Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15-16 / 193. szám
HÍRLAP, 1992. augusztus 15—16., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Karfiolleves Hozzávalók: 60 dkg, leveleitől megtisztított karfiol, 4 dkg vaj, 3 dkg liszt, kis csomó zöldpetrezselyem, 30 dkg boíjú- csont, 2 dl tejföl, só. A kelvirágot rózsáira bontjuk, a torzsáját is körülfaragjuk, és vékony szeletekre felvágjuk. A jól kifőtt csontlében egy kevés sóval megfőzzük. Ezalatt világos rántást készítünk, hozzáadjuk a finomra vágott zöldpetrezselymet, simára keverjük egy kevés hideg vízzel, és a levesbe öntjük. Apró galuskát főzünk bele, és mielőtt levennénk a tűzhelyről, belekeverünk 2 dl tejfölt. Töltött burgonya sütve Hozzávalók: 8 db középnagyságú burgonya, 20 dkg boíjú- vagy sertéshús, só, törött bors, 4 dkg vöröshagyma, 3 dkg zsír, 1 egész tojás, 2 dl tejföl, 1 zsemle, 10 dkg reszelni való sajt. A héjában főtt és kihűlt burgonyát megtisztítjuk, és két végét egyenesre vágjuk. Ezután burgonyafúróval vagy kiskanál- lal átfúrjuk, hogy tölthető legyen. A tölteléket a következőképpen készítjük el: 20 dkg borjúhúst vagy sertéshúst kétszer átdarálva jól összegyúrunk egy jól kinyomott, áztatott zsemlével, sóval, törött borssal, 1 tojással és 4 dkg vöröshagymával — amit előzőleg két deka zsírban megpirítottunk —, majd a keverékkel megtöltjük a burgonyákat. Egy sütőpiéhben kevés zsírt olvasztunk fel, belerakjuk a burgonyákat, és reszelt sajttal meghintve, sütőben megsütjük. Tejföllel meglocsolva tálaljuk. Libasült Hozzávalók: egy korai, fiatal liba, majoránna, só, kevés zsír, kevés víz. Egészben sütésre egészen korai, fiatal libát használjunk! A libát megtisztítjuk, leperzseljük, a tollakat kiszedjük belőle, majd kibontjuk. Kívül-belül jól megmossuk, és így készítjük elő sütéshez. Ezután a libát megformázzuk. A vizet lecsurgatjuk róla, kívül-belül dörzsöléssel besózzuk, és egy kevés majoránnát szórunk bele. Megfelelő nagyságú tepsibe helyezzük. A sovány libára kevés zsírt teszünk a sütés megkezdése előtt, a hízott liba alá egy kevés vizet öntünk, és így rakjuk középmeleg sütőbe sülni. Sütés közben időközönként megforgatjuk, hogy minden oldalán egyenletesen süljön meg. Időnként saját zsírjával meglocsoljuk, hogy szép piros-ropogósra süljön. Ha a leve elpárolgott, és zsírjára lesült, egész kevés vizet öntünk alá, hogy a zsírja meg ne égjen. Ha puha, kiszedjük a sütőből. A kész libasültnek puhának és kívül piros-ropogósnak kell lennie. Dinsztelt vöröskáposztával, párolt almaszeletekkel tálaljuk. Majonézes zöldbabsaláta Hozzávalók: 60 dkg zöldbab, 2 dl majonéz, fél dl tejszín, fél citrom leve, 3 dkg cukor, kis csomó metélőhagyma (snidling), vagy kis csomó zöldpetrezselyem, só. Legfinomabb akkor lesz a salátánk, ha vékony, zöld franciababból készítjük. De készíthető vajbabból is, ha jó gyenge. A babot megtisztítjuk, de nem vágjuk le a hegyét, hanem törjük, s így a két oldalán található szálkát is lehúzzuk vele. Ha vékony, francia zöldbabból készítjük, egészben főzzük, ha vajbabból, előbb ferdén fektetve, vékony, hosszúkás metéltre vágjuk. Jól megmossuk, és forrásban levő, sós vízben puhára főzzük. Levében kihűtjük, majd szitán jól lecsurgatva, majonézmártásban elkeverjük. Kellőképpen ízesítjük sóval, cukorral, citromlével, törött borssal. Tálalásnál a tetejét finomra vágott metélőhagymával vagy petrezselyemmel meghintjük. Tiroli almás rétes Hozzávalók: 15 dkg vaj, 18 dkg liszt, 80 dkg alma, 10 dkg dióbél, 1 tojás, 5 dkg finom zsemlemorzsa, törött fahéj, 16 dkg cukor. A tojásból, a lisztből hajtogatott, leveles vajastésztát készítünk. Négyszeri hajtogatás után három milliméter vékonyra nyújtjuk lisztezett deszkán. Ötujjnyi széles szalagokat vágunk belőle, meghintjük morzsával, és arányosan elosztjuk rajta a hámozott és felszeletelt almát, a darált dióbelet, a mazsolát, a törött fahéjat és a cukrot. A tészta egyik szélét megkenjük tojással, előbb a másik, kenetlen szélét hajtjuk rá a töltelékre, majd erre a megkent szélét. Tetején megkenjük a tésztát egész hosszában, megszurkáljuk egy villával, és előbb forró sütőben, majd mikor kifejlődött és megpirult a tészta, kevésbé forró sütőben tovább sütjük. Vaníliás porcukorral meghintve tálaljuk. Kár magáért Annyira kéri a diszkréciót, hogy a címét is „elfelejtette” megírni! Amennyiben bizalmatlanságot tapasztalok, általában nem válaszolok, mivel a bizalmatlanság mögött az őszinteség hiánya is fellelhető. Nos, ez a levél kusza egy kicsit, tulajdonképpen a meg nem értésről, a szeretetlenségről szól, és arról, hogy váljon vagy ne váljon? No látja! Máris elárultam a diszkrécióját, csakhogy ilyen levelet százat is mutatok Önnek. A választott jeligéjének csupán a felét használtam fel, a „talpraesettet” lehagytam — önkényesen. Lényegében azt sem tudom, fiú-e vagy lány, mert az „aláírás” eny- nyi: jelige. Ám hogy mégis érdemben mondjak valamit: ha a társának az a véleménye, hogy a házasélethez nem szerelem és szeretet kell, akkor mi? Ameny- nyiben sokáig őrlődik, úgy még nagyobb bajba kerül, ezért legyen határozott! Szerintem maga „fél”, vagy időnként szándékosan megfélemlítik. Azt, hogy mástól fél, vagy önmagától, ebből a levélből én nem tudtam kiolvasni... Türelmetlenek Tudom, a Lelki Leveles Ládá- MŰ/lassanjára posta, miután hetente csupán egyszer, szombaton van lehetőség a válaszadásra. Egy hónapon belül azonban megérkeznek a jeligés válaszok, addig is legyenek türelemmel! Akik levélírásra szánják magukat, azok valamivel szerencsésebbek, mivel terjedelmesebben és talán hamarabb is olvashatják a választ. Ezúttal is kérem kedves levelezőimet, hogy lelki problémáikkal a Hírlap címére írjanak Uránusnak, az LLL-hez. A Pf. 394. a „Társkeresőké”! Amint tudják, indokolt esetben bizalmas, személyes megbeszélésre is van lehetőség szerdánként, a szokott helyen, ahová a telefonjaik is befutnak. Mostanában többször előfordult, hogy nem az érdekeltek, hanem a szülők, házastársak írtak, kértek segítséget, tanácsot mások helyett. Ez számomra nem járható út, ezért maradtak el a válaszok is! Nincs helyem és időm részletezni, hogy miért, de hajói meggondolják, igazat adnak nekem, elvégre itt, az LLL-ben két ember egymás közötti személyes gondolatcseréjéről lehet csupán szó. Szószólókra ezért nincs szükség... Kételkedő Kaptam egy levelet Gyöngyösről. Azt írja az úr, hogy ő el sem tudja képzelni, hogy helyette más oldja meg a gondjait, ezért nem hisz Uránus válaszaiban. Kedves kételkedő! Az Uránus fantázianév mögött csupán egy segítőkész, de a tévedésektől sem mentes ember áll, aki a Heves Megyei Hírlap egyik szolgáltatását végzi váltakozó sikerrel, ám jelentős érdeklődés mellett. Azt, hogy nem hisz a válaszaimban, megmosolygom, ugyanis nem tudhatja, hogy mi is a kérdés. Sok sikert kívánok a saját problémáinak a saját megoldásához, bár ha az emberismeretem nem csal, ön szeretne kérdezni tőlem valamit. Nos, nem biztatom, nem is tiltom, tegye azt, amit jónak lát... Forró nyár A történet simán indult, és kellemesnek ígérkezett. Két család elment egy autóval külföldre, arányos költségmegosztással. Tízéves barátság fűzi össze őket, ám a nyaralás során az egyik félj lángra lobbant a másik asszony iránt. Az illetékes hölgytől kaptam a levelet a korai nyaralás után: „ Tíz évig szinte észre sem vettük egymást mint nő és férfi, és most megőrültünk, kihasználtunk minden adódó pillanatot, de szerencsére „ők” nem vettek észre semmit. A baj az, hogy idehaza minden folytatódik, és én rettegek: mi lesz, ha a férjem megtudja a kapcsolatunkat, arról nem is beszélve, hogy ha az ő felesége... Kérem, nagyon kérem, úja meg, hogy mit javasol, mit tegyek ebben a helyzetben?” Kedves Asszonyom! Leveléből kiderül, hogy mindkettejük családjában gyermekek vannak, és a mai napig is tart a két család hagyományos barátsága. A ház még nem ég szerencsére, a forró szerelmet pedig le kell hűteniük, és a kapcsolatot ajánlatos lenne megszakítani! Tudják be mindketten egy forró nyári szerelemnek, amely jó volt, szép volt, de elmúlt, amint majd a nyár is... Kár lenne emiatt felbontani két család békéjét, nyugalmát, részleges boldogságát, nem is beszélve a gyermekekről, akik alaposan megfizetnék a szülők nyári kiruccanását! Ezt természetesen meg kell beszélnie a partnerével, és ahogy én tippelek, talán hajlandónak is mutatkozik majd erre. Folytatás viszont ne legyen! Mert az emlék és a családi barátság csupán így maradhat meg... Uránus Nyilvánosak a Hess-iratok A brit kormány a közelmúltban nyilvánosságra hozta Rudolf Hess, Hitler helyettesének dosz- sziéját: a Nagy-Britanniába szökött náci vezérről szóló brit kormányzati iratokat. Hess 1941. május 10-én szökött Skóciába repülőgépen. A brit kormány általában harmincéves késéssel szokta hozzáférhetővé tenni a kormányzati iratokat, de kényesebb ügyeket akár száz évre, vagy örökre is eltemetnek. (így például máig nem tudni, mit rejtenek még a múlt század végi nevezetes gyilkosról, a „hasfelmetsző Jackről” szóló nyomozati akták, s ezért tartja magát a hiedelem, hogy a „hasfelmetsző” a királyi család egyik tagja volt.) A Hess-iratokat most azért hozták nyilvánosságra, hogy a kormány nyíltságát bizonyítsák. Lehet, hogy erre alkalmas lesz az intézkedés, de a Hess-titkot nem fogja teljesen eloszlatni — vélték brit szakértők. Még senkinek sem volt alkalma komolyabban tanulmányozni a Hess kihallgatásáról és fogászati vizsgálatáról szóló aktákat tartalmazó tíz dossziét, de máris úgy vélik: az új adatok inkább növelni, semmint oszlatni fogják a kétséget, hogy Hess régi ismerőse, Hamilton hercege skóciai birtokán nem egy dublőr