Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-30 / 231. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. szeptember 30., szerda Szeretetlenül A meglepetések költője A meglepetések, a metamorfózisok költője. Fiatalkorában Egertől, városától öntudatosan elszakadt, de hűséges természetű emberként és költőként megőrizte magában az ősképeket, számon tartotta a jót és a rosszat, amit kapott meg amit adott. A szeretetre a szinte túlzó hála meghittségével válaszolt, a sérelmekre tragikumig fokozódó fájdalommal, vagy éppen maupas- sant-i iróniával, olykor swifti szatírával. Utánozhatatlan volt humorának eleganciája, észjárásában ä káprázatos elevenség, egész lényében a szellem révén kivívott hódítás fölénye. Tüntetett vallási elkötelezetlenségével, de a hívőknél eltökéltebb kereszténységgel vállalta azt a keresztet, amelyet a beteg édesanya áldozatos ápolása, vagy üldözött barátok, kortársak életveszélyes védelmezése jelent. Ars poeticájában azt írja: „Költő vagy, hát ne féltsd magad/ pokoltüzétől a jelennek.” Kálnoky úgy élte át a jelen poklát — meghurcoltatásokat, kiszorításokat, gályapadra kényszerítéseket —, hogy dantei szférák jutnak eszünkbe sorsáról, mégis otthonos maradt a játékos fölény goethe-i, shakespeare-i emelkedett szférájában is. Csak a legnagyobbakkal mérhető műfordítói teljesítményt létrehozva azon szomorodott (és mosolyodott) el, hogy külön be kell bizonyítania, mekkora eredeti költő. Biológiai csoda is, mi mindent alkotott a halála előtti évtizedben, de persze nem élettani, hanem szellemi kivirágzás a csodálatunk valóságos tárgya. Kálnoky Lászlóra emlékezve olyan portréját közöljük, amelyet maga is látott, és egy versfordításának saját kézzel leírt változatával hitelesített. A változat szó azért kívánkozik ide, mert Kassákhoz, Füst Milánhoz, Szabó Lőrinchez hasonlóan Kálnoky is újra meg újra átdolgozta eredeti műveit és fordításait, „nyitott műként” bánt mindazzal, amit korábban alkotott. Az illusztráció után következő Jules Supervielle-vers (talán) „végleges” fordítását A lehetséges változatok egyikeként másolom ide, az azonos című kötetből. Megállt az Időben „A költő megáll az Időben.” Ezekkel a szavakkal helyezte el Kálnoky László emléktábláját a költő szülőházán, az egri Tele- kessy utcában a költő-jóbarát. Az Idő pedig megyen. Nem lehet megállítani, csak mérni. Másodpercek töredékeivel, mint ahogyan a futóversenyek teljesítményeit mérik évezredekkel, mint a Gilgames eposz születését, vagy évmilliókkal, mint a Föld keletkezését. Az Idő körüljárja a költőt, mint minden halandót, és mindig visz belőle is valamit, mint minden halandóból, ha túljutott a delelőn. A költő verset szegez szembe a múlással. Ezekben a versekben benne vannak gondolatai és érzései, töprengései és örömének hangjai. Benne van az egész élete. A Telekessy utcai emléktáblán olvasható Kálnoky László születésének évszáma. 1912. szeptember. Ennek bizony nyolcvan esztendeje. A költő nyolcvanéves. Ebből az alkalomból a televízió egyes műsorában, az esti adások közti közjátékban az ő arcát mutatták, és az ő verseiből mondtak sorokat egy héten keresztül. Október közepén Budapesten irodalomtörténészek és versbarátok tartanak ünnepi összejövetelt, amelyen megidézik szellemét, abból a húsz-egynéhány kötet versből és műfordításból, amelyet letett népe asztalára. Ezek a kötetek az ő élete. Ha kinyitjuk, előttünk áll szerény tartásával, fürkésző tekintetével. Most és mindig. És újból és újból. Ez az ő halhatatlansága. Megállt az Időben. — por UFÖ-ként, idegen bolygóról ide cseppent lényként tekintge- tek mostanság környezetemben, a rám zúduló gyűlöletáradatban fuldokolva. Gyűlölet fröccsen rám a boltban a méla undorral kiszolgáló eladó szemeiből. Süt belőle a gyűlölet, mert ki kell szolgálnia, mert el kell adnia az árut egy ugyanolyannak, mint ő. Süt a gyűlölet és a gőg a fizetőpincér szemeiből, amikor háromszori