Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-21-22 / 275. szám
HÍRLAP, 1992. november 21—22., szombat—vasárnap 7. A keleti határnyitás következményei Van, aki nem győz félni tőle, van, aki áldásait emlegeti. Egy bizonyos: osztrák ipari, gazdasági körökben szűnni nem akaró vita folyik arról, vajon a keleti határ megnyitása rossz, avagy jó-e Ausztria gazdasága számára. Az aggályok gyakrabban hangzanak el, s nem túl változatosak. Főként arra vonatkoznak, hogyan szipkázzák el az olcsóbb munkaerőt kínáló szomszédos keleti országok az ipart Ausztriától, avagy polgáraik az állást a honi munkaerőtől. A legfrissebb tanulmány — megszámlálhatatlanul sok jelenik meg ilyen — azt taglalja, hogy Délkelet-Ausztria tönkremegy, mert még az itteniek számára sem hozta meg a szomszédság oly örvendetesnek hitt politikai-gazdasági változása a remélt előnyt. A határ menti osztrák üzemek egyszerűen átteszik székhelyüket Magyarországra, Csehországba, Szlovákiába, sőt a kicsit távolabbi Lengyelországba — olvasható a tanulmányban. A következtetés: intézményes támogatást kell kiépíteni ezeknek a vidékeknek, amelyeknek ráadásul közelíteniük kell az Európai Közösség normáihoz. Bécs számára egyesek szédületes jövőt jósolnak, mások viszont úgy vélik, hogy peremre szorult, mert a keleti nyitás révén elvesztette korábbi jelentőségét: a nyugati cégek közbeiktatása nélkül is kapcsolatot találnak az egykori szocialista országokkal, emellett az ott működő nyugati tőkés okkal aktívabb az osztráknál. Hiába működik már megany- nyi osztrák-magyar vegyes vállalat, ha egyszer forgalmuk kicsiny. Ráadásul a kelet-osztrák beruházási részvétel a határon túl kisebb, mint akár a bécsi, akár a nyugat-ausztriai cégeké. Akik a kelet-európai konkurenciától tartanak, azok mindig említik a legveszélyeztetettebb iparágakat. Elsősorban az osztrák textilipart. Emlegetik a konkrét példákat: a Walaviertel- ben jelenleg működő két textilüzem 430 varrónőjéből 1996-ig legfeljebb a fele dolgozik majd régi helyén. Burgenland déli részéből egy német textilcég két leányvállalata települt át az idén tavasszal Lengyelországba — 225 varrónő került az utcára. Egy másik cég megszűnt, s a munkát ezentúl bérmunkában magyar varrónők végzik. A bőrfeldolgozó-ipar is csatlakozhat a példákhoz: a grazi NIC-gyár cipőfelsőrészeit ezentúl ugyancsak Magyarországon állítják elő — s ez nem számit ritkaságnak: az elmúlt évben öt osztrák cipőgyár ezer munkahelyet számolt fel, s tette át a termelést Kelet-Európába. S mivel érvelnek azok, akik éppen ellenkezőleg, gazdasági csodát jósolnak? Adatokkal bizonyítják, hogy összességében eddig nem következett be a munkahelyek számszerű csökkenése. Sot: 1990-ben és'91-ben nőtt az ausztriai foglalkoztatottság — 2,3 százalékkal, Burgen- landban pedig 2,6, illetve 2,9 százalékkal. Nem kisebb tekintély, mint az osztrák gyáriparosok országos szövetségének főtitkára, Franz Ceska mondja, hogy ha a keleti nyitás nyomán szükségessé is válik bizonyos strukturaváltoztatás, de ez éppen hogy nem rossz. S hozzáteszi: fantasztikus piaci lehetőségek nyíltak Ausztria számára. No igen, élni kell velük. Statisztika persze mindenre van. Ez utóbbi elmélet hívei azt szeretik idézni, hány multicég költözött az elmúlt két évben Bécsbe, hogy innen, egyetlen főhadiszállásról irányítsa kelet-európai forgalmát. Például a Coca- Cola, amely Essenből költözött át Bécsbe. S innen nemcsak a közvetlen közeli országokkal kereskedik, hanempéldául Albániával, Törökországgal. S ami igazán váratlan fordulat: Svájc is ehhez a központhoz tartozik. A Wirtschaftswoche című gazdasági folyóirat táblázatokat is felvonultat valamennyi érv alátámasztására. Az egyikből kitűnik, hogy míg Ausztriában a bérszínvonal átlaga 2276 dollár (Németországban 2461 dollár), addig a legmagasabbnak számító magyarországi bér 191 dollár — Oroszországban 20, Csehszlovákiában 108,9. Hát csoda, ha a cégek szívesebben fizetnek ennyit a munkásoknak? De ott van mindjárt egy másik színes tabella, s ebből kiderül: a kelet-európai osztrák cégek bevétele például Magyarországon a két évvel ezelőtti 8,6 milliárd schillingről tavaly 14,5 milliárdra nőtt. Nem mintha a két adat nem függne szorosan össze, de ez a