Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-25 / 227. szám

4. A TUDOMÁNY VILÁGA - HIRDETÉS HÍRLAP, 1992. szeptember 25., péntek Ország-világ nyilvánossága előtt rendezték meg nemrég a magyarok III. világta­lálkozóját Budapesten. A gazdag program során orvosok, történészek, filozófu­sok, könyvtárosok találkoztak. Am összejöttek a határainkon túl élő magyar ter­mészettudósok is, hogy véleményt cseréljenek helyükről, szerepükről a világ­ban. Ez a találkozás nyújtott alkalmat arra, hogy Pungor Ernő akadémikus, tárca nélküli miniszter kezdeményezésére széles körű együttműködéssel megjelentet­te az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár a Magyarok a termé­szettudomány és a technika történetében című életrajzi lexikont. A nagyszerű vál­lalkozással a szerzők és a szerkesztők emléket állítanak azoknak a természettu­dósoknak, mérnököknek, orvosoknak, akik életükkel, pályájukkal méltán repre­zentálták a magyarok szerepét az egyetemes tudomány és technika haladásában. Emlékoszlopok tudósoknak, mérnököknek, orvosoknak Egy történelmi híd tartópillérei Világhírű fizikusunk, Eötvös Loránd írta egykoron: „A lexi­kon az a könyv, amely sokfélesé­gét tekintve ismeretekben gazda­gabbá teszi a nemzetnek minden fiát, ki az iskolában értelmesen olvasni megtanult... Az igazi ha­ladás a tudományban is, úgy, mint a műveltség egyéb ágaiban, a nyilvánosság hatalmas eszkö­zének, a sajtónak a felfedezésével indult meg. A tudományos sajtó- és könyvkiadás, bár sokkal las­sabban, de sokkal nagyobb elő- vigyázattal dolgozik, mint a hír­lapi sajtó. Termékeit ugyan nem kapkodja el a sokaság, de mint lépcsőfokokat magasra törő útjá­ban, örömmel fogadja minden ország és minden korszak tudo­mánnyal foglalkozó munkáscso­portja... A tudós, ki a tudomány igazságát mindig újra meg újra felfedni látszik, s az egyes tétele­ket a maga módja szerint egy épületben összehordja: annál biztosabban tudja az érdeklődést felébreszteni, mennél inkább sa­játja az a gondolatmenet, ame­lyet követ. Igaz, hogy ilyen érte­kezések nem terjedhetnek ki egyaránt minden részletre, s ezért nem adhatnak annyit, mint amennyit egy nagy kézikönyv vagy enciklopédia olvasása, használata adna, de lehetővé te­szik, hogy már a kezdő is bepil­lanthasson a tudomány lényegé­be, s ne csak eredményeit csodál­ja meg, hanem kutatásának módszereivel is megismerked­jék...” E gondolatok méltán adhat­nak alapot akkor, amikor arról győződhetünk meg szinte na­ponta, hogy a harmadik évezred küszöbén sorsunk átalakításá­ban meghatározó jelentőségű a teremtő innováció, a tudomá­nyos, műszaki haladás. Sajnos, nemzetünk értékrendjében ez még messze nem foglalta el a va­lódi jelentőségének megfelelő helyet. Még messze nem köztu­dott, hogy mi a valós szerepe a magyaroknak a világ természet- tudományos és műszaki haladá­sában, és hogy mi a tudomány és a technika embereinek szerepe a magyarság felemelkedésében, hazánk haladásában. Ehhez kapcsolódik a már említett élet­rajzi lexikon, a Magyarok a ter­mészettudomány és a technika történetében. A több mint hat­száz oldalas reprezentatív kötet a hazai tudomány- és technikatör­ténet jeles műhelyeinek összefo­gásával készült, és közel kétszáz szerző alkotása. Ezzel a kiadvány­nyal több mint félezer kiemelke­dő magyar személyiséget bemu­tató tudástárat vehet kézbe az ol­vasó. A lexikon egyes szócikkei magukban is értékek, hiszen egy- egy tudósnak, orvosnak, mér­nöknek állítanak emlékoszlopot. Együttesen pedig egy híd tartó­pillérei. Azé a hídé, amely térben szerte a világon — a legkülönbö­zőbb tudományterületeken — az alkotó embereket köti össze, és időben a honfoglalástól a har­madik évezredhez vezet. Még a nyolcvanas évtized kö­zepén született döntés arról, hogy a Magyarok Világszövetsé­ge, a Magyar Tudományos Aka­démia, a Műszaki és Természet- tudományos Egyesületek Szö­vetsége, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem védnökségé­vel megrendezték a fővárosban — Magyarok szerepe a világ ter­mészettudományos és műszaki haladásában címmel és téma­körrel — az első nemzetközi ma­gyar mérnöktalálkozót. 1986. augusztus 4. és 6. között volt ez a konferencia, amelynek feladata volt a történelmi folyamatosság helyreállítása, különösen, hogy az ifjúság megismerje a nagy ma­gyar tudományos és műszaki ha­gyományokat. A tudományos konferencia elnöke, Pungor Er­nő akadémikus javasolta egy ezt szolgáló kiadvány elkészítését is. Meg is született egy átfogó kötet, amely az életrajzi lexikon első gyűjtését tartalmazta, a második részben pedig történelmi értékű dokumentumokat közöltek. A korábbi terveknek megfele­lően, az idén a harmadik tudo­mányos konferenciára a lexikon­szócikkek harmadik gyűjtését szándékoztak kiadni, de közben sikerült olyan értékeket össze­gyűjteni, hogy azok lehetővé tet­ték egy önálló lexikon megjelen­tetését. Erre késztették a szerző­ket és a szerkesztőket a megnö­vekedett igények is. Ez a lexikon a történeti Magyarországon tevé­kenykedő, vagy az itteni születé­sű, múltbeli — tehát nem élő —, nemzetközileg számottevő, vagy a haladást hazai szinten előre vi­vő természettudósokkal, műsza­ki alkotókkal, mérnökökkel, va­lamint orvosokkal foglalkozik. Magyarnak azokat tekinthet­jük, akik annak tartották magu­kat. Ebben a kötetben külföldi születésű, de huzamosabb ideig a hazai tudományért, illetve tech­nikáért tevékenykedő — magyar iskolához is tartozó — alkotok és hazai származású, de később külföldön dolgozó tudósok egyaránt szerepelnek. Egyikre Mechwart András, a másikra John von Neumann — azaz Neu­mann János — a példa. Vannak olyan tudósok is, akiket^ több nemzet is magáénak vall. Éppen ezért a szerzők nem akarnak sen­kit sem kisajátítani, hanem tisz­telettel adóznak összekötő mun­kásságuknak. Az életrajzi lexikon egy-egy személyről az alapvető adatokat tartalmazza, és néhány irodalmi utalást ad a részletesebb infor­mációkat keresőknek. A további tájékozódást segíti elő az egyes szócikkeket záró, rövid ajánlott bibliográfia, ahol az illető tudós néhány fontosabb műve, illetve a róla szóló szakirodalom szere­pel. Igyekeztek a szerzők a kül­földön élő olvasókra is tekintet­tel lenni, tehát — a lehetőség sze­rint — az idegen nyelvű munkák is megtalálhatók. Érdemes utal­nunk a lexikon főszerkesztőjé­nek, Nagy Ferencnek soraira: „Itt emlékezem meg szeretettel és kegyelettel azon társainkról, akiknek nem lehet személyesen megköszönni értékes hozzájáru­lásukat, s akik már nem vehetik kézbe ezt a könyvet: Grasselly Gyula, Horváth Árpád, Kempler Kurt, Lázár Péter, Makkal Lász­ló, P. Károlyi Zsigmond, Vajda Pál, Valkó Iván Péter. De művei­ben holta után is él az ember; s így könyvünk egyben emléket állít az eltávozottaknak is...” Ez a munka — tárgyát tekintve — történelem. Tehát soha nem ér véget, folyamatos javítást kíván. Annyi bizonyos, maradandó vál­lalkozás, amely üzenetet hordoz. Ezt talán legjobban Széchenyi István gondolataival fejezhetjük ki: „ Országunk nagyságát csak a tökéletesen elrendezett honi me­chanika biztosítja. De az ország mechanikáját annak morális ki­fejtése elébe tenni, ítéletem sze­rint annyi, mint az abc-t nem az a-nál, hanem az-nélkezdeni... A tudományos emberfő mennyisé­ge a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásvá­nyok, éghajlat teszik közelről, hanem az ész, amely azokat józa­non használni tudja... Elsőrendű feladatunk: csinosítsuk értel­münket, terjesszük tapasztalata­inkat, keressük fel a tudóst, na- gyobbítsuk könyvtárainkat, ju­talmazzuk a tudományokban, művészetekben fáradozókat, ha­ladót, üljünk kocsira, szálljunk hajóra, nézzük a világot, s emel­jük hazánkat a dicsőbb nemzetek sorába...” (mentusz) Ezüstérem A német származású Kühne Ede— mint géptervező — arany­betűkkel írta be nevét a hazai tu­dománytörténetbe. A magyar mezőgazdasági gépgyártás meg­teremtője volt, s nagyszabású gyártmányfejlesztő munkát vég­zett. Szorgalma és hozzáértése sikereket hozott neki. 1874-ben létrehozta a merítőkorongos Hungária Drí//lófogatú sorvető­gépet, amely az 1878-as párizsi világkiállításon ezüstérmet ka­pott. Heller László Talán kevesen tudják, hogy tervei alapján épült az 1940-es években hazánk el­ső nagy nyomású ipari hő­erőműve az Ajkai Timföld­gyár mellett. Heller László­ról van szó, aki abban az időben dolgozta ki az erő­művek víz nélkül, levegővel való hűtésére a Heller- System néven azóta világ­szerte ismertté vált eljárást. A rendszerben alkalmazott speciális, apróbordás alumí­niumból készült, úgyneve­zett hőcserélő — amely ol­csón és viszonylag kis mére­tek mellett viszi át a hűtendő meleg víz hőenergiáját a hű­tő levegőbe — Heller László zürichi egyetemi volt évfo­lyamtársának, barátjának és munkatársának, Forgó Lászlónak a munkája. Ezért szokták Heller — Forgó­rendszerként emlegetni. Heller Erdélyben, Nagyvá­radon született 1907. au­gusztus 6-án. Iskoláit hely­ben, később Budapesten, majd a svájci Zürichben, az ottani technikai főiskolán végezte. Tizenkét esztende­je, 1980. november 8-án — 73 éves korában — távozott el az élők sorából. Aki a korinthoszi csatornát tervezte A görögországi korinthoszi csatorna mellett emléktábla őrzi a ter­vező és építő, Türr István emlékét. A Baján 1824. augusztus 10-én született kiváló mérnök életútját is megismerhetjük az említett élet­rajzi lexikonból. Mint a magyar légió megszervezője és vezetője, 1849-ben és 1860-ban kiemelkedő szerepet játszott az olasz szabad­ságharcban. A kiegyezés után, 1867-benhazatért, és a gazdasági, va­lamint a kulturális életbe kapcsolódott be. Műszaki