Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15-16 / 193. szám

HÍRLAP, 1992. augusztus 15—16., szombat—vasárnap

7.

A németeké már a Cook is...

A németeké a kelet-európai befektetések legjava — az angolok csak magukat okolhatják, ha lemaradtak. De hogy a gazdasági „Drang nach Osten” hirtelen nyugatra csapjon, és a németek fölvásárolják a britek közül is az egyik legoritebb intézményt, a Thomas Cookot — a világ első utazási irodáját —, az már mégiscsak...

Nemrégiben a legújabb er- kölcsbotranyokat és Fergie hercegnő dél-amerikai utazásának hírét is háttérbe szorította Londonban, hogy a legnagyobb német charteijárat-szervező ügynökség, az LTU Touristik és a Westdeutsche Landesbank 200 millió fontért megvette a Thomas Cookot. A vezérigazgató csak annyit üzent a 10.400 alkalmazottnak — akik közül 4400 külföldön dolgozik —, hogy biztosak lehetnek állásuk felöl, s az utasoknak sem kell aggódniuk: utazni fognak.

A döbbent laptudósítóknak így felelt: — a Thomas Cook a brit történelem része, de haladni kell az idővel, ezért még nemzetközibbé válunk.

A céget 1841-ben alapította egy 33 éves, iszákosságból kigyógyult nyomdász, Thomas Cook, azzal, hogy kibérelt egy vasúti kocsit, antialkoholista kirándulás céljára. „Mily dicsőséges, hogy a gőzvontatas újonnan kifejlődött erejét alá lehet vetni az italtól való tartózkodás ügyének” — írta később. Első utasai fejenként 1 schillinget fizettek. Négy év múlva már három irányba: Liverpoolba, Walesbe és Skóciába vitték a vonatok Cook józanságra vágyó utasait. Két

3 fellendülés következett a század ötvenes éveiben: a londoni, majd a párizsi világkiállítás. Közben Cook fölfedezte és árusítani kezdte a tengerpart örömeit, egyelőre csak a délangliai partokon. Ekkor már nem volt utazási feltétel az absztinencia.

1871-ben Thomas Cook társult egy amerikaival, és elsőként hozott társasutakra Európába amerikaikat. Egy évvel később, a Szuezi-csatoma megnyitása után, megszervezte az első világ körüli tarsasutat, habár nem „nyolcvan nap alatt”. 1873-ban feltalálta az utazási csekket. Ahogy Cook növekedett, úgy ment össze a világ. Társasútjain a piramisok, a Tadzs Mahal, a Vik- tória-vízesés — azelőtt felfedezők, hóbortos földrajztudósok úticéljai — elérhetővé váltak a középosztálybeli turisták számára. Saját hajói közlekedtek a Níluson — a folyót egy időben „Cook csatornájának^ nevezték az angolok, akik persze akkoriban bármilyen messze utaztak is Co- okkal, mégsem hagyták el feltétlenül a Brit Birodalom területét.

A cég 1919-ben árusította az első légiutat, első repülőgépes charterjárata pedig 1929-ben indult az Egyesült Államokba.

1928-ban a Cook-család eladta a társaságot a Wagons-Lits elegáns hálókocsi-vállalatnak. A második világháború után a Thomas Cook állami kézbe került, és a brit államvasutak kezelte. 1972-ben privatizálták: a Midland Bank, a Trusthouse Forte és az AA, a brit autóklub vette meg. 1977-ben a Midland kivásárolta partnereit, és a Thomas Cook egyedüli tulajdonosa lett. Az utazási iroda szolgáltatásait évente 3 millió brit és 15 millió külföldi veszi igénybe.

Az angolok legföljebb azzal vigasztalódhatnak, hogy az eddigi anyavállalatot bárki veszi is meg, az legalább angol lesz. A Midland Bank részvényeiért csak a Hongkong and Shanghai Bank és a Lloyds Bank verseng.

Kétségek

Demjanj uk-ügyben

Az amerikai igazságügy-minisztérium egyik volt ügyésze a közelmúltban kijelentette, bizonytalan pontokat lát abban, ahogyan a minisztérium John Demjanjuk egykori autógyári munkást a treblinkai hóhérral, „Rettenetes Ivárí’-nal azonosította. Az ügyész, aki a minisztérium „nácivadász” csoportját még 1980-ban hagyta el, kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az ügyet olyan szemtanúk fotókról történő azonosítására építik, akik „Rettenetes Ivánt” évtizedekkel korábban látták. E megnyilatkozás csak egyike az utóbbi időben hallható véleményeknek arról, hogy az egykori autógyári munkás valóban azonos-e az egykori „Rettenetes Ivánnal”. A „lavinát” az egyik amerikai kerületi szövetségi fellebbviteli bíróság indította el, amely vizsgálatot kezdett, vajon Demjanjuk Izraelnek történt kiadatása nem hibás információn alapult-e.

A volt Szovjetunióból nemrégiben napvilágra került adatok sokakban komoly kétséget ébresztenek az iránt, hogy Demjanjuk személyében valóban az igazi treblinkai hóhért ítéltek-e halálra Izraelben. Demjanjukot a háborús múltjának elhallgatása miatt megfosztották amerikai állampolgárságától, majd 1986-ban kiadták Izraelnek, ahol bíróság elé állították, majd kötél általi halálra ítélték. Az egykori Szovjetunióból előkerültek régen elhunyt treblinkai őrök vallomásai, akik szerint „Rettenetes Iván” valójában egy Ivan Mar- csenko nevű illető volt. A most 72 éves Demjanjuk fellebbezett a halálos ítélet ellen, s most váija az izraeli legfelsőbb bíróság döntését.

Az amerikai igazságügy*minisztérium egyik illetékese nemrégiben közölte, a minisztérium belső vizsgálatot indított, vajon történt-e valamilyen hivatali kötelességmulasztás Demjanjuk ügyében. Az államtitkár szerint az eddigi vizsgálat nem tárt fel mulasztást, ugyanakkor elismerte, hogy az ügyészi munkával kapcsolatban súlyos kérdések merültek fel. Ezért az ügyet egy belső ellenőrző bizottságnak utalták át.

Az államtitkár szerint a minisztérium iratainak áttekintése során eddig nem kerüli napvilágra olyan bizonyíték, ami tisztázta volna Demjanjukot a vád alól, hogy ő volt a gázkamrák működtetője Treb- linkán. Ebben a náci haláltáborban 1942-43-ban közel 900 ezer zsidó élete ért borzalmas véget.

Az amerikai igazságügy-minisztérium és a szövetségi hatodik kerületi fellebbviteli bíróság számára most kulcsfontosságú kérdésnek tűnik az, hogy kiderüljön, vajon a minisztérium munkatársai elrejtettek, vagy nem vettek figyelembe olyan szovjet bizonyítékokat, amelyek Marcsenkóra utaltak a treblinkai hóhérként, aki karddal vágta le nők mellét, aki a falra szögezte foglyok fülét, vagy aki fémcsővel ütlegelte a férfifoglyokat. Az igazságügy-minisztérium tisztségviselője elismerte, hogy rendelkeznek 1978-ból egy szovjet vizsgálati jelentéssel, és későbbről egy másikkal, amelyek szerint elképzelhető, hogy nem Demjanjuk volt „Rettegett Iván”. Flozzátette, hogy egyik dokumentum sem említi név szerint Demjanjukot, s a két iratot egy másik náci bűnös iratai között tárolták.

UFO-lesen

A kettős bolygó

A Hold eredetének legkülönlegesebb elméletét G. Darwin angol csillagász és matematikus (1845-1912) — Charles Darwinnak, a híres biológusnak a fia — dolgozta ki. Ezek szerint a Föld és a Hold valamikor egy gyors tengelyforgású, közös tömeg alakjában jött létre. Az óriási tömeg összesűrűsödése és lehűlése a forgás meggyorsulásához vezetett, és a megnövekvő centrifugális erő következtében az egyenlítő irányában uborkára emlékeztető, hosszúkás alakúvá nyúlt. Majd fokozatosan egy körte alakzatot vett fel, amelynek kisebbik része tovább vékonyodott, míg végül elszakadt. így történt, hogy az óriásbolygó tömege végül is nem két egyenlő részre oszlott. A kisebbikből keletkezett a Hold, a nagyobbikből a Föld.

Sokan úgy tartják, hogy az említett keletkezési elmélet megáll a talpán. Az érvelések közül említsük meg, hogy a Föld és a Hold méretének és tömegének az aránya egészen más, mint a naprendszerbeli bolygók holdjainak A Hold átmérője 1/3,6 része a Föld átmérőjének, tömege 1/81-ed része. A Jupiter legnagyobb holdjának átmérője csupán 1/23 része, tömege pedig 1/12000 része az anyabolygóénak. Még sokkal élesebb az ellentét, ha a bolygó többi holdját vizsgáljuk. így nem véletlen, hogy ezen érdekes tények figyelembevételével született meg a Hold és a Föld egyedi keletke- zéselmélete.

A fenti elméletnek számos bírálója akadt, mint például Lja- punov orosz matematikus. A tudós arra a következtetésre jutott, hogy a körte, mint egyensúlyi alakzat, nem stabil, es éppen ezért csak a két tömeg szétszakadásának pillanatában létezhet. Poincare francia matematikus pedig épp az ellenkezőjét tételezte fel — lehetséges a körte alakú, stabil egyensúlyi alakzat, épp ezért tetszőlegesen hosszú ideig fennmaradhat.

A tudósok még azt is feltételezték, hogy a Hold a Föld köny- nyebb felszíni kőzeteiből keletkezett, mert ezeknek a sűrűsége nagyon megegyezik égi kísérőnkével. Néhány geológus azt is ál- , hogy napjainkb

" ¥

ahol a Hold elvált tőle. Ez a hely

lította, Hogy ható Földur

napjainkban is létünkön az a sebhely

a Csendes-óceán,

amely bolyés

Itt az óceán fenekén hiányzik a többi óceán fenekét borító gránitréteg. Azonban az a feltételezés nehezen fogadható el, hogy a Hold elválása olyan későn Következett be, amikor a Föld kérge alapjában véve már kialakult. Sokkal inkább valószínű az, hogy a szétválás akkor következhetett be, amikor még az egész tömeg megolvadt állapotban volt. Számos tudós foglalkozott az ún. szétválási elmélettel, végül századunk húszas éveiben Jeans angol asztrofizikus bebizonyította, hogy az elmélet nem állja meg a helyet, tehát az orosz Ljapu- novnak volt igaza.

Nagy valószínűséggel tehát Holdunk kozmikus porból és törmelékanyagból állt össze, melyet bolygónk gravitációs tere — egy földközelség idején — rabul ejtett. A társas viszony sok izgalmas dolgot rejteget. Például mivel magyarázzuk azt, hogy a Holdnak a Földről mindig ugyanazt az oldalát látjuk? Ha gyorsan akarnánk válaszolni, arra a következtetésre is juthatnánk, hogy ha a Földről sohasem látható a Hold másik oldala, ez azt jelentené, hogy a Hold nyilván nem is forog tengelye körül. De tudjuk, hogy ez a válasz nem helyes. Képzeljünk el egy keringőző táncospárt, akik a tánc alatt mindig arccal egymás felé fordulnak, így egymás hátát sosem látják, ám a táncterem szélén álló nézők számára a táncoló pár forog, és így a nézők mindkét táncost minden oldalról láthatják. Ha a Hold nem forogna a tengelye körül, akkor nem mindig ugyanazt az oldalát fordítaná a Föld felé. A Naphoz viszonyítva így egy év alatt tenne meg egy teljes fordulatot, úgyhogy a nappal és éjszaka változása nem havonta, hanem éves periódussal következne be. A Hold saját tengelye körül pontosan ugyanannyi idő alatt fordul meg, mint amek- korra a Föld körüli keringésének az ideje, azaz 27,3 nap. Érdekes kérdés, vajon mi az oka ennek a folyamatnak? Mielőtt válaszolnánk, beszélnünk kell a bolygónkon létrejövő, a Hold áltaf okoValamikor talán a Föld és a Hold körte formájú alakot vett fel, ami robbanásszerűen

szétszakadt — vélte G. Darwin

tap í

zére gyakorolt vonzó hatása okozza. Földünk forog tengelye körül, de közben az minden esetben a nehézkedés láthatatlan szálaival kapcsolódik a Holdhoz. A dagályhullámok egész bolygónkon körbefutnak, a Föld forÍ

'ásával ellentétes irányban, ke- etről nyugatra. Ennek következtében az óceán feneke és a víz között súrlódás lép fel. Mindez lassan-lassan fékezi a Föld forgását, és apránként meghosszabbítja a nap hosszát. Az is bizonyos, hogy Földünk is okozott folyékony kérgében árapályokat, mégpedig sokkal magasabbakat, mint amilyeneket a Hold vonzása okozott a Földön. Ez nem véletlen, hiszen a Föld tömege 81-szer nagyobb a Holdénál. A Hold forgási tehetetlensége — kisebb tömege folytán — sokkal kisebb, mint a Föld forgási tehetetlensége. Éppen ezért a Hold tengely körüli forgása sokkal könnyebben fékeződött le, mint bolygónké. Tehát az ár- ’ súrlódási hatása fékezte le a ilyan mértékben,

: képest már nem forgott többé, vagyis ennek következtében már mindig ugyanazt az „arcát” mutatja nekünk.

Bolygónk árapály jelenségével a zart tengerek partjain élő népek nem találkozhattak, mivel a zárt tengerekben nem jelentős ez a hatás. Az árapályjeíenségét Nagy Sándor és katonai is megismerték az időszámításunk előtti

IV. évszázadban egy indiai hadjárat alkalmával. Curtius Rufus római történetíró így írja le az eseményt:

„Az ellentétes tengeráramlást leküzdve, Nagy Sándor katonái lassan továbbhaladtak, és a tenger szigetét elérve, horgonyt vetettek, majd a szigetre mentek élelmet keresni. Ám nem ismerték fel, hogy mi az, ami láthatatlanul rájuk leselkedett. Három óra lehetett, amikor az óceán a dagály miatt előrenyomult, és a

A Földnek a Hold felé forduló oldalán a Hold nagyobb erővel vonzza a hozzá közelebb levő tengervizet, mint a Föld szilárd részét. A túlsó oldalon viszont a tengervízre hat kisebb vonzóerő. A két hatás eredményeként a tengervíz a Hold felé forduló oldalon magasabbra törekszik, a másik oldalon a víz elnyomódik a szilárd résztől. Két dagályhullám jön létre, amely a Föld tengelyforgása miatt 1 nap alatt végigvonul a tengereken.

folyó medrét is elárasztotta. Egy tó keletkezett, ám az óceán további emelkedése a folyót még beljebb hajtotta, és az ellenkező irányba haladva, vízesés módjára bukott át a másik mederbe. A sereg nem ismerte a tenger természetét, és ebben a csodát, az istenek haragjának jelentkezését látta. A víz egyre nagyobb és nagyobb erővel árasztotta el a mezőket, amelyeken előbb még egy csepp víz sem volt. A hajók a hullámok tetején hánykolódtak, és az egész flotta minden irányban szétszóródott. Mindenfelől özönlöttek a partra a megrémült emberek, akik remegve féltek a váratlan szerencsétlenségtől...

Ám a dagály lassan minden földet elöntött, úgyhogy csupán néhány domb állt ki kis szigetként, es sokan, akik elvesztették reményüket, hogy úszva elérhessék a hajókat, ezeken kerestek menedéket. A flotta egy része oda sodródott, ahol a víz mély volt, ahol a dagály előtt völgyek voltak, a flotta másik része pedig ott kötött ki, ahol a hullámok alig fedték a kiemelkedő részeket. Egyszerre azonban valami új, még rémesebb történt. A tenger lassan visszavonult, a víz hosszú hullámokban tért vissza a régi helyére, és szabaddá vált az előbb még elárasztott terület. A vízen maradt hajók egymásba ütköztek, némelyik az oldalára fordult, a mezőket különböző tárgyak, fegyverek, deszkák és vitorlák maradványai borították. A katonák nem mertek sem partra szállni, sem a hajókon maradni, mert féltek a további, még rémesebb eseményektől. Alig hittek a szemüknek: hajótörés a szárazföldön, áramlás a tengeren? A szerencsétlenségeknek nem látták a végét, nem tudván azt, hogy az újabb dagály csakhamar visszatér, és felemeli a zátonyra futott hajókat.”

Á tenger apályai periodikusak — pontosan 24 óra 50 percenként —, két emelkedésből és süllyedésből állnak. A nyílt óceán vízszintváltozásai nem nagyok, 1 méternél is kisebbek, de a partokon — a parti vizek mélységétől függően — a dagály igen nagy magasságot érhet el. Jó példa erre a La Manche csatorna keleti partja Normandiában, illetve a Szent Lőrinc-folyam torkolata Kanadában, mert ezeken a helyeken a vízszint magasságingadozása néha a 14 és 16 metert is elérheti. Már régóta közismert, hogy az árapály nagysága függ a Hold égen való helyzetétől és fázisától. Újholdkor és teliholdkor az árapály nagyobb, mint az utolsó és az első negyedben.

Vasné Tana Judit

Isten haragjaként értelmezték Nagy Sándor katonái a váratlanul bekövetkező dagályt és az azt követő apályt