Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19-20 / 299. szám

HÍRLAP, 1992. december 19—20., szombat—vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN

9.

Vádol a belügyes gyilkos

A pápa és a lengyel katolikus egyház vezetői kompromittálásának kísérletével vádolja Popie- luszko lengyel pap belügyes gyilkosainak egyike a volt kommunista vezetőket.

A két volt belügyi tábornok, Zénón Platek és Wladyslaw Ciaston perében a Popieluszko-gyil- kosságért már hét éve rács mögött levő volt beosztottjuk, Grzegorz Piotrowski nem tudta ugyan megerősíteni a vád állítását, miszerint azok adták volna az utasítást a pap megölésére, megvádolta viszont Cieslaw Kiszczak tábornok, volt belügyminisztert azzal, hogy „tudnia kellett” a dologról, és Wojciech Jaruzelski volt államfőt: saját kezűleg írt alá egy tervezetet az egyházi vezetők elleni titkos akciókról.

Állítása szerint a lejáratásukat célzó kampány első célpontja II. János Pál pápa lett volna volt, akinek még krakkói metropolita koráról közöltek volna kompromittáló könyvet.

Józef Glemp bíboros-prímást a németekkel való, háború alatti együttműködéssel akarták megvádolni, Tokarczuk püspököt pedig egyenesen azzal, hogy a Gestapo ügynöke volt. Popieluszko alakját úgy akarták beállítani, mint aki egyházán belül is ellenzékben van, s ráadásul egyházi pénzeket sikkasztott el.

A vádlott ugyanakkor kitartott amellett, hogy eredetileg szó sem volt Popieluszko meggyilkolásáról, a szándék elrablása és megverése, vagyis megfélemlítése volt.

Ha a bíróság nem tud mást a tábornokokra rábizonyítani, esetleg azonnal szabadlábra kerülhetnek, mert az emberrablásért kiszabható büntetés alsó határa két év — márpedig ennyi ideje tartják vizsgálati fogságban őket.

Kivégzés Texasban

A főbb közlekedési csomópontokon világító táblák figyelmeztették a párizsi autóst: zarva van az autópálya-körgyűrű, a Boulevard Peripherique egy jelentős szakasza, délkeleti negyede. Augusztus volt, viszonylag gyér a forgalom, ezt az időt kellett kihasználni arra, hogy elvégezzék a szükséges javításokat a legmegterheltebb párizsi útvonalon, ha szavatolni akarják a forgalom biztonságát. Az autós ugyan bosszankodott, de tulajdonképpen egyetértett a városi hatóságokkal...

Az alig húszéves „Periph” nélkül Párizs, amely így is fuldoklik az autóforgalomtól, alighanem teljesen megfulladt volna. A várost körülölelő, alig több mint 35 kilométeres, helyenként háromhárom, helyenként négy-négy sávos pálya adja az egyetlen lehetőséget arra, hogy a hat nagy befutó autópályáról észak-déli vagy kelet-nyugati irányba, illetve a közbeeső szakaszokra a belváros érintése nélkül lehessen eljutni. Ez jelenti a közvetlen ösz- szeköttetést az elővárosok egy része között, de gyakran még a „falakon belüli” párizsinak is megéri, hogy inkább kerüljön egyet a Periph-re, de gyorsabban jusson célhoz, mint hogy megpróbálja a centiméterről centiméterre történő araszolást csúcs- forgalomban a belvároson át.

Igaz, könnyen kerülhet dugóba a körgyűrűn is. Ezen az útvonalon ugyanis naponta nem kevesebb, mint 1,1 millió személy- és tehergépkocsi halad, persze nem végig: egy-egy felhajtó gépkocsi átlagosan hét kilométert tesz csupán meg a pályán. Ez az

autómennyiség azonban a francia főváros autóforgalmának több mint negyven százaléka. Mivel az átbocsátóképesség elvben óránként 2200 gépkocsi sávonként, ez azt jelenti, hogy csúcsforgalomban itt is legfeljebb lépésben lehet haladni, s a ki- és bejáratoknál nagy a torlódás. Ennek ellenére meg mindig a gyűrű jelenti a mentőövet a fővarosnak ahhoz, hogy elkerülje a hatalmas kamionok átmenő forgalmát.

A körgyűrű építését az ötvenes évek közepén kezdték meg, s teljes egészében csak 1973-ra készült el. A főváros úthálózatának ez alig két és fél százalékát jelenti, de az építés nem volt könnyű feladat, hiszen például a 35 kilométeren nem kevesebb, mint 110 „műtárgy” — alul- és felüljáró, híd — van. Az útfelület együttvéve egymillió négyzet- méter, s ehhez járul még további 400 ezer négyzetméter a be- és kijáratoknál. Az útvonalon 110 kilométer hosszúságú a biztonsági korlát acélszalagja, háromezer lámpa világítja meg a sötétben. A Peripherique egyben a város határa is, az egykori városfalak mai utóda: a belső gyűrűtől számítódik Párizs, a külsőtől az elővárosok vannak.

A rettenetes terhelés alaposan igénybe vette a körgyűrű építményeit. A közelmúltbeli hosz- szabb lezárásnak az volt az oka, hogy a déli szakaszon főként emelten, betontartókon futó útvonal tartóelemeit fel kellett újítani, de egyúttal rendbe hozták a pályatestet, a világítást is. Már elkészültek a jövő évi karbantartási tervek: 1993 augusztusában

újabb szakasz kerül teljes felújításra. A költség nem csekély: Párizs városa két év alatt ötvenmillió frankot fordít erre.

A Peripherique-et azonban, minden erőfeszítés ellenére, kinőtte már a forgalom az elmúlt két évtizedben. Épül ugyan a várostól távolabb, az elővárosok első gyűrűje mögött egy autópálya, amely újabb gyűrűt alkot majd, főként a teherforgalom számára, de ennek befejezése még hosszú időt vesz igénybe, s nem is alkalmas a forgalom egészének elterelésére a belső gyűrűtől. Ezért a városi tanács tervet fogadott el arról, hogy fokozatosan kiépítenek egy második körgyűrűt is, mégpedig az első alatt, alagútban. Ennek első szakasza éppen a leginkább megterhelt részén, a megjavított pályaszakasz alatt készülne el, kevesebb kijárattal, főként az autópályák közötti közvetlen, és a jelenleginél sokkalta gyorsabb összeköttetésre. Ennek a pályának használatáért viszont fizetni kellene majd, míg a „Periph” használata ingyenes.

Á tanács elvi állásfoglalása egyelőre még csak a pontos vizsgálatok elvégzésére, az előzetes tervek elkészítésére vonatkozik, s megtörténhet, hogy a terv ugyanarra a sorsra jut, mint a korábbi tervek az autópályák közötti, Párizs belvárosa alatt átvezető összekötő alagútrendszer építésének gondolata: elvetik. Az azonban bizonyos, hogy a „Periph” a forgalom bővülésének jelenlegi üteme mellett rövidesen ugyanolyan zsúfolt lesz, mint a szűk belvárosi utcácskák csúcsforgalom idején.

A Texas állambeli Huntsville- ban a közelmúltban injekcióval kivégezték a 37 éves James De- mouchette-t, akit „a siralomházban valaha is őrzött legaljasabb emberként” ismertek. Bűnlajstromán két gyilkosság mellett számtalan erőszakos cselekedet szerepel — legtöbbjüket a börtönben követte el. 1977 óta elkülönítve, különlegesen szigorú biztonsági rendszabályok mellett őrizték a siralomházban.

Demouchette a 182. halálraítélt, akit az Egyesült Államokban kivégeztek azóta, hogy 1976-ban a Legfelsőbb Bíróság — miután 1972-ben alkotmány- ellenesnek nyilvánította a halálbüntetést az akkor gyakorolt formájában — lehetővé tette az egyes államoknak, hogy újból bevezessék a halálos ítéletet. Texasban az ötvenkettedik kivégzett halálraítélt 1976 óta.

A texasi kivégzés hírére a halálbüntetés eltörléséért küzdő amerikai szervezet közölte, hogy értesülései szerint 1992-ben feltehetően több halálraítéltet fognak kivégezni az országban, mint 1962 óta bármikor.

Demouchette a 25. volt az idei kivégzettek sorában, s ez a szám már most elérte az előző, 1987- es rekordot.

Az Egyesült Államokban ez idő szerint több mint 2600 férfi

és nő váija a halálos ítélet végrehajtását. Több tucatnak már ki is tűzték a kivégzését az év hátralevő hónapjaiban, valószínű azonban, hogy sokan közülük halasztást kapnak.

Statisztikai adatok szerint ebben az évszázadban a rekordot az 1935-ös esztendő jelentette — összesen 199 eh'téltet végeztek ki abban az évben.

Az ötvenes években a kivégzések száma évről évre megközelítette az ötvenet, az 1962-es esztendőben 47 halálraítéltet végeztek ki. Az utóbbi években az amerikai bíróságok érezhetően szigorúbban bírálják el a halálraítéltek kegyelmi kérvényeit.

Kísért

a vörös

A világ feketepiacain egy esztendeje cserél gazdát a vörös higanyként ismert anyag, amelyet gyakran neveznek a szovjet : atombomba titkos alkotóelemének.

Az ilyen állítások azonban rendre koholmánynak bizonyultak. Egy orosz nukleáris szakértő ezzel szemben most azt állította, i hogy a vörös higany valóban létezik, de eredete és felhasználása továbbra is rejtély.

Jevgenyij Mikerin, az orosz atomenergia-ügyi minisztérium tudományos és technológiai osz- [ tályának vezetője szerint a vörös higany sem nem halandzsa, sem nem egy nukleáris terrorista álma. Valójában különleges radioaktív anyag, amelyet a mikroelektronikában alkalmaznak.

Mikerin, aki nemrég Londonban részt vett egy plutóniummal foglalkozó konferencián, elmondta az Associated Press tudósítójának, hogy „szinte lehetetlen vörös higanyt tiszta formában előállítani”. „A félelmetes jetihez hasonló — tette hozzá —, senki nem látta még, senki nem tartóztatta fel, és senki sem analizálta”. Mikerin azt mondta, hogy az illetékes orosz minisztérium égisze alatt nem állítanak elő vörös higanyt, de utalt arra a lehetőségre, hogy egy kis cég — a japán mikroelektronikai iparra kacsintva — esetleg gyártja azt.

Hogy azonban mi is a vörös higany, az továbbra is kérdés marad.

Frank von Hippel, a Princeton Egyetem professzora, aki maga is részt vett a londoni konferencián, kijelentette, hogy Mikerin az első orosz, aki legalább valamit elismert a vörös higany létezéséről. „Amit azonban nekünk mondott — így von Hippel —, az nem elegendő. Kedves lenne, ha Mikerin vagy egy másik orosz hivatalos műszaki magyarázatot : tudna adni nekünk arra, hogy mi j is tulajdonképpen a vörös hi- : gany, melyek a tulajdonságai, és mire használható”.

Von Hippel szerint „nagyon különös, hogy az oroszok ennyire mélyen hallgattak erről a do- 1 logról. Nyilvánvalóan érdekükben áll, hogy elejét vegyék az ilyen híreszteléseknek, amelyek arra engednek következtetni, hogy nem rendelkeznek teljes ellenőrzéssel saját nukleáris anyagaik felett”.

Az Urál hegységben működő egyik nukleáris berendezés egy munkatársa két alkalommal is i azt mondta neki, hogy a vörös hihigany

ganyt a hőkereső rakéták infravörös érzékelő berendezéseinél használják. Mikerin és a meg nem nevezett másik orosz egyaránt azt állították, hogy a vörös higany egy reaktorban vagy gyorsítóban válik radioaktívvá.

„Sohasem hallottam erről az anyagról” — nyilatkozta viszont dr. Bor Tsaur, a Massachusetts-i Műszaki Főiskola Lincoln Laboratóriumának szakértője. Telefonon adott felvilágosításában elmondta, hogy infravörös érzékelőkhöz kadmium-tellurid higanyt használnak, és kétségét fejezte ki, hogy a Mikerin által említett antimon-oxid higanynak (a vörös higanynak) előnyösebb tulajdonságai lennének.

Von Hippel olyan értesülést szerzett az uráli orosz tudóstól, hogy a vörös higany ára több mint tízszerese az aranyénak, egy kiló vörös higany 160.000 dollárba kerül.

Tavaly feketepiaci eladók megpróbálták, hogy vörös higanyt adjanak el Bulgáriának, Csehszlovákiának, Olaszországnak és más európai országoknak, kilónként 40.000-500.000 dolláros áron.

A vörös higany, vagy valami, amit így neveznek, 15 évvel ezelőtt jelent meg először a feketepiacon. A New Scientist című tekintélyes tudományos folyóirat szerint „vörös”-nek azért nevezték, mert a hajdani Szovjetunióból származott.

Amikor aztán 1991-ben újra feltűnt, a vörös színről nevezték el. A nyíltan áruba bocsátott vagy az európai országok rendőrsége által elkobzott mintákról kiderült, hogy közönséges és olcsó, vörösre festett higanyról van szó, mint amilyen az általánosan használt ipari vegyi higany-oxid, vagv az antiszeptikus higanyjód.

Általános a kétkedés ma is a vörös higany létezésével szemben. Az amerikai energiaügyi minisztérium bulletinjának áprilisi számában olvashattuk:

„Úgy hírlik, egy lusta és tehetségtelen művész higanyt próbál eladni egy körömlakkal vörösre festett üvegben”. Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nyilatkozatban szögezte le, hogy „mélységesen szkeptikus” a vörös higany létezését illetően. „Tudomásunk szerint nincs szó olyan anyagról, amelyet bármiképpen is fel lehetne használni nukleáris fegyverek előállításában” — szögezi le a nyilatkozat.

Három nap a CSIT

Azt mondják, hogy a csíksomlyói katolikus kegytemplom Má- ria-szobra sír, ha a székely nép nagy veszedelemben van, hogy még a tatárjárásból menekült meg, mert nem fogta láng, nem bírt vele a hódítók haragja sem... Három napon idén újra elé járultak fiatal hívei: a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, a CSIT. Több mint két és fél ezer résztvevője szinte mind kötelességének érezte, hogy letérdepeljen előtte, fohászkodjék hozzá.

Idén tizedszer rendezték meg a Pünkösdi Csíksomlyói Passióról immár világhírű templomban, a hozzá csatlakozó kolostor udvarán és a környező parkokban, ligetekben, dombokon és fenyvesekben a nyári ifjúsági találkozót, a CSIT-et — ez volt a negyedik nagyobb összejövetel.

Először tíz éve, a Ceausescu- rezsim teljes apparátusával szemben tucatnyi szeredai és környékéről való (Somlyó egy Csíkszeredához csatlakozó dombon fekszik) ült össze, hogy elmélkedjék elsősorban vallásos témákról is, ami persze, a biztonsági szervek szemében eminensen világi tevékenység volt. A kezdemenyezés Gergely István, a mai csíksomlyói fotisztelendő nevéhez fűződik — akkor papnövendék volt. A Securitate hamar nyomára jött a „veszedelmes szervezkedésnek” — a résztvevőket gyakorta behívatták, kihallgatták, fenyegették: megkísérelték szétverni ezt az önálló, nemkívánatos szervezkedést.