jelentkezett-e azon az 1941. évi májusi hajnalon Hess nevében az igazi helyett, miután Messerschmitt 110-es repülőgépe lezuhant, ő maga pedig ejtőernyővel földet ért. Az ál vagy igazi Rudolf Hesst a nürnbergi perben életfogytig- lanra ítélték, és élete Nyugat- Berlin brit szektorában, a span- daui börtönben ért véget 1987- ben. Állítólag öngyilkos lett. Személyazonosságát először 1979-ben egy brit katonaorvos, dr. Hugh Thomas kezdte ki. Dr. Thomas korábban kezelte a foglyot. A tíz dossziéban a kutatok most elsősorban Hess fogászati anyagaira lesznek kíváncsiak. Volt-e híd a fogazatban, vagy nem: ez most a kérdés. Dr. Thomas sok évvel ezelőtt mélyreható interjút készített egy bizonyos Käthe Heusermann asszonnyal, Rudolf Hess háború előtti fogászának asszisztensével. Az idős hölgy határozottan állította, hogy Hess fogán nem volt híd. Hess orvosi kartonjai, sok más náci vezérével együtt, 1945-ben eltűntek Berlinben. Történészek gyanítják, hogy megvannak valahol Kelet-Németországban, de a gyanút eddig nem sikerült igazolni. Mivel ily módon a most nyilvánosságra került jegyzőkönyvek legföljebb azt igazolhatják — ha egyáltalán —, hogy egybevágnak a Spandau börtönében elhunyt ember fogászati adataival, de a Hess-titok továbbra sem oldódik meg — vélik a dublőrelmélet hívei. A kétkedők az igazi Hess náci elkötelezettségére — egy ezredben szolgált Hitlerrel az első világháborúban, részt vett már az 1923-as müncheni sörpuccsban is —, Hitler iránti odaadására, valamint a skóciai vállalkozás naivságára is alapozzák kétségeiket. Szinte lehetetlen, hogy ez az ember valóban békét akart kötni Hitler háta mögött Churchillel. Igaz viszont, hogy Martin Bor- mann előretörésevei Hess helyzete megrendült, s igaz az is, hogy levelezésben állt vezető brit személyiségekkel, akiktől eleve nem állt távol Hess javaslata, hogy Európa és a Kelet legyen Németországé, s cserébe Nagy- Britannia tartsa meg világbirodalmát. Sőt, Hess levelezett VI. György királlyal (1895-1952) is. Erről is vannak dokumentumok a most napvilágra került tíz dossziéban, s ez a körülmény nyilván nagymértékben indokolta a nyilvánosságra hozatal halogatásai. Amikor Hess földet ért, a brit külügyminisztérium azonnal Skóciába küldte egyik munkatársát, Yvonne Kirkpatrickot, aki korábban a berlini követségen dolgozott. Kirkpatrick eskü alatt azonosította a váratlan vendéget. Hess első kihallgatásáról is Kirkpatrick számolt be később a történészeknek. Eszerint a náci vezér azért jött, hogy „meggyőzze a brit kormányt a német győzelem elkerülhetetlenségéről, és tárgyalást ajánlott a béke érdekében. Német hegemóniát követelt Európában, es a volt német gyarmatokat akarta visszakapni, s cserébe felajánlotta Nagy-Bri- tanniának a tengerentúli hegemóniát. Egyetlen komoly feltétele volt: Hitler addig nem hajlandó tárgyalni, amíg Churchill a miniszterelnök”. A brit kormánynak nem tetszettek a feltételek. A német kormány hisztérikusan elhatárolta magát Hesstől, azt állítva, hogy a Führer helyettese váratlanul meghibbant. Hess maga már 1941. júniusban öngyilkosságot kísérelt meg, mert ráébredt vállalkozása hiábavalóságára. Jelenléte azonban még évekig mérgezte a brit-szovjet viszonyt, mert Sztálin arra gyanakodott, hogy a britek különbékére akarják felhasználni Hesst. 