Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01-02 / 181. szám

HÍRLAP, 1992. augusztus 1—2., szombat—vasárnap EGER ÉS KÖRZETE 5 Hallássérült fiatalok találkozója A Hallássérültek Országos Szövetségének ifjúsági bizottsá­ga és egri szervezete ma délelőtt 9-től a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában országos találkozót szervez csaknem száz hallássérült fiatal részére. A ren­dezvény résztvevői közlekedési, elsősegélynyújtó és ügyességi számokban vetélkednek. Dél­után a hallássérült népi táncosok produkcióját diszkó követi. Aki tud, segítsen! Helli Zoltán Tibor 17 éves egri fiatalember, az Egri Közgazda- sági Szakközépiskola tanulója, az ESE labdarúgója súlyos szem- betegségben szenved. Ám a gyó­gyulásához szükséges műtétet és utókezelést csak Svájcban tudják elvégezni, melynek költségeivel a család nem rendelkezik. A mű­tétre augusztus 20-án kerül sor. A szülők várják az együttérző emberek, magánvállalkozók, cé­gek segítségét, adományait a kö­vetkező számlaszámra: Család- segítő Alapítvány, OTP Eger 725-011914-2. Az adóalap­csökkentő kedvezmény igénybe­vételéhez az alapítvány igazolást ad. Pályázat — amatőr képzőművészeknek Az 1993-as márciusi tavaszi fesztiválra kiállítással készülnek az amatőr képzőművészek. Az országos bemutató a Pesti Viga­dóban lesz, azt megelőzően vala­mennyi megye kijelöli a tárlatra javasolt munkákat. Erre a Me­gyei Művelődési Központban decemberben kerül sor. Az ér­deklődők nevezési lapot, illetve részletes felvilágosítást az MMK-ban kapnak. A nevezési kategóriák között szerepel festé­szet, grafika, kisplasztika, textil, kerámia és áj vizuális kísérleti műfaj is. Jelentkezési határidő szeptember 30., a műveket pedig november 5-én és 6-án adhatják be az alkotók. Idegenforgalmi hasznosításra A város és a megyei önkor­mányzat, valamint a vármúzeum hamarosan hazai és külföldi be­fektetők részére pályázatot ír ki, mégpedig a Dózsa György tér 4. és a vár Törökkert nevű bástyájá­nál levő terület hasznosítására. Az utóbbira — az elképzelések szerint — egy 250 négyzetméter alapterületű vendéglátóegységet és egy teraszt terveztek, míg a Dózsa György téri részen ugyan­csak idegenforgalmi célokat szolgáló létesítményre gondol­tak. Természetjáróknak A Bükki Vörös Meteor ESE természetjárói holnap reggel 7.25-kor Czeglédi Tibomékala­uzolásával 16 kilométeres túrára indulnak. A résztvevők felkere­sik Mónosbélt, Hársastetőt, a Gi- litka-kápolnát, Szarvaskőt, majd a Lesrét után a Bervába ér­keznek. Indulás az Egervár vas­úti megállóból. AGRIA TRADE RT. Eger székhellyel felvesz faforgalmazásban jártas, nagykereskedelmi gyakorlattal rendelkező üzletkötőt, kiemelt bérezéssel. Jelentkezés írásban, szakmai önéletrajzzal , Eger,^f^199^címen. Találkozó neves rendezőkkel, szakemberekkel Mától: Agria Filmszemle A Kopcsik cukrászdában A művészek barátsága — a barátság művészete Cziráki Lajos: Lovak (Fotó: Perl Márton) Örömmel üdvözölhetik az eg­ri mozirajongók a mától kezdő­dő Agria Filmszemle bemutató­it. íme, tizennyolcadik alkalom­mal kerülnek vászonra az euró­pai filmesszakma legfrissebb al­kotásai. Mint ismeretes, az el­múlt évben anyagi feltételek hiá­nya miatt nem tudta a város meg­rendezni ezt a rangos eseményt. A Művelődési Minisztérium ala­pítványa azonban biztos hátteret teremtett a lebonyolításhoz a Heves Megyei Moziüzemi Válla­lat számára. Az