Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01-02 / 181. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. augusztus 1-2., szombat-vasárnap Mi a biztosítéka az önkormányzatok törvényes működésének? Beszélgetés dr. Balás Istvánnal „Heves megye jó átlagos szinten van” Bostonból Feldebrőre „Tomorrow: buli” Még nehezen ismeri ki magát az ember az űj közigazgatásban, hiszen évtizedeken át máshoz szokott. Ugyan tudja azt, hogy óriási politikai változások zajlottak le, de ha napi ügyeit intézni akarja, még a régi módon gondolkodik. A múltkoriban tanúja voltam annak, amikor egy városlakó összeakadt egy községi polgármesterrel, s döbbenten vette tudomásul, hogy annak nincs „főnöke”. A következő kérdése az volt, hogy akkor ki vagy mi védi meg az állampolgárokat az önkényeskedéstől. A válasz az volt, hogy a törvény, de erre a kérdező csak tamáskodva rázta a fejét. Mégis, milyen biztosítékai vannak a törvényességnek? Erről érdeklődtünk dr. Balás Istvántól, a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei köztársasági megbízott területi hivatalvezetőjétől. — Az önkormányzati törvény paragrafusai szerint a köz- társasági megbízotti hivatal törvényességi felügyeletet gyakorol a helyi önkormányzatok döntéseivel és határozataival kapcsolatban. Ennek hogy lehet érvényt szerezni a gyakorlatban? — Az önkormányzati törvény a köztársasági megbízottat utólagos normakontroll lehetőségére jogosítja fel. Ennek értelmében az önkormányzatok valamennyi képviselő-testületi ülésről készült jegyzőkönyvet az ezekben rögzített rendeleteket és határozatokat — továbbítják a köztársasági megbízotthoz, aki kifejezetten törvényességi szempontból felülvizsgálja azokat. Amennyiben törvénysértést észlel, úgy azt jelzi az önkormányzatnak. Az önkormányzat az észrevételt meghatározott időben — általában 30 napon belül — köteles felülvizsgálni és saját hatáskörben kijavítani. Ameny- nyiben erre nem kerül sor, akkor a köztársasági megbízott a bírósághoz fordul. Kétirányú bírói utat választhat. Ha rendeletről, azaz helyi vonatkozású, az állampolgárokra is kötelező erővel bíró jogszabályról van szó, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat, ha pedig önkormányzati határozatot tart sérelmesnek, akkor a helyi bírósághoz, s kezdeményezheti a határozat visszavonását. — Nemrégiben megjelent egy meghökkentő adat a megyei önkormányzat egyik üléséről, mely szerint a megyében működő önkormányzatok rendeletéinek, határozatainak 40 százaléka valamilyen módon törvényt sért. Igaz lehet ez a megfogalmazás? — Helyre kell tennem a korábbi, sajtóban megjelent nyilatkozatot. A megyei közgyűlés május 29-i ülésén tartottam tájékoztatót a Heves megyében működő önkormányzatok 1991. évi törvényességi tapasztalatairól. Ez alkalommal szólottám a a törvényességről, s feltehetőleg félreértés történt. Kezemben tartva a megyei közgyűlés elé írásban is továbbított anyagot, ezúton szeretném a tévesen megjelent közlést korrigálni. 1991-ben Heves megyében 560 rendeletet, illetve 6400 határozatot hoztak a képviselő-testületek. A köztársasági megbízott a rendeletekkel szemben 136, míg a határozatoknál 220 esetben terjesztett elő törvényességi észrevételt az elmúlt év során, összesen tehát 356 esetben. Ezen észrevételek 86 ön- kormányzatot érintettek, a megyében működők mintegy háromnegyed részét. Önkormányzattal szemben perindításra egyetlen esetben került sor, de ezt követően az önkormányzat korrigálta a hibáját, ezért a perindítást megszüntettük. A félreértés abból adódhatott, hogy a köztársasági megbízott az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése mellett ellátja az államigazgatási hatósági másodfokú jogkör gyakorlását is. Ennek kapcsán is említettem bizonyos statisztikai adatokat, mégpedig egészen pontosan azt nyilatkoztam, hogy e jogkörében a köztársasági megbízott 1991-ben 536 jogorvoslati kérelmet bírált el, és ennek során került sor az elsőfokon meghozott határozatok 40százalékának megváltoztatására. Tehát nem az önkormányzatok által hozott határozatok vagy rendeletek körében értendő a 40 százalékos megváltoztatás, hanem az önkormányzatok által meghozott elsőfokú határozatok másodfokú elbírálása kapcsán. Ehhez szeretném hozzátenni, hogy ez a statisztika önmagában nem értékelhető, elsősorban szakmai szempontból érdekes, hiszen csak a megfellebbezett határozatok 40 százalékát kellett megváltoztatni, a túlnyomó többséget nem fellebbezték meg. — A szakma számára mit jelent, sok-e a megváltoztatott határozatok száma, vagy kevés? Természetes volna, hogy ennyi szabálytalan vagy törvénytelen döntés születik? — Ismerve az 1991-es országos adatokat, a törvényesség tekintetében Heves megye jó átlagos szinten van. Sem az önkormányzati határozatok és rendeletek körében, sem pedig a hatósági ügyekben a törvényességre nem panaszkodhatunk. Ahogy említettem, önmagában a szakma számára érdekes ez a 40 százalékos megváltoztatási arány, s ez is — többé-kevésbé — megfelel az országos átlagnak. Nem elsősorban szubjektív okokban keresném a probléma forrását, hanem abban, hogy az önkormányzatok megalakulását követően sok kihívással kellett szembenézni. A jogi szabályozottság üteme elmaradt a hivatalok kiépülésének gyorsaságától, sok esetben hatásköri problémák is mutatkoztak. Tapasztalni kellett azt is, hogy a jogalkotás során egyetlen területen sem tudtak lépést tartani az élettel, egymásnak ellentmondó jogszabályokat kellett párhuzamosan alkalmazni. Megemlíteném azt is, hogy az önkormányzatok száma jelentősen megnőtt, s több olyan új személy kapcsolódott be a munkába, aki azelőtt nem rendelkezett államigazgatási gyakorlattal. — Az állampolgár, ha erről a most kialakult közigazgatásról hall, akkor csodálkozik, hogy nem épült ki a régi tanácsi rendszerhez hasonló hierarchia. Nincsenek például az önkormányzatoknak, polgármestereknek „főnökeik”. Mi védi meg a polgárokat így a túlkapásoktól, az elfogultságoktól? — Véleményem szerint az állampolgárok jogbiztonsága mind az önkormányzati munka, mind pedig az önkormányzati hivatal hatósági tevékenysége tekintetében megnőtt. Két kérdést emelnék ki ebben a körben. Szóltam már arról, hogy az ön- kormányzati testületi munka felett a hivatalom törvényességi ellenőrzést gyakorol, és ennek a körében a bírósági út igénybevételére is lehetőségünk nyílik. A hatósági ügyekben is általánossá vált a bírósági megtámadás lehetősége. Egészen kivételes körben tekint el a törvény a bírói út igénybevételétől. A törvényességet így fokozottan garantálja az új szisztéma, hiszen az állampolgár az önkormányzat hatósági ügyben meghozott határozata ellen fellebbezéssel élhet a köztársasági megbízott hivatalához, de ha az ott hozott döntés sem volna számára megnyugtató, a másodfokon meghozott határozata ellen is van törvényes eszköz, bíróság előtt próbálhat vélt vagy valódi igazságának érvényt szerezni. — Ez alapvetően másnak tűnik, mint az évtizedeken át megszokott, hiszen hiába volt minden tanácselnöknek „főnöke”, lényegében egy szervezeten belül, egyfajta érdeket képviselve dönthettek minden „lépcsőfokon”. Most viszont a hatalmi ágak különváltak. így kevesebb a lehetőség az összefonódásokra? — Remélem, hogy a korábbi közigazgatásban sem az összefonódás volt a tipikus. De látni kell azt, hogy a régi szisztémában, a tanácsi fórumrendszerben az egyedi hatósági ügyek többsége végleges lezárásra került. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy az állampolgár a hatalmi ágak elkülönülésének megfelelően az államigazgatási szervek döntésének felülvizsgálatát is kérheti a független bíróságtól. — Milyenek a hivatalhoz kerülő vitás ügyek, milyen jellemző problémákban kell dönteniük? — Két nagy terület van. Az egyik a képviselő-testület munkája, a másik pedig az önkormányzati hivatal államigazgatási tevékenysége. Azt hiszem, hogy az állampolgárok számára tipikusabb az, hogy sérelmeiket az egyedi hatósági ügyekben látják. Mondjuk, ilyen lehet egy építési engedély sorsa, amely első fokon a települési önkormányzatok jegyzőinek hatáskörébe tartozik. Amennyiben az állampolgár számára a jegyző határozata sérelmes, úgy az ellen fellebbezéssel élhet a köztársasági megbízott hivatalához. Amennyiben a másodfokú határozat továbbra sem felel meg neki, úgy keresettel fordulhat a bírósághoz az ügyfél. A folyamat vázolásával azt szeretném érzékeltetni, hogy többnyire ilyen okból fordulnak a bírósághoz védelemért. Azt is szeretném megjegyezni: az ön- kormányzatok és a hivatalaik megfelelő törvényességi szinten működnek. Még egy jellemző adat: 1991-ben a hivatalunk döntéseivel szemben 54 esetben éltek az állampolgárok keresettel a bíróságokhoz. A jogerős ítélettel befejezett 36 ügyből mindösz- sze négy esetben adott helyt a bíróság a benyújtott keresetnek. Itt azt is megjegyezném, hogy ezek közül három esetben azért került sor a jogerős határozat megváltoztatására, mert időközben olyan lényeges jogszabály-módosítás történt, mely az állampolgár számára kedvezőbb jogi helyzetet teremtett. — Az előbb arról beszélt, hogy sok olyan probléma van, amely gátolja a közigazgatás zökkenőmentes menetét. így például sok az űj szakember, ellentmondásosak a jogszabályok is. Nem vezetett-e ez sok feszültséghez? — Az önkormányzati képviselő-testületek működésével kapcsolatban tipikus problémaként merült fel kezdetben az egyes hatáskörök értelmezése. Több esetben előfordult, hogy a képviselő-testületek kitágítólag értelmezték saját hatáskörüket, és olyan kérdéskörökben is magukhoz vonták a döntést, amely államigazgatási ügynek minősült, így a jegyzőhöz tartozik. Időközben a jogi szabályozás rendezett egy sajátos problémakört, amely jelentős munkát adott számunkra. A szociális segélyek elbírálása első fokon a jegyzők hatáskörébe tartozott, a döntés ellen a köztársasági megbízotthoz lehetett élni fellebbezéssel. Ilyen esetben csak a jogszabályi feltételeket vizsgálhattuk, de nem lehettünk tekintettel arra, hogy a helyi pénzeszközök elégségesek-e a segélyezésre. A kötelező jogszabály előírta, hogy az állampolgároknak alanyi jogon jár a segély, s ezért kedvező döntést kellett hoznunk. Ez több esetben konfliktushoz vezetett hivatalunk és önkormányzatok között. Közben ez az ellentmondás feloldódott, s a képviselő- testületek kapták meg a másodfokú döntés jogkörét. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László Ken Zoltán Pasternak. így hívják azt a huszonegy éves fiút, aki Bostonból, a Harvard Egyetemről érkezett Feldebrőre, hogy ott hat héten át angolul oktassa a jelentkező gyerekeket és felnőtteket. Ken édesapja magyar származású, tizenhat évesen, 1956- ban, szüleivel együtt került az Egyesült Államokba. Orvos, Új- Mexikóban lakik, amerikai feleségével, aki pszichológus. Fia már nem beszél magyarul. — Európában akartam tölteni a nyarat — meséli Ken arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan került épp ebbe a kis faluba. — Elmondtam a szüleimnek, hogy jönni akarok, és dolgozni is egy kicsit. Még az egyetemen találkoztam Tolnai Adámmal, aki egy alapítvány szervezője, s ő javasolta Feldebrőt. Többen jöttünk, így Párádon, Markazon, Aldebrőn, Szentistvánban, Csé- tényben és Szentgálon van még egy-egy amerikai társam. Ingyen tanítunk, csak az ellátást kapjuk cserébe. Ken a feldebrői körzeti orvo- séknál, dr. Doktor Ferencéknél kapott szállást. A polgármester egyszer csak odacsörgött a rendelőbe: itt van egy amerikai fiú, elférne nálatok? Aztán ez az amerikai fiú nemcsak hogy elfért, hanem hat héten át alapvetően határozta meg a család mindennapjait. — Rendkívül hamar beilleszkedett — meséli Juli, a doktomé, aki azonnal megtalálta Kennel a közös nyelvet: franciául beszélgetnek. Megmutatja a fiú szobáját is, mert igencsak elcsodálkoztak azon, ami az egy szem hátizsákjából előkerült. Vagy húsz kötet könyv, s körülbelül ugyanennyi kazetta, na meg a trombita és a szájharmonika, s némi ruhanemű. — Nálunk ünnepelte a huszonegyedik születésnapját — mondja Doktor Ferenc. — Amerikában a 21. születésnap a felnőttkor kezdete. Van, aki például akkor ihat először alkoholt. Kaptunk egy kedves levelet Ken szüleitől, hogy amennyiben módunk van, tegyük emlékezetessé ezt a napot a fiuk számára. Küldtek egy kis csomagot, vagy ötven luftballon volt benne, meg mindenféle amerikai zászlócskák, üdvözlő feliratok. Meghívtuk az Aldebrőn tanító barátját, Rho- dit, meg azt a kislányt, aki Szent- istvánon kapott helyet. De a tanítványai is felköszöntötték, apróbb ajándékokkal. — Ken! Mi az, ami a legmeglepőbb volt számodra Magyarországon? — fordulok újra a vendéghez. Először csak egy kisfiús mosoly a válasz, néhány másodperc töprengés, majd így felel. — Érdekes, hogy mennyi parabolaantenna van itt vidéken. Budapesten is töltöttem néhány napot, de ott csak két magyar csatornát tudtak fogni az ismerőseim. Azon is elcsodálkoztam, hogy a házigazdáimnak van egy teniszpályájuk... A teniszpálya említéséről Doktor Ferencnek megint csak eszébe jut valami. Ken szívesen sportol, ha teheti, mindennap úszik, nem véletlen, hogy teniszezni is kedve támadt. Csakhogy kificamította a bokáját. Egy hétig volt gipszben a lába, mankóval járt, de így sem akarta abbahagyni a tanítást. Kocsival vitték, hozták az iskoláig, meg haza. gyarországról, csak hogy a fővárosa Budapest, és magyarul beszélnek az emberek — folytatja Ken a sort az ismereteiről. — Édesapád semmit nem mesélt? — Fiatal volt, amikor Amerikába került, s az új hazája adta meg neki az űj élet lehetőségét. Azt hiszem, nem azért nem tanított meg magyarul, vagy nem beszélt Magyarországról, mert nem akart, hanem azért, mert túlságosan elfoglalt. — És most sokkal többet tudsz rólunk? — Igen, például már azt is tudom, ki volt Petőfi Sándor. De a földrajzról, a kultúráról és a politikáról is szereztem információkat. — Lássuk ezt az utóbbit... — Amikor még nem voltam ebben az országban, azt feltételeztem, hogy mindenki nagyon boldog. Hiszen megszűnt a kommunizmus és Oroszország nyomása. Most, hogy itt vagyok, látom, hogy ez a változás nehéz. Ugyanazok a problémák jelentkeznek, mint a kapitalizmusban. Sokat beszélgettem itt az emberekkel, és ezen keresztül nagyon sokat tudtam meg az országról is. De nem ez volt az egyetlen értelme az ideutazásomnak. Nagyjából tisztában voltam azzal, mire vagyok képes, de ez az út megerősítette az önbizalmamat. A totális magamrautaltság egyáltalán nem volt a hátrányomra. A beszélgetést az ebédlőasztalnál folytatjuk. Kiderül, Ken mindent megeszik, cseppet sem válogatós. Otthon az édesanyja általában mexikói ételekkel kápráztatja el a családot, de néha magyar fogásokat is felszolgál. „Töltött kaposztá, páprikáscsir- ke” — sorolja Ken kedves akcentussal az ételek neveit. A laza csevegés közben azt is megtudom, szívesen lenne filmrendező. És csak boldog filmeket készítene. Ken ebéd után biciklire ül, s elkerekezik az iskolába. Mi is odamegyünk, hiszen Juli is beiratkozott a tanfolyamra, teljesen kezdőként. „Nem hagynék ki egyetlen órát sem” — meséli lelkesen, s a miértre az a válasz: „mert teljesen kikapcsolódom attól, ahogyan tanít”. Ezt én is tapasztalom. Először is mindenkit felállít, „Judit” integet nekem is az ujjával, hogy álljak be a körbe, és csináljam a gyakorlatokat. Testedzés, dra- matikai fogásokkal keverve körülbelül így lehetne jellemezni ezt az óra előtti tíz percet. A hangulat végig vidám marad, Ken néha egészen elképesztő módon eljátssza a szavakat, Trabantot rajzol a táblára, s ha már fent van a skicc, miért ne írná fel, hogy „I love NY”, aztán egy gyors törlés, s az űj felirat „I love Magyarország”, s megint egy új szó: lökhárító. Megkérdeztem, egyáltalán hogy készült fel arra, hogy nyelvet fog tanítani, hiszen a Harvar- don amerikai irodalmat tanul. — Láttam, hogyan tanítanak kisgyerekeket spanyolul, Új-Me- xikóban. Elhatároztam, hogy nagyon játékos órákat tartok, és hogy sok beszédgyakorlatot végzünk el. A többi közben alakul. Ez volt Ken utolsó előtti angolórája. A tanítványai azonban búcsúestet szerveztek a számára másnap. S hogy nem felejtette el, ezt mindenkivel közölte, amikor ezen a bizonyos angolórán így búcsúzott: „Tomorrow: buli”. Doros Judit s \ A SIPOTEKA KÖNYVESBOLTOK ajánlata: Az emberiség krónikája (új, bővített kiadás) Gary Paulsen: Rítus Evelyn Marsh: Torkodból a sikoly Brenm: Az állatok világa I. kötet ELŐJEGYEZTETHETŐ: Révai Nagy Lexikona Brehm: Az állatok világa A sport krónikája Larousse Gyermekenciklopédia Minden kedves vásárlónkat szeretettel várjuk az ANTIKVÁRIUMBAN is! SDPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK Eger, Hatvani kapu tér 8. tel.: 16-998 Érsek u. 2. (volt Marx K. u.) SIPOTEKA ANTIKVÁRIUM Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. r — Semmit sem tudtam MaVendég és vendéglátó rövid sziesztája
