Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-07-08 / 263. szám
4 SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. november 7—8., szombat—vasárnap Pető Iván, az SZDSZ elnökjelöltje: A kormány lépései biztatják a szélsőjobbot Tölgyessy Péter, az SZDSZ elnöke: Bátor gazdasági cselekvést A .szabad demokraták november 13. és 15. között tartják országos küldöttgyűlésüket, ott dől el, hogy marad-e a jelenlegi elnök, Tölgyessy Péter, avagy győz Pető Iván. A legnagyobb ellenzéki pártban lezajló folyamatokat — amelyeknek egy állomása ez a döntés — nagy figyelemmel kíséri a közvélemény, mivel már nincs sok idő a következő választásokig. De miben is tér el a két jelölt programja, irányvonala? Nem könnyű válaszolni erre a kérdésre, ezért lapunk a két politikust személyes színvallásra kérte, hiszen a közelmúltban mindketten Eger vendégei voltak. Talán valamivel tisztábban láthatják kedves olvasóink így a képet. Az eredmény pedig egy’ hét múlva kiderül. E gerben, a városházán nemrég szabaddemokra- ta-megyegyűlést rendeztek. Az eseményen a párt több neves politikusa mellett részt vett Pető Iván is, az SZDSZ egyik elnökjelöltje, akitől interjút kértünk. — Tavaly egy, a mostaninál jóval hangosabb kampány után Tölgyessy Péter lett az SZDSZ elnöke, míg az úgynevezett „kemény mag”-hoz tartozó személyiségek, így Pető Iván sem vállaltak. vezető funkciót a pártban. Hogyan ítéli meg a múlt évi küldöttgyűlés óta eltelt időszakot? — Ügy látom, hogy az SZDSZ tagsága és a nyilvánosság előtt többet szereplő emberei sokat tanultak az elmúlt egy év történéseiből. Ez az év jó feltételeket teremtett ahhoz, hogy a mostani küldöttgyűlés már egy más arculatú SZDSZ-t mutasson, mint amilyennek az eltelt két évben a párt látszott. Ezen azt értem, jó esély van arra, hogy a vitákat lezárva egy olyan part lépjen színre, mely az SZDSZ valódi arca volt eddig is, csak legfeljebb nem ezt mutatta. Egy olyan párt, amely elsősorban nem önmagával foglalkozik, hanem azokkal a kérdésekkel, amelyek a magyar társadalmat foglalkoztatják. Ehhez kellett ez az év, ami mögöttünk van, de ez az év elmúlt, és szerintem most a feltételek együtt vannak. — Közismert tény, Ön korábban sokáig mereven elzárkózott az elől, hogy olyan tisztséget töltsön be az SZDSZ-ben, amilyenre pedig jelenleg pályázik. Miért döntött úgy, hogy mégis megméretteti magát, elindul az elnökválasztáson? — Három okot tudok erre mondani. Az egyik az, hogy elég sokan megkerestek: vállaljam ezt a posztot. Olyan emberek, akik talán kevésbé működnek velem napi szinten együtt, tehát nem közvetlen ismerőseim, kollégáim, hanem vidékiek, tőlem távolabb állók. Azt mondták, hogy szerintük a Szabad Demokraták Szövetségének előnyére válna, ha én is elnökjelöltként indulnék. A második ok az, hogy felmértem — természetesen a kérések nyomán —, milyen szerepet játszhatok a továbbiakban a politikában, s úgy láttam, ha nemfogadom el ezt a felkérést, akkor nehezen tudok elszámolni magammal, hogy miért nem az erőm maximális bedobásával képviselem, amit képviselni lehetne. A harmadik pedig: úgy éreztem — és ez persze nem választható el az előbbi két dologtól —, szükség is van arra, hogy mindenki maximális erővel vegyen részt a politika „javításában”, formálásában, hiszen épen abban az időszakban, ami- or az elnökjelölés zajlott, olyan fejlemények mutatkoztak az országban, amelyek sokakat aggasztottak. És miután a politikával engem nem valamiféle küldetéstudat hozott össze, hanem főként lelkiismereti okokból kezdtem politizálni, így ennek a harmadik tényezőnek is nagy szerepe volt. — Az elnökjelölteknek rövid pályázatot kellett benyújtaniuk, ez volt indulásuk feltétele. Arra kérném, röviden vázolja fel, mit tartalmaz az Ön pályázata, hogyan lábalhat ki elképzelései szerint az SZDSZ abból a hullámvölgyből, amelyben jó ideje benn rekedt. — Elsősorban arról ejtek szót a pályázatomban, hogy milyennek kellene mutatkoznia az SZDSZ-nek ahhoz, hogy sikeres lehessen. Tehát nem konkrét, megoldandó feladatokat igyekeztem felsorolni, hanem az arculatot próbáltam megrajzolni. Azt például, hogy milyen vezetési rendszert képzelek el a párton belül. Az SZDSZ-nek szép és ápolandó hagyományai vannak atekintetben, hogy az egyszemélyi dominancia ne érvényesüljön, hanem inkább kollektív vezetés legyen, ahol a párt elnöke első az egyenlők között, de mindkét elemnek, az elnöknek és az ügyvivői testületnek is jelentősege van. Egy másik fontos pont, hogy egy olyan pártnak kell megmutatkozni — amint azt már említettem is —, amely nem önmagával foglalkozik, hanem az ország problémáival. Ahhoz, hogy azt az arcát mutassa fel az SZDSZ, amit kellene, és ami ugyanakkor létezik is, csak most nincs hangsúlyozva, szóval, mindehhez a pártnak kimunkált politikai, gazdasági és szociális programra van szüksége. Ennek a programnak a főbb elemeit emelem ki a fentiek mellett a pályázatban. — Vetélytársa, Tölgyessy Péter nemrég azt nyilatkozta az egyik országos napilapban, hogy az általa képviselt szárny inkább a gyakorlatias szabadelvűségre helyezi a hangsúlyt, ezzel szemben Ön és az Önhöz közel állók egy baloldali liberális, ideologi- kusabb álláspontot képviselnek. Egyetért ezzel a felosztással? — Azzal egyetértek, hogy ez az interjú megjelent, de másképen látom a helyzetet. Én ezeken a dolgokban nem vettem észre érdemi különbséget a két elnökjelölt között. Nem tudom, mi lehet az igazi tartalma az úgynevezett,, gyakorlatias ” és az úgynevezett „nem gyakorlatias” SZDSZ megkülönböztetésének. Szerintem a Szabad Demokraták Szövetségében gyakorlatias politikusok vannak. Magam is — hogy csak egy példát mondjak — a közelmúltban a lakástörvénynyel foglalkoztam, s azt gondolom, amennyiben egy képviselő ilyesmivel törődik, akkor az meglehetősen gyakorlatias tevékenységnek nevezhető. Itt inkább arról van szó, hogy amikor személyek között kell választani egy párton belül, akkor van hajlam arra, hogy a személyek közötti különbségekhez ideológiákat is igyekezzenek felmutatni. Ám ennél többről nincs szó, nincsenek ideológiai, politikai törésvonalak az SZDSZ-ben. Nincs olyan típusú megosztottság, mint ami egynémely nyilatkozatból kitűnik, nincs gyakorlatias SZDSZ és teoretikus SZDSZ. Nincs a pártban olyan törekvés — legalábbis én nem találkoztam ilyennel —, amely az SZDSZ mai pártkapcsolatain a választásokig érdemben változtatni kívánna. Magyarán, azt a beállítást sem érzem pontosnak, hogy mondjuk Tölgyessy Péter és közöttem az lenne a fő különbség, hogy én másfajta pártkapcsolatokat szeretnék. Amikor tartalmi dolgokról beszélünk, mindketten nagyjából ugyanazt mondjuk: az ellenzéki let összeköt bennünket az MSZP-vel és a Fidesszel, viszonyunk a Szocialista Párthoz hasonló, mint a Fideszé, vagyis raktikus dolgokban együttmű- ödünk, de stratégiai szövetségben nem állunk egymással. — Eddig jórészt csupán a párt helyzetéről beszélgettünk, ám most egy, az egész országot érintő problémáról kérném a véleményét. Mit gondol, mi jöhet még az október 23-án, a Kossuth téren történtek után? — Két különböző dolog, hogy mi jöhet utána, és minek kellene jönnie. Nagyon sok múlik a kormányzaton. Azt gondolom, a legnagyobb probléma az, hogy ha a kormányzat így lép fel az ilyen jelenségekkel kapcsolatban, akkor az tulajdonképpen biztatást jelent a szélsőjobboldal számára, biztatást jelent azoknak, akik aggodalmat váltanak ki a magyar társadalomból. Tehát nem öncélú, és nem a kormány lejáratását célzó követelés az, amivel mi felléptünk, vagyis, hogy a kormány erélyesen határolódjon el az ilyen jelenségektől. És ne merülhessen fel a gyanúja sem annak — ami egyébként most már nemcsak gyanú, hanem be is igazolódott —, hogy a kormánykoalíció bizonyos körei szoros kapcsolatban vannak a Parlamenten kívüli szélsőjobboldali csoportokkal. Szóval, ameddig ebben az ügyben nem lesz változás, addig szerintem a kormány lépései biztatásnak minősülnek, s én ezt a magyar demokrácia egyik legnagyobb problémájának tartom. Arról van szó, hogy a napokban például Király B. Izabella MDF-es országgyűlési képviselő azokkal találkozott, akik a Kossuth téren ordítoztak, s a képviselőnő azt nyilatkozta, hogy azonosul a nézeteikkel. Arról van szó, hogy Csurka István azzal a bizonyos Potyka w/ra/mutatkozott együtt a televízió elleni tüntetésen, aki a politikai célokra felhasznált skinhea- deknek kíván a vezetője lenni. Ezek olyan kapcsolatok egy magát demokratikusnak gondoló parlamenti párt és nem demokratikus, parlamenten kívüli erők között, amelyek szerintem meg- engedhetetlenek. Rénes Marcell E zen a héten tartott előadást Egerben, a liberális klubban Tölgyessy Péter, az SZDSZ elnöke. Több órán keresztül állta hallgatóságának kitartó „rohamát”, válaszolt a rengeteg kérdésre. Az interjúra így csak az éjszakai órákban kerülhetett sor. Fáradtság azonban nem látszott rajta, teljes figyelemmel fordult az újságíró felé. — Előadása azt bizonyítja, hogy elsősorban gazdasági problémák foglalkoztatják. Ezzel szemben — ahogy az imént megfogalmazta — az SZDSZ másik szárnya sokszor emberjogi kérdéseket feszeget. Mifoglalkoztatja ma az embereket, racionális érvekkel meg lehet-e őket nyerni ? — Remélem, hogy meg lehet így nyerni a választókat. Jó volna, ha a magyar politika nem az irracionalitás felé fordulna el. Egyszer találkoztam Portugália miniszterelnökével, aki a liberális párt vezetője. Kérdeztem őt, hogy mi volt a titkuk, hogy háromszor nyertek egymás után a választásokon. A válasza az volt: a gyakorlatias gazdasági cselekvés. Ez is megerősíteni látszik azt, hogy mégiscsak ez érdekli leginkább az embereket. — Az érzelmi alapú politizálást elveti? — Érzelmek nélkül nyilván nem megy, de én alapvetően a racionális, szakszerű politizálás híve volnék. — Ön alkotmányjogász. Szakmája szerint nem ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkoznia, mégis, mint egy közgazdász, úgy beszélt ezekről a problémákról... — Jogi egyetemet végeztem, de társadalomkutatónak készültem, érdekképviseletekkel foglalkoztam. A nyolcvanas években az volt a véleményem, hogy közjogot csinálni Magyarországon nem igazán lehet, mert az alkotmányunk nem volt létező jog. Én már akkor elfordultam a társadalomtudományi, közgazda- sági kérdések felé. Politikusként pedig ezt érzem a legfontosabbnak. — Ez a fajta racionalitás képes-e arra most, hogy az SZDSZ-t maga mellé állítsa? Milyennek látja saját esélyeit ennek a fényében? — Tavaly ez az irány igen nagy többséget kapott, idén biztos nem lesz olyan népszerű. De én derűlátó vagyok, mert a műit évi többség jelentős volt. — Azzal vetem ezt össze, hogy amikor az SZDSZ feltört, politikai értelemben megszületett, akkor elsősorban érzelmi alapokon nyugodott. A válsága tulajdonképpen onnan eredeztethető — bár ezt röviden nehéz megfogalmazni —, hogy az a bizonyos kommunistaellenesség, az a fajta kemény fellépés ma már máshogyanfogalmazódik meg. — Igaza van. Az SZDSZ sikerei a népszavazás körüli eseményekből származtak, aztán a válság is részben ebből következett. Akkortól van az a két irány a szövetségen belül. Az SZDSZ egy polgárjogi mozgalomból nőtt ki, és bizonyos értelemben sokak számára váratlanul lett ilyen nagy párt. Én úgy érzem, hogy jó volna az SZDSZ-t megőrizni így, tekintettel arra, hogy a riválisok közül sem a kormánytöbbség, sem az MSZP irányát nem érzem olyannak, amely igaz gazdasági cselekvést ígérne az országnak. Ilyen pártnak csak a Fideszt látom. Nagy veszteség volna, hogyha az SZDSZ kiesne, mert akkor csak rossz, szerintem nem igazán jó irányok közül választhatnának a választók, csak az MDF és az MSZP között. Jó lenne, ha megmaradna egy polgári liberális közép, aminek űj tartalmat kell adni. Akkor a radikális rendszerváltás állt a középpontban, most pedig a bátor gazdasági cselekvés lehet szerintem a tartalma a sikeres középpárti politikának. — Manapság mindenki ezt a bizonyos „középet” célozza meg. Ez még az MDF jelszavaira, kijelentéseire is elmondható. De én a szavaiból azt veszem ki, hogy lebecsüli az „ utca ” hangulatát. Pedig ebben az országban nagyon komoly politikai indulatok fortyognak. Ön szerint nem léteznek feszültségek? — Magyarországon léteznek szélsőséges törekvések, amelyek most már az utcán is megjelentek, ezeket a helyükön kell kezelni, túldimenzionálni nem kell. Nagyon fontos, hogy mértéktartóan kezeljük ezeket. Nem volna jó, ha a horrornézőnek a szerepébeesnénk, aki szeret félni, és felnagyítja a félelmének a forrását. Nagyon veszélyes dolgok történtek, ezzel keményen szembe kell fordulni, és törekedni arra, hogy ne az utca váljék a politizálás fő színterévé. Űgyanakkor meggyőződésem, hogy csak középről lehet ezt hatásosan megfékezni. Ha a másik szél felé moccanunk el, akkor végképp kettészakad a magyar politizálás. A nem mértéktartó magatartás pedig újabb tápot ad a szélsőségnek. Magyarországon az indulatok alapvetően gazdasági természetűek, tehát az elégedetlenség az életnívó csökkenésével. Érdekes viszont, hogy az utcán megjelenő indulatok nem gazdasági, hanem politikai természetűek. Elég csak visszautalnom a közelmúlt utcai megmozdulásokra. Gazdasági tiltakozások inkább csak vállalati szinten voltak. Ezért ügy gondolom, hogy az eddigi utcai megmozdulásokat politikai ügyként kell kezelni. Tekintettel arra, hogy ezek a tüntetések igen nagy részt kormánypártiak voltak. Kormánypárti oldalról nagyon nehéz a gazdasági elégedetlenséget megszólaltatni, hiszen annak a célpontja maga a kormány. Ezek a szélsőségek emiatt nehéz helyzetben vannak, mert csak politikai feszültségeket tudnak felmutatni, mert nevetséges volna, ha gazdasági ügyben szólalnának meg. Ezért abszurd, s nagyon felemás néha ez. Igazán veszélyessé akkor válik majd, ha a gazdasági gondokról ellenzékként szólalnak meg. De a magyar demokrácia intézményrendszere elég szilárd. Tehát ezek a nagy indulatok nem tudnak igazán áttörni. Gondoljunk a tévé, rádió körüli vitákra: micsoda energiák mozdultak ott meg, s történt áttörés? Nyilván, hogy nem. Legalábbis a status quo megvan, sőt inkább a másik irányba változott. Született egy második híradó, átalakult néhány hírműsor vezetése. — Ha a választási kampány idején volnánk, akkor is ezeket az érveket mondaná? Sokan leegyszerűsítve látják a problémákat, s viszonylag könnyű bűnbakként egy-egy népcsoportot, vagy egy előző korszakot, vagy bármit megjelölni. Gazdasági elemzéssel ki lehet-e ma Magyarországon állni a választók elé? — Én kilencvenben is ilyen érvekkel próbálkoztam, s alapvetően az SZDSZ nem volt sikertelen. Abban a megyében, ahol én húsz rendezvényt tartottam, az SZDSZ nyert 3:2 arányban. Két dolgot kell teljesítenie egy választásokra készülő pártnak. Először is jól kell szerepelnie a választásokon, s utána sikeresen kell kormányoznia az országot. Ha egy párt túl sok teljesíthetetlen ígéretet tesz, akkor holtbiztos, hogy 3-5 hónap múlva elfordul tőle a közvélemény, s akkor egy tehetetlen, gyenge, vergődő kormány lesz, vagy ki sem húzza a négy évet. Tehát kínos történések jönnek egymás után, s egy igen nagy mértékű sikertelenség. — Közbevetésül még annyit, ha visszagondolunk az ország- gyűlési választásokra, az ottani kampánynál sok érzelmi szempontot hozott fel az ellenfél, amelyet végül is az SZDSZ nem tudott kivédeni és megválaszolni. — Nyilvánvalóan vannak érzelmi érveim is, próbálok humort is megjeleníteni. De szerintem a választók is tanultak a ’90- es választásból. Nem is annyira az első fordulóból, amikor nagyon egymás mellett volt a két nagy párt. Ha az első forduló eredménye a végeredmény, akkor minimális a mostani kormánytöbbség többsége, s akkor már lehet, hogy űj kormánya volna az országnak. Egész egyszerűen olyan többség alakult ki a második fordulóra, ami elsöprő MDF-győzelmet jelentett. A választók okultak ebből a dologból, és rengeteg helyen tapasztalom, hogy sokkal jobban ügyelnek, hogy hova teszik a voksu- kat, mint ahogy korábban tették. Biztos lesz egy negatív szavazás a mostani kormánytöbbség ellen, és hát a pozitív szavazás győztese szerintem a liberális közép, az MSZP, vagy pedig egy most még nem létező párt lehet. — Azért a józan gazdasági megközelítés mellett a térségnek vannak olyan akut problémái, amelyek például a nemzeti kérdést, a magyarság helyzetét hangsúlyossá teszik. Ezekkel nem kell számot vetni? — Én azt hiszem, hogy az SZDSZ patriotizmusa, a gyakorlati szabadelvű irány patriotizmusa jobb választ ad ezekre a dolgokra, mint a kormány. A kormány gyakran belpolitikai célokat követ ebben: a saját közönségének tapsát akarja elnyerni, és ez nagyon sokszor nem szolgálja a határokon tűi élőket. A gyakorlatiasabb politika itt is sikeresebb lehetne. Azt hiszem, ezt érzik a határokon túl élők is, ezt saját magam tapasztaltam. Magyarországon nincs akkora érzelmi súlya a nemzeti kérdésnek, mint néhány környező országban, nálunk a gazdasági ügyek a leglényegesebbek. De szeretném hangsúlyozni, hogy rengeteg a teendő az SZDSZ-ben a patriotizmussal kapcsolatban, mert voltak mulasztások. Avála- szainkat higgadtan, nyugodtan kell megfogalmazni és népszerűsíteni, illetőleg a határokon túli magyaroknál képviselni. Ha meg tudjuk tenni, akkor ez megoldhatja a dilemmát. Az őszi szezonban a határon túl élő magyarság sok legitim szervezetének vezetőjével találkoztam, és ezek meggyőző beszélgetések voltak. Azt éreztem, hogy fogékonyak a racionális politikára. Gábor László ^ SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK V AJÁNLATA: The Times Világtörténelmi Atlasz Földrajzi Világatlasz A gótika és Távol-Kelet (A művészet története sorozat) Walt Disney mesekönyvek Fizikai összefoglaló feladatgyűjtemény szakközépiskolásoknak Evelyn Marsh: Holttest a sziklákon David Attenborough: Az élő bolygó Vavyen Fable: Mogorva nyár Arany macskakönyv Tankönyvek az Érsek utcai boltban nagy választékban kaphatók! SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. tel.: 316-998 Érsek u. 2. tel.: 323-393 SIPOTÉKA ANTIKVÁRIUM Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. tel.: 322-562 \ jf
