Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám

™ cö o o ^ CM ^CM D)” LLl CO ,03 in o CO 'S­2 Z 7 a) J 4-> _ '(1) . > J N <fi-cu cc 4 .- o ; a) : T3 I " %z Sn c o- oc HÍRLAP, 1992. november 30., hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Tapasztalatcsere Az elmúlt héten Ostoroson ül­tek össze Eger és vonzáskörzeté­nek közigazgatási szakemberei, hogy kicseréljék tapasztalatai­kat. A tanácskozáson — többek között — kifogásolták, hogy azok a törvények, amelyeknek anyagi vonzatúk is van az önkor­mányzatokra nézve, későn jut­nak el hozzájuk. Arról meg egyébként sem szólnak a jogsza­bályok, hogy miből finanszíroz­zák az újabb kiadásokat. így kö­zösen elhatározták, hogy maga­sabb fórum elé viszik ezeket a gondjaikat. Ülésezik Füzesabony képviselő-testülete Holnap délután 2 órától tartja soron következő ülését Füzesa­bony városi képviselő-testülete, amelynek napirendjén tizenegy téma szerepel. Többek között az önkormányzat rendeletmódosí­tásai, a város általános rendezési tervének felülvizsgálata, az étke­zési dijak emelése a nevelési in­tézményekben, a megítélt pálya- dijak felhasználása. Indítvány hangzik majd el az egészségügyi központ működésének felülvizs­gálatára, s ekkor adják át majd a Géniusz Ifjúsági Alapítvány dí­jait is a nyerteseknek. Műszaki átadás A múlt héten megtörtént Sa­rudon a telefonközpont műszaki átadása, amelyet a községháza udvarán létesítettek. A munká­latok gyorsítására az önkor­mányzat tagjai — élükön a pol­gármesterrel — hétvégi ingyen­munkával is segítették a felada­tok elvégzését. A központ ünne­pélyes átadására december 4-én 10 órakor kerül sor, és ettől a naptól a községben lévő 25 tele­fonról crossbar-beszélgetést is lehet folytatni. A sarudiakat az egri 36-os körzeti számon lehet majd elérni. Sportpálya épül Andornaktályán Szinte teljes egészében elké­szült az a sportpálya Andornak­tályán, aminek a kialakításához augusztus végén fogtak hozzá — tudtuk meg Balogh Lászlótól, a község polgármesterétől. Az 1,2 milliót felemésztő vállalkozás ki­vitelezésével az önkormányzat a pétervásárai „Pevek Kft.”-t bízta meg, amelynek a dolgozói az utolsó simításoknál tartanak: a labdafogó hálót szerelik föl. A pályavonalak felfestése után a község általános iskolásai fut­ballozhatnak, kézilabdázhat­nak, kosárlabdázhatnak, s akár teniszezhetnek is a sportpályán. Aprók táncháza Kedden délután 3 órai kezdet­tel aprók táncháza lesz Noszva- jon, az általános iskolában. Első­sorban a hét-tizenegy éves korú gyerekeket várják, akik dunán­túli néptáncokat és népdalokat tanulhatnak. Vízhálózat-bővítés Befejeződött Kompokon az erre az évre tervezett 900 méter hosszú ivóvízhálózat bővítése. Ezzel vizet kaptak az új lakóterü­let, a Sport, az Ifjúság, a Dohány és Kápolnai utca lakói, valamint a Zrínyi úttól Kápolnáig lévő épületek. A beruházásra saját erőből 800 ezer forintot, céltá­mogatásként pedig 500 ezret fordítottak. A hálózat üzembe helyezése folyamatban van. Diákönkormányzat Sor került Aldebrőn is az álta­lános iskolában a diákönkor­mányzat megválasztására, amelyre nagy izgalommal ké­szültek a gyerekek. Az alsósok és a felső tagozatosok is több jelöl­tet állítottak, akiknek kortesbe­szédben kellett vázolniuk prog­ramjaikat. A titkos szavazás után a diákönkormányzat vezetőjé­nek Berecz Henriettát (8. osztá­lyos), helyettesének pedig Tar- nóczi Gábort (3. osztályos) vá­lasztották. Év végi feladatdömping Besenyőtelken A decemberi napokban már a jövőt tervezik Holnap már decembert írunk, belépünk az év utolsó hónapjá­ba. Igaz, sem Erzsébet, sem Ka­talin nem örvendeztette meg ha­vazással a gyerekeket, de hogy Mikuláskor és karácsonykor ör­vendezni fognak majd a bese­nyőtelki apróságok, az biztos. Szinte városiasnak mondható a forgalom a község főutcáján, ahol sok az üzlet, kirakat, ilyen meg olyan bolt, vendéglátóhely, szalon stb. Áru és ajándéknak való is van bőven, nem gond a helybelieknek, hogy hol költsék el a pénzüket. Az üzletek döntő többsége az utóbbi két évben létesült. Az ön- kormányzat kedvezményekkel támogatta a vállalkozók „betele­pülését” a községbe. Dicsérik is ezért a helybeliek a falu elöljáróit. Mondom is ezt Kalóz András­nak, a község polgármesterének, aki egy mondattal könyveli el a tényeket: „Azért vagyunk itt a falu élén, hogy dolgozzunk a kö­zségünkért...' Aztán még hozzá­teszi: „az idei munka számveté­sét egy hónap múlva készítjük el, de azt már most biztosra mond­hatom, hogy 1992-ben a legna­gyobb beruházásunk a gázbekö­tés volt, amire 15 millió forintot áldoztunk. Igaz, tartozunk még másfél millióval, de kifizetjük azt is, mint ahogy a lakosok is letet­ték a 36-36 ezer forintot. Ha most kezdenénk hozzá, bizony a dupláját kellene a településnek fizetnie a munkálatok elvégzésé­ért...” Még időzünk egy ideig a gáz- vezetes témájánál. — Három hét alatt 450 lakás­ba kötötték be az órát s a fűtőké­szülékeket a Tigáz egri dolgozói, a szomszédos Dormándon meg 220-ba. Le a kalappal előttük. Volt olyan nap, amikor öt csapat is dolgozott a szereléseken, elé­gedett is a lakosság. rersze, minden relatív, mint ez is: az utcákat feltúrták a gépek. Főleg ott rossz a közlekedés, ahol a gázvezetékeket az utca kö­zepére fektették. A száraz na­podban ez nem jelentett olyan nagy gondot, mint most, az esős, nyirkos, télbe hajló hetekben. — Önkormányzatunk dönté­se értelmében még a tél beállta előtt rendbe kell tenni az utakat — informál a polgármester. — Éppen ma kezdtek hozzá: 16 ut­cáról, mintegy 8 kilométerről van szó. Később még megtudjuk, hogy a gázszerelési munkálatok azért meg nem fejeződtek be teljes egészében. Sorrendben az első a lakosság volt, ezt jelezte az ünne­pélyes gázgyújtás is a települé­sen. Most az intézmények van­nak soron: az óvoda, a napközi, az iskola, az orvosi rendelők, a rendőrállomás, végezetül pedig a polgármesteri hivatal. Ezt ebben a sorrendben hatá­rozta meg az önkormányzat. A napokban még olyan döntést is hozott, hogy a rendszeres szociá­lis juttatások mellett, a karácso­nyi ünnepekre való tekintettel, 389 — kiskorú, illetve fiatalkorú gyermeket nevelő — család részé­re több mint 193 ezer forint érték­ben szaloncukrot vásárol és oszt szét. Az egygyerekesek egy, a többgyerekesek pedig két doboz­zal kapnak, s a szaloncukrokat még Mikulás előtt átadják az érintetteknek. Ezenfelül a képvi­selő-testület a faluban élő 90 éven felüli lakosokat, az 50 éves házasságukat ünneplő házastár­sakat, illetve a tartósan fekvő be­tegeket, vagy akiknek ót katona­fiú gyermekük volt, személyen­ként háromezer forinttal jutal­mazza meg. — Arról még nem is beszél­tem, hogy nagyon oda kell figyel­nünk a kárpótlási törvényekben előírtak végrehajtására, azaz a li­citálásra — sorolj a a hátralévő te­endőket Kalóz András. Kétszer tartottunk már ilyen eseményt itt, s különösebb gond nélkül zaj­lott le a belső határrészen és az úgynevezett tepélyi területen is. Vegleges eredményünk azonban nincs, mert 220 újabb jelentkező közölte a hivatallal, hogy szeret­nének földtulajdonosok lenni. Ezt a témát is szeretnénk a tava­szig rendezni... S hogy a december sem legyen könnyebb hónap a többitől az önkormányzat számára: úgy kell elkészíteniük a jövő évi költség­vetésüket, hogy a rendelkezésre álló kevés összegből ki lehessen elégíteni a lakosság igényeit, s az intézményeiket is zavartalanul működtethessék. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a he­lyi „honatyák”. A tervezet fölött többfordulós csatározás, vita és tárgyalás várható a téli napok­ban Besenyőtelken. Fazekas István Ismét a régi fényében ragyog Több mint 200 éves a mezőszemerei római katolikus templom. Iga­zán rászorult már a belső festésre, a képek restaurálására. A munká­latokkal a közelmúltban végeztek, és a minap megtörtént a templom ünnepélyes felszentelése is. Az egyházközösség anyagi vállalását az önkormányzat 250 ezer forinttal támogatta. Most újra régi fényében ragyog az épület. (Fotó: Perl Márton) Poroszlói rózsák és tövisek Segélyek helyett fejlesztés Ezekben a hónapokban szinte minden polgármester azon gon­dolkodik, hogyan is telt el az a két év, amit megválasztása óta, mint a település első embere töltött el. A négyéves időszak feléhez érkeztek, s többek kö­zött olyan gondolatok ötlenek fel bennük, hogy mit sikerült teljesíteniük választási ígérete­ikből, mivel maradtak adósak a polgároknak, és hogyan to­vább... — Halász Károlynak, Porosz­ló polgármesterének mik voltak a tervei, amikor a falu élére ke­rült? — A cél világosan megfogal­mazódott mindannyiunkban: községünknek megadni és kihar­colni azt, ami a kilencvenes évek­ben bármelyik magyarországi fa­luban élő embernek meg kell, hogy adassék: ivóvíz, járható utak, járdák. Szégyelltem ma­gam, amikor egy esős őszi napon az iskolában járva, az utcai cipők sárosságát láttam. Elszorult a szívem, hogy 1990-ben olyan út­jai és járdái voltak Poroszlónak, amelyhez nem kell annak kom­mentárt fűzni, aki látta ezeket a lábbeliket. — Sikerült-e ezen valamit vál­toztatni az elmúlt két évben? — Egy lényeges dolog min­denféleképpen megváltozott: a volt tanácsok költségvetését le­ginkább befolyásoló megyei ta­nácsok pénzosztó szerepe meg­szűnt, és helyette esélyegyenlősé­get teremtve járulhat mindenki „állam bácsi” szerényedé nem szegény kincstárához. így épít­hettünk 26 utcában utat, 16 utcá­ban járdát, a vízhálózatot pedig 21 utcában bővítettük. 1991-ben átadtuk a tanács által elkezdett, s az általunk befejezett belvízelve­zető gerinchálózatot. Bővítettük az óvodát, amelynek új szárnyá­ban el tudjuk helyezni a kétéves gyerekeket. Az idén felállítot­tunk egy mentőállomást, és vál­laltuk annak fenntartását. Már megvannak az alapjai az új szol­gáltató- és kereskedőháznak. — Miért kapta a legtöbb kriti­kát eddig? — A lakosság jelentős része hozzászokott, hogy segélyeket, különféle szociális juttatásokat kapott, ennek okán most is jogot formálnak rá. Én nem vagyok se­f élyosztó polgármester. Segélyt érni a legkönnyebb, de úgy gondolom, kevés azoknak a se­S szett személyeknek a száma, mindent megtesznek a ma­guk és a családjuk boldogulásá­ért. Nagy kérdés, hogy melyik utat válasszuk: szociálpolitikát csináljunk, vagy az elmaradott­ságokat számoljuk fel? A kettő ugyanis egyszerre nem megy. Én az utóbbit választottam... — Elismerem, munka közben hibáztam is. Néha a feszített be­ruházási tempó a minőség rová­sára is ment, például az utak épí­tésénél. Beláttam, jobb keveseb­bet, de azt jól kell csinálni, mert az mindenképpen maradandóbb lesz. Elismerem azt is, hogy ami­kor az elején radikálisan Teésök- kentettük a segélyeket, hiba csúszhatott az elbírálásba. — Mit kíván, lehet tenni a fa­luért a „második félidőben ”? — Szeretném folytatni az út-, a járda- és a vízhálózat fejleszté­sei, s 1994-re be is fejezni. Javíta­ni kellene az ivóvíz minőségén. A falutól csaknem három kilo­méterre új kutat fúrunk, és ezt kapcsoljuk be a helyi vízhálózat­ba. A jövő év végére szeretnénk a falu határáig elhozni a földgáz- vezetéket, majd kiépíteni a tele­pülésen belül is. Szem előtt tart­juk az idegenforgalom fejleszté­sét, és sokat is kell majd rá fordí­tanunk, hiszen ez segítheti az itt élő családokat abban, hogy eb­ből némi pluszjövedelemre te­gyenek szert, vagy ebből éljenek meg... Többről most nem is be­szélnék, mert azt vallom, csak annyit ígérjen az ember, amit meg tud valósítani. De úgy gon­dolom, rózsát ültettünk — és nem diófát —, aminek már ebben az évben is volt virága. Igaz, ehhez hozzátartozik a tüske is, aminek szúrása mindenki számára fáj­dalmas. (sárközi) Egyéves a füzesabonyi helytörténeti kiállítás — A megnyitás óta eltelt egy évben több mint ezren látták már ezt a kiállítást— mondja Bernáth László, a füzesabonyi helytörté­neti kiállítás, múzeum vezetője. Jelentős szám ez, ha arra gon­dolunk, hogy Füzesabony — eb­ből a szempontból — „peremke­rület”. Többek között ezt mond­ta Bernáth Lászlónak egy régész­kollégája is, aki — állítása szerint — nem gondolta volna, hogy itt Bernáth László régész: „A diák számára sokat jelent, ha nem­csak a tanár magyarázata után ismeri a történelmet, hanem látja is... ilyen színvonalas kiállítás talál­ható. í„Le a kalappal!” — tette hozzá.) Mert itt az újkőkortól az Árpádok koráig különböző ré­gészeti leletek találhatók, ame­lyek a település környékéről, a régi füzesabonyi járás területéről kerültek elő. S hogy ezek a lele­tek kimagasló értekkel bírnak, azt bizonyítja: némelyiknek csak a viaszmasa látható itt — az ere­detijét a Nemzeti Múzeum őrzi. — Németországból járt ná­lunk egy „vaskorral” foglalkozó hölgy, akinek szintén nagyon tet­szett a kiállítás, s aki elmondta, hogy szakmai szempontból is hasznos volt megtekintenie a le­leteinket. De a nyíregyháziés fő­városi kollégák is elismeréssel szóltak az intézményről — mondja a múzeumvezető. S bizonyára „elismeréssel szóltak” azok az általános iskolás diákok is, akik szép számmal megtekintették már a kiállítást. — A gyerekek számára na­gyon sokat jelent az, ha nemcsak a tanár magyarázatai után isme­rik a történelmet, hanem „ látják ” is... — folytatja a régész. — Ezért szeretnék itt egy klubot is létre­hozni, amit nevezhetünk régész szakkörnek vagy múzeumbaráti körnek, mindegy. Van az épület alatt egy pince, ott elférnénk hozzávetőlegesen tizenöten. Fő­leg általános iskolásokkal szeret­nek és szeretek foglalkozni, az ötödikesektől a nyolcadikoso­kig. De jöhetnének gimnazisták is... k. zs. A közelmúltbán újították fel — több mint 100 ezer forintos rá­fordítással — a mezőszemerei óvodát. A gyerekek igencsak nagy területtel rendelkeznek ah­hoz, hogy mozgásigényüket ki­elégíthessék. A többszobás épü­let mellett a volt labdarúgópalya — az óvoda udvara — is az óvek, ahol nyáron szinte „eltűnik” a fák, bokrok árnyékában, rejtel­mében az a 35-40 gyerek, aki rendszeresen jár a falu szélén lé­vő oviba. Mint a polgármester, Bukta Ferenc elmondotta, na­gyon örülnének annak, ha lega­lább 50-60-ra emelkedne a lét­szám, mert így eléggé ráfizetéses a fenntartása. Ettől függetlenül a karácsonyi ünnepekig sok új já­tékot is kapnak a gyerekek, mert az önkormányzat tagjait ebben az esetben egyáltalán nem lehet „szőrösszívűséggel” vádolni. Tasi Jánosné vezető óvónő — aki 10 éve okítja, neveli a kis ne­bulókat — örömmel újságolta: a gyerekek nagyon fegyelmezettek, jól viselkednek, öröm velük len­ni... Különösen az iskolába ké­szülődő, immár „nagycsopor­tos” gyerekek mutatnak példát, akiket név szerint is dicsért: Var­ga Gergő, Jakab Zsolt, Greskó Anikó, Kelemen Attila, Bukta Péter, Rafael György, Tompa Ilona és Füst Renáta. A gyerekek közben „rendet csinálnak”, hiszen hamarosan az ebédhez terítenek majd, ami igen ízletesnek ígérkezik: kockatész- ta-leves, hurka krumplipürével és uborkával. Tudunk mi „szépen" is ülni Óvodai pillanatok A mezőszemerei templom Kezdődik a „rendcsiná­lás” „Melyik teendőnkkel is kezd­jem...?” — tűnődött el a pol­gármester (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents