Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12-13 / 216. szám
HÍRLAP, 1992. szeptember 12—13., szombat-vasárnap 7. Új alagutak kellenek Ha Svájc be akar lépni az európai Közös Piacba, át kell engednie az európai, szabványméretű 40 tonnás teherautókat a legfontosabb észak-déli útvonalakon. Agyő, havasi gyopár és fehéren csillogó örök hó, jön a dízelgázok szürkésbarna uralma? A környezetvédelemnél még nagyobb probléma, hogy a svájci hegyi utak, a viaduktok és még a kamionokat szállító vonatok és alagutak is a régebbi típusú, maximum harminchat tonnás teherautókra vannak tervezve. Hannibál elefántjai és Napóleon hadserege óta a hágókhoz vivő utak hajtűkanyarjainak százai történelmi, földrajzi küszöböt jelentenek Észak- és Dél-Európa között. Az EK követelése megkerülhetetlen. A többéves tárgyalásokat a május 2-án Lisszabonban megkötött egyezmény zárta le. Ekkor Svájc nevében Felber és Delamuraz federális tanácsosok, azaz a külügy- és a gazdasági miniszter aláírták, hogy 2010-re fölszámolják a közlekedési dugót, és vonatokra téve biztosítják a nagy teherautók transzalpesi útját. 1991-es árakon mintegy 15 milliárd frankos beruházásról van szó. Az ellenzők szerint a költségek meghaladhatják a 40 milliárdot. A „század építkezése” eltarthat tizenöt évet. Az alföldi, felföldi felvezető utak megerősítése, kiszélesítése mellett a két fő feladat a két nagy alpesi alagút átépítése. A Szent Gotthárd-alagút 49 kilométer lesz, a lötschbergi 28 kilométer. A svájci közvetlen demokrácia szabályai szerint az ilyen nagyszabású befektetéseket népszavazásra kell bocsátani. Szeptember 27-ig mindenkinek véleményt kell formálnia magának, akaija-e vagy nem, hogy Svájc megnyíljon az észak-déli nagy forgalomnak. A teherautók vonaton való szállításának több előnye van. Környezetvédelmi- leg előnyösebb, hogy az árut — beleértve a kamiont is — „tiszta” elektromos árammal szállítják. Fontos érv az is, hogy a hegyi nép hagyományainak megfelelően a svájci alkotmány nem engedi meg, hogy úthasználatért dijat kérjenek. A vonathasználatért természetesen igen. így a kölcsönök, melyek a munkák 75 százalékát fedeznék, idővel megtérülnek. A maradék 25 százalékot a benzinárak emeléséből fedeznék. Régi közgazdasági elv: a pangó gazdaságot közmunkákkal fel lehet élénkíteni. Most, hogy az építőipar már évek óta küszködik a recesszióval, jól jönnének az új megrendelések. A növekvő munkanélküliség ellen és a kantonok, valamint a konfederáció csökkenő adóbevételére is vitaminkúra lehet az építkezés. Hivatalos ellenzést eddig csak azok a környezetvédő pártok mutatnak, akik nemcsak a lég- és zajszennyeződést bírálják, de kereken a forgalom csökkentését javasolják. Hathat a lappangó rossz érzés is, az, hogy a svájciak sem szeretik, ha megmondják nekik kívülről, mi a teendő. (Van még máshol is átjáró az Alpokon! Pedig az alpesi tranzit megjavítása nemcsak az EK-tagság feltétele, hanem az Európai Gazdasági Térséghez való csatlakozás is az „emberek és javak szabad forgalmán” alapul.) A svájci nép ad választ erre szeptember 27-én. Nézz vissza harag nélkül Szerencsecsillaga leáldozott, de ő méltósággal viseli ezt — leheletnyi keserűség érződik csupán szavaiban, amikor a múltat idézi: — A producerek számára egyszerűen nem létezem többé, talán mert nincs egy politikus „barátom”. Gina Lollobrigida, aki a közelmúltban töltötte be 65. életévét, bevallja, hogy bár szívesen forgatna még, az elmúlt húsz esztendőben alig állt kamera elé. Igaz viszont, hogy fotósként figyelemre méltó karriert ért el, sőt képzőművészként is megcsillogtatta tehetségét. „Gina Nazionale” ma az olasz film — és részben saját maga — emlékműve. Világhírneve ellenére a vidéki Olaszország jelképeként