Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-28-29 / 281. szám

HÍRLAP, 1992. november 28—29., szombat—vasárnap GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Tsz­nyugdijasoknak A jövő hétfőn, kedden, szer­dán és csütörtökön a gyöngyösi Mátra Kincse Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nyugdíjasai­nak rendeznek találkozókat a közös gazdaság Erzsébet király­né utcai telepén. Az összejövete­leken aktuális helyi kérdések­ről is tájékoztatják a résztve­vőket. Markazi társulás Az önkormányzati beruhá­zásként kezdődött markazi szennyvízhálózati beruházás 1993-tól társulásban folytató­dik. A helyi telektulajdonosok 69 százaléka csatlakozott eddig a közösséghez, s 45 képviselőjük december 9-én hivatalosan is aláírja a társulási szerződést, amely — a számítások szerint — portánként mintegy 55 ezer fo­rintért biztosítja majd a szenny­vízelvezetést. Belvárosi rendőrőrs A gyöngyösi közbiztonság ja­vítására belvárosi rendőrőrs fel­állítását tervezik. Az önkor­mányzat a Kossuth utcában adott helyet az említett célra, s a lehetőséggel — mint értesültünk — a rendőrség hamarosan élni is fog. N em bújtam régi könyve­ket, s levéltárban sem kí­váncsiskodtam, de amint tudom — így is beszélik a község­ben —, Gyöngyössolymoson mindeddig hiányzott az igazi gyógyszertár. Úgy múltak el itt az esztendők egymás után em­beremlékezet óta, hogy aki­Széllné Nagy Zsuzsa: „Szeretek vásárlókkal foglalkozni...” nek orvosság kellett, az többnyire bement érte a szomszédos város­ba. Sokáig csak úgy gyalogosan, később pedig a busszal, kisvo- nattal is, ha többre — biciklire, motorkerékpárra, autóra — ép­penséggel nem futotta. Az áldatlan helyzeten akart, próbált és tudott változtatni csa­ládja s a helyi önkormányzat tá­mogatásával Széllné Nagy Zsu­zsa gyógyszerész, amikor a ko­rábbi tűzoltószertár épületében kialakította, megnyitotta Só­lyom nevű magánpatikáját. Olyképpen született a kívül- belül egyaránt igen tetszetős, az alapkövetelményt méreteiben is jócskán felülmúló egészségügyi létesítmény, hogy a régi házacs­kából úgyszólván csak a falak maradtak. Pa. „officina” kínála­ta lényegesen nagyobb társaiéval versenyezhet, amiről a betérő mostanában is könnyűszerrel meggyőződhet. Jómagam sem csalódtam: nem máshoz jutot­tam első kérésemre, mint olyan —'meglehetősen hosszú ideje ke­resett — medicinához, amihez másutt bizony sok utánajárással, városokban is képtelen voltam eddig rábukkanni. — A helytálláshoz kevés a megyei ellátásra számítani — magyarázza a patikus —, közvet­len kapcsolatot szükséges terem­teni a távolabbi gyártókkal, szál­lítókkal is, jócskán kell „talpal­ni”. Különösen, hogy telefonom sincs. Szerencsére csalódás nél­kül számíthatok a Hungarophar- ma, a Pharmavit, a Pharmafon- tana cégekre, s más szállítóinkra is, lényegében inkább „csak” 100 kilométeres körzetben szólok-megyek áruért. Kétség­kívül előnyömre válik többesz­tendős gyakorlatom. Dolgoztam éjjel-nappali, kórházi, majd kis forgalmú városi gyógyszertár­ban, sok mindent megtanultam legutóbbi — a magánpatikusi te­vékenységhez külön szükséges — vizsgámig is, s szinte minden­féle embert megismertem. Sze­retek „vásárlókkal” foglalkozni, a kiszolgálást csak egyféle felada­tomnak tartom. Szívesen szót váltok, türelemmel elbeszélge­tek bárkivel, gyakran kéretlenül is adok tanácsokat. Mást ne mondjak: például a mostanában reneszánszukat élő teákról csak kevesen tudják, hogy kétségtelen előnyeik, áldásaik mellett hátrá­nyaik, kellemetlen következmé­nyeik is lehetnek. A legtermé­szetesebb hát, hogy felvilágosí­tást adok erről. S azon vagyok szüntelenül, hogy a legtöbbet te­ltessem a betegekért vagy a bajok megelőzéséért. Külföldi tapasz­talatcserén is részt vettem már ezért, éppen a közelmúltban. Kár, hogy az országos szervezésű burgenlandi szakmai út a megyé­ből csak engemet érdekelt... Miért, miért nem? — a faluban elég sokára szoktak a kedves kis patikához. Aztán — beszélik az utcán a helybeliek — úgy meg­szerették, hogy már el sem tud­nák képzelni nélküle az életüket. Könnyű elhinnem nekik... (-ni) Az erőművesek egészségéért Koleszterinszűrés Visontán Szív- és érrendszeri betegség­ben többen szenvednek és hal­nak meg, mint minden más baj­ban együttvéve. Az erek beszű­külését, végül elzáródását — en­nek következményeként szívin­farktust, trombózist stb. — a fo­lyamatosan lerakódó koleszterin (egy zsírféleség) okozza. Ez szo­rosan összefügg táplálkozási szo­kásainkkal, életmódunkkal. Ép­pen ezért is figyelemre méltó s követendő, hogy ezekben a na­pokban koleszterin-szűrővizsgá­latokat végeznek Visontán, a Mátrai Erőmű Részvénytársa­ságnál. A szűrés felhívja a figyel­met arra, hogy egészséges élet­móddal, táplálkozással meg le­het akadályozni, előzni a bajt. Említésre méltó — erre még talán a szervezők sem ^gondoltak —, hogy igen nagy érdeklődés mutatkozik a vérvétellel járó vizsgálat elvégzése iránt Vison­tán. Információink szerint mint­egy 800 erőműves dolgozó kí­váncsi arra, hogy mennyi a ko­leszterinszintje. Ezért maga a szűrés még decemberben es ja­nuárban is tart. A vérvételt köve­tően a vizsgálatokat a gyöngyösi Bugát Pál Kórház központi labo­ratóriumában végzik el, s az eredményeket természetesen közük az érintettekkel. Az üzem-egészségügyi szolgálat minden értéket rögzít, és ha vala­kinek magas a koleszterinszintje, azt a dolgozót gondozásba ve­szik, figyelemmel kísérik az érté­kek változását. A heti négy alka­lommal sorra kerülő szűrővizs­gálatok elvégzését a Mátrai Erő­mű Rt. anyagilag támogatja. A helyi Vöröskereszt-alapszerve- zet a szervező, míg a vérvételeket az erőmű üzemorvosai: dr. Pó- gyor Zsuzsa és dr. Füleki Ilona végzik, akik egyben kezelik,gyó­gyítják a helybélieket, az eromű- veseket. (k. b.) Gyöngyöshalászi osztozkodás (Folytatás az 1. oldalról) „Hát igen, én valóban az első sorban foglaltam helyet, mert úgy gondoltam, hogy anyám meghatalmazása feljogosít arra, hogy ne mások hátánál megbúj­va vegyek részt egy ilyen „titkos fórumon”. Más kérdés is felvető­dik: például mi van akkor, ha a vagyonjegy tulajdonosának hal­lása már nem tökéletes, vagy ép­pen kórházban tartózkodik? E közgyűlés jól bizonyította, hogy új szabályozás van kialaku­lóban, amely így hangzik: a va- gyonnevesítési közgyűlésen csak a vagyonjegy tulajdonosa vehet részt, ha nem hallja az ott történ­teket, hát nem hallja, ha nem tud személyesen jelen lenni, hát nem tud, de érdekeit meghatalmazott akkor sem képviselheti, mert így legalább egy esetleges kilépővel kevesebb van jelen...” E levél írója Takács Katalin, a halászi óvoda vezetője. Vele és munkatársával, Hegede László- néval beszélgettünk arról, ho­gyan próbálják ők, illetve szüleik a vagyonrészüket úgymond ki­vinni a téeszből, egyszerűbb szó­val, mennyire élhetnek törvény adta lehetőségükkel, hogy kivál­nak a szövetkezetből? — Van egy pince a faluban, nem használják már vagy öt