Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-28 / 254. szám
HÍRLAP, 1992. október 28., szerda (NEM CSAK) FIATALOKNAK 7. Pro Agria-díjasok Az örökmozgó társulat Augusztus 20-án a Dobó téri ünnepségen adta át dr. Ringelhann György polgármester Eger város nívódíjait. Ezekből az egyiket az Egri Színműhely kapta, ötéves működésének elismeréseként. A társulat vezetőjét, Szabó Jánost arra kértük, foglalja össze olvasóinknak is, mi minden történt a Színmű- hellyel a megalakulásuk óta eltelt 1820 napban. — Kezdjük az elején, mint egy jó mesében... Mikor, hogyan született meg az együttes? — Hivatalosan 1987 októberében alakultunk, de nem tagadom, hogy még utána is vajúdtunk egy jó ideig. Nagyon sokan megfordultak nálunk, a legtöbben el is mentek, mert az első pillanattól magasra tettük a mércét. Bárki kipróbálhatta a képességeit a színműhelyben, de csak az maradt, aki folyamatosan nagy teljesítményre képes, szinte megszállottja a színjátszásnak. — Mi volt az a vízválasztó, amitől már mondhattátok: ez igen, valami ilyesmit akartunk? — Sütő András „Vidám sirató egy bolyongó porszemért” című darabjának 1989-es bemutatója. Játszottuk Erdélyben, Gyergyószentmiklóson is, ott az előadás „új és meglepő felfogását” méltatták Sütő „Vidám siratójával” ugrotta át az Egri Színműhelv a mércét a kritikusok. A darabot azóta is játsszuk, még legalább húsz meghívásnak kell eleget tennünk. Emellett természetesen más is van a repertoárunkban: irodalmi összeállítások, gyermekdarabok, önálló estek, és tavaly óta Móricz Zsigmond„Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című színműve. Erre szintén ió kritikákat kaptunk, és sok-sok meghívást, melyeknek egy részét le kell mondanunk, mert a társulat tagjai amatőrök, legalábbis olyan értelemben, hogy munkaidő után, szerelemből foglalkoznak a színházzal. így is szinte egy második műszakot igényel mindenkitől a Színmuhely. Hetente háromszor — kedden, szerdán és csütörtökön — négyórás próbát tartunk a Megyei Művelődési Központban, hétvégeken pedig általában két előadásunk van, többnyire vidékén. — Ha nem tévedek, mindez pénzbe, meglehet, nem is kevésbe kerül... — Ahogyan fejlődünk, úgy nőnek a költségeink is. Nem utolsósorban az infláció, az áremelések miatt egyre többe kerülnek a díszletek, a jelmezek, a társulat utaztatása. Ma már egy bemutató legalább négyszázezer forintos befektetést igényel, ezért támogatókra, szponzorokra lenne szükségünk. Szeretnénk azt is elérni, hogy a városi és a megyei ön- kormányzat támogasson bennünket, hiszen mi megpróbálunk kulturális értéket teremteni — s mint a nívódíj mutatja, talán nem is eredménytelenül —, ám az efféle tevékenység a világon mindenütt anyagi támaszra szorul. Olyan helyekre viszünk komplett színházi előadást, ahol már rég nem láttak hasonlót, s lassan már kezdik elfelejteni, milyen is az. — Mik a legközelebbi tervek, teendők? — Két bemutatóra készülünk. Januárban mutatjuk be egy előadásban Szép Ernő két darabját, a „Május”-t és a „Krémes”-t, később pedig Edward „Szénaláz”-át. Tavasszal Színműhely-napokat szeretnénk rendezni retrospektív kiállítással, vetítéssel, ünnepi társulati üléssel, alapítványi bállal. Röviden szólva: szeretnénk életben maradni, ám ez csak sok munkával és rengeteg szervezéssel tűnik lehetségesnek ezután is... " Koncz János Lila-diáknap Diáknapok voltak a múlt héten a lila iskolában, azaz az egri Neumann János Gimnáziumban, melyeken minden osztály bemutatkozott a többieknek. Erre szolgáltak a negyedórás videofilmek és az újságok, valamint a táncbemutató. Természetesen diákigazgatót is választottak maguk közül a lilások, ezt a posztot kiélezett kortesharcban a IV. B-s Hő- nis Iván szerezte meg. Természetesen a sport sem maradt ki a programból: mint Pilisy Elemér felvételein is látható: a nemek harca a fociban is érvényesült... Jaj, úgy élvezem én a strandot... — Papa, add vissza a lapátomat, én is szeretnék Játszani! „Itt kísértünk...” Beszélgetés Menyhárt Jenővel Hallottad? Megalakult Pécsett a Jo- nathán Társaság, melynek célja, hogy segítséget nyújtson azoknak a fiataloknak, akik lelki támaszra szorulnak. Várják tehát mindazoknak a leveleit, akik családi vagy egyéb problémáikról levelezni szeretnének hasonló korú és helyzetű emberekkel, vagy egyszerűen csak barátot keresnek. íme, a Jonathán postacíme: Pécs, Petőfi út .7. 7624. * Jótékonysági koncertet rendeznek november 7-én Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban. A monstre esten fellép (legalábbis az előzetes tervek szerint) az R- GO,a Manhattan, a Z 'Zi Labor, az Amen, valamint Szandi, Anita és Viktória. Jövőre ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a Hatvani 1. Számú Általános Iskola. A szép kerek évfordulóra már most készülnek a diákok: gyűjtik az iskolával kapcsolatos tárgyi emlékeket, fotókat és más dokumentumokat, hogy az anyagból majdan egy kiállítás kerekedhessen — írja Mészáros Lászlóné olvasónk, akinek kisfia ebbe a suliba jár. * Újra repül, ha nem is a bálna, de a Republic együttes: megjelent új lemezük, melynek érdekessége, hogy három számban is „pihentetik” énekesüket, vagyis csak instrumentálisán adják elő mondanivalójukat. A „köztársasági zenekar” legközelebb november 15-én lép fel Budapesten, a Petőfi Csarnokban. * Tegnap gyermektorna- tanfolyam indult Egerben, a Megyei Művelődési Központban, melyen Fülöp Kornélia gondoskodik arról, hogy a lurkók izmosodjanak, ügyesedjenek. Négy és tíz év közötti gyermekek jelentkezését még a jövő kedden elfogadják, lehet vinni a torna- dresszt meg a csukát. A kilencvenes években mind ez idáig nem lépett fel Magyarországon — és külföldön sem — az egykori legendás underground zenekar, az Európa Kiadó. Nemrégiben azonban ismét ösz- szeálltak, új programot készítettek, s most ezzel járják az országot. Vezetőjük, énekesük, Menyhárt Jenő korábban nem bizonyult igazán jó interjúalanynak, egyszavas válaszokat adott a kérdésekre, s szemmel láthatóan unta az újságírókat. Mára más a helyzet, bőbeszédűbb, de amikor ezt említem neki, azt mondja: nem tudom, miért van így, nem tudom, tényleg. Egerben a múlt héten koncerteztek, akkor beszélgettünk az Ifjúsági Házban, az esemény előtt. — Másfél évvel ezelőtt találkoztunk újra — kezdi a beszélgetést az öltözőben. — Addig mindenki élte a saját életét, most pedig készítünk majd egy lemezt. — Ti inkább budapesti zenekar voltatok korábban, most pedig járjátok a vidéket is. Mi változott? — Mi nem azért voltunk budapesti zenekar, mert nem akartunk vidéken játszani, hanem az akkori körülmények között nem sok meghívás érkezett. Ha esetleg mégis, akkor oda el is mentünk, már akkor is. Mostanra persze módosult a helyzet, már lehet bennünket hívni mindenhová, sőt egy turnét is lehet nekünk szervezni. Ez most egy új program, az a címe: Itt kísértünk, love ’92. — Régi hagyomány nálatok, hogy a lemezeitekre régi dalokat nem vesztek fel, még akkor sem, ha azok korábbi nagy sikerek, és nincsenek megörökítve, mondván, hogy egy lemez nem múzeum. A koncerten azonban sok régi siker elhangzik. Nem ellentmondás ez? — Hát egészen más egy lemez, mint egy koncert. A lemezen — meggyőződésem szerint — egy zenekarnak a mindenkori állapotát kell rögzíteni. A koncert az egy szabadabb dolog, ott szeretek is régi nótákat játszani. De nem szívesen mennék be egy stúdióba, hogy ott ezeket elénekeljem. Nem lenne érdekes sem nekem, és azt hiszem, hogy a közönségnek sem. De az sem véletlen, hogy éppen ezeket vesszük elő a koncerten, mert ezek bizonyos fokig még a jelenben is „történnék”, számomra élőek. Ezek még játszhatóak. — Ezek szerint a közönség lemondhat arról, hogy a régi nagy sikerek, az Európa Kiadó, a Mi így vonulunk be, vagy a Turista hangszalagra kerüljön? — Hát valahol ezek is hozzáférhetőek, persze a boltba nem lehet bemenni és megvásárolni őket, ahogy a régebbi lemezeinket sem, úgyhogy ebből a szempontból ez tökmindegy. Lehet, hogy egyszer lesz olyan kedvem, hogy ezeket dokumentáljam, most nincsen. Hogy mi újrajátsz- szuk ezeket, azt nehezen tudom elképzelni, de akadhatna egy kiadó, amelyik azt fontosnak tartaná, s az egykori felvételeket kiadná. — Mennyiben más egy vidéki koncert, mint egy pesti, ilyenkor „lazáztok”? — Az ember nem tudja a koncentrációját vagy a lelkesedését kormányozni. Amikor felmegyünk a színpadra, csakis egyféleképpen tudunk viselkedni. Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy ez most egy fontosabb koncert, és akkor jobban üvöltök, vagy nem üvöltök annyira, mert ez vidék. Kovács Attila Megyénkben a Honvéd Együttes Táncol a helység kalapácsa Megyénkben turnézik ezekben a napokban a legendás koreográfus, Novák Ferenc csapata., a Honvéd Együttes. A világot járt táncszínház fiatalokból álló társulata ma délelőtt tíz órakor és délután fél háromkor Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban lép fel egy zenés mesejátékkal, az Égimódi csavargóval. Veress Miklósé s Márai Enikő alkotása a magyar folklór elemeit felhasználó színdarab, mely egy ifjú fafaragó mester mesés-viszontagságos sorsát követi nyomon: harcát az igazságért, megany- nyi mulatságos kaland közepette. Holnap az egri Gárdonyi Géza Színházban láthatja a közönség a Honvéd Együttest. Az előadás programjában két darab is szerepel. Az egyik A helység kalapácsa, avagy botrány a faluban címmel Petőfi Sándor eposzparódiájának feldolgozása, melyben a verses mű most néptáncbohózatként születik újjá. A falu kovácsa, a széles tenyerű Fejenagy szemet vet a csárda gazdasszonyára, Szemérmetes Erzsókra, és ebből bizony számos „súlyos” bonyodalom származik. A másik darab komolyabb, veretesebb alkotás: Szophoklész klasszikus tragédiájának, az Antigonénak táncszínházi feldolgozása. A dráma jeleneteit ezúttal nem súlyos szavakkal, hanem kavargó tánccal jeleníti meg az együttes, Rossa László zenéjére. A különleges élményt ígérő elő- A helység kalapácsa: Erzsók asszonyt táncoltatják adás este hét órakor kezdődik. Októberi Kincskereső „A vesztőhelyre sáros út vitt/ és kikericsek kékjei...” — Faludy György Október 6. című versét olvashatjuk az októberi Kincskereső első oldalán. A vértanú tábornokról szóló költeményt a költő 1950. október 6-án írta — „az ávó pincéjében” —, s ezzel meg is teremtődik a kapcsolat huszadik századi szabadságharcunk — 1956 — bemutatásával, amelynek címe ugyancsak Faludytól származó (Petőfi-versre utaló) idézet: „Ezerkilencszázötvenhat, te csillag!” Tamási Áron, Fekete István, Déry Tibor vallomásai, Tamási Lajos és Buda Ferenc korabeli, András Sándor és Bella István később keletkezett, mártírokat sirató versei, Nagy Imre utolsó rádiószózata, Bibo István november 4-i nyilatkozata, s egy nagyon fontos külföldi reagálás, Albert Camus: A magyarok vére című gyönyörű esszéje idézi az 1956-os forradalom emlékét, valamint egy fontos dokumentum: Az én újságom korabeli (1956. október 31-i) számának fotókópiája, az egykori szerkesztő, Hollós Róbert vallomásával. A szerkesztők nem titkolt szándéka, hogy ez az összeállítás az október 23-i, hagyományokkal még nem rendelkező ünnepségek „műsorfüzetéül” is szolgáljon. Folytatódik Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? című, Ré- ber László illusztrálta művének közlése, és a másik folytatásos, Gaál Éva rajzos-szöveges afrikai képeskönyve, a Safir és Safina. A Karinthy Frigyes magyarításában népszerűvé vált Metta V. Victor- regény, az Egy komisz kölök naplója is újabb helytelen írású részlettel szórakoztatja a humor (és a komiszságok) kedvelőit. A 15 éve elhunyt nagy költőre, Kormos Istvánra Móser Zoltán emlékezik — a szerkesztők pedig három Kormos-vers közlésével adóznak a jelentős lírikus és a Kincskereső egyik elindítója emlékének. Nem hiányzik a levelezési rovat, a Szívhangok és a Nevető Irodalomóra sem, amelyben Gálik Péter Diák-Murphy-jének újabb mulatságos törvényeiből okulhatunk. A szerkesztőség felhívással fordul jelenlegi és potenciális előfizetőihez — a lap népszerűsítését szolgáló versenyben erdemes részt venni, mert a legjobb gyerekterjesztők híres emberek lehetnek, nevük, fényképük felkerül a folyóirat Aranylapjára. Bizony, első pop-fejtörőnkkel igencsak feladtuk a leckét: bár számos megfejtés érkezett, de mindössze egyetlenegy volt közöttük helyes. A markáns férfifejet látva egyesek Bonóra, a U2 énekesére tippeltek, ám a legtöbben különféle heavy-bandák tájékán keresték a megoldást. Pedig valójában a hosszú hajú fiatalember egy szelídebb zenét játszó csapat, a WET WET WET(és nem az Arrat Arrat Ar- rat...) tagja. Legutóbbi (Magyarországon is megjelentetett lemezük) címe: High On The Happy Side, és eddig még nem koncerteztek a Kárpát-medencében. Nyertesünknek, a mezőkövesdi Ócsai Katalinnak gratulálunk, nyereményét postán küldjük el. Bizony, mostani rejtvényünk már könnyebbnek látszik, de tessék nagyon vigyázni! Kérdésünk mindössze egy van: Kik láthatók a képen? A megfejtéseket november 2-ig várjuk.
