Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-22-23 / 198. szám
8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. augusztus 22—23., szombat—vasárnap A lelki szövetség erejével Nagyobb falu — A kérdést nem véletlenül és már a címben felteszem, mert igenlő válaszom adódik rá. Még mielőtt bárki is azzal gyanúsíthatna engem, hogy titkolódzással akarom elütni a jó folytatást, Füzesabonyról beszélek, erről a vasúti csomópontról, amely rövidnek — vagy hosszúnak is — nevezhető történelmével köszön rám egy kötetben, amelyben tizenkét szerző írásai olvashatók. Versek, amikben az egyéniség, a tehetség nyilatkozik, nyiladozik, abban a formában és tartalommal, ahogyan az írásra késztető élmények gazdáikat meglepték. A kötet lapján grafika — nem tudjuk kitől, a felirattal együtt: „A Füzesabonyi Alkotókor válogatott írásai — 1992.” A dátum annyit is jelent, hogy ez csak az induló jelentkezés, majd követi ezt a többi is? Kívánom, kívánjuk. A kiadást a Könyvbaráti Társulás, Füzesabony jegyzi, ami annyit is takar, hogy ebben a városi rangra jutott nagyközségben az élet és a szellemi feltörekvés rendje szerint néhányan összefogtak, hogy azt, amit értéknek láttak, látnak, a köz elé tárják. Eddig inkább az adatok, amelyek eligazítják az olvasót, kik és milyen jó szándékkal akarnak szerepelni az irodalmi közéletben, mennyire tartják ma fontosnak a kezdést, miért is érzik magukat feljogosítva egy ilyen szereplésre? Téma lehet ez annál is inkább, mert a megyében évek-évtizedek óta akadnak mozgékony ágensei az irodalomnak, lírának és prózának egyaránt, akik a nem hivatásszerűen írók testületi és szakmai érvényesülését igyekeznek előmozdítani, olykor erőltetéssel is. Nagy ebben a kötetben az idő- és témabeli szóródás. A válogatás visszamerít Szilái János esetében ■ 1952-ig, visszahozza az emlékezetnek azokat a paraszti tragédiákat, erkölcsi és lelki megsemmisüléseket, amikor a könyörtelen és szolgai hatalom idegen mintára megszabta a mozgási teret, a belélegezhető levegő köbméterét, és csak azért, hogy minél hamarabb és minél kegyetlenebb kínlódásokkal ki- pusztoljon a tájról is az önálló gazda, a maga földjén a maga szorgalmával megélő paraszti család. Érzésvilágában, hangulati elemeiben ezt a tartományt, ezt a belső világot fodrozza tovább Csatári Kovács László, aki megszokott, ismert képsorok vissza- zöngetésével az idilli lét és álmodozás közt tereli mondanivalóját közönsége füléig, olykor attól az igénytől sem riadva vissza, hogy a megdolgozott szövegre rácsavarodjon egy magyarnóta-féle jámborodás. Ezekben a megnyilatkozásokban visszaköszönnek azok a versikék, amiket a szerzők még kisiskolás korukban olvasgathattak az oskoláslapokról, bizonyítékul arra is, hogy amit megtanult Jancsi, azt tudja János is. (Persze az más kérdés, hogy a fül meg a belső zenei kontroll hogyan, milyen bakugrásokkal igazítja a mondanivalót a toll alá.) Hortobágy, a búbos, az öreg akácfa, a síkság és a fohász Istenhez — magától értedődő; van, megszületik rá a szavakban a külső ruha. Csakhogy ezeket a formákat már régen szabták, itt- ott a hajtások-használatok mentén fel is foszlanak az elnyűttség- től. Dallam, rím, a szerkezet — akár strófára, akár gondolatokra gondolunk — arra a mívességre, amely a verset verssé teszi, a közlendő és az annak megfelelő külső köntös, ravasz kérdés marad. Mert bármennyire hihetetlen — akár magasabb fórumokon is elmondhatnánk —, a poétika megtanulható, megtanulandó. Úgy van ez is, mint a szerelemmel, Paul Valéry szerint azt is meg kell tanulni, ő bizonyára tudja ezt, hiszen köteteket írt róla. Galamb A nett csupa érzelem, őszinteségében nincs okunk kétkedni, de mintha túlcsordult könnyek lennének az ő írásai. Kolompár Bucó László pontosan fogalmaz, pár írásából határozott egyéniség hallatszik, csak meg kell szereznie még a fogalmazás fontos rutinját, hogy a gondolatnak az egészét, ne csak a harsogóbb részletét legyen képes elővezetni. Nagy-György Mónika miért nem mutat meg többet magából? Okáliné Gregus Mária elhasznált ragnmekkel terheli, és hosz- szas az, amit két rövid versmondatban el lehetne suttogni. Pádár Julianna már tudja, hogy a formával és a szavakkal is lehet játvárosi rangon? szani, azt is, hogy a valóságot kell írni, de mintha még gúzsba kötnék őt az olvasmányélmények. Petes H. László eljátszadozik a betűkkel és a szavakkal, fordít előre-hátra, jobbra-balra, de nem mindig csattan az a szellemesség, amire törekszik. Szem és fül jól működik nála, csak még nem kellő iskolázottsággal. Soós Margit képverset ír — ugyan, közben mire gondol? —, prózát is fogalmaz, útiélményt, gyerekszájat szerepeltet annak bizonyítására, hogy könnyen perdül nála a szó. Azért ennél a könnyedségnél fontosabb az érték, ami a szavakban, a szavak között megjelenhetik. Csaknem ugyanezt súgnám oda Szulovinyi Gyulának, hogy a továbbhaladásban segítségül szolgáljak. Szűcsi Ferenc korban és lelki alkatban, írói alapállásban Sziklai Jánosékhoz csatlakozik. A versről csaknem ő tud a legtöbbet társai között; a témakör látszik nála mozdulatlannak. Formában és tartalomban — ebben a kötetben is — a legtöbbet nyújtja az olvasónak Mirisz- lai Miklós. A külön kiadásban olvasható Kő kövön című írása, annak grafikai megoldása, a tizenöt erdélyi városról készült metszete — zárt, egységes világ. Erdélyország, a felnyögő Történelem, a siralmas századok, a vészek, nyavalyák, istencsapások, a székely keserves alaphangjától a barokk önéletírók imádságos lelkűidéig, a fejedelmek és hősök arcképéig, a kövek megszólaltatásáig minden egybecseng itt. Sújtása van itt a hangnak és a hangsúlynak, szól a panasz, a litánia nevekkel, nevek nélkül, a bujdosás megcsapatása egybefolyik a névtelen üldözők felé szórt védekező átkokkal, amiket köztesen fogalmaz. A fogak csikorgásából kihallani a reménykedő végszavakat, miközben „torkot markol a mestergerendák siratókórusa (hogy ropognak itt a mesterien kimért mássalhangzók, a t-k és az r-ek.) Temesvár-Párizsról álmodván, Marosvásárhelyt és Gyulafehérvárt emlegetvén énekel ez a lovagvitéz a hangot elnyelő alföldi tájban. Biztatjuk további hű szolgálatra! Farkas András íKa^'C>ára^ rpááiaE' óröE pí^c-icőjjeiye-, laEöi, -vnxFévÉ 'Vtyu^oiíjabwiE' 'ndSőv. aj eyytorl faJLaÉ Vvy jtüjLás r a, Ijayyattafr, biti) tkr-vkÁ(jetil jjoltöf; HciértcB a. rajtuÉ tanaié ufcoioBat, íieí-'vcye^t Ear, aUr-vcytit 6or, 'Mi/vy- vttií le. a. jöit-wce/vctat, cl ^atohilt «ftro'wc ata/ve -terv*, volt (jéyye-y. ^ar'mi'vctÉéfc e.sj tenort üa)\u- cl Bulaot a falra, fjöyejelt, daruit ijlfclaoéllel, ! 