könyörgésre hozzám méltóztatik faradni, s unottan dobja elém a túlszámolt számlát, s a borravalót meg kell köszönnie! Süt a gyűlölet a benzinkutasból, mert kí kell szolgálnia... Érzem, megalázásom naponta rendületlenül folyik. Megalázásunk, egymás általi megaláztatásunk, gyilkos utálkozásunk, irigykedesünk megállíthatatlanul önti zavaros szennyét a nyakunkba. — Miért? Miért ez a szitok-átok hadjárat egymás ellen? Kinyitom a tv-t, ömlik belőle a gyalázkodás. Előveszem a sajtót, teli van gyalázkodással, lejáratással, hazugsággal. Mellébeszél a kormány, a hivatal, az ellenzék, hazudik mindenki szemrebbenés nélkül. Miért? Úgy érzem, valami páni félelemben igyekszik a polgár megszabadulni átkos múltjától, kiokádni megalkuvását, bűneit, 40 év elhallgatott kis és nagy disznóságait. Egymás gyalázásával, uszításával próbálja az új rendben pozícióját megerősíteni. Miért? Családok élete pokol, acsar- kodás és marakodás. A gyerekek riadtan bújnak a sarokba, vacognak, és sírva kullognak el az őket magától eltoló anyától. Ölelésre kitart kis kezük bénán hanyatlik le a rideg szavaktól: „Hagyjál már, nem látod, hogy ideges vagyok!” UFO-ként járok az országban, és riadtan konstatálom: Magyarországon megszűnt a szeretet, a béke, egymás megbecsülése. Amúgy is fogyó népességünk gyilkolja, öngyilkolja, elűzi egymást ebből a sokaknak olyan drága kis hazából, menekülne a nép, csak nem tudja, mi elől. Olyan ez, mint amikor a vadnyulak próbálnak a hajtok gyűrűjéből kitörni, elkerülendő a feszülő hálót, a hurkot, mely menthetetlenül a nyakukra fonódik. így vergődik a polgár, s próbál maradék kis pénzével szerencsét, kis bizniszeket kötni, tisztességesen vállalkozni, de mivel nincs tapasztalata a vadkapitalizmus mocsarában való járásra, hamarosan elnyeli a mocsár, megbukik, pénze elúszik, s eheti a munkanélküliek keserű kenyerét... Szomorúan látom, ahogy csúszik ki a munka hajdani életvidám és gondtalan munkatársaim, barátaim kezéből, fogy el lábuk alól a talaj. Kinek jo ez? Ez a nép nem hülye. Ez a nép méltóságában lett megsértve, arcul csapva, szemen köpve. És amikor kihúzzák alóla a talajt, akkor még ostorozzák, önérzetében sértik, becsületében mocskolják nap mint nap sajtón, rádión, tv-n keresztül... A minap otthon voltam a szülőfalumban. Összetalálkoztam a régóta magányosan élő Bözsi nénivel. Vedlett gönceiben, hajlott derékkal, kaijain koszos szatyrokat cipelve, kukázásból tért haza... mellette hű kutyái csaholtak vidáman. Kivettem kezéből a szatyrokat, s elkísértem házáig. És a kapu előtt megállva, szemeit szeretettel körülhordozva a kutyaseregen, csak mondta, csak mondta: — Tudja, Bogumil, engemet ezek a kis állatok éltetnek. Hozzám csapódtak, kivetette őket is a társadalom, mint engemet. Nincs senkijük rajtam kívül, megértjük egymást. Szeretetben élünk... ellátom őket. Kukázók: értük. A hentestől kidobásra ítélt hulladékot kérek, a maszek vendéglőstől maradékot kunyerálok nekik — és persze magamnak is... Tudja, aki az élet peremén van, túl a hetvenen, az már semmit ne várion senkitől. Nekem itt vannak ők. Én vagyok a királynéjuk, s ők az én alattvalóim. Szeretjük egymást. Istenem, hát baj ez? Miért baj ez, mondja meg. Miért fáj egyeseknek ez a nagy békesség énnálam. Miért akarják a sinterrel elvitetni a barátaimat... nem értik, hogy rajtuk kívül nincs senkim se? Gonoszak az emberek, nagyon gonoszak... emberfarkasok... emberfarkasok... Balogh Gyula Bogumil Jules Supervielle — Kálnoky László fordítása Hajótörés Egy asztallap közel, egy lámpa messze-messze nem tud az izgatott légben egymásra lelni, s a kihalt sivatag a szemhatárig ér. Egy ember integet a tengeren: „Segítség!” S a visszhang így felel neki: „Hogy érted ezt?” Csűrös Miklós Hány mérföld ide Tokió? Amit a kárpótlásról (még) tudni kell A földszerzés szabályai, a tulajdonosok jogai és kötelezettségei — A földárveréseken termőföldhöz jutott tulajdonosok