Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-07-08 / 263. szám
HÍRLAP, 1992. november 7—8., szombat—vasárnap 7. Vakáció izraeli módra UFO-lesen ______________________________________________________________________ M unka a világűrben Hoffmann amerikai űrhajós a Discovery rakodóterén kívül Az összeállított rácsszerkezet a világűrben Az izraeliek nagy többsége alig várta, hogy véget érjenek a nyári szabadságot kezdetére előrehozott választások, és azon nyomban útnak eredt. Pontosabban szólva nem útnak, hanem lé- giútnak. Azok tudtak „útnak” indulni, akik az országon belül, Izraelben vakációznak. S ez sokkal kevesebbe is kerül. Az izraeliek szárazföldön csupán egyetlen országba, Egyiptomba mehetnek. A két ország között 13 éve megkötött békének köszönhetően. Ha egy izraeli külföldre kíván utazni, akkor azt csakis légi úton teheti. Ez pedig igencsak megterheli egy csalad nyaralási költségvetését. A repülőjegy minimum 300 dollár, és ehhez hozzá kell adni a 250 sékelnek megfelelő, 100 dolláros utazási adót, amelyet kivétel nélkül mindenkinek fizetnie kell, ha elhagyja az országot. Ezt az adót, mivel már törvény is született róla, még az idén eltörlik. A sok akadály ellenére az izraeliek szeretnek utazni, világot látni. A lakosság tíz százaléka, mintegy 400 ezer ember utazott külföldre az idén. Tavaly ez a szám magasabb: 550 ezer fő volt. Ami azzal is magyarázható, hogy az Öböl-háború alatt és után az embereknek elege volt a bezártságból, és — szomjúhozva a nagyobb mozgásszabadságot — szinte pánikszerűen repültek ki az országból. A tehetősebbek és a középréteg utazik főleg külföldre. Az idén Görögországot, Törökországot, Ciprust és Nyugat-Euró- pában elsősorban Spanyolországot vették célba. Igaz, hogy az izraeliek számára ez sem teljesen veszélytelen vállalkozás. A húsvéti turistaszezonban az izraeli hatóságok figyelmeztették az izraelieket; hogy fontolják meg, mielőtt egy számukra veszélyes és ellenséges környezetbe utaznak. Elsősorban a Cipruson és Törökországban rájuk leselkedő esetleges merényletekre, veszélyekre hívták fel figyelmüket. Az új izraeli vezetés béke iránti elkötelezettsége várhatóan ezen a téren is javulást hozhat. A közép-kelet-európai országokkal, így Magyarországgal is néhány évvel ezelőtt felújított diplomáciai kapcsolatok utáni rokonlátogatásoK sűrűsége mostanra alábbhagyott, de ma is több tízezres a közép-európai térségbe látogató izraeli turisták szama. Ide elsősorban a kispénzűek mennek, és nem luxushoteleket, hanem főleg privát szállásokat vesznek igénybe. A bejövő idegenforgalom növekedett. Az eddigi 1,2 millió körüli külföldivel szemben az idén 1,5 millió külföldi turista kereste fel az országot. Izraelnek turistánként átlag évi 1000 dollár bevétele van. S ez több, mint az éves exportból származó bevétel. Elsősorban Európából jöttek, a legtöbben közülük szentföldi zarándokúira. Az idén szembetűnő volt a ja- án turisták nagy száma. A uddhista vallásu japánok között mintegy hárommillió keresztény él, akik szintén zarándokúira mentek a Szentföldre. Az Izraelbe irányuló jajrán turizmus növekedése elsősorban annak köszönhető, hogy az El A1 nemrég indította meg Tokió-Tel- Aviv közötti járatát. A kínaiakkal nemrég létrejött diplomáciai kapcsolat hatása a turizmusban az ide látogató kínaiak számában azonban egyáltalán nem érezhető. Nem így a volt Szovjetunióval, ahonnan nem a turizmus, hanem a volt szovjet köztársaságok területéről a zsidók kivándorlása volt tavaly számottevő. Az orosz „ohmok” (úibevándorlók) száma az izraeli lakosság mintegy tíz százalékát teszi ki. Ami a diákturizmust illeti, nos, Izraelt leginkább az amerikai diákok pénztárcája engedheti meg. Sok amerikai fiatal jön Jeruzsálembe, hogy a Héber Egyetemen különböző nyári kurzusokon vegyen részt. Magyarországról a Szochnut (Zsidó Ügynökség) szervezi a magyar zsidó fiatalok izraeli nyári jirogramj át, ők (kollektív mezőgazdasági farmokon) munkán vettek részt. Az idén mintegy 200 tizenéves fiatal ment erre a programra Magyarországról Izraelbe. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az emberiség mára már túljutott az űrhajózás úttörő korszakán, napjainkban megszokott eseménynek számít űrhajósok Föld körüli pályán való tartózkodása. S talán ötven év múlva még egy világűrbe szervezett társasutazás sem számít majd világszenzációnak. Ennek viszont már van egy feltétele: a világűrben űrbázisokat kell létrehozni, amelyek rendeltetése — a vendégek fogadásán kívül — bizonyos munkafeltételek biztosítása is. Valószínű, hogy a munkavégzések némelyike csupán időszakos lesz, de egy bizonyos részük állandó jelleggel folyik majd. Ilyen munka lehet az űrállomások építése, moduljainak ösz- szeszerelése, rögzítése. A jövőben az űrállomásokat a Földön készített, előre gyártott egységekből szerelik majd össze. Az említett egységek nem lesznek túl nagyok, mivel teherszállító űrhajókkal kell rendeltetési helyükre juttatni. Nagyon valószínű az is, hogy a világűrbe űrhajósok helyett jól kiképzett és felszerelt „űrmunkásokat” küldenek. Kalandos és nehéz feladata lesz az ott dolgozó űrmunkásságnak, mivel a vi- lágűrbeni viszonyok teljesen eltérnek a jól megszokott földi körülményektől. Például nézzünk meg egy számunkra teljesen hétköznapi jelenséget, mondjuk az égést. Mi történne, ha egy gyertyát meggyújtanánk az űrkabinban? Meglepődve tapasztalnánk, hogy a gyertyagyújtás nem sikerül. De vajon miért? A gyertya jellegzetes, hosszúkás alakú lángjának fennmaradásához az szükséges, hogy a levegő a láng fölött felmelegedjen, és felfelé áramoljon, s a helyébe alulról állandóan hűvösebb levegő kerüljön. Gyenge légáramlás alakuljon ki, ami állandóan oxigént szállít az égéshez. Az űrkabinban azonban súlytalanság uralkodik, így a levegő is súlytalanná válik. A gravitációs erő hiányában a megritkult levegő nem emelkedik fel, és helyébe nem nyomulhat az oxigénben dúsabb, hűvösebb levegő. így nem alakulhat ki gyenge légáramlás sem, olyan, ami itt, a Földön az égést lehetővé teszi. Jelen esetben csupán gondolati kísérletről volt szó, hiszen biztonsági óvintézkedések miatt nyílt láng használata a világűrben levő űrállomásokon szigorúan tilos. Mindezt azért részleteztük, hogy egy teljesen egyszerű, hétköznapi jelenséggel bizonyítsuk, hogy a világűrben egészen szokatlan jelenségekkel kell számolniuk az ott dolgozóknak. Képzeljük el egy űrszakmunkás átlagos hétköznapját. A műszak az űrruha felvételével kezdődne. Ez a Földön néhány percig tart, az űrhajóban legalább másfél órát igényel... A munkás először egy speciális műanyag ruhába bújik. Ehhez tartozik egy olyan — ugyancsak műanyag bontású — zsákrendszer, ami a vizelet és a fekália felfogását szolgálja. Ezután felveheti a nadrágot és a lábbelit egyesítő ruhadarabot, majd a zubbonyt és a kesztyűt. A felsőruházatot és az alsóneműt, a nadrágot és a zubbonyt kapcsokkal kell légmentesen ösz- szeerősíteni. Végül a sisak felvétele következik, de előbb a fejhez simuló sapkát húzza a fejére a munkás. Ide van beépítve egy sisakmikrofon is. Ezután teszi fel az ablakkal ellátott műanyag sisakot. A felöltözéssel kész, de még nem léphet ki a világűrbe. Ugyanis most következik az előkészület legfontosabb része, amikor a véréből el kell távolítani a nitrogéngázt. Az ember vérében ugyanis bizonyos mennyiségű, oldott állapotú nitrogéngáz van, ez azonban a megszokott nyomáson és nehézségi erő közepette semmi veszélyt nem okoz. A világűrbe kilépő azonban sokkal alacsonyabb nyomás- viszonyok közé kerül, mint a Földön. A vérében levő oldott nitrogén a nyomáscsökkenésre azzal reagál úgy, hogy apró gázbuborék formájában válik ki. Ez a gázkiválás igen súlyos következménnyel járhat, ezért az űrbe kilépő munkás vérében levő nitrogént fokozatosan — gázcserével és nyomáscsökkentéssel — tiszta oxigénre cserélik át. Ez a művelet több óráig is eltarthat. Az űrmunkás — mielőtt még elhagyná az állomást — egy kötéllel biztosítja be magát, amelynek egyik végét az űrhajóhoz, a másik végét az űrruhán levő karikába akasztja be. Minderre azért van szükség, mert odakint elég egy hirtelen mozdulat, és már messze el is távolodott az űrállomástól. A súlytalanságban minden mozdulat váratlan eredményeket produkálhat még a felkészült űrhajós számára is. George D. Nelson kalandja erre a legjobb példa. 1984 áprilisában azt a feladatot kapta, hogy az űrkomppal megközelített Solar Max nevű műholdat a daruszerkezethez kapcsolja. A műholdak — miközben keringnek a Föld körül — tengelyük körül is forognak. Erre azért van szükség, hogy nemkívánatos billegésüket megakadályozzák. Az űrhajós először a műhold forgását akarta megállítani. Megragadta a műhold oldalát, de ezzel annak forgását nem szüntette meg, viszont bukdácsolóvá tette mozgását. Nelson ezután megkapaszkodott a szatelit kiterjesztett napelem- szárnyaiban. A bukdácsolás ezután még erősebbé vált. A megközelítőleg egy tonna tömegű mesterséges holdhoz képest az űrhajós testének tömege elenyészően kicsinek bizonyult. Tehát nem ő fékezte le a műhold mozgását, hanem az rántotta magával. A kísérletet ezek után azonnal be kellett fejezni. Visszatérve űrmunkásunkra, aki éppen szegecseléssel erősítené össze a moduldarabokat... Nos, ő igen meglepő dolgot tapasztalna — a szögre mért ütés azzal a következménnyel járna, hogy ő maga és a modul jelentős sebességgel távolodna egymástól. A szegecs pedig a legkisebb mértékben sem lapulna el. Mondanunk sem kell, ez is egy gondolatkísérlet volt csupán a váratlan események érzékeltetésére. Az űrben tehát speciális csatlakozóegységekkel ellátott szerelést kell folytatni. 1985 novemberében az Atlantis űrrepülőgép két asztronautája látványos építkezésbe kezdett a világűrben. Ennek során egy olyan szerkezet összeállítását próbálták ki, amely szóba jöhet a kilencvenes években tervezett űrállomás építésénél. A szerelést — csavarok nélkül, speciális csatlakozóegységeket használva — rekordidő alatt végezték el. A tornyot a számított két óra helyett 56 perc, a gúlát 30 perc helyett 22 perc alatt illesztették össze. Ma már olyan, egyre modernebb technikai eszközök jelennek meg az űrutazások alkalmával, amelyek a jövőbeni űrmunkák elvégzésében bizonyára fontos szerepet játszanak majd. Már létezik egy, a műhold befogását könnyítő eszköz, a „tüske”, amely lényegében egy másfél méter átmérőjű kerék, amelynek tengelye hegyben végződik. Az asztronauta beilleszti a szerkezet végét a műhold rakétájának végébe, amely pontosan a mesterséges hold tengelyében helyezkedik el. A kapcsolódás után együtt forog a műholddal, majd bekapcsolja a kis helyváltoztató rakétáját, és megállítja a műholdat. Ennek a speciális eszköznek a segítségével sikerül elkerülni a műholdak befogásánál előforduló esetleges baleseteket. Az űrben dolgozó embereknek szerszámokra is szükségük van. Még az űrutazások kezdetén olyan szerszámostáskákat terveztek, amelyeket a földi műhelyekben is megszoktak. Nagy hozzáértéssel dolgoztak a szakértők a legpraktikusabb szerszámostáskán, míg végre kiderült, hogy ennek nem sok hasznát vehetnék odakint az űrben. A tervezett eszközkészlet csakhamar egyetlen kombinált szerszámmá egyszerűsödött. A kézifúróhoz hasonlító, sűrített levegővel hajtott szerkezet alkalmas a csavarok behajtására, valamint a fúrásra. Egy apró tartozék leejtése sem okoz problémát, hiszen a munkadarab is súlytalan, s egy helyben lebegve marad. A kozmoszban dolgozó ember egyik legpraktikusabb segédeszköze az űrkarosszék, amely nemcsak a helyváltoztatás megkönnyítésére szolgál. Rakétaszerű, kis légfúvókákkal mozgatható, így egészen könnyű az űrben elsajátítani vele a tervszerű mozgást. A székre szerelik még az egyéb segédberendezéseket, többek között egy tv-kamerát is, amelyen át az űrkompból vagy a Földről is nyomon követhető az űrben dolgozók tevékenysége. Az űrkarosszéket két, a karfán elhelyezett gombbal vezérlik. Ilyen modern technikai eszköz használatánál is előfordulhat, hogy egy fontos munkaeszköz egy hevesebb mozdulatra eltávolodik a szerelés helyszínétől. Ezek befogására — igen ötletesen — mágneses segédeszközöket használnak. A világűr meghódított térségei még mindig sok meglepetéssel szolgálnak a gyakorlott asztronauták számára is. S minden bizonnyal a távoli jövőben is az űrmunkásság még mindig veszélyes és meglepetéssel teli vállalkozásnak számít majd. Ez csaknem bizonyos, hiszen a dolgozó ember személyes jelenlétét még a legkorszerűbb automata sem képes helyettesíteni... V. Tana Judit Forradalom, széplányok, turisták Nincs ellentét a kubai polgárok számára biztosított széles körű alkotmányosjogok és aközött, hogy a szigetország legszebb idegenforgalmi pontjai, vendéglátóhelyei zárva vannak előttük — jelentette ki Fidel Castro államfő a parlament közelmúltbeli ülésén, amelyen az alaptörvény módosításáról határoztak. A havannai tévé beszámolója szerint a kubai vezető az állampolgári jogokat és kötelezettségeket rögzítő paragrafusok vitája közben tartotta szükségesnek megcáfolni azokat az „ellenséges propaganda által terjesztett véleményeket”, amelyek szerint valamiféle diszkrimináció érné a kubaiakat azáltal, hogy nem juthatnak be a külföldieknek fenntartott szállodákba, éttermekbe, üzletekbe. Szenvedélyes okfejtésének lényege: ha a lakosság minden termékhez, az ország javaihoz szabadon hozzájuthatna, akkor — mivel ezek a javak igencsak korlátozottak — nem maradna árualap az exportra, s így nem tudnák importálni az ország életéhez elengedhetetlenül szükséges energiahordozókat, élelmiszereket, iparcikkeket. Ezért viszik ki az országból a legjobb kubai szivarokat, a kávét, az ínyencek kedvelt rákféléit, amelyekből semmi, vagy csak a rosszabb minőségű jut a hazai lakosságnak. S az idegenforgalom is a kivitel egy fajtája, hiszen az ország szépségét, kedvező éghajlatát „exportálja”, azaz váltja át keményvalutára — folytatta Castro. Ezért ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a többi exportcikk: a java a külföldieké. Amaz állam nem fosztja meg teljesen a vendéglátóhelyek látogatásától polgárait; ez esetben is — akárcsak a tartós fogyasztási cikkek elosztásánál — a munkahelyi érdemek alapján juttatnak beutalókat a dolgozóknak a szállodákba, a mulatóhelyekre. — Sehol a világon nincs egészségesebb turizmus, mint Kubában — jelentette ki az államfő. — Mentes a kábítószer-kereskedelemtől, a szerencsejátékoktól, a bordélyházaktól, a prostitúciótól. Mert vannak ugyan örömlányok, de nem létezik államilag megtűrt prostitúció. A külföldiekkel ismerkedő széplányokat senki sem kényszeríti erre, önkéntesen teszik — magyarázta. S még azt is szükségesnek tartotta hozzátenni: ezek a lányok nagyon tiszták, egészségesek, hiszen Kubában igen alacsony az AIDS-fertőzöttek aránya... A széplányok és az ideológia kapcsolatát megvilágító felszólalás végén Fidel Castro megerősítette: az idegenforgalom is a forradalom javát szolgálja, s mint ilyen, a szocializmus megvédéséért folytatott küzdelem fontos területe. Együtt a csapat (a Discovery űrhajósai, 1985. április)
