Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-12-13 / 293. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. december 12—13., szombat—vasárnap

A kormányprogram már a fejlődés

mérföldköve lehet?

Beszélgetés dr. Gyulai Gábor köztársasági megbízottal

„Kérem és biztatom a Heves megyei településeket, hogy éljenek a pályázati lehetőségekkel...’'

Mint lapunkban számot adtunk róla, a kormány december 3-án tárgyalta a Borsod-Abatíj- Zemplén és a Heves megyei régió válságos helyzetével kapcsolatos feladatokat. Egy hároméves fejlesztési programot hagyott jóvá, amely megyénket közvetlenül is érinti Heves és Pétervására városok körzetében, illetve egészen közvetve hatással lehet egész szőkébb hazánkra. A régió köztársasági megbízottját, dr. Gyulai Gábort ezekről az elképzelésekről kérdeztük.

— A kormány abból indult ki — mondja bevezetőként—, hogy a tüzet ott kell oltani, ahol a legnagyobb. Oda kell, hogy irányuljon a kormányzati segítség, ahol legtöbb a gond. Ennek megfelelően a támogatandó települések kiválasztásánál is bizonyos szempontokra kellett figyelemmel lenni. Olyanok kerültek a kedvezményezettek körébe, ahol a munkanélküliség eléri vagy meghaladja az országos munkanélküli-ráta kétszeresét, s ahol társadalmi, gazdasági szempontból nagy az elmaradottság. Ebből következően Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből 270, Heves megyéből pedig 42 települést érint a program.

— Ha ilyen szempontból osztályoztak, akkor Heves megye szerencsésebb helyzetűnek érezze magát, mert nincs annyi probléma, s ezért kevesebb pénz is kell azok orvoslására?

— Mindenképpen jobb helyzetben van, mint Borsod, mert az előző településfejlesztési politika nem tette annyira tönkre. Nem vált olyan szerencsétlenné, mint például a borsodi iparvidék.

— Ezek a támogatások kapcsolódnak-e valamilyen lehetséges kibontakozáshoz, vagy

pedig pusztán pillanatnyi mentőövet jelentenek?

— A kormányprogram fejlesztéscentrikus. Abból indul ki, hogy ehhez egyértelműen szükséges a környezeti feltételek megteremtése. Ez pedig az infrastruktúra alapjainak kialakítása: a közút-, a gáz- és a távbeszélőhálózat létrehozása. A nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a külföldi és a belföldi befektetők azokat a térségeket keresik meg, ahol mindez rendelkezésre áll.

— Említette, hogy különböző szempontok alapján sorolták be a településeket, választották ki a támogatásra szorultakat. Emiatt sok a vita. Várható-e valami változás egyes helységek megítélésével kapcsolatban?

— Igen. Magam is indokoltnak tartom, hogy további szempontokat mérlegeljen a kormányzat, ha a kedvezményezett települések körét kijelöli. Szóba jöhet például az egy főre jutó személyi jövedelemadó nagysága, vagy az elöregedés aránya, esetleg más is. Azt is meg kell azonban mondani, hogy minden településnek az az érdeke, hogy bekerüljön a kiemelten fejlesztendők sorába. Erre azonban nincs mód. Mindig ki kell választani bizonyos mércét, amely alapján meghatározható a kedvezményezettek köre. De a központi keretekből nemcsak nekik juthat. E területfejlesztési programon kívül vannak egyéb állami alapok is, amelyekből elnyerhető pénz pályázati úton. Ez a mostani döntés nem jelenti azt, hogy a most kijelölt településeken kívül a többi nem juthat hozzá állami támogatáshoz. Szeretném biztatni azokat a térségeket, ahol jobb a helyzet, hogy próbálkozzanak saját erejükből fejleszteni, s a kormány — a nemzetgazdaság

mindenkori teherbírásához képest — segítséget nyújt.

— Némi félreértés származott abból, hogy a kormány sajtótájékoztatója a szociális válságkezelő programmal kapcsolatban csupán három kisebb térséget említ, köztük a péter- vásárit is. Pedig lényegesen nagyobb, s hosszabb időtartamú ez az egész tervezet.

— A szociálpolitikai program kifejezetten azokat a településeket veszi célba, ahol pillanatnyilag a legkritikusabb a helyzet.