— Nem sikerült, hiába próbálták — mondja Széli Hajnalka, aki ennek a fiatal gyülekezetnek egyik szervezője és ihletője, a csoport Kistestvér című kiadványának publicistája.

1989 nyarán — tehát a Ceau- sescu-rezsim utolsó hónapjaiban

— vált először tömegessé a csíksomlyói ifjúsági összejövetel: a rezsim megdöbbenésére vagy másfél ezer fiatal gyűlt össze, vonult végig a környező dombokon, rakott nehéz kövekből óriási feliratot Jézus nevével a hegyoldalra. A biztonságiak kamerái ugyan ott lógtak a faágakon

— de ekkora tömeggel szemben a Securitate jobbnak látta kesztyűs kezet alkalmazni. Nem lépett rögtön közbe, megvárta, amíg elvonul a fiatal sokaság, akkor szedték fél a hegyoldalról, nagy munkával, a CSIT jelszavát.

Ma ez az erőt adó múlt. Idén immár egész Románia magyarlakta területéről, Magyarországról és máshonnan — például Franciaországból — is érkeztek csoportok, fiatalok. A templom oldalán lévő zöld téren felvert sátrakban, vagy családoknál szálltak meg az érkezők.

A találkozó első napján több százan vettek részt — mezítláb — a bencés romokhoz vezető zarándoklaton, szentmisét hallgattak a csúcson, másnap Janovics Sándor orgonakoncertje után a „Szaporodjatok, sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a Földet” bibliai gondolatához kapcsolódó orvosi és vallási előadásokat hallgattak meg a kolostorudvaron, a kegytemplom előtti árnyas fák alatt. A szerelem és a párválasztás kérdéseit külön-kü- lön vázolták a „tiniknek”, a jegyeseknek, a fiatal házasoknak, majd a fiatalok maguk formálta tízes csoportokban vitatták meg a hallottakat, ősrégi téma ez abban a Romániában, amelynek normális demográfiai fejlődését előbb a Ceausescu-házaspár által elrendelt szigorú abortusztilalom, majd a diktatúra bukása után reakcióként bekövetkező abortuszáradat, a natalitás hirtelen csökkenése zavarta meg.

Szentmise és vacsora, majd koncert zárta a második napot, végül főpásztori mise és körmenet után együtt értékelték a résztvevők a három nap munkáját. Egy budapesti humorista műsora előzte meg a búcsúzkodást, az áldásosztást és az esti záró tábortüzet.

Vallási esemény volt, de egyben ifjúsági és romániai magyarságtalálkozó is: ez, és a csíki táj szépsége, a Somlyói kegytemplom és hegyoldalra kapaszkodó, fenyvesbe vezető, fiatalok benépesítette Kálvária-út varázsa együtt biztosította a CSIT idei sikerét.

Schiller

levelezése

Elkészült Friedrich Schiller levelezésének teljes — tíz kötetből álló — gyűjteménye a Hermann Böhlaus Útóda kiadásában — közölte a Neckar menti Mar- bachban a kiadó szóvivője. A most elkészült 10. kötet 229 levelet tartalmaz az 1790 március és 1794 május közötti időszakból. Ezzel az országos Schiller- kiadás a helyére léphet a nagy német költő levelezése eddig egyetlen tudományos igényű gyűjteményének, amelyet Fritz Jonas 1892 és 1896 közt adott ki.

Az országos kiadás tíz kötete összesen több mint 2200 levelet tartalmaz. Ezeknek mintegy 85 százalékát sikerült Schiller kézírása alapján megfejteni. Ellentétben Jonas gyűjteményével, az országos kiadás minden egyes levélhez részletes magyarázatot fűz.

Örvendetes, hogy ismét piacra került az országos kiadás hosszú időn át hiányzó első kötete.

Schiller műveinek teljes gyűjteményes kiadása 1943 óta jelenik meg kötetenkét Weimarban. Eddig 40 kötet került a könyvesboltokba. A ’90-es'évek végére várható a gyűjteményes kiadás lezárása.

Rács mögül rács mögé?

A börtönszituáció Erich Honecker számára nem új. Nem is azért, mert a nácik idején egyszer már foglya volt a moabiti fegyháznak, hanem mert eltávolítása óta gyakorlatilag börtönkörülmények között él: kiköltöztették Wandlitzből, a prominensek fallal körülvett villás-parkos telepéről, kórházban volt, rövid ideig egy lelkésznél lakott Lobetalban, majd a beelitzi szovjet laktanyában. Kiszöktetése után Moszkva következett: az ottani száműzetés jó részét is kerítés mögött, a chilei nagykövetségen töltötte.

A moabiti börtöntől légvonalban néhány száz méterre található a Bellevue kastély, az egyesített Németország elnökének rezidenciája, Richard von Weizsaxkeré, aki öt évvel ezelőtt Bonnban vörös szőnyeggel, lengő zászlóval és himnusszal fogadta „a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökét, németet németek között.”

Honecker azonban — amint azt nemrég egyik ügyvédje, Friedrich Wolff egy lapinterjúban elmondta — nem érzi úgy, hogy elárulta őt Kohl, vagy Von Weizsa:cker, elvégre „ők politikai ellenfelei, tőlük nem várhatott jobbat”.

Csalódottsága a másik félnek szól — egykori orosz és chilei partnereinek.

Az egykori mindenható NDK-vezető — mondja Wolff — a börtönkörülményeket annál is inkább nyugodtan viseli, mert korábban is kénytelen volt spártai módon élni.

Igényei nincsenek — „mindig nagyon uralkodik magán, nem mutat érzelmeket.” Összeszedett volt, amikor megtudta: német orvosok májrákot állapítottak meg nála.

Miután július végén Moszkvából Berlinbe szállították, egy köztörvényes bűnözővel zárták össze, aki — mint mondta, s talán nem is sejtve, hogy ki is a cellába toppanó új rab — „nyugodt öregurat” ismert meg Honecker személyében. A közösködés egy napig tartott. Most külön zárkában lakik, orvosiban, egyedül.

Van televíziója és rádiója, kapja a Neues De- utschlandot és a Frankfurter Allgemeine Zeitungot.

„A médiumokon keresztül megpróbál politikai képet alkotni magának, és dolgozott politikai védőbeszédén. A három ügyvéd valamelyike naponta felkeresi” — mondja a három közül az egyik, Wolff.

Wolff és Honecker orvosai vallják, hogy kliensük nem bírná ki az akár két évig is elhúzódó pert.

Az ügyvédek vallják továbbá, hogy jogi eszközökkel lehetetlen vállalkozás feldolgozni az elmúlt négy évtized német-német, kelet-nyugati történelmét: „a német bíróságnak és politikának hálát kell adnia Istennek, hogy van ez a betegség, amelyre hivatkozva nem kellene lefolytatni a pert”, ám a bírák és a politikusok, a jelek szerint, „versenyt futnak a halállal”.

Az ügyvédek beadványokkal árasztják el az ügyészséget, s ha netán Berlinben mégis úgy Határoznának, hogy Honeckert a fogságból szabadlábra helyezik, szerintük lenne is egy hely, ahol haláláig élhetne.

Bár a volt politikus első házasságából származó lánya úgy nyilatkozott, „nem csapná be az ajtót” apja előtt, akivel amúgy nem érintkezett, Wolff még jobb megoldást tud: biztonságot, egyszersmind kis személyes mozgásteret leginkább egy kolostor nyújtana a moabiti fogoly számára.

A „Periph” újjászületése