Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
HÍRLAP, 1992. december 3., csütörtök GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Városi kerékpárút tanulmányterve Nemcsak falun, hanem városon is meglehetősen népszerű közlekedési eszköz még a bicikli, ezért Gyöngyösön sem marad el a kerékpárutak kiépítése. Az említett úthálózat tanulmányterve rövidesen elkészül majd. Az első lakáshoz jutóknak Gyöngyös önkormányzata 11 millió forintot tervezett az idén az első lakáshoz jutók anyagi támogatására. Utólag kiderült, hogy a nagynak látszó összeg is meglehetősen kicsiny, s ezért a város képviselőinek testületé további 1,4 milliót szavazott meg az említett célra. Mátrai játékkaszinók A Szerencsejáték Felügyelet kaszinók létesítésére adott be kérelmet a gyöngyösi önkormányzathoz. A helyi képviselők testületének egyetértésével a tervezettjátékkaszinók megvalósítása Mátrafüreden, illetve Mátraházán várható. Kaláka-karácsony A gyöngyösi ifjúsági filharmóniai hangversenybérlet keretében ma este 8 órakor a Kaláka együttes lép pódiumra a Mátra Művelődési Központban. „Segíts magadon, az államra ne számíts...” (Folytatás az 1■ oldalról) A pénzügyminiszter összevonja a szemöldökét. — Hadd magyarázzam el, hogy a privatizáció során a magyar tulajdonnak csupán három százaléka került külföldi kézbe, ez az arány más országban 15 százalék szokott lenni. Tovább elemezve a helyzetet, mindenféle számok röpködnek. Magas a munkanélküliség, méghozzá azért, mert a magyar gazdaság körülbelül egynegyede nem felel meg sem a hazai, sem a nemzetközi igényeknek. Az infláció — úgy tűnik — csökken, az idén becslése szerint 23 százalék lesz, jövőre meg még kevesebb, 14 vagy 17. Sommásan azt ígéri: jövőre se lesz könnyű, de nem lesz olyan nehéz, mint az idén. Kemény költségvetés készült, de az ellenzék és a szakszervezetekkel való tárgyalás során „kipuhult”, ennek köszönhető, hogy a gyógyszer és az energia továbbra sem tartalmaz áfát, és az alapvető élelmiszereknél is kevesebb az adókulcs a tervezettnél. Ráadásul a nyugdíjasok emelésre is számíthatnak. „Majd.sikít be megint valaki. — Nem majd, hanem január elsején — oktatja ki az előadó a bekiabálót. Később hozzáteszi, hogy az idén a nyugdijak növekedésé meghaladta a keresőképesek nettó béremelésének arányát. Ez nem azt jelenti, hogy az idősek jól élnek, hiszen a 2,7 millió nyugdíjas 80 százaléka ennek ellenére tízezer forint alatti ösz- szeget kap. „Segíts magadon, az államra ne számíts, és akkor boldogulsz ” — fejezte be előadását a pénzügyminiszter, ám a hangos éljenzés helyett a közönség kérdései következtek. — Mikor fizetjük ki az államadósságot? — Nem fogjuk visszafizetni, szinten tartjuk... „ Vegyünk még hozzá!” — javasolja lentről valaki. Kupa nem jön zavarba, részletesen elmagyarázza, hogy inkább koncesz- szióba kell kiadni az autópályát, a vasutat — azokat a nagyvállalatokat, ahol az állam is jelen van. — Hogyan lehet piacgazdaságot csinálni pénz nélkül? — Ez a művészet — válaszolja. — Pénzzel mindent lehet csinálni. — A nyugati árakat mikor érik el a nyugati bérek nálunk? — Kérem szépen, nálunk nincsenek nyugati árak, Nyugaton ugyanis sok minden olcsóbb. Van egy bácsi, úgy a hetedik sor táján, egy édes kis kalapot szorongat a kezében, és úgy tízpercenként közbekiabál. Jó vaskosakat. Kupa már szinte szeretettel nézi, néha még rá is mosolyog. A kettőjük viszonya akkor válik már-már családiassá, amikor az egyik közönségkérdés azt feszegeti, mennyi a miniszter fizetése. A mögöttem ülő takarító néni a fülemhez hajol, és