Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-12-13 / 293. szám

HÍRLAP, 1992. december 12-13., szombat-vasárnap FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Szilveszterre készülnek Az első — nagyszabásúnak mondható — élő közvetítési! műsorral mutatkozik be szilvesz­terkor Kerecsenden a helyi, ön- kormányzati tv-stúdió. A délutá­ni órákban az év végi hangulat­hoz illő előadásokat, vetélkedő­ket, műsorokat láthatnak majd a nézők. Falugyűlés Dormándon December 16-án a dormándi művelődési házban falugyűlésre kerül sor délután 5 órai kezdet­tel. Az önkormányzat két év alatt végzett munkájáról készült be­számolót Ferencz Vilmos polgár- mester ismerteti az érdeklődők­kel. Adventi játszóház Kedves ajándékot kaptak a minap a Mikulástól a kompolti általános iskolások. A diákön­kormányzat ugyanis érdekes, szórakoztató műsort rendezett számukra, a tanítási szünetet ki­használva. Volt adventi játszó­ház is, amelynek bevezetőjeként rövid előadás hangzott el az ad­ventról, a karácsonyról és az ün­nepekhez kapcsolódó népszoká­sokról. Ezt izgalmas sportverse­nyek követték, sőt még moziz­hattak is nagy örömükre a fiata­lok. Cigányfolklór A Térné Savóra nevű komlói hagyományőrző cigányegyüttes ad kétórás műsort a poroszlói művelődési házban december 12-én délután 4 órától. Irodalmi műsor a könyvtárban Hétfőn délután 5 órai kezdet­tel a füzesabonyi városi könyv­tárban Ungvári Tamás előadó- művész „Borozó” címmel iro­dalmi műsort ad. Másnap a kará­csonyi készülődés jegyében fe­nyőfadíszítés, karácsonyi dalok és népszokások bemutatására kerül sor ugyanott. Betlehemes ünnep A jövő héten szerdán délelőtt 11 órakor Füzesabonyban, a vá­rosi művelődési központban tartja meg a helyi Teleki Blanka Általános Iskola a betlehemes fenyőünnepségét. Közmeghallgatás Ostoroson December 15-én délután 5 órától közmeghallgatást tarta­nak Ostoroson. A lakossági fó­rum fő témája a jövő évi költség- vetés lesz. Ugyanakkor tartanak tájékoztatót a kárpótlásról és a földrendezésről is. Önkormányzati ülés Kedden 17 órai kezdettel tartja idei utolsó ülését Kerecsend ön- kormányzata. A napirenden a vállalkozói orvos szerződésével kapcsolatos tennivalókat rögzí­tik, majd az önkormányzati ta­gok értékelik az idei munkáju­kat. Kompoltiak sikere Galambos László testnevelő tanár irányítása mellett évek óta jelentős sikereket érnek el a kü­lönböző sportversenyeken a kompolti általános iskola tanu­lói. Legutóbb a diákolimpia or­szágos döntőjén lettek harmadi­kok nagypályás fociban, a leány kézilabdások pedig ugyancsak a bronzérmet szerezték meg a me­gyei döntőben. Nyílt fórum Felsőtárkányban Megtalálni az összhangot... Mint arról már röviden beszá­moltunk: a hét elején nyílt fóru­mot rendeztek a felsőtárkányi Szikla Fogadóban. Az esemény elnöki tisztét Komenczi Bertalan országgyűlési képviselő, az Or­szággyűlés környezetvédelmi bi­zottságának tagja vállalta. Ba­kónál Simon polgármester üd­vözlő szavai után Sándor And­rás, a megyei környezetvédők szövetségének elnöke tartott vi­taindítót a helyi tó és a Szikla­forrás egykori állapotának hely­reállításáról. A karsztvíz csökkenésének, a tó, a patakok kiszáradásának okát abban látta az előadó, hogy Eger lakosságának létszámát az elmúlt rendszerben kétszeresére duzzasztották fel. Ám kiderült: nincs annyi víz a város talajában, hogy ezt a tömeget ellássa. Ekkor adtak ki az utasítást arra, hogy csehszlovák mérnökökkel kutat fúrassanak a Barát-réten, és megcsapolják a Bükk karsztvi­zét: 1986-ban a „halálos ítéletet” végre is hajtották. Most azért jöt­tek össze, hogy a hangjukat hal­lassák. Hogy a felsőtárkányiak, a környezetvédők és a természet- barátok követeljék a jóvátételt, az okozott kár helyreállítását, hogy ismét meginduljon a Szik­la-forrás, tiszta és életben gazdag legyen a tó. A nemzeti parK szín­vonalához méltó legyen a „Bükk kapuja”, víz folyjék a tárkányi patakmederben, víztükör csil­logjon a kutakban. A múlt történéseinek felidé­zése után az előadó elmondta azt is, hogy a rengeteg moszat lúgos kémhatásává teszi a vizet, s 24 óra alatt a legszélsőségesebb ökológiai állapotok váltjak egy­mást. A túlzott bakteriális tevé­kenység mocsaras bugyboréko- lásban nyilvánul meg. Kiszáradt a talaj, a levegő. Ráadásul renge­teg karsztvizet szívnak ki Eger és Miskolc számára. Ezután hét pontban sorolta fel a követeléseiket. Ezek között szerepel a teljes vízzáró zsilip át­építése, az árapasztó átalakítása, a tó aljának megtisztítása, a be- torkollasnál új fej építése stb. Ehhezpénz kell, amelyet pályá­zatok utján szeretnének megsze­rezni, elvárva azok kötelező munkáját is, akik kárt tettek a környezetben. Sok felszólalás követte az elő­adást. Többen kifogásolták, hogy a meghívás ellenére nem képviselte senki az egri önkor­mányzatot, illetve a vízmüvet, pedig jó lett volna hallani a véle­ményüket. Az országban egyébként — hangzott el — három „esettanul­mányt” végeztek, ebből első helyre került Felsőtárkány ügye, ami jelzi: komoly veszélyről van szó. A tapasztalatokat beépítik a készülő környezetvédelmi tör­vénybe is. Felvetették új kutak fúrásának lehetőségét, a vezeté­kek néhány napos lezárását, a legkorszerűbb megoldások kere­sésének szükségességét és alkal­mazását. A Bükki Nemzeti Park­nak is jelentős érdekei fűződnek a környezet helyrehozatalához, a vízhiány miatt ugyanis egész er­dőrészek mennek tönkre. Jó szándékú segítségre van most szükség, s kerülni kell a torzsal­kodást Eger és Felsőtárkány kö­zött, hiszen mindkét település infrastruktúrája alapjaiban meg­változott. Közös az érdek a szak­mai feladatok elvégzésére. Ad­dig is, míg az önkormányzat bir­tokába veszi a körzetet, s elkezdi a munkát, szükséges a tisztaság megőrzése, a tó és a patakok szennyezésének megszüntetése, az állampolgári fegyelem betar­tása. A több mint két óráig tartó ta­nácskozás az országgyűlési kép­viselő zárszavával fejeződött be: Komenczi Bertalan egyetértett a felszólalók véleményével, s a kezdeményezésekkel. Felhívta a figyelmet, hogy meg kell találni az összhangot a megőrzés és a fejlődés között. (fazekas) * Épül a tornaterem Az idén — a nyár végén — kezdtek hozzá egy 18x30 méte­res tornaterem építéséhez Kere­csenden, az általános iskola ud­varán. A tartóoszlopok és a tető- szerkezet vázai már a helyükre kerültek, sőt az oldalfalat is fel­húzták egy emelet magasságig, amelynek egyik oldalára üveg­ablakok kerülnek majd. A majd­nem 17 milliós beruházás a jövő tanév kezdetére készül el, termé­szetesen a szükséges belső be­rendezések, tornaszerek biztosí­tása mellett. (Fotó: Gál Gábor) Ha nincs megegyezés Elszabadulhatnak az indulatok „Az árveréskor egymást aka­dályozhatják a boldogulásban...” Dr. Farkas Gabriella, az MDF alelnöke talán nem véletlenül fejtette ki a fenti gondolatot an­nak a kárpótlási fórumnak az elején, amelyre Poroszlón, az MDF helyi szervezetének rende­zésében került sor. A tömegszer­vezetek házában megtartott ösz- szejövetelen .szakértőként vett még részt Kocsis Gyula, a Heves Megyei Földművelésügyi Hiva­tal vezetője, Majorod, Géza, a Heves Megyei Kárpótlási és Kár- rendezési Hivatal főelőadója, va­lamint Oroszy László, a Szovjet­unióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Érdekvédelmi Szervezetének képviselője. A meghívottak előadásaik­ban, majd a kérdésekre adott vá­laszaikban alapos tájékoztatást adtak azokról a folyamatokról, melyek a szövetkezetek átalaku­lásával és a vagyoni kárpótlással, valamint a személyes szabadsá­gukban korlátozottak kárpótlá­sával kapcsolatosak. Az elég nagy számban megjelent helybe­liek pontos információkat kap­tak azokról a lehetőségekről is, melyek elérhetőek lesznek szá­mukra akkor, amikor a kárpótlá­si folyamat végére pont kerülhet. Mi a helyzet Poroszlón? Úgy tűnt — legalábbis a legutóbbi közgyűlésen -, hogy viszonylag békésen zajlik le a községben a termelőszövetkezet átalakulása- átalakítása: 37-en jelezték kivá­lási szándékukat, a többiek a kö­zösen végzendő mezőgazdasági termelés mellett tették le voksu- kat. Ha nem is volt mindenki elé­gedett, de alapjában véve meg- elégedtek-beletörődtek az em­berek a döntésekbe. Azaz nem mindenki: időközben ugyanis a földalapképzést megfellebbez­ték. Ez a „lépés” — amint azt a kárpótlási fórumon a szakértő, Majoros Géza is megerősítette — bizonyos tekintetben jogszerűt­lenségeket is tartalmaz. De nem jártak el minden esetben a jog­nak megfelelően a termelőszö­vetkezet vezetői sem — \ adtak hangot többen ennek az aggá­lyuknak. Felvetődött a kérdés: mennyire volt független a függet­len vagyonértékelés? Két táborra szakadt a valami­kori „közös kollektíva”: kiválni akarókra és a valamilyen szövet­kezeti forma mellett döntőkre. Mind a két csoport valami mó­don becsapottnak érzi magát. Mind a két oldalról részrehajlás­sal vádolják a termelőszövetke­zet jelenlegi vezetőit. A „bent” maradottak amellett kardoskod­nak, hogy a téesz által felvett hi­teleket osszák szét, minden kár­pótlásra jogosult fizessen vissza az adósságokból. A magángaz­dálkodással foglalkozni akarók viszont nem tartják jogosnak, hogy olyan dolgokra felvett hite­leket törlesszenek kemény száz­ezrekkel, amiből ők nem része­sednek. A jogszerű válaszokat, ma­f yarázatokat az érdeklődők a árpótlási fórum vendégeitől megkapták. Ezek az informáci­ók — remélhetőleg — hozzásegí­tik az embereket ahhoz, hogy a napokban sorra kerülő úiabb közgyűlésen a jognak megfelelő­en tudják képviselni akár a ma­guk egyéni, akár a közös érdekét. A közgyűlés nagy tétje: a békés megegyezés. Ha nem sikerül, marad a bíróság: az idő pedig ro­han. A pozitív döntés esetében is — amint arra Majoros Béla, a Heves Megyei Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal főelőadója rámutatott — csak február 10- 20. között kerülhet sor esetleges árverésre Poroszlón. Ellenkező esetben március 31. előtt erre ne számítson senki. A fórum előadói az árveréssel kapcsolatban kifejtették azt a vé­leményüket — a megyei és orszá­gos tapasztalatokra támaszkod­va -, hogy sajnos ez a „pénzeseb­bek játszmája”. A kevesebb kár­pótlási jeggyel rendelkezők bi­zony hátrányban lesznek. S ami még az árveréseket jellemzi, az az emberi gyarlóság: „...ne hagy­juk boldogulni a másikat!” Egy azonban biztos: ezután is együtt kell élni. — rada — s SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: 50.000 Ft-ot NYERHET! A Sipotéka Könyvesboltokban minden 1000 Ft-os vásárlás után sorsjegyet adunk. Sorsolás december 31-én. Sipotéka Könyvesboltok Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Érsek u. 2. Tel.: 323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562 \ s Hogy jó legyen a lapjárása... I Ioo05 80 4 636 Amennyiben a fenti mintaszám megegyezik az Ön betegbiztosítási igazolványának vonalkód alatti utolsó nyolc számával, akkor máris jöhet a kiadónkba, a háromezer forintjáért. Eger, Barkóczyút7. Tel: 36/320-880, 313-644 Ha a nyertes a megjelenés napján este nyolc óráig nem jelentkezik, akkor az összeg a másnapi nyertes javára többszöröződik. Fizessen elő és januártól naponta házhoz visszük a szerencséjét! HEVES "|nHÍRIAP í BETEGBIZTOSÍTÁSI IGAZOLVÁNY Az írás a „harmadik otthonom” Mily távol, mily közel Konrad Sutarski lengyel szár­mazású, Magyarországon élő költő, műfordító, gépészmérnök és kultúrdiplomata egy személy­ben. Az utóbbi tevékenységéért — ezt mint a budapesti Lengyel Tájékoztatási és Kulturális Köz­pont igazgatója fejtette ki — nemrégiben Bethlen Gábor-dij- jal jutalmazták. A minap — mint költő — Füzesabonyban járt, a helyi Lengyel-Magyar Baráti Társaság meghívására. — Miután sokáig Lengyelor­szágban élt, Poznanban járt egyetemre, majd ott is dolgozott néhány évig, milyen körülmé­nyek között került Magyaror­szágra? — Először 1960-ban jártam Budapesten: főként a múzeu­mok érdekeltek, s amint sétáltam a budai utcákon, benyitottam egy épületbe, mert azt hittem, ki­állításokat találok ott. A kapu­hoz jött egy lány, aki kicsit tudott németül, s elmagyarázta, ez egy lakóház. Később ő lett a felesé­gem, s 1965-ben ide költöztem. — Mint írót, mi izgatja legin­kább a világból? — Politikus alkat vagyok, mindig akörül forog a gondola­tom, ami nem úgy jelenik meg az életben, mint ahogyan azt szeret­nénk. Mindig az aktualitásokat veszem írásaim anyagául. De van egy kedvenc témám, amihez mindig visszatérek: ez az 1956- tól a rendszerváltásig terjedő idő­szak Magyarországon és Len­gyelországban. Ez a két ország igyekezett először megreformál­ni a fennálló rendszert. Ha má­sok voltak is az útjaik, haladó tö­rekvéseik azonos irányban foly­tak. Nincs a világon két olyan ha­sonló nemzet, mint a magyar és a lengyel: az emberek rendkívül jól megértik egymás gondolatait, és érzik egymás mozdulatait... Meg szeretném mutatni, hogy nem­csak 1848-ban és az I. világhábo­rúban voltunk együtt, hanem ’56 után is hasonló utakon jártunk. — Mi inspirálta a versírásra? Az első versemet az ’56-os magyar forradalom után írtam, ekkor még egyetemista voltam. Az volt a címe: „Katalin”. A ma­gyar eseményekről szólt, s még akkor decemberben megjelent egy poznani folyóiratban. Utána legközelebb egy, a nyolcvanas évek elején szerkesztett antoló­giában lehetett olvasni, ami Lon­donban jelent meg. Amikor Ma­gyarországra kerültem, még so­káig lengyelül írtam, s a versei­met Fodor András, Csoóri Sán­dor, Weöres Sándor fordította le. Magyarul Radnótitól tanultam. Amikor nem a köznapi nyelvet akartam tanulni, hanem az iga­zán szép, irodalmi nyelvet, a fele­ségem Radnóti verseit tette elem. Ma már kétnyelvű kötete­ket írok és szerkesztek. — Eredeti foglalkozása gé­pészmérnök, s ezzel kereste a ke­nyerét is. Hogyan fér meg egy emberben a versek és a gépek sze­re te te? — Első megközelítésre mint­ha távol állna ez a két dolog egy­mástól, valójában azonban igen közeli gondolatokról van szó. A mérnöki munkában is szükség van a képzelőerőre, a fantáziára. Viszont az írónak sem árt, ha ra­cionalitás rejtőzködik benne, hi­szen művének első olvasója, kri­tikusa ő maga. Ehhez kell a való­ságérzék. Talán az írói fantázi­ámnak köszönhetem, hogy mint tervező, olyan mezőgazdasági gépeket alkottam meg, amelyek még egyáltalán nem léteztek, mást tudtak, mint a világ többi gépei. A paradicsomszedő gé­pért például az Ipari Minisztéri­um diját kaptam meg. — Mint műfordító, sokat tett azért, hogy Lengyelországban is ismertté váljanak a magyar köl­tők alkotásai... — Amikor „Radnótitól tanul­tam magyarul”, utána lengyelül megjelent egy kötetem a hatva­nas évek végén. Ekkor ismerték meg őt igazán Lengyelország­ban. Legközelebb azonban Ady áll hozzám: a ’70-es évek elején lefordítottam az „Akik mindig mindenről lekésnek” című ver­sét, amit otthon betiltottak. Ott nagyon is aktuális vers lett belő­le, így csak 1978-ban jelenhetett meg. De foglalkozom a mai ma­gyar költők fordításával is, most a határon túli magyar költészet izgat. Az ebből készült válogatás nemrég jelent meg Varsóban „Mily távol, mily közel” címmel. — Milyen írói terveket dédel­get? — Valójában keveset írtam, eddig mindössze három saját kö­tetem jelent meg. Szerencsére, az írás sohasem volt kenyérkereső foglalkozásom, így csak akkor ragadtam tollat, ha valóban volt is mondanivalóm. A negyedik — kétnyelvű — kötetem jövőre vár­ható a szülőhazámban. Talán ami nagyon foglalkoztat: a hábo­rú utáni magyar írók bemutatá­sára még nem készült lengyel nyelvű antológia... Sárközi Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents