Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-18-19 / 169. szám

HÍRLAP, 1992. július 18—19., szombat—vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN

II.

Zöldbableves

Hozzávalók: 30 dkg zöldbab, 30 dkg borjdcsont, 4 dkg zsír (vagy olaj), 3 dkg liszt, 1 csomó zöldpetrezselyem, 5 dkg vöröshagyma.

A megtisztított és rövid darabokra vágott babot forrásban lévő vízbe tesszük, a csontot pedig külön kifőzzük. Ha a bab puha, felöntjük a csontlével, világos, zsemleszínű rántást készítünk, melybe az apróra vágott hagymát, a finomra vágott zöldpetrezselymet és egy kevés pirospaprikát teszünk, mielőtt felengednénk. A rántással együtt felforraljuk. Csipetkét főzünk bele. A tejfölt közvetlen tálalás előtt keverjük hozzá. A zöldbabot szájíz szerint ízesíthetjük kevés ecettel és cukorral is.

Gombafánkocskák

Hozzávalók: 30 dkg friss sampinyongomba, 5 dkg vaj, 2 tojás, 5 dkg liszt, 8 dkg zsemlemorzsa, 1 dl tej, zöldpetrezselyem, törött bors, só, zsír a kisütéshez.

A gombát megtisztítjuk, megmossuk, apróra vágjuk. Vajban sóval, törött borssal és vágott zöldpetrezselyemmel megpirítjuk. Meghintjük a liszttel, ráöntjük a tejet, a tojások sárgáját, és az egészet addig hevítjük, amíg sűrű péppé válik. Ha kihűlt, lisztezett deszkán kisujjnyi vastag fánkocskákat formázunk a masz- szából. A fánkocskákat lisztben, tojásfehérjében és zsemlemorzsában megforgatjuk, majd bőséges forró zsírban (vagy olajban) kisütjük. Gyenge főzelékekhez vagy burgonyapürével is tálalhatjuk.

Rántott harcsa

Hozzávalók: 60 dkg harcsaderék, 2 tojás, 10 dkg zsemle- morzsa, 4 dkg liszt, olaj vagy zsír a kisütéshez.

A harcsa a nemes halfajtákhoz tartozik. Jóízű, finom rostú, szál- kátlan hal. A nagyobbaknak a hátukon, a bőr alatt zsiradék képződik. Célszerű ezt a zsiradékréteget lefaragni. A hal legértékesebb része a harcsaderék, ebből a részből lehet a legszebb sima szeleteket vágni. A halat egyenlő vastagságú szeletekre vágjuk, megsózzuk, lisztbe, tojásba és szitált zsemlemorzsába forgatjuk, majd forró zsírban szép pirosra, ropogósra sütjük. Zsírban sült burgonyával, citromszelettel és külön tartármár- tással tálaljuk, de adhatjuk burgonyasalátával, esetleg majoné- zes burgonyasalátával is.

Tejfölös

zöldbabfőzelék

Hozzávalók: 1 kg zöldbab, 6 dkg zsír, 5 dkg liszt, kevés piros- paprika, 2 dl tejföl, 4 dkg vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, kis csomó zöldpetrezselyem, evőkanálnyi ecet, 4 dkg cukor, só.

A megtisztított zöldbabot körülbelül 2 centi hosszú darabokra tördeljük, jól megmossuk, és forrásban lévő, sós vízben feltesz- szük főni. Beletesszük az aprított hagymát és a finomra zúzott fokhagymát is. Zsemleszínű rántást készítünk, egy kevés hideg vízzel simára keverjük, hozzátesszük a tejfölt, beleöntjük a megpuhult zöldbabot, és jól felforraljuk. Ecettel és cukorral ízesítjük.

Rántott zeller

Hozzávalók: 35 dkg zellergumó, zsemlemorzsa, liszt, tojás, só, zsír a kisütéshez.

Szép, egészséges zellergumókat meghámozunk, 5-6 mm vastag szeletekre vágjuk, gyengén sós, citromos vízben megfőzzük. Leszűrve, tiszta ruhán leszárítjuk, lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába bundázzuk, majd bő, forró zsírban ropogósra kisütjük. Tar- tármártást adunk hozzá.

Töltött paprika

Hozzávalók: személyenként két szép nagy zöldpaprika, 30 dkg darált sertéshús, 6 dkg rizs, 3 dkg vöröshagyma, 1 tojás, 3 dkg zsír, só, törött bors. A paradicsommártáshoz: 3 dkg zsír, 3 dkg liszt, 1 középnagyságú vöröshagyma, 6 dl paradicsomlé, 5 dkg cukor, só.