a földjüket öt éven belül nem vonhatják ki a mezőgazdasági művelésből. Mi történik azokkal, akik ezt a tilalmat megszegik? — kérdeztük dr. Szabady Attilától, az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal főosztályvezetőjétől. — A tilalomszegők földjét az állam kártalanítás nélkül visszaveszi, és ismét árverésre bocsátja. Ha valaki nem folytat a földjén mezőgazdasági termelést, mert mondjuk beteg, vagy nincs rá pénze, akkor is a földjét termőképesen — gyom- és fertőzésmentesen — kell tartania. Csak ebben az esetben mentesül a szankciók alól. Aki mezőgazda- sági vállalkozási támogatást vesz igénybe, de ilyen tevékenységet nem folytat, akkor a támogatás olyan hitellé alakul át, amelynek visszafizetése azonnal esedékessé válik, mégpedig egy összegben és készpénzben. Az ilyen támogatással megszerzett földre — biztosítékként — az elidegenítési tilalmat és jelzálogot csak akkor törlik, ha a tulajdonos a hitelt visz- szafizette. — Milyen jogai vannak az új tulajdonosnak ? — A földtulajdonosok jogai széles körűek. Abban a pillanatban, hogy megszerezte valaki a tulajdonjogot, bármit tehet a birtokával: bérbe adhatja, átengedheti ingyenes hásználatba, elajándékozhatja, és el is adhatja. Semmilyen jogszabály sem tiltja az értékesítést, de ha valaki a kárpótlási vételi jog alapján szerzett termőföldet három éven belül elidegeníti, akkor az ebből származó bevétel — az elidegenítés évében — teljes egészében a személyi jövedelemadó alapjául szolgál. Az értéknövelő beruházásokat természetesen levonhatja ebből. Egy konkrét példával: ha valaki a liciten a kárpótlási jegyéért földet vásárol, és mondjuk azt egy év múlva eladja 500 ezer forintért, akkor ez a pénz az utolsó fillérig jövedelemnek számít, és adókötelessé válik. — Ki állja a megvásárolt föld kimérésének költségeit? — A föld kijelölésének, önálló ingatlanként történő kialakításának kiadásait, valamint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés költségeit a költségvetés fedezi. A tulajdonszerzés mentes a vagyonszerzési illeték alól. Lényeges tudni, hogy az utakat az érintettek saját földjének terhére alakítják ki, és termelésből kivett területként tartják számon. — Tehát miután a földmérő az árverési jegyzőkönyv alapján kimérte a termőföldet, s a körzeti földhivatal bejegyezte a tulajdonjogot, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy az új tulajdonos elkezdjen gazdálkodni... — Amennyiben minden rendben van. Előfordulhatnak azonban vitás esetek. Például, ha a szövetkezet vagy az állami gazdaság korábban értéknövelő beruházásokat végzett, akkor a ráfordítások megtérítését jogosan igényli az új gazdától. A fizetési feltételekről meg kell állapodni, mivel csak akkor lehet bejegyezni a tulajdonjogot, ha ezt a megállapodást az új tulajdonos felmutatja. (Ilyen esetben részletfizetést is lehet kérni.) Amennyiben „lábon álló” termés van a területen, a gazdálkodó szervezetnek nyilatkoznia kell, hogy a terményt betakarítja-e vagy sem. Ha nem hajlandó ilyen nyilatkozatra, akkor december 31-ig a földhivatal mindenképpen bejegyzi az új tulajdont, és ezzel a föld birtokba vehetővé válik. Egy egri kislány, Holló Marianna leérettségizett a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Onnan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneiskolai tanárképzőjébe jut fel, ott szerzi első diplomáját, majd 1982-ben megszerzi Kadosa Pál és Dráfi Kálmán tanítványaként a művészi oklevelet. De az a bizonyos út a magasba — nem is olyan egyszerű. Mert közben, 1979-ben férjhez megy Szelényi Györgyhöz — szintén egri, és kitűnő gazdasági ember. Az első kislány, Nóra, 1989-ben, a második, Anna, 1991-ben születik meg. Az első diploma után a tanárképzőben, a zongora tanszéken tanít, korrepetál, és lapról olvastat. 