Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19-20 / 299. szám
8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. december 19—20., szombat—vasárnap A Todor Zsivkov ellen meghozott ítélet precedens jellegű: ő az első bukott kommunista vezető, akit nyilvános bírósági tárgyaláson ítéltek el. A per másfél évig tartott, tucatnyinál több alkalommal napolták el, és nem sikerült a felhozott vádpontok mindegyikét bizonyítani. Bulgária egykori teljhatalmú ura (a „cár”) 1911. szeptember 7-én született Pravecben. A család szűkös anyagi helyzete ellenére elvégezte a középiskolát, sőt még képzőművészeti tanulmányokba is belevágott. 21 évesen lett a kommunista párt tagja, a második világháborúban partizánparancsnok volt. 1948-oan a párt szófiai titkára, 1950-ben a KB titkára lett. 1953-ban, Sztálin halála után a BKP-n belül is elkeseredett hatalmi harc indult meg, amelyből Zsivkov került ki győztesen. 1954-ben a KB első titkára lett, de helyzetét csak több tisztogatási hullám után, a hatvanas évek elejére tudta megszilárdítani. 1962-től ő lett a miniszterelnök is, ezt a pozíciót 1971-ben az államfői tisztre cserélte. Zsivkov alatt Bulgária három évtizeden át a mindenkori szovjet irányvonal hű követője volt (rossz nyelvek szerint a tizenhatodik tagköztársaság). Ez csak Gorbacsov hatalomra kerülésével változott meg: az általa diktált tempó túl gyors volt a hetvenes éveinek közepén járó Zsivkov számára. Meghirdette ugyan a peresztrojka bolgár megfelelőjét, a preusztrojsztvót, ami gazdasági téren csak folyamatos és kaotikus átszervezéseket jelentett, belpolitikai és szellemi téren pedig még annyit sem, hiszen mint Zsivkov megállapította, mindaz, ami a Szovjetunióban folyik, Bulgáriában már régen Gyilkol a tiszta heroin A heroinfogyasztás ismét növekszik az Egyesült Államokban, mert ez a kábítószer mind nagyobb mennyiségben és olcsóbb áron kerül a piacra — írta az AP amerikai hírügynökség. Azelőtt inkább a kokaint vették, most azonban a „kokainfogyasztás úgy zuhan, mint egy kődarab, a tiszta heroiné viszont emelkedik” — mondta Mark Kleiman, a Szövetségi Kábítószer-ellenőrző Hivatal munkatársa. Kleiman, aki a Harvard Egyetem segédprofesszora, elmagyarázta, hogy a délkelet-ázsiai opiumtermelés növekedése leszorította a heroin árát a milligrammonkénti 2 dollárról 90 centre. S mivel a kínálat oly nagy, az árusok már nem keverik a heroint más anyagokkal. Az utcán árusított heroin tisztasága az utóbbi években 10 százalékról 40 százalékra emelkedett, ami nagymértékben növeli a kábítószertől való függést — fűzte hozzá a professzor. Egyes városokban már érezni lehet a következményeket. Egy szeptemberi napon Bostonban 48 órán belül 14 tűladagolót kezeltek kórházban, köztük egyet már nem lehetett megmenteni. A rendőrség 65 százalékos tisztaságú heroint is elkobozott, a legtisztábbat, ami valaha is előfordult az Egyesült Államokban. — Ez ijesztő — mondta James Wood, helyettes rendőrfőnök. — Máról holnapra 65 százalékos tisztaságú heroint lehet vásárolni az utcán, csomagját 20 dollárért. Ha a fogyasztó nem tudja, hogy mit vett, meghalhat. A hatóságok főleg azért aggódnak, mert azok a fiatalok, akik félnek az AlDS-től, s ezért nem használnak injekcióstűt, kipróbálják a nagy tisztaságú heroint, amelyet szippantani lehet. New York körzeteben 1988-ban a heroin-túladagolók 25 százaléka szippantotta a kábítószert, múlt évben ez az arány 40 százalékra emelkedett. A heroinmérgezés