Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26-27 / 228. szám

HÍRLAP, 1992. szeptember 26—27., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11 Borleves Hozzávalók: 3 tojás, 4 dl fe­hérbor, 3 dl víz, kevés citromhéj és citromlé, 8 dkg cukor. Egy mély, tiszta edényben habverővel hidegen elkeverjük mindezzel abort. Kis lángra állít­va, a keverést folytatjuk, s ha las­san felmelegedett, nagyobb lán­got is adhatunk alá. Addig ke­verjük, míg a leves nem lesz egé­szen habos. Ekkor levesszük a tűzről, de még néhány percig ke­verjük. Ezután csészékben tálal­juk, amelyeket háromnegyed ré­szig töltünk. Babapiskótát adunk hozzál Meleg töltött paradicsom Hozzávalók: 1 kg érett, ke­mény almaparadicsom, 40 dkg friss sampinyongomba, 8 dkg vaj, 4 tojás, 4 dkg liszt, 1 dl tej, 6 dkg reszelt sajt, 1 g törött bors, vagdalt zöldpetrezselyem, 3 dkg finomra vágott hagyma, só. A paradicsomokat megmos­suk, tövüket hegyes késsel kivág­juk, és belsejüket a magokkal együtt kiszedjük. Ezután a para­dicsomok belsejét gyengén meg­sózzuk és megborsozzuk. A kö­vetkező tölteléket készítjük: 5 dkg vajban a hagymát világos zsemleszínűre pirítjuk, hozzáad­juk a megtisztított, megmosott és finomra megvagdalt gombát, zöldpetrezselymet. Megsózzuk, megborsozzuk, és addig pirítjuk, míg a leve elpárolgott. Ezután 4 dkg liszttel meghintjük a gom­bát, tejjel felengedjük, hozzáad­juk a felütött tojásokat, és addig hevítjük a tűzön, amíg pépszerű­vé válik. Ezzel a töltelékkel meg­töltjük a paradicsomokat, és ki­vajazott edénybe rakjuk, tetejére reszelt sajtot teszünk, olvasztott vajjal meglocsoljuk, majd forró sütőben 8-10 percig sütjük. Gombás sertéstokány Hozzávalók: 60 dkg sertés- hűs, evőkanálnyi aprított vörös­hagyma, 5 dkg gomba, 6 dkg füs­tölt szalonna, 2 dl tejföl, 3 dkg liszt, fél dl fehérbor, kis csomó aprított zöldpetrezselyem, törött bors, só. A szalonnát apró kockákra vágjuk, és a hagymával zsemle­színűre pirítjuk. Rátesszük a ce- ruzavastagságű, rövid csíkokra vágott húst, valamint a megtisztí­tott, vékonyan felszeletelt gom­bát. Megsózzuk, megborsozzuk. Lefedve pároljuk, míg a levét el­főtte. Ha akkor még nem elég puha, apránként, kevés vízzel, majd fehérborral öntözzük, míg megpuhul, majd levét a liszttel besűrítjük, tejföllel behabarjuk, és jól összeforraljuk. Apróra vá­gott zöldpetrezselymet keverünk hozzá, majd levesszük a tűzről, és apró nokedlivel tálaljuk. Fagyasztott tengerihal-filé rántva Hozzávalók: 60 dkg tengeri - hal-szelet, 2 dl tej, 2 tojás, 10 dkg zsemlemorzsa, 4 dkg liszt, olaj a kisütéshez. A fagyasztott tengeri halat, miután kiengedett, vékonyra (4-6 mm) felszeleteljük, s mivel a tengeri halnak sajátos, nehéz szaga van, amit a magyar ízlés nehezen bír, a halszeleteket né­hány órán át tejben áztatjuk. (A tejben való áztatás némileg elve­szi ezt a szagot.) A tejből kivéve, tiszta törlőruhával leszárítjuk, megsózzuk, majd lisztbe, tojásba és szitált zsemlemorzsába paní- rozzuk, s forró olajban hirtelen pirosra sütjük. A sült halszelet­nek ropogósnak kell lennie. Zsírban sült burgonyával, cit­romszeletekkel és — külön csé­szében — tartármártással tálal­juk. Húsos fánk (Pirozski) Hozzávalók: fél kg liszt, 2 dkg élesztő, 3 dkg zsír, 4 tojás, 3 dl tej, 20 dkg sertéshús, 2 db főtt to­jás, 2 dkg vöröshagyma, törött bors, só, zsír (vagy olaj) a kisü­téshez. Langyos tejjel, kevés liszttel, élesztővel kovászt készítünk. Ha megkelt, liszttel, sóval, tojássár­gájával, vajjal és tejjel könnyű, sós tésztát dagasztunk. Kelesztés után körülbelül 1 centi vastagsá­gára nyújtjuk, négyzet alakú da­rabokra vágjuk, és megtöltjük. Az őrölt, nyers sertéshúst finom­ra vágott pirított hagymával, só­val zsírjára pároljuk, majd lehűt­ve tojássárgájával, borssal és apróra vágott kemény tojással összekeverjük, ezzel töltjük. Tölthetjük az említetten kívül káposztás, gombás töltelékkel is. A megtöltött pirozski szélét jól összenyomjuk, kissé kelesztjük, majd úgy sütjük meg, mint a fán­kot, bőséges, forró zsírban vagy olajban. Sós linzerpogácsa Hozzávalók: 50 dkg liszt, 30 dkg vaj, 3 tojássárgája, só, 1-2 evőkanál tejszín vagy tejföl, 1 to­jás a kenéshez. A lisztet a vajjal összemorzsol­juk, majd hozzátesszük a sót, a tojássárgáját, s a tejföllel is össze­gyúrjuk. Ezután ujjnyi vastagsá­gúra elnyújtjuk, és mint a pogá­csát, késsel bevagdossuk. Há­rom- vagy négyszögletes darab­kákra vágjuk, és tepsibe tesszük. Egy egész tojást jól elkeverünk csészében, s ezzel bekenjük a po­gácsákat. Közepesen meleg sü­tőben sütjük. Teához vagy forralt borhoz adjuk. „Friss nyugdíjas” Ötvenöt esztendős, és már nyugdíjba vonult! Ez lenne a ki­sebb baj, a nagyobb az, amiről a levele szól: összezavarodott az élete, nem tud mit kezdeni magá­val, folyton az öregségre gondol. Nos, kedves Uram, az öregedés­re és a nyugdíjasévekre is fel kell készülnünk. Ha mindkettő úgy szakad ránk, mint a padlás, ak­kor bizony baj van. Egy koráb­ban szellemi munkát végző em­bernek csupán hézagpótló lehet a kedves felesége tanácsa: ott van a kert, dolgozhatsz benne, ameny- nyit akarsz! Hasznos tanácsokat sürget már-már ideges, elkesere­dett hangú levelében. Minde­nekelőtt arra gondolok, hogy mérje fel a lehetőségeit az elkö­vetkezendő húsz, huszonöt évre, és legalább most tervezze el: mi­vel is kíván majd foglalkozni. Szorongás helyett szedje össze magát, és vizsgálja meg, hogy a kedvenc hobbijaival nem tud­na-e hasznosulni, netán pénzt is keresni. Erre a munkáséveiben úgysem jutott idő! Aztán nézzen körül a családjában, és ha Önnek vagy másoknak vannak üzleti hajlamai, azokat valósítsák meg. Alakítsanak betéti társaságot, kft.-t, vagy mit tudom én, mit, ahol kiélheti, jól kidolgozhatja magát, még kockáztathat is. fia van miből! És szórakozásnak ott az a sok könyv, amit annak ide­jén csupán félretett, de el nem ol­vasott. Ha egy kicsit is tehetős, miért nem utaznak el — pénztár­cájukhoz mérten — a feleségével oda, ahol még nem jártak. Volt már a Sós-tónál, látta a gemenci erdőt, vagy a békési túzokrezer­vátumot? Abbahagyom a taná­csokat, mert három életre valót is tudnék adni, vagyis most már Önön a sor. Lépjen a tettek me­zejére, elvégre még egészséges, javakorabeli ember... „Szerelmes öreg” Ma úgy tűnik, összejött: az idősödő, koros férfiak kémek ta­nácsot. Vágjunk hát bele! Es­sünk túl a nehezén: az öregség bi­zony nem kellemes állapot. Ám ezt az állapotot sokféleképpen lehet megélni. Egyesek odáig mennek időskorukban, hogy még a vágyaikat is szégyellik és letagadják. Akiknek a nemi éle­tük spontán és örömadó volt, azok általában életük végéig ra­gaszkodnak a folytatásához, vagyis a szerelmi élet annál to­vább folytatódik, minél színe­sebb, örömtelibb volt korábban. Ha megvan rá a módja, sok idős ember visszanyeri férfiúi erejét, ha a régi partnerét újjal cseréli fel. Tény, hogy sok idős férfi „onáni- ával” segít magán, mivel ez a leg­kényelmesebb és a legolcsóbb! Goethe 65 éves korában ezt írta: „ Öregúr, ne is add búnak az el­méd: fehér bár a hajad, vár a sze­relem még. ” „Nem vagyok szexis” Ezzel a háromszavas jeligével jött a bánatos levél. Panasznak, elkeseredésnek is beillik a vallo­mása: nem vagyok szexis alkat, nem vonzom a férfiakat, bár csú­nyának sem mondanak. Ha akad is kapcsolatom, hidegségem mi­att gyorsan abbamarad. Ez ször­nyű! Mit tegyek? Tételezzük fel, hogy nem áldotta meg a termé­szet erotikus sugárzással, noha szó sincs frigidségről. Próbálja meg pótolni mással: vonzó kül­sővel, kedvességgel, bájjal, a fér­fiakra való odafigyeléssel. Szá­mos férfi pont erre vágyik, sőt ilyet keres, és kifejezetten fél a szexis nőktől. Vegye elő a női le­leményességet, és ezekben legyen szuper! Egyet ne tegyen: ne vál­jon depresszióssá, unottá, vagyis ne adja fel... „Egyszer megpróbálom” Féijes asszony, gyermekei vannak, és természetesen szerető félje, vagyis szép családja! Évek óta „kísérti” egy férfi, akivel most a véletlen összehozta egy gyógyfürdőben. Ezt írja: olyan alkalmam van, hogy legalább egyszer megpróbálnám! Részint a kíváncsiság hajt, részint az iránta érzett sajnálat: ennyi év után megérdemelné. Tudja, mit? Ne sajnálkozzon, ne kíváncsis­kodjon, hanem gyógyuljon! An­nál inkább, mivel azt a szót, hogy „szerelem”, ki sem ejti a száján. Azon pedig, hogy úgysem tudják meg, mosolyognom kell, mint ahogyan azon is, hogy háromhe­tes együttlét után csupán „egy­szer”, kíváncsiságból... Nem sze­retnék lelki fröccsöt adni, de bu­taság lenne a szép családi életét, nyugalmát odadobni egy re­ménytelen lábatlankodónak. És ha visszájára sül el a dolog, s be­leszeret az úrba? Akkor mi lesz? Nem folytatom tovább: rossz já­ték, hozzá se fogjon! Fogadja szeretettel és nyílt szívvel a csa­ládja sűrű látogatásait, és gyó­gyítsa a lumbágóját. De az orvos receptjei szerint... r, H r J ml mutjs I Lelki Leveles Láda Síron túli propaganda? Göbbels-dömping Angliában Joseph Göbbels, Hitler pro­pagandaminisztere naplójával árasztották el brit lapok olvasói­kat a közelmúltban. A The Sunday Times soroza­tot közölt az egykor üveglapokra fotózott és a moszkvai központi levéltárban márciusban fölfede­zett teljes Göbbels-naplóból. A Daily Mail azonban elron­totta a laptárs sikerélményét, mert előbb megkezdte saját so­rozatát az eddig ugyancsak ki­adatlan Göbbels-naplórészle- tekből, amelyeket a müncheni Kortárs Történelmi Intézet bo­csátott a rendelkezésére. Nagy-Britanniában népszerű a múlt, mert az országnak nem nehéz szembenéznie a történe­lemmel: a jó oldalon és győzte­sen fejezte be a második világhá­borút, súlyos áldozatok árán. A konzervatív beállítottságú lapok hasábjain ezenkívül időszerű fi­gyelmeztető is a Göbbels-napló. Volt idő, amikor Nagy-Britan- nia Németország legyőzésével öregbítette tekintélyét Európá­ban, nem úgy, mint ma, amikor félő, hogy Nagy-Britannia felol­dódik a német gazdaságra épített közös piaci egységben — ez vol­na a Göbbels-reneszánsz háttér­üzenete. A lapok 20-25 százalé­kos példányszám-növekedést vártak a naplótól. A Daily Mail közvetlenül azért próbálta meg kihúzni a sző­nyeget a Sunday Times alól, mert a vasárnapi lap David Irving an­gol történésszel dolgoztatta fel a Göbbels-naplót. Irving igencsak ellentmondá­sos személyiség, társadalmi és történészkörökben egyaránt köz­utálatnak örvend, mert tagadja a Holocaustot, és neonáci szerve­zeteket támogat. De állítólag egyike annak a két-három kuta­tónak világszerte, akik képesek elolvasni Göbbels kézírását. Segítette a Daily Mail vállal­kozását, hogy a müncheni inté­zetet felháborította a moszkvai levéltár, Irving és a Sunday Ti­mes együttműködése. A moszkvai naplót is a mün­cheni intézet munkatársai fedez­ték fel, de nem kaptak kizáróla­gos jogot a dokumentumra az orosz hatóságoktól. Mérgükben szívesen átadták a Daily Mailnek egy eddig publikálatlan adagot Göbbels eredeti kéziratából, még fizetséget sem kértek. A propagandaminiszter 1945. má­jus 1-jei családirtása és öngyil­kossága előtt megparancsolta, hogy égessék el naplóját, de egyes részletek épségben marad­tak. Többségük már eddig is isme­retes s^lt, de a Daily Mail azt állí­totta, hogy az NDK-ban a hetve­nes évek elején további anyagra bukkantak, amelyet a müncheni intézet 1990-ben megszerzett, s ebből indította sorozatát az an­gol lap. A rég halott német propagan­daminisztert ezzel besorozták az olvasókért vívott angol sajtóhá­ború katonái közé. A Daily Mail-ben közölt Göb- bels-naplórészletek érdekesen színezik az eddigi történelmi is­mereteket. Egyebek mellett ki­derül belőlük, hogy a konzerva­tív katonatisztek 1944. július 20- i, Hitler elleni merényletkísérlete után a Führer közvetlen környe­zete maga is fontolóra vett vala­milyen burkolt hatalomátvételt, csak éppen ellenkező céllal. Fel­ismerték, hogy a háború frontja­in összeomlás fenyeget, és már nem tartották Hitlert és a Führer tekintélyét elegendőnek a bukás elhárítására. A merénylet után a legfonto­sabb náci vezetők összeültek, és Hans Lammers, a kancellári hi­vatal vezetőjének elnökletével értekezletet tartottak. 1944. júli­us 23-án Göbbels följegyezte: „A résztvevő uraknak mind az a véleményük, hogy a Führer ad­jon korlátlan felhatalmazásokat, elbánni a Wehrmachttal egyfe­lől, s az állami és a közélettel másfelől. Himmlert (az SS és a belügyi szolgálatok főnökét) ja­vasolják a Wehrmachthoz, en­gem pedig az állami és a közélet­hez. Bormann (Hitler náci pártbeli helyettese, pártügyi miniszter) hasonló hatalmat kapna, hogy betagozza a pártot ebbe a totális folyamatba. Speernek (fegyver­kezési és haditermelési minisz­ter) már megvan a hatalma a fegyverkezés fokozására. Vasár­nap beszélünk erről a Führer- rel. Ha sikerül megszerezni bele­egyezését, akkor megnyitjuk az utat a hazai hadidiktatúrához. Elég erősnek érzem magam erre a szerepre, és arra, hogy a lehető legnagyobb háborús erőfeszítés kiváltására használjam ezt a ha­talmat... Mindenki nagyon nyá­jas velem. Ha tényleg megkapom a megfelelő hatalmat, akkor a je­lenlegi helyzetben — úgy érzem — rendkívül könnyű lesz vezet­nem. Ennek az az oka, hogy nincs senki, aki ne félne nagy vál­ságtól, sőt, esetleg katasztrófától a háborúban.” Göbbels ezek után mások tár­saságában fölkereste Hitlert ke­let-poroszországi főhadiszállá­sán. A Daily Mailben közölt naplórészletekből nem derül ki, fölvetették-e a Führernek, hogy gyakorlatilag adja át a hatalmat. A dokumentum szerint a megbeszélésen mindenesetre részletes terveket dolgoztak ki a vérbosszúra, a régóta ingadozó­nak tartott tábornoki kar meg- rendszabályozására és a töme­gek lelkesítésére. Ám Göbbels aggodalma nem csökkent: „Komoly kétségek merülnek föl bennem, látva, hogy milyen nagyon megöregedett a Führer. A merényletkísérletben elszen­vedett fájdalmaktól törékenynek tűnik... Mégis, egész személyisé­ge kivételes jóságot és benső me­leget sugároz. Muszáj őt szeretni, ő korunk legnagyobb élő törté­nelmi géniusza, és vagy győzünk vele, vagy együtt bukunk, mint hősök”. Ez utóbbi kitétel talán arra utal, hogy Göbbels és társai nem merték fölfedni tervüket a hata­lom hivatalos megosztására. Más kérdés, hogy a fegyelmező bosz- szúhadjáratot ettől függetlenül — és Hitler jóváhagyásával — természetesen megindították. Néhány hét alatt kivégeztek több mint 200 katonatisztet és máso­kat, köztük régi nácikat, akiket — okkal vagy ok nélkül — a me­rényletkísérletben való részvé­tellel, vagy politikai ingadozással gyanúsítottak. A közölt naplórészletekből arra is következtetni lehet, hogy miért nem sikerült a Göbbels- féle hatalomátvételi kísérlet. „El vagyok képedve, hogy Keitel (a Wehrmacht vezérkari főnöke), aki több mint száz szá­zalékig támogatja nézeteimet, kész egyszersmind óriási hatal­mat adni Himmlernek a Wehr- machtban, kész megengedni, hogy Himmler és a Waffen SS ki­tisztogassa a hadsereget” — írta Göbbels. Néhány oldallal ké­sőbb pedig azt jegyezte be: „Göring, mint mindig, meg­próbálja megtorpedózni politi­kánkat, mert fél, hogy csökken­ne a hatalma. Pedig már az is elég lenne, ha a meglévő hatalmát használná, de nem teszi. Az ő elve ez: — én nem csinálok semmit, de mások se csináljanak semmit. így nem lehet háborút vezetni, hát még megnyerni.” Mindez arra utal, hogy a ter­vezgető náci hatalmasságok vé­gül egymás közt sem tudtak megegyezni. Peter Padfield neves angol történész mindenesetre arra is fi­gyelmeztetett a The Daily Tele- graph-ban, hogy a Göbbels- naplót nem szabad készpénz­nek venni. Veszélyes jelenségnek nevezte a brit sajtó érdeklődését, mond­ván, hogy vigyázni kell, mert Göbbels „épp annak szánta nap­lóját, amivé ma válhat: síron túli propagandának”. Tudni akarja, mi történt a világban, hazánkban, a megyében, településén, utcájában? Erről egyedül a HEVES 7 HÍRLAP EGER, GYÖNGYÖS, HATVAN, HEVES, FÜZESABONY, i.ŐKLNCI, PÉTERVÁSÁRA VÁROSOK ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA tájékoztatja nap mint nap!

Next

/
Thumbnails
Contents