71 ytívfor Uyaiáik ^ötvwutat^ato: jje-vet Lájjli, ^HajcilE JfkvaM, IfWájoiiE £wire, Idtjü, Beatrúc, ‘Wíária, ’Ziigsuowi, vetíti. ío, íja. Varw, fcorvwtláE, aÉár cl rtye.'wvolfc lapjoE; töröB, tatár, 'vw/vutt láó’fr együtt Jt-wc Idjettet titf aiapoíaE; e (jajai yaratja-jc c(i(jta& U. Üéxx.[úmB, í vágott de, aj or^öy CtcíEeiiia, ti. w«á(Eáv«£ tokja, akjo-vc ijóvuot •wö/vde-vcrol, e^ytncBfJct, tülöic-tüio'K., a/vdltüX, íjoyy e^ylE- ÍJ ovival a •vuijet tö'y/uyt'va arcul itajiBokrua, OcLjoic Ijoaa. LdtfcÉ ajot a í>aj jj'C'raB', «weiter a viral a tórát vitta, I a. btíul Uv« e/wlere! a véy tő wutitrira dói ihat, aj eytlj várbeli, 'veep. bitty avetewt ii 'wo/vdt'vc re'ylbdidi, fcc-tl aj ő rerdile.»-, <wu£or éj ovxvkfcvc tarba bolyoB tdaLrywjba. tatáttét, hogy Ei-Ei cl töűoart «Iva L$tevőiévé, «wort ott 'ooir-. Balo^ ®ÍYlátá, várfiapliwy, ifjabb Jtrá/wyv. *Ml<Í>ály, ti ajjal jött be, ejat iábáveil joyva. ti., fudirli, ^ávtoí, táfitala/H. él ^oiitubojltí, Scl&Lls Jjtei-K., torvé-wyblró, ott voltai ■wú/vk, a, buityaJapda/wyoi^ olyavc Lf, ti iff. a tatár rabjáéból (jalakült vuúyíy »arc árá/vc, a va)bál tó?iyotfc Éáíocjc-íju. raiofi; él vwéy' Lft/u. lotav. l)ak-xxiyyoÍ; yyaloyoB tavui-ló éeiSoE, íilel vJvróL L(wurüvl, ijajticaS- a biltycia-vc, «wedy irt vérűEel tettafi föl, 1 joyy wávckevcel revtlbavc Uyyt'vcel, a. virol, a jalatovc Eívül jilyyájhxtctC, ■váj^edaE cl viiejtÉ" íjowlcíul verejtéEit, taryjJt /áraktjiyit, cLoáLfi ílehdS wo/veke/ve javait, ’Wj/v.-Lyirt oltáljútijetatt a jalaBo'w fcyyíLő arcofcro. a üvvcy, ilLottal jajrjó vceléill a SoviÉ-: 7Lra.-*yoí~ Bett) Lvyl-, CfosdcL- Királyfw.- 'Qtrtf- 'wjeq a k&fLL- bcLjtya., íjit L^y olvajofr jelt-vildel, ( wivcke-vc lejta-wcbave érjavvc yéxjtlBet! A lig észrevehetően húz ki a vonat az állomásról, a villanyoszlopok intenek búcsút, ebből érzékelem, hogy elindultunk. Menetirány szerint az ablaknál foglalok helyet, és mindaddig bámulom a tájat, amíg valaki félre nem húzza a fülkeajtót. — Megengedi? — Minden hely szabad! — mutatok széjjel, és udvariasan felteszem a csomagtartóra a bőröndjét. Negyvenes, barna nő. ízlésesen, de nem rikítóan öltözött, az a fajta, akire azt mondják: tíz évet nyugodtan letagadhatna az életéből. Másutt ennyi idő túl kevés lenne az ismerkedéshez, de a vonat, az más, ugyanis maga az utazás ténye, az egybezártság, az egymásrautaltság azonnal bizalmasabb körülményeket teremt. — Szintén Budapestre? Mosolyogva bólintok, majd a táskámból előveszem az állomáson megvásárolt napilapokat, miközben útitársam egy horoszkópkönyvet lapozgat. — Hisz a horoszkópban? Bájosan felnevet, szépen ívelt ajkai közül elővillannak a fehér fogai. — Hogy hiszek-e? Hit nélkül aligha lehet meg az ember! A vonaton az illemszabályok szerint órákig utazhatunk anélkül, hogy bemutatkoznánk egymásnak, így előfordul, hogy az inkognito és a kíváncsiság óhatatlanul is az ismerkedés irányába tereli a beszélgetést. Egyelőre bámészkodunk kifelé, miközben a kalauz kéri a jegyeket, és munkája végeztével tisztelegve távozik. — Ön minek a jegyében született? Zavaromban leejtem az újságot, ám ez a néhány ajándékmáHoroszkóp sodperc sem hoz megoldást, így kénytelen vagyok vallomást tenni. — Nem tudom! Szemét összehunyorítva, morcosságot erőltetve néz meg tetőtől talpig, látom az arcán, alig hiszi, amit mondok. Kinyitja a könyvet, hirtelen beszédessé válik, magyarázni kezdi, hogy „oroszlán”, és máris olvassa az oroszlánra vonatkoztatható jegyeket, és bizonygatja, hogy ő csupa ilyen, és hogy a horoszkópnak mennyire igaza van. Őszintén sajnálja, hogy én nem hiszek benne... Zökkenve áll meg a vonat a nyűt pályán, majd a vágányjavítók között egy-két kilométert csupán döcögve halad, később a korábbi tempó szerint robog. A kéretlenül felkínált személyleírás után a lelkes szomszédom szemmel láthatóan várja a viszonzást, és miután makacsul hallgatok, rám kérdez: — Szóval, melyik hónap? — Augusztus. Összecsapja a kezét, mutatja a könyvet: nézzem, lássam, hogy mindketten egy, az „ oroszlán ” jegyében születtünk, és hogy az imént ismertetett jellemábrázolás rám is vonatkozik... Megállunk egy nagyobb állomáson, utas alig van, valaki kinyitja az ajtót, de miután látja, hogy egy férfi és egy nő buzgón társalog, diszkréten, alig észrevehető mosollyal odébbáll. Ismét felveszi a masina a gyorsvonat tempóját, robogunk Pest felé, forgatjuk most már mindketten a horoszkópkönyvet, bár látja az arcomon, hogy egy csöppet sem osztom a hitében, ezért hangosan olvassa az augusztus 19-re szóló passzust: — Ne okolja magát a történtekért! Azért csaphatták be, mert tiszta és naiv... Saját szavai hallatára arca színeváltozásának vagyok szemtanúja, nekitámaszkodik az ablak- párkánynak, félig kifelé fordul, homlokát a hideg üveghez nyomja, és mintha önmagának beszélne, ezeket hallom: — Tizenöt évi házasság után válni akarok! Becsapott, mert tiszta és naiv voltam. Ezúttal is igazat mond a horoszkóp. Megaláz, semmibe sem vesz, fiata- labbra vágyik, és semmibe sem nézi azt az asszonyt, akiért húsz évvel ezelőtt vért ontott volna. És tudja meg, a szeretője a lányánál mindössze két évvel idősebb... Mindig csodáltam a női mimikrit, az arcok alkalmazkodóképességét, azt, hogy a sírás és nevetés között gyakran egy bakugrás van mindössze. — Kérem, nézze el nekem a kitörő őszinteségemet! Felitatja morzsányi könnyeit, púdert, rúzst kotor elő, táskájába teszi a horoszkópjait, aztán mintha szégyenkezne, szótlanul bámulja a gödöllői erdőt, később meggondolja magát, és továbbfűzi hangosan a gondolatait. — Pesten él egy remek válóperes ügyvéd, hajdan együtt gyere- keskedtünk. Azt akarom, hogy ő vessen véget az én boldogtalanságomnak... Figyelem a hervadásában is szép arcát, a szemét, a picike pajkos ráncokat a