Világos rántást készítünk, melyet feleresztünk a paradicsommal. Megízesítjük sóval, cukorral, majd beletesszük a fej vöröshagymát. Jól kiforraljuk, és leszűrjük. A mártás elkészítése után a csutkájától levágott vagy visszanyomott zöldpaprikát magjától, ereitől megtisztítjuk, és a következő töltelékkel töltjük meg: a felhevített zsírban megpirítjuk a vöröshagymát, aztán elkeverjük benne a darált húst. Sóval, borssal fűszerezzük. Közben forró vízben félig lefőzzük a rizst, majd leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, lecsurgatjuk, és a hússal összekeverjük. Hozzáadjuk a tojást, megízesítjük, megtöltjük a paprikákat. A megtöltött paprikákat belerakjuk a forrásban lévő paradicsommártásba, és lefedve, lassan puhára főzzük benne.

„Csak flört”

Ha jól értem a levelét, annak indult, és lett belőle óriási szerelem! Csakhogy maga férjes asz- szony, gyermeke van, és amikor flörtölni kezdett, ezt akkor is tudta. És most itt áll fülig szerelmesen, hánykolódva a családja és az imádott férfi között, mert ugye, a családját sem szeretné elveszíteni, de a nagy Ő-re is úgy vigyáz, mint a szeme fényére. Tudja, hogy mi nem tetszik a levelében? Az, hogy most keresi- kaparja össze a bizonyítékokat, hogy milyen rossz férje van. Ráadásul állítólag a férje még nem is sejt semmit! — Mit tegyek? —- kérdezi. Azt, hogy meggondolatlan és felelőtlen volt, ugyebár, tisztáztuk, a többire pedig úgy mondják: vagy széna, vagy szalma! Csakhogy magácska „mindent” akar! Es ez nem megy, legföljebb egy ideig. Ott a férje, a kisfia: a férje, akire mondhat minden rosszat, de azt nem, hogy megcsalta, vagy ő is flörtölt volna. Tudom, hogy kegyetlenül nehéz, de ezúttal „császármetszést” ajánlok: mondja meg az imádódnak, hogy nem csinálja tovább! Ismerje be, hogy felelőtlen volt, és békességgel engedje visz- sza a családjához: szép volt, jó volt, de elég volt...

„Anyós”

„Anyósommal lakunk, mivel korán özvegyen maradt, és mi — a fiatal pár — ezzel a ténnyel megbékélve, egyszerre belecsöppentünk sok minden jóba. Az övé, illetve a „miénk” lett minden, megoldódott a lakás, a bútor, még az apóstól örökölt kocsi is. Nem is volt baj az első években, de most a fiatal anyós szeme egyszerre kinyílt, és nagyra lát! Margóval — a lányával — együtt azon vettük észre, hogy a családban ő lett a kapitány, legalábbis az szeretne lenni. Újabban éket ver közénk, és észrevettem, hogy uszítja ellenem a feleségemet, főképpen azzal, hogy miattam nincs gyerekünk, és egy ilyen férfival, aki még egy gyerek összehozására sem képes, élni sem érdemes. Hát nem borzasztó?” De az! És ha a felesége nem szereti igazán magát, és nem áll Ön mellett, még inkább az lesz. Hogy is mondjam: ára van mindennek! Erre — gondolom — már mindketten rájöttek, bár azért a kása nem olyan forró, mivel a papa halála után a vagyon fele a nejét illeti, mint örököst, így nem kell attól tartania, hogy a „szép” anyós — ahogy úja — az utcára rakja magukat, ha nem úgy lesz minden, amint ő akaija. Kérjenek jogi tanácsot! Jöjjenek tisztába a vagyoni helyzetükkel, és szépen állítsák le a tűzről pattant mamát, maga pedig — amíg nem késő — beszéljen meg mindent őszintén a feleségével, nehogy az anyósa valóban kettejük közé álljon. Próbáljanak meg önállóbb életet élni: lakni, étkezni, a pénzt beosztani! Eddig ugyanis az anyósa tálcán tett mindent maguk elé, és mint úja, a neje jóformán még főzni sem tud. Miután ketten „egy nevezőn vannak”, szépen, kedvesen a mamával beszéljék meg, hogy fordítani szeretnének a szekerük rúd- ján, maguk is nagyobb részt vállalnak ezután a fáradságból, a munkából, de a jogokból is. Remélem, még idejekorán ébredtek fel, és jót tesz majd a házasságuknak is a változás. Gyerekügyben pedig forduljanak majd szakorvoshoz, és ne kössenek mindent az anyós orrára, viszont ne is használják ki! Ugye, érti?

„Társkeresők”

A társkeresők — úgy tűnik — érzik a nyarat, és jönnek a levelek a Pf. 394-hez. A beígért három cím után leállunk — a sikertől függetlenül —, és a kérést meg kell újítani. Sajnos, vannak, akiknek még mindig türelmesen kell várniuk, mivel a korosabb férfiaknak szűkében vagyunk. Kérem, hogy „lelki” ügyekben Uránushoz, a Heves Megyei Hírlap címére, a Pf. 23-ra írjanak, és ugyanitt személyesen is megtalálnak szerdán délutánonként. Többen reklamálták, hogy bajos telefonálni ilyenkor. Nos, „rosz- szalkodott” a készülék...

„Vidéki kislány”

Örülök, hogy felkerestél, sajnálom, hogy papírzsebkendővel nem szolgálhattam, de tulajdonképpen nincs is okod sírni. Ezt megbeszéltük! Ha viszont nem „védekezel”, és csak a fiúdra bízod magad — és a jő szerencsére —, akkor — tartok tőle — hamarosan egy tucat zsebkendő sem lesz elég. Egyyszerűen nem értelek, hogy hogyan lehetsz ennyire könnyelmű, amikor annyi szomorú példa van előtted, a tv, a rádió tele vannak okosító anyagokkal. Szeress, de ésszel, okosan, ne tedd ki a fiatal lelkedet, testedet értelmetlen veszélynek... Uránus

Szigorúan ellenőrzött amerikai politikusok

John Sununu, a Fehér Ház nagy hatalmú kabinetfőnöke tavaly lemondásra kényszerült, miután kiderült: még bostoni fogorvosához vagy a New York-i bélyegaukciókra is a kormány katonai különgépein repült... Sununu kifizette az előírt kártérítést, ám nemrégiben ismét fizetnie kellett: az állami számvevőszék után ugyanis egy újabb, a kormánytól független testület is felülvizsgálta az ügyet, és úgy döntött, hogy a volt kabinetfőnök még jó négyezer dollárral tartozik a kincstárnak.

A bökkenő az, hogy a kincstár még így is jócskán ráfizet az ügyre, és távolról sem csak Sununu- ról van szó. Tekintettel a választási évre, a kormánytagok költekezésének ostorozása különösen népszerű azon politikusok körében, akik kormányra kívánnak kerülni. így a sajtó tele van „leleplezésekkel”, amelyekről a közvélemény valóban nem tud, de a két nagy párt volt, jelenlegi és jövendő politikusai számára aligha jelentenek újdonságot, így például az, hogy a kormány tagjai és helyettesei a nap 24 órájában szolgálati autót vehetnek igénybe. A sofőrös autó Amerikában, tekintettel az általános motorizációra, kifejezett luxusnak minősül, hiszen a munkabér és az autók lízingelése nagy ösz- szeget tesz ki, így legutóbb Richard Darman, a Fehér Ház költségvetési hivatalának nagy hatalmú vezetője jelezte: ezentúl saját kocsiján jár munkába. (Igaz, ezzel adót is takarít meg: a szolgálati kocsi élvezete ugyanis bevallandó jövedelemnek minősül, s évi több ezer dollárral emeli az adóalapot...)

Immár minden újságolvasó tudja, hogy a minisztériumok vezető munkatársainak külön étterme van a házban, ahol kitűnően és igen mérsékelt áron étkezhetnek. Ugyanígy szinte jelképes összegért vehetik igénybe a helybeli edzőtermet, és tekintélyes reprezentációs kerettel rendelkeznek: Richard Cheney védelmi miniszter például évi 1,4 millió dollárt kap külföldi vendégeinek ellátására.

Ehhez képest csekély az Egyesült Államok elnökének 50.000 dolláros kerete — még inkább évi 200.000 dolláros fizetése, amelynél egy közepes vállalat igazgatója is jóval többet keres. Ugyanakkor a Fehér Ház évi költségvetése 7 millió dollár felett van, s az elnök olyan óriási és költséges személyzettel rendelkezik, amely példa nélkül áll a magángazdaságban: csak a személye körüli munkakörökben 96 ember dolgozik, a lakájtól a szakácsig, a titkárnőktől a grafikusokig, akik remekbe szabott betűkkel írják az elnöki leveleket, meghívókat. S szerepel köztük egy katona-ápolónő is, akinek feladata, hogy a gyakori utazásokon esténként szakszerűen megmasszírozza a 68 éves George Bush zsibbadó vállát és nyakát. Ez persze, viszonylag kis kiadás ahhoz képest, hogy elődje, Ronald Reagan és felesége, Nancy asszony megszokott otthoni ágyukhoz is ragaszkodtak, így a dupla széles hitvesi ágy — az elnöki autók mellett — repült velük a világ minden tájára.