szinte kéjesen suttogja: „...ezt én is meg akartam kérdezni...” — Hetvenötezer nettó — hangzik a válasz, majd a kiegészítés: ha nem lenne miniszter, ennek körülbelül a háromszoro(Fotó: Szántó György) sát keresné. A bácsi ezt már nem nagyon bírja tovább: — A mi bőrünkön szedi össze ezt a pénzt! — üvölti. — Ha egy kalap alatt megyünk, hogy kereshet maga ennyivel többet? Megint más közbeveti, hogy Ilkei Csaba a képviselői honoráriumának egy részéből egy nagycsaládot támogat. A pénzügyminiszter erre azt mondja: ő a képviselőifizetését egy az egyben átutalja a választókörzetének egy alapítványára. Ugyanezt teszi a külföldi honoráriumokkal is. — A saját fizetésemből pedig a saját családomat támogatom — fejezi be ezt a témát. — Hogy tud elszámolni a miniszter úr a kommunista múltjával? — Kérem, maguk az elmúlt negyven évben netán fizetés nélküli szabadságukat töltötték? — válaszolja erre. — Egyébként meg, miután többen feltették már ezt a kérdést, azt a választ fogalmaztam meg erre: akinek nincs sáros múltja, az nem is igazi férfi... Doros Judit Füredi kerámiák között Hogyan lesz valakiből keramikus? Nos, a gyöngyösi — mátrafü- redi — Várkonyi Maréza esetében például úgy, hogy az illető kijárja a város valamennyi iskoláját, a gimnáziumi érettségi után megszerzi az itt „kapható” egyetlen diplomát, majd agrár- szakember vagy két hétig. Aztán pedig rádöbben, hogy tulajdonképpen semmi keresnivalója a mezőgazdasági pályán, kézügyessége, atyai öröksége alapján mást is kezdhetne önmagával. Faraghatna valamit édesapja mellett, vagy a szülői szárnyak alatt szétnézhetne például a fazekasok, cserepesek háza táján, s megpróbálhatná akár a korongozást. Születtek is szép szobrok a saját munkájával, de anyaguk valahogy máig távol maradt tőle. Sokkal inkább kedvére való volt az agyag, ami könnyebben, jobban engedelmeskedett akaratának, s a színeire is „hajlékonyabb” volt. Meg amire próbái után az alföldi, erdélyi mester is biztatta. Egyszóval ilyenformán jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára, s szerzett itt is oklevelet 1980-ban, Budapesten. Azóta keramikus. A füredi szülői villa alagsorában van kétkemencés műhelye, ezt a házat díszítik legelébb a szebben sikerült alkotások. Ami nem marad a falak között, azok az üdülőhely központjában lévő kis pavilonban, vagy másutt — többnyire külföldön — próbálják megosztani a család örömét az érdeklődőkkel. Van közöttük nagy számmal míves remek, de az egyszerűbb, olcsóbb tömegáru is szemrevaló, kapós. Kezdettől az „Idea” cég a legnagyobb vásárlója, s bemutatókon is jobbára ez a vállalat a hírverője. De osztrák, német és olasz seregszemléken is szerepelt már műveivel Várkonyi Maréza „világjárása” során, csak éppen hazai, akár csupán gyöngyösi önálló kiállításra nem futotta még az idejéből. — Nagyon leköt, amit csinálok — magyarázza figurális darabjai, a kedvencnek számító „Háromkirályok”, a jászolos „Szent család”, a mesékből előMűhelyben az alkotó szökött sokféle állatka, s a megragadó festett, alakos falitálak, bájos óratartók, érdekes, mostanában divatozó illatlámpák, meg még egy sereg más használati tárgy, kecses váza, gyertyaállvány, elegáns cserépborító, bon- bonier között. — Ha hozzáfo- ok, belemelegszem: reggel fél attól este nyolc óra tájig dolgozom. Ezt is, azt is szeretem valami miatt, azt sem formálom kisebb kedvvel, amiért kevesebbet kapok. A legparányibb sünikénél is ügyelek arra, hogy „éljen”, kicsiny szemeivel gazdájára tekintsen. Több ezer próbálkozásomból maradt az a mindössze talán százféle kínálat, amiért