1942 novemberéig tartott, mire a brit kormány beismerte, hogy egyáltalán kihallgatták Hesst. Álec Cadogan, a brit külügyminiszter helyettese kezdemenyezésére aztán a brit kormány eldöntötte, mi a teendő. Cadogan ezt írta naplójába: „a miniszterelnök beleegyezett, hogy Hess-szel kapcsolatban a jelszó ezentúl: psszt”. És ez így maradt azóta is. Moszkva egykori főkéme Washingtonban Oleg Kalugin, a KGB egyik volt vezetője szerint Oroszországban a régi párt-, rendőr- és katonai apparátus fenyegeti a reformokat, nincs piacgazdaság, így eltűnhetnek a nyugati segélyek — folytatódik viszont Oroszország külföldi gazdasági hírszerzése. A nyugállományú vezérőrnagy washingtoni szereplése egy zártkörű rendezvényen — hamisítatlan amerikai különlegesség volt: Kalugin ugyanis több mint 30 éves titkosszolgálati pályafutásának túlnyomó részében az Egyesült Államok ellen kémkedett, többek között a szovjet hírszerzés washingtoni főnökeként, majd a moszkvai kémelhárítás elén. Méghozzá oly sikeresen, hogy a KGB legfiatalabb vezérőrnagya lett. Rangjától (valamint nyugdijától) azután Mihail Gorbacsov fosztotta meg, mert Kaluginból reformer lett, s fellépett a pártbürokrácia uralma ellen. Borisz Jelcin visszaadta Kalugin rangját és nyugdiját, ám ez sem változtatott a kiváló amerikai angolt beszélő egykori főkém reformista nézetein. Válogatott, sok volt — s talán aktív — amerikai hírszerzőt is magában foglaló hallgatóságának igencsak kiábrándító képet festett az orosz helyzetről: arról, hogy a reformerek háttérbe szorulnak a régi pártapparátus emberei mögött, hogy milyen veszélyt jelent a fegyveres testületek elegedetlen tisztjeinek több százezres serege. Igazi reformok, privatizálás, piacgazdaság híján Oroszország el fogja tékozolni az újabb, milliárdos nyugati segélyeket is, miközben volt funkcionáriusok üzletelnek az államtól megkapott, immár magukénak tekintett vagyonnal. Ä mai orosz kormány szakmailag gyengébb, mint Gorbacsov garnitúrája volt — mondotta Kalugin. Bírálta pártfogóját, Jelcint is, de egyúttal figyelmeztetett az orosz elnökre leselkedő veszélyekre, hiszen — mint mondotta — azt már nemegyszer érték különböző „balesetek”. A kérdésre, hogy végül is iszik-e Jelcin, a tábornok azzal válaszolt, hogy nem tudja — de nyitottabb volt más kérdésekre. így például elmondta: személyes tudomása van arról, hogy számos, német és osztrák magántulajdonból származó műkincset őriznek ma is Oroszországban. Megerősítette azokat a híreket, hogy a tavalyi puccs után a KGB nagy pénzeket juttatott titokban Nyugatra: így például egy orosz-francia vegyes vállalatba sok millió dollárt fektettek — mondotta, jelezve, hogy Moszkvában készülnek az ilyen és hasonló ügyek leleplezésére. A KGB levéltárai — az ígéretek ellenére — nem fognak megnyílni, csak olyan dokumentumokat adnak maid ki, amelyek az orosz állam érdekeit szolgálják. S Óleg Kalugin végül elismerte, hogy lé-, tezik és folytatódni is fog az orosz gazdasági-műszaki kémkedés Amerikában. — Ezt teszik az európaiak, a japánok és viszont — miért nem tehetnénk mi is? Ilyen az élet... Mindennap bekopogunk Önhöz!