munkatársai — elsősorban Gerster Béla —- közreműködésével nagyszabású víziút- fejlesztési programot dolgozott ki, és széles körű propagandát fejtett ki a vízgazdálkodás, elsősorban az öntözés, valamint a rizstermelés el­terjesztése érdekében. Megépítette a baja-bezdáni tápcsatornát és a sztapár-újvidéki Ferenc József-csatornát 1871-1875 között. Lesseps Ferdinánddal és Gerster Bélával együtt részt vett a Pana­ma-csatorna Társulat megszervezésében, a csatorna nyomvonalának kitűzésére szervezett expedícióban, majd a csatorna terveinek elké­szítésében 1876-ban. Politikai, művelődés- és gazdaságpolitikai iro­dalmi működése is jelentős volt. Vízügyi cikkei a Gazdasági Mérnök­ben jelentek meg. 1908. május 5-én — 84 éves korában — hunyt el Budapesten. Megnyílt Eger, Törvényház út 15. sz. alatt (bent az udvarban) az ARC Kft. ÁSVÁNY­és BIOTERMÉKEK boltja. Növények és állatok számára új biotermékek, kiegészítő tápanyagok kaphatók. ^ Telefon: 12-491. ^ J Átmeneti és vastag téli sí­és farmerdzsekik, kötött pulóverek, szabadidőruhák, hosszú ujjú pamutpólók és pulóverek érkeztek a MINI-MONEY­ba. Ár: 500-óSO Ft/hg Cím: Felnémet (Pásztor-völgy), Sólyom út 6. sz. (11-es busz végállomásánál) Nyitva: hétfő kivételével minden nap 10-18 óráig. Bálabontás szombat, vasárnap 10 órakor r ÉLELMISZER NAGYKER Intézmények, kiskereskedők, vendéglátósok, üzemi és diákkonyhák, magánszemélyek vásárlását, megrendelését, termelők árajánlatát várja. Nagykeráron kaphatók: étolaj, rizs, liszt, száraztészták, sertésmájkrém, üdítők, stb. Nagyobb megrendelés esetén 30 km-es körzetben a kiszállítás díjtalan! Eger, Talizmán u. 4. (Almagyar-domb) Tel/fax: 18-326 Nyitva: 8-17-ig, szombat 8-12-ig, vasárnap szünnap. ^iOLGERJTnrjJYER!^^ A Ferroglobus Vas- és Acél TEK V. VISZONTELADÓ telepei megtalálhatók az ország minden pontján! Időt, energiát takarít meg, ha az általunk ajánlott telepek kőiül az Önhöz LEGKÖZELEBBIT keres! fel! Kápolnai ÁFÉSZ 18.sz. Vastelep 3350 Kál. Főút-alsó 7-9. Telefon: 7 Budapest ós Vidéke MÉH Vállalat 2700 Cegléd, Külső-Jászberényi út Telefon: (20) 11-661 Észak-magyarországi MÉH Vállalat 3200 Gyöngyös, Bornemissza u. 5 Telefon: (37) 12-293 3100 Salgótarján, Fülemüle u. 11. Telefon: (32) 14-389 Európa egyik legnagyobb dohányipari társasága — a német REEMTSMA — érdekeltségébe tartozó Debreceni Dohánygyár Kft. a megye jobb ellátásának érdekében ÜZLETKÖTŐT keres. Ha ön ambiciózus, jó megjelenésű, jó kapcsolat­teremtő személyiség, aki egy teljesítményorientált csapat tagijaként szívesen vállalja a sok utazást, a megyeszekhelyen lakik és legalább középfokú végzettségű, 25—35 év közötti életkorű, rendelkezik jogosítvánnyal és saját telefonnal, akkor ön lehet a keresett munkatársunk. Kereskedelmi gyakorlat, német vagy angol nyelvtudás előnynek számít. Munkáját a cég színvonalas, teljesítményarányos Í ’övédelemmel ismeri el, edő munkafeltételeket, továbbképzési lehetőségeket ajánlunk. Jelentkezését szakmai önéletrajzával az alábbi címre kéijük: Debreceni Dohánygyár Kft. 4002 Debrecen, Pf. 17. Dr. Kocsis Dániel. Benyújtási határidő: 1992. október 2. \ . = , /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents