Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-05-06 / 210. szám

HÍRLAP, 1992. szeptember 5—6., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN H. Medicina-kaleidoszkóp „Enzimbarát” új táplálkozási program Dr. Hermann Geesing német bel- és természet- gyógyász új táplálkozási programot tár elénk. Sze­rinte a túltápláltság nem okozna annyi problémát, ha étkezési szokásaink ésszerűek lennének. Csakhogy a tápanyagkínálat, mellyel szerveze­tünket elhalmozzuk, ebben a formában szinte érté­kesíthetetlen. Teletömjük magunkat különféle éte­lekkel — hússal, zsírral, főzelékkel, gyümölcsökkel, alkohollal, cukorral —, mindezeket még szennyez­zük színezékkel, vegyítjük ártalmas anyagokkal, sőt mérgekkel is. A szervezet néhány ezer fajta rendkívül haté­kony, különleges feladatra specializált enzim beve­tésével segít magán, ezek a különböző tápanyagok feldolgozásában és hasznosításában működnek közre. Legfőbb forrásuk a hasnyálmirigy. Ez terme­li a legfontosabb, legsokoldalúbb enzimeket, me­lyeket ma biokatalizátoroknak is neveznek. Táplálkozásunkban igen nagy hibát követünk el, amikor az ételeket tartósítjuk, és csíramentessé tesz- szük. A főzéssel, melegítéssel, sterilizálással, pasz­tőrözéssel ugyanis elpusztítjuk az élelmiszerekben lévő, hőhatásra rendkívül érzékeny enzimek nagy részét. Legtöbbjük még az 50 fokot sem tudja elvi­selni. Miután főleg főzött, sütött, füstölt, de legalábbis pasztőrözött ételeket fogyasztunk, a szervezetünk által előállított enzimekre vagyunk utalva. Ezzel hasnyálmirigyünk idő előtti kimerülését vállaljuk magunkra, ami sajnos gyakran már 40 éves korunk­ban bekövetkezik. A hiányos enzimellátásra utaló első jelek az emésztési zavarok, a felfúvódás. Változatosan és mértékkel kell táplálkozni, ez a fő szabály. Ezen belül együnk minél több „élő” táp­lálékot, amelyben megvannak a szükséges vitami­nok, enzimek, nyomelemek és ásványi anyagok. A vegetáriánus táplálkozás is egyoldalú. Elég, ha táplálékunkat kiegészítjük nyers főzelékfélékkel, salátával, gyümölccsel. Hetente egyszer-kétszer cseréljük fel a meleg levest ízletes friss, nyers táplá­lékkal. Egy almát például sokkal célszerűbb étke­zés előtt elfogyasztani. Nemcsak csökkenti a túlzottan nagy étvágyat, hanem segíti a táplálék felvételét és az emésztés fo­lyamatát is. (FÉR) First iadyk a szorítóban Zöldségleves Hozzávalók: 30 dkg vegyes zöldség, 25 dkg boíjúcsont, 4 dkg vaj, 3 dkg liszt, késhegynyi pirospaprika, 5 dkg rizs, 1 dl tej­föl, só A boíjúcsontot másfél liter vízben feltesszük főni. A zöldsé­get apró kockákra vagy finom metéltre vágjuk, 2 dkg vajon megpirítjuk, majd a már kb. másfél órája fővő boíjúcsonthoz tesszük. Felforraljuk, és főzés közben többször megmosott rizst teszünk bele. Elkészítjük a rántást 2 dkg vajból és 3 dkg lisztből, melyben a vöröshagy­mát, a petrezselyem zöldjét és a paprikát elkeverjük. Ezután fel­öntjük a levessel, melyben előző­leg a borjúcsontot, a zöldséget és a rizst megfőztük, s óvatosan el- keveijük, hogy a rántás ne legyen csomós benne. Elkészíthetjük paprika nélkül is. Tejföllel ízesít­jük. Töltött kelkáposzta Hozzávalók: 4 db ököl nagy­ságú, lehetőleg sárga kelkáposz­ta, fél kg darált sertéshús, 5 dkg rizs, só, törött bors, néhány szem köménymag, 2 egész tojás, 6 dkg vaj, 2 dl tejföl, 4 dkg reszelt sajt, 2 dl hús- vagy csontié. A megdarált húst összekever­jük egy kis törött borssal, 2 egész tojással és a megfőtt rizzsel, majd félretesszük. A kelkáposzta tor­zsáját ügyesen körülvágjuk és ki­szedjük. A kelkáposztát bő víz­ben többször megmossuk, az­után néhány szem köménymag­gal együtt forrásban lévő vízbe tesszük, és megfőzzük. Az előfő­zött kelkáposztáról leöntjük a vi­zet, hűlni hagyjuk, hogy kézbe vehessük. Amikor kihűlt, a ki­vájt torzsák helyét evőkanál se­Báránybőrbe bújtatott farka­soknak is nevezhetném őket: si- mulékony modorukkal, kedves szavakkal rokonszenvet kelte­nek maguk iránt, később kiderül, hogy; szélhámosok. Sajnos, fel­bukkannak a „társkeresők” kö­zött is, lépre csalják a hiszékeny, az önmaguknakjobb sorsot, tár­sat keresőket. íme egy keserű, panaszos levél: házassági hirde­tés útján került az utamba. Nem járok emberek közé, nincsenek kapcsolataim, így ezt a megol­dást választottam. Több címet is kaptam, őt választottam! Kedves és megnyerő volt, tetszett is, ám később kiderült: a pénzemre fájt a foga. Bottal üthettem a nyo­mát! Sajnos efféle az LLL társ­kereső szolgálatú valis előfordult, igaz, mindössze egy-két esetben. Ezért nem győzöm hangsúlyoz­ni: az adatlapok nem jelentenek személyes ismeretséget, kiválasz­tást. Ez az Önök dolga, így a sze­mélyes garanciáról nem lehet szó! A megadott címek csupán hasonlított lehetőségek a társke­resők számára, a személyes kap­csolatteremtésük után, során dől el: választhatnak-e közülük? Lehetetlen „tálcán” vinni a bol­dogságot, mert ugye, lakva lehet megismerni az embertlígy van ez még a házasságban is! Mi csupán garancia nélkül segíthetünk, de a kiválasztás az Önök dolga, mint ahogyan az is, hogy már a szemé­lyes kapcsolatfelvételkor adják ki a jelszót: kalandorok kerülje­nek... „Válás, félidőben?” Abban igaza van, hogy a házas­élet „félidejében” sok a válás! Síiért? Kérdezi egy negyvenhat éves asszony, akinek éppen most adta ki a félje az útját. A hosszú levélből csupán felvillantok né­hány lényeges szót: rám unt, a fiatal szeretője jobban, „korsze­rűbben” csinálja, megfiatalítja az új, fiatal nő, vagy egyszerűen megunt, mint egy elnyűtt ruhát? gítségével kibővítjük, és a húsos töltelékkel megtöltjük. A meg­töltött kelkáposztákat felállítva, vastagon kivajazott tűzálló tálba rakjuk, mellé a tálba egy kis vajat teszünk, és 1-2 deci hús- vagy csontlevet öntünk rá. Jó meleg sütőben addig pároljuk, míg a le­vét el nem főtte. Ekkor néhány evőkanálnyi tejföllel megöntöz­zük, reszelt sajttal meghintjük, és hirtelen tűzön aranysárgára süt­jük. Rakott palacsinta Hozzávalók: 8-12 db pala­csinta, 15 dkg túró, 10 dkg ba­rackíz, 8 dkg dió, 5 dkg reszelt csokoládé, 2 tojás, citromhéj, 10 dkg cukor. só. (A leírásban sze­replő wind massza: tojásfehérjé­nek a habja, amelybe cukrot dol­gozunk bele.) A rakott palacsintát előre le­sütött palacsintatésztából, réte- gezve töltjük meg. Soronként különböző töltelékeket teszünk rá, és körülbelül házitorta ma­gasságúra rakjuk. Ekkor elősüt­jük, majd a sütőből kivéve, a közben elkészített wind masszá­val vonjuk be, és gyenge sütőben ezzel is átsütve, tortaszerűen fel­szeletelve tálaljuk. A tölteléket a következőképpen készítjük el. A túrót áttörjük, és kevés olvasz­tott vajjal, tejszínnel vagy tejföl­lel elkeverjük. Hozzáadjuk a to­jássárgáját, a mazsolát, a vaníliás porcukrot és egy kevés reszelt citromhéjat. Az egészet jól elke­verjük, és félretesszük. A meg­tisztított dióbelet ledaráljuk, ke­vés tejszínt vagy tejet felforra­lunk cukorral, vaníliával, esetleg reszelt citromhéjjal ízesítve, és a diót beletéve ismét felforraljuk, hogy könnyen kenhető diótölte­lék legyen belőle. Esetleg kevés rummal is ízesíthetjük, s ezt is félrerakjuk. Ekkor az első pala­Talán egy-kettő igaz a kérdések közül, de lehet, hogy több is! Egy negyedszázad nem kevés idő, sok minden csupán emlék már, ami szép, jó és boldogság volt. Elröppent az ifjúság, és mint minden más, megkopnak a há­zasságok is. Es most sokan itt áll­nak értetlenül, felkészületlenül, egyedülmaradottan! Összetörve. Ön is, kedves Asszonyom! Pedig tudhatta volna, hogy a nyár után jön az ősz, és a hervadást senki nem szereti. Ám tett-e egy sze­mernyit is azért, hogy a szintén őszbe csavarodó félje legalább néha felidézhesse a fiatalságu­kat? Próbálta-e a szeretetbe si­muló szerelmet lángra lobbanta- ni, törődött-e önmagával, be­szélgettek-e nagy néha a múltról és a jövőről, sikerült-e ritkán ki­zökkenni a hétköznapok szorító karmai közül? Ha Ön férfi lenne — hasonló helyzetben —, nyilván ugyanezeket kérdezném... Bocsásson meg, ezúttal az Ön példáját másoknak is okulásul szánom. Az élet egy színpad, ahol valamennyien szerepet ját­szunk és alakítunk. Az Ön (az Önök) alakítása rosszul sikerült! Összeomlott minden, amit eddig közösen felépítettek, és ebben a tragédiában csupán részletkér­dés már, hogy ki tehet róla. Saj­nos, sokaknak az igazán nagy kérdések sohasem fontosak: sze­ret-e még, mit tehetnék, hogy vonzó maradjak, hogyha fárad­tan is, de jól érezzük magunkat egymás karjai között? Es hogy csintalapot megvajazott tepsibe tesszük. Megkenjük diótöltelék­kel, egyenletesen elsimítva rajta. Erre egy másik palacsintát he­lyezünk, amelyen túrótölteléket terítünk szét. Ezt ismét betakar­juk egy palacsintával, amelyre fi­nom reszelővei csokoládét resze­lünk úgy, hogy egyenletesen le­gyen elosztva rajta. Ennek a tete­jére ismét egy palacsintát te­szünk, ezt barackízzel kenjük meg, és ezt addig folytatjuk, amíg a palacsintából és a tölte­lékből tart. Vigyázzunk arra, hogy a töltelék egyenletesen le­gyen elosztva és elsimítva benne, hogy az egésznek szép, tetszetős tortaalakja legyen. Tetejét üres palacsintalappal zárjuk, és olda­lát is szép egyenletesre eligazít­juk. Mérsékelt hőfokú sütőbe tesszük, és 5-10 percig sütjük. Közben a tojásfehérjét jó ke­mény habbá verjük porcukorral, és wind masszát készítünk belő­le. Ezután a habmassza egyhar- mad részét papírtölcsérbe he­lyezzük el. Ekkor a palacsintát a sütőből kivesszük, és a wind massza kétharmad részével a pa­lacsinta tetejét és oldalát úgy be­vonjuk, hogy mindenütt eltakar­va, elsimítva olyan legyen, mint egy szabályos torta. Ekkor késsel tortaszerűen cikkekre beosztjuk, megjelöljük, majd a papírtöl­csérbe tett wind masszát szépen, ízlésesen felspricceljük úgy, mint a tortákat a vajkrémmel szokás. A feldíszített rakott palacsintá­kat visszatesszük gyenge sütőbe, és 4-5 percig sütjük, amíg a hab­massza szép pirosra sül rajta. Ez­után kivesszük a sütőből, és me­leg vízbe mártott késsel, a megje­lölt helyen, tortaszerűen cikkek­re vágjuk. Lapátkanállal óvato­san alányúlva, hogy ne törjön ösz- sze, ne veszítse el alakját, tálra tesszük, vaníliás porcukorral megszórjuk, és forrón tálal­juk. tengernyi munkánk közepette is maradjon időnk arra, hogy őszintén, kettesben elbeszélges­sünk! És hogy az a „vigasz”, ami­re Ön gondol, hogy úgyis meg­unja az a kis bestia az öreg hu­szárt, hogy előbb-utóbb útszélre kerül, ha elfogy a pénze, olcsó ábránd. Legföljebb törött bögre! Ja, és hogy az elmélkedés köze­pette tanácsot is kellene adnom a saját életükre „nem” figyelők­nek? Mit is mondjak! Várjon egy-két évet, amíg a csömörből kigyógyul, aztán majd meglátja. Nem javaslom, hogy a gyermekei nyakába varija magát, őrizze önállóságát, minta szeme fényét! Ez lesz ugyanis a kiindulópont, ahonnan elindíthatja majd a „második” félidőt, vagy bevár­hatja a csöndes öregedést... „Zsóka” írja le lelki és szexuális gond­jait, és küldje el levelét a Pf. 394- re. De nyíltan és őszintén! Több levélváltásra lesz szükség, lehet, hogy beszélnünk is kell a kérdés­ről. Nincs értelme futkosni fű- höz-fához, mivel — szerintem — eltúlozza a problémáit, és az ilyesmivel egyébként sem szokás házalni. Képzelődéseinek ne ad­jon tápot, és ne fesse az ördögöt a falra, mert ez ferde vágányra vi­szi, és nem jelent megoldást. Ha van bizalma, és mer őszinte len­ni, írjon! Ha nem, abból sincs ha­rag... Uránus Margot Perot gyanútlanul be­kapcsolta a televíziós készüléket, hogy megnézze a férjével készült televíziós beszélgetést. S akkor, ott, a képernyő előtt, sok millió nézőtársával együtt értesült róla, hogy Ross Perot, a két nagy párt egyikéhez sem tartozó texasi milliárdos, nem záija ki indulását az elnökválasztásokon. „Majd lefordultam a székről a meglepe­téstől” — mondta később, ami­hez a tudósítók hozzáfűzték: ke­vés asszony tudhatta meg ennyi­re előkészítés nélkül, hogy Ame­rika új first ladyje lehet. Igaz, volt olyan későbbi first lady, akit tizenkilenc évesen, új­sütetű asszonyként huszonhat esztendős, akkor fiatalos kato­natiszt félje gyengéden átölelt, majd így szólt hozzá: „Meg kell értened, első a hazám, és csak utána következel Te, drágám.” A férfi az ötvenes években két el­nöki peródust betöltő Dwight D. Eisenhower volt, és felesége, Mamie időben megtanulta ezt a leckét. Azt mondják róla, ő volt a legszótlanabb és legboldogabb elnökné a Fehér Házban. Amerika első asszonyának nincs pontosan rögzített szerep­köre, egy kicsit rajta, s természe­tesen