— A pétervásári körzetben mit jelent ez?

— Ha jól emlékszem, ott egy hárommilliós támogatásról van szó: úgy tudom, napközi otthon felújítására kapják.

— Nem tapasztalt-e olyat, hogy Heves megyeiek az ilyen lehetőségekről kevesebbet tudnak? Ez abból is látszik, hogy kevesebb a pályázat, nincs akkora mozgás ilyen téren...

— Valóban, ezt mi is tapasztaltuk. Különösen az infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatban futott be Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből több ilyen pályázat. Ez azzal is összefüggésben lehet, hogy a Borsod megyei elmaradás lényegesen nagyobb, mint a Heves megyei. Több olyan kisebb régió van Borsodban, ahol még az alapközművek sincsenek meg. Úgy hiszem, Heves megye ebben Borsod-Abaúj- Zemplén előtt jár. Feltehető, hogy másképpen jelentkezik a szükséglet a két megyében. Ettől függetlenül el kell mondanom, hogy a polgármesterek részére megszervezett regionális konferenciákon mindkét megyében elmondtuk az információkat. Elvileg tehát az említett települési körökben tudni kellett arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy kellő állami támogatást kapjanak. Én szeretném is kérni és biztatni a Heves megyei településeket — elsősorban azt a negyven- kettőt, amely megkülönböztetett támogatásra kijelölt —, hogy éljenek a pályázati lehetőségekkel.

— Meghúzódik-e az is a hátterében, hogy a köztársasági megbízotti hivatal központja Miskolcon működik, ezért jobban törődik a borsodi problémákkal? Szerepe lehet-e ebben egy miskolci lobbynak?-— Én azt mondom, hogy ilyen nincs. Egyértelműen a regionális szemléletet szeretném megerősíteni. Úgy gondolom, hogy egyik megyének sem lenne jó, ha miskolci vagy egri lobby alakulna ki úgy, hogy egymás törekvéseit kioltsák. Ennek ellenére valamiféle jó értelemben vett lobbyzás szükséges, de a két megyének együtt tudnám ezt ajánlani.

— Heves megyében voltaképpen milyen célokat támogat ez a program?

— A megyében két térséget érint ez az állami támogatás. Olyan beruházásokról van szó, amelyekre a kormány kiemelten biztosít pénzeszközöket. Heves város körzetében segíti a Tárná menti kisregionális vízellátó rendszer bővítését, a Tisza-tó jobb partjának szennyvízelvezetését, illetve a gázhálózat kiépítését Tarnaörs, Erk és Zaránk; Tárnáméra, Boconád és Tarna- zsadány; Erdőtelek, Tenk, Átány, Kömlő, Hevesvezekény, Tarnaszentmiklós és Pély térségében, illetve a Pély és Jászkísér közötti út megépítését, Heves városában pedig a távolsági autóbusz-pályaudvar befejezését. Pétervására környékén támogatja a program az istenmezejei vízbázis fejlesztését és a gázellátó rendszer megteremtését Váraszó, Ivád és Sírok térségében.

— Ebben a kormányprogramban olyan elképzelések is vannak, amelyek nemcsak ezeket a településeket, hanem a térség egészét érinthetik.

— Mindenekelőtt az M3-as autópálya megépítését említeném, amely az egész térségre hatást gyakorol. De ilyen lépés a kelet-magyarországi befektetési részvénytársaság megalakítása is, hiszen a bel- és külföldi befektetőket vonzaná ide. Ezenkívül Sátoraljaújhely térségében vámszabad területeket hoznánk létre, amely földrajzilag ugyan távol esik Heves megyétől, de mindenképpen egy lehetőséget jelent számára. De ide sorolhatnám a 3-as és a 26-os út korszerűsítését is.

— Hogyan kapcsolódik ez a program az ország gazdasági változásaihoz, elképzelhető-e valamilyen általános fellendülés, amelybe bekapcsolódhatna a térség?