1984-ben felveszik az Operaházba magánénekesi korrepetitornak, és itt négy és fél évet tölt el. Gazdag tapasztalatokkal gyarapszik, hiszen a magánénekes érzékenységétől is függ, mennyire tartja fontosnak azt a véleményt, amit korrepetitora a kialakuló énekesi teljesítményről megfogalmazhat. így kötődnek aztán értékes művészi barátságok. Amíg ez a csaknem öt év lefutott, kísérőként hangversenyezett, 1985-ben Svédország, Dánia, Finnország következik, 1986-ban Párizsban, a Magyar Intézetben Kincses Veronikával lép fel. Egerben ugyancsak 1986-ban eljátszotta Liszt Magyar fantáziáját. 1987-88-ban Ausztriában négy koncerten szerepelt, aztán véget értek az európai szép napok, mert a Magyar Nemzeti Bank öt évre tokiói képviseletének ellátására a férjet küldte ki. A család — merthogy ennél a művészasszonynál a család áll a legelső és legszentebb helyen — követte a kenyérkeresőt, a közgazdászt, akire az MNB ilyen jelentős posztot mert rábízni. Most ez a család itthon van, Egerben, június elejétől szeptember végéig a meghitt rokoni környezetben piheni ki azt a honvágyat, ami nemcsak a térbeli távolság miatt lehet kínzó. Japán, azon belül is Tokió — más világ. Két-három európai család a bérházban, kitűnően felszerelt bérlakásban, de erős egymásrautaltságban éli azt a zárt életet, amit az idegen táj, az egészen zárt társadalmi környezet, a más életritmus, egy hallatlanul dinamikus tempót, nagyon is jól szervezett gazdasági és társadalmi mozgást rak az európai ember idegrendszerére — különnyomatékként. Amíg így az életforma címszó alatt felgyülemlett kíváncsiságunkat elsoroljuk a rokonszenves zongoraművésznőnek, aki példás családanya is egyúttal, eligazítja előbb a két kislányt, hogy a vendéget ők ne kérdezgessék, mert most más problémák is vannak a világon, mint az ő fagyijuk, H. Marianna derűsen, csaknem könnyedén válaszol: Nem, ne gondoljam, hogy ő az öt év kiküldetés miatt művészként elveszettnek érzi magát. A lakásban valóban nem fér el az európai méretű hangverseny- zongora, de karácsonyra — 1991-ben — kapott egy japán elektromos zongorát. Fülére illeszti a fejhallgatót, és visszahallja a saját játékát. Arcomról olvassa a kétkedést, rá is felel kérdezetlenül is arra, amit a szememben lát: tudja jól, hogy az öt év még egy férfi életében is meghatarozóan hosszú időtartam, el lehet szalasztani alkalmakat, mégsem tartja áldozatnak, kiesett időnek azt, amit vállalt a férje pályája érdekében. Fajtája, ez a szívós és mindenre tudatosan készülő egri gazdálkodóvér dolgozik benne. A kitartó céltudatosságot a szülőktől örökölte. Nagybátyja, a Szegeden élő és professzorként is működő zongoraművész, Delley József példája áll előtte. Nem az a lényeges, hol, mikor, milyen röptű az a pálya, mikor indult, és hová érkezett meg, hanem az, és elsősorban az, mekkora tartalmat visz közönsége elé az a zongorista, aki feldolgozta magában a romantikusokat, az impresszionistákat, Bachot és a bécsi klasszikusokat. Talán azért is, mert hite szerint Bécs, a németek, Közép- Európa jó hadállás beleszállni a küzdelembe, a siker, a karrier érdekében. És ha már az érdek szóba került a beszélgetés kapcsán, nem tagadja: a siker számításai előtt mindig is az a harmónia lebeg előtte, amit a szerelemben, a házasságban és a családban megtalált. Enélkül a zene se lenne az a tartalom, amiért ekkora áldozatokat is meg kell hozni. Mint most, amit ők négyen vállalnak Tokióban. A gondok feloldásaként még japán ismerőseikről beszélgetünk, akik a parkban, az utcán kedvesek, el is jönnek hozzájuk látogatóba, de ők visszahívást csak étterembe kapnak, mert a japán család még szentebb valami, mint az övék. Ezzel a két örökmozgó, szőke angyalkával, akik a négy hónapos európai vakációban es az egri vízben úgy lubickolnak, mint a kishalak. Meg látják, hallják a nagymamát, aki másként szól hozzájuk, mint a tokiói parkban a bácsik és a nénik. Hány szála van a sorsnak és a történelemnek? — kérdeznénk Holló Marianna háta megett. De minek, nincs válasz, vagy annyi: sok. Farkas András
