Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

s *>

HÍRLAP, 1992. november 18-, szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE

5.

Kupa Mihály

Gyöngyösön

A helyi MDF-szervezet meghívására s vendégeként Kupa Mihály miniszter látogat Gyöngyösre november 25-én. Ez alkalommal 18 órától a Mátra Művelődési Központban Magyarország pénzügyi helyzetéről előadást is tart.

Légifelvételek

Nemrégiben légifelvételek is készültek Markazról. Utóbb a fotókat hosszabb időre a helyi polgármesteri hivatalban kiállításon is bemutatták a lakosságnak, hogy az érdeklődők kedvük szerint vásárolhassanak belőlük.

Esővizsgálatok

Hazánkban 90 esztendeje vizsgálták először az esővíz ösz- szetételét, 1965-től végeznek rendszeresen is ilyen méréseket, míg 1974 óta szélesebb körben folytatják a megfigyeléseket. A gyöngyöshalászi általános iskolások — az ország immár mintegy 80 tanintézetével együtt — két éve vesznek részt a megfigyelésekben. A kis csapat környezetvédelmi munkája f olyamatos.

Rendőrállomást avatnak Detken

A régi tanácsháza átalakításával, felújításával elkészült a Mát- ravidék újabb rendőrállomása. A detki bázis avatására november 28-án kerül sor.

Karácsondon

következik

Az idén az oktatásügy fejlesztése állt a karácsondi törekvések központjában. A községi önkormányzat jövőre az egészségügy területén kíván újabbat lépni, és a térségi gázprogramhoz próbál csatlakozni.

Jótékonysági

hangverseny

A gyöngyösi Családsegítő Központ szervezésében jótékony célú hangversenyt tartanak a Mátra Művelődési Központban november 21-én, szombaton 17 órától. A fellépő Cantus Cor- vinus kórus műsorának bevételéből alapítványt kívánnak teremteni a városi szegénygondozás megoldásához.

Sok a „problémás gyerek”

Nagyfiigedi iskolatörekvések

Százötven körüli az általános iskolások száma Nagyfügeden. Oktatásukat már hosszú évek óta emeletes intézet és stabil nevelőgárda szolgálja. A létesítmények közül nem hiányzik a megfelelőbb tornaterem sem, miután a korábbi pártházban az új öltözőkön kívül is az eddig használt helyiségnél kétszerte nagyobbhoz sikerült jutni. Ha a még hiányzó igazi vizesblokk is meglesz hozzá, a szomszédban kialakított, bekerített bitumenes — télen akár korcsolyapályának használható — sportudvarral együtt, a testedzés valóságos centruma lehet.

A tanításban — ha például az osztálybontást pénzügyi gondok miatt még nem is sikerült megvalósítani — a lehetőségek szerint próbálnak igazodni a korszerűbb módszerekhez. Határozott előrelépést jelent a matematika tagozatos oktatása, a nyelvi képzésben pedig az angol bevezetése. A szemléltetőeszközök szerényebb számát, minőségét máris három számítógép ellensúlyozza, s a tervek szerint belátható időn belül kétszer ennyi lesz, hogy az alapismereteket mindenki elsajátíthassa.

Az iskolába járást ingyenes tankönyvek, s szükség esetén más eszközök is segítik, ugyanekkor a leginkább rászorulók egész nap díjtalanul étkezhetnek, illetve ebédet vagy tízórait kapnak.

Nem hiábavalók az önkormányzat s a pedagógusok áldozatai, hiszen a félszáznál több cigánygyerek ellenére éves szinten a négy napot sem éri el az átlagos mulasztás, s például a legutóbb végzett 17 diákból is 13 tanulhat

tovább. Bizonyára még jobbak lennének az eredmények, ha — sajnálatosan — nem növekedne az úgynevezett problémás, sérült gyermekek aránya, a jelenleginél kisebb mértékben bővülnének a gyógypedagógiai csoportok. Jellemző a jelenlegi iskolásokra, hogy közöttük csupán a hivatalosan is veszélyeztetett helyzetűek száma eléri már a húszat.

Szerencsére van türelem a szerencsétlenebb sorsú fiatalokhoz is a délelőtti tanításokon és a napközi otthonos foglalkozásokon. Szívvel, szeretettel iparkodnak nevelni a hátrányosabb körülmények között élőket, hogy előbb vagy utóbb mérséklődjenek a különbségek, amelyek társaiktól az indulásnál — vagy még évek múltán is — elválasztják őket.- Így

Sok a vaklárma

Tűz az önkormányzati ülésen

Figyelemre méltó — egyben pedig elgondolkodtató — volt Gyöngyösön az egyik képviselő- testületi ülésen a helyi tűzoltóság munkájáról szóló beszámoló. A városatyák több kérdéssel „bombázták” Dávid József tűzoltó alezredest, városi parancsnokot Elsőként dr. Ágai Ferenc azt firtatta, miként lehet az, hogy a 34 millió forintos költségvetés csak olyan „csúcstechnikára” elég, mint az IFA.

Dr. Mózer Albertet több minden foglalkoztatta. Például az, hogy a helyi tűzoltók közül tizenöten miért rokkantak meg 55 éves koruk előtt. Majd annak a véleményének adott hangot, hogy megdöbbentően sok a tévesjelzés, a vaklárma, és az is elgondolkodtató, hogy Gyöngyösön nincsenek meg a műszaki mentés technikai feltételei. Mi történik akkor, ha a toronyházban tűz üt ki...? — kérdezte.

Hiesz György is csatlakozott a

kérdéscsokorhoz: mit lehet tenni közúti katasztrófa esetén például a 3-as számú főútnak a városnak átvezető szakaszán? Jakkel Mihály azt firtatta, vajon felelősségre vonják-e a tűzesetek okozóit?

A tűzoltóparancsnok válaszai között elhangzott, hogy a riasztások harmada — sajnos — valóban téves jelzés, ám nekik minden esetben kivonulási kötelezettségük van. Nehezíti a felelősségre vonást, hogy a posta csak a rendőrségnek ad ki hívószámokat, s ha a telefonáló netán fülkéből tárcsáz, szinte lehetetlen kilétének megállapítása. A műszaki mentésről szólva elmondta, hogy szükség lenne speciális mentőrendszer beszerzésére, ami 18 millió forintba Kerülne. A toronyház tűzbiztonsági rendszere kapcsán hozzátette: a leghosz- szabb létrájuk is csak a nyolcadik emeletig ér el... Itt egyébként füstmentesek a lépcsőházak, s a ház tetején van egy 132 köbméteres tűzi víztartály. Mindenesetre rendszeresen tartanak itt tűzohá- si és mentési gyakorlatokat.

A közlekedési balesetekről elmondta, hogy a cseppfolyós etilént szállító 20 tonnás tartálykocsik rendkívül veszélyesek, hiszen áthaladnak Gyöngyösön. A legrosszabb esetben — tehát, ha felborul a szállítójármű, s felhasad a tartály — egész városrészeket megsemmisítő robbanásokat okozhatnak.

Körülményeikről szólva Dávid József elismerte, hogy riasztás esetén nehéz kifordulniuk a telephelyükről, s kétségtelen tény, hogy a megyében lévő három tűzoltólaktanya közül az övék a legkevésbé korszerű és a legszűkösebb. Új helyként szolgálna esetleg a volt honvédségi laktanya átalakítása, ám ez igen sok pénzt emésztene fel, így egyelőre nem foglalkoznak a kérdéssel.

(korcsog)

Halászi

árverés

Az elmúlt héten a Heves Megyei Kárrendezési Hivatal munkatársai földárverést tartottak Gyöngyöshalászon. A község lakói közül azok jelentek meg a legelső ilyen eseményen, akik már megkapták kárpótlási jegyeiket, s úgy döntöttek, azzal megpróbálnak földterületet szerezni. Egyelőre négy szántó-, két szőlő- és erdőterületet hirdettek meg.

Miért szeretem Gyöngyöst?

Az alábbiakban személyeskedő önvallomás következik, nem mintha erre bárki is buzdított volna, csak egyszer, ahogy mentem autóval Gyöngyös felé, előttem kamionok csapták fel a sarat, és nem jártam még Ludas vonalában se, arra gondoltam: én szeretem ezt a várost, és jó lenne egyszer megfogalmazni azt is, hogy miért.

Mert az is eszembe jutott, hogy hányszor szembesültem már azzal az ellenszenvvel vagy legalábbis ellenérzéssel, ami a gyöngyösiekből Eger felé sugárzik, csak azért, mert az elmúlt rendszerben a megyei „leosztás” mindig második helyre rangsorolta a mátraaljai várost, és ilyenkor majdnem elszégyelltem magam azért, amiért Egerben lakom. És erről megint eszembe jut valami kínos érzés, egy diákköri barátom, egy pesti fiú, aki egyszer, egy kellemes beszélgetés közben egyszer csak megállt a mondattal, rám nézett, és azt kérdezte:

— Tisztában vagy azzal, hogy én zsidó vagyok?

— Mi az, hogy zsidó? — kérdeztem vissza akkor, mire ő még nálam is jobban csodálkozott: hogyhogy nem tudod? És rossz volt nem tudni, mert azt hittem, kimaradtam valamiből, nem értek valamit, kívül rekedtem, jobb lett volna, ha akkor ő nem csodálkozik rajtam, jobban feldolgozom ezt a szót, és nem érzem még jó pár évig hülyén magam, ha valakitől újra hallom, és nem vetődik fel bennem olyan sokszor a kétely, hogy ezt most megint mi a fenének mondta, tudnom kéne valami többet, ami nem derültki eddig még róla?

Úgyhogy most inkább ellazultam mindenféle bélyegzések, „fontos város, meg kevésbé fontos város” meghatározás nélkül elmesélem, miért szeretem én Gyöngyöst... Persze, ezek apróságok. Például, hogy a Gyöngy- szöv Áfésznél milyen finom a ka- puciner. És nem is maga a kapu- ciner, hanem hogy szép pohárban is adják. Vagy hogy ott van a piac előtt a pattogatott kukoricás, és mindig ott van. Nem költözik egyik nap ide, a másik nap meg oda.

Szeretem, hogy a művelődési házban általában kinyit a büfé, és hogy jó nagy betűkkel kniják a ház falára a havi programot. A Fő téri újságárusnál olykor hamarabb van a kedvenc lapom, mint Egerben, és a könyvesboltban szol a zene. Majdnem minmádok ücsörögni a kisvasút megállójánál. Pedig mellette közvetlenül ott van az Orczy- kert, az gyönyörű, én mégis a fa- padon ücsörgők inkább, és várom, hogy jón-e vonat. Aztán bemegyek a gyógynövényeshez, nem is azért, hogy vegyek valamit, hanem mert bármilyen bajomat sorolom, arra kapásból mond négyféle olajat vagy teát, ami használna. Ha vennek.

A piacot is szeretem, hogy úgy egymás mellé húzódnak az árusok. Pedig jó nagy piac, de mégis mindenki a felső csücskében rakodik ki, biztos van rá ésszerű magyarázat, hogy ott megy keresztiül az út, vagy valami hasonló, nekem ez mégis minden alkalommal kellemes megelégedéssel szolgál: megint összebújtak a kofák.

Jó, hogy kész a nagytemplom. Azt annyira ugyan nem szeretem, a templomokhoz olyan nehéz közel kerülni, a kis kápolnákhoz vagy romos kolostorokhoz már könnyebb. Érdekes, ennek a templomnak a két tornya nőtt inkább hozzám, építészetileg biztosan nincs igazam, de nekem ezek a tornyok nem annyira ridegek, sőt már-már falusiasán kedvesek.

...És persze, volna még mit mondani, süteményekről, parkőrökről, fideszesekről és kereszténydemokratákról, átváltozó kirakatokról, az esemyőjavító műhelyéről, de a felsorolás, a megnevezés már eleve behatárol. Ez a város már ismerős nekem, a szívemhez nőtt, nem mondom, hogy hazamegyek, amikor oda megyek, de nem érzem magam idegennek benne, egriként sem, és örülök, tényleg, hogy van ez a város, ott, a Mátraaljait. Doros Judit

Félszáz tanuló — kisszövetkezetben

A másik Kékes csúcsa

Táiicdalsikerek

Az elmúlt hetekben két sikeres táncdalestet is rendeztek Gyöngyösorosziban, a helyi művelődési házban. Előbb Koós János, majd Kovács Kati és Aradszky László műsorát élvezhették az érdeklődők. A teltházas előadásokat a községi önkormányzat és az abasári takarék- szövetkezet szponzorálta.

„Félidőben”

Megjelent a gyöngyösi Ön- kormányzati Értesítő, ami annál is inkább jó hír, mert a kiadvány októberben nem látott napvilágot különféle okok miatt. Á lapban — egyebek mellett — Keresztes György polgármester „Félidőben” címmel elemzi a testület és a polgármesteri hivatal kétéves munkáját.

Gratuláció a Yidróczkinak

A Magyar Művelődési Intézet tiszteletét fejezte ki a gyöngyösi Vidróczki-táncegyüttesnek abból az alkalomból, hogy idén júliusban Hollandiában az európai országok jubileumi néptáncfesztiválján országunkat sikerrel képviselték. „Az a következetes és rendkívül átgondolt szakmai koncepció, amelyet az együttes vezetése mindenkor képvisel, a folyamatos művészeti munka eredményezi, hogy az együttes néptáncművészetünk élmezőnyében kiérdemelt vezető szerepét évtizedek óta töretlenül betölti” t- írják aé elismerésben.

M

egyénkben is kevés már az olyan gazdálkodó szervezet, amely különösebb megrázkódtatások nélkül vészeli át a nehezebb időket. A gyöngyösi „Kékes” Cipő és Textil Ipari Kisszövetkezet mindenesetre közéjük tartozik. Jelenlegi 130 fős létszáma legfeljebb a „természetes” mozgás eredménye, elbocsátásokra ugyanis eddig még nem került sor. Mi több: tanműhelyükben most is félszáz fiatalt nevelnek szakmai utánpótlásul.

Egyszóval — bár manapság itt sem könnyű dolgozni — több a derű, mint a panasz. Idei 70 millió forint körüli árbevételükkel, a mindennapi munkájuk negyedrészét jelentő régi „nyugati” exporttevékenységükkel, biztosnak látszó piacaikkal, éppen a közelmúltban végrehajtott jelentős fejlesztésükkel végső soron akár elégedettek is lehetnének.

— Hogyan sikerült mindez? — kérdem az elnökasszonyt, dr. Galgőczi Ottónét.

— Úgy tűnik, hogy évekkel ezelőtt szerencsésen választottuk gyártmányainkat, termék- szerkezetünk kiállta a próbát, igazolta létjogosultságát — magyarázza a kisszövetkezet első számú vezetője. — Miközben a megvont állami támogatás miatt számosán nem foglalkoznak már a gyermek lábbelikké, £ a bizonytalannak veit kfirqsblyacipő készítésével is felhagyjak, mi kitartottunk mellettiig. Qejpttek a simításaink. M ég; m jij d i g

sik cikkeinket, mivel a szülők saját, kényszerű lemondásaik árán is hajlandók áldozni a családok ifjabb tagjaira. No, meg mást ne említsek: jelenleg már a falvakban is mind több a jégpálya télidőben. Ugyanekkor textiles profilunkban a hagyományosan szerényebb, méretes megrendeléseket jól ellensúlyozzak kon- fekciós szállításaink. Ha mondhatom: kisszériás női finomáruink mellett egyre több a tőlünk kért munka- és formaruha, s ez utóbbi érdeklődés talán csak növekedhet. Szolgáltatásaink ugyan leszűkültek, de úgy érezzük, hogy az igényeket kielégítik. Az időközben megszüntetett — a környező községekben is működött — cipőjavító műhelyek helyett jelenleg egyetlen nagyobb részlegünk folytatja a munkát gyöngyösi modellházunkban. Az önelszámolós, ötfős gépesített egység remek helyen van, a buszpályaudvar mellett, ahol a falvak lakói is könnyen megtalálják. Ráadásul külön előnye, hogy néhány esztendő óta ortopédmunkákat is vállal.

— „ Ünnepeltek” is a napokban...

— Valóban ünnepet jelentett számunkra a felújított, korszerűsített tűzöde „hivatalos” avatása, hiszen a piactérre néző felsőrészkészítő ütemünket világszínvonalú japan gépekkel sikerült be- -ije/KjeznünkjA Juki céggel másfél évvel ezelőtt egy ruhagép-ki- állításon volt alkalmam megismerkedni, amikor az is tudomásomra jutott, hogy törekvései a cipőipari fejlesztéseket sem kerülik el. Nos, kaptam a friss információn, s azonnal érdeklődni kezdtem ez utóbbiak iránt, majd később egy újabb bemutatón, Németországban már az ígért gépekkel találkoztam. Felkérésre — több társammal együtt — szakmai véleményt is mondtam róluk, majd tesztelésre néhány berendezést Gyöngyösre kértem. Olyannyira kedvünkre valók voltak, hogy — közgyűlésünk támogatásával — rövidesen egy kisüzem felszerelésére is konkrét megrendelést adtunk. Az egyezség létrejött, s referenciaként kedvezménnyel megkaptuk, amit kértünk. Ilyenformán — más szakmabeliek érdeklődéseit is kielégítve — 17, valóban modem gép, közöttük automata hímző van most a birtokunkban, az eredeti árnál lényegesen olcsóbban. Egy évig fizetség nélkül, aztán pedig 1995-ig történő számlarendezéssel, négy kamatmentes részletre. Amikor a cég kelet-európai igazgatójának, magyarországi képviselőjének, illetve a szintén japán Tomen- iroda, valamint a helyi városháza megbízottjának a társaságában Bernd H. Witliams-Book európai vezérigazgató jelképesen áthágta az avatószalagot, kedyes

vendégeink mindegyike őszinte tetszésének, megelégedésének adott hangot gyarapodásunk, s a látott munka alapján. Öröm ez számunkra, reméljük, hogy nem okozunk majd csalódást senkinek. Egyben pedig maximálisan próbálunk élni új lehetőségeinkkel: szeretnénk további munkahelyeket is teremteni. Egy hu- szonötös létszámfejlesztéshez már a támogatást is megpályáztuk.

— Csúcstechnikával köny- nyebb lesz versenyben maradniuk.

— Kétségtelenül sokat jelent a továbbiakban, de a jövőnkért így is alaposan meg kell küzdenünk. Kereskedelmi partnereink — akár a hagyományosabbak, akár pedig az újabb szervezetek, vállalkozók — a korábbi vevőknél sokkal igényesebbek. Nemcsak jobb minőséget, hanem kisebb szériákatis igényelnek, s egy-egy termék „felszerszámozása” bizony manapság már kimondottan drága „mulatság”. Amíg valaha öt-tízezres cipősorozataink voltak, jelenleg átlagosan már csak ezresek-kétezresek, de még a 200-500 páros rendelést is el kell fogadnunk. Az évi kétszeri nemzetközi börzén 50 új modellnél nemigen adhatjuk alább, s a legkevésbé sem szabad elkeserednünk, ha a kínált választékból esetleg csak néhány kell... Egyszóval, ha elkeseredésre szerencsére még nincs is okunk, a teljes megelégedéstől, nyugalomtól elég messze vagyunk, bárhogyan iparkodunk.

u« íéGy.'Gy.'

Bemutató és tanácskozás

Ahol a sertéshúsról beszélnek

Minőségi sertéshús-bemutatót, illetve tanácskozást tartanak ma délelőtt 10 órától Gyöngyösön, a GATE üzemmérnöki intézetében, a Mátrai út 36. szám alatt.

Az eseményen olyan szakemberek vesznek részt, akik valamilyen módon kapcsolódnak a húsipari tevékenységhez. Több előadás is elhangzik, s ezek között szó lesz a mezőgazdasági átalakulást segítő kormányprogramról, a sertés- tenyésztéssel összefüggő piaci követelményekről, a hústermelés minőségéről és aktuális gondjairól, valamint arról, melyek a korszerű takarmányozás feltételei.

A tanácskozáson lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők konzultáció keretében kicseréljék tapasztalataikat, s megismerhessék ezen ágázat gondjait < és j eredményeit^

_______« ^ ■