— Nem lehet elválasztani mindezt az ország általános gazdasági vérkeringésétől. Úgy vélem, akadnak már pozitív jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a közeljövőben a munkanélküliség emelkedése megáll, s elindulhat a beruházások növelése, s a vásárlóerő megerősödése. Éz szükséges az élénküléshez. Nem gazdasági szakember, hanem közigazgatási vezető vagyok, így hát nehéz volna megjósolnom, hogy a kedvező folyamatok mikor indulnak meg. De az összefüggéseket értékelve remélem, hogy 1993-ban a várt fejlődés elindul. Ennek az egyik mérföldköve lehet a kormányprogram is.

— Köszönjük a beszélgetést!

Gábor László

Csatabárd a gyöngyösi

mt mZW m

földekért

H

a az agrártárca politikai államtitkárától eltérően a gyöngyösi kisgazdák „striciknek” éppenséggel még nem is nevezik a helyi mező- gazdasági szövetkezet vezetőit, a tisztségviselőket, az elnököt igencsak támadják. Szóvivőjük nemrégiben meglehetősen texje- delmes levelet is megfogalmazott szerkesztőségünknek, hogy mi sem maradjunk beavatatlanok a gazdaság visszás dolgait illetően. Akár „vádiratnak” is tekinthetnénk a tételes felsorolások listáját, mivel annyira kemény, oly szigorú — a bíróság, az ítélethozatal hatásköre azonban nem a miénk.

Pető Imre elnök a Független Kisgazdapárt városi irodájában is rendületlenül vállalja, hogy igazak az állításai, érvei, helytállóak, amit leírt. Ilyenformán nem marad más hátra az újságírónak, mint hogy felkeresse, meghallgassa a másik felet is, rákérdezzen az igazságra.

A gazdaság központjában Nagy István elnök az első jelentkezésre sem tér ki a találkozó, a beszélgetés elől. Persze sejtelme sincs a kínosnak ígérkező témáról. Nyugodtan hallgatja az előadottakat, noha már a felétől is idegességét várnám. Ugyanis nem kisebbekről van szó, mint olyanokról, hogy eladtak a téesz földjeiből 600 hektárt, s az árát „felélvezte” a vezetőség, a régi gépeket ócskavas-áron értékesítették titokzatos idegeneknek, miközben a vásárlásból kizárták a tagságot. A válságos gazdálkodási körülmények közepette világbanki hitelből vett új John Deer traktorokat a szövetkezettől elkülönült kft.-nek adták bérbe. A főnökség még a „szedd magad” mozgalom meghirdetése előtt felosztotta egymás között a szüretre váró szőlőterületet, s hárman is leszedtek 2,5-2,5 hektáros muscat ottonelt hatforintos áron. Ami pedig maradt, azon olcsó romániai vendégmunkások osztoztak anélkül, hogy „SZTK”-t és más járulékot” fizettek volna utánuk. Aztán — ki ne maradjon — nagy a rendetlenség a sertéstelepen is, valótlan a dokumentált szaporulat, nem létező állatok számára utalványoztak takarmányt, sok millió forintos a hamisítás. Nem utolsósorban pedig igen ködös a vagyonértékelés, vezetőségi határozat nélkül végeztette az elnök a számításokat, s így a megállapítások, például a visontai pince esetében is, a megbízónak kedveznek. S a „kárpótlásra váró tulajdonosok gyalázatos megrövidítése után most a tagság (talán) végső becsapása folyik. ” A földalap képzésekor az igényelt, illetve a hivatal által kijelölt 45 ezer helyett csak 8500 aranykoronányi birtokot biztosítottak vigasztalásul. Föld nélküli tagoknak és alkalmazottaknak a 20-30 koronát sem adták ki, miközben némely 100 vagy 200 aranykoronás tulajdonos részét tovább növelték. Úgy juthatott a tag is gazdaságának tulajdonjogához, ha 20- 30 ezer forintot fizetett érte. Legalább 1200 hektárnyi a rendezés során kispórolt terület, amiről az avatatlan még csak nem is sejtheti, hogy mi lesz a sorsa...

Bármilyen nyugodtnak látszik is az elnök, nem titkolhatja teljesen egyéb érzelmeit. Elő-előszö- kik belőle a tiltakozás, a leírtak citálásakor többször mondja, hogy nem igaz, hazugság, rágalom, amit a fejére olvasnak. Majd magába fojtja a szót, rendezi gondolatait, s higgadtan igyekszik válaszolni a kérdésekre.