Az ingyen repülés persze, az amerikai politikusok legdrágább előjoga. Legutóbb James Baker külügyminiszter jelentette be, hogy ezentúl magánútjain nem a légierő különgépeit, hanem a polgári társaságok járatait veszi igénybe. A döntés jelentős megtakarítást jelent, hiszen kitűnt, hogy a miniszter magánútjai eddig több mint félmillió dollárba kerültek, de az összegből csak 38.000-et térített meg. A törvény szerint ugyanis csak a rendes jegy árát kell kifizetni — holott a néhány utassal közlekedő különgépek üzemeltetési költségei lényegesen magasabbak. A csúcsot persze az Air Force One, a Boeing Jumbo-ból átalakított elnöki különgép tartja, amelynél egy óra repülés 26.000 dollárba kerül — az egyéb költségeket nem számítva. Az elnököt mindenesetre a legszigorúbb számvevők sem akarják fizetésre kényszeríteni, neki jár a biztonság s az állandó, nem lehallgatható hírközlési kapcsolat. A rossz nyelvek szerint Bush 13 évi fehér házi élet után amúgy is elfelejtette, hogy pénz is van a világon: ha nagy ritkán szabadságán betér egy boltba, s vesz valamit, a számlát kísérői fizetik ki, mivel az elnök nem hord magánál sem pénzt, sem csekket vagy hitelkártyát.

Bűnözőkből prédikátorok

„Bűnözőket fogadunk és prédikátorokat bocsátunk el” — jelentette ki a Hayer nevű szaúd- arábiai börtön igazgatója. Mohammed Abdallah el-Qahtani elsorolta azokat a módszereket, amelyekkel „lakóit visszevezeti az igaz útra”.

Mindenekelőtt: ezek a „megtévedt személyek intenzíven tanulmányozzák a Koránt, ezenfelül buzgó teológusok konferenciáin vesznek részt, és hallgatják a rádióban vagy nézik a televízión a vallási műsorokat. S persze, elvégzik a kötelező napi ötszöri imádkozást is.”

— Vendégeink így hasznot húznak az intézetünkben eltöltött időből — húzta alá Qahtani az AFP francia hírügynökség tudósítójának. S a hatóságok szerint ezeket a módszereket alkalmazzák a királyság többi börtönében is.

— Vannak olyan elítéltek, akik lerövidítik büntetésük időtartamát azzal, hogy betéve megtanulják a Koránt — mondja a börtönigazgató. Fahd király

ugyanis 1988-ban úgy döntött, hogy minden köztörvényes bűnözőnek, aki megtanulja kívülről a Koránt, büntetésének a felét elengedik.

A feladat nem könnyű, minthogy a Korán 114 fejezetből, „szurából” áll, mindegyik szúra verseket tartalmaz, a legrövidebb hármat, a leghosszabb 286- ot. Az uralkodó a vallási ünne- ek alkalmából is kegyelmet szo- ott adni.

Legutóbb 2956 rab, köztük 1259 külföldi állampolgár szabadult a Ramadan ünnep végén. A belügyminiszter akkor fijelentette, hogy a börtönökben csak „a legbunösebbek” maradtak. A legbűnösebbek a Saria, az iszlám törvény szerint azok, akik gyilkosságot, nemi erőszakot, fegyveres betörést követnek el, vagy kábítószerrel kereskednek. Ezeket Szaúd-Arábiában a pénteki közös ima után nyilvánosan lefejezik.

— Országomban — mondta Fahd király februárban a Monte Carló-i rádiónak adott interjúban — nincsenek politikai foglyok, s azok, akik valótlan információkat terjesztenek, jöjjenek és győződjenek meg a királyságban végbement fejlődésről.

— Fahd király minden lehetséges módszert igénybe vesz az emberek megjavítására — hangoztatta Abdallah ben Abder- rahman el-Sejk tábornok, a biztonsági hivatal főnöke, aki nagyon elégedett a börtönök nevelő szerepével.

A szaúd-arábiai börtönök vendégei ugyanis — mint mondotta — a vallási oktatáson kívül kulturális tevékenységet folytatnak, és mesterséget is tanulnak.

Az El-Muslimun című hetilapnak egy elítélt megvallotta:

„Amikor ide kerültem, nem tudtam sem olvasni, sem írni, most mindent tudok”. A lap szerint a rab szabadulása után prédikátori funkciót vállalhat.

A börtönigazgató szerint egyébként a Saria értelmében „a vendégeknek” joguk van feleségüket fogadni, és elvonulni velük a börtönben.

Mindennap bekopogunk Ónhoz!