Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15-16 / 193. szám

HÍRLAP, 1992. augusztus 15—16., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Karfiolleves Hozzávalók: 60 dkg, levelei­től megtisztított karfiol, 4 dkg vaj, 3 dkg liszt, kis csomó zöld­petrezselyem, 30 dkg boíjú- csont, 2 dl tejföl, só. A kelvirágot rózsáira bontjuk, a torzsáját is körülfaragjuk, és vékony szeletekre felvágjuk. A jól kifőtt csontlében egy kevés sóval megfőzzük. Ezalatt világos rántást készítünk, hozzáadjuk a finomra vágott zöldpetrezsely­met, simára keverjük egy kevés hideg vízzel, és a levesbe öntjük. Apró galuskát főzünk bele, és mielőtt levennénk a tűzhelyről, belekeverünk 2 dl tejfölt. Töltött burgonya sütve Hozzávalók: 8 db középnagy­ságú burgonya, 20 dkg boíjú- vagy sertéshús, só, törött bors, 4 dkg vöröshagyma, 3 dkg zsír, 1 egész tojás, 2 dl tejföl, 1 zsemle, 10 dkg reszelni való sajt. A héjában főtt és kihűlt bur­gonyát megtisztítjuk, és két vé­gét egyenesre vágjuk. Ezután burgonyafúróval vagy kiskanál- lal átfúrjuk, hogy tölthető le­gyen. A tölteléket a következő­képpen készítjük el: 20 dkg bor­júhúst vagy sertéshúst kétszer át­darálva jól összegyúrunk egy jól kinyomott, áztatott zsemlével, sóval, törött borssal, 1 tojással és 4 dkg vöröshagymával — amit előzőleg két deka zsírban megpi­rítottunk —, majd a keverékkel megtöltjük a burgonyákat. Egy sütőpiéhben kevés zsírt olvasz­tunk fel, belerakjuk a burgonyá­kat, és reszelt sajttal meghintve, sütőben megsütjük. Tejföllel meglocsolva tálaljuk. Libasült Hozzávalók: egy korai, fiatal liba, majoránna, só, kevés zsír, kevés víz. Egészben sütésre egészen ko­rai, fiatal libát használjunk! A li­bát megtisztítjuk, leperzseljük, a tollakat kiszedjük belőle, majd kibontjuk. Kívül-belül jól meg­mossuk, és így készítjük elő sü­téshez. Ezután a libát megfor­mázzuk. A vizet lecsurgatjuk ró­la, kívül-belül dörzsöléssel be­sózzuk, és egy kevés majoránnát szórunk bele. Megfelelő nagysá­gú tepsibe helyezzük. A sovány libára kevés zsírt teszünk a sütés megkezdése előtt, a hízott liba alá egy kevés vizet öntünk, és így rakjuk középmeleg sütőbe sülni. Sütés közben időközönként megforgatjuk, hogy minden ol­dalán egyenletesen süljön meg. Időnként saját zsírjával meglo­csoljuk, hogy szép piros-ropo­gósra süljön. Ha a leve elpárol­gott, és zsírjára lesült, egész ke­vés vizet öntünk alá, hogy a zsírja meg ne égjen. Ha puha, kiszed­jük a sütőből. A kész libasültnek puhának és kívül piros-ropogós­nak kell lennie. Dinsztelt vörös­káposztával, párolt almaszele­tekkel tálaljuk. Majonézes zöldbabsaláta Hozzávalók: 60 dkg zöldbab, 2 dl majonéz, fél dl tejszín, fél cit­rom leve, 3 dkg cukor, kis csomó metélőhagyma (snidling), vagy kis csomó zöldpetrezselyem, só. Legfinomabb akkor lesz a sa­látánk, ha vékony, zöld francia­babból készítjük. De készíthető vajbabból is, ha jó gyenge. A ba­bot megtisztítjuk, de nem vágjuk le a hegyét, hanem törjük, s így a két oldalán található szálkát is le­húzzuk vele. Ha vékony, francia zöldbabból készítjük, egészben főzzük, ha vajbabból, előbb fer­dén fektetve, vékony, hosszúkás metéltre vágjuk. Jól megmossuk, és forrásban levő, sós vízben pu­hára főzzük. Levében kihűtjük, majd szitán jól lecsurgatva, ma­jonézmártásban elkeverjük. Kel­lőképpen ízesítjük sóval, cukor­ral, citromlével, törött borssal. Tálalásnál a tetejét finomra vá­gott metélőhagymával vagy pet­rezselyemmel meghintjük. Tiroli almás rétes Hozzávalók: 15 dkg vaj, 18 dkg liszt, 80 dkg alma, 10 dkg dióbél, 1 tojás, 5 dkg finom zsemlemorzsa, törött fahéj, 16 dkg cukor. A tojásból, a lisztből hajtoga­tott, leveles vajastésztát készí­tünk. Négyszeri hajtogatás után három milliméter vékonyra nyújtjuk lisztezett deszkán. Ötujjnyi széles szalagokat vá­gunk belőle, meghintjük mor­zsával, és arányosan elosztjuk rajta a hámozott és felszeletelt al­mát, a darált dióbelet, a mazso­lát, a törött fahéjat és a cukrot. A tészta egyik szélét megkenjük to­jással, előbb a másik, kenetlen szélét hajtjuk rá a töltelékre, majd erre a megkent szélét. Tete­jén megkenjük a tésztát egész hosszában, megszurkáljuk egy villával, és előbb forró sütőben, majd mikor kifejlődött és megpi­rult a tészta, kevésbé forró sütő­ben tovább sütjük. Vaníliás por­cukorral meghintve tálaljuk. Kár magáért Annyira kéri a diszkréciót, hogy a címét is „elfelejtette” megírni! Amennyiben bizalmat­lanságot tapasztalok, általában nem válaszolok, mivel a bizal­matlanság mögött az őszinteség hiánya is fellelhető. Nos, ez a le­vél kusza egy kicsit, tulajdon­képpen a meg nem értésről, a szeretetlenségről szól, és arról, hogy váljon vagy ne váljon? No látja! Máris elárultam a diszkré­cióját, csakhogy ilyen levelet szá­zat is mutatok Önnek. A válasz­tott jeligéjének csupán a felét használtam fel, a „talpraesettet” lehagytam — önkényesen. Lé­nyegében azt sem tudom, fiú-e vagy lány, mert az „aláírás” eny- nyi: jelige. Ám hogy mégis ér­demben mondjak valamit: ha a társának az a véleménye, hogy a házasélethez nem szerelem és szeretet kell, akkor mi? Ameny- nyiben sokáig őrlődik, úgy még nagyobb bajba kerül, ezért le­gyen határozott! Szerintem ma­ga „fél”, vagy időnként szándé­kosan megfélemlítik. Azt, hogy mástól fél, vagy önmagától, eb­ből a levélből én nem tudtam ki­olvasni... Türelmetlenek Tudom, a Lelki Leveles Ládá- MŰ/lassanjára posta, miután he­tente csupán egyszer, szombaton van lehetőség a válaszadásra. Egy hónapon belül azonban megérkeznek a jeligés válaszok, addig is legyenek türelemmel! Akik levélírásra szánják magu­kat, azok valamivel szerencsé­sebbek, mivel terjedelmesebben és talán hamarabb is olvashatják a választ. Ezúttal is kérem ked­ves levelezőimet, hogy lelki problémáikkal a Hírlap címére írjanak Uránusnak, az LLL-hez. A Pf. 394. a „Társkeresőké”! Amint tudják, indokolt esetben bizalmas, személyes megbeszé­lésre is van lehetőség szerdán­ként, a szokott helyen, ahová a telefonjaik is befutnak. Mosta­nában többször előfordult, hogy nem az érdekeltek, hanem a szü­lők, házastársak írtak, kértek se­gítséget, tanácsot mások helyett. Ez számomra nem járható út, ezért maradtak el a válaszok is! Nincs helyem és időm részletez­ni, hogy miért, de hajói meggon­dolják, igazat adnak nekem, el­végre itt, az LLL-ben két ember egymás közötti személyes gon­dolatcseréjéről lehet csupán szó. Szószólókra ezért nincs szük­ség... Kételkedő Kaptam egy levelet Gyön­gyösről. Azt írja az úr, hogy ő el sem tudja képzelni, hogy helyet­te más oldja meg a gondjait, ezért nem hisz Uránus válaszaiban. Kedves kételkedő! Az Uránus fantázianév mögött csupán egy segítőkész, de a tévedésektől sem mentes ember áll, aki a He­ves Megyei Hírlap egyik szolgál­tatását végzi váltakozó sikerrel, ám jelentős érdeklődés mellett. Azt, hogy nem hisz a válaszaim­ban, megmosolygom, ugyanis nem tudhatja, hogy mi is a kér­dés. Sok sikert kívánok a saját problémáinak a saját megoldá­sához, bár ha az emberismeretem nem csal, ön szeretne kérdezni tő­lem valamit. Nos, nem biztatom, nem is tiltom, tegye azt, amit jó­nak lát... Forró nyár A történet simán indult, és kellemesnek ígérkezett. Két csa­lád elment egy autóval külföldre, arányos költségmegosztással. Tízéves barátság fűzi össze őket, ám a nyaralás során az egyik félj lángra lobbant a másik asszony iránt. Az illetékes hölgytől kap­tam a levelet a korai nyaralás után: „ Tíz évig szinte észre sem vettük egymást mint nő és férfi, és most megőrültünk, kihasznál­tunk minden adódó pillanatot, de szerencsére „ők” nem vettek észre semmit. A baj az, hogy ide­haza minden folytatódik, és én rettegek: mi lesz, ha a férjem megtudja a kapcsolatunkat, ar­ról nem is beszélve, hogy ha az ő felesége... Kérem, nagyon ké­rem, úja meg, hogy mit javasol, mit tegyek ebben a helyzetben?” Kedves Asszonyom! Leveléből kiderül, hogy mindkettejük csa­ládjában gyermekek vannak, és a mai napig is tart a két család ha­gyományos barátsága. A ház még nem ég szerencsére, a forró szerelmet pedig le kell hűteniük, és a kapcsolatot ajánlatos lenne megszakítani! Tudják be mind­ketten egy forró nyári szerelem­nek, amely jó volt, szép volt, de elmúlt, amint majd a nyár is... Kár lenne emiatt felbontani két család békéjét, nyugalmát, rész­leges boldogságát, nem is beszél­ve a gyermekekről, akik alapo­san megfizetnék a szülők nyári kiruccanását! Ezt természetesen meg kell beszélnie a partnerével, és ahogy én tippelek, talán haj­landónak is mutatkozik majd er­re. Folytatás viszont ne legyen! Mert az emlék és a családi barát­ság csupán így maradhat meg... Uránus Nyilvánosak a Hess-iratok A brit kormány a közelmúlt­ban nyilvánosságra hozta Rudolf Hess, Hitler helyettesének dosz- sziéját: a Nagy-Britanniába szö­kött náci vezérről szóló brit kor­mányzati iratokat. Hess 1941. május 10-én szö­kött Skóciába repülőgépen. A brit kormány általában harminc­éves késéssel szokta hozzáfér­hetővé tenni a kormányzati ira­tokat, de kényesebb ügyeket akár száz évre, vagy örökre is el­temetnek. (így például máig nem tudni, mit rejtenek még a múlt század végi nevezetes gyilkosról, a „hasfelmetsző Jackről” szóló nyomozati akták, s ezért tartja magát a hiedelem, hogy a „has­felmetsző” a királyi család egyik tagja volt.) A Hess-iratokat most azért hozták nyilvánosságra, hogy a kormány nyíltságát bizo­nyítsák. Lehet, hogy erre alkal­mas lesz az intézkedés, de a Hess-titkot nem fogja teljesen el­oszlatni — vélték brit szakértők. Még senkinek sem volt alkal­ma komolyabban tanulmányoz­ni a Hess kihallgatásáról és fogá­szati vizsgálatáról szóló aktákat tartalmazó tíz dossziét, de máris úgy vélik: az új adatok inkább növelni, semmint oszlatni fogják a kétséget, hogy Hess régi isme­rőse, Hamilton hercege skóciai birtokán nem egy dublőr jelent­kezett-e azon az 1941. évi májusi hajnalon Hess nevében az igazi helyett, miután Messerschmitt 110-es repülőgépe lezuhant, ő maga pedig ejtőernyővel földet ért. Az ál vagy igazi Rudolf Hesst a nürnbergi perben életfogytig- lanra ítélték, és élete Nyugat- Berlin brit szektorában, a span- daui börtönben ért véget 1987- ben. Állítólag öngyilkos lett. Személyazonosságát először 1979-ben egy brit katonaorvos, dr. Hugh Thomas kezdte ki. Dr. Thomas korábban kezelte a fog­lyot. A tíz dossziéban a kutatok most elsősorban Hess fogászati anyagaira lesznek kíváncsiak. Volt-e híd a fogazatban, vagy nem: ez most a kérdés. Dr. Tho­mas sok évvel ezelőtt mélyreható interjút készített egy bizonyos Käthe Heusermann asszonnyal, Rudolf Hess háború előtti fogá­szának asszisztensével. Az idős hölgy határozottan állította, hogy Hess fogán nem volt híd. Hess orvosi kartonjai, sok más náci vezérével együtt, 1945-ben eltűntek Berlinben. Történészek gyanítják, hogy megvannak va­lahol Kelet-Németországban, de a gyanút eddig nem sikerült iga­zolni. Mivel ily módon a most nyilvánosságra került jegyző­könyvek legföljebb azt igazol­hatják — ha egyáltalán —, hogy egybevágnak a Spandau börtö­nében elhunyt ember fogászati adataival, de a Hess-titok to­vábbra sem oldódik meg — vélik a dublőrelmélet hívei. A kétkedők az igazi Hess náci elkötelezettségére — egy ezred­ben szolgált Hitlerrel az első vi­lágháborúban, részt vett már az 1923-as müncheni sörpuccsban is —, Hitler iránti odaadására, valamint a skóciai vállalkozás naivságára is alapozzák kétségei­ket. Szinte lehetetlen, hogy ez az ember valóban békét akart kötni Hitler háta mögött Churchillel. Igaz viszont, hogy Martin Bor- mann előretörésevei Hess hely­zete megrendült, s igaz az is, hogy levelezésben állt vezető brit személyiségekkel, akiktől eleve nem állt távol Hess javaslata, hogy Európa és a Kelet legyen Németországé, s cserébe Nagy- Britannia tartsa meg világbiro­dalmát. Sőt, Hess levelezett VI. György királlyal (1895-1952) is. Erről is vannak dokumentumok a most napvilágra került tíz dos­sziéban, s ez a körülmény nyil­ván nagymértékben indokolta a nyilvánosságra hozatal halogatá­sai. Amikor Hess földet ért, a brit külügyminisztérium azonnal Skóciába küldte egyik munka­társát, Yvonne Kirkpatrickot, aki korábban a berlini követsé­gen dolgozott. Kirkpatrick eskü alatt azonosította a váratlan ven­déget. Hess első kihallgatásáról is Kirkpatrick számolt be később a történészeknek. Eszerint a náci vezér azért jött, hogy „meggyőz­ze a brit kormányt a német győ­zelem elkerülhetetlenségéről, és tárgyalást ajánlott a béke érde­kében. Német hegemóniát köve­telt Európában, es a volt német gyarmatokat akarta visszakapni, s cserébe felajánlotta Nagy-Bri- tanniának a tengerentúli hege­móniát. Egyetlen komoly felté­tele volt: Hitler addig nem haj­landó tárgyalni, amíg Churchill a miniszterelnök”. A brit kormánynak nem tet­szettek a feltételek. A német kormány hisztérikusan elhatá­rolta magát Hesstől, azt állítva, hogy a Führer helyettese váratla­nul meghibbant. Hess maga már 1941. júniusban öngyilkosságot kísérelt meg, mert ráébredt vál­lalkozása hiábavalóságára. Je­lenléte azonban még évekig mér­gezte a brit-szovjet viszonyt, mert Sztálin arra gyanakodott, hogy a britek különbékére akar­ják felhasználni Hesst. 1942 no­vemberéig tartott, mire a brit kormány beismerte, hogy egyál­talán kihallgatták Hesst. Álec Cadogan, a brit külügyminiszter helyettese kezdemenyezésére aztán a brit kormány eldöntötte, mi a teendő. Cadogan ezt írta naplójába: „a miniszterelnök be­leegyezett, hogy Hess-szel kap­csolatban a jelszó ezentúl: psszt”. És ez így maradt azóta is. Moszkva egykori főkéme Washingtonban Oleg Kalugin, a KGB egyik volt vezetője szerint Oroszországban a régi párt-, rendőr- és katonai ap­parátus fenyegeti a reformokat, nincs piacgazda­ság, így eltűnhetnek a nyugati segélyek — folytató­dik viszont Oroszország külföldi gazdasági hírszer­zése. A nyugállományú vezérőrnagy washingtoni szereplése egy zártkörű rendezvényen — hamisítat­lan amerikai különlegesség volt: Kalugin ugyanis több mint 30 éves titkosszolgálati pályafutásának túlnyomó részében az Egyesült Államok ellen kémkedett, többek között a szovjet hírszerzés wa­shingtoni főnökeként, majd a moszkvai kémelhárí­tás elén. Méghozzá oly sikeresen, hogy a KGB leg­fiatalabb vezérőrnagya lett. Rangjától (valamint nyugdijától) azután Mihail Gorbacsov fosztotta meg, mert Kaluginból reformer lett, s fellépett a pártbürokrácia uralma ellen. Borisz Jelcin visszaadta Kalugin rangját és nyug­diját, ám ez sem változtatott a kiváló amerikai an­golt beszélő egykori főkém reformista nézetein. Válogatott, sok volt — s talán aktív — amerikai hír­szerzőt is magában foglaló hallgatóságának igen­csak kiábrándító képet festett az orosz helyzetről: arról, hogy a reformerek háttérbe szorulnak a régi pártapparátus emberei mögött, hogy milyen ve­szélyt jelent a fegyveres testületek elegedetlen tiszt­jeinek több százezres serege. Igazi reformok, priva­tizálás, piacgazdaság híján Oroszország el fogja té­kozolni az újabb, milliárdos nyugati segélyeket is, miközben volt funkcionáriusok üzletelnek az ál­lamtól megkapott, immár magukénak tekintett va­gyonnal. Ä mai orosz kormány szakmailag gyen­gébb, mint Gorbacsov garnitúrája volt — mondotta Kalugin. Bírálta pártfogóját, Jelcint is, de egyúttal figyelmeztetett az orosz elnökre leselkedő veszé­lyekre, hiszen — mint mondotta — azt már nemegy­szer érték különböző „balesetek”. A kérdésre, hogy végül is iszik-e Jelcin, a tábor­nok azzal válaszolt, hogy nem tudja — de nyitottabb volt más kérdésekre. így például elmondta: szemé­lyes tudomása van arról, hogy számos, német és osztrák magántulajdonból származó műkincset őriznek ma is Oroszországban. Megerősítette azo­kat a híreket, hogy a tavalyi puccs után a KGB nagy pénzeket juttatott titokban Nyugatra: így például egy orosz-francia vegyes vállalatba sok millió dol­lárt fektettek — mondotta, jelezve, hogy Moszkvá­ban készülnek az ilyen és hasonló ügyek leleplezé­sére. A KGB levéltárai — az ígéretek ellenére — nem fognak megnyílni, csak olyan dokumentumo­kat adnak maid ki, amelyek az orosz állam érdekeit szolgálják. S Óleg Kalugin végül elismerte, hogy lé-, tezik és folytatódni is fog az orosz gazdasági-mű­szaki kémkedés Amerikában. — Ezt teszik az euró­paiak, a japánok és viszont — miért nem tehetnénk mi is? Ilyen az élet... Mindennap bekopogunk Önhöz!

Next

/
Thumbnails
Contents