ma megkeresnek, s ami értelmet ad tevékenységemnek. Biztos, hogy legalább a szülőföldemnek tartozom egy látványosabb tárlattal is, de egyelőre a munkát tartom fontosabbnak. Annál inkább, mivel úgy gondolom, hogy aki igazán kíváncsi rám, az megtalál üzletünkben is, esetleg itthon. Valójában az édesapám az első számú közönségem is, nem csupán a menedzserem. Bármivel elkészülök, neki mutatom először, s ha tetszik neki, ha a boltban mögé áll, valahogy meg is elégszem a szerepléssel. Nem törekszem távolabb, idegenbe. Hiszen hol számíthatnék az említettnél nagyobb elismerésre...?! (gyóni) Közmeghallgatás Gyöngyösön A jövő évi költségvetési tervezetet ismerteti az önkormányzat képviselője a ma délután 3 órakor kezdődő gyöngyösi közmeghallgatáson. A városháza nagytermében mindazokat a polgárokat várják, akik érdeklődnek a helyi ügyek iránt, és úgy gondolják, hogy élnek a hozzászólás jogával és lehetőségével. Pályázat a kivándorlásról Lapunkban többször is hírt adtunk már a gyöngyösi Mátra Múzeum pályázati felhívásáról, mely arra buzdította a középiskolásokat, hogy helytörténeti, néprajzi, szociográfiai, nyelvészeti és művészeti feldolgozásokkal illusztrálják a kivándorlás témakörét. Legfőképpen akivándorlás klasszikus időszakára ÍXIX. század végétől 1914-ig) és főleg az Egyesült Államokba irányuló emigráció feldolgozására voltak kíváncsiak a szervezők. Külön is értékelik azt, ha a dolgozat tartalmaz eredeti, illetve hiteles másolatú amerikás leveleket, naplókat, visszaemlékezéseket. A pályázatok beadási határideje november 30-án lejárt, a beküldött munkákat az év végén értékelik, az eredmény kihirdetésére 1993. január 11-én kerül sor. JÓ hozzánk az önkormányzat...” Képeink a gyöngyöshalászi óvodában készültek, ahol száz kisgyerek négy csoportban — mini, kis, középső és nagy — sajátítja el a korának megfelelő ismereteket. A nevelők Freinet módszerét követik a foglalkozásokon: a környezetbe ágyazzák az ismeretanyagot, s mindig az adott helyzetnek megfelelően fejlesztik a gyerekek képességeit. Takács Katalintól, az intézmény vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy ellentétben más óvodákkal, nekik nincs okuk panaszra. Az önkormányzat mesz- szemenően figyelembe veszi az igényeiket, s igyekszik azokat kielégíteni. Gyöngyössolymosi fórum Amiről a falu beszél „ Cikizik ” a gyöngyössolymosi önkormányzatot, s ha a helyi polgármester feltett szándéka is, hogy nem reagál a község ellenzékbe szorult MDF-szervezeté- nek idén alapított, s eddig két alkalommal megjelent lapja cikkeire, utóbb a falugyűlés egészen más célra szánt idejéből kénytelen hosszú perceket áldozni a válaszra. A kellemetlen magyarázkodásra, amivel — úgy érzi — választóinak mindenképpen tartozik. A valótlan állításokat ugyanis, hogy úgymond: nem szereti. Ha a „szóváltás” éppenséggel nem is kavart különösebb indulatokat, mindenesetre kevésbé simult a hét eleji kultúrházi fórum derűs találkozóval biztató asszonykórusos megnyitójához, a népviseletes solymosi dalosok kedves műsorához. Szerencsére azonban a nagytermet zsúfolásig megtöltő lakosság — láthatóan — hamar túltette magát az említett vitán, s Lukács László tényleges beszámolója iránt mutatott nagyobb érdeklődést. A település egy évéről készített számvetés méltán keltett figyelmet. A megyénkben várost is megelőző pénzösszeggel gazdálkodó helység ugyanis — mint a felsorolásból kitűnt — a község megelégedésére iparkodott kivételes lehetőségeit kihasználni. Új, nagy, korszerű tornateremmel sikerült kiegészíteni végre az általános iskolát úgy, hogy benne a versenysportok is otthonra leltek. Talán a munkákkal, az utak elkerülhetetlen feltúrásával járó kellemetlenségeket is feledteti, hogy 70 százalékban elkészült mára szennyvízhálózat, jó ütemben h'dl'dá n futballpálya felújítása, a közhasznú feladatokkal foglalkoztatott négy dolgozó hozzáértő igyekezetével megszépültek az önkormányzat intézményei, a község fontos létesítményei. A szembetűnőbbek mellett pedig olyanokra költött — s nem is keveset — a község, mint például a családi fészkek kialakítá- sa, vagy az immár 130 munka- nélküli miatt kiváltképpen indokolt szociális segélyezés. Az első lakáshoz jutást hat igénylőnél 100-100, másik hatnál 50-50 ezer forintos vissza nem térítendő támogatással könnyítették. Valamennyi iskoláskorú gyermek ingyen jutott az ősszel tankönyveihez, míg az önkormányzat további 70 ezer forintjából kirándultak az óvodába, a suliba járók. Ugyanekkor jutott pénz egyházi célra is, hogy Gyöngyös- solymos I. osztályú műemléke, a római katolikus templom mielőbb ismét régi fényében tündököljék. Kár, hogy az önkormányzat törekvéseit nem kíséri valamennyi esetben kellő megértés. A még el sem készült szennyvíz- vezetékeket csapadékvizekkel is terhelik, amivel eredeti rendeltetésük teljesítését veszélyeztetik, s elég sok illegális szemétlerakással csúfítják a falut. Miközben az idén 54 millió forint szolgálja a különböző fejlesztéseket — postai szervezésben épül már a modem telefon- hálózatit —, megkezdődött a vezetékes gázrendszer megvalósításának előkészítése, hogy a környéken legolcsóbban] üssön a lakosság a korszerűbb tüzelőanyaghoz. Az említett közműves munkák befejezése után az utak rendbetétele következik majd, s a jövő tervei közé tartozik a művelődési ház és környékének vonzóbbá tétele, az iskolai sportudvaron lelátó építése, a Jókai úton valamiféle szabadidős központ kialakítása, a főtéri buszmegálló épületének és szomszédságának megnyerőbb átformálása, nem utolsósorban pedig a temető további szépítése. Megelégedéssel, bizakodással tölthetné el mindez a solymosia- kat — de bosszúságaikat, nyugtalanságukat is el kellett azért mondaniuk. A felszólalók ilyenformán hangot adtak annak, hogy a közműépítések körül bizony elég sok a rendetlenség, utólag derül ki a szabálytalan munkavégzés, és nem menet közben. Igen sok borsot tört a falu orra alá a posta egyik alvállalkozója, a Fázis Rt., mígnem végül is kiadták az útját. A megszüntetett, leszerelt utcai csapok kidöntögetve hevernek a tátongó, veszélyes gödrök mellett, esténként még ma sincs mindenütt elég világosság a közterületeken, a solymosi „hangosbemondó” nem elégséges az egész település tájékoztatásához. Sok kóbor kutya okoz riadalmakat a lakosság körében. Nincs, vagy legalábbis igen kevés a kijelölt erdőterület a kárpótláshoz. Az idézettekből érzékelhetően is számos témát érintő falugyűlés kedves epizódja volt a találkozó elején a már régebbi keletű, de az önkormányzat által első alkalommal tolmácsolt elismerés azok számára, akik a 10 javasolt személy közül a községért legtöbbet tették. Ez alkalommal értékes sportmunkájáért a pedagógusként 37 esztendőn át itt dolgozott Óvári Gyula, s a régi egyházi épületek megmentéséért is nyolc éven át fáradhatatlanul buzgólkodott korábbi katolikus pap, dr. Páka János tisztelendő kapta a „ Gyöngyös- solymosért” kitüntető oklevelet, s pénzjutalmat. A köszönet perceiben megható volt, amikor a lelkész a felajánlott összeget visz- szahagyta a községnek valamely más, nemes célra. Gy. Gy. „...egy jó pénzügyminisztert utálnak...’