miatti sürgős kezelések száma 1991-re 55 százalékkal lett nagyobb, mint az előző évben. A baltimore-i kábítószerhivatal szerint a város kórházai már alig képesek megbirkózni a sürgős beavatkozást igénylők tömegeivel. Az Illinoisi Egyetem (Chicago) orvosa, Wayne Wie- bel arról számolt be, hogy a kábítószer-függőség mindegyre erősödik. Azelőtt enyhék voltak a megvonás tünetei. Most az utcákon összegörnyedt embereket látni, akik hánynak, mert elfogyott a kábítószerük. A Zsivkov-per végbement. A gazdaság lassan a tönk szélére került, a török kisebbség elleni fellépés (és az ezt követő menekültáradat) a világ közvéleményét is Bulgaria ellen fordította. Zsivkov politikájával szemben odahaza is megnőtt az elégedetlenség a párton belül és kívül egyaránt. Mégis meglepetés volt, amikor 1989. november 10-én a BKP KB ülésén hivatalosan „saját kérésére, érdemei elismerése mellett” felmentették Zsivkovot, aki akkor a leghosszabb ideje hatalmon lévő kelet-európai vezető volt. (Még ma sem világos, hogy Zsivkov önként távozott-e, vagy palotaforradalom során menesztették.) A bukott politikus érdemei szinte pillanatok alatt szertefoszlottak. Volt elvtársai már két héttel leváltása után elkezdték a szennyest teregetni. Az addig tisztelettel és hódolattal övezett vezetőről kiderült, hogy „túlhangsúlyozta magát a képtelenül hosszú, tudományoskodó frazeológiával telített, ám tartalmilag szegény beszédekben”, hogy személyi kultusz alakult ki körülötte, hogy elszakadt a tömegektől. A hibák felismerése után nem késett a büntetés: 1989. december 13-án kizárták a pártból. A leleplezések folytatódtak: kiderült, hogy „Toso bácsi” miatt zuhant le a JAT légitársaság gépe 1988-ban; hogy családját jogtalan előnyökben részesítette; hogy írószövetségi tagsággal kacérkodott; hogy egy gyógyszer feltalálójaként is élvezett jövedelmet; hogy műveiből egy sort sem írt, de a honoráriumot felvette; hogy angol kém volt, és így tovább. 1990 januárjában letartóztatták Zsivkovot, és vizsgálat indult ellene — egyelőre csak gazdasági visszaélések miatt. A per 1991. február 25-én kezdődött Szófiában. A több mint 21 ezer oldalas vádirat szerint Zsivkov hivatali helyzetével visszaélve, jogtalanul anyagi előnyöket biztosított önmaga és bizonyos személyek javára. A kár 26.516.039 leva. Tételesen: 69 gépkocsi leváért és leszállított áron való érvényesítése: 4.368.563 leva; villalakások bérlete havi 12 leva lakbérért: 3.131.645 leva; kiegészítő javadalmazás a Zsivkov családot kiszolgáló ápolónőknek, stewar- desseknek, gyógytornászoknak, felszolgálóknak: 32.269 leva; gépkocsivezetők és személyi védelem fiának és két unokájának: 266.569 leva; törvénytelen pénzjutalmak: 1.073.659 leva. A második vádpont szerint nem általa írt kiadványok után felvett honoráriumával 40.342 leva kárt okozott, míg a harmadik vádpont még ennél is szerényebb: mindössze 20 ezer leva, amit jogtalan szociális segélyként utaltak ki. (Összehasonlításul: ekkoriban az átlagfizetés 150-200 leva volt; a per költségei csak két hónap alatt 4 millió levát tettek ki.) A per kezdetekor a főügyész derűlátó módon másfél hónapos tárgyalásra számított. Mint kiderült, túlzottan optimista volt. A rétestésztaként nyúló, hol ilyen, hol olyan okokból hónapokra elnapolt pert nemcsak Zsivkov egészségi állapota hátráltatta, hanem az is, hogy a tanúk közül több tucatnyian egyszerűen nem jelentek meg az idézésre. A közvélemény kezdeti lázas érdeklődése néhány hónap