Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-28 / 254. szám
: *■*!>*•■ •'tj.,!^v^.v.ly. HÍRLAP, 1992. október 28., szerda PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Megújult az orvosi rendelő Nagy gond volt a múltban /vádon, hogy kíviil-belül romos, elhanyagolt állapotú a helyi orvosi rendelő. A helyzet számos panaszra adott okot helybelinek, orvosnak egyaránt, nem véletlen, hogy az önkormányzat is úgy döntött: itt az idő a felújításra. A munkálatokat a közelmúltban kezdték meg, s amint azt Bacsó István polgármestertől megtudtuk, a napokban már meg is történik az átadás. Ezzel párhuzamosan a rendelő mellett lévő művelődési házat is felújították. Szilvásvárad is tervez Lapunkban is beszámoltunk arról, hogy nemrég egy tanácskozást rendeztek a noszvajiDe la Motte-kastély ban, ahol arról esett szó: a regió miképpen kapcsolódhat a leendő világkiállításhoz, milyen rendezvényeknek adhat helyet Heves, illetőleg Borsod megye. Az Expo kormánybiztosa, Barsiné Pataky Etelka tájékoztatta a lehetőségekről és az elképzelésekről a jelenlévőket, közöttük Eßri Zoltánt, Szilvásvárad polgármesterét, aki a tanácskozás után kérdésünkre elmondta: a település is részt kíván venni a világkiállításban, mégpedig az 1996. évi fogathajtó-világbajnokság megrendezésével, amely bizonnyal számos érdeklődőt vonz majd a községbe. Köztisztaság, címer Az elmúlt héten tartotta soros ülését Szentdomonkos önkormányzata. A képviselők megvitatták a község köztisztasági rendelettervezetet, számba vették a település ingatlanvagyonát, foglalkoztak a szomszédos Tarnale- leszen működő diáksportkör helyzetével, támogatásával, s szó esett az anya- és csecsemővédelem helyzetéről is. Mindemellett döntöttek a község címeréről és zászlajáról. A címert egy 1759- ből származó szentdomonkosi pecsét nyomán tervezték meg. Korszerű iskola Terpesen Nem kell a szomszéd faluba járni Sokáig nehéz körülmények között éltek a terpesiek és a szaj- laiak, ehhez jött még a szülők gondja: a gyerekeket kora reggel busszal el kellett indítani a közeli Bükkszékre, mert csak oda tudtak iskolába járni. Helyben is működött ugyan iskola, de az igen leromlott állapotú volt, nemigen íratták oda az iskolás- korúakat. így — mondhatni — korrekciós tanintézményként működött a létesítmény, ahová jobbára a gyengébb képességű lurkók jártak. Mára a helyzet megváltozott, s ezt immáron örömmel újságolják a helyi önkormányzat vezetői. A közelmúltban felújították az épületet, s elérték, hogy a helybéliek — tehát a terpesiek és a szajlaiak — alsó tagozatos nebulói ide járhassanak. így tehát nem kell hóban, fagyban a szomszéd faluba utazniuk, s telente a mostoha időjárás miatt lekésniük az első órákról. Egyelőre azonban csak az ő helyzetük oldódott meg. Az igazi az lenne — vélik a helybéliek —, ha nekik már felső tagozatos korukban sem kellene Bükkszékre utazniuk, hanem egy itthoni, még korszerűbb, tovább bővített épületben járnák ki a nyolc osztályt. Erre azonban anyagi okok miatt kevés az esély, az önkormányzat nem tud előteremteni ekkora összeget. A jövőben azonban tovább próbálkoznak, s az már talán nem hiú remény, hogy a következő évtizedben Terpesnek és Szajlának is lesz nyolcosztályos iskolája. Ebben a hónapban adott otthont Pétervására a felső-Tarna-völgyi amatőr képzőművészeti és népművészeti kiállításnak. A tárlatot egy országos közművelődési pályázaton elnyert támogatás segítségével a helyi ifjúsági és szabadidős egyesület, a városi művelődési ház, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió, a nyugdíjasok pétervásárai szövetsége, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézet és a megyei népművészeti egyesület rendezte meg. Tizennégy környékbeli település kézművesei, népművészei mutatkoztak be, október 17-én pedig egy hagyományőrző találkozóra is sor került az erdőkövesdi művelődési házban. Perl Márton felvételei a tárlaton készültek. Tizennégy község művészei Kiállítás Pétervásárán Középiskolai képzés Az új iskolaépület belülről (Fotó: Perl Márton) Nemrégiben új szárnnyal egészült ki a pétervásárai mezőgazdasági szakiskola. A szeptemberben átadott modem, tetszetős, új épületben kaptak helyet a tantermek, itt zajlik a tanítás, s a régi iskolaépület, a Keglevichkastély immár csupán kollégiumi célokat szolgál. Szintén újdonság, hogy már a középiskolai szintű képzés is megkezdődött, az oktatási intézmény diákjai érettségit szerezhetnek tanulmányaik végeztével. Ma és holnap tájékoztató Bodony sem marad le A szomszédos Párád és Pa- rádsasvárután most Bodonyban is azt tervezik, hogy kiépítik a vezetékes gázhálózatot. Az önkormányzat a közelmúltban döntött a beruházás indításáról, s ennek kapcsán természetesen előzetesen felmérték az igényeket is. A visszajelzésekből az derült ki, hogy a bodonyiak szeretnék, ha ezentúl fa és szén helyett a gáz adná a meleget: a községben 461 lakás van, ezek közül háromszáznak a lakói jelentették be igényüket. Amint azt Kovács G. Imre polgármestertől megtudtuk, még ebben az évben szeretnék megalakítani a gáztársulást, s hogy a szervezés minél könnyebben menjen, ma és holnap minden, a gázzal kapcsolatos kérdésről tájékoztatják az érintett bo- donyi polgárokat. Mindkét napon délután öt dra&orkezdődik a megbeszélés a helyi művelődési házban, ahol szó esik az elképzelésekről, a kivitelezésről, a hitel- felvételi lehetőségekről, s azt is megtudhatja mindenki, mennyit kell áldoznia a vezetékes gáz fejében. A költségek terén az ön- kormányzat már jelenleg is tájékozott: a polgármester szerint körülbelül 9-10 millió forintot kóstál a beruházás. A munkálatokat egyébiránt a jövő év tavaszán szeretnék megkezdeni. A Republikánus Nemzeti Párt megyei üléséről „Nem politikai — gazdasági orientáltság” Modern, konzervatív pártként határozza meg magát a Republikánus Nemzeti Párt, amelynek tagjai nemrégiben megyegyűlést tartottak az egyik központjukban, Parádsasváron. A tanácskozáson Jánosi Péter megyei elnök kijelentette, hogy a helyi és a megyei programjuk kidolgozása folyamatban van, s ebben különösen fontosnak tartják a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő megye fellendítését: úgy, hogy minél több munkahelyet teremtsenek. Természetesen ők is felvetették a médiaügyeket, s kijelentették: ez a háborúság nem használ a nemzetnek, de az érintetteknek sem. Az ő táboruk — mint elmondták — csupán a Magyar Hírlapot és a Heves Megyei Hír- lapotjáratja, s ezekkel maradéktalanul elégedettek. Nem úgy a rádióval és a televízióval, mert ott — nézetük szerint — a vezetés alkalmatlan. További lényeges kérdésekről is szó esett: így például arról, hogy a már említett programmal november végén kívánnak nyilvánosság elé lépni. Ezzel kapcsolatos az az állásfoglalás, amelyet most hoztak, s amelyben — többek között — kimondják: programjuk alapját nem a politikai, hanem a gazdasági orientáltság jellemzi. Vagyis: erőteljesen síkraszállnak a nemzeti piacvédelemért, s védővámok bevezetését látják szükségesnek a külföldi árudömping ellen. Elítélik a privatizáció során tapasztalható visszásságokat, például azt, hogy a belföldi tőkétjelentősen háttérbe szorítja a külföldi. Tiltakoznak a kárpótlási jegyekkel történő visszaélések miatt, mert úgy vélik, hogy a tulajdon nem azoknak a kezebe kerül, akik azzal dolgozni szeretnének. A helyi ügyekkel kapcsolatban elmondták: felháborítónak tartják, hogy a parádsasvári ön- kormányzat a foglalkoztatottak után dolgozónként ezer forint helyi adót vetett ki, s emiatt többeket el is bocsátottak. Sajnálatosnak tartották, hogy ebben az ügyben ugyan meghívták a polgármestert, ám kérésük ellenére sem jött el a megbeszélésre. Ugyancsak szóvá kívánták tenni a közbiztonság helyzetét, de a rendőrség sem fogadta el a meghívásukat. A sajtó számára közleményt adtak ki a megyegyűlésről. Ebben leszögezik: „Ha egy államban rend van, az nem diktatúra. A demokrácia nem ugyanazt jelenti, mint az anarchia. A politika nem szabad, hogy úri huncutság legyen. Európai magyarság helyett magyar európaiság szükséges. Ha valaki nemzeti, az nem ugyanaz, mint a szélsőjobboldali.'’ Ezek megállapítása után a résztvevők kötetlen beszélgetéssel zárták az összejövetelt. Gazdára várva... Nem éppen szívderítő látvány mai állapotában az ivádi kastély. Évekkel ezelőtt még óvoda működött az épületben, jelenleg azonban — mint képeink bizonyítják — igazából senki sem törődik vele, egyre romosabbá válik. A helyi önkormányzat persze igyekszik változtatni a helyzeten, azonban a jó néhány millióba kerülő felújításra nincs pénze, egy megoldás maradt: el kell adni a kastélyt. És bár eddig csupán „komolytalan" érdeklődők keresték meg ez ügyben az ivádiakat, a minap azt a hírt kaptuk, végre valaki komoly ajánlattal jelentkezett. A részletekről a későbbiekben természetesen beszámolunk. * (Fotó: Gál Gábor)