— Eladás helyett csak kiadásnak mondanám azt, amire a kisgazdák célozgatnak — magyarázza —, s valójában közel sincs 600 hektárnyi a szóban forgó terület, amit hétvégi kerteknek átengedtünk a közösből. Az egyenként ezer négyzetméteres telkekből ta\án ha ezer darab került azokhoz, akik, hogy úgymond, hobbiból művelgetik. Bérlik, vagy öt év után meg is veszik. Tag és kívülálló egyaránt hozzájuthatott ezekhez, nem korlátoztuk a lehetőségben. Kimondott földeladást azonban a szövetkezet nem kezdeményezett, a város is csak kisajátítással hasíthatott gazdaságunkból, ha az érdeke így kívánta. Ám a szennyvízderítő vagy a lakások építése miatt sem rövidült a birtokunk 25 hektárnál többel. Ami pedig a gépeladásokat, -vásárlásokat illeti: nos, ahogyan a régi eszközeink elhasználódtak, természetesen iparkodtunk ezeket kiselejtezni, értékesíteni, s a lehetőség szerint újabbakkal pótolni. Dr. Nagy Géza műszaki fő- ágazat-vezető feladata volt mindez, s ilyenformán maga is vett Nysa kisteherautót, Szőke Mátyás MTZ traktort, vagy Van- csó Sándor a hasonló erőgép mellett kultivátort is, hogy csupán néhányat említsek.

— A legkedvezményesebbnek talált 20 millió forintos világbanki hitelből beszerzett 10 John Deer, illetve négy Hardy permetező beérkezése után újságban közölt hirdetés nyomán folytatódott a kiszolgált traktorok eladása úgy, hogy dr. Sándor /dzse/jogtanácsosunk irányította a licitet, s például Lehotai Józsefszemélyeben szintén volt vásárló, aki tag. A John Deereket a szövetkezeti tagokból és saját pénzeikből alakított Novus Traktor Kft. a továbbiakban bérli, s velük elsősorban társaink, az itteni gazdák megrendeléseit teljesíti megfelelő díjazásért.

— .S' hogyan történt az a bizonyos szüret?

— Nemcsak a szürethez, hanem még az előtte lévő munkához sem voltunk elegendően, ezért már a nyáron úgynevezett „zöldnapokat” szerveztünk a hétfőkre, amikor a központból és minden termelőegységünktől iparkodtunk besegíteni például a törzs- vagy tőketisztításokba. így gondoltunk arra, hogy jobban járnánk, ha szedetnénk a szőlőt. Számítások is igazolták az elképzelést, s kilogrammonként öt, illetve hat forintért — utóbb a tagság tudtával — meg is hirdettük az akciót. Összesen 25 hektáron történt az egyébként nem sokáig folytatott ilyen betakarítás úgy, hogy a résztvevő 27 személlyel megállapodást is kötöttünk. Közöttük — bár csupán néhányan, de — akadtak tsz-tagok, s persze volt egy olyan is, aki a betéti társaság megszűnéséig valóban vezető volt. Románokat azonban nem foglalkoztattunk, legfeljebb hozzánk vetődött „romákat” engedtünk a sorok közé, és a bérmunkások tb-járulékát is fizettük. Bizományi szerződés alapján történt a szőlő átvétele, s a szerényebb értékesítés következtében eddig 40 százalékban rendeztük az üzletet.

— Mi történik a sertéstelepen, amit egyébként nemcsak a kisgazdák bírálnak, hanem a tagság soraiból is többen elégedetlenül figyelnek?

— Nekünk sem egészen tetszik, ami ott történik, de a vezetőség nem „falaz”, távol tartja magát attól, hogy fiktív állatállomány számára takarmányt utalványozzon, az elhullást hamisítsa, vagy bármilyen módon csaljon. Van ott felelős vezető, korrekt orvos látja el a felügyeletet, laboratóriumi vizsgálatokat végez az Egészségügyi Állomás a dokumefitációkhoz. A gazdaságosság megbízhatóbb felmérésére ellenőrzések történtek, s értékelésük még tart. Ha szabálytalanság, rendellenesség kiderül: a felelősségre vonás sem marad el.

— A bírálat nem egy esetben „alultájékoztatást” emleget. Információk hiányára is hivatkoznak a kisgazdák, amikor a kárpótlás körüli dolgokat feszegetik.

— Még a zárszámadáskor megkapta minden tagunk a Számadás című országos lapot is, amely a szövetkezeti és átmeneti törvényt részletesen ismertette. A tavasszal vagyonnevesí- tő, az ősszel vagyonértékelő, -csoportosító és -megosztó, illetve kiválást jóváhagyó közgyűlést tartottunk, s menet közbenis any- nyi más értekezletre került sor, hogy mostanáig összességében a harmincat közelíti a különféle fórum, ahol tájékozódni lehetett. Ugyanekkor havi újságunk is megjelenik, s évkönyvvel egészítettük ki az információkat. A vagyonrészek szétosztása ellen senki nem fellebbezett. Dr. Nagy Gézáék kivált első 16 fős csoportja és négy személy utólagos közlését követően kértük a gödöllői egyetem szakértői csoportját vagyonbecslésre, mert a kívánt beltelki ingatlanokhoz már kötelező a pártatlan megítélés. Az értékelés nem volt részrehajló, minden tulajdonos számára 32 százalékkal emelkedett az üzletrész értéke... A továbbiakról pedig annyit: a legtermészetesebb, hogy a behozott földek aranykorona-értékét elkülönítettük a közöstől, miután kézenfekvő a tulajdonlásuk, csakis azoké megint, akiktől eredetileg származik. így csupán a megmaradt 17 ezer 106 aranykoronát tudtuk szétfelezni, hogy a tagságnak, és kárpótlásra is jusson. A megoldást törvényesnek találta, és elfogadta a megyei hivatal. Nincs, nem is lehet 1200 hektáros többletünk, s földjuttatási lehetőségünk. A háztáji szőlővel sem üzérkedünk. Ha tagunk, vagy kívülálló használatából utóbb tulajdonba kerül, csupán

az amortizációval csökkentett állami támogatást fizettetjük meg, hogy a felosztott üzletrészek ne csökkenjenek, senki se rövidüljön vagyonában.

— Mint hírlik, mégis történt, s éppen mostanában földeladás. A nagyrédei vállalkozó, Morvái Ferenc vett egy tanyát.

— Igaz a vétel. A licitálásra kijelölt ingatlanok közül értékesítettük az említettet, a Körívé- lyesi-tanyát annak, aki a legtöbbet adta érte. Az árát elkülönítettük, s négy legfontosabb célunk valamelyikének megvalósítására fordítjuk majd a későbbiekben. Nem egyetlen lehetőség volt az említett, lesz árverés nálunk december 18-án is, másra...

A kisgazdák továbbra is tiltakoznak a történések miatt. Vallják, hogy a szövetkezetben szűk- markúan végezték a kárpótlást, s elégedetlenségüknek az országos hivatalban is hangot adtak. A bírósági utat csak azéít nem választják — mondja Pető Imre —, mert úgy túlságosan hosszú lenne. Lőrincz Dezsőné, a gyöngyösi érdekegyeztetőfórum, illetve földrendező bizottság elnöke nemcsak kevesli a kárpótlásra szánt, említett 8500 aranykorona körüli értéket, a 230 hektáros területet, hanem nevetségesen kicsinynek tartja az időközben már 24 ezer fölé emelkedett valós igényekkel szemben. S ezért a Heves Megyei Kárpótlási és Kár- rendezési Hivatalnál már a városban folyó más árverezési, eladási ügyletek azonnali leállítását is kérte.

Ugyanekkor a tagság — a gazdaság tulajdonosainak napokban tartott közgyűlése — elfogadta az átalakulást, egyetértését nyilvánította a törekvésekkel kapcsolatban, s a Gyöngyösi Mátra Kincse Mezőgazdasági Szövetkezet igazgatóságának élére az eddigi elnököt, Nagy Istvánt választotta. S az elnök szerint a gazdálkodó szervezet a nehéz időkben is fizetőképes, még az év vége előtt rendezni tudja háztáji, földjáradéki, részesművelési tartozásait.

Ez talán pont is lehet az ügy végén...?

Gyóni Gyula