homlokán, amelyek mint a kaméleon, úgy képesek változtatni a tekintetét. — Ne hamarkodja el! Nem jó forrón enni a kását. Ha jól értettem, túl frissek még a férje bűnei, aztán ezek a kislányok is gyorsan odébbállnak, ha fogytán a pénz... Felkapja a fejét, úgy néz rám, mint egy búzatáblában leszállt UFO-ra, odafigyel minden szavamra, érdeklődéssel fürkészi egész lényemet. — Gondolja? — Tudom! Horoszkóp nélkül is... Néhány perces késéssel fut be a Keletibe a gyors, összeszedjük útipoggyászainkat, a peronig cipelem a bőröndjét. — Maga merre? — A taxihoz!Távo\ró\ még látom, amint a visszainduló vonatok jelzőtábláját figyeli... Szalay István Koreográfia Dallamokra megfogalmazott és előadott egyedi mozgáskreáció, gyönyörű, könnyed lebegés a színpadon, az emberi elme mélyéről elővezetett tudatos, mégis ösztönösnek tűnő mozgás, melyet tetszés és nem tetszés, tapsok és fagyos csendek lehetősége kísér, művészet és érzékiség, vagy csapnivalóan rossz, túlértelmezett vonaglás. Életfilozófiánk léte vagy nem léte megkoreografálja tetteinket, szemvillanásainkat, mondataink lejtését-emelkedését, érzéseink kifejezését, lépteink feszességét. Ahogy a kalitkába zárt madár, úgy mi sem léphetünk túl a megszabott határokon, a kötelező rítusokon, mert minden, ami velünk történik, egy megtervezett, pontosan kimért tánc, amely kötelez és vezérel, elvonja szabadságunk utolsó csónakjait is. Azért mégis lépjünk be a terembe, hallgassuk meg a zenét, szemünk csóvájával söpörjük végig a termet, válasszuk ki a táncstílusok közül az érdekeseket, a visszataszítóakat, az unalmasakat, a feltűnőeket, alkossunk magunknak új koreográfiát, a saját egyéniségünknek megfelelő új, felfűtött, izgató stílust, amely követ dob a langyos tóba, felkavarja a rothadó iszapot, lerázza a rozsdás bilincseket, és széttöri a párába vésző, bizonytalan horizontot. Hogy mi is történik valójában ebben a teremben? Az érdekes, izgalmas koreográfiák mögött ott nyalogatja száját egy felerősödött vágy, az unalom mögött már épp hogy csak pislákol a kiégett lelkek parazsa, a visszataszító stílusok felülkerekednek a megszokott, kézlegyintéssel elintézett mechanizmusokon, és ott állunk értetlenül, kiszolgáltatva a választás kínszenvedésének, miközben egyedi, megismételhetetlen viselkedésünk, hóbortjaink, szokásaink odavesznek a tömeg által meghatározott, sokszínű kavalkádban, amely kíméletlen, elvakult, megrögzött és stílusosan stílustalan. A koreográfia ilyen módon történő elsajátítása elfelejteti velünk a valódi célt, az áttörés új lendületét, a soha nem látott mozgáskombinációk megvalósítására való törekvést, és ott lapulunk majd a tömegben, sok ezer „apró démon” táncol majd meredten, esetlenül, kifejezéstelen arccal, sok ezer „apró szörnyszülött” ismétli automatikusan, a gondolkodás, a kérdésfelvetés parányi vágya nélkül a megszokott koreográfia szerint következő mozdulatokat, és mint egy vasárnap délelőtti „Játsszunk bábszínházát!” marionettfigurája, úgy engedelmeskedünk a felettünk mozgó akaratnak, ellenkezés, önálló cselekvés és szabadság nélkül. Saufert Attila
