Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-17 / 271. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. november 17., kedd Látószög Kárpótlás Két hónapja is elmúlt talán, amikor megyénkben az első földárverések egyikén résztvettem. Meglehetősen komolyta­lannak tűnt az esemény, hiszen akkoriban még sokkalta több volt a puszta kíváncsiskodó, mint az, akinek kárpótlási jegy is dagasztotta már a zsebét. A jogosultság elbírálása igencsak az elején járt, a kérelmek csupán kisebb hányadának megvála­szolásáig jutottak. Azóta már nemcsak földet, hanem lakást, autót, bútort, gyümölcsöt s miegyebet is lehet venni a kiadott kárpótlási je­gyekért. A járandóság megítélésében azonban alig jutottak valamivel előbbre szűkebb hazánkban — a követelések mint­egy harmadát tudta a hivatal írásban kielégíteni — s országo­san is átlagosan csak 40 százalék körüli a határozathozatalok aránya. Pedig az a fránya jegy — ugye? — nagyon kellene! Ki­váltképpen, hogy nemcsak az ősi juss, az elvesztett régi vagyon miatt lehet vigasztalódni vele, az is felhasználhatja álmaihoz, vágyaihoz, akinek voltaképpen alig van, vagy nincs semmi köze a dokumentumhoz. Mivel a sokat emlegetett, annyira várt igazolás bárki számára hozzáférhető értékpapírrá alja­suk. Nemcsak a „zugpiacon” — lakás mélyén, kapualj sötét­jében — hanem akár az utcán is vásárolható. Korántsem csu­pán a sajtóhirdetésekben közölhető a vásárlási szándék, ha­nem a sarki árus is kiírhatja bódéja üvegére, hogy szívesen vesz belőlük, ha hozzák, felkínálják neki. Ezt akartuk, így akartuk...? Azt gondoljuk, hisszük, hogy végre igazságot sikerült tenni? Nos, aligha egészen arról volt szó, ami ma történik körülöttünk. Nem hinném, hogy tényleg sérelmeket orvosolhat a kótyavetye tárgyává lett kár­pótlási jegy. Ha ugyanis nem nagyon számít, hogy földet, la­kást, autót, bútort, gyümölcsöt vásárol érte az, akit meglop­tak, akinek a hozzátartozóját, a családját kisemmizték — vagy pedig helyettük valaki egészen más, egy vadidegen jut ilyen­olyan új javakhoz, amikhez jószerével kevésbé vagy nem is formálhatna jogot, nos: meglehetősen komolytalan a jószán­dékú rendezés. Mi több: az ügy ilyenténképpeni alakulása jó néhány honfitársban bizonyos ellenszenvet, tiltakozást is ébreszt. Mi­után, akinek teljesen mindegy, hogy milyen volt és milyen lesz, annak talán soha nem is hiányzott túlságosan a kárpót­lás. Nem szolgálhatott rá annyira sem, mint aki csöndben ma­radt az őt — miért, miért nem? — elkerült jogszabály, kien­gesztelés hiányában. Számosán ugyanis legfeljebb csak gondoltak arra, hogy végeredményben nekik is lehetne mondandójuk, ők is köve­telőzhetnének, nyújtogathatnák a kezeiket. Hiszen van-e köztünk, akit valamilyen sérelem, hátrány ne ért volna a leg­utóbbi négy évtizedben, akit ne lehetne most másokhoz ha­sonlóan vigasztalgatni? Hány, de hány ember dolgozott, tel­jesített jóval a végzett munkája alatt értékelve, fizetve! Meny­nyien nem jutottak anyagilag és erkölcsileg előbbre méltatla­nul! Mily sokan elégtek sorainkban a kíméletlen robotban, mennyien utcára kerültek életük, pályájuk csúcsún a nyugdíj előtt, hogy a lelketlenül, kíméletlenül szétszaggatott csalá­dokra, rendezetlen sorsú gyermekeikre már ne is emlékez­zünk! Bizony, őket sem lett volna szabad feledni a törvényal­kotásnál, ha már igazságtételről van szó. Annál inkább, mert az utóbbiak talán jobban is megbecsülnék a feléjük nyitotta­kat. Aligha adnák el "egy tál lencséért” is, a jogukat. S ha meg­tartják sem könnyebbülhetnek vele különösebben. Alighanem az ő megfosztásuk, tönkretételük az, ami mellett véletlenül sem szabadna elmenni. S akkor is, ha kevés a pénz hozzá. Gyóni Gyula A létminimum kiszámítása Mi van a kosárban? Évek óta tart a vita: mennyi a megélhetéshez feltétlenül szük­séges pénz és hogyan kell kiszá­mítani a létminimumot? A Köz­ponti Statisztikai Hivatal és az Újpesti Családsegítő Központ egymástól eltérő adatai — egé­szen a legutóbbi időkig — csak borzolták a kedélyeket és egyút­tal rontották mind a két adatköz­lő hitelét. Kinek higgyünk? A hivatalos számításoknak, vagy saját, egyre vékonyabb pénztárcánknak? Nos, a statisztikai hivatal lépett és most már népes parlamenti bi­zottság ajánlása alapján készíti — a valós fogyasztáshoz eddiginél jobban igazodó — létminimum számítását. A tanácsadó testü­letben érdekvédelmi szerveze­tek, kutatóintézetek szakembe­rei, országgyűlési képviselők döntöttek arról, miből és mennyi kerüljön a létminimum szintjén élők feltételezett kosarába? Az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet munkatársai szerint egy közepe­sen aktív felnőtt napi életműkö­déséhez 2700-2800 kalória szükséges, a nyugdíjasoknak en­nél 12 százalékkal, míg a gyere­keknek 22 százalékkal kevesebb is elegendő. A napi tápanyagok között feltétlenül lennie kellene 90 gramm fehérjének, 95-100 gramm zsírnak, 370-380 gramm szénhidrátnak, továbbá 2500 milligramm káliumnak, közel 800 milligramm kálcium­nak, 12 milligramm vasnak, illet­ve 1100 mikrogramm B-l, 1600 mikrogramm B-2, 100-110 mik­rogramm C-vitaminnak és 10 gramm nyersrostnak. Nos, mindezek elfogyasztását a legolcsóbb élelmiszerekből számítják a statisztikusok. Pél­dául a hús helyett a szintén állati eredetű (de jóval olcsóbb) tejala­pú fehérjét vették alapul. Nem kerül a statisztikai hivatal létmi­nimum kosarába a karaj, comb, van viszont dagadó, tatja, kevés lapocka és máj. A húskészítmé­nyek között nincs szalámi, son­ka, szárazkolbász, ugyanakkor számolnak párizsival, krinolin­nal, hurkával és kenőmájassal. A statisztikusok száraztésztája ter­mészetesen nem nyolc, hanem csak két tojásos, a gyümölcsök közül pedig a legolcsóbbnak tar­tott almát és szilvát vették figye­lembe. Azt is végiggondolták a minimális költségek kiszámítá­sakor, hogy például a tésztát otthon gyúrják, mert így ol­csóbb. Mindezek figyelembevételé­vel a KSH szerint az élelmiszer létminimum egy felnőttre vetítve 1989-ben 1570forint, míg1992- es szeptemberi árakon számolva 3300 forint volt havonta. Ez azonban csak a nyers élelmiszer ára... A 6000 forintos öregségi nyugdijat, vagy a 8000 forintos bruttó minimumbért — számítás ide, számítás oda —, bizony mind nehezebb beosztani. Hangos siker Kínai mozgásszínház Gyöngyösön Bravúros mozdulatok Két hónapon belül sokadik meglepetéssel szolgál a gyön­gyösi Mátra Művelődési Köz­pont, amely törekvésének legja­vával széles műsorskálán próbál­ja megközelíteni a város lakóit. Nemrég kínai táncszínházát lát­tak vendégül. A lehetőséget az kínálta, hogy a Pekingi Táncaka­démia együttese európai turnéra indult, s a Kínai Nagykövetség rendezésében ellátogattak Ma­gyarország öt városába is. Az előadást megelőző percek­ben Liu Weingtól, a nagykövet­ség titkárától megtudtam, hogy a táncosok mindössze egy hetet töltenek hazánkban, innen Po­zsonyba, Varsóba, majd Orosz­ország különböző városaiba utaznak. A fiatal művészek nagy nemzetközi tekintélyt szereztek szerte a világban. Jártak már az Egyesült Államokban, Kanadá­ban, Japánban, Ausztráliában is. Kína legmagasabb fokú képzést nyújtó táncművészeti főiskolájá­nak önálló együtteseként járják az öt világrész országait. Számos díjnyertes táncdarabjuk van, melyből ezen az esten tizenötöt mutatnak be. Műsoruk két arcú: klasszikus ősi kínai táncokat és modern mozgásnyelven fogalmazott kor­társi alkotásokat visznek a sötét körfüggönyök elé, a reflektorok fényével dacolni, a nézők figyel­mét megnyerni. Reméljük, ez utóbbiban nem lesz hiány. Nem szenvedett csorbát a produkció a hosszú utazás miatt, pedig a mű­vészek mindössze néhány órával ezelőtt érkeztek Magyarország­ra. Liu Wenging szavai után azt gondolná a kíváncsi érdeklődő, hogy megfáradt fiatalok küzdel­mét látja majd, akiknek szorít in­kább, ha egy-egy elgyengült ug­rást, emelést lát, s nem tud önfe­ledten feloldódni héttől kilencig egyetlen percre sem. Természe­tesen nem így történt. Két órán keresztül hihetetlen figyelmet követelt tőlünk a színpadi cse­lekvés minden pillanata. Ősi da­lok, dobok és húros hangszerek hangjának kíséretében feszülő férfiizmokat békítettek, lágy női testek, mosolygó, mindig kedves arcok. Láncok apró csörgőkkel, a szivárvány minden színében pompázó gyönyörű ruhákkal, fi­úk ifjakkal, szakadozott vadász­nadrágban. A női harmónia igénye az ero­tika győzelme az erő felett, ami a reménytelen helyzetet is meg­menti. Kicsi csörgők fejdíszen és szoknyákon: játszadozásra hív­ják a hold fényénél a harci zörejt már muzsikának halló-valló erős legényeket. Pár pillanatra meg­csillannak Tibet lányai, kecsesen gyönyörűen, hosszú ujjú ingben, csodálatos díszű barna ruhában. Már majdnem leáll a harmónia, amikor a színen átvágtatnak meztelen lábú törzsek, megele­venedik a Wa népcsoport primi­tív tánca. Ekkor egy asszony ér­kezik csupa fehérben, s kezének csodaszép mozgásával, puhalép­tű sebes ritmikájával, ha kell esz- köztelenül, ha kell, fején kétszin­tes pávatollal hírül adja, semmi sem olyan fontos, mint a méltó­ság, a szerelmes pillanatok tánca. Ekkor selyembe öltöznek a fiúk és nincs körbetáncolás, nincse­nek feszülő izmok, eltűnnek a kemény hangok és mozdulatok, egy kiszakadó fénysugárban ta­lálkoznak a testek, oldódnak az ökölbe szorult kezek, tiszta ar­cok szólítanak egy érintésnyire közelről. Nagyon távolról. Sziki Károly Tibet lányai, csalogató kis csengettyűkkel Kizárólag férfiaknak? Menedzsemők a „ringben” „Zöld” kompresszorok a Bervából Mint közismert, a korábban és még jelenleg is alkalmazott hűtő­közegek, valamint az aeroszolok hajtógázai olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyek a szabad­ba jutva károsítják a Föld felszí­nét védő ózonréteget. A freonok környezetkárosító hatását az USA-ban már több, mint egy év­tizede igazolva látták, ezért né­hány államban be is tiltották használatukat. Az ENSZ kör­nyezetvédelmi programja kere­teben 1985-ben kötöttek egy egyezményt az érintett anyagok termelésének és felhasználásá­nak betiltásáról illetve korláto­zásáról, hazánk 1989-ben csatla­kozott a programhoz. A magyar Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztéri­um rendeletben szabályozta a ránk háruló feladatokat, amely ez év május 15-től érvényes. A Finomszerelvénygyárban 1990- ben kezdődtek azok a fejleszté­sek, amelyek a követelmények­nek megfelelő kompresszorok gyártásához vezettek. A nagy vegyipari cégekkel történt folya­matos információcsere, továbbá egyéb vizsgálatok oda vezettek, hogy a közeli napokban megkez­dődhet az úgynevezett „zöld” kompresszorok Bervai gyártása. A szakemberek jogosan biza­kodnak abban, hogy nemzetközi mércével mérve is megállja majd helyét a piacon az új kompresz- szor, amit 1993-tól nagy sorozat­ban szándékoznak gyártani a bervaiak. Előbbiekkel összefüggésben figyelmet érdemlő az a szintén szakemberektől származó véle­mény is, hogy a szabályozott anyagok hatása a tiltás következ­tében érződik majd a műanyag­iparban a bútorgyártásban és szinte minden iparágban. A tel­jes átállásra már csak két eszten­deje van az iparnak. (fesztbaum) Ha valaki menedzsert említ, általában egy elegáns, célratörő, sikeres üzletember jelenik meg a képzeletünkben. Még véletlenül sem egy csinos nő. Pedig ehhez a pályához nincs szükség nyers erőre, amely kizárhatná a ver­sengésből a gyengébb nemet! El kell fogadni hát azt, hogy a férfi­ak kisajátítsák ezt a manapság oly divatos foglalkozást? Dr. András Vera pszichológus sze­rint, aki az Európai Üzleti Poli­technikum (Cambridge Business College) és Nemzetközi Szakkö­zépiskola igazgatójaként a kö­zelmúltban a Mátraaljai Szénbá­nyáknál egy női menedzserkép­ző tanfolyamot vezetett — nem szabad. — Véleményem szerint a női psziché rendkívül konstruktív, sokkal inkább harmonizál hozzá a menedzseri pálya, mint a férfi­akéhoz — fejtette ki a vélemé­nyét. Gondoljunk csak a háztar­tásra: egy jó háziasszony min­dent megold, megszervez. A me­nedzsernek is hasonló jellegűek a feladatai, működtetni kell a dolgokat, összehozni az érdekel­teket, koordinálni, megteremte­ni, egyengetni a feltételeket. Hogy miért férfiasodon el mégis a pálya? Azért, mert a nők hagy­ták. — Összeegyeztethető Ön sze­rint a nő szerepe a családban a menedzseri életformával? — Természetesen. Ehhez azonban a családtagok támoga­tására is szükség van. Egy mene­dzsernek a napi nyolc-kilencórai munkán kívül is vannak kötele­zettségei, így az otthoni teendők ellátásában a féijnek és a gyere­keknek segíteni kell. Megfelelő szervezéssel egyébként minden megoldható, csak a nőknek is el kell hinni, hogy képesek sikere­ket elérni a hivatásuk terén. — Úgy érti, hogy a nők több­sége nem bízik a sikerben? — Egy nő — pszichikumánál fogva — minden kudarcot sze­mélyes tragédiaként él át, így in­kább csak azokra a feladatokra vállalkozik, amelyek nem veszik igénybe a képességeit. Ha egy férfinek valamit nem sikerül, ál­talában a körülményeket okolja a kudarcért, és rögtön más meg­oldást keres. A nők többsége magába roskad a sikertelenség hatására, és azonnal saját magá­ban keresi a hibát. Több önbiza­lomra, nagyobb kudarctűrésre és kitartásra van szüksége annak a nőnek, aki a menedzseri pályát választja. — Melyek azok a tulajdonsá­gok, amelyeket föltétien el kell sajátítani ehhez a foglalkozás­hoz? — El kell felejteni először is neveltetésünk gyermekkorban gyökerező alapjait. Gondoljunk csak arra, hogy a kislányokat leg­több családban arra tanítják, légy szerény, légy kedves, csen­des, visszahúzódó. Ezenközben fiúpajtásaik javában próbálgat­ják erejüket, képességeiket az egymással vívott harcok köze­pette. Meg kell tanulni beszállni a „ringbe”, javítani az informális kapcsolatteremtő képességein­ket. Egy menedzsernek rendkí­vül fontos tulajdonsága a céltu­datosság. A munka során a külső elvárásoknak belső motivációk­ká kell válniuk, vagyis a mene­dzsernek elsősorban önmagától kell elvárnia a pontos, precíz fel­adatvégrehajtást. Amiről aztán megfelelő tálalásban kell tájé­koztatni a környezetét, elsősor­ban a főnökét. Úgyanis jó mene­dzser csak abból lesz, aki önma­gát is tudja menedzselni. — Behozható vajon ebben a szakmában a férfiak előnye? — Azt mondják, főként abból lesz jó menedzser, aki nőként férfias, férfiként nőies tulajdon­ságokat is magának tudhat. Két­ségtelen, hogy a menedzsemő- nek ki kell lépni az otthon mele­géből, de tény az is, hogy minden háziasszony született mene­dzser. Tanulni pedig senkitől sem szégyen, még sikeres — fér­fitársainktól sem. A tanfolyamot szervező Mát­raaljai Szénbányák Vállalattól mintegy tizenöt-húsz leendő me­nedzsernő hallgatta figyelemmel az előadót, vett részt a szituációs játékokban. A menedzserkép­zés, amely a sikerorientált sze­mélyiségfejlesztés sok elemét is magában hordozza, nagy sikert aratott a résztvevők körében. — Érdemes volt a hölgyeket beavatni a menedzserség rejtel­meibe? kérdeztük Hugyecz Gá- borné szakelőadót, az igazgató­ság humánpolitikai osztályán. — A tapasztalataink olyan pozitívak, hogy szeretnénk a Marker OTK-val együttműköd­ve városi szinten is megszervezni a női menedzserképzést. Volt olyan kolléganő, aki kijelentette, minden nőnek a munkába állá­sakor részt kellene venni egy ha­sonló tanfolyamon. Napjaink­ban, amikor a munkahely meg­tartása szempontjából is létszük­séglet a sokoldalúság, a nőknek is alkalmazkodni kell a növekvő követelményekhez. Ebből a tan­folyamból pedig a vállalat is, az egyén is sokat profitálhat. Molnár G. Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents