Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-28-29 / 281. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. november 28—29., szombat—vasárnap Egerben is lehet „optimálisan” szülni Macerás, de megéri... Balogh Boglárka és Borbála — szüleik társaságában (Fotó: Szántó György) Bár Egerben már több mint három éve működik az úgyneve­zett „optimális családtervezési modell, nem mindenki tudja, hogy voltaképpen milyen elő­nyökkel jár. Erről beszélgettünk dr. Hercska Gyula főorvossal, a Család- és Nővédelmi Tanács­adó vezetőjével. — Ez a program megegyezik azzal, amelyet dr. Czeizel Endre már évekkel ezelőtt elindított Budapesten. Azóta az ország számos városában csatlakoztak a kezdeményezéshez, többek kö­zött mi is, itt a megyeszékhelyen. Nagy könnyebbséget jelent a pá­roknak, hogy nem kell több száz kilométert utazgatniuk, ha úgy döntöttek, hogy felelősségtelje­sen fognak a családalapítashoz. — Milyen tapasztalatokat sze­reztek a három év során? — Eddig 107 házaspár kap­csolódott be a programba, s har­mincegy anya adott életet ilyen módon gyermekének. Többen most készülnek a terhességre, ebben a pillanatban pedig kilenc állapotos kismamánk van, közü­lük kettőnél ikerszülés várható. A tapasztalataink szerint a nők­nek megnyugtató az a fajta gon­doskodás, amelyet tőlünk kap­nak. A férfiak kózül már vannak néhányan, akik ódzkodnak a vizsgálatoktól, különösen az andrológiaitól. Ez csak részben jelenti a spermium elemzését, át­fogóan az egész nemzőképessé­get értékeljük. Két olyan férfi akadt az eddigi praxisunkban, aki nem volt hajlandó ezekre a vizsgálatokra. Érdekes adat az is, hogy a hozzánk jelentkező nők majdnem fele egyetemi vagy fő­iskolai végzettseggel rendelke­zett. — Mit jelent a gyakorlatban ez a modell? — A jelentkezőket először alaposan kivizsgáljuk, ez általá­ban három hetet vesz igénybe. A már említett andrológiai vizsgá­lat mellett megnézzük a vérké­pet, a szívet, a tüdőt, AIDS-szű- résen esik át a pár, az anyánál ez még kiegészül nőgyógyászati megfigyeléssel, illetve megnéz­zük azt, védett-e a rubeolával szemben. Aki teherbe esik, az három hónapon keresztül mag­zatvédő vitamint kap, ennek eré­nyét számos kísérlet bizonyítja. Szolgáltatásaink közé tartozik a terhestorna, az intenzívebb fog­ápolás, illetve általában a fo­kozottabb terhesgondozás. — Ügy tudom, mód van úgy­nevezett „papás-mamás” szülés­re is. — Igen, ha kérik, általában megoldható, hogy az apuka a fe­lesege mellett legyen ezekben a pillanatokban. Akkor nem tud­juk teljesíteni ezt az igényt, ha komplikált szülés várható, illetve ha az az egyágyas szoba, ahol ez történik, foglalt. — Ön elégedett azzal az érdek­lődéssel, amely a megyében a programot kíséri? — Nem egészen. Sokkal több jelentkezőnek tudnánk biztosí­tani ezt a megnyugtató megol­dást. * A tanácsadóban meleg szere­tettel beszéltek Nyeső Ildikóról és Balogh Andrásról, akik színé­szek, s a napokban születtek meg ikerlányaik, Borbála és Boglár­ka. A kislányok a hét elején hagyták el a kórházat, így már otthonukban kereshettük fel a házaspárt, akik szintén bekap­csolódtak az optimális családter­vezési modellbe. Hogy miért, ezt kérdeztük elsőként az újdonsült édesanyától. — Amikor elhatároztuk, hogy gyereket vállalunk, azt hittük, az azonnal sikerül is — mondja ne­vetve Ildikó. — Miután fél évig nem estem teherbe, megijedtem, s egy kolléganőm tanácsára el­mentem a nővédelmi tanácsadó­ba. Akkor nem gondoltam, hogy bekapcsolódunk ebbe a prog­ramba, de itt annyira kedvesek voltak velem, hogy úgy határoz­tam: csak hasznomra lehet, ha ilyen körülmények között indul­hat a terhesség. Andris először kételkedve fogadta az ötletet, túl macerás volt neki az egész. — Aranyos volt, minden reg­gel hőmérővel a szájában — ár­nyalja a képet a másik oldalról a férj, s látszik rajta, a mostani bol­dogság rég elsöpörte már a haj­dani „macerák -emlékét. — így visszatekintve úgy érzi, érdemes volt részt venni a prog­ramban? — kérdezem ismét az anyukát. — Nagyon megnyugtató volt a tudat, hogy törődnek velem. És az is, hogy az alapos vizsgálat ki­zárta a komplikációkat. — Igaz az, hogy papás szülés­re készültek... ? András átveszi a szót: — Arra készültünk volna, de állítólag engem éjszaka nem le­hetett felébreszteni. A szomszé­dunk kopogott, de vagy nagyon mélyen aludtam, vagy nem ko­pogott elég hangosan. (Az ikrek a gyerekszobában felsírnak. Ketten egyszerre in­dulnak értük, s néhány pillanat múlva mindegyikük karján egy- egy megnyugodott pólyás néz bele a világba. Ildikó a fotózás előtt még megfésülné a két, hosz- szú hajú kislányt, de meggyőz­zük, hogy semmi szükség ra. Kó­cosán is nagyon szépek.! Doros Judit J SIPOTEKA KÖNYVESBOLTOK A JÁNLATA: 50.000 Ft-ot NYERHET! A Sipotéka Könyvesboltokban minden 1000 Ft-os vásárlás után sorsjegyet adunk. Sorsolás december 31-én. Sipotéka Könyvesboltok Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Érsek u. 2. Tel.: 323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562 Vajon mi lesz az ebéd? Iskolai vizsgálatok a megyében Mit esznek a gyerekek? A Fogyasztóvédelmi Főfel­ügyelőség Heves Megyei Fel­ügyelősége széles körű vizsgálat alá vette az iskolai gyermekét­keztetést. A 3-18 évesek ellátá­sát biztosító egységek közül 18 konyha tevékenységét ellenőriz­ték az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat munka­társainak a bevonásával. A vizs­gált bázis- és főzőkonyhák kapa­citása széles skálán, a 150 ada­gostól a 2000 adagosig terjed. A megye legnagyobb kapacitású ilyen étterme Gyöngyösön van. A napközi otthonos étkezte­tésben részesülő általános iskolai tanulók aránya megyei szinten 1985-ről 1991-re 42 százalékról 36,3 százalékra csökkent. Az eg­ri önkormányzat általános isko­láiban 1991-ről 1992-re a térítés nélküliek aránya viszont 7 száza­lékról 14 százalékra emelkedett, ami az önkormányzat jó szociál­politikájának köszönhető. Ahol a munkanélküliek aránya jelen­tősen növekedett — például Hat­vanban és környékén —, az ellá­tottak száma gazdasági okok mi­att mérséklődött. Egyes rétegek számára ugyanis a térítési díjak megfizethetetlenek, s az otthon maradt munkanélküli szülő el­látja gyermekét. Ennek a tendenciának a foly­tatása prognosztizálható, mivel az önkormányzatok e célra for­dított pénzösszegei nem növe­kednek, esetleg csökkennek, ugyanakkor az egyéb költségek emelkedése várható. így azután kevesebb gyermek ellátását tud­ják majd finanszírozni. A füzes­abonyi önkormányzat minden ál­talános iskolás étkezését 3 fo­rinttal támogatja, mind napkö­zis, mind menzás vonatkozás­ban. Az étkezések nyersanyagnor­máit a helyi képviselő-testületek határozatban rögzítették, vi­szont a kft.-k és a vállalkozók esetében ez szerződésen alapul, s így e tekintetben igen jelentős mértékű a szóródás. Míg a szak- vállalatok a napi normaeltérése­ket rendszeresen kiszámítják, s a napi eltéréseket görgetik, így a hónap végére megközelítően egyenlegbe hozzák. Az intézmé­nyi konyháknál viszont a megta­karítások folyamatosan halmo­zódnak. így például a hevesi kör­zeti általános iskola konyháján ez év első 9 hónapjában 97 ezer forint értékű megtakarítás kelet­kezett a felhasználható norma­összegekhez viszonyítva. Talál­tak viszont olyan óvodát, ahol vi­szont az előírt normát 12 ezer fo­rinttal lépték túl. Az étrendek összeállításában, változatosságában a javulás elle­nére még sok a kifogás. A kor­szerű táplálkozás eredményeit a gyakorlatban sikertelenül pró­bálják bevezetni. Nemcsak a szűkre szabott norma, de az ét­kezési szokások is gátolják az életkori sajátosságoknak megfe­lelő étrend összeállítását. Míg helytelen nevelési szemléletből egyes helyeken a gyermekek leg­szívesebben tésztát ennének tész­tával, addig a megye más részein a túlzott húsfogyasztás háttérbe szorítja a zöldségféléket és a gyü­mölcsöket. Egyes konyhákon a hasonló nyersanyagok gyakori Egy kis pótlás... ismétlődését tapasztalták a vizs­gálat során — például száraz hü­velyeseket, burgonyát stb. Álta­lában azonban a kóstolás során számottevő kifogás nem merült fel. Sajnálatos tényként rögzítet­te a vizsgálat, hogy sem a gazdál­kodók, sem pedig az önkor­mányzatok nem ellenőrzik az egységek tevékenységét, pedig erre éppen az intézményi kony­hákon igen nagy szükség lenne! Gyakorta nem kellő körülte­kintéssel történik a nyersanyag- beszerzés. Például a kft. hatvani egysége a fél sertéseket kilón­ként 25 forinttal olcsóbban szer­zi be egy helyi betéti társaságtól, mintha azt a megyei húsipari vál­lalat szállítaná. Á többfele típu­sú, azaz nyersanyagnormájú ét­keztetést biztosító konyháknál csupán egyféle ételt készítenek, s így ezt fogyasztják az óvodások, az általános iskolások, sőt Kál- ban és Párádon az öregek napkö­zi otthona lakói is. A megoldás a differenciált norma, valamint a differenciált adagolás lenne. A konyhák felszereltsége, be­rendezése többségében megfele­lő, de három konyhát korszerűt­lennek, elavultnak és felújításra szorulónak minősítettek. Kisebb szabálytalanságot, néhány kivé­teltől eltekintve, valamennyi egységben találtak. A tanárkép­ző főiskola konyháján, melyet egy vállalkozó üzemeltet, azon­ban egy sor szabálytalanságra derült fény. Az ügy kapcsán az ÁNTSZ a vállalkozótól intézke­dési tervet kért, s ennek alapján kötelezésre szóló határozatban utasította a hiányosságok és a szabálytalan gyakorlat felszámo­lására. Bisztriczki László felügyelő­ség-vezető elmondotta, hogy a vizsgálat eredményeként javas­latot tett a főfelügyelőségnek, hogy a kormányzat módosítsa a jelenlegi jogszabályokat: enge­délyezzék a kötelező étkezők normájának igényük szerinti emelését. Továbbá az általános iskolai korosztályt válassza ketté a nyersanyagnorma szempontjá­ból, hogy így az életkori sajátos­ságok az étkezésben jobban ér­vényesüljenek. De rendeleti úton szabályozni szükséges az ét­kezési normák rendszeres felül­vizsgálatát, valamint minimális mértékük meghatározását. (sugár) Egy gyöngyösi közterület-felügyelő mondja Amit kap, nem teszi zsebre Elgondolkoztak már azon, miért vagyunk olyan rendetle­nek a közterületeken? Pedig nem mindig voltunk ilyenek. Emlékezetemben még felrémle- nek a szépen parkírozott terek, a tiszta járdák, a jól ápolt utak. Azt ma sem tudom megérteni, mikor és hogyan szoktunk le a rendről, a tisztaságról. Pedig ma már köz­terület-felügyelők is tevékeny­kednek Gyöngyösön is. Hozott gyökeres változást az ő munká­juk? — Maga valamiféle pótrend­őr? — kérdeztem Deszpot Bélá­tól, aki évek óta látja már el a fel­adatát. — Nem — válaszolta rövid gondolkozás után. — Én polgár­barát közterület-felügyelő va­gyok. Olyan ember, aki a várost járja nap mint nap. Feladatom a rend, a köztisztaság és a közbiz­tonság megőrzése. — Egyedül? — Nem. Most már négyen va­gyunk. — Miért van ilyen, a rendőrére emlékeztető ruházata? — Ez formaruha. Központi­lag irányított a színe és a szabása, de az önkormányzatoknak lehe­tőségük van a módosítására. — Tehát nem a rendőrséget akarják utánozni az öltözékkel? — Annyi tény, hogy a külső megjelenési formánk is tekin­télyt parancsol. Azt is tapaszta­lom, hogy nagy bizalommal for­dulnak hozzánk az emberek. So­kan kémek segítséget tőlünk. Például védelmet. Ha kell, rá­dión fordulhatok a rendőrség­hez. — Tegyük fel, az Orczy-kert- ben egy nőnek el vették a táskáját. A tolvaj maga előtt szalad el. Megfoghatja? — Feltarthatom. — Spray-t használhat? — Nem, csak ha megtámad az illető engem. De akkor is előző­leg be kell mutatkoznom, hogy hivatalos személy vagyok. Ha a támadást tovább folytatja, spray-t fogok használni. — Lőfegyvere, gumibotja van? — Nincs. Nem is kell. Rádió- telefonon tudok kapcsolatot te­remteni a rendőrséggel, a tűzol­tókkal és a mentőkkel. — Említek egy másik példát. Tilosban parkol egy autó. Mit tud csinálni ilyenkor? — Ha bizonyíthatóan tilosban parkol, a gépkocsivezető távollé­tében írásos figyelmeztetést al­kalmazok, vagy kiszabhatok pénzbírságot. — Tegyük fel, a vezető bent ül az autójában. Hogyan fogadja a maga intézkedését? — Olykor „kedves” megjegy­zéseket tesznek. Például: nincs a városnak pénze? Vagy: tudja maga, ki vagyok én? Illetve: az én apám majd intézkedik, ne fél­jen! — Mindig ilyen szépen mond­ják? — Nem egészen. Hozzátesz­nek bizonyos olyan kifejezése­ket, amiket az ember nehezen tesz zsebre. — Tud ilyenkor uralkodni magán? — Uralkodni kell. És türelme­sen meg kell magyarázni, hogy nekem mi a kötelességem. Meg­kérdezem, elismeri-e, hogy sza­bálytalanságot követett el. Ha a helyszíni bírságot nem akaija ki­fizetni, akkor feljelentem. — Azt mondják, a helyszíni bírság, az egyfajta mellékjövede­lem, mert százalékot kapnak be­lőle. így van? — Igen, ez húsz százalék, de mégsem ez az ösztönző, hiszen az ember belegondol a másik helyzetébe, és mérlegel. — Maga egy jótéteményi in­tézmény aktivistája, vagy közte­rület-felügyelő ilyenkor? — Természetesen felügyelő vagyok, de két lábba! állok és já­rok a földön. Az emberséges in­tézkedés hatásában én mindig bíztam, és bízom ma is. — Ez a „fene nagy” beleérzés nem ütött vissza néhányszor? — Igen, volt már rá eset, hogy visszafordult a dolog. Ahogy mondják: jótett helyébe jót ne várjon az ember. Ilyen „pofono­kat” kaptam már eleget a város­ban, minden rangú és korú em­bertől. — Akkor nyel egyet, és kész? — Igen. Ahhoz, hogy ne ve­szítsem el önbecsülésemet, jobb a békesség elvét gyakorolni. Ar­ra gondolok, aki közlekedik, szinte bizonyosra vehető, hogy kisebb-nagyobb szabálytalansá­got elkövet. Talán még én is. — Előfordult már, hogy arra gondolt: itthagyom az egészet, csinálja, aki akarja? — Voltak olyan percek, ami­kor mások magatartása miatt megfordult a fejemben ez a gon­dolat. De az árnyék mellett ott a fény is: olykor barátságosan rám köszönnek olyanok, akiket már figyelmeztettem bizonyos sza­bálysértések elkövetéséért. — De azokat nem bírságolta meg? — Csak figyelmeztettem. — Ez nagyon nem mindegy. — Igen, igaza van. Egy ilyen kis városban, mint Gyöngyös, más az ember helyzete, hiszen itt szinte mindenki ismer. — Van úgy, hogy régi páciense elhúzza a száját, amikor elmegy maga mellett? — Volt is, van is rá példa. Olyan is van köztük, aki már nyugdíjas, de valamikor egyen­ruhát viselt. — Általában milyenek a gyöngyösi polgárok? — Nagy többségük fegyelme­zett. De ha szabálysértést követ­nek el, akkor igyekeznek magya­rázatot találni. Esetenként fölé­nyeskedve. Azt is el lehet mon­dani, hogy a vidéki ember job­ban tiszteli a törvényt és a hivata­los személyt. — Korosztály szerint lehet kü­lönbséget tenni a szabálytalan­kodók között? — Általában a fiatalok lezse- rebbek. Ha többen vannak együtt, akkor nagyon megnő az öntudatuk. — Úgy tudom, magát nagyon emberséges hatósági személynek tartják a városban. — Igyekszem az érveket fi­gyelembe venni, ez igaz. — Milyennek tartja a város közterületi tisztségét? — Sajnos, az állampolgári fe­gyelem nem mindig kifogásta­lan. Nehéz megérteni, miért kell éjjelente felborítani a szeméttar­tó edényeket, kitördelni a vé­kony fákat. A társadalom maga­tartásának a formálása hozhat jó eredményeket. G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents