Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. november 17., kedd Látószög Kárpótlás Két hónapja is elmúlt talán, amikor megyénkben az első földárverések egyikén résztvettem. Meglehetősen komolytalannak tűnt az esemény, hiszen akkoriban még sokkalta több volt a puszta kíváncsiskodó, mint az, akinek kárpótlási jegy is dagasztotta már a zsebét. A jogosultság elbírálása igencsak az elején járt, a kérelmek csupán kisebb hányadának megválaszolásáig jutottak. Azóta már nemcsak földet, hanem lakást, autót, bútort, gyümölcsöt s miegyebet is lehet venni a kiadott kárpótlási jegyekért. A járandóság megítélésében azonban alig jutottak valamivel előbbre szűkebb hazánkban — a követelések mintegy harmadát tudta a hivatal írásban kielégíteni — s országosan is átlagosan csak 40 százalék körüli a határozathozatalok aránya. Pedig az a fránya jegy — ugye? — nagyon kellene! Kiváltképpen, hogy nemcsak az ősi juss, az elvesztett régi vagyon miatt lehet vigasztalódni vele, az is felhasználhatja álmaihoz, vágyaihoz, akinek voltaképpen alig van, vagy nincs semmi köze a dokumentumhoz. Mivel a sokat emlegetett, annyira várt igazolás bárki számára hozzáférhető értékpapírrá aljasuk. Nemcsak a „zugpiacon” — lakás mélyén, kapualj sötétjében — hanem akár az utcán is vásárolható. Korántsem csupán a sajtóhirdetésekben közölhető a vásárlási szándék, hanem a sarki árus is kiírhatja bódéja üvegére, hogy szívesen vesz belőlük, ha hozzák, felkínálják neki. Ezt akartuk, így akartuk...? Azt gondoljuk, hisszük, hogy végre igazságot sikerült tenni? Nos, aligha egészen arról volt szó, ami ma történik körülöttünk. Nem hinném, hogy tényleg sérelmeket orvosolhat a kótyavetye tárgyává lett kárpótlási jegy. Ha ugyanis nem nagyon számít, hogy földet, lakást, autót, bútort, gyümölcsöt vásárol érte az, akit megloptak, akinek a hozzátartozóját, a családját kisemmizték — vagy pedig helyettük valaki egészen más, egy vadidegen jut ilyenolyan új javakhoz, amikhez jószerével kevésbé vagy nem is formálhatna jogot, nos: meglehetősen komolytalan a jószándékú rendezés. Mi több: az ügy ilyenténképpeni alakulása jó néhány honfitársban bizonyos ellenszenvet, tiltakozást is ébreszt. Miután, akinek teljesen mindegy, hogy milyen volt és milyen lesz, annak talán soha nem is hiányzott túlságosan a kárpótlás. Nem szolgálhatott rá annyira sem, mint aki csöndben maradt az őt — miért, miért nem? — elkerült jogszabály, kiengesztelés hiányában. Számosán ugyanis legfeljebb csak gondoltak arra, hogy végeredményben nekik is lehetne mondandójuk, ők is követelőzhetnének, nyújtogathatnák a kezeiket. Hiszen van-e köztünk, akit valamilyen sérelem, hátrány ne ért volna a legutóbbi négy évtizedben, akit ne lehetne most másokhoz hasonlóan vigasztalgatni? Hány, de hány ember dolgozott, teljesített jóval a végzett munkája alatt értékelve, fizetve! Menynyien nem jutottak anyagilag és erkölcsileg előbbre méltatlanul! Mily sokan elégtek sorainkban a kíméletlen robotban, mennyien utcára kerültek életük, pályájuk csúcsún a nyugdíj előtt, hogy a lelketlenül, kíméletlenül szétszaggatott családokra, rendezetlen sorsú gyermekeikre már ne is emlékezzünk! Bizony, őket sem lett volna szabad feledni a törvényalkotásnál, ha már igazságtételről van szó. Annál inkább, mert az utóbbiak talán jobban is megbecsülnék a feléjük nyitottakat. Aligha adnák el "egy tál lencséért” is, a jogukat. S ha megtartják sem könnyebbülhetnek vele különösebben. Alighanem az ő megfosztásuk, tönkretételük az, ami mellett véletlenül sem szabadna elmenni. S akkor is, ha kevés a pénz hozzá. Gyóni Gyula A létminimum kiszámítása Mi van a kosárban? Évek óta tart a vita: mennyi a megélhetéshez feltétlenül szükséges pénz és hogyan kell kiszámítani a létminimumot? A Központi Statisztikai Hivatal és az Újpesti Családsegítő Központ egymástól eltérő adatai — egészen a legutóbbi időkig — csak borzolták a kedélyeket és egyúttal rontották mind a két adatközlő hitelét. Kinek higgyünk? A hivatalos számításoknak, vagy saját, egyre vékonyabb pénztárcánknak? Nos, a statisztikai hivatal lépett és most már népes parlamenti bizottság ajánlása alapján készíti — a valós fogyasztáshoz eddiginél jobban igazodó — létminimum számítását. A tanácsadó testületben érdekvédelmi szervezetek, kutatóintézetek szakemberei, országgyűlési képviselők döntöttek arról, miből és mennyi kerüljön a létminimum szintjén élők feltételezett kosarába? Az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet munkatársai szerint egy közepesen aktív felnőtt napi életműködéséhez 2700-2800 kalória szükséges, a nyugdíjasoknak ennél 12 százalékkal, míg a gyerekeknek 22 százalékkal kevesebb is elegendő. A napi tápanyagok között feltétlenül lennie kellene 90 gramm fehérjének, 95-100 gramm zsírnak, 370-380 gramm szénhidrátnak, továbbá 2500 milligramm káliumnak, közel 800 milligramm kálciumnak, 12 milligramm vasnak, illetve 1100 mikrogramm B-l, 1600 mikrogramm B-2, 100-110 mikrogramm C-vitaminnak és 10 gramm nyersrostnak. Nos, mindezek elfogyasztását a legolcsóbb élelmiszerekből számítják a statisztikusok. Például a hús helyett a szintén állati eredetű (de jóval olcsóbb) tejalapú fehérjét vették alapul. Nem kerül a statisztikai hivatal létminimum kosarába a karaj, comb, van viszont dagadó, tatja, kevés lapocka és máj. A húskészítmények között nincs szalámi, sonka, szárazkolbász, ugyanakkor számolnak párizsival, krinolinnal, hurkával és kenőmájassal. A statisztikusok száraztésztája természetesen nem nyolc, hanem csak két tojásos, a gyümölcsök közül pedig a legolcsóbbnak tartott almát és szilvát vették figyelembe. Azt is végiggondolták a minimális költségek kiszámításakor, hogy például a tésztát otthon gyúrják, mert így olcsóbb. Mindezek figyelembevételével a KSH szerint az élelmiszer létminimum egy felnőttre vetítve 1989-ben 1570forint, míg1992- es szeptemberi árakon számolva 3300 forint volt havonta. Ez azonban csak a nyers élelmiszer ára... A 6000 forintos öregségi nyugdijat, vagy a 8000 forintos bruttó minimumbért — számítás ide, számítás oda —, bizony mind nehezebb beosztani. Hangos siker Kínai mozgásszínház Gyöngyösön Bravúros mozdulatok Két hónapon belül sokadik meglepetéssel szolgál a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ, amely törekvésének legjavával széles műsorskálán próbálja megközelíteni a város lakóit. Nemrég kínai táncszínházát láttak vendégül. A lehetőséget az kínálta, hogy a Pekingi Táncakadémia együttese európai turnéra indult, s a Kínai Nagykövetség rendezésében ellátogattak Magyarország öt városába is. Az előadást megelőző percekben Liu Weingtól, a nagykövetség titkárától megtudtam, hogy a táncosok mindössze egy hetet töltenek hazánkban, innen Pozsonyba, Varsóba, majd Oroszország különböző városaiba utaznak. A fiatal művészek nagy nemzetközi tekintélyt szereztek szerte a világban. Jártak már az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Ausztráliában is. Kína legmagasabb fokú képzést nyújtó táncművészeti főiskolájának önálló együtteseként járják az öt világrész országait. Számos díjnyertes táncdarabjuk van, melyből ezen az esten tizenötöt mutatnak be. Műsoruk két arcú: klasszikus ősi kínai táncokat és modern mozgásnyelven fogalmazott kortársi alkotásokat visznek a sötét körfüggönyök elé, a reflektorok fényével dacolni, a nézők figyelmét megnyerni. Reméljük, ez utóbbiban nem lesz hiány. Nem szenvedett csorbát a produkció a hosszú utazás miatt, pedig a művészek mindössze néhány órával ezelőtt érkeztek Magyarországra. Liu Wenging szavai után azt gondolná a kíváncsi érdeklődő, hogy megfáradt fiatalok küzdelmét látja majd, akiknek szorít inkább, ha egy-egy elgyengült ugrást, emelést lát, s nem tud önfeledten feloldódni héttől kilencig egyetlen percre sem. Természetesen nem így történt. Két órán keresztül hihetetlen figyelmet követelt tőlünk a színpadi cselekvés minden pillanata. Ősi dalok, dobok és húros hangszerek hangjának kíséretében feszülő férfiizmokat békítettek, lágy női testek, mosolygó, mindig kedves arcok. Láncok apró csörgőkkel, a szivárvány minden színében pompázó gyönyörű ruhákkal, fiúk ifjakkal, szakadozott vadásznadrágban. A női harmónia igénye az erotika győzelme az erő felett, ami a reménytelen helyzetet is megmenti. Kicsi csörgők fejdíszen és szoknyákon: játszadozásra hívják a hold fényénél a harci zörejt már muzsikának halló-valló erős legényeket. Pár pillanatra megcsillannak Tibet lányai, kecsesen gyönyörűen, hosszú ujjú ingben, csodálatos díszű barna ruhában. Már majdnem leáll a harmónia, amikor a színen átvágtatnak meztelen lábú törzsek, megelevenedik a Wa népcsoport primitív tánca. Ekkor egy asszony érkezik csupa fehérben, s kezének csodaszép mozgásával, puhaléptű sebes ritmikájával, ha kell esz- köztelenül, ha kell, fején kétszintes pávatollal hírül adja, semmi sem olyan fontos, mint a méltóság, a szerelmes pillanatok tánca. Ekkor selyembe öltöznek a fiúk és nincs körbetáncolás, nincsenek feszülő izmok, eltűnnek a kemény hangok és mozdulatok, egy kiszakadó fénysugárban találkoznak a testek, oldódnak az ökölbe szorult kezek, tiszta arcok szólítanak egy érintésnyire közelről. Nagyon távolról. Sziki Károly Tibet lányai, csalogató kis csengettyűkkel Kizárólag férfiaknak? Menedzsemők a „ringben” „Zöld” kompresszorok a Bervából Mint közismert, a korábban és még jelenleg is alkalmazott hűtőközegek, valamint az aeroszolok hajtógázai olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyek a szabadba jutva károsítják a Föld felszínét védő ózonréteget. A freonok környezetkárosító hatását az USA-ban már több, mint egy évtizede igazolva látták, ezért néhány államban be is tiltották használatukat. Az ENSZ környezetvédelmi programja kereteben 1985-ben kötöttek egy egyezményt az érintett anyagok termelésének és felhasználásának betiltásáról illetve korlátozásáról, hazánk 1989-ben csatlakozott a programhoz. A magyar Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium rendeletben szabályozta a ránk háruló feladatokat, amely ez év május 15-től érvényes. A Finomszerelvénygyárban 1990- ben kezdődtek azok a fejlesztések, amelyek a követelményeknek megfelelő kompresszorok gyártásához vezettek. A nagy vegyipari cégekkel történt folyamatos információcsere, továbbá egyéb vizsgálatok oda vezettek, hogy a közeli napokban megkezdődhet az úgynevezett „zöld” kompresszorok Bervai gyártása. A szakemberek jogosan bizakodnak abban, hogy nemzetközi mércével mérve is megállja majd helyét a piacon az új kompresz- szor, amit 1993-tól nagy sorozatban szándékoznak gyártani a bervaiak. Előbbiekkel összefüggésben figyelmet érdemlő az a szintén szakemberektől származó vélemény is, hogy a szabályozott anyagok hatása a tiltás következtében érződik majd a műanyagiparban a bútorgyártásban és szinte minden iparágban. A teljes átállásra már csak két esztendeje van az iparnak. (fesztbaum) Ha valaki menedzsert említ, általában egy elegáns, célratörő, sikeres üzletember jelenik meg a képzeletünkben. Még véletlenül sem egy csinos nő. Pedig ehhez a pályához nincs szükség nyers erőre, amely kizárhatná a versengésből a gyengébb nemet! El kell fogadni hát azt, hogy a férfiak kisajátítsák ezt a manapság oly divatos foglalkozást? Dr. András Vera pszichológus szerint, aki az Európai Üzleti Politechnikum (Cambridge Business College) és Nemzetközi Szakközépiskola igazgatójaként a közelmúltban a Mátraaljai Szénbányáknál egy női menedzserképző tanfolyamot vezetett — nem szabad. — Véleményem szerint a női psziché rendkívül konstruktív, sokkal inkább harmonizál hozzá a menedzseri pálya, mint a férfiakéhoz — fejtette ki a véleményét. Gondoljunk csak a háztartásra: egy jó háziasszony mindent megold, megszervez. A menedzsernek is hasonló jellegűek a feladatai, működtetni kell a dolgokat, összehozni az érdekelteket, koordinálni, megteremteni, egyengetni a feltételeket. Hogy miért férfiasodon el mégis a pálya? Azért, mert a nők hagyták. — Összeegyeztethető Ön szerint a nő szerepe a családban a menedzseri életformával? — Természetesen. Ehhez azonban a családtagok támogatására is szükség van. Egy menedzsernek a napi nyolc-kilencórai munkán kívül is vannak kötelezettségei, így az otthoni teendők ellátásában a féijnek és a gyerekeknek segíteni kell. Megfelelő szervezéssel egyébként minden megoldható, csak a nőknek is el kell hinni, hogy képesek sikereket elérni a hivatásuk terén. — Úgy érti, hogy a nők többsége nem bízik a sikerben? — Egy nő — pszichikumánál fogva — minden kudarcot személyes tragédiaként él át, így inkább csak azokra a feladatokra vállalkozik, amelyek nem veszik igénybe a képességeit. Ha egy férfinek valamit nem sikerül, általában a körülményeket okolja a kudarcért, és rögtön más megoldást keres. A nők többsége magába roskad a sikertelenség hatására, és azonnal saját magában keresi a hibát. Több önbizalomra, nagyobb kudarctűrésre és kitartásra van szüksége annak a nőnek, aki a menedzseri pályát választja. — Melyek azok a tulajdonságok, amelyeket föltétien el kell sajátítani ehhez a foglalkozáshoz? — El kell felejteni először is neveltetésünk gyermekkorban gyökerező alapjait. Gondoljunk csak arra, hogy a kislányokat legtöbb családban arra tanítják, légy szerény, légy kedves, csendes, visszahúzódó. Ezenközben fiúpajtásaik javában próbálgatják erejüket, képességeiket az egymással vívott harcok közepette. Meg kell tanulni beszállni a „ringbe”, javítani az informális kapcsolatteremtő képességeinket. Egy menedzsernek rendkívül fontos tulajdonsága a céltudatosság. A munka során a külső elvárásoknak belső motivációkká kell válniuk, vagyis a menedzsernek elsősorban önmagától kell elvárnia a pontos, precíz feladatvégrehajtást. Amiről aztán megfelelő tálalásban kell tájékoztatni a környezetét, elsősorban a főnökét. Úgyanis jó menedzser csak abból lesz, aki önmagát is tudja menedzselni. — Behozható vajon ebben a szakmában a férfiak előnye? — Azt mondják, főként abból lesz jó menedzser, aki nőként férfias, férfiként nőies tulajdonságokat is magának tudhat. Kétségtelen, hogy a menedzsemő- nek ki kell lépni az otthon melegéből, de tény az is, hogy minden háziasszony született menedzser. Tanulni pedig senkitől sem szégyen, még sikeres — férfitársainktól sem. A tanfolyamot szervező Mátraaljai Szénbányák Vállalattól mintegy tizenöt-húsz leendő menedzsernő hallgatta figyelemmel az előadót, vett részt a szituációs játékokban. A menedzserképzés, amely a sikerorientált személyiségfejlesztés sok elemét is magában hordozza, nagy sikert aratott a résztvevők körében. — Érdemes volt a hölgyeket beavatni a menedzserség rejtelmeibe? kérdeztük Hugyecz Gá- borné szakelőadót, az igazgatóság humánpolitikai osztályán. — A tapasztalataink olyan pozitívak, hogy szeretnénk a Marker OTK-val együttműködve városi szinten is megszervezni a női menedzserképzést. Volt olyan kolléganő, aki kijelentette, minden nőnek a munkába állásakor részt kellene venni egy hasonló tanfolyamon. Napjainkban, amikor a munkahely megtartása szempontjából is létszükséglet a sokoldalúság, a nőknek is alkalmazkodni kell a növekvő követelményekhez. Ebből a tanfolyamból pedig a vállalat is, az egyén is sokat profitálhat. Molnár G. Krisztina