a féijén múlik, hogyan ala­kul a helyzete. A két pólusnak a Egyre kevesebb amerikai do­hányzik. Ennek oka: az egészség megőrzésének tudatos szándé­ka, emelkedő cigarettaár, vala­mint a középületekben és a köz­területeken érvényesített egyre több korlátozás. Az egészségügyi hatóságok két Roosevelt asszonyt tartják. Edith, Theodore Roosevelt felesége 1901-ben azt mondta: „A first lady nevét háromszor nyomtatják le a lapokban, szüle­tésekor, házasságkötésekor és halálakor.” Eleanor Roosevelt három és fél évtizeddel később rendkívüli aktivitással vetette bele magát a politikai és társa­dalmi tevékenységbe férje, Franklin oldalán. Az eddigi 43 first lady esetében tehát minden­re, és mindennek ellenkezőjére van példa. Közülük csak nagyon kevesen hagyták el elégedett nyugalommal a Fehér Házat. Nyolcán özvegyként távoztak, a legutóbbi Jacqueline Kennedy volt. Betty Ford meghasonlásá- ban az alkoholhoz menekült, s távozása után elvonókúrát kel­lett kezdenie. Edith Wilson férje szélütése után mindent a maga kezébe ragadott, s így maradt rajta a Presidentsress, elnökasz- szony gúnynév. Az idei kampányban két kü­lönböző vérmérsékletű asszony pályázik majd a first lady-ségre. A negyvennégy éves Hilary Clinton férje minden politikai döntésébe beleszól, a sztárügy­védnő anyagiakban is legalább négyszer ennyit vitt haza, mint az arkansasi kormányzó 35 ezer adatai szerint az Egyesült Álla­mokban a lakosság 25,5 százalé­ka még dohányzik. (Közöttük a legnépesebb csoportot az indiá­nok alkotják.) De ez a legkisebb szám 1955 óta, ami azt mutatja, hogy az amerikaiak megfelelően reagálnak a dohányzás elleni dolláros fizetése. Felvetődött, hogy first lady helyett továbbra is politikai partner legyen, esetleg igazságügy-miniszterként. Rövi­desen kitűnt azonban, hogy az amerikaiak nem ezt várják, s túl­zott szerepvállalása akar válasz­tási kockázat is lehet. A kam­pánymenedzserek azonnal mó­dosítottak, s a minap már egy. hátrahúzó Hilary mondta na­f yon csendesen: „Sok minden özös vonásom van Barbara Bush-sal, az én időm jó részét is a családról való gondoskodás teszi ki.” Barbara rendkívül népszerű, miután fehér házi szereplésének kezdetén elhatározta, mindan­nak az ellenkezőjét csinálja, mint amit Nancy Reagan tett. Határo­zott; de anyás, s jó humorérzék­kel rendelkezik. Abba szól bele, amihez ért: változatlanul koráb­bi liberálisabb abortusz-felfogá­sát vallja, miközben férje — Rea­gan hatására — szigorúbb irány­zatot követel. Kritikus helyze­tekben (amikor férje Tokióban rosszul lett, s az asztal alá bukott) azonnal feltalálja magát. S mi­közben George Bush népszerű­ségi mutatója a tavalyi csúcsról 34 százalékra zuhant, Barbara tartja a 80 százalékot. Ha csak first ladyt választanának, bizto­san nyerne. (FEB) nyilvános kampányokra. Igaz, egyre növekszik a dohányzással — s a dohányzókkal — szembeni társadalmi türelmetlenség. Ha ez az irányzat folytatódnék, 2000- ben az USA lakosságának már csak 15 százaléka dohányoz­na. Mindennap bekopogunk Ónhoz! „Kalandorok” Mi kell a dohányzás abbahagyásához?

Next

/
Thumbnails
Contents