éve. Úgy hírlik, hogy a téesz két veze­tőjének tárolják ott a borát. Ez egy negyvenszer tizenegy méte­res építmény, és állítólag hatmil­lió forint az értéke. Ez az összeg akkor tűnik igazán furcsának, ha megemlítjük, hogy a központi iroda, az úgynevezett Hanis-kas- tély nyolcmilliót ér. Nos, ezt a pincét szerettük volna „kivenni” öten vagy hatan, hisz parlagon hever. Sajnos, a közgyűlés nem szavazta meg, hogy a kivihető vagyon listáján ez szerepeljen. — Mással nem érnék be? — Nevetséges az a lista, ame­lyet a kivihető vagyontárgyakról összeállítottak. Szerepel rajta termény, közművesítetlen föld, tizenöt éves tehenek, amelyek már csak vágásra alkalmasak, il­letve harminc kiló alatti sertések, s olyan gépek, amelyek rendesen lepusztultak az idők során. Ne­hezen születik így megegyezés, hisz a vagyonjegyek több száz­ezer forintot érnek, de van, aki­nél egymillió fölötti ez az érték. Ráadásul ezeket a vagyonje­gyeket terhelik is, a téesz adóssá­gának arányában a kiválni szán­dékozóknak úgy harminc-negy- venezer forint készpénzt kellene befizetni azért, hogy kiválhassa­nak, a vagyonjegyükkel együtt. Persze, hogy az idős emberek nem értik ezt az eljárást, hiszen ők annak idején tehermentes föl­det meg lovas kocsit vittek be a téeszbe. Miért kell most a téesz adósságát nekik lenyelniük? Tusnádi Józseffel, a téesz el­nökével néhány nappal később beszélgetünk, amikor már túl vannak két közgyűlésen. Tőle megtudom, hogy tizenketten ki­váltak — a negyvennyolcból —, velük megegyezett a téesz. — Ők mit vihettek magukkal? — Volt, aki gépeket, volt, aki szolgálati lakást, volt, aki földet. — És a pince? — Hogy a pincét odaadjuk, azt nem szavazta meg a tagság. Ha valaki el akar menni, csak olyan eszközöket, illetve építmé­nyeket tudunk adni, amik nem lehetetlenítik el a bentmaradók munkáját. Egyébként a kiválni szándékozók nagy hányada nyugdíjas, így nem a tevékenysé­get kívánják folytatni, hanem va­gyont akarnak szerezni. — Ehhez joguk van... — Ezt nem vitatom, de sokan félreértelmezték a törvényt. Volt, aki úgy jött oda, hogy két disznót akar a gyereke lakodal­mára. Mások a téesz-iroda búto­rait szemelték ki. — Hogy történt önöknél a va­gyonnevesítés? — Kilencvennégymillió fo­rintra értékelték az összes va­gyont, de mivel a kiválni akarók üzletrészaránya meghaladta e vagyon tíz százalékát, így külső szakértői csoportot vontunk az értékelésbe. Ezáltal sok olyan eszköz, ami eredetileg nullára volt leírva, hatvanszázalékos ér­tékkel is növekedett. — Ez meglepő... — Pedig így van, a piaci árakat is figyelembe kell venni. Egyéb­iránt egy 38 millió forint értékű eszközlistát ajánlottunk fel a ki­válni szándékozóknak. Ezen szerepeltek erőgépek, munkagé­pek, beltelkek, szőlők, részvé­nyek, szolgálati lakások, sertés és szarvasmarha, valamint szerves trágya. — Úgy tudom, bizonyos ter­hekkel is jár, ha valaki kivenné a vagyonjegyét. — Dönthetett volna a közgyű­lés úgy is, hogy a téesz adósságá­ból rá eső, úgynevezett kötele­zettséget levonjuk az üzletrész értékéből, de ehelyett úgy hatá­rozott, hogy azt készpénzben be kell fizetni a téesznek. Emiatt többen vissza is vonták kiválási szándékukat. — Mi a következő lépés az ügyben? — A listán szereplő, el nem kelt eszközöket licitálásra bo­csátjuk december 9-én. Ez egy zártkörű árverés lesz, amelyen az üzletrésszel rendelkező tagok, vagy kívülállók vehetnek részt. Ez becsléseink szerint 580 em­ber. Ezután pedig a téesz átala­kul, valószínűleg egy új típusú szövetkezetté, amely vagyonke­zelő központtal rendelkezik majd. Doros Judit Deríts évzárás Gyöngyösorosziban A gyöngyösoroszi önkor­mányzat derűsen közelíthet az év végéhez. Mint a polgármesteri hivatalban a község első számú tisztségviselője, Tóth Tiborné, s a jegyző, Szecskó Lászlóné, meg Tóth Józsefné gazdasági előadó újságolják: az idén különösen sokat sikerült tenni a települé­sért. A művelődési háznál, illetve az általános iskolánál megoldot­ták a belvízvédelmet, a csapadék­elvezetést, az eddigi sok kelle­metlenség okozóját az Ady End­re utcai árokba kényszerítették. Nemcsak szárazabb, hanem ren­dezettebb, szebb is lett a diákok udvara, s az említett lakóhely ház­sorai közötti itatásos hengere­léssel az új telkek gazdáit is meg­örvendeztették. A Móricz Zsig- mond utcában befejeződött a járdaépítés, a faluban összesen 79 korszerűbb lámpával javítot­ták, bővítették a közvilágítást. A „kis Móriczon”, s a Dankó, a Kossuth, a Táncsics utcákban már minden oszlopon van világí­tótest, és a hídon is megnyugta­tóbb este közlekedni. Kitisztítot­ták, a helyhez méltóbbá tették a sírkertet, átalakították, kifestet­ték a temető ravatalozóját. Tizenegy közhasznú munkás foglalkoztatásával vonzóbbá váltak az önkormányzat intéz­ményei. Némi bútorvásárlással is kellemesebbé vált a polgár- mesteri hivatal, és festéssel szé­pült az óvoda, az iskola, a kultúr- központ, a közösségi ház, az or­vosi rendelő, meg más. Az egyik szolgálati lakás kerítést is kapott. A községi tulajdonú épületeket biztonsági berendezések felsze­relésével próbálták jobban véde­ni, s a még nagyobb nyugalomért marasztaló otthont teremtettek a rendőrség körzeti megbízottjá­nak. Az egészségügyi létesítmé­nyekben a csinosítással egyide­jűleg a csaptelepeket is moder­nebbekre váltották. Jelentős anyagi támogatások­ban részesült a helyi sportkör, a technikai és tömegsport-, illetve az ifjúsági klub, a polgárőrség, a diákönkormányzat, a templom­felújításon is szorgoskodó egy­ház, továbbá az Aerocaritas. A családsegítés során a térítési ked­vezményeken túl hároméves ko­rig 1500, 3-6 esztendő között 2000 forintot adott az önkor­mányzat gyermekenként. Az ál­talános iskolások az ingyeties tankönyv- és tanszerellátás mel­lett két-két ezer, a közép-, illetve felsőoktatási intézmények diák­jai személyenként 3500 forinttal könnyíthették szüleik terheit a juttatásokkal. Ugyanekkor a gyermekek karácsonyi ajándék­ra is számíthatnak Gyöngyös­orosziban, s a nyugdíjasokat — kedves ünnepi műsor keretében — szintén megörvendeztetik ha­sonlóval. Ilyenformán a támoga­tások együttes összege a négy­milliót is meghaladja. Derűsebbé teszi az ünnepi ké­szülődést, hogy amíg sok helyen csak tervezik, ebben a községben már elő is teremtették a hivatal és intézményei dolgozóinak 13. ha­vi bérét. Ezekben a napokban formálják a művelődési otthont még inkább a lakosság kedvére, s a községi tájékoztatás javítására elkezdődött, javában tart a stú­dió korszerűsítése, a hangszórós hálózat bizonyos kiterjesztése. Másodállású vezetővel is meg­élénkült a kultúrházi élet, na­gyobb kedvvel látogatják a mű­soros rendezvényeket, a csopor­tos foglalkozásokat, a könyvtá­rat. Pozitív tapasztalatokat ho­zott a diszkó bevezetése, a cigá­nyok első saját táncos összejöve­tele, s azon vannak, hogy előbb vagy utóbb a község fiatalsága együtt is zavartalanul, jókedvűen szórakozzék. Gy. Gy. Vélemény Megint rosszul járnak a nyugdíjasok? Alkalomadtán adtunk már helyet ezen az oldalunkon is gyöngyösi, illetve a város környé­kén élő olvasóink különféle véle­ményének. Az alábbi levélrész­letet Török Pál gyöngyösi nyug­díjas írásából állítottuk össze, s a közlést egyebek mellett azért is fontosnak tartjuk, mert sokakat érint. Valószínűleg a téeszek át­alakulásával kapcsolatban nem sok minden zajlik majd gördülé­kenyen, annál is inkább, mert ahogyan egy bábolnai szakem­berfogalmazott: az átalakulások jórészt látszatdolgok, valójában semmi nem változik, s ezt a jövő évben számos elbocsátott téesz- tag „ bizonyítja ” majd. Nemcsak az aktív dolgozókat, hanem a nyugdíjasokat is sújtják az új — esetenként félreértelme­zett — rendeletek. íme, néhány megjegyzés Török Pál levelé­ből. „Nemrég vettem részt a tée- szem átalakulási közgyűlésén, mint téesz-nyugdijas. A jogász ismertette az átalakuló téesz új alapszabályát. Ebben többek között az is szerepel, hogy az ak­tív és nyugdíjas tagokat egyaránt megilleti a harminc aranykorona értékű föld, amely később telek- könyvileg is bejegyzésre kerül, mint saját tulajdon. Ez területre átszámítva körülbelül egy hek­tárnak, illetve két kataszteri hold szántóföldnek felel meg. A ház­táji, mint kiegészítőjövedelem­juttatás, az új törvény szerint megszűnik. Ugyanakkor az új alapszabály azt is tartalmazza, hogy a nyugdíjas tag, ha saját maga képtelen már művelni, ak­kor földrészét az újjáalakult szö­vetkezetnek haszonbérbe adhat­ja. Ennek két feltétele van: a bér­let időtartama öt évnél kevesebb nem lehet, illetve a bérleti díj aranykoronánként tíz kilo­gramm búza, vagy annak hiva­talos forgalmi értéke. A nyugdíjasok többsége nagy megrökönyödéssel fogadta a ha­szonbér rendkívül alacsony mér­tékét... Az emberi méltóságot és az új földtulajdonost megcsúfoló ez a tíz kilogramm búza, akkor, amikor ma már egy hektár ter­mése a negyven-ötven mázsát is eléri. Többen fel is vetették ezt a gyűlésen. A vezetés reagálása az volt, hogy a búzatermesztés ön­költsége ma már olyan magas, hogy nem bír el magasabb ha­szonbért. Ezek után azt már nem merte felvetni senki, hogy ennek az állí­tólag magas önköltségnek a ki­alakulásában mekkora szerepet játszik a harminc év alatt felduz­zasztott bürokratikus „admi­nisztratív ügyviteli létszám ”, amely a jelek szerint mit sem vál­tozik. ­Mező­gazdasági vállal­kozóknak A Barankovics Alapítvány és a Kolping Család szervezete közö­sen rendez bentlakásos, költség- mentes hétvégét Gyöngyösön, a Barátok tere 2. sz. alatti otthon­ban a „Mezőgazdasági vállalko­zók kilátásai 1992 őszén” cím­mel. Ma 10 órától a Török Ignác Szabadidőközpontban dr. Sza­kái Ferenc gödöllői egyetemi ta­nár az új magyar mezőgazdaság önállóságáról és szövetkezéséről tart — más érdeklődők számára is — előadást. Ebéd után dr. Án­gyán József egyetemi adjunktus új termelési technológiákat, új termékeket ismertet, majd dr. Lehoczky Józsefe gyetemi tanár az agrárpiac működéséről s ala­kításának lehetőségeiről érteke­zik, míg a vacsorát követően az érdekvédelem kérdéseiről esik szó. Vasárnap a reggelit, illetve a közös istentiszteletet Szilvásy Gábornak, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetőjé­nek előadása követi a mezőgaz­dasági vállalkozások pénzügyi hátteréről, támogatásairól és hi­teleiről. Utána a résztvevők érté­kelik a kétnapos találkozót, ebé­den búcsúznak egymástól, s ven­déglátóiktól.

Next

/
Thumbnails
Contents