után lelohadt: sokan csalódtak, hogy Zsivkovot csak kétes gazdasági ügyek és nem politikai felelőssége miatt fogták perbe (egy ellenzéki vélemény szerint ne kolbász- és pálinkalopásért ítéljék el), és többen csak a vádlott hajlott korát nézték. Egy tavalyi közvélemény-kutatás szerint a bolgároknak csak 30 százaléka mondta azt, hogy Zsivkovot el kell ítélni, 26 százalék szerint viszont államférfi, akit nem lehet bűnözőnek tartani. A per komolytalanságához maga Zsivkov is hozzájárult, aki — jóllehet, állandóan megrokkant egészségére hivatkozott — sorozatban adta a nyilatkozatokat a legkülönfélébb sajtóorgánumoknak, a nyugatiaknak több száz dollár lefizetése ellenében. Sőt, 1992 májusában még gyűjtés is indult a támogatására, mert azt állította, szűkös nyugdijából nem képes a kirendelt ügyvédeket fizetni. A nagy per azért, ha döcögve is, de közeledett a végkifejlethez: 1992. augusztus 14-én Zsivkov az utolsó szó jogán elmondott beszédében tagadta bűnösségét, de azt mondta: ha a bolgár nép békéjét és nyugalmát szolgálja az ítélet, kész belenyugodni abba. A vádpontok közül a dokumentumokkal való visszaélést nem sikerült bizonyítani, így a kiszabható 20 év büntetés 10 évre csökkent, amiből végül hét év lett. Ám még ezt sem kell leülnie, ugyanis a bolgár törvények szerint 80 éven felülieket nem küldenek börtönbe. Zsivkov ellen további három per előkészületei is folynak: gazdasági katasztrófa előidézéséért, nemzetiségi ellenségeskedés szításáért és az internalótáborokért kellene felelnie, ám ezek a vádiratok még csak embrionális formában léteznek. Reklámszünetek: nézők százezrei lesznek hűtlenek a műsorhoz Németországban egyre többet kellemetlenkednek a tévétársaságok hirdetési menedzsereinek a javíthatatlan kapcsolgatok. Menjen akár a legjobb film, a legizgalmasabb sportadás vagy látványos show-műsor, a hirdetési szünetekben rendszeresen körülbelül félmillió néző kapcsolja ki készülékét, vagy vált át másik csatornára. Á tévések egyelőre tagadják, hogy ártanának nekik a hűtlenkedő nézők, sőt állítják: rendületlenül tovább bővül a televíziós hirdetések piaca, amelynek volumene becslések szerint 1992-ben eléri az ötmilliárd márkát. A kapcsolgatás azonban — mint a számok mutatják — ugyancsak gyakori. Az egyik legutóbbi felmérés szerint Németország nyugati felén 18.35-kor még mintegy 3,6 millió szurkoló nézte a SAT- 1-en a RAN című fociadást, amikor is a második reklámszünetben hétszázezrüknek bizseregni kezdett az ujja, kikapcsolhatnékja támadt. Egy részük ugyan visszakapcsolt, de a 18.55-ös harmadik reklámszünetben ismét apadt a nézők száma, 3,43-ról 2,99 millióra. A SAT-1 illetékesei a 10-20 százalékos lemorzsolódást normálisnak tartják. A rosszmájú konkurencia szerint azonban a SAT- 1-nek jövőre az ösz- szes focimérkőzést a „teljesen exkluzív” védjeggyel kellene ellátnia, hogy a pénzénél legyen. Mindazonáltal az egymilliárd márkás bevétellel dolgozó tévétársaság — saját állítása szerint — töretlenül fejlődik, hirdetési helyeinek kihasználtsága 70-75 százalékos. A tények azonban kemény dolgok. A nézettség időleges visszaesése különösen akkor érinti érzékenyen a céget, ha ügyfeleinek úgynevezett nézettségi garanciát ad. A SAT-1 ilyen formában értékesíti futballműsorának reklámszüneteit, harminc másodpercenként átlagban 90 ezer márkáért. Ha a beígért négymilliós nézőszám elmarad, ingyenes ismétlésekkel kell kárpótolniuk a megrendelőt. A vetélytárs, az RTL Plus is kénytelen végignézni, hogyan esik a reklámszünetekben nézőinek száma, a Segélytelefon (a magyarországi Kék fényhez hasonló adás) sugárzásakor 4,5 millióról négymillió alá. Ezek az adatok nem terjednek ki azokra, akik a készüléket bekapcsolva hagyják, miközben kimennek sörért a konyhába. Egy közelmúltban sugárzott Piedone-film harmadik reklámblokkját mindössze 2,84 millióan nézték végig, de a film folytatását már ismét 3,99 millióan. A channel hopping, az ugrálás csatornáról csatornára egyelőre nem téma a közszolgálati televízióknál. Mind az egyes (ARD), mind a kettes (ZDF) csatorna csupán húsz perc hirdetést sugározhat hétköznapokon. Az ARD, amely tavaly 250 millió márkás reklámveszteséget volt kénytelen elkönyvelni, bizakodó, és reméli, hogy miután 32 százalékkal leszállította dijait, újra többen hirdetnek majd nála. Újjászületik a GUM A GUM, Moszkva és egyben a volt Szovjetunió legnagyobb áruháza százéves jubileumára készül, s az évfordulóra vissza akarja állítani forradalom előtti rangját. Az áruház a jövő évben lesz 100 éves. 1889-től 1893-ig épült annak a piacnak a helyén, amelyet 1812-ben, amikor Napóleon hadai bevonultak Moszkvába, tűzvész pusztított el. A háromemeletes épület polcai most első ízben vannak tele, méghozzá a korábbi, gyenge minőségű árukkal ellentétben olyanokkal, amelyeket a vásárló kíván. — Az épületet fel kell újítani, hogy valóban olyan legyen, mint egy első osztályú áruház — mondta az AP amerikai hírügynökség tudósítójának Alexander Bredikhin, aki ügyvezető igazgatója annak a bizottságnak, amely a GUM jubileumi ünnepségeit előkészíti, s amely a költségeket előteremti. A közelmúltban egyfajta „elő- évfordulós” ünnepséget rendeztek divatbemutatókkal és három nyugati cég — az amerikai Samsonite bőröndöt, a Botany-500 férfiruhát, és a belga Santens törülközőt árusító cég — gálaestjével. A GUM forgalma mindig hatalmas volt: a Szovjetunióban naponta 170-200.000 cikket adott el a nagyszámú szovjet és külföldi vásárlónak. Egyébként inkább hasonlít bevásárlóközponthoz, mint áruházhoz. Kü- lön-külön boltok sorakoznak két emelet három folyosóján. 1953 óta nem újították fel, és roskadozó lépcsői, kopott mozaikjai és megrongált szobrai ugyanúgy távol tartották az igényes külföldieket, mint a sarkokban.terjengő bűz. A GUM építészeti emlék. Eredeti formájában fogják helyreállítani. Nagy, díszes főbejáratát nemrégiben nyitották meg első ízben 1917 óta. Az áruházat a bolsevik forradalom idején bezárták, 1920-ban államosították, és rövid időre megnyitották. Sztálin idején egy ideig irodaháznak használták, majd 1953-ban, a diktátor halála után nyitották meg újból. Ä GUM újjászületése nagyrészt a helyiségek nyugati bérlőinek köszönhető. Ott árusít a többi között az Yves Rocher, a ÉO- real és a Lego. Mindegyik csak konvertibilis valutáért ad el. Vevőkben azonban soha nincs hiány. — Mindenki, így a mi vevőink is panaszkodnak az alacsony fizetések és a magas árak miatt, de aki nálunk vásárol, elégedetten távozik — mondják a külföldi cégek képviselői. — A felső osztályokból toborozzuk vevőinket — teszik hozzá. Elvira Konjakova, aki egy Moszkva melletti faluban lakik, nem engedheti meg magának, hogy valutáért vásároljon. — Mégis szeretem a GUM-ot, mondta az amerikai tudósítónak. — Valami apróságot mindig veszek, s remélem, eljön majd az idő, hogy drágább cikkeket is vásárolhatok. A nagylemezek és a zenekazetták alkonya * Bár korai még temetni a nagylemezeket, nem titok, hogy napjuk leáldozóban van. 1993-tól a német áruházkonszemek — a Horten kivételével — már nem gyarapítják raktári készleteiket. Az elmúlt években több európai lemeznyomó üzem bezárt. A kölni Emi-Electrola például öt éve még napi 150 ezer nagylemezt állított elő két műszakban, ma egy műszakban dolgozik, és 50 ezer darabra csökkentette a termelést. Néhány év óta a zenekazetták forgalma is egyre csökken a nyugati világban. Mint ahogy a tíz éve elterjedt kompaktlemez (CD) kiszorítja a nagylemezt, a szakértők szerint az új digitális kompaktkazetta (DCC) előbb vagy utóbb leválthatja az épp harmincesztendős analóg zenekazettát. A DCC- nek azonban máris vetélytársa akadt: a japán Sony-konszern új hanghordozót dobott piacra, a Minidisc-et (MD), amely külsőre a CD erősen kicsinyített változata. Mind a DCC, mind az MD digitális felvételi technikával készül, és hangminőségük a CD- éhez hasonlítható. Míg azonban a Minidisc egyetlen hagyományos hanghordozó rendszerrel sem kompatibilis, addig az új DCC-készülékeken legalább játszhatók a régi — ugyanolyan nagyságú — kazetták is. Mind a DCC, mind a Minidisc kapható lesz műsorral és üresen is. A Philips cég szóvivője szerint egy üres DCC 10-15 márkába kerül majd, egy üres Minidisc 12- 15 márkába. Áz első lejátszásra és felvételkészítésre egyaránt alkalmas DCC-deck, amelyet a Philips októberben dobott piacra, szobai használatra készült, és 1400 márkába kerül. Kicsit később kapható lesz az ezermárkás változat is, tavasszal pedig követi őket a hordozható készülék. A Sony hordozható, Mini- disc-felvételre és lejátszásra alkalmas készülékét nem egészen ezer márkáért akarja kihozni, de kapható lesz — körülbelül 750 márkáért — kizárólag lejátszókészülék is. Ma még nehéz megítélni, hogy a Minidisc kiszorít- ja-e a CD-t, vagy a DCC a zene- kazettákat. Az sem látható előre, hogy a két új hanghordozó rendszer versenyében hosszú távon melyiknek sikerül nagyobb piaci részesedést szereznie. A Sony és a Philips egyelőre úgy látja, hogy a Minidisc és a DCC megfér egymás mellett. A Rajna—Majna—Duna- csatorna „Navigare necesse est” — tartja a tengeri kereskedelem és hajózás fontosságát hangsúlyozó római mondás. 1992. szeptember 25-én az emberiség egy régi álma valósult meg: sok évtizedes tervszerű munka után megnyílt a Raj na- Máj na-Duna-csatorna, pontosabban fogalmazva vízi út, amely révén 3500 kilométernyi folyamatos vízi összeköttetés létesült az Északi-tengertől a Fekete-tengerig. Ezáltal lehetővé vált, hogy Rotterdamtól Sulináig nagy szállítóképességű teherha- jók közlekedjenek egész éven át, teljes merüléssel, s ezzel csaknem felére csökkenjen a két tengert összekötő vízi út, amely 6500 kilométeres volt. A transzkontinentális vízi út gondolata több mint ezeréves, már a frank uralkodó, Nagy Károly is foglalkozott vele, sőt uralkodása alatt, 793-ban kezdték el építeni a Rajnát a Dunával ösz- szekapcsoló csatornát. Ekkor azonban a csatornának csak egy kis része, a Fossa Carolina készült el a Rednitz és a Re- zat völgyében a VIII. század végén. A frankok kísérlete után a csatorna terve hosszú időre feledésbe merült. A következő lépést I. Lajos bajor király (1825-1849) tette meg, amikor kilenc év alatt, 1836-tól 1845-ig 120 km hosszú vízi utat létesített a Duna és a Majna között 100 hajózsilippel. A Lajos-csatoma kapacitása a regensburgi kőhíd miatt csak 120 tonnás uszályokra korlátozódott, így az új közlekedési eszköz, a vasút konkurenciájával szemben már nem volt verseny- képes. Olyan nagy személyiségek, mint Napóleon és Goethe, szintén foglalkoztak a csatornaépítés gondolatával. Az európai belső vízi út tervét legközelebb Széchenyi Ödön, Széchenyi István fia vetette fel. 1867-ben a saját tervei alapján készült Hableány nevű gőzhajón Pestről a Dunán, a Majnán, a Mame-on és a Szajnán át Párizsba hajózott a világ- kiállításra, ezzel is bizonyítva az elgondolás helyességét. (III. Napóleon császár az „emberfeletti vállalkozásért” becsületrenddel tüntette ki őt.) A szükséges építkezésekhez azonban ekkor még nem állt rendelkezésre elegendő tőke. A Rajnát a Majnával összekötő első, 87 kilométeres csatorna- szakasz csak 1883-1921 között készült el, több megszakítással. A csatorna továbbépítése is lassan haladt, a két világháború, a század politikai és gazdasági válságai akadályozták a nagy munkát. 1921-ben alapították meg a Rajna-Majna-Duna Részvény- társaságot (Rhein-Main-Donau AG) azzal a céllal, hogy megépítse a Majna menti Aschaffen- burg és a Duna menti Jochenste- in közötti 677 km hosszú, nagyhajózásra is alkalmas vízi utat. | Az RMD AG időközben arra is jogot kapott, hogy 2050-ig hasznosítsa az érintett folyószaka- \ szók vízerejét. A 677 km hosszú vízi út As- : chaffenburgnál kapcsolódik a Majna alsó szakaszához, onnan : Bambergig 297 km hosszban a Majnán halad. Bamberg és Kel- heim között épült meg a 171 km { hosszú Majna-Duna-csatorna (Európa-csatorna). Tulajdonképpen csak ezen a szakaszon létesült új, mestersé- ges vízfolyás, vagyis csatorna. A j 384 km hosszú majnai és a 2411 km hosszú dunai szakaszon a ha- ? józás feltételeit a folyók szabá- | lyozásával és vízlépcsőkkel te- = remtették meg. Ezért az egész összeköttetést ; célszerűbb Rajna-Majna-Duna r vízi útnak nevezni. Konrad Wec- ^ kerle, a csatornaépítő részvény- társaság igazgatósági tagja szerint az elmúlt két-három évtized- ^ ben a Majna és a Duna közötti C 171 km-es szakasz minden egyes Q kilométerének megépítésére 27 millió márkát fordítottak. A transzkontinentális vízi út 13 országot köt össze, s ezek — köztük hazánk — gazdaságát többoldalúan fogja befolyásolni. Az új lehetőséget különösen az teszi jelentőssé, hogy környezetkímélő, energiatakarékos és gazdaságos teherszállításra nyílik mód a viszonylag sűrűn lakott közép-európai térség és Nyugat- Európa között. Az egész csatornára tervezett évenkénti 15-20 millió tonna árunak 70 százaléka várhatóan a német belforgalom- ban jelentkezik majd, a nemzetközi forgalom kisebb mértékű lesz. Emellett a közlekedés is nagyban érdekelt a vízi út átadásában. Amióta megnyíltak a határok a közép- és kelet-európai orszá- , gok felé, a kelet-nyugati forgalom olyannyira megnőtt, hogy , világosan láthatók a közút és a 1 vasút kapacitásának korlátái. A csatorna üzembe helyezésétől ezért nemcsak azt várják, : hogy csökkennek a szállítási : költségek, hanem azt is remélik, hogy a nagy kapacitású vízi út segít majd bővíteni a közlekedés jelenlegi szűk keresztmetszetét. A vízi út megnyitása nyomán a magyar Duna-szakasz közvetlen összeköttetése Nyugat-Európá- val előreláthatólag serkentőleg ^ hat a hazai kereskedelemre is. k Hazánk így közvetlen vízi úti ' kapcsolatba kerül — többek kö- * zött — a közös piaci országok kö- P zül öttel, bővül majd a kikötők, g valamint a tengerentúli forgal- " mat szolgáló „kapuk” választé- 4 ka. __ c : V AT» A r'cr\A.T\rr \ rTYTDííMiU/t T t