gyarapodás mégis a Kelet melletti érveket erősíti. A dohányadóról A dohányadó könyörtelen emelése és a dohányzás korlátozása nagy sikerrel csökkenti a dohányzók számát a fejlett országokban — miközben a fejlődő világban, benne Kelet-Europával, változatlanul tömeges a dohányzás, a vele járó betegségekkel. Ez tűnik ki a washingtoni Worldwatch intézet felméréséből. A tekintélyes környezetvédelmi kutatóközpont adatai szerint a tény, hogy Dániában és Norvégiában 4, Kanadában több mint 3 dollár adó terheli minden csomag cigaretta árát, a dohányzás jelentős csökkenéséhez vezetett: Kanadában például egy évtized alatt 30 százalékkal fogyott a számuk. Az Egyesült Államokban immár a munkahelyek 60 százalékában korlátozzák, mind több helyen teljesen eltiltják a dohányzást, egyes cégek fel sem vesznek dohányost. Washingtonban legutóbb megtiltották a dohányzást valamennyi középületben — illetve olyan, kijelölt területre korlátozzák, amely az előírt szellőzéssel rendelkezik. A tilalmak mögött a bizonyosság, hogy mások füstjének akaratlan beszívása is halálos lehet: csak az Egyesült Államokban évente 50.000 ember hal meg az úgynevezett másodlagos dohányzás következtében, míg az „igazi” dohányosok közül 434.000 lesz áldozata a nikotin, a kátrány kiváltotta betegségeknek. A rákkutatók szerint a fejlett országok lakosságának egyötödét napjainkban is a dohányfüst öli meg. A dohányzással kapcsolatos egészségügyi kiadások az Egyesült Államokban évi 65 milliárd dollárt tesznek ki. A felmérések szerint a dohányárak 10 százalékos emelése után a fogyasztás átlag 4 százalékkal csökken, sőt a tizenévesek között 10 százalékkal. A kanadai tinédzsereknél 1980-1990 között az áremelések következtében egyharmadára csökkent a dohányosok aránya. Ez azt jelenti: egész nemzedékek tagjainak többsége soha nem fog dohányozni, hisz a legtöbb ember tizenéves korában válik a nikotin rabjává. A vizsgálatok szomorú tanulsága, hogy a nagy nemzetközi vállalatok Nyugaton zsugorodó piacaik helyett a fejlődő világban és Kö- zép-Kelet-Európában keresnek és találnak újakat. Kolumbiában töob ember hal meg az amerikai cigarettáktól, mint Amerikában a Kolumbiából becsempészett kábítószertől, s az amerikai dohányipar azzal számol, hogy Kelet-Európábán évi 6-8 százalékkal tudja növelni eladásait. A világ legszegényebb vidékein, így Afrikában a dohányzás 70 százalékos növekedése várható 2000-ig, míg Kínában — a fokozódó korlátozások ellenére — 250 millió ember dohányos. UFO-lesen Csillagászat 35 ezer évvel ezelőtt? A Lartet-barlangban talált lelet Az emberiség történetének során a gondolkodó, kutató ember elég gyakran szinte hihetetlen, szenzációs felfedezést tesz. Ez alól a csillagászok sem kivételek. A csillagászok már az időszámítás előtti időkben figyelemmel kísérték az égitestek mozgását, és az ebből levont következtetéseket használták fel az idő mérésére. A babiloniak csillagászati feljegyzései i. e. több mint 3000 évre nyúlnak visza. Jól ismerték a Nap és a Hold járását. A hónap hosszát másodpercnyi pontossággal meg tudták állapítani. Holdnaptárakat készítettek, előre tudták jelezni a holdfogyatkozásokat. Az ókori Egyiptomban is magas színvonalon állt a csillagászat. A Szíriusz csillag megfigyelésével szinte pontosan meg tudták állapítani azt a napot, amikor az árhullám végigvonul a Níluson. Ezekről a tényekről kézzelfogható bizonyítékaink vannak, így az ezekkel kapcsolatos felfedezések már nem rázzák meg a világot. Annál nagyobb szenzációnak számított — szakmai körökben —, amikor a hetvenes évek elején Alexander Marshack amerikai régész azt állította, hogy az utolsó jégkorszakban élt emberek — 35 ezer évvel ezelőtt — már megfigyelték a holdfázisokat, és sajátos módon fel is jegyezték a megfigyelés eredményeit. Miért számít ez szenzációnak? Azért, mert a régészek az eddigi kutatások eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy az idő mérése csak az után vált szükségessé, amikor már az első civilizációk mezőgazdasággal kezdtek foglalkozni. Ez i. e. 10.000-15.000 évvel ezelőttre tehető. Ezzel szemben tehát Marshack állítása igazi szenzációnak számított. Marshack elméletét — amelyet most végigkövetünk — a felső paleolitikumból származó kövekre és elefántcsont-lapockákra alapozza. A vizsgálatokat speciális módszerrel végezte, amelyekhez változtatható nagyítású (10-60-szoros) binokuláris mikroszkópot használt. Ezzel a mikroszkóppal meg tudta állapítani azt, hogy a kőtáblákba vésett jelek nem egy időben készültek, hanem egymást követően, és mindig más szerszámmal. Ezt a matematikai, grafikai és a statisztikai elemzések is igazolták. De milyen célból készültek a jelek? Marchack először a franciaországi Nemzeti Régészek Múzeumában őrzött leleteket vizsgálta meg. A leletek korát kb. 35 ezer évre becsülték, és a rajtuk látható bevéséseknek nem tulajdonítottak jelentőséget, de azt sem zárták ki, hogy van valami jelentésük. Marshack azonban felállított egy hipotézist, amely szerint csakis rendszeres feljegyzésekről lehet szó. A pontok és a rovátkák elemzése során bizonyítható volt, hogy a jelek módszeresen ■csillagászati holdhónapokat eredményeznek. (1. ábra.) A jelölések kezdőnapja a Hold utolsó negyede ama két napjának egyike, amelyben még égi kísérőnk látható. Ez a nap valóban jó kiindulópont, mivel ezen a napon hajnalban, napkelte előtt keleten látható a fogyó Hold, majd napnyugtakor ismét feltűnik a nyugati égbolton. Egy másik lapocska, amely a Blanchard-barlangból került elő, majdnem azonos az előzővel. (Azt a Lartet-barlangban találták). Itt azonban egy érdekesség figyelhető meg. Á jelek kígyóformát alkotnak. (2-3. ábra.). A képen kagyló formájú jelzéseket és egyszerű pontokat figyelhetünk meg. A jeleket Marshack összehasonlította a csillagászati modellel, és megdöbbentő egyezést tapasztalt. Ráadásul a csontlapon azok az időszakok, amikor a Hold nem látható a jobb oldalon, a teliholdak a bal oldalon és a holdnegyedek középen vannak feltüntetve. Ez magyarázza a kagyló formájú elhelyezéseket. A harmadik hely, ahol az előzőekhez hasonló csontlapokat találtak, a Placard-barlang. Az innen származó lelet (4. ábra) több ezer évvel fiatalabb az előzőeknél, de Marshack ugyanúgy próbálja bizonyítani feltételezését, mint a másik két barlangból származó lapocskáknál. A Placard-barlang sascsontjain kiváló minőségű véséseket találtak: az elsőn szögletes motívumokat, a két másikon rövid, szorosan egymás mellé elhelyezett véseteket találunk. A szélső jelzések mindegyikéhez még egy kis rovátka is járul. Mikroszkóppal kimutatta, hogy ezeket a járulékos rovátkákat más szerszámmal vésték a csontra. Itt is feltűnő az egyezés a holdfázisokkal. Hogy nem csupán véletlen az egybeesés, azt bizonyítja, hogy egy másik vésett csonton nyolc holdciklust fedeztek fel, melyek teljesen egyeztek a csillagászati modellel. A felső paleolitikumból származó emlékek valóban azt bizonyítanák, hogy a homo sapiens már 30 ezer évvel ezelőtt megjelent Európában, és már képes volt a természeti jelenségek megfigyelésére és feljegyzésére? Továbbá érdekes az a tény, hogy a vésetek csoportonként csak maximum tíz jelet tartalmaznak, így fejlettebb szám- rendszerről nem beszélhetünk, csak olyanról, amely a tíz ujj segítségével üzemeltethető. „A valóság időbeli elemei — magyarázza Marshack — szükségszerűen a növényzet, az állatvilág, az időszakok, az égbolt szakaszos ismétlődései, továbbá az árnyaltabb, de ugyancsak fontos időszakos emberi tevékenységek, a vadászat, a vándorlás, a nevelés, a pubertás, a születés és a halál. Az időbeli valóság fogalmi világának középpontjában nyilvánvalóan a Hold-feljegyzések időszakossága áll. A feljegyzések már az írás, sőt talán a számrendszer megjelenése előtt léteztek. Sőt bizonyos mértékben ezek megszületéséhez vezettek.” Még ha Marshack vizsgálódásainak eredményeiről sokan azt is gondolják, hogy nem állnak meg a realitás talaján, munkája mégsem tekinthető értéktelennek. Speciális eszközökkel és módszerekkel vizsgálta a leleteket, binokuláris mikroszkópos vizsgálati módszerével túlszárnyalta régésztársait. Munkássága — egyebek mellett — arra a fontos tényre hívta fel a figyelmet, hogy az ember egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a megismerés és a kísérletezés iránti fogékonyság — ami a fejlődés hajtóereje... A Placard-barlang sascsontjai V. Tana Judit A Klanchard- barlang csont- lapockája és az elemzés után készült másolat