eseménynek az is a célja, hogy az új munkák be­mutatása mellett lehetőséget te­remtsen a szakemberek eszme­cseréjének, valamint bebizonyít­sa azt is, hogy a magyar filmek­nek is ott a helyük a mozivászna­kon. Kilenc országból érkeztek résztvevők, akik — természete­sen az egri közönséggel együtt — 18 játékfilmet, egy egész estés rajzprodukciót, négy főiskolai diplomamunkát tekinthetnek meg az Ifjásági Házban. Talál­kozhatnak Szabó Istvánnal, Sa­lamon Istvánnal, Kamondi Zol­tánnal és Jancsó Miklóssal is. Előadást tart továbbá Kőhalmi Ferenc, a Magyar Mozgókép Alapítvány titkára és Fodor Gá­bor „Politika és film” címmel. A magyar filmek Európában betöl­tött szerepét dr. Veress József elemzi majd. Kopcsik Lajos neve gyakran forog kézen-közön, az újság ha­sábjain is — két minőségben is. Nagy hírű cukrászmester, mű­vészszinten, sok rangos elisme­réssel, de legalább akkora publi­citása támadt már egri megjele­nésekor, mint a művészet párto­lójának, a műgyűjtőnek is. Aki attól sem riad vissza — és ma már kézenfekvő, magától értetődő tény —, hogy minden hónapban, egy bizonyos csütörtöki estét az­zal foglal le a vár tövében talál­ható cukrászdájában, hogy beül­teti az újságíró Jámbor Ildikó mellé a festőket, grafikusokat és hasonló „szerzeteket”, azért, hogy egy riport keretében szá­moljanak be önmagukról, az ak­tualitásokról, éppen fontos fel­adataikról, netán mélyebben ön­magukról áruljanak el lényege­set. Vállalva azt is, hogy egy ilyen kitárulkozás — szóban-gesztus- ban — nem lesz sikeres. Mert a művész, ha az, leginkább saját vállalt hivatása kereteiben, az al­kotásokban képes igazán és tel­jes őszinteséggel önmagát „le­leplezni.” Most, hogy az elmúlt szezont egy művésztalálkozóval zárta le Kopcsik Lajos, az eddig kamara­tárlataikkal jelentkező művészek közös szemlét hoztak össze. Olyanok is küldtek be festményt, grafikát erre a baráti tárlatra, akik az elmúlt évben még nem mutatkoztak be ebben a rendha­gyó „ateliér”-ben, mint Xantus Gyula is, akinek markáns grafi­káit nagy szeretettel látja lakása falai között a műgyűjtő-mester­cukrász. Sokan azt gondolják, hogy a műgyűjtéshez óriási pénz kell, a szépséget nagyon meg kell fizet­ni. Ezt a luxust csak főorvosok és egyéb nagypénzűek engedhetik meg maguknak. Van ilyen is. Akadnak, akik kizárólag tőke- befektetési lehetőséget látnak a műtárgyak gyűjtésében. Ez is megéri. De az még in­kább, ha a művészet és a szépség — a kettő nem mindig ugyanaz — barátsággá érleli azt a kapcsola­tot, amely a művész és vásárlója között szövődik. Talán furcsá­nak hat a megjegyzés, de mind­két fél javára hasznos ez a benső­séges viszony. A műbarát a vá­sárláskor, a műterem-látogatás­kor megéli-megkapja azt az at­moszférát, amelyben a festő, grafikus, keramikus, szobrász a hétköznapi életét éli. Az alkotó óhatatlanul hozzájut ahhoz az őszinte ragaszkodáshoz, amely­ben és amellyel a gyűjtő-barát lelkesíti őt, de el is árulja az oko­kat, amiért a barátságra igényt tart. Ilyen műbarátot Kopcsikon kívül is ismerünk Egerben, nem is egyet. Azt azonban, amit ő te­kintett cukrászdájában és mű­pártolásával, az csakis az ő egyé­niségét minősíti. Bráda Tibor, Kishonthy Jenő, Herczeg István, Kurucz D. István, Lóránt János, Tenk László, Galambos Tamás és a többiek soijáznak még egy ideig a cukrászda csendesebb sarkában. Kínálva azt a lehetősé­get, hogy néhány percig elgon­dolkozzanak