él emlékezetünkben, amelynek az idők során nyoma sem maradt. Subiacóban (az Ab- ruzzókban) született 1927-ben, egy elszegényedett bútorkészítő leányaként. A háború után Rómában szobrászatot és festészetet tanult. Kisebb statisztaszerepeket kap, majd az 1947-es olasz szépségverseny második helyezettje — ekkor figyel fel rá Mario Costa filmrendező, és ajánlja fel neki Az opera bolondjai című filmje egyik szerepét. Életében döntőnek bizonyult az 1949-es esztendő: ekkor kelt egybe Mir- co Scofic jugoszláv orvossal, aki a menedzsere lett. Ugyanebben az évben aratja első nagy sikerét Harangok című filmjével. Az ötvenes években René Clair filmjei, a Királylány a feleségem és Az éjszaka szépei meghozták számára a nemzetközi elismerést is, míg a Kenyér, szerelem, fantázia elsősorban hazájában tette őt népszerűvé. 1959-ben forgatott először Hollywoodban — előzőleg Howard Hughes hollywoodi rendező követelésére szakított férjével. 1971-ben törvényesen is pontot tett egyetlen házassága végére, amelyből egy fia született. — Hatvannál több filmet forgattam, de távolról sem vagyok elégedett a pályámmal — nyilatkozta Lollobrigida néhány évvel ezelőtt. A nálánál hét évvel fiatalabb titkos vetélytárssal, Sophia Lorennel ellentétben neki sohasem sikerült teljesen az évek múlásával szexszimbólumból „anyává” átlényegülnie. A kritika nem túlságosan lelkesedett az Alberto Moravia-regény, A római lány újabb változatában nyújtott alakításáért. Míg 27 évesen ebben a filmben egy naiv utcalányt játszott nagy sikerrel, addig 60 esztendősen nem volt képes meggyőzően alakítani annak társadalmi felemelkedéséért küzdő édesanyját. A világ legszebb asszonya (ez volt egyik filmjének a címe) a io- tóművészettel kárpótolta magát a nem egészen önkéntes „visszavonulásért”. Jack Lang akkori francia kultuszminiszter 1985- ben „A művészet és tudomány tiszti keresztjét” adományozta neki művészi portréiért. Egy évvel később ismét a lapok címoldalára került: a berlini filmfesztivál zsűrielnökeként hevesen szembeszállt a zsűri többségével, amikor Reinhard Hauff filmjét, a Stammheimet akarták díjazni. Röviddel 65. születésnapja előtt Gina Lollobrigida — ezúttal mint képzőművész — ismét a viták kereszttüzébe került. A politikusok felháborodtak egyik kisplasztikáján, a Repülő puttón, amelyet eredetileg a Sevillai Világkiállítás olasz pavilonjának egyik látványosságául szántak. Ennek a szobornak semmi keresnivalója egy ilyen hírneves szemlén — vélték egyesek. A díva ezt a kritikát is hidegvérrel tudomásul vette. UFO-lesen__________________________________________ Az „északi hajnal99 A sarki fényről készült első ismert rajz. (Norvégia, 1767.) A rajz készítője szerint ezen a vidéken a sarki fény olyan erős, hogy úgy tűnik, mintha az ég lángolna Sugaras sarki fény. A fényfonalak követik a Föld mágneses erőterének vonalait A sarki fényt, mint a legtöbb ismeretlen eredetű jelenséget, sokáig félelmetesnek és hátborzongatónak találták. Egy arab utazó 922-ben égi csatajelenetként írta le a látványt, időnként kardot, pallost és lándzsát vélt látni, és kegyelemért imádkozott Allahhoz. Az ott élők nagyon csodálkoztak és nevettek a vándor ijedt viselkedésén. Még 1661-ben is — a sarkkör tájára vetődő két angol utazó — egymástól függetlenül, az előbbiekhez hasonlóan írták le az ég nagy területén viliódzó, ijesztő jelenséget. Az északi népek gyakrabban láttak ilyet, s az idők folyamán lassan-lassan hozzászoktak. Mondavilágukban azonban máig is sok különös magyarázat született a sarki fény eredetéről. Ezért az északi ember, aki csaknem minden éjszakán láthat sarki fényt, ellentétben a délen élőkkel, sokkal prózaibb módon próbálta magyarázni a jelenséget. A legegyszerűbb