Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-07-08 / 263. szám

HÍRLAP, 1992. november 7—8., szombat—vasárnap EGER ÉS KÖRZETE 5. Az Ifjúsági Ház rendhagyó énekóráin a fiatalok zenei isme­reteiket mélyíthetik el. E héten kedden a Régi magyar zene tit­kaiba avatták be a közönséget a műfaj helybeli művészei: Szabó Viola, Deáki András, Fajcsák Attila, Dzsupin Pál és Gonda Anita. Ugyanezek a zenészek legközelebb november 24-én délelőtt 10 órától a magyar nyelvterület legérdekesebb ze­néjéről, a moldvai és gyimesi csángó népzenéről tartanak rendhagyó órát. Közgyűlés — kedden Legközelebb november 10-én tanácskozik az egri képviselő- testület. A városatyák egyebek mellett a munkahelyteremtést szolgáló infrastrukturális beru­házásokról tárgyalnak majd. Második fordulóban vitatják meg az önkormányzati tulajdon­ban lévő bérlakások privatizáci­ójának tervezetét, s szó lesz a bel­város néhány frekventált épü­letéről is. A közgyűlés — mint mindig — ezúttal is nyilvá­nos. Országos éremcsere A numizmatikusok nagy csa­ládja vasárnap délelőtt 9 órától a Megyei Művelődési Központ­ban találkozik. Ekkor országos éremcserét tartanak, amelyen bárki gyarapíthatja gyűjtemé­nyét. Szociális támogatás a fűtéshez A városi polgármesteri hivatal egészségügyi és szociális irodájá­nak vezetője a legutóbbi közgyű­lésen írásban tájékoztatta a kép­viselőket az 1992/93-as fűtési idényben tervezett szociális tá­mogatásról. A megnövekedett terhek mérséklésére az eredeti­leg tervezettnél több pénzt szán­nak az állampolgárok fűtési tá­mogatására. A távfűtésre 3 mil­lió 564 ezer, míg a hagyományos fűtésre 4 millió 278 ezer forintot fordítanak. Cigány kulturális fesztivál Az idén is megrendezik Eger­ben a cigány kulturális fesztivált a megye cigány nemzetiségű szó­listái, együttesei számára. Az esemény november 14-én dél­előtt tíz órakor lesz a Megyei Művelődési Központban, s a „Magyarországi Nemzeti és Et­nikai Kisebbségekért Alapít­vány” támogatásából finanszí­rozzák. Még lehet jelentkezni öt-, maximum tízperces produk­ciókkal valamennyi előadómű­vészeti ágban Nagyné Váradi Anna szakelőadónál személye­sen vagy írásban. Szebben akarok írni! Tanácsok a dyslexiás- kíubban Adorján Katalin logopédus és pszichológus, s egyben ő a szer­zője a „Szebben akarok írni!” cí­mű kiadványnak is. November 13-án délután 3 órától látogat el és tart előadást az Ifjúsági Ház­ban a dyslexiás-klub szervezésé­ben. Bizonyára sok hasznos ta­nácsot kaphatnak a szülők az e témában igen járatos szakember­től arra nézve, hogyan tudják ha­tékonyabban oktatni az írással- olvasással sokat bajlódó gyerme­keiket. Zsúfolásig megtelt ezen a dél­utánon az egri városháza szépen kivilágított díszterme: sokan voltak „élőben’' is kíváncsiak a közmeghallgatásra, mert a vá­rosi televízió jóvoltából az ott­honukban üldögélők immár egyenes adásban követhették a fejleményeket. Dr. Ringelhann György polgármester, valamint helyettesei, Katona Józsefné és Habis László mellett a képvise­lők jelentős része, illetve a pol­gármesteri hivatal szakemberei is ott ültek, hogy válaszoljanak a polgárok kérdéseire. Elsőként Koós Tivadar szólalt fel, aki lakótársai nevében is kér­te, hogy a Lajosvárosban levő Fiumei út közvilágítását végre oldják meg, hiszen százak botor­kálnak ott végig, a busztól jövet, esténként. Az idén ez a munka nem fért a költségvetésbe, kapta a választ, de jövőre mindenkép­pen megpróbálnak pénzt kihasí­tani erre a feladatra. Antal Évad, Vörösmarty útiak nevében hívta fel a figyelmet ar­ra, hogy — különösen amióta a Széchenyi útról elterelték a jár­művek közlekedését — jelentő­sen megnőtt a környezetszeny- nyezés, és állandósultak a forgal­mi dugók. Építsék meg végre a várost elkerülő utat, hogy leg­alább az átmenő forgalomtól mentesítsék a négysávost — kér­te —, s ha ez nem megy, akkor vi­szont állítsák vissza a régi rendet, mert amíg a Széchenyi utca észa­ki szakaszára be lehetett hajtani, sokkal elfogadhatóbb volt a helyzet, ráadásul most a kórház és a piac szinte megközelíthetet- lennévált. Sajnos, az elkerülő út megépítésére semmilyen konk­rét ígéretet nem kapott a város, hangzott a válasz, és mellé egyja­Közmeghallgatás a városházán Antal Éva: „Botrányos a közlekedési helyzet a Vörösmarty úton...” Képviselők és választók hallgatják egymást vaslat: „használják az autósok a Vörösmartyval párhuzamos ut­cákat is...” Adamkó László, az Achilles Bt. vezetője az ortopéd és gyógy- cipőket gyártó vállalkozás támo­gatását kérte az önkormányzat­tól: Horváth Gyula képviselő ja­vaslata alapján rövidesen a Vál­lalkozás-fejlesztési A lapítvány- hoz fordulhat, amelytől indokolt esetben vissza nem térítendő tá­mogatás igényelhető. Hidegné Szabó Éva, a Rákó­czi út 9-13. számú ház közös képviselője azt nehezményezte, hogy nincs minden lakáshoz kü­lön vízóra, ehelyett egy közös műszer méri a fogyasztást, ami­nek a diját átalányként szétoszt­ják. Ez olyan magasra rúg, hogy elviszi a közös költség 65 száza­lékát is. „Mikor lesz egyéni mé­rés?” — kérdezte, mire dr. Bán- hidy Pétertől azt a választ kapta, hogy ennek két akadálya van: jo­gi és műszaki. Rövid időn belül várható egy új rendelkezés, s ez­után a műszaki megoldás is le­hetségessé válik. Ugyancsak Hi­degné követelte, hogy a távfűtés — bizony borsos — diját nem fi­zetők ellen határozottabban lép­jen fel az ingatlankezelő, nehez­ményezve egyúttal, hogy igen magas a készenléti díj összege. Az Evat Rt. igazgatója, Várko- nyi György válaszában elmond­ta, hogy a távfűtés egy évben 220 millió forintjába kerül a vállalat­nak, ráadásul februárban a gáz árának újabb emelése várható, így a díj mostanában aligha lesz kevesebb. Habis László ezzel kapcsolatban felvetette, hogy az Evat Rt.-nél képződő osztalék­nak az önkormányzatra eső ré­szét fordítsák az energiatakaré­kosságra, a fűtési támogatásra, hogy legalább mérsékelni lehes­sen a tarifák növekedését. Egy úr pedig a közönség soraiból azt ve­tette fel, hogy kössék be a távfű­tést minél több lakásba, s így többfelé oszlana meg az a 220 millió... Szabó Jánosné az északi lakó­telep állapota miatt aggódott, mondván, hogy ha nem figyel­nek oda az illetékesek, akkor ez a városrész Eger „Harlemje” és nyomortelepe lehet. Elhanya­goltak a parkok, sok a szemét, a Tigáz munkaárkait tavasz óta kerülgetik a lakók, sokan a par­kosított területeken állítják le az autójukat, a sporttelep pedig el­keserítő állapotban van... Mint a válaszból kiderült, a költségve­tésből félmillió forintot különí­tettek el az ottani parkok fejlesz­tésére, a szemétszállítás pedig hatékonyabban zajlik a korábbi­nál, bár lehet még rajta javítani. A gázosok vállalták, hogy amint a munkát befejezik, visszagyepe­sítik az általuk feltúrt területe­ket. Többen érdeklődtek arról, milyen feltételekkel lehet majd megvásárolni az önkormányzati bérlakásokat. Mint Gyurkó Pé­ter képviselő elmondta, az elké­szült tervezet alapján a forgalmi érték ötven százalékát kell majd kifizetni, a másik ötven százalék­ban elismerik a lakhatási jogot. Készpénzben azonban mindösz- sze tíz százalékot kérnek majd, a többit 25 évre szóló, 3 százalékos kamatozású kölcsön formájában lehet törleszteni — legalábbis, ha a képviselő-testület így elfogadja majd a tervezetet. Kárpótlási je­gyekkel is lehet majd fizetni, de csak a saját jogon kapottakkal, másoktól vásárolnál nem. Számos kisebb-nagyobb kér­désben — például az uszoda vagy az ’56-os emlékmű ügyében — hangzottak még el felszólalások, közöttük egyéni panaszok is, ám a legnagyobb vitát egy olyan té­ma váltotta ki, amely valójában nem is tartozik az önkormányzat hatáskörébe: a Telestar-Kábel- kom Kft. tevékenysége, ponto­sabban az azzal kapcsolatos el­lenérzések. Több felszólaló ne­hezményezte, hogy a kábeltele­víziós kínálat programcsoma­gokra bontásával egyes kedvelt adók, mint az MTV vagy a CNN, csak az eddiginél magasabb ösz­szegért előfizethető programcso­magban található meg. Mások azt tették szóvá, hogy a kábelek bevezetése nem a legesztétiku- sabb módon történik, s akadt olyan felszólaló, aki szerint a vál­lalkozás arra használja majd mo­nopolhelyzetét, hogy kedve sze­rint emelje az árat. Egy hölgy amiatt tiltakozott, hogy az HBO házimoziját kódoltan adják, kü­lön előfizetési díjért. Réti György, a Telestar ügyve­zető igazgatója válaszában el­mondta, hogy a csillagpontos rendszer kiépítését egyrészt az tette szükségessé, hogy több csa­tornát tudjanak továbbítani, másrészt az, hogy sokan illegáli­san, térítés nélkül nézték a prog­ramokat. E munkálatok során igyekeznek a lehető legkisebb felfordulást okozni, ám ez nem mindig kerülhető el. A vezetéket egészen a tévékészülékig veze­tik, és azért kábelcsatornában, mert a falvésést csak igen kevés lakó vállalná. Áremelésről nincs szó, hiszen eddig 11 csatornát le­hetett nézni 110 forintért, most pedig tizenkettőt. Igaz, hogy né­hány kedvelt program a drágább, 19 csatornás csomagba került át, aminek üzletpolitikai okai van­nak. Az HBO-hoz hasonló mo­zicsatornákért Nyugaton is kü­lön kell fizetni, hiszen ezek vi­szonylag friss filmeket játszanak, amelyekért jelentős jogdijakat kérnek a forgalmazók. Réti úr hangsúlyozta, hogy az HBO-val együtt is csak napi húsz forintra jön ki a legdrágább, húszcsator­nás programcsomag előfizetése, ami alig több, mint egy napilap ára, ám a jelenlévőket ez sem na­gyon győzte meg. A sok köz- és magánügy után Rózsa Sándor az önkormányza­tot látta el tanácsokkal felszóla­lásában. Figyelmeztette a képvi­selőket, hogy ne pártoskodja- nak, hanem a város polgárainak érdekeit szem előtt tartva, minél hatékonyabban működjenek együtt, ügyeljenek a pénzügyek­re és készítsék jobban elő az ülé­seket. Reméljük, a képviselők e tanácsot megfogadják, és már a közmeghallgatáson felvetett problémákat is a Rózsa úr által javasolt szellemben oldják majd meg... (koncz) Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány Emlékezetes vendég) áték... Vendégszereplésének első estjén veretes előadással örven­deztette s rendítette meg közön­ségét a maros vásárhelyi Nemzeti Színház társulata. Gabriel Gar­cia Marquez „Száz év magány” című regényét vitték színre no­vember 3-án este az egri Gárdo­nyi Géza Színházban. Noha a darabot a nevezetes szolnoki előadás nyomán Schwajda György dramatizálása szerint dolgozták fel, más felfo­gásban, más hangsúlyokkal ját­szották. A marosvásárhelyi színtársu­lat nem tud és nem is akar elsza­kadni a mindenkori romániai magyar léthelyzettől, ezért in­terpretálásuk a közép-kelet-eu- rópai és erdélyi magyar sors le­képezése, még akkor is, ha az egyetemes mondandót éppoly fontosnak tartják közvetíteni. Talán lelkűk, lelkünk mélyebben rezdül a remekmű egy-egy szele­tére? Az álmatlanság-kór szín­padon megjelenített rémséges tüneteiben, víziójában ki ne is­merné fel az identitásvesztés — ott — nap mint nap szinte tapint­ható félelmét és lehetőségét? S a hétköznapokban megélt élet­helyzetek még hitelesebbé teszik az írói tapasztalást: a gyűlöletben az ember maga is hasonlóvá vá­lik az ellenségéhez. ■■ S egy nem­zedék tükrében egy nemzet vég­zetszerű sorsát, torzulásának, pusztulásának lehetőségét, de megmaradásának forrását is fáj­dalmasan villantja fel ez az elő­adás. A kizökkent időt... A remekművek általában az élet teljességéről, a teljes élet le­hetőségéről és lehetetlenségéről szólnak. Ez a drámaivá tett csa­ládregény is ilyen. Humánus, he­lyenként humoros és nevettető, s fájdalmas és bizakodó. A terheit, sorsát nehezen, de mégis elvise­lő, Istennel perlekedő, és Isten­hez fohászkodó emberről vall. Mindenki talál magának üzene­tet. A színpadi dikciókat mind­végig kísérő zene, a dél-amerikai miliőt csupán színeiben vissza­hozó díszlet segíti ezt az árnyalt­ságot. A költői, már-már film­szerű, szimbolikus megoldáso­kat sikerült a rendező Kincses Elemérnek e többrétegű mon­dandó szolgálatába állítania. Veretes előadás. Talán kevés­bé levegős, burjánzó, mint ahogy azt az eredeti regény miliője en­gedné. A marosvásárhelyiek fáj­dalmasan, véresen komoly szín­házat művelnek, küldetéstudat­tal. Ezért rendített meg minket ez az este. (S ezen fanyaloghat­nának a kozmopolitizmus pa­lástjában tetszelgő sznobok.) Feltűnő az együttes egyenletesen magas teljesítménye is, noha a társulat vezető színészei főisko­lásokkal együtt játszanak. A többéves egri-marosvásár- helyi szakmai kapcsolat az el­múlt években egyre közelibb ba­rátsággá érett. S míg három esz­tendeje a két társulat vezetőjé­nek kézfogása a politikai válto­zások okozta bizakodást is jelké­pezte, ma már csalódottan, de tartósabb elszánással hangsú­lyozták a művészet és barátság határokat is átívelő erejét... jámbor Az amerikai Michelle Egerben védi a környezetet Egy zöld, aki szőke... „Vendégmunkása” van a He­ves Megyei Környezetvédők Szö­vetségének, aki egyenesen Ame­rikából, a Minnesota állambeli Minneapolisból érkezett Ma­gyarországra. Hosszú, szőke ha­jú, csinos hölgy: Michelle Tabor a neve, s a Békehadtest önkénte­seként az a feladata, hogy a ma­gyar környezetvédőket segítse tanácsokkal, tapasztalatok át­adásával és nemzetközi informá­ciókkal. Michelle egy nonprofit kör­nyezetvédelmi szervezet munka­társaként dolgozott azUSA-ban, így került kapcsolatba a Peace Corps-szal, melynek száz or­szágban vannak munkatársai, akik elsősorban az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság és a környezetvédelem területén működnek együtt a helybeli szakemberekkel. Magyarorszá­gon 110 önkéntes dolgozik jelen­leg: csaknem száz pedagógus és tizenkét környezetvédelmi szakértő. Társaival az elsők a környe­zetvédelmi területen, így, mint mondja, nekik is sok tanulniva- lójuk van még. A várost és a kol­légákat is megszerette, egyre többet sajátít el magyarul, mi­közben angolra tanítja a többie­ket. Úgy latja, hogy a magyar környezetvédő-mozgalom most szerveződik igazán, keresi a ha­tékony „befolyás-gyakorlás” módjait, és ez a fejlődési, erősö- dési folyamat jó irányba halad. Ez azért is jó, mert bár a világon mindenütt a gazdaság az első, a környezetvédelem rendkívül fontos: egyre nagyobb teret hódít a fejlett országok polgárainak gondolkodásmódjában, és emi­att a politikai, gazdasági dönté­sekben is mindjobban figyelem­Michelle Tabor: »úgy tapasztalom, most szerveződik igazán a magyar környezet- védelem...” be veszik az ilyen szempontokat. Erre azonban valósággal rá kell kényszeríteni a döntéshozókat: ehhez kellenek a jól szervezett, hatékony „zöldek ”. Hogy valamit megsejtsünk a jövőből, vessünk Michelle segít­ségével egy pillantást az USA-ra, ahol több mint száz éve működ­nek már környezetvédő csopor­tok, és 22 éves a környezetvédel­mi szövetség. Mára elérték, hogy különféle törvények és rendele­tek szabályozzák a környezet dolgait, például a Tiszta Levegő Törvény, a Tiszta Víz Törvényes hasonlók. A hatóságok rendsze­resen ellenőrzik a gyárakat, üze­meket, és ha a megengedett ér­ték feletti szennyezésre bukkan­nak, nemcsak pénzbüntetést szabnak ki, de kötelezik is a vál­lalkozást a probléma megszünte­tésére, s ha ez nem történik meg, akár be is zárathatják az adott üzemet. Mi még nem tartunk itt, de ké­szül már a környezetvédelmi tör­vény, aminek elfogadásával át­láthatóbb terepen lehet majd vívni a harcot, melyet Michelle többek között azzal segít, hogy kapcsolatot teremt az egriek és más országok környezetvédő szervezetei, számítógépes adat­bankjai között, pályázatokon próbál pénzt szerezni a különféle akciók finanszírozására. Még több mint egy évig tartózkodik Magyarországon, utána némi la­zítást tervez. — Utazni szeretnék a megta­karított pénzemből— mondja —, 5 ha kipihentem magam, tanulni fogok, mert doktori fokozatot szeretnék szerezni... Mit mondhatunk erre? Érezze jól magát nálunk, kedves Mi­chelle, tervei megvalósításához pedig sok sikert... Koncz Koz- es magánügyek a képviselők előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents