minden játékosunk eltalálta, a fotó a Rapülők együttest ábrázolta, amely — mint neve is mutatja — rap-zenét játszik. A képen is látható vendégművész, Somló Tamás korábban az LGT basszusgitárosa, énekese, szaxofonosa volt. A Rapülők énekesének, Geszti Péternek a „civil” foglalkozása: televíziós műsorvezető. A sorsolás ezen a héten az egri Kun Frigyesnek (Hevesy Sándor u. 23.) kedvezett, nyereményét postán kapja meg. Kovács Kati visszatér Hat év Kovács Kati, a sokak által kedvelt művész hat év kihagyás után 1992 késő őszén új dalokból álló CD-vel és kazettával jelentkezett, az összeállítás címe: Forgószél. Sokan kérdezik, mi is volt a több mint fél évtizedes szünet oka... Nos, a válasz roppant egyszerű: Kovács Kati nem talált után: Forgószél magának megfelelő partnert, aki „hozzá illő” dalszövegeket ír. Néhány hónappal ezelőtt egy szerencsés találkozás hozott változást. Környei Attila, a Craft Records művészeti vezetője Vilin ányi Gábort, a közkedvelt Manhattan együttes frontemberét ajánlott szövegírónak. (Ő egyébként a Manhattan-dalok költője is.) A közvetítés várakozáson felül sikeresnek bizonyult! Elkészült a dalcsokor, s a produkcióban szerzőként szerepel még Holló József és Koncz Tibor is. Az énekesnőhöz közel álló forrásból „rémtörténeteket” hallottunk a két Skorpió (Kovács Kati és Vilmányi Gabi) közös munkájának vérfagyasztó kulisz- szatitkairól... De félre a pletykákkal, hiszen a CD és a kazetta amúgy is magáért beszél. S tény az is, hgy a Craft Records három évre szóló, exkluzív szerződést kötött az énekesnővel, így a „szép dalok” kedvelői hamarosan újabb Kovács Kati-korongokkal találkozhatnak majd. (A Forgószél „keltőjének” levélcíme: 1538 Budapest 114., postafiók 542.) *** Volt egyszer egy nagyszerű zenekar (az az igazság, hogy még ma is létezik, bár már nem olyan nagyszerű), amelyért úgy tizenöt évvel ezelőtt valósággal bolondultak az akkori srácok. Ez nem is csoda, hiszen zenéjük egyszerre volt hihetetlenül kemény és mégis lírai: zene volt a javából, máig is az. A képen látható lemezborító-részlet az együttes tagjait ábrázolja. Kérdéseink: 1. Mi az angol együttes neve? 2. Melyik lemezüket díszítette ez a híres grafika? 3. Hogy hívják a zenekar szólógitárosát, aki játékával máig ható iskolát teremtett? A megfejtések beküldési határideje január 7., a borítékra, levelezőlapra írjátok rá: Popfej-törő.