az édességre és hű­sítőre vágyó vendégek is, mit érez, mit gondol, milyen gon­dokkal, szenvedélyekkel bajló- dik-bíbelődik egy-egy magyar művész, a nyögve-nyelve alaku­ló magyar demokrácia második esztendejében. Merthogy a té­mák és a képek hangosan hirde­tik az alkotók szemléletét, hitelét és hitét. Miközben a tárlat puszta tényéből kiolvasható a műbarát Kopcsik szeretete-vonzódása a művek és a szépség iránt, s az is, ahogyan a művészek viszonoz­zák ezt a barátságot. És a legke­vésbé sem leereszkedően. Mert ők ketten, az érem két oldala, el­választhatatlanul. (-kas) Árva hinták Az biztos, hogy nem a játszótér életünk fő problémája, nem erről beszélnek a Parlamentben, nem miatta száll szekérre — ha száll — Torgyán, s fő a munkanélküliek feje. A játszótéren csak a gyerekeink töltenek el néhány órát. Felülnének a hintára, de nincs hova. Pontosabban fogalmazva: hi­ányoznak a deszkák. Mint ahogy nincs ülőke a libikókán, és eltűnt a mászókának is egy-két foka. Mondhatja persze erre az egri városgazdálkodás felelős vezetője, hogy kérem szépen, ha nem szedték volna szét, még ma is lenne min­den. Bizony uram, a gyerekek, azok gyerekek. Otthon is telefirkálják a tapétát, odakakilnak a bili mellé, összetörik a poharakat. És a szülő lemossa a tapétát, eltakarítja a „büszke művet”, és új poharat vásárol. Amiért felelősek vagyunk, azzal törődünk. A játszótér gazdája a hivatal, s a kopás természetes. A dolgok el­használódnak. Cserélni, felújítani kellene. Hajdan a KISZ-esek néha rendbe pakolták a tereket, még akkor is, ha ezt leírni most nem min­denki úja le szívesen. KISZ-esek most nincsenek. És az ember nem szívesen mutogat az újonnan alakult szervezetekre. Nincs is miért mutogatni, hisz ki kötelezhetné őket bármire — akár még nemes vál­lalásokra is. Várhatnánk persze a virágos város után valami újabb európai akci­óra, mondjuk a „szép játszóterek” elnevezésűre, és talán akkor flottul nézne ki minden, lenne hol hintázni, tornázni nagyokat. De mikor any- nyira magától értetődő a felállás, minek kívülről jövő ösztönzésre számítani. A játszóterek rondák. Van egy gazdájuk. Mit csinál? (doros) Virágos Eger (Fotó: Perl Márton) A hatvanas évek „divatja”, a szőnyeg- és a ve- gyesvirágszerű ültetés elevenedik fel ismét a park­építésben. Ez a nemes szokás nemcsak Európa nagyvárosaiban, hanem Egerben is újra éledni lát­szik. Ez volt a véleménye annak a nyolctagú nem­zetközi bírálóbizottságnak is, amely az „Európai Virágos Városok” versenyében értékelte a megye- székhely és Noszvaj„színes kavalkádját”. Bár véle­ményüket szigorúan továbbra is véka alá rejtették — a végeredményről majd csak szeptemberben tu­dunk hírt adni —, meglepetésüket, csodálkozásu­kat azonban nem tudták mindig leplezni. Különö­sen, amikor végigsétáltak az Eger-patak mentén: a mederfal virágágyásaiban petúniák színorgiáját lát­va úgy nyilatkoztak, hogy a világon is nagyon ritka az ilyen látvány. Hasonló véleményük volt a megye- székhely egyes parkjairól, tereiről, valamint a virág­füzérekkel, díszkosarakkal dekorált Széchenyi ut­cáról is. Talán a verseny legnagyobb érdeme, hogy a ker­tészeken kívül az egri polgárok is fontosnak érezték környezetük csinosítását, szépítését, és reméljük, e szép hagyomány megőrzésére a jövőben is köve­tőkre találnak. A tisztiorvos intelmei Vigyázat, romlandó! Az elmúlt hetek szárazsága, rekkenő hősége nemcsak az em­beri szervezetre, a növényi kul­túrára hat károsan, hanem ked­vező feltételeket teremt az étele­inkben — eredendően vagy szeny- nyezésként — meglévő baktériu­mok szaporodásához. Innen már csak egy lépés a fertőzés és a mérgezés. Bár az utóbbi években csökkent az ilyentájt előforduló megbetegedések száma, fagy­laltmérgezésekről szinte nem is hallani, azért nem árt megfogad­ni a szakember tanácsát. Az egri tisztiorvos, dr. Gombkötő György volt ebben segítségünk­re: — Ha már a fagylaltot említet­tük. Mostanában — szerencsére — egyáltalán nem hallani fagy­laltmérgezésekről. így gondtala­nul élvezhetik kicsik és nagyok az ízkavalkádot. Ennek egyszerű a magyarázata: a kedvelt finom­ságok porból készülnek, főzött változatukra senkinek sem adunk engedélyt. Megfelelő hű­tőfelszereléssel szinte kizárt a fertőzés. — Gyakran látunk a hűtőpul­tokban kiolvadt mirelitárukat, amelyek nemcsak gusztustala­nok, de bizonyára fogyasztásra sem alkalmasak... — Ne vásároljunk olyan ter­mékeket, melyeken jól észlelhe­tő, hogy kiolvadt, vagy újrafa­gyasztották. Különösen akkor óvakodjunk tőlük, ha a csoma­goláson nem jelölik a gyártó cé­get, a készítés időpontját, a tar­talmat és a szavatosságot. Ha már a beszerzésnél tartunk, fi­gyeljünk arra is, hogy a romlan­dó ételféleségeket — húsokat, halat, tejtermékeket, tojást, gombát, zöldség- és gyümölcsfé­léket — lehetőleg a „visszaellen­őrizhető”, rendszeresen tiszta és higiénés szemléletet tükröző üzletekből vásároljuk. Kerüljük a házalókat, az illegális áruso­kat, és különösen óvatosak le­gyünk, ha gyanúsan alacsony ár­fekvésű élelmiszereket kínálnak. Gondolnunk kell ugyanis ilyen­kor arra, hogy a fertőzések egy része ide vezethető vissza. Állat­orvosi ellenőrzés nélküli, illegá­lis vágásokból származó húst se vegyünk, ugyanez vonatkozik az erősen szennyezett vagy törede­zett tojásokra is. — Az élelmiszerek tárolása sem mindenütt korszerű a ház­tartásokban. — Igen fontos a nyers termé­kek hűtött raktározása, mivel 10 Celsius-fok fölötti hőmérsékle­ten akár egy nap alatt is megrom- lanak. A húsok esetében ügyel­jünk arra, hogy ne szennyeződje­nek tőlük a készételek. Ugyan­csak különítsük el a jégszekrény­ben a tojásokat. Ha erre nincs le­hetőség, vagyis kicsi a hűtőtér, akkor a tojásokat előzetesen fer­tőtlenítsük hypós vízzel, leg­alább negyedórás áztatással. Egy liter vízhez két deciliter hypót adjunk. A kiolvasztott mirelitet ne fagyasszuk újra, hiszen a bak­tériumok szaporodása már öt fo­kon megindulhat. A feldolgo­zásnál vigyázzunk arra, hogy a nyersanyagok ne szennyezzék a készételeket. A húsok felhaszná­lásánál külön eszközöket alkal­mazzunk, melyeket hypós oldat­tal fertőtlenítsünk. — Sokan azt tartják, hogy a sütés-főzés semlegesíti a baktéri­umokat. — Igen fontos eljárás az ételek hőkezelése, és valóban alkalmas a baktériumok elpusztítására, de bizonyos esetben már nem. Ne süssük a húst nagy tömbökben, mivel a belső részekben a bakté­riumok életben maradhatnak. Nyáron különösen kerüljük az olyan cukrászkészítményeket, melyekbe nyers tojást tettek. A krémesek, madártejek, puding­félék és a majonézek is ilyenek. m A kánikulában a tej forralására is nagyobb figyelmet kell fordítani. Kerüljük továbbá a túltárolást és a több napra előrefőzést. Sok bosszúságtól és kellemetlenség­től óvhatjuk meg magunkat. (szüle)

Next

/
Thumbnails
Contents