az volt, hogy a fény Istentől származik, aki ily módon segíti a vadászokat a sötét éjszakákon. Egy vízparthoz közeli finn halásziskolában egészen másképp értelmezték: szerintük ez a fény jelzi, hogy mikor kell kimenni halászni. Egy dán elképzelés szerint az északi fény északi irányba repülő haty- tyúk szárnyairól visszaverődő fény. A grönlandiak mondavilágában elterjedt az az elképzelés, amely szerint a suhogó égi lángok szellemek, akik halva született gyermekekkel játszadoznak. Az északi fény figyelemre méltó ismeretterjesztő leírása 1250 körül keletkezett valahol Norvégiában. Az ismeretlen szerzőtől származó mű ríme: Kongespeilet (A király tükre). A mű a jelenség pontos leírására törekszik a kor tudományos színvonalán. ”De ezen északi fényeknek megvan az a különös tulajdonsága, hogy annál fényesebbek, minél sötétebb az éjszaka, és kizárólag éjszaka jelennek meg, nappal soha, leggyakrabban a legsötétebb sötétségben, és ritkábban holdfénynél. Megjelenésükben emlékeztetnek egy nagy távolságból szemlélt óriási tűz lángjára. A láng, mely különböző magasságokban és állandó mozgásban van, hol egyik, hol másik szökken magasba, és a fény úgy látszik lobogni, mint az élő tűz. Amikor ezek a sugarak a legmagasabbak és legfényesebbek, olyan erős fényt adnak, hogy az emberek a szabadban könnyen megtalálhatják az utat, így vadászni is mehetnek, ha szükséges. Ahol az emberek házakban ülnek, melynek ablaka van, oly sok fény van belül, hogy a szobáA különböző földrajzi szélességeken más és más a sarki fény- láthatóságának gyakorisága ban mindenki láthatja a többiek arcát. A fény igen változékony. Néha úgy tűnik, növekszik a homály, mintha fekete füst vagy sötét köd szállna fel a sugarak között, és azután nagyon úgy tűnik, mintha a fényen felülkerekedne a füst, és eloltaná azt. De amint a füst ritkulni kezd, a fény újra megerősödik. Amint az éj múlik, és a Nap közelít, a fény halványulni kezd, és amikor a napfény megérkezik, teljesen elenyészik.” A könyv nemcsak leírásokra, hanem tudományos magyarázatokra is törekszik. A sarki fény keletkezésének okáról három feltételezés szól. Az első szerint tűz veszi körül az óceánokat és minden víztömeget, amely a földgömb külső széle felé folyik. Mivel Grönland északi irányban a Föld külső peremén fekszik, így a tűzfények a külső óceánt körülvevő tüzekből világítanak be. A másik feltételezés szerint, amikor a Nap útja az éjszakai órákban a Föld alatt vezet, fényének néhány sugara felvilágíthat az égbe. Egy harmadik feltételezés, mely akkoriban egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, azzal magyarázza, hogy a jég- és hómezők képesek fényeket kilövellni. Közép-Európában az északi fény nagyon ritkán fordult elő. A hétköznapi emberek többsége úgy élte le életét, hogy nem láthatott ilyen égi látványosságot. Valljuk be, nem különösebben sajnálta, hiszen nem is tudott létezéséről. Kivételnek csupán az a néhány tudós és értelmiségi ember számított, akiket érdekeltek a megmagyarázhatatlan jelenségek. Edmund Halley csillagász (1656-1742) sajnálatos módon olyan időszakban élt, amikor Közép-Európából alig vagy elvétve láttak északi fényt. De a tudóst így is elbűvölték a sarki fény régebbi leírásai. Tőle származik a következő mondás: „Sarki fényt látni és meghalni — de valószínűbb, hogy meghalni anélkül, hogy láthattam volna.” Szerencséjére végül láthatott egyet 1716-ban. Ez volt az évszázad legszebb sarki fénye. Keletkezéséről alkotott néhány elméletet is, de végül is a Föld irányából — a mágneses erővonalak mentén — történő „kipárolgás” elméleténél kötött ki. Közép-Európától még délebbre már évszázadoknak kellett elmúlni ahhoz, hogy valaki a sarki fény leghalványabb pászmáit is megpillantsa. Srí Lankán ezt isteni jeladásnak, Buddha fényének hívták. Sok feljegyzés maradt a sarki fényről, 1100-1200 tájáról, amikor a napaktivitás igen magas szintet ért el. A történeti források alapján úgy tűnik, ezután egy csendesebb időszak következett, amely alacsony napaktivitású időszakkal párosult. Majd 1600 táján rövid emelkedés következett be. A könyvnyomtatás feltalálása bizonyos lendületet adott az új tudományos kérdések feltevésének és megválaszolásának. Tycho Brahe-nak 1582-ben és 1598-ban sikerült pontos megfigyeléseket végeznie az égbolton épp akkor feltűnő jelenségekkel kapcsolatban. Majd 1677-ben megjelent egy üstökös, ami távolabb volt, mint a Hold. A csóva fényeinek megfigyeléséből arra a következtetésre jutott, hogy a sarki fényt valami más okozza, nem üstökös. A fény rejtélyének megfejtésével a történelem során számos tudós foglalkozott. Arisztotelész, Kepler, Descart, Volta, Gauss, Humbolt és Angstrom — hogy csak a leghíresebbeket említsük. Valószínűleg Galilei volt az első, aki az „aurora borealis” vagyis az „északi hajnal” elnevezést használta legelőször. Az egyik kimagasló eredményt a dán Sophus Tromboltnak 1883-ban sikerült elérnie, amikor a sarki fényzóna mentén több mint 2000 leírást sikerült begyűjtenie a Skandináviában élő emberektől. Ekkor megállapította, hogy a napfoltok és a sarki fények száma között összefüggés található. Mindez megerősítette Carrington angol csillagász 1859-es megfigyelését, amely arról számolt be, hogy egy óriási napkitörést pillantott meg távcsövén keresztül. 18 órával később a valaha is észlelt legerősebb mágneses vihar tört ki, amely olyan erős sarki fénytevékenységgel párosult, amelyet még a délén fekvő Puerto Ricó- ból is megfigyeltek. A friss eredmények a legjobbkor jöttek, az új fizikai fejlődéssel nagyjából egy időpontra estek, s mindez óriási haladást eredményezett a kutatásban. A norvég „sarki fény iskola” elkezdhette működését. Itt a nagy úttörő Kristian Birkeland volt, aki már 1896-ban felveti, hogy a Napból érkező elektronok — melyek mennyisége napfolttevékenységi időszakokban jóval nagyobb — bombázzák a Föld légkörét és hozzák létre a sarki fényt. A sarki fény mai modellje a következőkben foglalható össze: Földünk mágneses tere nem teljesen áthatolhatatlan a Napból érkező, töltött részecskék számára. A megfelelő energiával rendelkező részecskék befogódnak bolygónk mágneses erővonalai köré, és hosszú ideig itt keringhetnek. Azok a részecskék, melyeknek nem elég nagy az energiájuk ahhoz, hogy befof ódjanak a mágneses erővalak őré — és ezek mentén —, a pólusoknál a Föld légkörébe jutnak. Ezen oknál fogva láthatnak több északi fényt a sark körüli ovális zónákon. Itt a levegő részecskéivel ütközve, fénylésre gerjesztik azokat. A legújabb mérések szerint a sarki fény keletkezésének átlagos magassága 110 kilométer körül van. Az alsó határ 90 kilométer, míg a felső több mint 500 kilométer magasságig is felnyúlhat. A sarki fény ma már nemcsak tudományos, hanem televíziós téma is. Eddig a legjobb, legélet- hűbb képeknek a rajzok és a festmények, esetleg fényképfelvételek bizonyultak. Az alaszkai egyetem jóvoltából azonban 1985-ben 24 perces rendhagyó, színes videofelvétel készült egy speciális, gyenge fényre érzékeny, színes televíziós kamerával. Itt a fény mozgását valódi sebességgel lathatjuk és élvezhetjük. Es ez talán mindazoknak szenzációs élmény lehet, akik életükben még nem láttak északi fényt. V. Tana Judit Mesterséges holdak megfigyelései alapján, számítógéppel összeállított kép az Északi-sark környékén látható sarki fény elterjedési területéről. Fokozott napfolttevékenység idején a fényív kiszélesedik, többszöröződik, és lassan kiterjed dél felé
