Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-30 / 231. szám
HÍRLAP, 1992. szeptember 30., szerda EGER ÉS KÖRZETE 5. Népi iparművészek tárlata Hétfőn nyitották meg a Megyei Művelődési Központban Bakos Lászlóné hímző népi iparművész szakköreinek és Fehér János fazekas kiállítását. Dr. Csiffáryné Schwalm Edit néprajzos mondott bevezető szavakat a tárlat elé, melyet október 11-ig látogathatnak az érdeklődők. Méhésztanfolyam A Magyar Méhészek Egyesületének Heves Megyei Szervezete ismét indít méhész szakmunkás képesítést adó tanfolyamot Egerben. Az oktatás a tervek szerint október 10-én kezdődik. További információkat az egyesület megyei titkárától kérhetnek a méhészet iránt érdeklődők. Címük: Eger, Hell Miksa u. 1. sz. A borozó Petőfi Sándor verseiből összeállított előadói estjét mutatja be ma a fiatal jogász, az Egri Színműhely tagja, Ungvári Tamás. Az est helyszíne az egri Megyei Művelődési Központ. Az előadás 19 órakor kezdődik. Pétiké, a kis tigris Egy korábban már nagy sikerrel játszott darab felújításával kezdte az évadot a Gárdonyi Géza Színház Harlekin Bábszínháza. Vasárnap délelőtt a gyerekek ismét találkozhattak „Petikével, a kis tigrissel”. A báb-musicalt Januszewska darabja nyomán írta, tervezte és rendezte Kós Lajos. A zene Károly Róbert munkája. Legközelebb október 1 -jén, 2-án és 4-én lesz előadás a bábszínházban. Ha ősz, akkor tánciskola! Az igazi ősz csalhatatlan jele, hogy ilyenkor indulnak az újabb és újabb társastánc-iskolák, az MMK-ban szombaton délután 3-kor. Itt kell jelentkezniük azoknak, akik az alaplépéseket szeretnék megtanulni. Vasárnap délután 3-kor viszont a haladókat vájják. Új forgalmi rend Eger város önkormányzata rendeléte értelmében október 4-én 0 órától a Széchenyi utca Árva köz és Tűzoltó térközéi szakaszán új forgalmi rend lép életbe. Eszerint a fenti szakaszra csak a helyi járatú autóbuszok hajthatnak be, és az egyéb, a rendeletben foglalt közüzemi járművek. A Széchenyi utca korlátozott területére az ott lakók, az oda áruszállítást végző járművek a Kovács János, Lenkey János, Lejtő utcán, valamint a Torok közön keresztül hajthatnak be, illetve a fenti utcákon keresztül hagyhatják el a korlátozott útszakaszt. A korlátozott forgalmú szakaszon a várakozás tilos. Az esetlegesen adódó kellemetlenségek miatt a polgármesteri hivatal a járművezetők szíves megértését kéri. r Eredeti ERDÉLYI ÍZEK az ARANY OROSZLÁN ÉTTEREMBEN október 1-8-ig. Az ételeket készíti Butyka Dénes mesterszakács a lusnádfürdői Olt Szálló konyhafőnöke. Eger, kis Dobó tér 5. . Asztalfoglalás: 311-005 . A kalandozó „fájerman” Milyenek a brit tűzoltók? A Telegraph and Árgus augusztus 11-i számában egy magyar tűzoltóról közöltek képes beszámolót. A „fájerman”, aki megtalálja a forró pontot, nem más, mint az egri Be ne László tűzoltószázados. Kalandos brad- fordi tartózkodásának részleteit és előzményeit immár az egri szerkesztőségben meséli: — Tapasztalatokban gazdag vendégeskedésemet a brit tűzoltóknál egy ismeretségnek köszönhetem. Három évvel ezelőtt Bob Craven angol tűzoltó Magyarországon járt, s eljutott Egerbe is. Bobot különleges gyűjtőszenvedélye vezette az egri parancsnokságra: tűzoltósisakokat gyűjt, s járjon bármerre is a világban, nem mulasztja el, hogy újabbakkal ne gyarapítsa tekintélyes, százötvenöt darabból, s csaknem kétezer-ötszáz jelvényből álló kollekcióját. Szerencséje volt, mert otthon én is őriztem egy kiselejtezett példányt: rögtön kocsiba ültünk, s elmentünk érte. A legnagyobb fiam, Krisztián beszél angolul, egy kollégám németül, úgyhogy sikerült leküz- denünk a nyelvi nehézségeket. A rá következő évben a fiam vendégeskedett a Craven családnál, s még azon a nyáron ők is Magyarországra látogattak. Megmutattam a környék nevezetességeit, természetesen megnéztük a fővárosi tűzoltómúzeumot is... — Az idén nyáron egy régóta tervezett nyugat-európai körútra indultam a feleségemmel és három gyermekemmel. Elhatároztuk, hogy Angliában is töltünk néhány napot. Akkor még nem is sejtettem, hogy az ott-tar- tózkodás nemcsak emberi, hanem szakmai szempontból is eny- nyire izgalmas lesz... — ... Tehát megérkeztek Angliába. — Eléggé kalandos volt az út, de a Polskimjól bírta. Augusztus 3-án érkeztünk Bradfordba, pontosabban egy Bradford melletti kisebb településre, Shipley- be. Itt lakik a házigazda, Bob Craven feleségével, Helennel és két gyermekükkel. Egyébként a vendéglátóm neve „Gyáva Bob”-ot jelent, de ez egyáltalán nem így igaz: harmincas éveiben járó, jól megtermett fiatalember, s már az édesapja is profi tűzoltó volt. (Megjegyzem, az ottaniak között én meglehetősen kis termetűnek számítottam, az átlagnál jóval magasabbak a brit kollégák.) Eredetileg hatnaposra terveztük az ottlétünket, de szí- vélyeseen marasztaltak, mondván: az kevés. Meg kell vallanom, titokban reménykedtem benne, hogy sikerül bejutnom a tűzoltósághoz, ám hogy szolgálatot is teljesíthetek, arra nem is mertem gondolni.- Ez azt jelenti, hogy elkísérte barátját a munkába? Hogyan alakították így a családi programot? — Míg mi Bobbal „dolgoztunk”, addig a család kirándulásokat tett a környékre, s bejárták az üzleteket. Amikor a West Yorkshire-i tűzoltószolgálatnál először megjelentem, nagyon szívélyesen fogadtak. Igaz, aláírattak velem egy nyilatkozatot, hogy önállóan nem „kezdeményezhetek”. Azt mondták, nézzek körül, vendég vagyok, s ezért vigyáznak is rám. Nagyon barátságosan fogadtak. A tűzoltók között egy magyar fiatalemberrel is találkoztam, aki már kinn született, a szülei ötvenhatosként kerültek ki. Jól elbeszélgettünk, egyedül a „téesz” fogalmát nem értette... — A kivonulások között kedélyesen telt az idő, a klubhelyiségben lehetett ételt-italt fogyasztani, beszélgetni. Ha tűzhöz hívtak bennünket, négy perPortré a „Telegrapf and Árgus” című lapban cen belül a helyszínen kellett lennünk. Ez meg is oldható, ugyanis a városban úgy vannak elhelyezve az állomások, hogy gyakorlatilag bármelyik helyszín percek alatt megközelíthető. A számító- gépes kapcsolat állandó, a fecskendőbe épített kis komputer tájékoztat a pillanatnyi helyzetről. — Tapasztalt-e lényeges eltérést az angliai és a magyar tűzoltószokások között? — Igen! Ott például a lakosoknak egyenesen megtiltották, hogy bármilyen módon beavatkozzanak az oltásba. Ez a szakemberek dolga, tartják. Nálunk ez másképp van. Tetszett, hogy minden adatot, minden esetet számítógépen dolgoztak fel... Háromszor-négyszer vonultunk ki: többek között egy faipari termékeket, képkereteket gyártó üzem égett le, de náluk is előfordulnak érdekes esetek is. (Pl. egy papagáj a kéménybe esett.) Elég sok lakástűznél voltam jelen. Egy szolgálat két nap vagy két éjszaka tart, majd négy szabadnap követi. — Van-e eltérés a felszerelés között? — Én az öltözékemmel — hogy stílusos legyek — „fölforrósítottam” a hangulatot. Nagy tetszést aratott a magyar egyenruha. Vendéglátóim nyakkendő- sen járnak munkába, ám nagyon praktikus saválló védőruházatuk van, melyet gumicsizma, sisak egészít ki... A számtalan élménynek, az angliai két hétnek tárgyi bizonyítékai is vannak. A meleg vendeg- szeretetet és tűzoltóbarátságot is bizonyító újságcikk, az aláírásokkal egyedivé tett tűzoltósisak. A kalandozó magyar „fájerman” még arról is beszámol, hogy részese lehetett egy tanfolyamnak a nemzetközi kiképző- központban, s azt is hozzáfűzi még, hogy hazafelé tartván, „benézett” a liverpooli és manchesteri kollégákhoz. Az országúton pedig — mert ez nemzetközileg így szokás —, ha meglátott egy tűzoltóautót, legyen az bármilyen nemzetiségű is, nem mulasztotta el „üdvözölni”. (jámbor) Kerisek a Tisza-parton Hogyan szervezhető meg a diákönkormányzat? Többek között erről tartottak fórumot az egri kerisek szeptember közepén azon a felkészítő kurzusom amelynek helyszínéül a sarudi ÁMK táborát választották. A sátortáborban a Szabóné Rácz Györgyi vezette mintegy hatvan középiskolás — leendő rádiós, diákújságíró és -híradós — meghallgathatta az Országos Diákunió humán menedzserének előadását arról, hogy a készülő oktatási törvény milyen jogokat biztosít majd a diákönkormányzatoknak. Lapunk munkatársa, Jámbor Ildikó az újságírás „írott és íratlan” szabályairól és fortélyairól beszélt a „leendő munkatársaknak”, akik azért nem feledkeztek meg arról sem, hogy még mindig süt a nap, s a közelben van a Tisza. A német NSM Löwen professzionális játékokat, hangszereket és sporteszközöket gyártó cég és az Agricomputer Kisszövetkezet kapcsolata nyomán kis vidámpark nyílt az egri Tábornok-ház udvarán. A dodzsemek, a körhinta és a kisvasút működtetését az urbanisztikai bizottság is engedélyezte, így e helyen ideiglenesen október végéig „üzemer a mini gyermekparadicsom. " (Fotó: Gál Gábor) Megcsonkították a lovasszobrot Amitől tartottunk, immár beteljesedett! Az egri Dobó téren álló, portyázó végvári lovas vitéz harcat két törökkel ábrázoló bronzszobrot, Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotását barbár módon megcsonkították. A középső török lóról letörték a zabla jobb karikáját a csatlakozó álla- dzó csatos szijrészével együtt, a maradó részt pedig elgörbítették. Már évek óta eltűri a hatóság, hogy a látogatók — kivált a gyermekek, de nemegyszer felnőttek is — felkúsznak a szobor talapzatára, a lovakra, illetve egyik-másik részére kapaszkodnak, másznak. Nem csupán a múltban, de a jelen nyáron is láttam, hogy idegenvezetők jelenlétében történt ilyen eset, méghozzá nem is egyszer. Láttam olyan 80 kiló körüli hölgyet, aki a ló hátára próbált felkapaszkodni, miközben társasága körbeállva röhögte, és a kimagasló produkciót filmfelvétel- lel is megörökítette. Azt bizonyosnak mondhatjuk, hogy a szobor említett bronzrészletének letörése nem gyermeki munkáról tanúskodik, hiszen — úgy vélem — ehhez tekintélyes férfiúi erő szükségeltetett. Nemcsak javasoljuk, de arra kérjük a város önkormányzatának illetékesét, hogy először is haladéktalanul tegye meg a lépéseket a letört és ellopott rész pótoltatására. Ki kell, hogy fundál- janak valaminő utat es módot, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek a szobor posztá- mensére való felmászásnak, felkúszásnak. (sugár) Skót juhászkutya (Jakab László fotója) Az Ifjúsági Ház Kisgazdájában Szűcs Rita kutyaportréi láthatók. Összesen harminchat „eb-egyéniség” jelenik itt meg, mintegy azt igazolva, hogy a mindenkori kutyagazdák elra- gadtatott-elfogult rokonszenvén túl is létezik valaki, egy szorgalmas és elmélyülni kívánó művészi lélek: Szűcs Rita, aki végigrajzolj a-végigszínezi ezeket a rokonszenves fajkutyákat, azok ar- cát-pofáját, a gondozott bozont- jukkal, a lógó fülükkel és a még lógóbb nyelvükkel. Minden bizonnyal azért is, mert „tartásukban” benne foglaltatik mindaz, amiért ezeket az állatokat a mai ember szereti, a lakásába befogadja. Jómagam viszonylagos elfogultsággal, némi félelemérzéssel veszem tudomásul, ha az utcán hancúrozva fut velem szembe akár egy ír szetter, akár egy megtermett németjuhász. (A csehe- vészre zsugorított ölebekről ne beszéljünk ezúttal sem!) Még akkor is jó előre megmérem a távot a kutya és magam között, ha a gazdi netán eberen felügyeli négylábú társát. Itt, ezek között a színes papírlapok között nyugodtan szemlélődöm, eszemmel megmagyarázom magamnak, hogy ezen kutyák — canis lupus-ok — nem harapnak, nem ugranak rám, nem szagolnak végig, nem nyálazzák foltosra a nadrágomat, ez nem olyan, „aki” a parkban ugrándozik, unva az unatkozó ebtartót, engem tüntet ki érdeklődésével. Ezekről a kutyapofákról len az értelmesség. Az a feszült figyelem, amit Szűcs Rita megörökít, valós. Tudom, hogy ezek a lógó fülek meg a még leffedtebb nyelvek mit takarnak: intelligenciájuk, készségeik, képességeik ugyan más kódolási rend szerint alakultak ki, mint a mieink, de legalább mozgásukban, ahogyan a célratörő vágtát teljesítik az adott parancs szerint, arról győznek meg engem — sétám közben yakran nezem végig őket —, ogy ezt-azt eltanulnak az embertől, de olykor nemcsak a szaglás és látás tekintetében múlnak felül minket. De térjünk vissza Szűcs Rita vállalkozására. Nem először foglalkozunk munkáival, amiket a Kisgalériában tesznek közzé. Az első, ami meglepi a nézőt: a témát, jelen esetben a kutyákat, nemcsak azért másolja-alakítja át a papírra, hogy látványt nyújtva az érdeklődőnek, elgyönyörködtesse azt, aki neki társául szegődik az élményszerzés okából. Ebben a munkában a szándék több egyszerű ujjgyakorlatnál, még akkor is, ha az első pillanatra ez nem is tetszik ki. Az állatbarát grafikus ábrázolásaiban nem tér el a fajták által hordott jegyektől: sem színben, sem rajzolatban nem egyénit annyira, hogy az alkotó beleművészkedé- se folytán kitessék: ez a hölgy úgy szereti ezt vagy amazt a kutyafajtát, hogy magáévá torzítja a túltengő szeretet hatására. És mégis nyilvánvaló, hogy a grafikus emberi szeretetbol rajzolja- színezi elénk ezeket a jószágokat, egyetlen „portréja” sem hat ismétlésnek. Eleven benyomást kapunk a lapokról, és ha többször is végigkószálunk a tisztelt kutyalányok és kutyauraságok előtt, érteni véljük Szűcs Ritát. Mert nagy türelemmel és a sajátos tulajdonságok elemzésével nemcsak az eb-előkelőségek galériáját teremtette meg, de kihozott magából egy olyan teljesítményt is, amely jól illik bele egy tudatosan építkező művészjelóít jellemképébe. Mert a művész elsősorban jellem, képzelet és alkotóerő, és csak aztán teremtőerő. Ha van mit teremteni... Farkas András A sisak — a vendéglátók aláírásaival (Fotó: Szántó fwunrow I Fireman finds city is holiday hot-soot í-fcta»: *■:*>: S.y ■V. y > ■:. • VA-.VA, X í v <■ » ifíft-x V y •íftw iwfas/x .fSti ítwwíi |Ls m f*' rZ **&*$«** tepm v. Murder «irlimh
